Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-11 / 192. szám, csütörtök

195^239. augusztus 6. UJSZO 5 „AZ ARA A MAGYAR TERÜLET! SZÍNHÁZ BEMUTATÓJA Szép nagy síremlék áll a komáromi Rác-temető kellős közepén. Magasan emelkedik ki az apró keresztek, sírkövek közül. Alatta nyugszik Domonkos János, Komárom vármegye volt táblabírája, Jókai Mór Timár Mihálya, aranyembere. Augusztus 4-én a Magyar Területi Színház együttesének kis csoportja állt meg a sir előtt: koszorút helyeztek a sírkő tövébe. Utána szintén a városka szülötte, a nagy aldoklót. Egész lényét a szerep szolgálatába tudta állítani. Nemcsak a szerep adta lehetőségekkel élt. hanem — mint tőle már azt eddig is megszoktuk — sok egyéni színt is vitt játékába, ami azt művészivé te_tte. Ali Csorbadzsi leányának, Tímeának szerepében Udvardi Annát láttuk. Nagyon szépen alakította mind a tájékozatlan, idegan környazetbe cseppent török leányt, s a naiv szerelmest, mind A menekültek a Senki szigetére érkeztek. — Balról jobbra: AH Csorbadzsi — Király Dezső, Timea — Udvardi Anna, Teréza mama — Buday Mária, Noémi — Cséfalvay Kató, Timár Mihály — Konrád József. kotó. Jókai Mór szobrát koszorúzták meg. Este „Az aranyember" színpadi változatát mutatta be a színészegyüttes. , A darab egy szegény, de a véletlen folytán meggazdagodott komáromi hajósnak, Timár Mihálynak az életét tárja elénk, akinek a kézében később minden arannyá válik. Innen kapja nevét is. Feleségül veszi az üldözők elől megmentett török lányt, Timeát, akinek kincseihez már előbb — akaratán kívül — hozzájutott. Otthon azonban nem találja meg boldogságát. Bér felesége hű'hozzá, lelke mélyén mégis mást szeret. Timár á Senki szigetén keresi vigasztalását Noémi mellett. Kettős életet él. Hiába van meg otthon mindene, mérhetetlen gazdagsága — a szeretet, a melegség hiánya a szigetre űzi. ahol szegénység, de amellett szeretet veszi körül. A végén a baleset érte szélhámos Tódor helyett őt gondolják halottnak, így sikerül „meghalnia" e világ számára, s boldog életét folytatnia Noémival a Senki szigetén. Ennek a regénynek a dramatizálása nem könnyű feladat. A komáromi dramaturgok igyekeztek kidomborítani a darab mondanivalóját; helyes érzékkel keresték meg a regényben a drámai helyzeteket. Sikerült Timár kettős életét is érzékeltetniük. Mégis azt kell mondanunk, hogy ez a megoldás csak ideiglenes lehet, s a darab még alapos átdolgozást követel. Az előadás — bár a néző nem unatkozik — öt óra hoszszat tart. A négy felvonást kilenc képben mutatják be, ami ugyanannyi hoszszabb-rövidebb színpadrendezést, követel. Nagy előnyére válna a darabnak egy rövidebb, tömörebb megoldás, mind a néző. mind pedig a színészek szempontjából, akiken bizony az előadás vége felé már a fáradtság jelei mutatkoztak. Az alakítások általában jók voltak, s nagy volt a bemutató sikere. Timár Mihály szerepét" Konrád József vitte színre. Kezdése nagyon élettelen volt; beszédében érezni lehetett, hogy egy betanult szöveget ad vissza. A Tódorral való jelenet után már élni kezdett a szerepben, s a Timár-Terézia meghitt párbeszéd idején szépen alakított. Ahol szerepe mélyebb érzelmi megnyilvánulást engedett neki. ott kitűnő volt, mint például vívódásaiban a kincs megtalálásakor. Timea hidegsége miatt, stb. Nem ártana azonban több színt vinnie játékába. Alakítása ugyanis eléggé egyhangú. Arckifejezése, hanghordozása csaknem végig ugyanaz. Az elkeseredettség és lelki gyötrődés kifejezése néha emberibb, változatosabb formát ölthet még a kemény Timár Mihálynál is. mint csupán a savanyú arckifejezés és a szórakozott, kissé monoton hanghordozás. Terézia szerepét Buday Mária játszotta. Kezdettől fogva élt a színpadon. Alakítása hiteles, meggyőző volt. Egfss jelenetekben különösen nagy hatást tudott gyakorolni a nézőkre, mélyen átérzett játékával. Remek alakítást nyújtott Király Dezső Ali Csorbadzsi szerepében. Nagyszerűen elevenítette meg a nyugodtságot színlelő, de bensejében állandó rettegésben élő üldözöttet, s megrázóan játszotta a méregtől halpedig a férjéhez htdeg. de amellett hűséges feleséget. Játékában azonban fokozottabban kell törekednie arra, hogv a közönség ne csak egy tapasztalatlan leánykát lásson Tímeában, akit jóindulatúan megmosolyog, hanem megnyerje a nézők együttérzését, sajnálatát Timea számára, úgy mint azt az imádkozási jelenetben sikerült elérnie. Kitűnően alakította Fazekas Imre Brazovicsot, a gazdag, harácsoló gabonakereskedőt. Szépen kidolgozott jeleneteivel a követelményeknek megfelelő légkört tudott teremteni a színpadon. Különösen dühkitörései voltak nagyon .jók.- Játéka színekben gazdag volt. Hiteles alakításával mély ellenszenvet váltott ki a közönségből a kapzsi, kegyetlen Brazovics iránt. Gyengébb, felszínesebb alakítás volt Brazovicsné szerepében Lelkes Magdáé. Nem tudott megfelelően beleilleszkedni szerepébe. Több életet kell vinnie játékába. Szépen kidolgozott jelenetei voltak Lörincz Margitnak, aki Brazovics leánya. Athália szerepét játszotta. Kifogástalanul alakította a gazdag, gőgös házikisasszonyt, az előkelő hölgyet, a hopponmaradt menyasszonyt, az intrikus megtűrt nőt. csupán a féltékenység és főleg a gyűlölet kifejezésre juttatását nem sikerült kellőképpen megoldania. Ebből már hiányzott a falvay Kató elevenítette meg. Ez volt az első nagyobb szerepe a színháznál. Az első képben nem sikerült elfogadhatóan alakítania az emberektől távol élő naiv, félénk fiatal lánykát. Később azonban a hatodik képben, ahol szerepe már nagyobb lehetőséget engedett neki — jól alakított. A kedves, közvetlen,-csevegő Noémit hozta elénk. Az utolsó képben érte el játéka legmagasabb fokát. Kifogástalanul alakította a szerelmeséért, gyermeke apjáért aggódó minden áldozatra képes nőt. Truner Zsigmond Krisztyáji Tódor szerepében lépett színpadra. Az első képben nem a nagyképűsködő szélhámos Tódort alakította, hanem inkább egy bohém, Figaró-szerű alakot hozott a nézők elé. Hiányzott játékából a Tódorra annyira jellemző cinizmus. A közönségnek úgy tűnt, hogy csupán egy féktelen kedvű, szemtelen fickót lát a színpadon, nem pedig egy elökelőskö.dő, léha, gerinctelen ficsúrt, ki annak kémkedik, aki jobban megfizeti. Turnét" a sok hazugságot csupán jó kedéllyel próbálta elhitetni Terézával. Szavaiból hiányzott a rafinéria, s ittott a szúró célzatosság, a rábeszélés, a meggyőzni akarás. Nem érezte a néző, hogy a hazugsággal pénzt akar kicsikarni Viszont kifogástalan és mélyen emberi, megható alakítást nyújtott a hatodik képben. Itt már a szélhámos Tódor volt, s megrázóan elevenítette meg a Timár lábaihoz omló, lélekben összetört, züllött embert. Kielégítően játszott az utolsó képben is. Itt is a cinikus Tódor volt, tele számítással és bosszúvággyal. Kedves, eredeti alakban lépett színpadra Fekete Gyula, Fabula János hajókormányos szerepéVsn. A nyílt szívű, talpig becsületes, rokonszenves kétkézi munkás típusét hozta elénk. Különösen szépen és meghatóan játszott a Brazovics-Fabula jelenetben, amikor a jogos pénzéért könyörgő, becsületes szegényember Brazovics durvaságának kénytelen magát kitenni. Nagyon jól alakított a két hajóslegény szerepében Bugár Béla és Wieder Antal is. Különösen Wieder alakítása volt nagyon hitess. Korai Ferenc is szépen vitte színre Galambos szerepét. Húsvár Ferencet a pópa szerepében láttuk. Szépen kidolgozott jelenetet elevenítettek még a közönség előtt Buday Máriával együtt. Ez a 'párbeszéd annyira hatott a nézőkre, oly tökéletes volt, hogy egy pillanatig sem gondolt senki az alakító színészházaspárra, hanem valóban a szigeten élő, s a halálhoz már közelálló kedves Teréza mamát s a lelketlen, önző, ellenszenves pópát látta mindenki maga előtt. „Az aranyember"-t Gregor Martin, „A kiváló ^munkáért" érdemrend viselője, a bratislavai Nemzeti Színház művésze rendezte. Külön dicséret illeti őt, hogy e hatalmas, alapos rendezői munkát igénylő darabot ily rövid idő alatt bemutatóra éretté tette. A színészek szépen kidolgozott jelenetei, s az ügyes megoldások Gregor Martin fáradságot nem ismerő munkáját dicsérték. Brazovics a hozományról tárgyal lánya vőlegényével, Kanizsával. — Baloldalt Brazovics — Fazekas I'mre, jobboldalt Kanizsa — Tóth László. mélyebb belső átélés. A szemforgatás, arcmimika stb. csak külső eszközök lehetnek ehhez. Atháfla vőlegénye, Kanizsa mérnökkari tiszt szerepét Tóth László vitte színre. Jól alakította a jóvágású katonát, a gáláns udvarlót, viszont a Tímárral és főként a. Tímeával való jelenetébe több emberi vonást kellett volna vinnie. Ez utóbbiban érzelmeit el5»uló szavai nem hatottak meggyőZflrfl. Noémit, a szigeten élő lánykát Csé.A rendezésben Munk István, az Állami- Faluszínház főrendezője segített. Szabadságát feláldozva vett részt ebben a munkában, hogy mint a színészek jó ismerője, segítségére legyen Gregor elvtársnak. A darab jól sikerült színrehozatalában nagyon sokat segítettek a jó díszletek és kosztümök is. Hogy mindnvájar jó munkát végeztek az< n.jgtuzta az a hatalmas siker amit a bemutató kiváltott. Jakab István. .TÍdlBIHMBIIBIlB [fBIf SIIB tl •!! •ttfllll FtSEI VIJBI191 Ifl I1BI1 Vilit IS 11 • II BUBI I • I] S tlflll Bl 1 Bl tS 11911813 BUBIM [I • H BI1BI1 Vf IB MSlIBIIBIlfl If BlIBIf fll I V' ^t | /Q- gyermekekre gondolok j 5 • ' Bújócskázik a holdsugár Idézem alvó arcukat, a fák lotnbjai közt a kertben, — Máshol lepi őket álom, | minden néma, mozdulatlan, s az Üres kis ágyacskákat csak az éji szellő lebbea. megsimítja pillantásom. — 5 A gyermekekre gondolok, Szép napjaik telve vannak | kik a nyárban szerteszálltak, játékkal, napfénnyel, vízzel, Más hallja most kacagásuk, gondtalan jó vidámsággal, más veti nekik az ágyat. sok-sok édes nyári izzel. | Vágyódtam magányra, csöndre, | = s most, hogy jöjjenek, úgy várom! | — barnán, lármásan, nevetve, | s csókjuk tépje szét magányom. ORDÖDY KATALIN 1 " B. •iiBiiBiietiBMiiiBiiaiiBnsitBiiaiiaiiBHBiieinitBiiBiMiiBtiaiiBiiBiiiiiBiiaiiaiiBiiaiiBiíBiiaiiBnsiiaiiBitBuaiiBfipiiaiiaiiBiiBiiaueuaiiajtaiiai>aMi7k fpmqnl LmiL Strandélet a sziklák között irta: Kis Eva Lehetséges, hogy mikor ezek a sorok napvilágot látnak, esős, hideg idő lesz és az olvasó dideregve siklik át a címen. Jobban érdekelné, hogyan készülnek az igelit esőkabátok, amelyek az idén olyan elválaszthatatlan tartozékai lettek az emberek ruhatárának. Bevallom, ez a riport a véletlen szüleménye. Sikerült a hűvös nyári napok közül egy olyat kifogni, amikor reggel a vörös napkorong kecsegtetően sütött és remélhető volt,, hogy néhány órán keresztül sem zivatar, sem szélvihar nem zavarja meg a mindenre elszánt strandolókat. Persze, a fürdőruha mellett ott lapult táskámban az elengedhetetlen esőköpeny is. Miután Prágában strand terén nem a legnagyobb a választék, gondoltam, nem elégszem meg azzal', hogy megfürdöm valahol a Vltavában, hanem ha már jónak Ígérkezik az idő, elmegyek a Barrandovra, a legszebb uszodába. Az utazás (kb. egy óra villamoson és még gyalog is kell menni) elég izgalmasnak ígérkezett. A nap, mintha szándékosan ingerelni akart volna, bújócskát játszott. Tíz percig teljes erejével sütött, sőt égetett, (lesállásba helyezkedtem a peronon) aztán hirtelen eltűnt, majd ravaszul kikandikált, hogy ismét helyet adjon egy bárányfelhőnek egyáltalán nem nevezhető gomolyagnak. Mire kiértem, önbizalmam, illetve az idő iránti bizalmam alaposan megcsappant, de nem hátráltam. Komoly hősnek éreztem magam, titokban meg-megsimogatva az esőköpenyt és a kötöttkabátot, amelyet előrelátóan szintén becsomagoltam. A végállomáson kiderült, hogy többen vagyunk olyan optimisták, akik augusztusban strandolni akarunk. Öszszeesküvő pillantásokat vetve egymásra, vidáman meneteltünk a bejárat felé. A pénztár előtt érthető okokból nem volt tolongás. Megváltottam a jegyem, levetkőztem, kölcsönvettem egy nyugágyat és kényelmesen átadva magam a jó öreg napocska simogató sugarainak —. akkor éppen sütött — körülnéztem. Az uszoda gyönyörű helyen fekszik. Három oldalról a barrandovi sziklák övezik. A strandról a sziklaoldalba vájt lépcsőkön fel lehet menni a dombtetőn lévő barrandovi zenés étterembe, amelynek teraszáról lenézve, úgy tűnik az uszoda, mint egy tó a sziklarengetegben. A medence kék színben játszó vize a reggeli órákban még kristálytiszta. Az ugrótorony rugalmas deszkáján fiatal műugrók a gyakorlatok kivitelezéséről vitatkoznak. Szemkápráztató ugrásokkal röpülnek egymás után a vízbe. Nyújtott testük szinte úszik a levegőben. Szaltóikat az elismerés moraja kíséri. Tudni kell ugyanis, hogy a strandolók főélvezetéhez tartozik, figyelni a műugrók tréningjét. Különösen a serdülő ifjúság nézi kitartóan. Ki tudja, talán valamelyikükben világbajnoki tehetség szunnyad? A nők ugyancsak kitartóan — napoznak. Ezt a műveletet a legrészletesebbben kidolgozott terv alapján végzik. Először háton fekve, mereven felfelé nézve, arcukat süttetik, majd pontos időközökben megfordulnak, nehogy foltosak legyenek. A lábszárnak és a karnak tudniillik egyforma barnának keli lennie elől és hátul. Közben lezuhanyozzák magukat, mert a vizes testet jobban fogja a nap, aztán szertartásszerű türelmességgel olajozzák, kenik egész testüket. Ha eltűnik a nap, gyorsan berohannak a vízbe, hogy ezt az időt használják ki úszásra. A vízbemenetel változatairól külön meg kell emlékezni. A bátrabbak és akik nem féltik frizurájukat, gyönyörű fejessel hidalják át a levegő melegsége és a víz hidegsége közötti hőmérsék^ let-különbséget. Figyeltem azonban egy házaspárt (lehet, hogy csak jegyesek voltak), akik egy negyedóra leforgása alatt csupán a térdüknél tartottak. Először a lábfejükkel kóstolgatták nagy merészen a vizet. Egyik a másikat bátorította, — hiszen príma « víz — felkiáltással. De amikor egy fejest ugró lespriccelte a hölgyet, felháborodott pillantással sarkonfordult és el akart szaladni a lépcsőről. Hogy végül bementek-e, nem tudom. Megúntam őket nézni. Sokkal érdekesebb a gyermekmedence körüli élet. Itt a gyerekes mamák foglalják el a terepet. A kicsinyeknek semmi sem elég. Képesek reggeltől estig egyfolytában lubickolni. Már lila a szájuk és vacog a foguk, de nem hajlandók kijönni. Az anyák legkörmönfontabb intése és veszekedése sem használ. Egy szőke göndörhajú kislányka keserves sírásra fakadt, mert anyukája a nagy nyilvánosság előtt testi fenyítéshez folyamodott. Szipogva megevett két hatalmas karéj vajaskenyeret, aztán uccu, megint a vízbe. A szülők egymás közötti beszélgetéséből megtudom; hogy bár a • gyerekek a strandon háromszor annyit esznek, mint otthon, nem látszik meg rajtuk, mert a vízben rögtön „leadják". Hétköznap lévén, kellemes csend uralkodik. Ez igen megfelel az egymás fülébe emberemlékezet óta ugyanazokat a szavakat suttogó szerelmeseknek. Messziről sugárzik arcukról a boldogság. Ha már megúnták a fekvést, kéz a kézben sétálják körül a medencét, testvériesen megosztják az elemózsiájukat, nem keresik más társaságát, és ha az erszényük megengedi, a kellemes napot tánccal fejezik be a barrandovi teraszon. A magányt kedvelők félrevonulva olvasnak, minél távolabb a gyerekek birodalmától. Talán sehol nem lehet úgy élvezni egy szép olvasmányt, mint a füvön hasonfekve a szabad égbolt alatt. Az ember agya a víz- és nap-? iürdötől felfrissülve, mintha százszoros befogadóképességű lenne, olyan tiszta. A barrandovi uszoda Prága egyetlen nyitott versenyuszodája. Az 50 méter hosszú medence hat versenypályára van felosztva. Az ..úszásnak hódolók, ha nem is versenyszerűen űzik ezt az egészséges sportot, itt találják meg a legjffcb terepet úszószenvedélyük gyakorlására. Kicsit irigykedve néztem két fiatalembert, akik már a tizedik hossznál tartottak, és nyugodt tempóikkal megállás nélkül szelték a vizet. Bezzeg én már kétszáz méter után kifulladva úsztam a korlét felé. Egyébként a fürdőzők testi épségére és a rend fenntartására az úszómester éber szeme ügyel. Ha látszólag tétlenül is üldögél a medence szélén, semm nem kerüli el figyelmét A nap nyugovóra készült a barrandovi strandon, — ugyanis ott már délután öt óra körül eltűnik — mikor szedni kezdtem sátorfámat. Kellemes fáradtsággal tagjaimban, vettem búcsút a medencétől, és egy négy éves fiúcskától, akivel őszinte barátságot kötöttünk. Nekem kellett igazságot tennem, amikor összeveszett hasonlókorú barátjával. Mivel ez a nap folyamán néhányszor megismétlődött, és én szégyen ide-szégyen oda elég pártosan bíráskodtam, örök hálára köteleztem. Másnapra randevút beszéltünk meg. Azt hiszem ő sem,volt ott, mert azóta hiába lesem az égboltot, nem és nem akar szép idő lenni.