Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-06 / 188. szám, szombat

1955. augusztus 6. ujszo > 3 A négy hatalom kormányfői genfi értekezletének eredményei érvénybe léptek és megvalósítják őket és ez új helyzetet teremtett, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ez azonban egyúttal azt jelenti, hegy a német kérdés megoldását olyan helyzetben, amikor fennállnak a párizsi egyezmények, más úton, az európai nemzetközi feszültség enyhítésének útján, a meglevő katonai csoportosulások felszámolásának és a hathatós európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének útján kell keresni Éppen ebben az irányba kell irányulnia mind a német nép, mind pedig a többi érdekelt államok törekvéseinek. Csupán üdvözölhetjük azt a tényt, hogy Nyugat-Németország közéleti köreiben és a nyugatnémet sajtóban egyre gyakrabban és sürgetőbben hangzik el az a követelés, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya változtassa meg - politikáját Németország egyesítésének kérdéseiben, mivel a Nyugat-Németország újrafelfegyverzésén és katonai tömbökbe való besorolásán alapuló politika kizárja az ország egyesítésének lehetőségét. Ez a helyzet a német kérdésben, ami Németország egyesítésének külső, nemzetközi feltételeit illeti. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy vannak belső feltételek is magában Németországban, amelyek szintén nagyfontosságúak az ország jövőjének megoldására nézve. A jelenlegi Németország már nem az a Németország, amely 10 évvel ezelőtt, a hitleri rendszer szétzúzása utáni első időben volt. Az elmúlt 10 év alatt Németország területén 2 önálló német állam alakult — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság és mindkét köztársaságot a többi ország szuverén államként elismerte. Mindkét állam diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat tart fenn más országokkal és résztvesz az erre vonatkozó turópai szerződésekben és egyezményekben. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy e két állam mindegyikében különböző jellegű társadalmi és gazdasági rendszer alakult ki. A Német Demokratikus Köztársaságban a munkások és szövetségeseik — a dolgozó parasztság és értelmiség vannak hatalmon, akik a szocialista országépítés útjára léptek és teljesen meg vannak győződve választott útjuk helyességéről. Teljesen érthető, hogy a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói kijelentik: nem engedhetik, hogy veszélyeztessék az elmúlt időszakban elért vívmányaikat. Németország egyesítése kérdésének megoldásánál nem lehet figyelmen kívü' hagyni sem a Német Demokratikus Köztársaság, sem pedig Német Szövetségi Köztársaság véleményét. Más szavakkal, ezt a kérdést nem lehet megoldani a németeknek részvétele nélkül. Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi nemzetközi és Németország belpoUtikai feltételei mellett nem lehet Németországot az egyik, vagy másik részének mechanikus összecsatolásával egyesíteni és semmi ilyen kísérlet vagy terv nem járhat sikerrel, mert nem veszi tekintetbe a reális helyzetet. A német problémát a jelenlegi helyzetben csak fokozatosan, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság együttműködésével és egymáshoz való közeledésével lehet elérni, ami megfelel a béke és haladás érdekeinek. Genfben a német kérdésben nem értettük meg egymást. Feltehető azonban, hogy a véleménycserének, amelynek folyamán a szovjet küldöttség világosan megmagyarázta álláspontját, meglesz a fontossága a négy nagyhatalom külügyminisztereinek ez év októberében tartandó értekezletén, amikor tovább folytatják a tárgyalásokat azokról a kérdésekről, amelyek a genfi értekezleten megtárgyalásra kerültek. A szovjet kormány jól tudja, hogy a német kérdés megoldásához vezető úton a külügyminiszterek nem kevés nehézségbe, riem csekély akadályokba ütköznek. Ei érthető, mert a négy hatalom kormányfőinek értekezletén megnyilvánult a német, probléma megoidásának kétféle, eltérő felfogása. Azonban nem szabad, hogy a német probléma megoldásával kapcsolatos nehézségek akadályozzák a külügyminiszterek értekezletének sikeres munkáját és főleg nem szabad megakadályozniok annak a fő alapvető kérdésnek megoldását, amelyről a külügyminiszterek tárgyalni fognak — a? összeurópai biztonsági rendszer megteremtésének kérdését. A genfi értekezleten nagy .figyelmet szenteltek a leszerelés kérdésének. Ez magának a problémának jelentőségéből következett. A fegyveres erők fejlesztése, a fegyverzet hallatlan növelése és tökéletesítése évről évre egyre nagyobb méreteket ölt és a népekben jogos aggodalmat kelt a jövőre nézve. Ezt különösen az atomés hidrogénfegyverek, valamint egyéb tömegpusztító fegyverek gyártásával és felhalmozásával kapcsolatban kell hangsúlyozni. A fegyverkezés csökkentéséről és az atomfegyverek eltiltásáról szóló tárgyalások, amelyek csaknem tíz éven át folytak, mint ismeretes, nem hoztak megfelelő eredményeket. A „hidegháború" és az államok közötti kapcsolatokban, elsősorban a nagyhatalmak közötti kapcsolatokban fennálló bizalmatlanság ezeket a tárgyalásokat az utóbbi években gyakorlatilag zsákutcába vezette. A szovjet kormány nézete szerint a jelen időben a leszerelési probléma megtárgyalásának az a fő feladata, hogy megtalálja az utat a nagyhatalmak e kérdésben elfoglalt álláspontjainak közeledéséhez és az elkerülhetetlen megegyezés eléréséhez, mind a szokásos fegyverfajták számának csökkentésében, mind pedig az atomfegyverek eltiltásának kérdésében. Éppen ezt a célt szolgálják a szovjet kormánynak a fegyverkezés általános csökkentésére, az atomfegyverek eltiltására és az új háború veszélyének kiküszöbölésére május 10-én tett javaslatai. Helyénvaló felhívni a figyelmet arra a pozitív állásfoglalásra, amelyet e javaslatokkal kapcsolatban a széleskörű világi közvélemény, valamint számos európai állam közvéleménye foglalt el, amelyek érdem szerint értékelték ezeket a javaslatokat, mint a Szovjetunió fontos lépését a békéért és a népek biztonságáért folytatott harcban. Tekintettel arra, hogy a szovjet kormánynak az Egyesült Nemzetek Szervezete elé terjesztett ezen új javaslatait gyakorlatilag mindeddig nem tárgyalták meg és az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai e javaslatokkal kapcsolatban nem nyilatkoztak, küldöttségünk a genfi értekezleten természetesen elsősorban aziránt érdeklődött, milyen álláspontot foglalnak el az említett kormányok e javaslatokhoz. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy a Szovjetunió egyetért a nyugati hatalmaknak az öt nagyhatalom fegyveres erői színvonalának kérdésében tett javaslatával, mely szerint az USA, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság 1—1,5 millió fővel, Franciaország és Nagy-Britannia egyenként 650 000 fővel rendelkeznék. Ezért joggal elvárhatjuk, hogy a három nagyhatalom az atomfegyverek kérdésében olyan álláspontot foglal el, amely lehetővé teszi _e kérdésben a megegyezés elérését. Ezáltal a leszerelés egész problémája reális alapokra helyeződne. Számítottuk azonban arra, hogy a szokásos fegyverek számának csökkentésében és az atomfegyverek eltiltásának kérdésében való megegyezés elérése hosszabb időt igényelhet és ezért azt javasoltuk, hogy a genfi értekezleten részvevő államok már most kötelezzék magukat, hogy nem alkalmaznak elsőkként atom- és hidrogénfegyvert és hogy hívják fel a többi államokat ugyanilyen kötelezettség vállalására. A Szovjetunió május 10-1 javaslataiban külön figyelmet szentel a hatásos nemzetközi ellenőrzési rendszer megteremtésének afölött, hogyan valósítják meg a fegyverkezés csökkentését és hogyan tartják be az atomfegyverek tilalmát. Amint az USA elnöke helyesen megállapította, „lényegében nincsen szó semmilyen leszerelési tervről, hanem ellenőrzésről és felügyeletről." Ez a kérdés valóban nagyon komoly és meg kell találnunk a mindenki számára elfogadható megoldást. A szovjet kormány úgy véli, hogy most nincsenek meg a nemzetközi ellenőrzés szükséges feltételei — olyan ellenőrzésé, amely iránt bizalommal lennének az összes államok és amely teljesen megfelelne á nemzetközi biztonság érdekeinek. Ezzel egyetértett az Egyesült Államok kormánya is. Érthető az USA elnökének megjegyzése,. aki a genfi értekezlet előestéjén kétségének adott kifejezést, vajon a jelen időben meg lehet-e nyitni az Egyesült Államok „valamennyi üzemét" a „korlátlan ellenőrzés" előtt. Mi tehát a teendő? A szovjet kormány úgy véli, hogy ^ nemzetközi ellenőrzés létesítésének kérdését, a nemzetközi ellenőrzőszerv jogait és teljhatalmát a nemzetközi feszültség enyhítésére s az államok közötti bizalom megszilárdítására, valamint a fegyverkezés csökkentését és az atomfegyverek eltiltását szolgáló más intézkedésekkel szoros összefüggésben kell megvizsgálni. D. Eisenhower úr, az USA elnöke a genfi értekezleten javaslatot terjesztett elő arra, hogy szervezzék meg a katonai tájékoztatások kicserélését a Szovjetunió és az Egyesült Államok között és engedjék meg a két fél területeinek repülőgépről való fényképezését. Ha el is ismerjük, hogy ebben a javaslatban megnyilvánul a nemzetközi ellenőrzés oly bonyolult problémájának megoldását kereső törekvés, mégis azt kell mondanunk, hogy az ilyen intézkedések reális hatása gyenge volna. Az USA' kormányának vezető tényezőivel folytatott nem hivatalos beszélgetésekben nyíltan kijelentettük, hogy a repülőgépről történő fényképezés nem hozhatja meg a várt eredményt, mert mindkét ország nagy kiterjedésű, óriási területeiken, ha akarják, bármit elrejthetnek. Tekintetbe kell venni azt a tényt is, hogy a javasolt terv csak a két ország területére vonatkozik és nem veszi tekintetbe a más államok területein elhelyezett fegyveres erőket és katonai objektumokat. Reálisabbnak és hatásosabbnak tartjuk a nemzetközi ellenőrzés létesítésére tett, részletesen kidolgozott ama javaslatokat, amelyeket a szovjet kormány május 10-én nyújtott be. Ezek a javaslatok lehetővé teszik, hogy amikor sor kerül a fegyverzetek csökkentésére és az atomfegyve"rek eltiltására szolgáló intézkedések megvalósítására, már az első időszakban a nemzetközi eUenörző szerv széles hatáskört és teljhatalmat kapjon. A szovjet kormány május 10-i javaslataiban az ellenőrzés igen radikális módszere mellett foglalt állást, vagyis amellett, hogy a nemzetközi ellenőrzőszerv hamarosan ellenőrzőállomásokat létesítsen az összes részvevő állam területén kölcsönös alapon — hogy megelőzzék az egyik államnak másik állam elleni hirtelen támadása lehetőségét. Ilyen ellenőrzőállomások létesítését javasoltuk a nagy kikötőkben, vasúti csomópontokon, távolsági vonalakon és repülőtereken. Az ellenőrzőállomások felügyelnének arra, hogy ne kerüljön sor sem katonai szárazföldi erők, sem pedig katonai légi és tengerészeti erők veszélyes összpontosítására és átcsoportosítására. A szovjet küldöttség Genfben annak az óhajának adott kifejezést, hogy a fegyveres erők számának és a fegyverzetek mennyiségének csökkentését minden további haladék nélkül kezdjék meg. Javasoltuk, hogy a négy nagyhatalom e téren példával járjon elől és csökkentse katonai állományát az osztrák területről visszavont csapatok állományával. E javaslat szellemében a szovjet kormány e napokban elhatározta, hogy október l-ig Amikor a négy hatalom kormányfői genfi értekezletének eredményeit értékeljük, meg kell jegyeznünk, hogy Genfbe való utazásunk előtt kijelentettük, hogy naivitás volna arra számítani. hogy az összes bonyolult nemzetközi problémákat néhány nap alatt megoldjuk. Erre csak olyan emberek számíthattak, akik hisznek a csodákban. Ezzel egyidejűleg azonban erélyesen elutasítottuk az indokolatlan borúlátást Az élet megerősítette, hogy a helyzetnek ez az értékelése helyes volt. Ma már senki sem tagadhatja, hogy a genfi értekezlet jelentős pozitív eredményeket hozott, amelyek még jobban megnyilvánulhatnak majd a jövőben. visszavonja az Ausztriában elhelye- i zett összes szovjet csapatokat szovjet területre és a Szovjetunió fegy- j veres erőinek összlétszámát az Ausztriából kivont csapatok számával csökkenti. Ha a többi három nagyhatalom ugyanilyen intézkedéseket tenne, ez hozzájárulna a nemzetközi bizalom légkörének kialakulásához és megfelelne a fegyverkezés csökkentése érdekeinek. össíes javaslataink egy — egyszerű és világos — célt követtek, a nemzetközi feszültség további enyhülésének elérését, a népek mentesítését a háború félelmétől, biztosíték nyújtását arra, 'hogy a népek békében élhetnek és dolgozhatnak a jövő nemzedékek javára és boldogságára. Ezt követelik határozottan az emberek százmilliói. Jellemző e téren az a tény, honv a szovjet kormányküldöttség genfi tartózkodása folyamán Számos levelet kapott sok ország legkülönfélébb szervezeteitől és egyes embereitől is. Ezekben a napokban a küldöttségek százai érkeztek Genfbe Franciaországból, Németország mindkét részéből s más államokból. Mindnyájan határozottan követelték a „hidegháború" megszüntetését és az emberek békés, nyugodt élete nélkülözhetetlen feltételeinek megteremtését. Természetesen nem hittük azt, hogy Genfben öt-hat nap alatt sikerül megegyeznünk a szovjet küldöttség által benyújtott valamennyi javaslatban. A tapasztalatok azt mutatták, hogy az ilyen kérdésekben a megegyezés elérése bizonyos időt követel meg, főleg, ha olyan bonyolult problémákról van szó, mint a fegyverkezés csökkentéséről, az atomfegyverek eltiltásáról és ezen intézkedések hatásos nemzetközi ellenőrzéséről szóló nemzetközi megegyezések megkötése. Ezért azt javasoltuk, hogy a négy nagyhatalom kormányfői fogalmazzák meg és adják elő nézeteiket azokról a kérdésekről, melyekben lényegében megegyeztek, vagy melyekben jelentősen közel ke.rültek egymáshoz. Ez elsősorban az öt nagyhatalom fegyveres erői említett színvonalára, a szokásos fegyverek mennyiségének csökkentésére és az atomfegyverek fokozatos eltiltására, valamint a nemzetközi ellenőrzés létesítésére vonatkozik. Abból indultunk ki, hogy az ilyen megegyezés a genfi értekezleten a leszerelés fő kérdéseiben jelentós mértékben megkönynyítette volna e probléma további megtárgyalását és a nemzetközi egyezmény megkötését. Ami a leszerelés problémájának lényegét illeti, határozatot hoztak arról, hogy tovább keresik az utakat a megegyezéshez. A négy nagyhatalom külügyminisztereinek megfelelő irányelveket adtak. A genfi értekezlet napirendjének negyedik pontja a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztése volt. Pozitíven értékeljük az olyan tényeket, mint a mezőgazdasági küldöttségcsere a Szovjetunió és az USA között és megelégedésünket fejezzük ki a kedvező légkör felett, amelyben a szovjet mezőgazdasági küldöttség látogatása folyik az USA-ban és az amerikai küldöttségé a Szovjetunióban. Most tárgyalások folynak NagyBritannia és a Szovjetunió között a kulturális együttműködés terén lévő kapcsolatok fejlesztéséről. Reméljük, hogy ezek a tárgyalások sikeresek lesznek. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy Edennel, Nagy-Britannia miniszterelnökével folytatott nem hivatalos megbeszéléseinken pozitív értelemben megtárgyaltuk a hadihajók és katonai Fontos szerepet játszott az államok közötti kapcsolatok, elsősorban a nagyhatalmak közötti kapcsolatok feszültségének enyhítésében, közöttük a nélkülözhetetlen bizalom helyreállításában. örvendetes volt az együttműködésnek és a kölcsönös megértésre való törekvésnek az a szelleme, amely az értekezleten uralkodott. Ez különösen a nem hivatalos találkozásokon volt felismerhető, amelyek lehetővé tették az őszinte véleménycserét valamennyi kérdésben. Külön kell kiemelnem, hogy a genfi értekezleten nem találkoztunk más hangulattal. Ellenkezőleg, mindnyájan keresték a lehetőséget az értekezleten megtárgyalásra kerülő gyatényezők kölcsönös látogatásának kérdését. A Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok kérdésének megtárgyalása Genfben azzal ért véget, hogy a kormányfők értekezlete D. Eisenhower elnök javaslatára a következő határozatot fogadta el: „A külügyminisztereknek szakértők bevonásával tanulmányozniuk kell azokat az intézkedéseket, beleértve az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerveiben és intézményeiben foganatosítható intézkedéseket is, amelyek a) a népek közötti szabad érintkezést és a békés kereskedelmet akadályozó sorompók fokozatos kiküszöbölését és b) az érdekelt országok és népek szempontjából kölcsönösen előnyös szabad érintkezés és kapcsolatok megvalósítását eredményezhetnék." Nem kétséges, hogy a siker ebben az ügyben, amely — a négy nagyhatalom közötti kapcsolatokat illetően — még mindig nem fejlődött ki megfelelően, sok irányban hozzájárulna a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, az államok közötti kölcsönös bizalom megszilárdításához és a nemzetek közötti együttműködés kifejlődéséhez. A szovjet kormány, amint már mondottam, azt javasolta, hogy a genfi értekezleten tárgyalják meg Ázsia és a Távol-Kelet égető problémáit is. Jóllehet nem sikerült hivatalosan megegyezni e kérdések megtárgyalásának szükségességében a genfi értekezleten, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország küldöttségeinek vezető tényezőivel. nem hivatalosan kicseréltük nézeteinket ezekről a kérdésekről. E nem hivatalos beszélgetések folyamán tárgyaltunk Indokínáról az 1954. évi genfi egyezmény teljesítésével kapcsolatban, valamint az USA és a Kínai Népköztársaság közötti kapcsolatokról. Természetesen mi a fő figyelmet Tajvan kérdésének és a Kínai Népköztársaság ENSZ-beli jogainak szenteltük. A szovjet kormány reméli, hogy ez a véleménycsere hozzájárul e kérdéseknek a kínai nép jogaival és a többi ázsiai népek törvényes jogaival, valamint a távol-keleti béke megőrzésének érdekeivel összhangban való megoldásához. Itt hangsúlyozni kell a Kínai Népköztársaság kormányának a nyílt nemzetközi problémák megoldására tett új fontos javaslatai fontosságát, amelyek kedvező kilátásokat nyitnak a nemzetközi bizalom helyreállítására Ázsia és a Csendes-óceán térségében. A szovjet kormány teljes mértékben támogatja Csou En-laj elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének és külügyminiszterének „A jelenlegi nemzetközi helyzetről és a Kínai Népköztársaság külpolitikájáról" szóló nyilatkozatában foglalt javaslatokat, melyeket a népképviselők összkínai gyűlésének II. ülésén, július 30-án adott elő. A genfi értekezlet végezetül megegyezés alapján irányelveket fogadott el a négy nagyhatalom külügyminiszterei számára a genfi értekezleten megtárgyalt mind a négy kérdéssel: az európai biztonság, a német kérdés, a leszerelés, a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztése kérdésével kapcsolatban. Ezen irányelvek fontossága abban rejlik, hogy kifejezésre juttatják az értekezlet valaménnyi részvevőjének azt azr igyekezetét, hogy az említett problémák részletes megvizsgálásával lehetőséget találjanak arra, hogyan lehet elérni a nagyhatalmak elkerülhetetlen megegyezését. Éppen ebben rejlik a Genfben elfogadott irányelvek nagy jelentősége. korlati kérdésekre vonatkozó nézetek enyhítésére a megtárgyalt problémák lényegéről elfoglalt álláspontok eltérése ellenére. Az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország vezető tényezőivel együtt megtaláltuk a megtárgyalt kérdésekkel kapcsolatos álláspontjaink érintkező pontjait Világosan képzelhettük el a nézeteinkben lévő ellentéteket és elhatároztuk, hogy tovább keressük az utakat a szükséges egyezmények eléréséhez. Nem kételkedünk afelől, hogy további tárgyalásokkal le lehet küzdeni a fennálló nehézségeket és meg lehet ta'^ilvtatás a 4. oldalon^ HL A genfi értekezlet eredményei. Következtetéseink