Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-04 / 186. szám, csütörtök

6 IIIS20 1955. augusztus '4. A fejtési terv egyenletes teljesítéséért Bányászaink minden év szeptemberében megünneplik a bányásznapot. Egész évi épltőmujikájuk eredményeit értékelik e napon a bányák dolgozói. A szakszervezeti dolgozók ez évben is előkészítik a bányásznap méltó megünneplését. Szeptember 11-én ünnepélyes szakszervezeti gyűlés lesz az összes bányaüzemekben. Ezt megelőzően Prievidzán szeptember 10-én ümiepélyes gyűlést tart a Szénbányá'Alkalmazottai Szakszervezeti Szövetségének szlovákiai bizottsága. Ugyanezen a napon tart ünnepi ülést Ksssán a Kohó és Ércbányaipari Szakszervezeti Szövetség Kerületi Bizoitsága. A bányásznapra valamennyi bányaüzemben a szocialista munkaverseny elmélyítésével, új felajánlásokkal készülnek, hogy a bányászok nagy ünnepét a lehető legszebb eredményekkel köszönthesséic. A terv egyenletes teljesítésének biztosítása — ez az a jelszó, amelynek szem előtt tartásával szállnak le a -bányákba mindennap a szénért fnlyó harc hősei. A legjobb bányászcsoportok példamutatása lelkesebb munkára ösztönöz minden bányászt. így van ez Handlován is. A handlovii bányászok példát vesznek a P. Wohland vezette csoport tagjaitól. Ez a csoport következetesen teljesíti és túlteljesíti a fejtési tervet. Ezekben a napokban a Wohland csoport a 31— 35-ös kettős szénfalon oclgozik. A munkafeltételek itt igen nehezek. A munkahelyen átvezető régi foiyosót törik át, úgy hogy most kézzel fejtenek. 9 órára azonban így is teljesítették a ciklust és 11 órára már 15 tonna szenet fejtettek terven felül. A kiváló csoport tagjai elhatározták, hogy a legnehezebb szakaszon csütör.;

;kig áthaladnak és aztan kezdik meg a szovjet Donoasz rv mtbájnnal ez új kettős szénfalon a fejtést. » * * A Szlovák Magnezit bányák dolgozói a közeledő bányásznap tiszteletére értékes összüzemi kötelezettségvállalást tettek. Célul tűzték ki, hogy szeptember 9-ig 104%-ra teljesítik a fejtési tervet. Az egyes munkacsoportok is munkájuk gazdaságosságának további fokczásaia tettek felajánlásokat. Eugen Cupka csoportja például 1020/

0-os tervteljesítést vállalt. Ján Salata csoportja pedig elhatározta, hogy a bányásznapig 10 tonna magnezitércet fejt terven íelül. A jól szervezeti munkaverseny előnyeiről meggyőződtek az építkezés dolgozói Kassa déli részén, nem messze a Kerületi Népegészségügyi Intézettől, tavaly még elhagyatott mező terült el. A puszta térség egyszerre éledni kezdett. Rövidesen bágerekkel ásták fel a parlagon heverő földet. A térség építkezési hellyé változott. Megjöttek az első földmunkások, kőművesek, betonosok, maiteresek, segédmunkások. Az embereket gépek követték. Megindultak a betonkeverőgépek és a szállítógépek szalagszíjjai. Az épülő falak felett büszkén emelkedtek magasba a hatalmas daruk karjai. A kassaiak új városnegyeddel lesznek gazdagabbak. Most hiába keresnénk itt az üres mezőt. Ma már 126 két- és háromszobás lakásegység van itt tető alatt. Mindegyik fürdőszobával, gázvezetékkel, központi fűtéssel és beépített berendezésű konyhával. A terjedelmes telepen több építkezés folyik. Az építkezések egyik részét Színai Pál tapasztalt építész, másik részét Ladislav Tomásek fiatal építész vezeti. Mindketten lelkesen és odaadással dolgoznak. A munkát a telep közelében levő üzemi irodában irányítják. Ma az építkezés vezetői és a mesterek jöttek itt össze, hogy megtárgyalják, „miképpen lehetne a munkát meggyorsítani. Vojtech Spakovsky munkavezető részletesen ismertette a helyzetet. A dolog első pillanatban kicsiségnek látszik, azonban mégis legégetőbb problémájuk. — Az építkezés eddigi ütemével egyáltalán nem lehetünk megelégedve, a munkának sokkal gyorsabban kellene mennie. Hiszen heteket vesztettünk az állványokra várva és állványozás nélkül nem lehet a magasban vakolni. Ügy látszik, hogy az üzem vezetőségének és a vállalati igazgatóság ellátási osztályának nem szívügye, hogy 126 család még a tél beállta előtt beköltözzék új lakásába. — A beállott rövid csendet Szinai Pál törte meg. — Egy napot sem szabad mulasztanunk amiatt, hogy az állványokat nem kaptuk meg. A kőművesek egy részét azonnal átcsoportosítjuk a bankói építkezéshez, a többiek az A tömbön fognak dolgozni. Az egyes munkák irányítása megköveteli a csoportvezetőktől, hogy figyelmüket a legnagyobb mértékben összpontosítsák. Ügyesség, önfeláldozás nélkül nem megy a munka. Ezt bizonyítja Pál Imre csoportjának példája is. A Pál-csoport tagjai 21 nap alatt bevakolták az egész bankói építkezést. Ez csúcsteljesítmény volt. Jól ki tudták használni a munkaidőt és ha szükség volt rá, műszak után is dolgoztak. Az építkezés csoportjai versenyeznek egymással. A helyesen irányított verseny előnyeiről és hasznáról meggyőződtek Szinai elvtárs építkezési részlegének dolgozói is. A műhely bizottság és az építkezés vezetősége az első félévben felkarolta a versenyt. Megteremtették a kötelezettségvállalások teljesítésének feltételeit, s a felajánlások teljesítését naponta értékelték és ellenőrizték. A helyes munkaszervezésnek, a verseny vezetésének, irányításának megvolt az eredménye: félévi tervüket teljesítették. Nem így azonban Ladislav Tomasek építésvezető részlegén, ahol a tervteljesltésben hiányosságok mutatkoztak. Jól meg kell fogniuk a dolog végét, ha be akarják hozni az elmaradottakat Az építkezés ütemét különösen az új munkamódszerek alkalmazása gyorsítja. Csiszár István újító Jendruscák elvtárssal és Szinai építkezés vezető vei együtt az egyik újítőjavaslatot a másik után valósítja meg. ügyesen oldották meg az 'előre gyártott mennyezetalkatrészek elhelyezését a falak betonozása előtt. Ezt úgy csinálják, hogy felállítják az állványokat, ráhelyezik az előregyártott mennyezetalkatrészeket, amelyeket azután betonkeverékkel öntenek le. E módszer segítségével jelentős munkaidőt és anyagot takarítanak meg. Mindez hozzájárul a munkatermelékenység növeléséhez. A kassai új telep építőmunkásai eddig hat tömb építését kezdték meg. A tömtök 126 lakásegységet foglalnak magukban. Ez azonban még csak az első szakasz. Az építkezés tovább tart. Szebb és nagyobb lesz a kassai új telep. Ladislav Lipták Befejeztük a cséplést, teljesítettük a beadást Elhallgattak már a kombájnok cs aratógépek szövetkezetünkben. Július 21-től cséplőgépek búgnak, s pár nap még, és végzünk is a gabona cséplésével. Szövetkezeti tagjaink nagy lelkesedéssel végzik nyinkájukat, hiszen ilyen termést, mint az idén, már rég nem takarítottak be. Árpából 30 mázsás hektárhozamot értünk el, s a búzából is meglesz átlagosan a 32—35 mázsás hektáronkénti termés. A cséplés gyors befejezése mellett eleget tettünk beadási kötelezettségünknek is. Eddig 17 vagon sörárpát és 10 vagon búzát szállítottunk a begyűjtőhelyre. Beadási tervünknek 150 százalékra tettünk eleget. Szemerei Ferenc, Nagjkeszl Burgonyából 64 554 korona bevétel A zselízi járás kissárói szövetkezete két hektiron termelt ebben az évben korai burgonyát. A burgonyaföldet a patak partján választották ki és a szárazság Idején egyszerű öntözőberendezéssel háromszor megöntözték. Mindössze kb. 500 korona kiadást jelentett az öntözés, de az eredmény olyan szép volt, hogy magukat a kissárói szövetkezeteseket is meglepte. A jó kapálást és az öntözést fizette vissza 480 mázsa korai burgonyával a két hektár föld. A beszolgáltatott és a terven f^lül beadott korai burgonyáért 64 554 koronát kaptak. Ez az összeg elegendő a szövetkezeti tagok négy hónapi munkaegységeinek kifizetésére. Nem kell most azon törni a fejüket, honnan vegyenek pénzt a munkaegységekre, mert ezt már egy időre biztosították a korai burgonya árából. A két hektár földről 50 mázsa burgonya még a tagoknak is maradt. A burgonyaszárat pedig bes'Iózták. Most őszi káposztával illtették be ezt a területet, mely ebben az évben már másodszor fog jól fizetni a szövetkezeti tagoknak. Hogyan értek el 240 mázsás hektárhozamot, amikor csak 60 mázsa volt a tervezett hozam? Egyszerű erre a felelet. A vetőburgonyát más vidékről, Csehországból hozatták, előcsíráztatták és agrotechnikai határidőre négyzetes-fészkes módon elültették. A kapálásról és az öntözésről sem feledkeztek meg, mert mindkettő szükséges a burgonya fejlődéséhez. De nemcsak a kissáróiak értek el ilyen szép eredményt. A tőrei szövetkezet fél hektáron 116 mázsa burgonyát termelt és ebből 12 000 korona tiszta jövedelme volt. A kispeszekiek pedig 16 480 koronát kaptak a korai burgonyáért. Mindez azt bizonyítja, hogy a helyes gazdálkodás, az agrotechnikai intézkedések betartása meghozzák a maguk gyümölcsét. Mint a villám terjedt el a zselízi járásban a hír, hogy két hektár földről 64 000 korona bevételük volt a kissáróiaknak. Jövőre már minden szövetkezet korai burgonyát ültet a patakok>. partján, ahol öntözni lehet a földet. H. S. Az elegendő építőanyag biztosításáért A júliusi termelési tervet a' szlovákiai öt cementgyár közül három -túlteljesítette, a Horné Srnie-i cementgyár pedig teljesítette. Legszebb eredményt a stupavai üzem dolgozói érték el, akik 108 százalékra teljesítették a tervet. A stupavai, a Lietavská I.úcka-i és a ladeci üzemek összesen 3025 tonna cementet termeltek terven felül. Ezzel nagyban csökkentették a lemaradást, amit a bystrai üzemben a terv nem teljesítése okozott. Ebben az üzemben a termelést július folyamán több ízben félbe kellett szakítani a javítások és néhány berendezés kicserélése miatt Július végén begyújtottak két kemencét, augusztus ejsején pedig a harmadikat. Az új gépi berendezések az üzemben jól beváltak. A bystrai cementüzem dolgozói bíznak abban, hogy a harmádik ne' gyedévben sikeresen fogják teljesíte-i ni a tervet. Az év elejétől július végéig a Sziléziai Téglagyárak üzemei több, mint két millió nyerstéglái termeltek terven felül, a körkemencékből pedig egy és negyed millió égetett téglát szállw tottak terven felül. A vállalat dolgozói tudják, hogy az üzem termékeire az építkezéseken a sikeres munka biztosítása érdekében nagy szükség van. Ezért tovább fokozzák a részlegek gépesítését és a Duvanov égetési módszer alkalmazásával bővítik a kemencék kapacitását. Két aratás A. jászfalusi határra rászállt a júliusi harmat, és a keleti látóhatáron, arra Für meg Köbölkút felé, földerengett a hajnal. A Jászfalussy nagyságos úrék nagy búzatáblája felé vezető ekeúton egy egész kis hadsereg vonult ebben a korai időben. Elől a kaszások, vállukon a villás kaszákkal, utánuk a kötözők a kötőfákkal és a nagy nyaláb rozskötéllel, majd a marokszedők a sarlókkal. Ügy mondják, még harmattal kell kezdeni a gabonát vágni, akkor még nem törik a kalász, és nem pereg a szem. Ahogy kiértek a tábla elejére, egy kis kaszapengetés, fenegetés után már megszokott rendben megkezdte a munkát a 24 pár részesarató. Elsőnek Csépai János bácsi, az uraság éves kommenciósa kezdte vágni a rendet. Egyrészt azért, mert neki volt a leghosszabb bajsza, de ez csak külső ok volt. A belső ok pedig az, hogy neki húzni kellett a bandát, mert ha nem, akkor Márton napkor, de legkésőbb Szent Cyörgy napján pakolhatja a tulipános ládát a szekérre és kereshet magának új gazdát. A másodiknak mindjárt Klacsánszki Gyúró — ez a hórihorgas ember a Kriván aljáról — döntögeti a kövér búzát a baloldalára. Neki azért kell sietni, mert ha lemaradna, jövőre már nem jöhetne a bandába, s akkor felkopna az álla neki is, meg a családjának is. És így mentek sorban. A végére fiatal suhancot állítottak be. Ezek ha hajnalonta még nehezen is törülik ki szemükből az álmosságot, csupa virtusból sem hagyják magukat, tartják a tempót becsületesen. M ire a nap kibukkan a füri dombok mögül, a csapat mögött jókora széles tarló mutatja világosszőke hátát. Közepén, mint valami óriási copf, húzódnak a keresztek. A „früstökhöz" már a tábla túlsó végén telepszik le a csapat. De a tábla innenső vége sem puszta. Nem sokkal kisebb csapat fogott neki a munkának, mint az aratóké: a kalászszedők. Az 8 munkájuk sem sokkal könnyebb, sőt ha az erejüket a végzett munkához hasonlítjuk, tán még nehezebb is. Kijött a falu szegénysége, s ebben a faluban az uraságon kívül ki nem szegény? A szegények közül is persze csak az jött ki, aki nem mehetett a rendes aratásba: az öreganyókák, meg a kisgyerekek. Nem könnyű bizony az embernek az orrával egészen a földig hajolni, és lesni, hol hagyott el a sűrűfogú nagy fagereblye egy-egy kalászt. A z aratók már újra vágták a rendet a fehér gatyákban, pendelyekben. Mint valami nagy fehér galambok, hajladoztak a nagy, aranysárga búzatáblán, amikor a kalászszedők serege megrebbent. Ott állt közöttük Kerekes, az uradalom kerülője. Zöld kalapia mellett disznósörte, mert ősszel meg télen jáger, ilyenkor nyáron meg csősz. — Lefelé a tarlóról, hé! A nagyságos úr rendeletje szerint, amíg a tábla le nincs vágva, s fölgereblyézve, addig tilos a kalászszedés. Gyerünk, de máris! Kiss Mári néninek sem kellett több. Elborította a jágert szitkokkal, átkokkal: — Hát a te anyád nem szedett még tavaly is kalászt, te kutyapecér. Ki elöl szedjük el a szemet, tán a vadgalambok elöl, te hajcsár, meg az úri egerek elől? Ne félj, marad még azoknak is elég. A kerülő már menekült volna ez elől az áldáseső elől, de akkorra odaért az öreg nagyságos, a Vilmos úr a bricskájával. Jött ellenőrizni, hogy megy a munka. Hallva a nagy lármát, megértette, miről van szó. Leugrott a bricskáról, hogy majdnem összebicsaklottak alatta köszvényes térdei. Nem szólt egy szót se, nem kiáltott, csak meglóbálta kezében a kutyakorbácsot és ütött. Elsőnek Pacsér Janika hátán csattant a szíj, utána Acs Julis nyakát csípte meg a korbács, de jutott belőle Mári néninek is. A többieknek is jutott volna, ha el nem szaladnak. Azért az öregúr se lett volna ilyen nagy legény, ha' az aratók közelebb lettek volna, de a kaszák még meszsze villogtak... A kalendáriumok 1905-öt írtak abban az évben. * » * . /4[ meléntei határra már sütött a nap. Igaz, csak az imént derült ki, arra Diószeg felé, de tény, hogy a nap már egész nagyságában ott mosolyog az ég alján. Még tán nagyobb is, mint máskor, mert a tárnoki laposokból felszálló pára megnagyítja pirosra kialudt képét. A faluból most fordult ki porfelhőbe burkolva, kattogva, két kombájn. Az egyik az itteni traktorosbrigád gépe, Puskás Laci vezeti, a másikat egész Cáslavról, Csehországból hozta a vonat. Annak Kaftánek Jaromír, az ottani gépállomás kombájnosa a vezetője. Egy rossz számoló húszig sem számolna, már ott is vannak a hatalmas búzatábla elején. Mind a két gép leáll, és a vezetők a segítőkkel együtt körülnézegetik a gépet, rendben van-e a metsző, az adogató, a cséplő és tisztítórész. Nem maradt-e le a szalma-gyűjtő, meg miegymás. Amíg az ellenőrzés tartott, kiért az EFSZ teherautója is az üzemanyaggal. Ekkor a két vezető felült a napernyővel ellátott kormányhoz, a motorok felberregtek, a kaszáló a forgó motollákkal lehajolt a tartó magasságáig, és már az első kalászok hajtották is nehéz, kaszára érett fejüket a motolla forgó lapátjai alá. Kovács Pisti hátul dalolva igazgatta a zsákokat a pergő szemnek, pedig sajátmaga sem hallotta, mit dalol. A . falu felől újabb' porfelhő tűnt fel, és belőle a gépállomás háromtonnás teherautója bukkant ki. Jött már a tele zsákokért. A két kombájn után széles sávban meredezett a tarló háta. Nem kell ide marokszedő, kötöző. Nem kell a kévéket keresztbe rakni, utána beszekerezni a szérűre és asztagba rakni. Az osztagból a cséplőgépre hányni és megetetni vele a gépet. (Hány etetőt evett meg a gép?) Ez a sok munka mind elmaradt. Most a teherautó a kombájn mellé farol, és már rakják is át a zsákokat tele ólomnehéz, acélos búzával. ol a 24 pár részesarató? Sehol. Igaz, néhány arat a saját félhektárján. Hatan itt ülnek a kombájnon, autón. Az asszonyok is ki itt, ki amott. Van aki a tyúkfarmot vezeti, s van, aki a napközi otthont. Gábor Margitka meg éppen a határ másik felében ül a kévekötőgép magas ülésén. A tábla elején megjelennek régi ismerőseink, a kalászszedők. Nincs köztük ugyan Kiss Mári néni, de van köztük néhány Pacsér Janika-féle kisfiú és Ács Juliska-féle kisleány. Mert néha hagy el a kombájn is kalászt, nemcsak a gereblye, és kár volna azt a sok szép búzakalászt mind a mezei pockoknak, ürgéknek, hörcsögöknek, meg varjúknak hagyni. S az így gyűjtött gabona, vagy az ára sok mindenre jó. Kalán Bélus meg Géza például versenyben vannak, ki gyűjt több szemet. A győztes augusztusban kétheti sátortáborba mehet a MagasTátrába. Fekete Annuskának az édesanyja ugyan csak egy spartakiádkendőt ígért, meg egy nagy mesekönyvet, de az is valami. Mint a csirkék, ha vércse csap közibük, ugrott szét a gyermeksereg. Ott állt előttük a jáger. Puskával a vállán, mert télen vadőr, nyáron meg csősz az EFSZ földjein. Már mondja is a mondókáját: — Szedte-teremtette, pakoljatok le a földről! Amíg a kombájn az egész táblát le nem aratta, addig a lábatokat ide ne tegyétek! Ismerlek benneteket. Még az álló gabonát is lenyírjátok, ha nem vagyok itt. — Igen, ezt már ismerjük, Mikus bácsi — adta meg a talpraesett feleletet Kadarcsék Józsikája. — Az árpatáblán is ezt mondta, aztán mire a kombájn leszedte az egész táblát, addigra a traktor már háromnegyed részét fel is szántotta a földnek. De a csősz, teljes nevén Mikus János, akkurátus ember. Amit kimondott, állja, és tessékeli lefelé a gyerekhadat a földről. Most ért oda Galambos Áron, az EFSZ elnöke is: — Hadd csak őket, János, hadd sz%djék a kalászt! De nehogy az álló gabonához merészkedjetek, mert megesz benneteket a kombájn! M ire Áron bácsi a kerékpárjáról visszanézett a gyermekekre, már csak a csíkos trikókat látta, meg a piros, kék tornanadrágokat, virágos szoknyácskákat, amint a kis munkások iparkodtak behozni az időveszteséget. Csúzi. CS. Feraw: /