Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-26 / 205. szám, péntek

1955. augusztus. 26. UI szo 5 A Szovjetunióban szerzett él­ményeimből az eqész úton végigkísért méq egy, melyet útban hazafelé szerettem volna elmondani mindenkinek, küldöttségünk valamennyi tagjá­nak. De mert ez csak részben si­került és mivel annyira emléke­zetes a sok közül (az ember iga­zán nem is tudja eldönteni, me­lyik élmény volt a leqszebb), hoqy ahányszor csak hozzáfogtam egy-egy nap eseményeinek, egy­egy részletének megírásához, mindig ott cikázott az agyamban a sok gondolat között. Úqy ér­» tizennégy nap a ^SzoojetmiióhciH pionírok szebbnél szebb alkotá-. sait Kombájn, lánctalpas trakto­rok, helikopterek, esztergapadok, s nincs a technika vívmányának TIZENNEGYEDIK NAP Kicsiben megcsinálták a vízíerő­művet, s mir a. felcseperedtek, már ott dolgoztak serényen Volga­Don csatorna megépítésénél, zem, írásom nem is volna teljes előbb észrevettem, hoqy eqy szö­talán egy olyan műszere, gépe hoqy „nohát nem bírjátok megér- Moszkva szépségeinek, a magas­sem. amit ezek a fiatalok el ne' teni, akarok". _ épületeknek megalkotásánál, s olt tudnának készíteni. ' anakodunk az eqyilc négy­motoros „személyszállí­tó" repülőgép előtt. Per­sze csehül beszélgetünk. Már a: T teni, mit akarok" Szerencsémre aztán épp itt volt szorgoskodtak az ország különféle . . w felhasználásával k í. az egyik tolmácsunk, Irena elv- hatalmas epitkezesem, Sztálingrád „ '„,„ csőn jut fel a vezetőfülkébe. Gu­miabroncsos kerekeinek átmérője ISO cm. Olyan ez a teherkocsi, hoqv eay szép szál ember is el­törpül mellette. j"s a jövő tudománya? Az ti atomkornak küszöbén ál­J­J lünk. A szovjet tudósok ma már a természet egyik legcso­dálatosabb ajándékának, az atom­energia erejének az emberiség (ez is ti'dzás, mert még így is sok­kal adós maradok, hiszen szovjet vendéglátóink igen nagy kész^óg­gel qond.oskodtak róla, hoqy két­hetes ottlétünk a felejthetetlen él­mények sorozatává váljék), ha éppen az ifjak, a jövő nemzedéke, a pionírok pavilonjáról leaolább néhány mozzanatot nem vetnék papírra. Lukes elvtársnak, a zsateci traktorállomás vezetőjének szemé­lye már nem ismeretlen az olva­sók előtt. Vele eqy üt t néztük meq kehajií, kerekded arcú kis pionír­lányka hozzánk szegődött és szem­rebbenés nélkül fiqyelte. tanács­kozásainkat. S most is itt áll mel­lettünk. Amikor rápillantok, kis­sé elferdül és úqy tesz, mint*:a a cégeket nézegetné. De nemhogy társnő. Őt hívtuk segítségül. így újjáépítésén, a kujbisevi vízierőmű tudtuk meg, hogy a gyönyörű felépítésén, s azok a kis „micsu­nagy, csiszolt üvegvázát az előt- rinisták", akik néhány évvel ez­tank levő küldöttség ajándékozta előtt /a kis kertecskében sajátít­a pioníroknak. Erre volt büszke a gatták el Micsurin nagy termé­kis Nyina és örömét _szerette vol- szetátalakító tapasztalatait, mód­na velünk is megosztania És ami- szereit, ma a párt felhívására tíz­kor a tolmács seqítséqével meq- ezrével jelentkeztek a végtelen szi­értette, hoqy nem tévedett, hogy bériai rónák parlagon heverő föld­mi is csehszlovákok vagyunk, azt jeinek megművelésére, s lehet sem tudta boldogságában, mit esi- hoqy pár év múlva a kis Nyina csal voy tesz hanem most pár náljon. Uqrándozott, táncolt, bol- is valamelyik kolhoz laboratóriu­lépéssel messzebb meoy tőlünk. Mi azután, mintha semmi sem történt volna, tovább leqehetjiik szemünket a kiállítás érdekessé­gein. Közben már egy másik terembe az egyik verőfényes délutánon a ertünk. Itt eqy naqy festett kco pionírok palotáját. Milyen ügye- előtt állunk meq. A kap Micsurint sek is ezek a 8—10 éves fiúk és ábrázolja sok-sok avrósáaa--'. i>i<­lánvok, kiknek arcképei ott biisz- nírral körülvéve. Ez a terem az kélkednek a kiállítási tárgyak fö- ifjú ..micsurinisták" qyümölcster­lött. Eqy hárommotoros repül óqép nelésének eredményeit szemtél te­mellett ott látod a kis Valit din ti. Amint íqy a képet nézegetjük, „mester" lányos arcát. S mH esi- eayszercsak eqy vékonv cérva­nált ő? A naqy repülöoépnek sza- hnnq üti meq a fiilem.. Oldalt pil­kasztott kicsinyített mását. Amott iantva látom, hoqv itt előttünk eqy általános iskola pionírjainak áll a kis copfos. Állt és nézett doqan szaladqált körülöttünk, mában kísérletezik majd a növé­Eqyszercsák megáll előttünk, le- nyek életén, mert ő veszi a háromszögletes pionírken- szeretne lenni, döt és felénk nyújtja. Irena, a tol- S e kis pionírok életén, munká­mács magyarázza, hogy valame- ján keresztül szinte elémtárulnak lyikünk vegye el, mert Nyina ezt a tudósok és mérnökök, az építé­eqv cseh pionírnak akarja aján- szek nagy műtermei, elém tárul a dékozni. Mentegetődzünk, hogy donyeci szénmedence, ahol na­hát az nem lesz jó, mit szól majd. ponta több száz vagon szenet hoz­sérleteznek, s olyan eredménnyel, amelyre az egész világ tudomá­nyos tényezői felfigyeltek. Az emberiség békés, boldog jö­vőjéért. Ez a tudat fűti a szovjet­ország minden emberét. Lehet az tudós, mérnök, bányász, ipari munkás, vagy kolhozparaszt, egy célért küzd mindennapi munkájá­ban: bőséget teremteni, békében, barátságban élni minden nemzet fiaival. S ezt a nemes harcot, a békés alkotómunkát már kis pio­nírkorában meqtanulja a szovjet agronomus ifjúsáqi hoqy ha m aj d- f elnő< mi n_ den tudását a közösség érdekében gyümölcsöztesse. K edves olvasó! Elnézést ké­rek, ha írásaimban oly­kor-olykor nem tudtam a müve ötlik a szemedbe. Csobogó ránk bátran, kis pionírkevdöje ro V j^ri víz, felett egy „naqy" épület, büszkén ékeskedett nyakában. - - ^ a pionírcsoport vezetője, hoqy el- nak fel Sztahanov hős követői, ott mértéket tartani és engedtem, hagyta kendőjét. De ő. a kis cop- látom képzeletemben a magnito- ™ Q V. a z. e^ r e inkább tornyosuló fos nem enged, még mindig csak gorszki naqy vasércfeldolgozó üze- elmenyeim sok esetben^ akkor is cseveg, azt mondja: mondjuk meg meket, ahonnét az orszáq minden kitörjenek• amikor az iras szabaly­pionírjainknak. hooy mit láttunk tájára küldik szét a csillogó acélt, ? zt nem k lvánta volna itt és ezt a kendőt meg Nyina küldi Moszkvából. Lukes vette át a kendőt, azt mondja, jó lesz a kis fiának, ki lassan már a pioní­sok-sok dróthuzal, a távolban eqy Meafoaja karomat, közelebb húz falu esti szürkületben. Eqyszcr- a képhez, a kév előtt lévő naqy vi­csak fényben úszik a falu. csillog ráavázára mvtooat. s közben úgy a kis faháza1$ fehér bádog teteje nr o. szám. voy csiripel, mint eay Vízierőmű az, amit magad előtt kis m.ndár. Bizony nem értettem látsz, a háttérben a falu kolhoz- én abból semmit, csak azt. hoqy N amelyek a legmodernebb gyári de az ú} Wn-igen sokat adott, s szerszámgépeket autókat és lánc- ner a tudtam mást tenni, nem tud­talpas acélparipákat, kombájno- t n™, ellenállni érzéseimnek és leg­kat, vasúti kocsikat és sok-sok többször a ki-kitorő élmények so­mindent készítenek a hatalmas kas aM Wozott... Végezetül méq szovjet ipar részére... S most ennyit: a szoviet elvtársak min­yolc éves'volt ez a kedves .r— ^ , .... u-nu­kis pionír, és milyen oko- egy pillanatra, mintha a kilállítás ae m eiKovetteK noqy a Kiállításon san elbeszélgetett ve- egyik nagyszerű gépe előtt áll- ^ert tapasztalatok elsajátításán nánk. Az óriási teherautó előtt. klvu l leqalabb reszben foqalmat Lehet, hoqy az a mérnök méq 15 nyerjünk a szovjet életről, a kom­évvel ezelőtt eqy pavillonban munizmust. a boldoq jövőt építő épületei. Ez sem kis doloq. Eay vízierőmű kicsinyítve. Pontosan dolqozik az automata kapcsoló s a meqhat.ározott. % időközökben fel­villanó viláaossáq jelképezi: a ví­„vosn" . etot", mert ezt mondotta leotöbbször. Összenéztünk Lukessel. Mert hát ez a „vasa" szó a.zt akarta je­lenteni, hooy: maquké. De hát mi lünk, milyen büke volt aján­dékunkra, a vázára. Meg­simogattam ragyogó szőke ha­ját búcsúzóul, s az jutott az eszembe:, sok-sok ilyen okos, bá­tor pionír van ebben az ország< büszkélkedett kis teherautójával, szo viet ember munkájáról, pihe­Már ifjú korában megismerte a n eserol. • szórakozásairól. És bár­i bonyodalmas szerkezetet, megta- me r. r e jártunk, mindenütt az irán­' nulta az egyes alkatrészek össze- f. uilk va l° szeretet és barátság ban. S ahogyan tovább nézegettem illesztését, gyakorolta az ezzel iá- i elei t tapasztaltuk. Tizennégy nap a kiállítás egyéb targyait, önkény- r (j munka csínját-bínját, míg vé- a Szovjetunióban. Bizony rövid telenül is azokra a szovjet mes- qM meqtervezte azt a teherkocsit. niéqis elégedetten és hosszú, terekre, építészekre, mérnökökre, melynek teherbíróképessége 25 l 0í m hosszú esztendőkre elegendő zierömü dolaozik. ontja az ára- itt a miénk, a jeqyzetfüzet a ke­mot, hooy pillanatok alatt árammal' zünkben. azt sem vesztett ük el. lássa el a vezetéken keresztül a Aszokehajú copfos tovább ma- dolgozókra gondoltam, akik pionír- tonna, s óránként 45 "km-es se- élmény ami a qqal tértünk vissza a városokat, falvakat. Bármerre 's atiaráz és meo-meqcsav«ria kis korukban szintén így beszélhettek bességqel halad Ez az acélóriás és böséq orszáqából. - w* sajátmaguk készítette gépeikről, olyan magas, hoqy a soffőr 5 lép- MÉRY FERENC. nézel, mindenfelé láthatod a kis fejecskéjét, mintegy kifejezve, j T 1111 n i n 1111; 1111111111 n 11111 • i TI E11 > 11 !• r 1 Qó munka után kellemes a szóvakogás Vasárnap reggel az Ifjúsági Faluban fehér köpenyekbe öltözött szakácsok sürögtek-forogtak, főzték nagy kon­dérokban a levest, a húst 900 ember részére, ami pedig nagy család. Az egész terem ünnepélyesen feldíszítve várta a szövetkezeti tagokat, vendége­ket, mert aratási ünnepre ébredt ma a falu népe. Lesz vigadás, jókedv, tánc, zene, bor, mert az elért gazda.sági eredmények kiválóknak bizonyultak Csak gabonafélékből 40 vagonnal ter­mett több, mint amennyit a szövetke­zeti tagok terveztek, hát mé.q ha a rizs is ilyen jól fog fizetni. Egymás­mindenki bevonul a terembe és he­lyét elfoglalva nagy érdeklődéssel hallgatják meg Turcina elvtárs szövet­kezeti elnök beszámolóját, Bacílek és Gazík elvtársak üdvözlő beszédet. A szövetkezeti tagok között, éppen velünk szemben ül Bányász József elvtárs fe­leségével és kisfiával, akit a környéken autótulajdonosnak neveznek, mert a szövetkezetben megkeresett pénzéből személyautót vásárolt, ő is úgy, mint d többiek, ezen az örömteljes ünnepi na­pon a legszebb ruháját vette fel. A szövetkezeti tagok majdnem min­degyike gyerekeivel jött el az iinne­Diszkapu várta a vendegeket a vidám vasárnapon után érkeznek családjaikkal a szövet­kezeti tagok, a meghívott vendéged Gútáról, Kamocsáról, Nagy Kesziröl. Hodocról, Komáromból és a környék más falvaiból. Nagy érdeklődéssel szemlélik a bejáratnál levő kis me­zőgazdasági kiállítást, amelyen a nö­vénytermelő csoport mutatja be ter­mékeit az érdeklődőknek. Megétkezik a negyedi Farkas 14 tagú népi zene­kara is és már rá is kezdtek a jó ro­pogós szlovák és magyar csárdásokra szép hallgatókra. De elnémul a zene, pélyre és amerre csak nézel, minde­nütt megelégedett, boldog arcokat, sok- gyermeket látsz. Éppen ebben a pillanatban adják át az új iskola kul­csát az igazgatónőnek. Az ünnepély hivatalos része után megjött a jó ebéd. Húsleves, gulyás, pörkölt, bor, süte­mény, kitűnően ízlik mindenkinek. A tányér, kanál, villa csörgésébe bele­vegyül Farkas népi zenekarának mu­zsikája és mindez meghitt családi han­gulatot varázsol az emberek szívébe. Igazi szocialista ünnepély ez, ahol szlovákok, magyarok mint édes test­vérek, együtt örülnek a munka jó eredményének és jóízűen koccintanak a jövő év sikeréi e; Jó a hangulat, tréfák, pohárköszön­tők késztetik mosolyra a szövetkezeti tikogat és vendégeiket. Borozgatás, koc­c-intgatás közepette az itteni szövet­kezetesek szívesen elmondják vendé­geiknek tapasztalataikat a növényter­melésben, ahol csúcseredményeket ér­tek el. így folyik a vita, beszéd, tré­fa a teremben. A Bányász családhoz szegődön:, mert fúrja az oldalamat a kíváncsiság. — Mondja csak, Bányász elvtárs, nem volna kedve megmutatni az autó­ját, fordultam hozzá kérdésemmel. Lát­tam rajta, hogy még szívesen táncolt volna, de mivel ilyen jókedve már ré­gen nem volt, elkísért közeli lakására, hogy kíváncsiságomat kielégítse. Meg­mondom Őszintén, hogy amikor meg­láttam az új kis IFA-autót, amelyen ók kirándulásképpen már hazánk ösz­szes tájait bejárták, egy kicsit irigyel­tem, hogy nekem nincs ilyen kocsim. Ez év februárjában vette 22 000 koro­náért, de rajta kívül már három szö­vetkezeti tag rendelt személykocsit, még pedig új Spartakot. Gondolatban összehasonlítottam ezt a szépen berendezett, új családi házat a tapasztott padlós, kisablakos házi­kóval, amelyben valamikor tízen is szorongtunk és ebből a szemszögből úgy láttam, mintha megváltozott vol­na az egész világ. Szövetkezeti tag, földműves és autója, rádiója, fényké­pezőgépe, gramofonja, szép bútora — mindene van. — Mennyit keres havonta? — ad­tam fel a kérdést, hogy tisztában le­gyek a dologgal. — Mint kőműves dolgozom 1950-től a szövetkezet építészeti csoportjában, de aratáskor én is ott vagyok a leg­sürgősebb munkáknál. — Havonta meg­keresek 2500—2600 koronát, a múlt évben például csak az elszámolásnál 10.000 koronát kaptam 510 munkaegy­ségre. A félhektárnyi földből pedig minden évben 6000—7000 korona jö­vedelmem van. Három hízóm van az ólban, de ebből nekünk egy teljesen elég, kettőt pedig eladok szabadon. Még szívesen bementem volna Ri­mavskv István juhpásztor, Kresán And­rá} sertésetető, Kopernicky Emil gép­Aztán már nem is hallom tovább, mit beszélnek borozgatás közben, mert magam is rázendítek egy jókedvű cso­porttal arra a nótára, hogy „Már miná­lunk babám, már minálunk babám az" jött a szokásba'" — elragad engem Bacílek elvtárs átveszi a pionírok ajándékát, a virágcsokrot lakatos szövetkezeti tagokhoz is, akik már előre kifezették a Spartakot, hogy meggyőződjem, ugyanúgy élnek-e^ezek is, mint Bányászék. De a bor felme­legítette ereimben a vért és én is oda kívánkoztam, ahol a csárdást járják is az aratási ünnepély hangulata és nem. vagyok már aztán újságíró, ha­nem csak jópajtás, aki együtt ünnepli a szövetkezeti tagok nagy örömünne­pét, az aratás befejezését. Horváth Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents