Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-25 / 204. szám, csütörtök

1955. augusztus 25. UJSZÖ 5 ipari munkások a mezőgazdaságban A Központi Bizottság júniusi határozata, mely szerint 10 ezer üzemi dolgozót kell szerezni a mezőgazdaságba,'^-felelősségteljes feladataié állította a kommunistákat. A királyheimeci járásban is hozzáláttak, hogy ezt a fontos feladatot mielőbb megvalósítsáK. A járási szakszervezeti tanács az akció megszervezésével Liehtschein Zsigmondot bízta meg,'aki az üzemi tanácsokkal már eddig is szép eredményeket ért el. Eddig 25 üzemi dolgozó jelentkezett és ment át az iparból a mezőgazdaságba. További 10 jelentkező a napokban megy át a mezőgazdaságba. A járásban a legjobb eredményeket eddig a csernői CSD üzemi tanácsa az üzemi pártszervezettel együtt érte el, melyek már 100 százalékra teljesítették tervüket. Szép eredményt ért el az OSSD és a magasépítkezési vállalat is. Az üzemekből a mezőgazdaságba ment dolgozók legtöbbje az örösi, battyáni, bodrogszerdahelyi, nagygéresi és a perbenyíki szövetkezetekben helyezkedett el. Bók Bertalan és Dobos István, akik a csernői vasútállomás legpéldásabb dolgozói Voltak, ugyancsak jelentkeztek a felhívásra. Ma már a .királyhelmeci szövetkezetben végzik munkájukat ugyanolyan példásan, mint a vasútnál. A szép eredmények a jó felvilágosító és meggyőző munkának köszönhetők. Kommunistáink konkrét érvekkel és példákkal győzik meg az üzemi munkásokat. A királyhelmeci járás kommunistái már eddig is bebizonyították, hogy a párt hívó szavára egy emberként összefogva valósítják meg' a kitűzött feladatokat. Most sem fér kétség ahhoz, hogy ezt a fontos feladatot augusztus végéig teljesíteni fogják — ki — Az állati szervezet anyagcseréje lrta:Dr. Brauner Iván, államdíjas akadémikus II. Tápanyagok szempontjából az állati Szervezet felépítéséhez és energiapótlásához fehérjék szükségesek. Az egészségesen és helyesen táplált állat a felhasznált fehérjéken kívül tartalékfehérjékkel is rendelkezik, melyek főleg a májban, némely mirigyben, a vérben és egyéb testnedvekben tárolódnak. Ez a tartalékfehérje szerkezetileg eltérő a szervfehérjéktől és az izomfehérjéktől. A fehérjék biológiai értékének hatása a fehérje-anyagforgalomra: A testfehérje képződésére döntő befolyással van az, hogy milyen biológiai értékű fehérjével etetjük az állatokat. A teljes biológiai értékű fehérjéből Ugyanolyan mennyiségű testfehérjét tud felépíteni a szervezet. Minél alacsonyabb azonban a táplálék fehérjeértéke, annál több kell belőle a testfehérje felépítéséhez. A fehérjék biológiai értéke azonban nem teljesen azonos egyes állatfajokra vonatkozva. Némely fehérje fajtáé pl. más a sertés és más a baromfi számára. Kérődzőknél nem . olyan fontos a fehérjék biológiai értéke, mivel az emésztőrendszerükben lévő baktériumok nagymértékben pótolják a táplálék esetlegesen csökkent biológiai értékét. Másként kell értékelnünk a fehérjét akkor is, ha növekedésben lévő szervezetről van szó, és ismét másként, ha kifejlettekről. Az állati eredetű takarmányok biológiai értéke nagyobb, mint a növényi eredetűeké. A biológiai értéket általában a tejfehérjéhez, a kazeinhez szokták viszonyítani, a kazeint 100 egységnek véve. Ennél nagyobb biológiai értékűek a máj és a mirigyek fehérjei, valamivel alacsonyabb a húsliszteké. Példaképpen felsorolom néhány takarmányféleségfehérje biológiai értékét: Sertés számára: tej 95 halliszt 85 borsófehérje ...... 38 zabfehérje . . . . '. . 35 kukoricafehérje 29 árpafehérje 55—60 stb. Szárnyas baromfi számára: friss tojásfehérje 130 friss tojássárgája .... 101 búzacsira fehérje .... 68 szójabab 55 borsófehérje ...... 45 Az állati szervezet növekedését tekintve a legfontosabb fehérjék a tejben és a tojásban találhatók. Biológiai szempontból fontos, hogy a sertés és a baromfi eleségében állati eredetű fehérjét tartalmazó takarmány, halliszt, húsiiszt vagy tej is legyen, mert ezek jól kiegészítik a növényi eredetű fehérjéket. A fejlődő szervezet számára pedig nélkülözhetetlenek az állati eredetű fehérjeféleségek. Vannak olyan fehérjék, melyek a kifejlett szervezet fehérje pótlására megfelelőek, de növekedéshez nem kielégítőek. Ilyen pl. a búza, borsó, köles stb. De vannak olyanok, amelyek sem a fenntartáshoz, sem a növekedéshez nem elegendők, mint pl. a kukoricfehérje. Hogy a kukoricafehérjét a növekedésben lévő állat fel tudja használni, okvetlenül szükséges, hogy 10—15 százalék tejet is kapjon. Ezért, ahol az állatok több takarmányféléből összeállított keveréket kapnak, ott szépek a termelési eredmények. FEHÉR JEMINIMUM: A teljes biológiai értékű fehérjének azt a legcsekélyebb mennyiségét, amellyel a fehérjeegyensúly biztosítható, fehérjeminimumnak hívjuk. Ez.azonban állandóan változik, aszerint, hogy fejlődő, vemhes, vagy pedig kifejlett állatról van szó. Mert a ísjlődó vagy vemhes állat feljérjeszükséglete magasabb. Általában mondhatjuk, hogy háziállatainknak naponta és testkilogrammonként 1 gr fehérje kell, kivéve a szarvasmarhát és a lovat, melynek kevesebb is elegendő. A fej lödő és vemhes szervezet ennél jóval többet igényel, 2—3-szor annyit. Arra is ügyelnünk kell, hogy' a fehérjeetetést ne vigyük túlságba. Az egészséges és egyensúlyban lévő szervezetben a takarmányfehérje 80—90 százaléka is átalakul állati fehérjévé. Nagyobb adagok nyújtásakor már csak 60—70 százalék. Sőt, ha a fiatal állatok növekedésének meggyorsítása végett nagyon sok fehérjét adagolunk, akkor annak csupán 40—50 százalék alakul át. A túlságosan sok fehérje adagolása nagyon megterheli a májat, mely így nem teljesítheti kellőképpen feladatát, minek aa a következménye, hogy a véráramban rendellenes fehérje bomlási termékek kerülnek, és így a szervezet ellenállóképessége csökken, sőt ha e termékek nagyon elszaporodnak a vérben, a fehérje önmérgezése el is pusztíthatja az állatot. ZSÍRANYAGCSERE: A zsírok — miután az emésztőnedvek enzijeinek hatására alkotórészeikre bomlanak — a felszívódás során már a bélfalban jórészt ismét zsírrá egyesülnek. A bél falából a zsír nagyobb része a nyirokárammal együtt, kisebb része pedig a véráramon át kerül a szervezetbe. A nyirokáramban lévő zsín a májat kikerülve szintén keveredik a vérrel, innen a testszövetek mint tartalékot tárolják a zsírt és így zsírraktárakat létesítenek. A vérből alig látható kis zsírgolyók lépnek ki a hajszálerek falán és a zsírraktározó szövetekben halmozódnak fel. Ezt nevezzük tartalékzsírnak, mely a szervezet különböző helyein, de főleg a bőr alatti kötőszövetekben, továbbá az izomrostok között, a bélfodrokban és' a vese körül halmozódtak fel. Hogy milyen mértékben, az az állat táplálkozási viszonyaitól, az állatfajtól és még sok más körülménytől függ. A tartalékzsír az állatfajra 1 jellemző, tehát fajlagos (faggyú, sertészsír, libazsír stb.). Mindegyiknek megvan a maga jellemző tulajdonsága: íze, szaga, olvadáspontja. A zsírnak tehát a felszívódás után főképpen a bél nyálkahártyájában át kell alakulnia, hogy a fajra jellemző tulajdonságúvá válhassék. Régebben azt hitték, hogy a zsír a szervezetben kizárólag az energiaraktározás célját szolgálja, és a szervezet csak akkor veszi igénybe, ha hiányzó energiaszükségletét akarja vele pótolni. Ma már tudjuk, hogy a tartalékzsír a fehérjéhez hasonlóan állandóan forgalomban van, és nem az energia pótlását szolgálja. Az újabb vizsgálatok kiderítették, hogy a szervezet bizonyos zsírsav felesleget nem nélkülözhet. Ha ezek ugyanis hiányoznak, a növekedés megáll, a test némely része elhal, sőt bele is pusztulhat az állat. Ezek a nélkülözhetetlen zsírsavfeleslegek nagymértékben megtalálhatók a szójában és a különféle állati zsírokban. A fejlődés kezdetén jó hatású a tejzsír. A zsír akkor sem hiányozhat az eleségből, ha egyébként a takarmányban benne vannak a megfelelő mennyiségű zsírban oldódó vitaminok, telítetlen zsírsavak, mert zsír jelenléte szükséges ahhoz, hogy bizonyos hatóanyagok pl. a karotín, továbbá a fehérjék és a mészsók a bélből felszívódhassanak. A szervezetben előforduló zsírsavak azonban nemcsak a takarmány zsírjából származhatnak, hanem szénhidrátokból, sőt fehérjékből is képződhetnek. Hogy fehérjéből is képződhetik zsír, azt be lehet bizonyítani a tisztán fehérjével etetett kísérleti állatokon. (Folytatjuk.) tizennégy nap a ^Szovjeíiínióhan j-\encés Sándorral, ezzel a mokány csallóközi fiatal emberrel ülök a fülkében, beszélgetünk a moszkvai élményeinkről, s mindjobban felelevenedik előttem a gépkocsiktól hangos moszkvai utca, s a különféle népviseletű emberektől tarka kiállítás főtere. Felelevenedik, mert vele együtt többször jártuk reggeltől szürkületig a kiállítás pavilonjait. Szemlélgettük a korszerű épületeket és gyönyörködtünk a park tarka-barka virágaiban. Sokszor hosszasan elnéztük az egyes köztársaságok kolhozainak nagyszerű terményeit és egyik nap sokáig időztünk az Üzbég Köztársaság pavilonjában. Már az épület külseje is arra engedett következtetni, hogy az építész művészi kézé nagyot, igen szépet alkotott, olyat, hogy nagyon nehéz ezt így leírni, ahogyan azt szemed látja és szépérzékedre hat. És szinte hihetetlennek tűnik élőtted mindez, ha az üzbég nép történetét ábrázoló táblán olvasod az alábbi sorokat: A forradalom előtt Üzbekisztán lakosainak csak 2 százaléka tudott írni olvasni. Hallatlan eny nyire elnyomni egy népet, ennyire elzárni a tudomány, a kultúra világától ... S mi történt a nép győzelme .után? Nemcsak a fiatalok s az iskolaköteles gyerekek, hanem bajszos, szakálas öreg bácsik, hajlotthátú idős anyókák ültek be az iskolapadba, hogy a hosszú téli estéken elsajátítsák a betűvetés tudományát és hogy könyvekből megismerjék Oroszország, s hazájuk, Üzbekisztán történetét, a forradalom első nagy harcosának, Leninnek írásait. És ez a nép, ha nem is máról holnapra, de évek folyamán nagyot lépett előre a fejlődés útján. Ma már az Üzbég Köztársaságban 5000 általános iskola, 135 főiskola, tudományos akadémia, 26 színház, 16 múzeum, 280 faluszínház áll a kultúra, a haladás terjesztésének szolgálatában. Üzbekisztán olyan fejlődésen ment keresztül, hogy ma már a legfejlettebb középázsiai köztársaságok egyike. Területre háromszor nagyobb, mint hazánk, lakosainak száma hat millió. Mezőgazdasága a gyapottermelésrőhhíres. A Szovjetunió gyapottermelésének egy harmadát szállítja. A pavilont végignézve sok mindent megtudsz az ország életéről, fejlődő iparáról, üzemeiről. Taskentben és Ferganában saját gyapotszövö gyárai vannak. Gazdag ország ez-, művelt, kultúrált az egykor írni olvasni alig tudó üzbekisztán népe ... Rencés Sándor szeme a messzeségbe téved. Elmerülve, nézi az Ukrajnai-róna beláthatatlan síkságát. Aratók csoportja mellett suhan el a vonat. Rencés Sándor felsóhajt. Hej, de szép ez, elvtárs, aratás, cséplés, új kenyér. Vajon nálunk milyen lehet a termés? Csallóköz szülöttje Rencés Sándor, ez a pirospozsgás, csupaizom ember. Felsőpatonyban látta meg a napvMágot, s ott nevelkedett a kulák legelőjén, a libák mellett, majd később tehénpásztorkodással kellett szüleit segítenie. Mikor már legénykedett, éves cselédnek állt be, s így járta sorja évről évre a falu kulákjait... Pillanatok alatt átsuhant az agyamon ez a kis részlet Rencés Sándor életéből. De ez csak egy szemernyi, annyi, mint tengerben a csepp abból, amit akkor elmesélt a kiállítás parkjának zöld padján TI ZENH ARMADIKNAP y'llünk a lombos fák árnyéká// ban... A park csendjét az éneklő madarak hangversenye veri fel. És innen, ebből a parkból szállt el a képzelete Rencés Sándornak haza. a csallóközi rónákra. Ez az ember, ahogy a szövetkezetéről mesél, ha csak képzeletben is lehet otthon, úgy látod, hogy a 3000 kilométer távolságból is mintha egy-egy pillanatra ott állna a csoporttal a hullámzó búzatengerben, vagy beszélgetne este a családi körben. S talán minden nap a sok-sok látnivaló közepette is képzeletében szentelt néhány percet az otthonnak, a családnak, a szövetkezetnek. Nem tudom, így van-e, hiszen legtöbbnyire az itt látottakról beszéltem vele, de pillanatnyilag azt tapasztalom, hogy ez az ember szinte élhal a szövetkezetért, mintha már a két hét is hosszúnak tűnne itt neki,' s hiányozna a korahajnali séta a harmatos mezőkön, a ringó búzakalászok között. Nem is csalódtam számításomban, mert ahogy felém fordult, kitörő lelkesedéssel kiált fel. Elvtárs! Mintha a mi határunkat látnám. Mert az is ilyen, persze „valamicskével" kisebbek a búzatáblák. Fúrja ám az oldalamat, hogyan is lehetnek otthon a terméssel. Vágják-e már a búzát. Hej, holnapután reggel felülök a „Sárira", a jó nyergesre és szétnézek a határban. Tudod, legjobban szeretem a mezőt hajnalban, a gyöngyharmatban, a természetet reggeli ébredésében ... De szép is az! Mindenfelé a nagy csend, csak a-pacsirta éneke hallatszik a magasból... Ilyen ember ő, a felsöpatonyi szövetkezet „Érdemes dolgozó" éremmel kitüntetett csoportvezetője... Nem sók az az idő, amelyet most a vonatbán a szövetkezetre áldoz, hiszen a park kis padján igen, de igen sokat mesélt a falujáról, de az a pár szó is, amit a szövetkezetről mondott, sokht kifejez. S hogy mennyire szereti a községet, megerősíti azzal, amit kérdésemre válaszolt, s őszintébben nem mondhatta volna meg: „Az én csoportvezetői funkcióm már hozzátartozik aa életemhez. Nem is tudnék talán úgy élni, hogy a szövetkezet tagjainak gondja-baja ne legyen az én gondom is" ... Többen a néhány szóban benI > ne van minden. Benne van a pillanatnyi hazavágyódásnak a titka is. Hiszen szeretne már a többi csoportvezetőnek és mindenkinek, akivel odahaza találkozni fog, átadni abból a nagy halom tapasztalatból, melyet a kiállításon szerzett és szeretné látni csoportját, amint vágja az új termést. Hányszor felkiáltott a kiállításon is: „Ezt otthon is így csináljuk majd! Asszerint etetjük a jószágot, ahogy itt látom, biztosan lesz tej bőven". Hát bizony mit is gondolhat mást egy szövetkezeti tag, ha végigjárja a kiállítás modern tehénistállóit. Hiszen amikor Rencés Sándorral megnéztük a fejősteheneket, alig győztünk betelni a látvánnnyal. Az istálló egyik részében csupa fekete tehén áltt két sorban. Olyanok ezek az állatok. hogy majdnem 7 mázsás a súlyuk. És mégis sok tejet fejnek tőlük, s ahogy a vezetőnk magyarázza, ez a nagy szarvú itten (persze a tőgye sem kicsi) évenként majdnem 11 000 kg tejet ad. Nem meszsze tőle áll egy másik példány, amely szintén a Gorkij-szovhoz állattenyésztéséből került fel a kiállításra, amelynek napi feiési átlaga 54 kg tej. Persze ezeknek az állatoknak enni kell, mert nemcsak nálunk, hanem a Szovjetunióban is igaz az a közmondás, hogy a „téhenet a száján fejik". Jó takarmányt kapnak itt a fejőstehenek. Ezeknek napi fejadagjuk 45—50 kg takarmány, melyből nem hiányozhat 25—30 kg krumpli vagy répa. És Rencés Sándor mindezeket szorgalmasan feljegyezte, hisz a fejében nem tudta számontartani mind. És most az úton előveszi jegyzetfüzetét. Egyet-mást még, amit ott nem tudott feljegyezni és tudni szeretné, tőlem kérdez meg. Segítek neki, nehogy baj legyen, ha majd a szövetkezeti tagok elé áll s mesélni kezd Moszkváról, a kiállításról. Mert hát, ha rövid is volt az egy hét arra, hogy minaent átnézhessünk, mégis csak sokat adott ez a pár nap mindenkinek. No és úgy van ezzel is az ember, mint az iskolával, s ahogyan a szovjet kolhozparasztok mondják: , „ha valamit nem néztél meg tüzetesen, majd hiányozni fog neked". Persze ne úgy gondoljuk ezt, hogy mind a 80 fő pavilont meg ke.ll nézni, csak akkor eredményes a látogatás. Hiszen ez lehetetlenség volna egy hét alatt. Arról van itt szó, hogy ki-ki saját kívánsági szerint egy-egy fontasabb részt alaposan átnézzen, áttanulmányozzon. Hát éppen így gondolkodott Rencés Sándor is. A Lúcs-kolhozban sem nyugodoíf meg addig, amíg meg nem kérdezte, hogyan szervezik meg egyes csoportokban a munkát, hány csoport van a kolhozban, mennyi föld megművelése jut egy-egy csoportnak... Három mezei csoportja van a kolhoznak, a legkisebben 30, a legnagyobban 60 ember dolgozik és 69-en az állattenyésztési csoporthoz tartoznak, ezenkívül 21 ember gondozza a gyümölcsfákat a 8 hektáros kertészetben. Az idősebbeknek (s iti aztán Beles elvtárs „hogyan élnek az öregek" kérdésére is megvan a válasz") olyan munkát adnak, amelyet korukhoz mérten el tudnak végezni. Öt ember dolgozik az étteremben, 18-an az óvodákban, 4 —5 ember éjjeliőr, sokan vannak olyanok, akik a gépeket és a kolhoz gazdasági udvarát tartják rendben. No és azok, akik már annyira öregek, hogy semmilyen munkát nem tudnak végezni, mint ahogy erről már szó is volt, a hoszszantartó betegek esetében, a taggyűlés határozata szerint (természetesen itt tekintetbe veszik a kolhozban kifejtett munkásságát, érdemeit) a szociális alapból havi járadékot kap és természetbeni juttatásban részesül. Sohasem fordulhat elő, hogy nincs pénz a kolhozban erre a délra. A kolhoz jövedelmének két százaléka kulturális és szociális alapra megy. Ez annyit jelent, hogy minden millió rubelből húszezer rubelt szánnak erre a célra. (A Lúcs-kolhozban az idén csupán állattenyésztésből négy millió rubelre számítanak, a múlt évben 3 és fél millió volt a jövedelem az állattenyésztésből). Nem kell tehát az idősebbeknek úttól tartaniok, hogy öreg napjaikban támogatás nélkül maradnak. Talán ezért olyan jókedvű a kolhoz egyik öreg kertésze, Nikalovics apó. Ügy beszélt életéről, a kolhozról, ahogy egy ember beszélni tud a legkedvesebbjéről... 's amilyen jó érzés töltött cl H akkor, ott a Lúcs-kolhozban, éppen olyan jól esik most hallgatni Rencés Sándort is, amikor arról mesél, mit hogyan mond el a szövetkezetben az itt látottakról, s hogy miként dolgoznak majd a jövőben, hogy falujukban is olyan boldogság és jólét üssön tanyát, mint a Lúcs-kolhozban. „ MÉRY FERENC