Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-24 / 203. szám, szerda

4 UJSZ0 1955. augusztus 24. STEFAN SABÓ: A humanitás eszményképei Egy nyugat-németországi régi vá­ros katedrálisának magas tomyán ép­pen tizet ütött az óra. A város ut­cáin éjszakai élénkség uralkodott. Az óra még nem ütötte el az utolsót, amikor a katedrális közelében levő csendes utcácskában egy gyönyörű kerti villában kinyílt a nehéz fara­gott tölgyfaajtó. A csizmakopogást és a kemény katonai hangot nem tud­ták tompítani a vastag szőnyeg és a neh^z függönyök sem: — Frank Dietrich volt SS tábor­nok! — A tiszt megfordult és udvariasan ajtót nyitott. Magas, karcsú, elegánsan öltözött férfi lépett be. A puha nehéz szőnyeg tompította a katonás lépteket. Az asztal előtt megálit. — Parancsára, tábornok úr... 1 — örvendek, hogy látom Önt, Dietrich tábornok. — Az asztal mö­gül amerikai uniformisban egy alak emelkedett föl. — S egyúttal jó kí­vánataimat fejezem ki a kétszeres gVőzelemhez ... — A győzelemhez ... ? — Igen, Dietrich tábornok. Az el­ső Franciaországban, a másik itt... ! — Franciaországban? — Jelentették, hogy a katonai bí­róság önt ott távollétében halálra ítélte . . Hiszen tudja, miért... Az elegáns alak meg sem mozdult. — Azért a kettőszázötven kivégzett emberért, valamilyen falu felgyújt^­sáért és még valamilyen kicsisé­gért ... — És ... ön, tábornok... en­gem ... — Dehogy! — mosolyodott el az amerikai — mi jutott eszébe: kiadni. £ l'enkezőleg! Örömhírt kell önnel közölnöm, hogy éppen kinevezték Önt a NATO-hadsereg vezérkarába! Az amerikai egyenruhás megkerülte fiz asztalt. — No, hét térjen magához ember! És engedje meg, hogy elsőnek gra­tuláljak Önnek ... ! A két kéz egy­befonódott. Az egyik kéz párnás, a másik so­vány, csontos és inas ... A NATO vezérkarának egyik klub­helyiségében vidám tisztek csoportja ült A bárpult mögött a mixer meg­szokott mozdulatokkal keverte a koktélt. A rádióból a szamba vad rit­musa hallatszott. — £n állítom urak, hogy nincsen vonaóbb nő a francia nőnél... ! — szólalt meg az egyik tiszt. — így van! S ezért a gyönyörű francia nök egészségére... — emel­te poharát szomszédja. — Várjunk! — állt fel egy ala­csonyabb termetű tiszt, — úgy gon­dolom, hogy otthon a belga nők nem kevésbé elegánsak ... — És a holland nők? — Uraim, számomra, luxemburgi számára nincs szebb nő a luxembur­giaknál ... — Engedjék meg uraim — állt fel egy sovány, száraz tiszt, — látom, hogy még nem volt szerencséjük az angol lady szépségében gyönyörköd­ni .. . A klub hatalmas termében vidám nevetés, pohárcsengés hangzott... — Ami nem volt, még lehet! Éles, gúnyos hang hangzott az aj­tó mellől. Karcsú, magas férfi tábor­noki egyenruhában hidegen mosoly­gott. Egész testtartása elárulta a hi­vatásbeli katonát. A tisztek gyorsan eltették a poharakat és vigyázzba áll­tak. A klubba vezető ajtó még nyitva volt. — Őrnagy úr, szíveskedjék bemu­tatni az uraknak ...! Az ajtóban megjelent az Ismert őr­nagy. — Parancs! Uraim, bemutatom Önöknek az új parancsnokot, Dietrich tábornokot... — Franz Dietrlchet...! — Bocsánat tábornok —, Franz Dietrich tábornokot, aki éppen most tért vissza egy évi távolléte után az Egyesült Államokból, ahol tapasztala­tairól tartott előadásokat... Kérem tábornok úr, engedje meg. hogy be­mutassam önnek a tiszturakat. Sohell kapitány. ..! Van Zolle őr­nagy .. .! Bevilage alezredes ...! Cam­babelle kapitány...! A tábornok megállt. — És ön? — Tábornok úr, engedje meg, hogy beszélhessek önnel... — ön francia, ugye?! — Igen. francia! Le Compte őr­nagy . . .! — Ah, úgy! Ha nem tévedek, ön volt. .. — Helyes. A katonai gonosztevők külön francia hadbíróságán szolgáltam, amely önt. . — No.... No, őrnagy úr, miért ily élesen? Hiszen Kriegskollegák, szö­vetségesek vagyunk. Nem? — Tábornok úr ... — Vagy tévedek önben? — Tábornok úr...! • — Nohát kedves őrnagy! Csak nem kommunista? — Nem tábornok úr! De francia vagyok, aki szereti a hazáját és ... — És azt hiszi, hogy én nem sze­retem Franciaországot. A legszebb em­lékek fűznek hozzá. Párizs ... Strass­burg. Le Havre... A színházak, a Louvre, este a Szajnán... És a zene! Chopin valcerének bűvös zenéje ... — Tábornok úr ... ! — De, kedves barátom, én már most örülök annak, hogy ellátoga­tunk együtt az ismert helyekre, el­beszélgetünk,'* elszórakozunk, kiküszö­bölünk Franciaországból mindent, ami ráragadt... És Franciaország újból olyan lesz, amilyennek lennie kell — a bor, a zene és a szépasszonyok or­szága... így van uraim? — fordult a: tábornok a többiekhez — Igyunk a • szórakozásra és kellemes időtöltésre j nekünk és azoknak, akik utánunk jön- : nek ... — Egészségükre, uraim! A poharak élesen összecsendültek. • — ön ... Nem iszik, őrnagy? — Bocsánat tábornok, de valahogyan : rosszul érzem magam. : Le Compte őrnagy megfordult ésj gyors léptekkel elhagyta a klubot. : A jelenlevők zavart tekintettel néz- j tele a tábornokra. Hallgatott. Csupán: a halántékán lüktetett egy kék erecs-: ke. Ide-oda, ide-oda. Gyors ütemben • úgy, ahogyan a vér száguldott benne! j Ugy, ahogyan összeszorította fogait.: Hirtelen elnevette magát. — Uraim, amint tudják, a humani- \ tás és az emberi eszményképek fenn- : költ gondolatai vezettek bennünket: ide. A gondviselés arra jelölt kl ben- • nünkfct, hogy megvédjük a civilizációt • a barbarizmus elől. A szabad világ el- : várja tőlünk, hogy mint keresztesek,: akik odaadó hívei a demokrácia és: szabadság szent gondolatának, könyör- • telenül fogunk harcolni a magasabb: faj egyéni jogaiért. Remélem, uraim,: hogy megértettek engem. Mára befe- • jeztem. Viszontlátásra, urak ... ; A tábornok megfordult és távozott.: Az ajtóban halk hangon mondta E szárnysegédének: ; — Hozza el kérem ezeknek a fiesú- : roknak személyi adatait. ; * * * , : Másnap senki sem csodálkozott, ami-: kor hallotta, hogy Le Compte őrnagy • öngyilkosságot követett el. : A fennkölt gondolatok és a huma-: nitás eszményképeinek érdekében. - | IDŐSZERŰ KÜLPOLITIKAI KÉRDÉSEK | Ml TÖRTÉNIK MAROKKÓBAN? Marokkó történetének legvéresebb napja A „Combat" című francia lap nevezte így el augusz­tus 20-át, amikor a francia gyarmatosítók a legember­telenebb, legvéresebb gaztettet követték el észak-afrikai gyarmataikon. Marokkóban és Algírban nem végleges je­lentések szerint a- súlyos sebesültek és halottak száma jóval meghaladja az ezret. A francia lapok beszámolnak arról, hogy a francia gyarmati katonaság szabályszerű ka­tonai hadműveletet kezdett a lázongó lakosság ellen. Az irtóhadjáratban részt vett a gyalogság, az ejtőernyős egy­ségek, a tankok, a tüzérség és a Francé Presse jelen­tése szerint a Berber-törzs lovasai ellen a francia pa­rancsnokság lökhajtásos vadászgépeket vetett be. A „Fi­garo" szerint augusztus 21-én repülőgépeken további ka­tonai erősítéseket küldtek Marokkóba és Casablanca ki­kötőjében is újabb tengerész-gyalogságot tettek partra. Mi váltotta ki Marokkóban a vérengzést? Augusztus 20-án múlt két éve, hogy a francia gyarma­tosítók — az Atlas-hegység Berber-törzseinek főnökére támaszkodva — Madagaszkárra száműzték Marokkó tör­vényes szultánját: Szidi Mchammed Ben Jussz"f-et. Ügy képzelték, hogy a bábszultán segítségével megbénítják a nemzeti függetlenségre törekvő mozgalom tevékenységet. Azonban elszámították magukat. Tettük csak olaj volt a tűzre. Marokkó 10 milliónál tiMi lakosa nemzeti törekvé­seinek megvalósítását a szánTÍzött szultántól várta. Az augusztus 20-i évfordulón és előtte is valójában ezért a követelésért szállt síkra a nép. A gvarmatosítók által hatálomra segített Mulaj Ben Araffa szultánt gyűlölik Marokkóban. Nem képes kor­mányt alakítani már hosszú hónapok óta, mert az ismert közéleti személyiségek közül kormányában senki sem akar részt vermi. Faure kormányának megalakulása óta a legnagyobb gondot okozza a marokkói kérdés. Grandval, az újonnan imiimmmiiiiiiiiiiiiiiimiiimiii kinevezett marokkói francia helytartó tervet dolgozott kl a súlyos helyzet megoldására, amelyben az „Echos" elmfl lap szerint a jelenlegi szultán leváltását és helyette egy oly kormányzótanács létrehozását javasolja, amelyben képvi­selve lennének Ben Jusszef és a jelenlegi szultán hívei is. Ezenkívül a száműzött szultán visszahívását és olyan kormány alakítását, amelyben képviselve lennének a kü­lönféle politikai pártok. Ez a kormány azonnal megkez­dené a francia-marokkói kapcsolatok megtárgyalását. A gyarmatosítás hívei Marokkóban és Franciaország­ban elkeseredett támadást intéztek Grandval terve ellen. A „Francé Tirreur" megjegyzi, hogy „Faure kormányá­ban megalakulása óta első ízben bomlott meg az egység és mély ellentétek támadtak". Végül úgy módosították a fenti tervet, hogy a kormányzótanácsot létrehozzák, de a. bábszultán továbbra is marad. A politikai megfigyelők kijelentették, hogy ez a megoldás egyenlő a nullával. Az augusztus 20-i nagyarányú tüntetések ezt igazolták is. Mit tesz a francia kormány? Edgár Faure miniszterelnök augusztus 21-én éjszaka kijelentette, hogy a marokkói nép felelős a vérengzésért. „A bűnösöket megbüntetik és kérlelhetetlenül tovább folytatják a „megtorlásokat" — mondotta a miniszter­elnök. A legújabb jelentések szerint Aix-Les-Baines-ben (Szavójai tartomány) összeült a francia kormánybizott­ság (elnöke Faure miniszterelnök, tagjai Pinay, Schuman, Koenig és July miniszterek, valamint Grandval marokkói francia helytartó) 40 marokkói közéleti személyiséggel, hogy megtárgyalják a helyzet megoldásának lehetőséit és egy olyan kormány megalakításának feltételeit, amely­ben mindkét szultán hívei képviselve lennének. A „Liberation" felhívja a francia kormányt, tegyen meg minden lépést és ne engedje, hogy Észak-Afrikában meg­ismétlődjenek az indokínai események. És ezt írja: „Ab­ba kel! hagyni az erőszakoskodást, amely a legrosszabb az összes lehető megoldások közül és lehetetlenné kell tenni a háborúskodás megindulását, ameddig még lehet­séges." „Az augusztus 21-i tragikus események — írja a „L'Humanité Dimarche" — újra igazolja a kommunisták azon állítását, h$gy az észak-afrikai problémák erősza­kos megoldása hiábavaló és gazemberség. Ezeket a kér­déseket csak a marokkói és az algíri nép képviselőivel folytatott lojális tárgyalások útján lehet megoldani." Az Aix-Les-Baines-i tárgyalások előreláthatólag egy hétig tartanak. Ha a francia kormánybizottság nem veszi figyelembe a marokkói nép kívánságát, ha nem gondol Marokkó függetlenségének biztosítására, s továbbra is azon az erőszakos úton halad, amelyet Faure miniszter­elnök megjelölt, nem fogják megoldani a marokkói kér­dést s nem fogják elkerülni a véres összetűzéseket. A világ közvéleménye jó! tudja, hogy ezért a felelősség nem a szabadságszerető marokkói népet, hanem a fran­cia kormányt terheli, amely körömszakadtáig ragaszkodik gyarmataihoz. Szűcs Béla. ÚTIJEGYZETEK A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBÓL ESTE, HA LESZÁLL AZ ALKONY : írtam már egy kühlungsborni \ estéről, de írnom kell egy másikról I is. A természet rendje szerint nyu­: govóra készül a nap, esteledik. Persze i tudomásul kell vennünk, hogy itt \ négy szélességi fokkal északabbra va­• gyünk, mint Prágában. És amennyi­i vei északabbra vagyunk otthonunk­; tói, annyival hosszabb a nap, annyi­\ vál későbben nyugszik le. Minden este • nincs kedve az embernek vitatkozni, • néha gyönyörködni akar az esti ter­i mészetben is. Nagyokat nyújtózko­| dunk hát az ízletes vacsora után (gon­• dohán ügyelnek itt arra, hogy napon­\ta megkapjuk a szükséges kalóriákat és i vitaminokat), jól esik egy kis moz­: gás a teli gyomornak. Lesétálunk a \ tengerpartra. Hosszan várjuk azt a • pillanatot, amikor méltóságteljesen las­: sú lomhasággal elnyeli a napkoron­i got a késő esti tenger. Csodálatosan ; színes, felejthetetlen üt a naplemente. • Durcáskodik a nap, nem akar még : ilyen későn sem lenyugodni. Mint a i rosszalkodó gyerek, aki újabb és újabb \ kifogásokat talál, csakhogy ne kell­• jen aludni mennie. Megfürdik, aláveti ; magát, végül elmerül az ej tengeré­: hm. Mintha a víz alatt is berzenked­! ne még az öreg nap, mert nagy hir­\ íelenében habos fodrokat vet a víz, fe­i hértarajos hullámok táncolnak, tob­; -ódnak az előbb még oly szelíd ten­i ger hátán. : Fiatalok vagyunk, sose halunk meg : alapon bemegyünk egy zenés-táncos \ kávéházba. A németek észreveszik, • hogy csehszlovák vendégek érkeztek. ; Néhány keresetlen szóval üdvözölnek. ; .4z üdvözlésre válaszolni kell. Dr. Sko­: dáíková komáromi gyermekorvosnő i köszöni meg az üdvözlő szavakat és ' a minden oldalról megnyilvánuló un­szolásra elénekli az Okólo Súce szlo­vák dalt, amivel bensőséges sikert arat, — az első szavak után vala­mennyien együtt énekeltünk vele. — A németek körében ez nagy tetszést és tapsot váltott ki. A jó zenére az­tán szívesen táncoltunk. Kellemesen kifóradva kicsit megilletődve ülünk még egy sort megszokott kis padunkon. Most már itt is egészen besötétedett. Felné­zünk. A karcsú, meg terebélyes fák teteje összeolvad az éggel, a szellő lágy símogatására halkan susognak a körülöttünk lévő fák. Fejünk fölött az ég kárpitján vidáman fénylenek a csillagok. Csakúgy mint nálunk. Csak­úgy mint otthon. Szívünket elönti a boldog élet öröme és a büszkeség, 'hogy mindez a szépség már örökre és visszavonhatatlanul a mienk. A népi rendőrség két tagja szolgá­latukat tartva, biztos, ütemes léptek­kél vonul el előttünk. Jónővésü, egész­séges fiatal fiúk. Rendzavarás nincs, beavatkozásra nem kerül sor, de a né­pi rendőrség puszta létezése nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság belső és kül­ső ellenségei alaposan meggondolják, merészeljék-e gálád népellenes csel­szövéseiket, aljas, romboló célzatú szándékaikat megkockáztatni. Tudják, többször meggyőződtek már róla, hogy ezeknek a jókedélyű, előzékeny ifjak­nak igen kemény az öklük, igen hatá­rozott a fogásuk. Akárki bizony nem is kaphat fegyvert a Német Demok­ratikus Köztársaságban a kezébe. Klaus Rothe, a népi rendőrség egyik tagja 19 éves. Különleges oka volt rá, hogy a népi rendőrség szolgálatába je­lentkezett. Ötéves volt, amikor a gestapo szüleivel és négy testvérével a sachsenhauseni koncentrációs tábor­ba hurcolta. Szüleit soha többé nem látta viszont. A felszabadulás évében kilenc éves volt, akkor kezdett isko­lába járni. Szorgalmasan tanult, pó­tolni akarta, amit elmulasztott. Aszta­los lett és a Bergmann-Borsig nem­zeti vállalatnál letette később a se­gédszerel ői vizsgát is. „Eletem egyik legnagyobb élménye volt, amikor üze­mem — több társammal együtt — Budapestre irányított, hogy egy ot­tani villamossági üzemben részt ve­gyek hét magasnyomású kazán besze­relésében. Egyre világosabban láttam, hogy a népek közösen harcolnak jólé­tükért, szebb jövőjükért és közösen védik a békét. Kerestem az esemé­nyek politikai összefüggését és ma már tudom, hogy a kapitalista orszá­gok urai el karják rabolni mindazt, amit a dolgozók oly nehezen harcol­tak ki maguknak. Egyre szilárdabb lett hennem az elhatározás, hogy a népi rendőrség kötelékébe jelentke­zem. Erkölcsi kötelességem, hogy azt az államot, amely olyan sokat adott nekem, a munkások és parasztok ál­lamát, az ellenség minden ármányko­dásától megvédjem." Ezek a szavak maguk helyett be­szélnek. Nincs szükség magynrázalra. Ntmetország kettészakadásá­nak erőszakos ténye ott motoszkál minden tisztességes német hazafi ér­zésvilágában. fájdalommal töki el őket, Németországnak akármelyik ré­széből valók legyenek is. Milliókat kapcsol egybe a béke és az egység ügye. JÖ SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents