Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-24 / 203. szám, szerda

4 UJSZ0 1955. augusztus 24. STEFAN SABÓ: A humanitás eszményképei Egy nyugat-németországi régi város katedrálisának magas tomyán éppen tizet ütött az óra. A város utcáin éjszakai élénkség uralkodott. Az óra még nem ütötte el az utolsót, amikor a katedrális közelében levő csendes utcácskában egy gyönyörű kerti villában kinyílt a nehéz faragott tölgyfaajtó. A csizmakopogást és a kemény katonai hangot nem tudták tompítani a vastag szőnyeg és a neh^z függönyök sem: — Frank Dietrich volt SS tábornok! — A tiszt megfordult és udvariasan ajtót nyitott. Magas, karcsú, elegánsan öltözött férfi lépett be. A puha nehéz szőnyeg tompította a katonás lépteket. Az asztal előtt megálit. — Parancsára, tábornok úr... 1 — örvendek, hogy látom Önt, Dietrich tábornok. — Az asztal mögül amerikai uniformisban egy alak emelkedett föl. — S egyúttal jó kívánataimat fejezem ki a kétszeres gVőzelemhez ... — A győzelemhez ... ? — Igen, Dietrich tábornok. Az első Franciaországban, a másik itt... ! — Franciaországban? — Jelentették, hogy a katonai bíróság önt ott távollétében halálra ítélte . . Hiszen tudja, miért... Az elegáns alak meg sem mozdult. — Azért a kettőszázötven kivégzett emberért, valamilyen falu felgyújt^sáért és még valamilyen kicsiségért ... — És ... ön, tábornok... engem ... — Dehogy! — mosolyodott el az amerikai — mi jutott eszébe: kiadni. £ l'enkezőleg! Örömhírt kell önnel közölnöm, hogy éppen kinevezték Önt a NATO-hadsereg vezérkarába! Az amerikai egyenruhás megkerülte fiz asztalt. — No, hét térjen magához ember! És engedje meg, hogy elsőnek gratuláljak Önnek ... ! A két kéz egybefonódott. Az egyik kéz párnás, a másik sovány, csontos és inas ... A NATO vezérkarának egyik klubhelyiségében vidám tisztek csoportja ült A bárpult mögött a mixer megszokott mozdulatokkal keverte a koktélt. A rádióból a szamba vad ritmusa hallatszott. — £n állítom urak, hogy nincsen vonaóbb nő a francia nőnél... ! — szólalt meg az egyik tiszt. — így van! S ezért a gyönyörű francia nök egészségére... — emelte poharát szomszédja. — Várjunk! — állt fel egy alacsonyabb termetű tiszt, — úgy gondolom, hogy otthon a belga nők nem kevésbé elegánsak ... — És a holland nők? — Uraim, számomra, luxemburgi számára nincs szebb nő a luxemburgiaknál ... — Engedjék meg uraim — állt fel egy sovány, száraz tiszt, — látom, hogy még nem volt szerencséjük az angol lady szépségében gyönyörködni .. . A klub hatalmas termében vidám nevetés, pohárcsengés hangzott... — Ami nem volt, még lehet! Éles, gúnyos hang hangzott az ajtó mellől. Karcsú, magas férfi tábornoki egyenruhában hidegen mosolygott. Egész testtartása elárulta a hivatásbeli katonát. A tisztek gyorsan eltették a poharakat és vigyázzba álltak. A klubba vezető ajtó még nyitva volt. — Őrnagy úr, szíveskedjék bemutatni az uraknak ...! Az ajtóban megjelent az Ismert őrnagy. — Parancs! Uraim, bemutatom Önöknek az új parancsnokot, Dietrich tábornokot... — Franz Dietrlchet...! — Bocsánat tábornok —, Franz Dietrich tábornokot, aki éppen most tért vissza egy évi távolléte után az Egyesült Államokból, ahol tapasztalatairól tartott előadásokat... Kérem tábornok úr, engedje meg. hogy bemutassam önnek a tiszturakat. Sohell kapitány. ..! Van Zolle őrnagy .. .! Bevilage alezredes ...! Cambabelle kapitány...! A tábornok megállt. — És ön? — Tábornok úr, engedje meg, hogy beszélhessek önnel... — ön francia, ugye?! — Igen. francia! Le Compte őrnagy . . .! — Ah, úgy! Ha nem tévedek, ön volt. .. — Helyes. A katonai gonosztevők külön francia hadbíróságán szolgáltam, amely önt. . — No.... No, őrnagy úr, miért ily élesen? Hiszen Kriegskollegák, szövetségesek vagyunk. Nem? — Tábornok úr ... — Vagy tévedek önben? — Tábornok úr...! • — Nohát kedves őrnagy! Csak nem kommunista? — Nem tábornok úr! De francia vagyok, aki szereti a hazáját és ... — És azt hiszi, hogy én nem szeretem Franciaországot. A legszebb emlékek fűznek hozzá. Párizs ... Strassburg. Le Havre... A színházak, a Louvre, este a Szajnán... És a zene! Chopin valcerének bűvös zenéje ... — Tábornok úr ... ! — De, kedves barátom, én már most örülök annak, hogy ellátogatunk együtt az ismert helyekre, elbeszélgetünk,'* elszórakozunk, kiküszöbölünk Franciaországból mindent, ami ráragadt... És Franciaország újból olyan lesz, amilyennek lennie kell — a bor, a zene és a szépasszonyok országa... így van uraim? — fordult a: tábornok a többiekhez — Igyunk a • szórakozásra és kellemes időtöltésre j nekünk és azoknak, akik utánunk jön- : nek ... — Egészségükre, uraim! A poharak élesen összecsendültek. • — ön ... Nem iszik, őrnagy? — Bocsánat tábornok, de valahogyan : rosszul érzem magam. : Le Compte őrnagy megfordult ésj gyors léptekkel elhagyta a klubot. : A jelenlevők zavart tekintettel néz- j tele a tábornokra. Hallgatott. Csupán: a halántékán lüktetett egy kék erecs-: ke. Ide-oda, ide-oda. Gyors ütemben • úgy, ahogyan a vér száguldott benne! j Ugy, ahogyan összeszorította fogait.: Hirtelen elnevette magát. — Uraim, amint tudják, a humani- \ tás és az emberi eszményképek fenn- : költ gondolatai vezettek bennünket: ide. A gondviselés arra jelölt kl ben- • nünkfct, hogy megvédjük a civilizációt • a barbarizmus elől. A szabad világ el- : várja tőlünk, hogy mint keresztesek,: akik odaadó hívei a demokrácia és: szabadság szent gondolatának, könyör- • telenül fogunk harcolni a magasabb: faj egyéni jogaiért. Remélem, uraim,: hogy megértettek engem. Mára befe- • jeztem. Viszontlátásra, urak ... ; A tábornok megfordult és távozott.: Az ajtóban halk hangon mondta E szárnysegédének: ; — Hozza el kérem ezeknek a fiesú- : roknak személyi adatait. ; * * * , : Másnap senki sem csodálkozott, ami-: kor hallotta, hogy Le Compte őrnagy • öngyilkosságot követett el. : A fennkölt gondolatok és a huma-: nitás eszményképeinek érdekében. - | IDŐSZERŰ KÜLPOLITIKAI KÉRDÉSEK | Ml TÖRTÉNIK MAROKKÓBAN? Marokkó történetének legvéresebb napja A „Combat" című francia lap nevezte így el augusztus 20-át, amikor a francia gyarmatosítók a legembertelenebb, legvéresebb gaztettet követték el észak-afrikai gyarmataikon. Marokkóban és Algírban nem végleges jelentések szerint a- súlyos sebesültek és halottak száma jóval meghaladja az ezret. A francia lapok beszámolnak arról, hogy a francia gyarmati katonaság szabályszerű katonai hadműveletet kezdett a lázongó lakosság ellen. Az irtóhadjáratban részt vett a gyalogság, az ejtőernyős egységek, a tankok, a tüzérség és a Francé Presse jelentése szerint a Berber-törzs lovasai ellen a francia parancsnokság lökhajtásos vadászgépeket vetett be. A „Figaro" szerint augusztus 21-én repülőgépeken további katonai erősítéseket küldtek Marokkóba és Casablanca kikötőjében is újabb tengerész-gyalogságot tettek partra. Mi váltotta ki Marokkóban a vérengzést? Augusztus 20-án múlt két éve, hogy a francia gyarmatosítók — az Atlas-hegység Berber-törzseinek főnökére támaszkodva — Madagaszkárra száműzték Marokkó törvényes szultánját: Szidi Mchammed Ben Jussz"f-et. Ügy képzelték, hogy a bábszultán segítségével megbénítják a nemzeti függetlenségre törekvő mozgalom tevékenységet. Azonban elszámították magukat. Tettük csak olaj volt a tűzre. Marokkó 10 milliónál tiMi lakosa nemzeti törekvéseinek megvalósítását a szánTÍzött szultántól várta. Az augusztus 20-i évfordulón és előtte is valójában ezért a követelésért szállt síkra a nép. A gvarmatosítók által hatálomra segített Mulaj Ben Araffa szultánt gyűlölik Marokkóban. Nem képes kormányt alakítani már hosszú hónapok óta, mert az ismert közéleti személyiségek közül kormányában senki sem akar részt vermi. Faure kormányának megalakulása óta a legnagyobb gondot okozza a marokkói kérdés. Grandval, az újonnan imiimmmiiiiiiiiiiiiiiimiiimiii kinevezett marokkói francia helytartó tervet dolgozott kl a súlyos helyzet megoldására, amelyben az „Echos" elmfl lap szerint a jelenlegi szultán leváltását és helyette egy oly kormányzótanács létrehozását javasolja, amelyben képviselve lennének Ben Jusszef és a jelenlegi szultán hívei is. Ezenkívül a száműzött szultán visszahívását és olyan kormány alakítását, amelyben képviselve lennének a különféle politikai pártok. Ez a kormány azonnal megkezdené a francia-marokkói kapcsolatok megtárgyalását. A gyarmatosítás hívei Marokkóban és Franciaországban elkeseredett támadást intéztek Grandval terve ellen. A „Francé Tirreur" megjegyzi, hogy „Faure kormányában megalakulása óta első ízben bomlott meg az egység és mély ellentétek támadtak". Végül úgy módosították a fenti tervet, hogy a kormányzótanácsot létrehozzák, de a. bábszultán továbbra is marad. A politikai megfigyelők kijelentették, hogy ez a megoldás egyenlő a nullával. Az augusztus 20-i nagyarányú tüntetések ezt igazolták is. Mit tesz a francia kormány? Edgár Faure miniszterelnök augusztus 21-én éjszaka kijelentette, hogy a marokkói nép felelős a vérengzésért. „A bűnösöket megbüntetik és kérlelhetetlenül tovább folytatják a „megtorlásokat" — mondotta a miniszterelnök. A legújabb jelentések szerint Aix-Les-Baines-ben (Szavójai tartomány) összeült a francia kormánybizottság (elnöke Faure miniszterelnök, tagjai Pinay, Schuman, Koenig és July miniszterek, valamint Grandval marokkói francia helytartó) 40 marokkói közéleti személyiséggel, hogy megtárgyalják a helyzet megoldásának lehetőséit és egy olyan kormány megalakításának feltételeit, amelyben mindkét szultán hívei képviselve lennének. A „Liberation" felhívja a francia kormányt, tegyen meg minden lépést és ne engedje, hogy Észak-Afrikában megismétlődjenek az indokínai események. És ezt írja: „Abba kel! hagyni az erőszakoskodást, amely a legrosszabb az összes lehető megoldások közül és lehetetlenné kell tenni a háborúskodás megindulását, ameddig még lehetséges." „Az augusztus 21-i tragikus események — írja a „L'Humanité Dimarche" — újra igazolja a kommunisták azon állítását, h$gy az észak-afrikai problémák erőszakos megoldása hiábavaló és gazemberség. Ezeket a kérdéseket csak a marokkói és az algíri nép képviselőivel folytatott lojális tárgyalások útján lehet megoldani." Az Aix-Les-Baines-i tárgyalások előreláthatólag egy hétig tartanak. Ha a francia kormánybizottság nem veszi figyelembe a marokkói nép kívánságát, ha nem gondol Marokkó függetlenségének biztosítására, s továbbra is azon az erőszakos úton halad, amelyet Faure miniszterelnök megjelölt, nem fogják megoldani a marokkói kérdést s nem fogják elkerülni a véres összetűzéseket. A világ közvéleménye jó! tudja, hogy ezért a felelősség nem a szabadságszerető marokkói népet, hanem a francia kormányt terheli, amely körömszakadtáig ragaszkodik gyarmataihoz. Szűcs Béla. ÚTIJEGYZETEK A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBÓL ESTE, HA LESZÁLL AZ ALKONY : írtam már egy kühlungsborni \ estéről, de írnom kell egy másikról I is. A természet rendje szerint nyu: govóra készül a nap, esteledik. Persze i tudomásul kell vennünk, hogy itt \ négy szélességi fokkal északabbra va• gyünk, mint Prágában. És amennyii vei északabbra vagyunk otthonunk; tói, annyival hosszabb a nap, annyi\ vál későbben nyugszik le. Minden este • nincs kedve az embernek vitatkozni, • néha gyönyörködni akar az esti teri mészetben is. Nagyokat nyújtózko| dunk hát az ízletes vacsora után (gon• dohán ügyelnek itt arra, hogy napon\ta megkapjuk a szükséges kalóriákat és i vitaminokat), jól esik egy kis moz: gás a teli gyomornak. Lesétálunk a \ tengerpartra. Hosszan várjuk azt a • pillanatot, amikor méltóságteljesen las: sú lomhasággal elnyeli a napkoroni got a késő esti tenger. Csodálatosan ; színes, felejthetetlen üt a naplemente. • Durcáskodik a nap, nem akar még : ilyen későn sem lenyugodni. Mint a i rosszalkodó gyerek, aki újabb és újabb \ kifogásokat talál, csakhogy ne kell• jen aludni mennie. Megfürdik, aláveti ; magát, végül elmerül az ej tengeré: hm. Mintha a víz alatt is berzenked! ne még az öreg nap, mert nagy hir\ íelenében habos fodrokat vet a víz, fei hértarajos hullámok táncolnak, tob; -ódnak az előbb még oly szelíd teni ger hátán. : Fiatalok vagyunk, sose halunk meg : alapon bemegyünk egy zenés-táncos \ kávéházba. A németek észreveszik, • hogy csehszlovák vendégek érkeztek. ; Néhány keresetlen szóval üdvözölnek. ; .4z üdvözlésre válaszolni kell. Dr. Sko: dáíková komáromi gyermekorvosnő i köszöni meg az üdvözlő szavakat és ' a minden oldalról megnyilvánuló unszolásra elénekli az Okólo Súce szlovák dalt, amivel bensőséges sikert arat, — az első szavak után valamennyien együtt énekeltünk vele. — A németek körében ez nagy tetszést és tapsot váltott ki. A jó zenére aztán szívesen táncoltunk. Kellemesen kifóradva kicsit megilletődve ülünk még egy sort megszokott kis padunkon. Most már itt is egészen besötétedett. Felnézünk. A karcsú, meg terebélyes fák teteje összeolvad az éggel, a szellő lágy símogatására halkan susognak a körülöttünk lévő fák. Fejünk fölött az ég kárpitján vidáman fénylenek a csillagok. Csakúgy mint nálunk. Csakúgy mint otthon. Szívünket elönti a boldog élet öröme és a büszkeség, 'hogy mindez a szépség már örökre és visszavonhatatlanul a mienk. A népi rendőrség két tagja szolgálatukat tartva, biztos, ütemes léptekkél vonul el előttünk. Jónővésü, egészséges fiatal fiúk. Rendzavarás nincs, beavatkozásra nem kerül sor, de a népi rendőrség puszta létezése nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a Német Demokratikus Köztársaság belső és külső ellenségei alaposan meggondolják, merészeljék-e gálád népellenes cselszövéseiket, aljas, romboló célzatú szándékaikat megkockáztatni. Tudják, többször meggyőződtek már róla, hogy ezeknek a jókedélyű, előzékeny ifjaknak igen kemény az öklük, igen határozott a fogásuk. Akárki bizony nem is kaphat fegyvert a Német Demokratikus Köztársaságban a kezébe. Klaus Rothe, a népi rendőrség egyik tagja 19 éves. Különleges oka volt rá, hogy a népi rendőrség szolgálatába jelentkezett. Ötéves volt, amikor a gestapo szüleivel és négy testvérével a sachsenhauseni koncentrációs táborba hurcolta. Szüleit soha többé nem látta viszont. A felszabadulás évében kilenc éves volt, akkor kezdett iskolába járni. Szorgalmasan tanult, pótolni akarta, amit elmulasztott. Asztalos lett és a Bergmann-Borsig nemzeti vállalatnál letette később a segédszerel ői vizsgát is. „Eletem egyik legnagyobb élménye volt, amikor üzemem — több társammal együtt — Budapestre irányított, hogy egy ottani villamossági üzemben részt vegyek hét magasnyomású kazán beszerelésében. Egyre világosabban láttam, hogy a népek közösen harcolnak jólétükért, szebb jövőjükért és közösen védik a békét. Kerestem az események politikai összefüggését és ma már tudom, hogy a kapitalista országok urai el karják rabolni mindazt, amit a dolgozók oly nehezen harcoltak ki maguknak. Egyre szilárdabb lett hennem az elhatározás, hogy a népi rendőrség kötelékébe jelentkezem. Erkölcsi kötelességem, hogy azt az államot, amely olyan sokat adott nekem, a munkások és parasztok államát, az ellenség minden ármánykodásától megvédjem." Ezek a szavak maguk helyett beszélnek. Nincs szükség magynrázalra. Ntmetország kettészakadásának erőszakos ténye ott motoszkál minden tisztességes német hazafi érzésvilágában. fájdalommal töki el őket, Németországnak akármelyik részéből valók legyenek is. Milliókat kapcsol egybe a béke és az egység ügye. JÖ SÁNDOR