Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-23 / 202. szám, kedd

1955. augusztus 23. UJSZ0 5 Dicséret illeti őket A kormány augusztus 12-i felhívását a szinnaiak sí magukévá tet. ték. Még aznap este a kommunistákkal együtt összejöttek • töraegszervezetek vezetői, hogy részletesen kidolgozzák a termelés minél gyorsabb és veszteség nélküli betakarítására vonatkozó tervet. Augusztus 13-án értesített* a járási pártbizottság a falut, hogy a városi dolgozók nagy tömege jön segítségükre. A pontosan kidolgozott munkatervet a hangszórón ismertették a lakossággal. Gyönyörű látvány volt, amikor augusztus 14-én reggel 6 órakor dübörögve kivonultak a lánctalpas traktorok és felébresztették a patópálokat. A kombájn után hosszú sorban jöttek a kévekötőgépek, a cséplőgépek, s végül a teherautók és a kezelőszemélyzet. Hét órára megérkezett az EFSZ védnöküzemének, a kassai húsllzemek 74 munkása. Később csoportok özönlöttek a városból, s végül megjöttek néphadseregünk katonái is. Az Oj Szó hasábjain is köszönetet mondunk minden munkásnak, aki részt vett ebben a harcban, köszönetet mondunk továbbá a szövetkezeti tagoknak és a fogatoscsoport munkásainak, akik jó munkájukkal hozzájárultak a szép eredményhez. Külön kell megdicsérnünk a magángazdálkodókat, akik szintén bekapcsolódtak a munkába. Hanzer Lajos, Csurilla László, Staflo András, Tóth Pál, Gubala András és Berta Berti, s szolgáljanak mintaképül a többi gazdák részére. Dicséret illeti a szlnnal traktorállomás munkatársalt is Jamnicky elvtárssal az élen. Kombájnnal 35 hektárt arattak lc. A kévekötőgépek is kitettek magukért 59 hektáros teljesítménnyel. Itt a legszebb eredményt ifj. Koncsol István érte el. A cséplőgépnél kiváló eredményt ért el Fikala András. Napi teljesítménye 400 mázsa volt. A legügyesebb kombájnlsták Bokor Antal és Magút János voltak. Tarlóhántást 35 hektáron végeztek, itt legjobban Varga Mihály tűnt kl. Kasanicky János, Szinna A forgóeszköiök forgásának meggyorsítása és annak jelentősége az állami gazdaságokban Antonín NovotnJ elvtárs a CSKP KB június 29-i és SO-i ülésén elhangzott beszámolójában többek között rámutatott arra, hogy a párt IX. kongresszusa fontos szerepet szánt állami gazdaságainknak. Állami gazdasagaink mintaképül kell, hogy szolgáljanak az EFSZ-eknek, kis- és középparasztjainknak. Gyakorlatban kell bebizonyítaniuk a szocialista, gépesített és jól szervezett mezőgazdasági termelés összes előnyeit. Állami gazdaságaink e felelősségteljes feladata megköveteli, hogy gazdálkodásukból gyors ütemben távolítsák el a hibákat és ilyenképpen kis- és középp.'rasztjtink igazi mintaképeivé váljanak. A jobb gazdálkodás és jobb gazdasági eredmények elérésének egyik bevált módszere a forgóeszközök forgásának meggyorsítása. Ezt a tényt igazolják ipari és építkezési vállalataink eddigi jó eredményei. A forgóeszközök forgásának meggyorsítását azonban nemcsak iparvállalatainkban lehet eredményesen alkalmazni, hanem a mezőgazdaságban is, különösen az állami gazdaságokban. Ezen a téren már úttörőmunkát végeznek a palárikovói és a lomnici állami gazdaságok dolgozói. A forgóeszközök forgása meggyorsításának lehetőségét az állami gazdaságokban elsősorban magában a termelésben kell keresnünk. E mozgalom szorosan összefügg a termelési költségek csökkentésével. A vegetációs időszak lerövidítése, a hektárhozamok növelése minimális önköltség mellett a forgóeszközök, forgásának jobb kihasználását, meggyorsítását jelenti. A mezőgazdasági termelésben a termékek túlnyomó részénél a termelési ciklus hosszabb időt vesz igénybe, mint az ipari termelésnél. A növények termelésénél pl. a termelési ciklus majdnem egy évet tesz ki. Ebből könnyen olyan következtetésre juthatunk, hogy az állami gazdaságokban a forgóeszközök forgását nem lehet meggyorsítani; A szovjet mezőgazdasági dolgozók tapasztalatai és elért eredményei azt mutatják, hogy a forgóeszközök forgását a mezőgazdaságban is meg lehet gyorsítani. Pl. a növénytermelésben ma már meg tudjuk rövidíteni a növények vegetációs időszakát a vetőmagvak előcsíráztatásával, egyes gabonafélék nemesítésével. E módszerekkel módunkban van a növénytermesztés ciklusát meggyorsítani és ha ehhez még hozzájárul a magasabb hektSrhozamok elérése, úgy világosan látjuk, hogy kevesebb forgóeszközzel érjük el a tervezett vagy a terven felüli produkciót. Az állattenyésztésben különösen a hústermelés túlteljesítésével rövidítjük meg a termelési ciklust. A hizlalási Időtartam lerövidítését minimális takarmánymennyiség felhasználásával, a takarmányok ízesítésével é$jük el. A tejhozam fokozásánál jó eredménnyel alkalmazhatjuk Malinyina eivtársnö módszerét. A forgóeszközök forgásának meggyorsításánál az időmegtakarítás is fontos tényező. Itt különösen azon áruk 'készlet-normáiról kell megemlékeznünk, melyeket az ipar termel a mezőgazdaság részére. Ilyenek pl. az üzemanyagok, műtrágyák, különféle gépalkatrészek, építőanyagok stb. Ezen arufajták szállítási ciklusának lerövid

;tése szintén elősegíti a forgóeszközök forgásának meggyorsítását. Az állami gazdaságokban gytkran keletkeznek felesleges, vagyis a normát meghaladó árukészletek, különösen a gépalkatrészekből. A felesleges árukészletek tervszerű likvidálásával az ilyen készletek keletkezésének megakadályozásával lényegesen meggyorsítjuk a forgóeszközök forgását.' Némely állami gazdaság megfeledkezik arról, hogy nemzetgazdaságunkban a tervezett feladatoknak egymással összhangban kell lenniök. Ezen feladatok tervszerű teljesítését gazdasági szerződések is biztosítják. Ezért állami gazdaságaink nem raktározhatnak nagyobb készleteket, mint azt a megállapított norma megengedi. Amennyiben ilyenek mégis előfordulnának, következetesen végre kell hajtani a likvidációs tervek betartását. A forgóeszközök forgásénak meggyorsítását a mezőgazdasági termékek mielőbbi értékesítésével és a számlák haladéktalan behajtásával ia hathatósan támogatjuk. Az értékesítésre váró termékek hosszú raktározása feleslegesen hátráltatja a forgóeszközök forgását, a termékek vesztenek minőségükből és így felesleges költségek is keletkezhetnek. A kinnlevőségek késedelmes behajtása pénzügyi nehézségekbe sodorja az állami gazdaságokat, megnehezíti a forgóeszközök célszerű felhasználásét, fékezi azok körforgását. Ezzel szemben a termények gyors expedíciója, idejében való számlázása és a számlák haladéktalan behajtása lényegesen meggyorsítják a forgóeszközök forgását. A forgóeszközök forgásának meggyorsítását legcélszerűbben úgy érjük ei, ha a dolgozókat is érdekeltekké t:sszük az elért eredményekben. Ezt főként különféle felajánlások útján érhetjük el. Amint látjuk, a forgóeszközök forgása meggyorsításának módszerei az ái'ami gazdaságokban kimeríthetetlenek. A dolgozókon múlik, hogyan fedik fel a meglévő tartalékokat és h.igyan használják ki azokat nemzetgazdaságunk javára. Ezen a téren különösen a szakszervezetekre hárul az a felelősségteljés feladat, hogy az állami gazdaságok dolgozóival megismertessék a forgóeszközök forgása meggyorsításának jelentőségét és rámutassanak azokra az előnyökre, melyek ebből kifolyólag dolgozóink javát szolgálják. Jozef Páud, a Pénzügyi Megbízotti Hivatal dolgozója. tizennégy nap a ^Szovjetunióban 7

Í£e.nöt perc múlva indul a gyors. Amilyen nagy volt az öröm egy héttel ezelőtt, amikor megállt a vonat a Kijev szkija pályaudvaron, olyan lehangolt most mindenki. Hát hogyne, ez érthető. Jó lett volna itt maradni legalább még egy hónapig. Nem olyan kedvetlenség ez azonban mely sokáig tart. Hiszen annyi szép napot töltöttünk Moszkvában, hogyha arra visszagondol az ember, nyomban megjön a kedve. Csaíc a búcsúzás pillanatai nehezednek ólomsúllyal ránk. Megszerettük Moszkvát, kedves volt hozzánk mindenki, akivel csak szút váltottunk, apai gondossággal törődött velünk Matevjevics elvtárs, aki korát meghazudtolva rótta velünk a kiállítást kora reggeltől későig, hőségben, esőben fáradhatatlanul, csakhogy minél többet tanuljunk, lássunk, teljen örömünk a pár nap alatt. Beles elvtársnak talán a legnehezebb a válás Matevjevics elvtárstól... összeölelkeznek, keményen megfogják egymás kezét. A vonat éles füttye már jelzi az indulást, de még mindig beszélnek ... s talán ha félnapig így búcsúznának, akkor sem fogyna ki a szó kettőjükből. Még egy utolsó kézfogás ... egy utolsó pillantás szállodánkra ... és elindulunk ... Jó ideje már, hogy elvadult szerelvényünk, de a szemek még mindig a város felé tekintenek. Már aligalig látni Moszkva magas épületeinek tornyait az ég felé törő, füstöt okádó gyárkéményeket, de képzeletben még mindig mintha a városban sétálnánk, vagy a kiállítás pavilonjait járnánk ... P

rágáig három nap, három éjjel tart az út, de én azt hiszem, ha egy hétig tártára. akkor sem fogyna ki egyikünk sem a szóból, hiszen a sok élmény, a látottak újra felelevenednek bennünk. S milyen jól esik elbeszélgetni egymással. De olykorolykor úqy érzem, hogy csak a testem van itt, de képzeletem még mindig Moszkvában száguldozik. Hogy is volt csak az utolsó estén. Pelikánnal sétáltunk a városban .. . Elbúcsúztunk a várostól, és milyen jól esett, hogy azon az estén még beülhettünk a ZIM autóbuszba és kirepített a kiállításra. Hej, de nagy vendégség volt... Ettünk, ittunk, énekeltünk, vígadtunk ... Megbarátkoztunk a német elvtársakkal, akik a Népi Demokratikus Németországból jöttek el, hogy megnézzék a kiállítást. Beles bácsi is ar rél beszél szomszédjának: „Hidd el komám, csak pár szót tudok németül, de- úgy megértettük egymást, mintha folyékonyan beszélnék nyelvükön ... Csak a nóta volt a nehéz. Szerettem volna velük énekelni én is, csak hát a szavakat nem tudtam és aztán meglett ám a baj! A nótát befejezték, én meg továb diidoltam. Hüjj, de lett ám erre nagy nevetés..." És sok minden eszünkbe jut az úton abból, ami egy hét alatt tör tént. Beles bácsi most más témába csap át. A kolhozról, az ott tapasztaltakról folyik a vita: „Én mindig mondtam odahaza — amikor elnöke voltam a szövetkezetnek — addig nem lesz jó a közös, amíg meg nem értjük egymást és szervezetlenül dolgozunk. Ez így is van, de most aztán nem engedek a huszonegyből. Az első gyűlésen elmesélem, hogy mit láttam a kolhozban, miként dolgozik összefogTIZENKETTEDIK NAP va, megértésben öt falu kolhozparasztja. Minden embernek megvan a maga munkája, a vezetőknek pedig nagy a felelőségük." Ez tetszik leginkább Beles bácsinak. Ügy is van ez rendjén, az elnök nem azért elnök, hogy a kapa és kaszenyelet fogja, hanem azért, hogy a kolhoz, illetve a szövetkezet ügyes-bajos dolgait intézze. Nem jó csoportvezető az sem, aki ahelyett, hogy a csoportját irányítaná, szervezné a munkát, tehetetlenségében egyedül akarja elvégezni azt, amit a csoportnak kellene. A kolhozban ilyen ninc§, mert sem az elnök, de még az alelnök se és a csoportvezetők sem végeznek fizikai munkát. De a csoportjára bízott feladat elvégzéséért teljes felelősséggel tartozik mindegyik. S ha ez nincs így, azt elsősorban saját bőrén érzi meg a csoportvezető, ha elhanyagolta a csoportja a reá bízott tennivalókat. Ha valamelyik csoport — így van ez a Liles kolhozban — nem teljesíti tervét, a szerzett munkaegységeinek 25 százalékát levonhatják büntetésképp. Okos dolog ez, de mennyire helyénvaló. Persze, ha a rosszért, hanyagságért büntetnek, a jóért, az ügyességért jutalom jár. Ez nagyon helyes és így vezették be a kolhozba is: éspedig, ha a csoport túlteljesíti a tervet, a vezető szerzett munkaegységeinek 25 százalékát kapja jutalomként. /Innák idején megegyeztünk Beles bácsival, hogy majd hazafelé a vonatban egyről-másról még elbeszélgetünk. Ügy látszik, nem feledkezett meg róla, mert ő viszi a szót továbbra is. Még valami nagyon tetszett neki a kolhozban: az,, hogy neftn gyűléseznek minden este (mint ahogy nálunk szokás). Igaz, nincs is rá szükség, hisz a kolhoz minden egyes tagja tudja, milyen munka vár rá mindennap. Persze, náluk az nincs szokásban, hogy reggelem ként a brigádos sorra járja a falut, hogy munkára hívja az embereket, sőt arra kell vigyáznia, megne előzzék őt reggel és szégyenkezve kelljen állnia a csoport előtt, (mint ahogy az elnök szerint le egy párszor megtörtént). A vezetőség is rendeszeresen, hetente egyszer ül össze. A csoport* vezetők havonta, negyedévenként tartanak gyűlést az egész kolhoz részvételével. Ügy beszél ezekről a dolgokról Beles bácsi, mintha már offc állana faluja lakosai előtt és az élményeiről, a kolhozban és a kiállításon látott dolgokról mesélne kiapadhatatlanul, mert amit tanult, látott, tapasztalt, nem tartja meg magának. De nem ám, mert odahaza bizonyosan türelmetlenül várják már. Lesz is miről beszélnie, sokat feljegyzett, na meg azonkívül az agy is sokat elraktározott, annyit, hogy két-három éjjel is beszélhet majd a szövetkezeti tagoknak. És biztosan nem felejti ki beszédéből azt sem, mit látott a kiállítás egyik legnagyobb és tanulságos termében a gábonapavilonban. Abból a sokból, amit a gabonapavilonban láttunk és tapasztaltunk, természetes, hogy leginkább a kenyérgabonáról, a búzáról esik szó. Érthető, hogy Beles bácsinak is ez kötötte le a figyelmét elsősorban. mert e téren két fontos dolgot tanulhattunk meg: mit jelent a sűrűsorosan vetett gabona a hektárhozamok növelésében. Erre a célra igen modern vetögépeket ismerhettünk meg a gépesítési pavilonban. Másik érdekes dolog, ami minden szövetkezeti tagot, gazdálkodót érdekéi, a gaböna ledölésének kérdése. Már azért fontos er" ró'I pár mondatot papírra vetni, mert eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy ott adódnak leginkább nehézségek a kombájnos aratásban, ahol a gabona buján fejlődött, a szalmája azonban gyenge, és így aratás előtt megdől. Nos, a szovjet mezőgazdasági tudomány nagy utat teti meg ezen a téren is, és ma már állandóan olyan búzafajtákat termelnek, amelyek nem dőlnek meg akkor sem, ha az aratás előtt sűrű záporesőt kaptak. A kiállításon látható is Cicin akadémikus által kitermelt ilyen fajta búza, mely megfelel az előbb említett követelményeknek és emellett nagy termést hoz. T/Különösen alkalmas a kombájnos aratásra két olyan búzafajta (mindkettő a ta-. rackbúza keresztezéséből származik), amelyből már több tízezer hektáron termeltek a Szovjetunióban és átlagos időjárási viszonyok között 40 mázsás terméshozamot ad hektáronként. E két búzafajtának a szalmája szilárd és ellenálló, s ahogyan a pavilon vezetője magyarázta, a mi éghajlati viszonyaink' hoz hasonló vidéken is bevált — tehát nálunk termelhető, meg lehet honosítani. Annyira belemerültünk a beszédbe, hogy teljesen megfeledkeztünk a táj szépségéről. Pedig most gyönyörű ám a róna. A gabona teljesen beérett. Egyegy végeláthatatlan táblán (már ahogy a vonatból ki lehet venni) 10—15 kom' bájnt is látunk. A tábla szélén a mozgóboltok. Sört, málnaszörpöt és más efféle frissítőket hoztak ae aratóknak. Amott naay területen a gabonaszárítóhelyek ragadják meg figyelmünket. A kombájn után folyik a tisztítás és a szárítás. Nyílt pályán áll meg a vonat. Nem türelmetlenkedik senki sem, mint ahogy ez rendszerint szokása az utazó emberieknek. Ellenkezőleg. Mindenki örül, mert közelünkben két nagy kombájnt pillantunk meg. Ezek a rendre vágott gabonát szedik fel és csépelik, örülünk, hogy itt a gyakorlatban is látjuk azt a hasznos újítást, módosítást, amelyekkel a kiállításon megismerkedtünk. Az S—6-os kombájnhoz külön kaszálógépet szereltek, melyet szükség esetén lekapcsolhatnak a gépről. Ezzel levágják a gabonát, mely pár napig szárad, aztán a kombájn összegyűjti és el is csépeli. Hasznos dolog ez, mert az így learatott gabonát nem kell szárítani és arra sem kell várni, míg teljesen beérik, hanem már viaszérésben levághatja a kombájn. TJosszúra szövődik a beszélge_/~j[ tés fonala, annyira, hogy már teljes sötétség lepi be a rónát. A vonat ablakán olykorolykor be-betáncol a hold halvány fénye... Éjfél felé jár az óra mutatója, s a nagy vitában elfáradt emberek, akár a táj, elcsendesednek ... MÉRY FERENC Szövetkezetünk elsőnek teljesítette beadási kötelezettségét Az idei kedvezőtlen időjárás a pelsőci szövetkezetben is akadályozta az aratási munkák menetét. A határ nagy részét árvíz veszélyeztette. A szép idő minden óráját ki kellett használni az aratás gyors befejezésére. A helyi nemzeti bizottság segítségével meg tudtuk nyerni a lakosság nagy részét a termésbetakaritás munkáira. Nagy segítséget nyújtottak a védnökségi üzemek dolgozói is, a Csehszlovák Államvasútak helyi üzeme, a járási építészeti vállalat mészbánya-üzeme, az elmegyógyintézet, de nem maradt el a helyi Tatrasmalt-üzem sem. Ezzel a segítséggel elértük, hogy szövetkezetünk augusztus 18-án befejezte az aratást. Most pedig minden igyekezetünk a cséplés mielőbbi befejezésére irányul. A cséplést két műszakban véa rozsnyói járásban gezzük. Ha kedvező lesz az időjárás, rövidesen raktárban lesz a gazdag terA sürgős szorgos munka mellett elsőrendű feladatunk volt a beadási terv teljesítése. Augusztus 16-án beadási kötelezettségünknek 103,1 százalékra tettünk eleget. .így a terménybeadás terén a rozsnyói járásban az első helyre kerültünk. A sikerek elérésében nagy érdeme van Holéczy instruktor elvtársnak és Csík János szövetkezeti elnöknek, de a szövetkezet összes tagjainak és mindazoknak az üzemi munkásoknak is, akik aktívan hozzájárultak az aratás mielőbbi befejezéséhez. A szövetkezeti tagok mellett a még magángazdálkodást végző földművesek is szorgalmasan dolgoztak az aratás ideje alatt. A gyakori esőzések ellenére is már végeztek az aratással. Most még a begyűjtést kell szorgalmazniok. Már a cséplést is megkezdték. A szövetkezet egyik cséplőgépét a magángazdálkodók rendelkezésére bocsátotta, hogy segítse őket, akikben leendő szövetkezeti tagokat lát. Hiszszük és reméljük, községünk kis- és középparasztjai megértik, hogy a szövetkezetben van a helyük. Sokan már az új gazdasági év elején belépnek a szövetkezetbe, mert meggyőződtek róla, hogy csak a szövetkezeti gazdálkodás biztosítja szebb és jobb életüket. Jánosdeák László, Pelsőc