Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-14 / 168. szám, csütörtök

6 1955. július 14. Három fiatal költő verseskötete m. » Veres János: Ifjú szívem szerelmével Veres János az új szlovákiai magyar köitőnemzedék egyik tehetséges tagja. Versel gyakran jelennek meg az Oj Szó valamint a Fáklya hasábjain, de szerepelt már antológiákban is. Ez az első önálló kötete. A kötet kilenc ciklusa több mint száz költeményt tartalmaz, ami már önmagában véve is szép teljesítmény. A versek tárgya: a szülőföld és a haza szeretete, az új élet szépségei, a szerelem, az édes anyanyelv, meg a haladó hagyományok, és a betegség komor árnyán, a szörnyű kóron győzedelmeskedő fiatal élet. Különösen megkapó a betegség ciklusa: Halál, makacs vendég. A sorozat első és utolsó verse között (Szanatóriumban — Lesz már erőm) anna.1; a rettenetes harcnak a szemérmesen szerény és é- pen ezért megrázó története rejlik, amely Veres János kora előtt a Veies Jánosokra nézve mindig végzetesen egyoldalú volt: Veres Jánosok, munkások, fiatalok kegyetlen gyilkosa, a tüdőbaj. Néhány kurta évvel ezelőtt még ítéletszámba ment, ha munkást, szegény embert, dolgozót ragadt karmai közé. Üj Vere^ Jánosok boldog korának kellett elérkeznie, hogy a költő ilyen sorokkal hagyhassa e! az újtátrafüredi szanatóriumot: A halál, ez a csúf magán ügy egyelőre nincs napirenden. Munka, csók, nyár, kárpótoljatok a vesztett évekért engem. Természetes, hogy a beteg költő legmélyebben átélt élménye maga a betegség, s azokban a versekben, amelyekben ezzej a fájdalmasan hozzátapadt élménnyel foglalkozik, gyakran valóban mesterkéletlenül formálódik verssé gondolat, szó, ütem, rím. Ez alól talán csak a sorozat első verse kirívó kivétel. Veres itt egyik gyakori hibájába esik: tetszetős zenei ritmus foglalkoztatja és a fülbemászó dallam készt'-'ti versírásra — a gondolat háttérbe szorul. Pattognak a sorok: nyolcas, hatos, nyolcas, hatos: az olvasó mélyen együttérző szívvel hallja mögöttük a beteg lázas szívverését — a dallam' hullámzik, árad, tizenöt versszakon át lüktet a lázas játék, és talán még tovább is folytatódna, de —, a szavak nem idomulnak az érveréshez, együgyű sorok, sorokba kényszerített. rendszertelen szófűzések, gyönge rímek egy makacsul zümmögött dallam vakszövegévé teszik a verset: Igen, egyszer visszatérek • beléd, édes élet, madártávlatból most, akit sóváran szemlélek. Segít a nép! Ideküldött a gyógyintézetbe, lesi szavam az orvosok ifja és öregje. Különös vonás Véres költészetén, hogy ő, aki versei tanúsága szerint a régi magyar költészet legszebben rímelő. és ütemező költőiben mélyedt el a legjobban, a legnagyobb akadályokba mégis mindig a rím és ütem terén ütközik. Vagy teljesen a ritmus hatása alá kerül, m'mt fent idézett versében — ilyenkor szórenddel, rímmel sem törődik: Felettem vidám csillagsereg, alattam csobban a Sajó, kedvesem arca lebben elém," a dalos csillagokban lakó. — vagy fenntartás nélkül gyönge rímekre pazarolja magát: Csoďáld a tájat, merengj, dúdolj, teheted, mert egész nap hősin álltad a sarat géped mellett. Időzz el álmok mezőin. Emellett azonban enyhén szólva érthetetlen, mit csinált a lektor, mikor például ez a négy sor átfutott a cer"-íája alatt! Nem tartotta volna érdemesnek figyelmeztetni azt a, költőt, aki egyik ciklusának az „Őrizd nyelved tisztaságát" címet adta, hogy ezek a rossz rímek nem érik meg nyelvünk rontását? De az sem egészen világos, hogyan hagyhatott benn a lektor ! egyes, különben meglehetősen sikerült költeményekben ilyen kifejezéseket: „Miiven kellem!" (Tavasz nevet a télutóba), vagy Bízd rám, kedves, .mindörökre tavaszbájú életed." (Sátor néni kisszobája). tovább: „De szerencsés is az, aki erős, egészséges, építheti boldogságát. s hajnala reménye.?. ." Szégyelte volna a lektor megmondani ennek a csupa-igyekvés. csupa tanulni-vágyás költőnek, aki verseinek tanúsága szerint úgy issza Csokonait, Fazekast, Berzsenyit, Himfyt, Petőfit, mint száraz szűzföld a forrásvizet, hogy ezek a kifejezések már Szabolcska és a Petőfi-epigonok idejében is ósdiak és elavultak voltak? Hasonlóképpen nem ártott volna a költőt még a kötet megjelentetése előtt felvilágosítani arról, hogy a verseiben olyan gyakran szereplő „lányka" — / én is látlak, lányka, téged tavasztól szebb kedvességed és tudom, hogy te szeretsz (A tavasz nyitánya) már nagyanyáink lánykorában is időske néni volt, és hogy az olyan fajtájú lírát, amilyet a Mint két csillag, meg a Szerelem című verseiben szólaltatott meg, már a szekfűillat-emlékű, kényes kis Farkas Imre is hasztalanul próbálta meg f t frissíteni. Általában az egész kötetből kitűnik, hogy Veres még távolról sincs tisztában önmagával, nincs tér- és távszemlélete versei felett. Ezzel magyarázható, hogy a költő, aki ilyen szép sorokat tud leírni:' A hajad puha, illatos kicsim, mint a nyáreleji csöndes éj. Mosolyogj, — mondom úgy, mint régen anyámnak mondtam bús estéken vágyva: ó, anya, még mesélj! ^ (Olgának) — ugyanezt a témát ilyen semmitmondóvá kéDes variálni: Fekszünk a puha, meleg gyepen, párom mellettem alszik mélysn, fejecskéje a balkezemen, kis mosoly ajka szegletében. (Aludj csak, kedvesem.) Talán az előbb említett rím- és ütem-bizonytalanság okozza, hogy Veres igazán jó versei majdnem kivétel nélkül szabad, vagy félszabad versek. A „Sötét van" ^rosszul sikerült, gyenge népdal-utánzata után megkapó szépségű szabadvers (Papucsod mindig) mondja el mindazt, amit Veres szerelmi lírájának többi verse együttvéve sem képes kifejezni, s a „Munkába mentél" naiv rímpergetése után ismét olyan szabadvers következik (Ősz), amelynek egyes sorai szinte Babits formamüvészetére emlékeztetnek, míg a sorok tartalma helyenkint az új szlovákiai magyar líra legtisztább magaslataira emelkedik. Igazságtalanság lenne azonban azt állítani, hogy Veres kötött versei mind gyöngék. Vannak ezekben is szép sorok és gondolatok, mint amilyen például a „Különös" című vers egyik szakasza: Lehet, hogy csípőd épp így ringott és én még nem is ismertelek? S talán közeli illatoddal voltak teli a nyári szelek. A szerelem különben is gyakran ad rwgkapóan kedves sorokat Veres ajkára : , Ültél a széken, ágyam mellett s mint virágot a méh tavasszal, körülzümmögtem mosolyodat szépet-tevö, boldog szavakkal. (Megismerkedésünk emlékére) A szerelemnél még gyakrabban és erősebben szólal meg Veres költészetében a szocializmus, az országépítés, a párt szeretete. Kár, hogy ezekben a versekben is sokszor idő előtt kifullad: két-három ügyes versszak után semmitmondó befejezés következik (Szerencse), olcsó aranyszabállyá laposodik az eszme (Ha tudnám), vagy döcögőssé válik a nyelv (Gyárépítők dala). Ezek közül a versek közül a Szekerek sorban. Hallod, Nyár, Sőzösön, vagy szamárháton. Nyári levél egyes versszakai, sorai a legsikerültebbek, s a mondanivaló legtisztább összefoglalása az Egy vezetőhöz című versből csendül ki a legpontosabban: A párt nevelt fel emberré, hát tudd azt, amire ő oktatott. Élj, halj, a népért s igazságért, légv méltó a dicső csillaghoz, mely a gyár homlokán ragyog! Sikerültek Veresnek azok a versei is, amelyeket a múlt szemléletéből merített, a múlt nagyjairól írt (az őrizd nyelve,! tisztaságát című sorozat néhány szép verse), valamint azok is. amelyeket a- ellenség olthatatlan gyűlölete adott, tollára. (A „Meghalt a püspök'V^ímy sorozat egyes költeményei, kivéve a címadó verset, amely rém-históriás műballadává laposult.) A kötetben szerepel néhány ügyes és ötletes alkalmi vers (Nyomozás, Jampec, Bál, Különös fogadtatás, Zápor, Az öreg suba), amelyek azonban pillanatnyi időszerűségük miatt feltétlenül folyóiratba, újságba — némelyik bök-lapba — kívánkoznak — kötetben elvesztik friss színeiket. Veres a falu szülötte, természetes tehát, hogy szereti a természeti képeket, a természetből kölcsönzött hasonlatokat. Ez szép és szükséges színe a költészetnek — de csak akkor, ha a kép elcsépeletlen, új, friss. (Virágok nyírnak, kint a réten, s gyöngyvirág a te kedves arcod stb. — ezt a képet már az unalomig ismerjük.) Éppé:! ezért szabad legyen Veres János figyelmét felhívnunk a szovjet irodalom egyik legnagyobb lírikusára, Tyihonovra, aki így tudja versébe olvasztani természetet: S oly izgató a szél is, a szirt oly furcsa rőt, mint katonai szemlén, hajnalban, harc előtt. .. (Kardos László ford.) Vagy egy másik kép: Tyihonov leírja azt a- pillanatot, amelyben egy víziéi őmű Villanyáram-szolgáltatásának mtgindítására ad jelt a vízierőmű főmérnöke: így szólt: Most jelt adok, — s hunyorított szemével: Arany lóesorda robog, száll át a vezetéken. Vidámabb lesz az ember tüzes sörén"ük láttán. Nézik színiátszó szemmel mezőkön és a pusztán. (Rubin Szilárd ford.) Ez a két idézet természetesen nem ak-.r. összehasonlítást kierőszakolni Ver^s és a szovjet líra egyik legnagyobb költője, tehát világviszonylatban is a legelőkelőbb helyek egyikén álló Tyihonov között, mindössze új távlatokat, új utakat szeretne megnyitni ezí előtt a rokonszenves és igyekvő fiatal költő előtt, annál is inkább, mert Veres számtalan verse mohó tanulási, vágyról tanúskodik. Útmutatásul és bíztatásul tehát bíráló nem adhatott többet és szebbet, mint ezt az útmutatót, amely az idézett szépségű versek felé vezethet. Rácz Olivér. .t^l[BilBllB(lSII0llBllBllBriHI[HriMMHIIKflHf[B [ (• (!• II 1

1ÄI I 1 !• J! • ÍTSIIBI1H1I Bil BlTHlIBlt Si i VIIBII Bil HilB 1 II Ok m egei ?ríede mar í . . . ? Öh, megérted-e még a telt kalászok forró sóhaját? Az alkonyati ég vörössel átszőtt felhő-fátyolát meglát.ia-e hunyorgó szemed? Óh, ismerős-e még a kis Perec-patak csobogása, a nagy parasztcsizmák dobogása télen a pitvar előtt? • v Öh, megérted-e már, a nép csodákat bíró erejét? A kormos arcú gyár este kigyúló sok ablakszemét ha látod, tudod-e mit üzen? Öh, meghallod-e már a zengő kalapács győztes énekét, ha szikráit jajongva szórja szét az izzó vas az éjbe*? .... Ozsvald Árpád. ílllllüllll' I IIÜIIIIMIIll I I III • Illlliriiiiniiijnii Henri de Jouiouse-Lautrec képei között / A múlt század utolsó évtizedeinek hangulatos és mégis valóságos atmoszférája tárul a látogató elé Henri de Toulouse-Lautrec grafikájának és litográfiájának kiállításán a bratislavai Hviezdoslav téren. A zseniális könnyedséggel odavetett vonalak híven tükrözik a környezetet — Párizst, a Montmartre éjjeli világát —, amelyben.a művész fájdalmakkal telt, tragikus ellentétekkel átszőtt élete folyt le. Sajnos, nagyon kevés a kiállított anyag, ToiHpuse életművének elenyészően csekély része, mégis tiszta képet nyújt alkotója emberi és j művészi nagyságáról. Néhány vonal, egy kis árnyékolás, találóan elhelyezeft pont és előttünk áll Lucien Guitry, a zeneszerző és karmester, korának ismert világfia, vagy az „Ők" című sorozat egyes képei, női arcok, alakok különböző helvzetekben, fényben és árnyékban, reggel, vagy öltözködés közben, bágyadtan pihenve, vagy mozdulatok harmóniájában. Majdnem minden képen — ábrázolja az Napoleont, vagy May Belfortot, a híres énekesnőt, avagy egy ugrásban lévő ló feszülő izmait — szembetűnő az ábrázolás tömörsége, a jellegzetesnek kiemelése. Ha Henri de Toulouse-Lautrec-ről beszélünk, figyelmet kell szentelnünk derűs humorának, forró életszeretetének, amelyről több képe ad számot. Annál is jobban értékeljük Toulouse művészetének e két jellemző vonását, mivel tudjuk, hogy sorsa inkább tragikumok felé hajló. Ifjúkori sérülések következtében lába nem nőtt meg, és így élete végéig nyomorék maradt. Ez a szerencsétlenség késztette arra, hogy életét a művészetnek szentelje. Annak ellenére, hogy előkelő nemesi származású és vitathatatlan "tehetsége révén korának hivatalos festői között is első helyen állt volna, kivonta magát a társadalmi előítéletek béklyóiból, és önálló, független életet élt. így lett a Montmartre világának névtelen krónikása, apró, döcögő alakja hol itt, hol ott bukkant fel, rajzblokkjaival belevetette magát egy-egy mulató sarkába és zseniális művészkeze odaajándékozta a halhatatlanságot egy kánkán táncosnőnek, boldogságról éneklő chanson-éneíKsnek, artistanőnek, vagy a Moulin Rouge boszorkányos ügyességgel közlekedő pincérének. A bratislavai közönség nagy érdeklődéssel szemléli ezt a kiállítást. Meg kell említenünk azt is, hogy eddig minden kiállítás katalógusában közöltek a kiállított művekből néhány, reprodukciót a képek jegyzéke, esetleg a művész életrajza, méltatása mellett. Itt azonban hiába keressük a reprodukciókat, mindössze Toulouse életrajzát és a képek jegyzékét találjuk meg. Ez a hiányosság a látogatókban egy kis csalódást kelt. Láng Éva. V-L A prágai villamosok közül a 11-esnek van a leghosszabb útvonala. 62 perc alatt 17104 métert tesz meg Strasnicétől, az egyik végállomástól a másikig, Sárkáig. Közben végigmegy az egész városon, a Vinohradyn, a Vencel téren, a Pŕíkopyn, a Letnán, míg elérkezik Dejvicébe. Dejvice végén, a város határában, elég közel a ruziny repülőtérhez, egy kis kanyar után megáll. Az utas boldogan száll ki a kocsiból és mély lélegzetet véve megáll, hogy pár percig gyönyörködjön az eléje táruló festői látványban. A šárkai völgykatlan talán a legszébb része s kirándulóhelye Prágának. Kora tavasztól késő őszig valóságos népvándorlás indul oda. Egész családok plédekkel, bőséges elemózsiával, könyvekkel, kártyával, társasjátékokkal, a gyermekek labdával felszerelve á legnagyobb kényelemben töltik itt szabad idejüket. A 880 hektáron elterülő šárkai völgy természeti .szépsége, közeli fekvése vasárnaponként több tízezer városból kimenekülő kirándulót lát vendégül. Aki az árnyékot szereti, a vadul kiugró sziklák alatt talál menedéket, a tisztásokon heverészőket a nap aranyos sugarai. égővörösre és csokoládébarnára festik, aki sétára vágyik, a romantikus utakon órákig menetelhet. És ebben a csodálatosan szép, elvarázsolt völgykatlanban még strand is van. Egy kis fantáziával tengerszemnek leli; tne nevezni, mert köröskörül fákkal sűrűn beültetett magas domb övezi. Rengeteg itt a nép egy szép nyári napon. Azt csak a városi ember tudja S á r k a Irta: Kis Éva megérteni, milyen áldás, hogyha vasárnap különösebb fáradság és költség nélkül kikapcsolódhat a forróságot sugárzó bérházak, tapadó aszfalt, csilingelő villamosok rengetegéből és legalább egy pár órára friss levegővel telítheti meg tüdejét. A šárkai völgy régészeti és természettudományi szempontból Prága egyik legérdekesebb területe. Két részből áll. A Felső, illetve Vad Sárkából és az Alsó, illetve Csendes Šárkából. Mindkettőt egy kicsi patakocska szeli át, a Sárka, amelynek őse valaha ezt a ritkaszépségű sziklákkal szegélyezett völgyet kivájta. Földtani múzeumnak is beillene, annyiféle kőzetet és ásványt találunk összetételében. A kov^-palás szilafajták i szakadozott agyagos • kőzetének ellentéte teszi a Vad Sárkát olyan romantikussá. Kevesen tudják, hogy kovapalás sziklakőzete aranyat és ezüstöt is tartalmaz. A múlt század végén egy gyönyörű kristálybarlangot is felfedeztek itt. A kalcedon, rézkő, gipszkő, kaolin, vörösvaskő ásványok egészítik ki ezt a természeti földtani múzeumot. A természet még másképp is gondoskodott Prágának erről a regényes részéről. Valaha hatalmas tölgy-, hárs-, gyertyán-, jávorfákból álló pompás erdők borították, amelyeket fokozatosan felváltottak a mesterségesen beültetett akácok és fenyők. Miután ez a völgykatlan biztonságosból védett, elegendő vízzel ellátott terület, már a kőkorszakban voltak lakói. Később jelentős katonai és kereskedelmi központ lett. A bronzkorszakban különösen dicső időket élt meg. Nagyban gyártottak itt bronztárgyakat és szállítottak mindenfelé. Amikor a cseh törzs a prágai völgybe telepedett át, a Sárikában megszűnt a forgalom. Az uralkodók és a nemesség csak vadászterület céljaira használták. A művészettörténelem iránt érdeklődő šárkai kirándulóknak alkalmuk van gyönyörködni a Csendes Sárkát ékesítő, barokk stílusban épült Mátyás-templomban, amelyet valaha a mészárosok, ácsok és kovácsok védőszentjük tiszteletére emeltek. Már a XVI. században nagy búcsújárási központ volt, és ez a szokás máig is megmaradt. A legnagyobb prágai búcsún Mátyás napjával köszönti a lakosság a tavaszt a templom közelében lévő nagy térségen. Kirándulásunk végére értünk. Végigmentünk a Vad Sárkától egészen a Csendes Sárkáig. Papíron az utat e'.ég gyorsan tettük meg, de a valóságban majdnem egy napot vesz igénybe ez a séta. A Mátyás-templomtól nem megyünk vissza a 11-es végállomásához, ahonnan elindultunk, hanem a gyors trolibusszal a központhoz közel kötünk ki. Nyáron, ha szép az idő, Prága kirándulóhelyeit is érdemes megismerni. Ebben az ősrégi városban mindenütt egy darab történelemre bukkanunk. A