Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-14 / 168. szám, csütörtök

1955. .július 14. III

SZ0 ZDENÉK NEJEDLt: A SPARTAKIÁD TANULSAGAI röm, egészség, erő, ez volt az éppen befejeződött 1. Országos Spartakiád jelszava, amely még ma is bizonyára változatlan erővel s talán még erősebben cseng a fülünkbe, mert ez most már nemcsak jelszó, remépy és várakozás, hanem a legtündöklőbb beteljesülése mindannak, ami emlékezetünkből soha sem fog kiveszni, amit nem feledtetnek a mindennapi feladatok, munkánk, kötelességeink. Sőt, a sp-irtakiád mindezt ma is bearanyozza és még örömtelibbé és fontosabbá teszi. A spartakiád a játék, a mese birodalmát varázsolta ragyogó életté Igen, mesevilágban éltünk, ha mindarra a szépségre, felkészültségre, arra a sok nagyszerű képre, élményre és mindarra gondolunk, amit ezekben a napokban láttunk és átéltünk. De ez nemcsak egy gyönyörű mese volt. Különben is a csqh mesék jellegzetes^ sége, hogy a költőiesség leple mély bölcsességet takar, hogy ezek a mesék nem önkényesen kiagyaltak, hanem mélyen reálisak, magát a valóságot tükrözik. Ez érvényes spartaiiiádunkra is és ezt bizonyára minuenki érezte s ma is tudatában v^ji ennek. Én ezért nem szállok a gyönyörű és nagyszerű élmények leírásának tengerére, nem festem Ie„ mesébe illő spartakiádunkat. Hiába is törekednék erre, hiszen ez talán felesleges is, ha elgondolom, hogy millió és millió ember látta ezt a saját szemével, közvetlenül a stadionban, vagy a televízión keresztül, — amely kiválóan működött — a folyóiratok képein, s nemsokára filmen is láthatjuk ezt, amely megörökítette a spartakiádot. Ezért inkább meséink és így spartakiádunk másik oldalávai akarok foglalkozni. Természetes, hogy magának az I. Országos Spartakiádnak a megf rendezése nemcsak azért történt, hogy tekintetünket elgyönyörködtesse. És a testnevelés egymagában nem tudta volna kifejezni a spartakiád nagy és mély értelmét, habár mélyen hálásak vagyunk az Állami Testnevelési és Sportbizottságnak és semmit sem veszünk el nagyérdemű munkájából, tisztelettel adózunk feladata nagyszerű teljesítéséért. De nemcsak erről van szó. Nem hangsúlyoztuk felesle(Vasdrnapi rádióbeszéd) gesen, hogy a spartakiád népünknek a szovjet hadsereg által való felszabadítása 10. évfordulóját és az azóta elért alkotó sikereket ünnepli. Erről már megemlékeztünk májusban, de akkor főleg arról, hogy mit tett értünk és érdekünkben - a Szovjetunió. Meg kellett azonban mutatni azt is, hogy mi mit tettünk a Szovjetunió tíz évvel ezelőtti nagy tette után, hogyan aknáztuk azt ki, milyen eredményeket értünk el. És meg kellett mutatnunk nemcsak azt, hogy mire volt képes iparunk, mezőgazdaságunk és kultúránk, hiszen ezt más alkalmakkor és más formákban is kifejezésre juttathattuk, hanem* azt is, hogv milyen a mi emberünk, a mi népünk, mert a szocialista elv azt vallja, hogy a

Y rendszert az emberek alkotják. És ezzel kapcsolatban helyén volt feltenni ezt a kérdést és figyelemmel követni, hogy a nép hogyan válaszol reá. A válasz megtörtént és mondhatjuk, hogy ez a legnagyobb és legörömteljesebb ajándék, amelyet a nép köztársaságunknak adhatott, amelyben új és jobb életét építi, amelyben tíz éve munkálkodik. sak szét kellett nézni a stadionban és körülötte, s a felelet egész viiágos volt. A "gyakorlatozók százezreit láttuk akik az embert magukkal ragadták Láttuk, hogy milyen fából faragták őket, milyen edzettek, fizikailag fejlettek. A gyermekeknek és az ifjúságnak, a gyárak munkásainak és a falvak gyakorlatozóinak, a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége és a fegyveres erők alakulatai tagjainak, a férfiaknak és a nőknek fellépése erőt sugárzott. A testnevelés szakértői csodálattal nézték a gyakorlatozók nagyszerű, fej-r lett, izmos testét. De nemcsak a testnevelési edzettségről van szó. Ez a kiváló kondíció egész lakosságunk fizikai állapotáról tanúskodik. Arról, hogy milyen jó népünk ellátása, milyen nagy az állam gondoskodása a lakosság egészségéről. Ez más téren is megnyilvánult. A múlt tapasztalatai alapján igen goftdps előkészületeket tettek az elsősegély nyújtásának biztosítására. A hatalmas stadiqn minden sarkában példásan berendezett egészségügyi központok létesültek, amelyekben nagy számban voltak orvosok és ápolók. Ezeket aránylag kevéssé verték igénybe, nem mutatkozott erre nagy szükség. És nemcsak a gyakorlatozók tettek bizonyságot egészségükről, hanem a nézők is, annak- ellenére, hogy a hatalmas lelátók körül az állóhelyeken • három-négy órát is álltak az emberek. Itt is ritka volt a rosszullét. A spartakiád tehát e téren is a lakosság jó egészségi állapotának nagy és örömteli próbája volt és egyben bizonyítékot szolgáltatott népi államunk egészségügyi gondoskodásáról, ahogy azt általában elismerték és- megcsodálták. Ami pedig az öltözetek, a gyakorlatozók és a lakosság öltözetét illeti, elismert tény, hogy a széles néptömegek nálunk soha sem voltak azelőtt úgy felöltözve, oly szépen és Ízlésesen mint most. Nálunk már régen nem láthatunk mezítlábas embereket gyermekéket, rongyo." koldusokat. A spartakiádon százezrek megjelenési helyén azonban még mást is megállapíthattunk. Amit itt láttunk, az a színek csodás tobzódása volt, hogy az embernek szinte fájt a szeme. Minden csoport más és más színekkel kápráztatta el a nézőket. Lo! bogó zászlók tengerét, a különböző színű öltözetben fellépő kisfiúk és kislányok által alakított virágoskerteket láthattunk itt. S az ember alig talál megfelelő k'fsjezést arra, hogy lefesse a 6000, néDviseletben fellépő nő és férfi színes, mozgékony forgatagát. ~D endkívüli formában nyilatkozott meg végezetül népünk ügyessége is. A spartakiád nem néhány évig tartó fáradságos előkészület műve volt. Az előkészületek tulajdonképpen csak tavaly ősszel, tehát nem is egy évvel ezelőtt kezdődtek meg és a munka dandára télen indult meg, amikor az első körzeti akadémiákat rendezték, májd pedig tavasszal a járási és kerületi spartakiádok során. Annál csodálatraméltóbb és annál inkább bizonyítja népünk ügyességét az elért eredmény. Szinte hihetetlen ez. Már a stadion elrendezése, kiszélesítése és műszaki berendezése nagy. de ennek ellenére sikeresen megvalósított feladat volt. S hol van még az emberek felkészülése. Ez hatalmas és rendkívül felelősségteljes, de szintén teljesített feladat volt. Minden nehézség ellenére — sikerült. Még ott is sikerült, ahoí nem volt testnevelési központ, mint pl. a falvakon, ahol alig tíz tagoól álió csoportok gyakorlatoztak és végül mégis megszületett a nagy összeredmény. S talán éppen azért, hogy mindez hatalmas lelkesedést feltételezett, értek el oly nagyszerű eredményt, hogy a falusi ifjúság bemutatóját ismételni kellett és a felnőttek napjai során a közönség ujjongással fogadta őket. Hasonlóképpen meg kellett ismételni a munkaerőtartalékok gyönyörű és hatásos fellépését. Egyik fellépést a másik után sorolhatnám és rámutathatnék arra a nem mindennapi szervezési készségre és ügyességre, amely itt megnyilvánult. S ez nemcsak ott mutatkozott meg, ahol gyakorlatoztak. A színházakban már egy-két tucat szereplő fávozása a színpadról nehézséget okoz és itt egyszerre 26 000en szerepeltek és mégis levonulásuk s utána elhelyezésük rendezett volt. És ne feledkezzünk el a közlekedésről sem, amely ezekben a napokban hivatása csúcspontján állt. Nem veit olyan falu, olyan isten háta mögötti hely, ahonnan ne kellett volna Prágába, a Strahovi-stadionra szállítani embereket. És a vonatközlekedés, az autobuszok, majd Prágában a villamosok és más közlekedési eszközök hibátlanul ellátták ezt a feladatukat is. Nyoma sem volt a zűrzavarnak és a vad jeleneteknek, amelyeket valamikor átéltünk a kiállítási pavilonokhoz való kalandos, sőt gyakran veszélyes utazások során. Szinte varázspálca intésére ürült ki pillanatok alatt a stadion s a gyakorlatozók, valamint a nézőközönség már útban is volt otthona vagy szálláshelye felé, amelyet szintén példásan szerveztek meg. T gen, ez az érettségnek, a rendezettségnek, népünk edzettségének és áldozatosságának s egyben köztársaságunk új népi rendszerével való teljes egyetértésének érettségije volt. S itt elértünk a legfőbb és legfontosabb dologhoz: mit hozott a spartakiád politikai téren? Kétségtelenül rendkívül sokat, olyan választ kaptunk, amely ugyan nem volt váratlan vagy ismeretlen, de mégis oly világosan, sőt tüntetően hangzott el éppen most, a világ valamennyi baráti és a kevésbé baráti országának nagyszámú tanúja előtt, hogy ez a spartakiádot politikai eseménnyé is avatta, amelynek jelentősége messze túllépi még a legsikerültebb testnevelési rendezmény határait is. Elsősorban megmutatkozott itt népünk sziklaszilárd alapja. Habár a spartakiád részvevői a köztársaság minden részéből jöttek össze, s köztük bizonyára különböző nézetű emberek voltak, a spartakiád mint országos esemény, egész népünk szívügye volt. így is hatott. Már az; előkészületi időszakban mindenki úgy segített, ahogy tudott, és a spartakiád maga vonzotta mindenhonnan a gyakorlatozókat és a nézőket. S hogy milyen hangulatban tértek haza, azt jól bizonyítják a már említett falusi gyakorlatozók, akik azelőtt talán nem is ismerték egymást, s most mint bizalmas barátok váltak el. Jelszavuk ez volt: viszontlátásra a következő spartakiádon. Ügy érezték, hogy szívvellélekkel ide, ebbe a táborba tartoznak. Nem ijesztette meg őket ez a forradalmi elnevezés: spartakiád. Boldogok voltak és sikerük után kétszeresen boldogok. És így volt ez másutt is. A spartakiádot valóban a nép valósította meg. Az egységes nép. A hadsereg sem volt ebből kivétel. Ellenkezőleg, amikor a katonák, úgy mint a szovjet harcosok 1945-ben, magukhoz ölelték a gyermekeket, és velük együtt gyakorlatoztak, lelkesedés töltötte el a nézőket. Igen, népünk úgy tekint a hadseregre, mint amely vérének vére. .Minden fellépésben a nép szerepelt, s amikor hátárőreink gyakorlat közben a köztársaság határait ábrázolták, s védelmezték a határokon belül vigadó népünket, ez is világos szó volt, hogy köztársaságunkat minden támadóval szemben megőrzik. S ez nem volt felesleges szó. ost a genfi értekezlet előtt vannak olyanok, akik újra a népi demokráciák népeinek „felszabadításáról" beszélnek. Maga Eisenhower amerikai elnök is jónak látta, hogy önmagát félrevezesse és másokat is. Ki alól akar azonban, ha például rólunk van szó, felszabadítani minket? Azt állítják, érdekük az, hogy népünk saját akarata szerint éljen. Nos, a spartakiád előre válaszölt erre is. Egész lefolyása, amely teljesen más jellegű volt, mint az amerikai tisztek testnevelési bemutatója, amelyet Domažlicében tíz évvel ezelőtt láttam és amelyet maguk . ezek a tisztek otthagytak, hogy Mrákovba menjenek táncolni, válasz volt. De különösen világos választ adott a Prágában megtartott két ünnepi felvonulás, amikor 2 valamennyi kerület, valamennyi csoport, egészen egyhangúlag ezt zengt : el a kezekkel Csehszlovákiától, éljen Zápotocký elvtárs! GALINA NYIKOLAJEVA: Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról meg a főagronómusról (16) — Hát igen ... meggondolatlan ... megengedhetetlen magatartás... — csak hallgatjuk és csodálkozunk: megint Nasztyáról beszélne? — No jól van. Állandó verekedés az élete ... De a verekedésben nem a magatartás a legfontosabb, hanem az, hogy miért és kivel verekszik az ember... — ezzel Rucsenkóhoz fordult. — Mikor bizonytalan vagy egy kérdés lényegével, akkor időnként hasznos megnézni, ki tartozik az egyik táborba és ki a másikba. Ez néha segít a dolgok tisztázásában ... Rögtön visszagondoltam, kik vannak a gépkezelőink közül Nasztya mellett és kik ellene? Csumak szívvel-lélekkel mellette áll. De Sztyenka és Venyka ... hogy lehetséges az, hogy azt kell mondanom, mi egy táborba kerültünk ezzel a párocskával? Szergej Szergejevics folytatta: — A kolhoztagok és gépkezelők befogadták maguk közé Kovsova agronómust. Nemcsak befogadták, hanem megszerették. Velük nem verekszik... Magukkal verekszik. Mindenkivel egyformán, vagy van maguk között egy fő „ellensége"? A kérdés váratlan volt, nem tudtunk rá rögtön válaszolni. Arkagyij találta fel magát leghamarább. Gúnyosan elmosolyodott és így felelt: — A legfőbb ellensége, mondhatnám, én vagyok. Szergej Szergejevics egy ideig mozdulatlanul állt, ránézett Arkagyijra, kis medve tekintetének mélyéről, elgondolkozott, aztán nyíltan kimondta: — Kovsova követelései lényegében helyesek... A vetőgépek a gépcsoportban valóban rosszak voltak... A kormánylapát a más.ik gépcsoportban valóban nem működött... Hengerek valóban nem voltak ... Arkagyij látja, hogy az ügy nemkívánatos fordulatot vesz, feláll, odalép az asztalhoz: — Szergej Szergejevics! Engedje meg, hogy holnap magával tartsak ... Vállalom, hogy bármelyik gépállomás, bármelyik csoportjában találok hiányosságokat. És az ottani főagronómusok mégsem firkálgatnak jelentéseket, nem tartják vissza a gépcsoportokat a majorban ... Vállalom, hogy szemléltető módon bebizonyítom, a mi gépállomásunkon sem állnak rosszabbul a dolgok, mint a szomszédosokon. Csak a főagronómusunk magatartásának köszönhető, hogy a mi gépállomásunk áll az utolsó helyen. Szergej Szergejevics végighallgatta. Aztán végigment a szobán, majd megint Arkagyij felé fordult és megkérdezte : ^ i — Mégis ... mégis, mi érdekli magát jobban? Az hogy milyen helyet foglal el a gépállomásuk, vagy az, hogy milyen termést takarítanak be a kolhozmezőkön? Arkagyijt és Ignat Ignatovicsot elengedte, de engem Fegyával visszatartott. Hűvösen és intőén mondta Fegyának: — Nem gondolja, hogy néha maguknál a gépállomáson normális követelések körül nem egészen normális feltételek alakulnak ki? Gondolkozzon rajta ... figyelje meg a dolgokat... Meg kell mondanom, nagyon elégedetlenül távoztunk. Nem ezt vártuk. Fegya szemmel láthatóan elkeseredett Szergej Szergejevics legteljesebb megértésében reménykedett, s ehelyett megbírálták. De mindnyájunknál jobban kesergett Nasztya elleni hadjáratunk sikertelenségén Arkagyij. Azt gondolta, hogy mindennél egyszerűbb lesz megszabadulni Nasztyától és kellemetlenül lepte meg, hogy az agronómusnönk sokkal szilárdabban vetette meg lábát a gépállomáson, mint gondolta volna. Emlékezetes maradt számomra egy este. Munka után ottmaradtunk még Arkagyij dolgozószobájában: Gyakran elüldögéltünk nála. Nagyon kellemes a szobája ... Divány, függöny, cserépkályha. Nem voltunk túl jó hangulatban, de csendesen, békésen beszélgettünk valami teljesen semleges témáról, a tartalék alkatrészek hiányáról... — Hát igen," hogy az ördög vinné el — mondja Arkagyij — ezen az istenhátamögötti helyen egy szerencsétlen csapágy is leküzdhetetlen akadáiylyá változik. Jelentős nagy munkákról elmegy az ember egy kisebbre, arra gondol, hogy kipiheni magát, rendbeszedi az egészségét... ,s aztán kiderült, hogy ez a kis munka, sokkal rosszabb, mint a nagy... Az embernek egy pattanást kinyomni az orrán, még az is probléma itt! — Mire mondod ezt? — kérdezem. — Mire? Hát f>rá. A mi „nem éppen agronómusszerű jelenségünkre". Egy nagy vállalattól egy-kettőre elbocsátják az olyan dolgozót, aki megszegi az igazgató utasítását és dezorgamzálja a kollektíva munkáját. De itt... Fegya felel' rá: — Te magad' is ott voltál a területi pártbizottságon... - — Magamra is vettem a fő csapást! De tovább erőlködni az én helyzetemben kényelmetlen lett volna. Reménykedtem, hogyha én elmegyek, te, majd befejezed a dolgot. De te ... csak a fiatalságod mentség a dologra — és vállon veregette Fegyát. — Hej, te Fegya, Fegya! Fegya mindig hallgatott Arkagyijra, de most látom, csak ránt egyet a vállán, lerántja Arkagyij kezét, s így válaszol : — Hogyha én egyszerűen csak „Hej, te Fegya" lennék, akkor még nálad is hamarabb igyekeztem volna megszabadulni tőle ... Nem keve"sebbet kínzott engem, mint téged... de azonkívül hogy én „Hej, te Fegya" vagyok, rríeg kommunista is vagyok, meg a pártszervezet vezetője is. Ezért nekem mérlegelnem kell a^ okokat is, meg a lehetőségeket is ... Arkagyij leült a karosszékbe, egymásra vetette a lábát. — Nagyon érdekes — mondja. — És milyen „okokat és lehetőségeket" fedeztél fel? Meséld csak el. Hallgatjuk... J — El is mondom... Zárd el a kazánt és szítsd alatta a tüzet. Forrni, fortyogni kezd benne a víz, darabokra veti szét! Minél magasabb a víz nyomása, annál több, nagyobb a fortyogás és a kellemetlenségek ,.. Mit lehet ilyenkor csinálni? Elnjienni minél messzebbre. Hogyha én egyszerűen ,,Hej, te Fegya" lennék, így is tennék ... De máskép is lehet csinálni. Abból, hogy forr, hogy zümmög érzi az ember, feszíti az erő, nem fér el azon a szűk helyen. Adj teret ennek az erőnek, meg helyes irányt, tégy rá szelepeket, dugattyúkat, alkalmazd egy turbinához, s csak az ördög tudja, mi mindenre lesz akkor képes! Hegyet is lemozdít a helyéből! Arkagyij, nevet, de a szeme haragosan villog: — No, nézd csak! A mi Fegyánk már allegóriában beszél... Fegya is kezd mér feldühödni, de nem mutatja. ' — Az allegória nagyon hasznos dolog — mondja. — Amikor a te gazdaságodban nem dolgoznak a traktorok és ez a hatalmas erő áll, izgatod-e magad miatta? Vagy talán csak az a fontos, hogy ne maradjunk el a szomszédoktól? Hogyha a szomszédoknál is leálltak, akkor pedig nincs mit szomorkodni! így van ez szerinted? Magamról meg ezt mondom neked: Az én gazdaságom az ember. És gazda módjára el kell érnem, hogy az emberi erő a legmagasabb hatásfokon legyen felhasználva. Arkagyij megint nevetett. — Erő! Ez ő lenne, az agronómusnőnk? ... Nahát, tudod ... csak a bolhák meg poloskák számára erő. Látom, itt az idő, hogy közbeszóljak! — Elég volt ebből — mondom — mi van veletek ma? Nem elég nektek Kovsova? Hogyha még egymás közt is elkezdtek veszekedni, mi lesz akikor a gépállomásunkból?! Sikerült valahogy másra terelnünk a szót. Közben a következő események is történtek: megkaptuk a pénzt az építkezésre. Egy szezon alatt akartam fölépíttetni a műhelyeket, hogy aztán ősszel engedélyezzék nekünk gépkezelő-tanfolyamok szervezését már az új műhelyekben. Egy csapásra két legyet ütök — gondoltam. Szerelőműhelyek is lesznek, meg szakemberek is. Gonddal és nehézségekkel természetesen nyakig vagyok. Jóváhagyni a terveket, építőanyagot szerezni, megszervezni az építőbrigádokat! Eltávolodtak a kellemetlenségek Nasztyával, el is feledkeztem róluk. Nem volt rá időm... De Nasztya most sem vesztegette hiába az időt. Még egy nagy izgalmat készített elő számunkra ... (Folytatjuk.)