Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-06 / 161. szám, szerda

4 U J $20 i '1955. július '6. Ä moszkvai „Pravda" Eisenhower elnöknek a sajtóértekezleten tett nyilatkozatáról Amint már jelentették, Eisenhower, az USA elnöke június 29-én egy washingtoni sajtóértekezleten válaszolva a laptudósíték kérdéseire, nyilatkozatot tett. Nyilatkozatában az USA külpolitikájának kérdéseiről és a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányfői értekezletének kilátásairól beszélt. Természetes, hogy válaszai felkeltették a nyilvánosság figyelmét, amelynek érdeke, hogy az értekezlet sikeres legyen. Amint N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke július 21-j beszédében rámutatott, a szovjet kormány beleegyezett abba, hogy részt vesz a négy hatalom kormányfőinek értekezletén, mert az értekezlet célja a nemzetközi feszültség enyhítése és az államok közötti kapcsolatokban a bizalom megszilárdítása. N. A. Bulganyin azt mondotta: „Minden erőfeszítést megteszünk e cél elérésére és reméljük, hogy az értekezlet többi részvevői is erre fognak törekedni." A szovjet közvélemény megelégedéssel fogadja Eisenhower kijelentéseit, amelyekben hangsúlyozza a nemzetközi feszültség enyhítésének szükségességét az egész világ békéjének biztosítása érdekében. Az USA elnöke azt mondotta, hogy nézete szerint a négy hatalom kormányfőinek jövő értekezlete elősegíti azon „utak megtalálását, amelyek a kérdések új irányba való beállítására és végül a feszültség enyhítése eszközeinek megtalálására vezetnek". Jóllehet, az elnök saját szavai szerint „igyekszik nem sokat várni'' az értekezlettől, mégis úgy véli, hogy „ha lehet eszközöket taláni ahhoz, hogy az embereket mentesítsük a félelemtől és a feszültségtől, akkor ezeket az eszközöket a lehető legjobban meg kell vizsgálni." A szovjet közvélemény üdvözü Eisenhowemek azt a nyilatkozatát, hogy „békés eszközöket és semmi esetre sem provokációs módszereket kell alkalmazni" és hogy „szükséges, elállni" a „hidegháború" jelszótól. A szovjet emberek egyben szívesen hinnék, hogy Eisenhowemek az a javaslata, hogy álljanak el a „hidegháború" jelszavától és helyettesítsék azt „háború a békéért" jelszóval, nemcsak szónoki fordulat, haiíém valóban arra irányul, hogy véget vessenek a hírhedt „hidegháborúnak", mert csak így lehet elérni a nemzetközi feszültség enyhítését, kialakítani a szükséges bizalmat a nemzetközi kapcsolatokban és kiküszöbölni az új háború veszélyét. A szovjet emberek úgy vélték és úgy vélik, hogy a különféle szociális rendszerű államok békés együttélését biztosítaná lehet és biztosítani kell a területi érintetlenség és szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartásának szellemében a meg nem támadás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elveinek alapján. Nincs semmi ok arra, hogy a különböző politikai, szociális vagy gazdasági rendszerű országok ne dolgozhatnának együtt ezen elvek szellemében anélkül, hogy egymás belügyeibe beavatkoznának és rákényszerítenék egymásra saját életmódjukat. Ebből a szempontból Eisenhowemek aa a kijelentése, hogy el kell állni „a hidegháborútói' és „a kérdéseket új irányban kell beállítani", és hogy „békés eszközöket, nem pedig provokációs módszereket kell alkalmazni", jó előfeltételeket teremt a nemzetközi kapcsolatok megjavítására és a feszültség enyhítésére. Helytelen volna azonban figyelmen kívül hagyni az USA elnökének többi kijelentéseit, amelyeket ugyanezen a sajtóértekezleten tett és amelyek ellentétben állanak ezekkel az ésszerű szempontokkal. Elsősorban irányzatos és helytelen állításaira gondolunk azokkal az államokkal kapcsolatban, amelyeket „szovjet csatlósállamoknak" nevezett. Eisenhower nem tartotta szükségesnek megmagyarázni, milyen államokra gondol, az amerikai reakciós sajtó kijelentéseiből azonban világos, hogy az európai népi demokratikus országokról van szó, azokról a szuverén országokról, amelyek mindörökre véget vetettek a kapitalista rabszolgaságnak. Eisenhower nem habozott nyilvánosan megismételni a „hidegháború" hirdetőinek elcsépelt koholmányait, amelyek szerint ezek az államok „nem határozhatják meg szabadon saját kormányformáikat" és világosan mindenki tudomására adta, hogy az USA továbbra is ezekben a népi demokratikus országokban fennálló állami és társadaimi rehdszer megváltoztatására akar törekedni, jóllehet, az élettapasztalatok már eléggé meggyőző módon bebizonyították az ilyen kísérletek hiábavalóságát. Magától értetődik, hogy Eisenhower elnök előtt. épp úgy, mint mindenki előtt, aki nem fél a valósággal szembe nézni, jól ismert, hogy az európai népi demokratikus országok nemzetei, amelyek felszámolták a kapitalista rendszert, már tíz évvel ezelőtt szabadon meghatározták államrendszerük formáját. Ezen országok népei új életet építenek szocialista alapokon. A népi demokratikus országok kölcsönös kapcsolatai és a Szovjetunióhoz, a Kínai Népköztársasághoz és a kapitalista világ számos országához vájó kapcsolataik az egyenjogúságnak, a szuverén jogok kölcsönös tiszteletbentartásának elvein alapulnak. A népi demokratikus országok állami és társ Talmi rendszere tetszhet vagy nem tetszhet azoknak, akik az Egyesült Államokat kormányozzák, éppen úgy, mint ahogyan a szocialista tábor népeinek tetszhet vagy nem tetszhet az, ahogyan az USA-t kormányozzák. Azonban, ahogy maga Eisenhower helyesen megjegyezte, az ezzel kapcsolatos nyilatkozatokban „ki kell térni a provokációk elől" és minden esetben a reális valóság talajén kell megmaradni. Miről tanúskodik ez a tény? A népi demokratikus országokban uralkodó rendszer alapjaiban eltér a dollárországokban uralkodó rendszertől, amelyeket körülfon az USA monopóliumaitól való rabszolga függőség hálója. A népi demokratikus országokban a termelőeszközök mindenütt társadalmi tulajdont képeznek. Ezekben az országokban megszűnt az embernek ember által való kizsákmányolása és a társadalmi termelés célja valamenynyi ember növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése. Ezekben az országokban a nép uralkodik, amely szorosan tömörül kormánya köré, azon kormány köré, amelyet szabadon választott ég amely az összes dolgozók életérdekeit tolmácsolja. Ezekben az országokban senkinek sem sikerül megváltoztatni a rendszert olyan mesterkedésekkel, mint amilyeneket például Guatemalában alkalmaztak Ezekben az országokban nem lehet beavatkozni a választásokba, ahogy azt a függő országokban teszik Ezekre az országokra nem lehet rákényszeríteni kívülről tilalmat, hogy bármilyen állammal is kereskedelmi kapcsolatokat tartsanak fenn. A népi demokratikus országok nem egyszer megfelelő választ adtak az imperialista erőknek azon kísérleteire, amelyekkel beavatkozni akartak ezen országok belügyeibe. Éppen ezért az USA-ban vannak olyanok, akiknek nem tetszik a népi demokratikus országokban fennálló rendszer. Éppen ezért dollármilliókat fordítanak a „hidegháború" céljaira Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia és a Német Demokratikus Köztársaság ellen épp úgy, mint a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság ellen. Már két nappal Eisenhowemek a sajtóértekezleten tett nyilatkozata után Hoovernek, a végrehajtó kormányszervek átszervezésére alakult bizottsága jelentést tett köz^é, amelyben az USA hírszerző szerveinek a békeszerető országok ellen irányuló kémtevékenysége maximális fokozását követeli. A jelentés többek között azt mondja: „Fő célunk az, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk kémhírek szerzésére azon országokból, amelyek a legfontosabbak számunkra. Oroszországból és csaltósállamaiból, valamint a kommunista Kmából." Akár akarta Eisenhower, akár nem, a népi demokratikus országokról szóló kijelentése buzdításként hangzott arra, hogy beavatkozzanak ezen államok belügyeibe. Ez a nyilatkozata ellentétben áll azzal a helyes és értékes javaslatával, amely szerint álljanak el a „hidegháborútól" és „békés eszközöket, nem pedig provokációs módszereket alkalmazzanak." A Nyugateurópai Unió Tanácsának ülése Párizs, július 5. (TASZSZ). — A. Francé Press hírügynökség jelentése szerint július 4-én Strasbourgban megkezdődött a párizsi egyezmények alapján megalakult Nyugateurópai Unió Tanácsának ülése. A Nyugateurópai Uniót hét ország alkotja: Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Nyugat-Németország. Az ülés napirendjének egyik fő pontja a Saarvidéki probléma lesz, a Saar-vidéki európai biztos kinevezése stb. Amint a Francé Soir rámutat, a Nyugateurópai Unió tagjai között ellentétek állanak fenn. Míg Nyugat-Németország képviselői azt követelik, hogy a Saar-vidék európai biztosává a skandináv országok képviselőjét nevezzék ki, az angolok saját képviselőjük megválasztását óhajtják. Franciaország eddig nem foglalt el álláspontot. London (TASZSZ). — Amint a Reuter hírügynökség tudósítója jelenti Strasbourgból, a Nyugateurópai Unió Tanácsának délelőtti ülésén Spaak belga külügyminiszter elnökölt, aki kijelentette, a Nyugatuerópai Unió Tanácsában lévő miniszterek elhatározták, hogy az Északatlanti Szerződés Szervezetének javasolják, hogy a Nyugatuerópai Unió külpolitikáját úgy szabják meg, hogy az a Kelet- és Nyugat közötti viszonyokban fennálló feszültség enyhítésére irányuljon. Spaak azt mondotta, hogy a Nyugateurópai Unió Tanácsa július 15-én ül össze Párizsban, egy nappal azelőtt, mielőtt a NATO külügyminiszterei összeülnének, hogy előkészítsék a négyhatalom kormányfőinek genfi értekezletét. Véget ért az angol dokkmunkások és rakodók sztrájkja London, július 5. (TASZSZ) — A dokkmunkások és rakodók Nemzeti Szakszervezeti Szövetsége vezetőségének nyomáséra július 4-én véget ért 18 ezer dokkmunkás hat hete tartó sztrájkja a hat legnagyobb angol kikötőben. A munkások munkába léptek anélkül, hogy elérték volna alapvető követelésük kielégítését, amely szerint a kikötői hivatalok elismerték volna a szakszervezeti szövetségeknek azt a jogát, hogy tárgyaljanak a bérek és munkafeltételek kérdéseiről öt északi kikötőben — Liwerpoolban, Birkenheadban, Garstoneban, Manchesterben és Hulleban. A Szakszervezeti Szövetség vezetősége egyezkedő és ingadozó álláspontot foglalt el. A haladó sajtó rámutatott, hogy a sztrájk csupán a Szakszervezeti Szövetség tagjainak kitartása és öszszetartása következtében tartott ilyen hosszú ideig. Az Általános Szakszervezeti Szövetség főtanácsa, amely a múlt évben kizárta soraiból a dokkmunkások és rakodók Nemzeti Szakszervezeti Szövetségét, a sztrájk óriási méreteinek hatására beleegyezett abba, hogy a szövetséget ismét visszafogadja az Általános Szakszervezeti Szövetségbe, azonban azzal a feltétellel, hogy a Nemzeti Szakszervezeti Szövetség tízezer tagját átvezeti a közlekedési és a nem szakképzett munkások Szakszervezeti Szövetségébe. Az Általános Szakszervezeti Szövetség ezzel gyengíteni akarta a dokkmunkások és rakodók Szakszervezeti Szövetségének helyzetét. A dokkmunkások és rakodók Nemzeti Szakszervezeti Szövetségének vezetősége elfogadta ezt a követelést és felhívta tagjait, hogy lépjenek munkába. Ilyen módon az Általános Szakszervezeti Szövetség vezetői nemcsak nem támogatták a sztrájkolókat, hanem a szakszervezeti mozgalom szétzúzőinak szerepében léptek fel. Hogyan biztosítjuk üzemünkben a minőség állandó javulását Üzemünk, mint a Könnyűipari Minisztérium többi üzeme is, a kétéves újjáépítési tervben és az ötéves terv első éveiben csak a mennyiség gyártására fordított figyelmet és úgyszólván figyelmen kívül hagyta a minőség fokozását. Ennek az volt az oka, hogy a második világháború után textiláruban nagy volt a hiány. Ezért a vásárlók nem fordítottak a minőségre megfelelő figyelmet s dolgozóink örültek, ha egyáltalán hozzájuthattak textiláruhoz. Az üzemek feladata tehát ebben az időben az volt, hogy minél nagyobb mennyiségű textiláruval lássák el piacunkat. Azonban 1952-ben j CSKP IX. kongresszusa után ebben az irányban is fordulat állott be. Feledhetetlen elnökünk, Gottwald elvtárs akkor kitűzte az irányadó jelszót: ,.Többet, jobbat és olcsóbban kell gyártani." A CSKP kongresszusa után erősen megnövekedtek az igények az áruk minőségét illetőleg a felvásárló üzemek és kereskedelmi szervek részéről. Üzemi pártszervezetünk azonnal teljesítette a kongresszus határozatait és egymásután következtek a nagy aktívák, melyek dolgozóinkat, mestereinket és technikusainkat a minőség megjavítására serkentették. A szovjet munkamódszerek meghonosítása, de különösen Csutkíh szovjet szövőmester munkamódszere nagy segítséget nyújtott nekünk igyekezetünk megvalósításában. A szocialista munkaversenyben is a fő hangsúlyt a minőségi gyártásra helyeztük. A megalakított öt komplex minőségi, brigád eredményei buzdítólaft hatottak összes dolgozóinkra és így a minőség nemcsak a kivarróés kikészítő osztály ügyévé vált, hanem minden dolgozó magáévá tette azt a munkafolyamat minden egyes fokozatán. Dolgozóink tehát minden erejükkel és a legnagyobb leleményességgel azon fáradoztak, hogy a kongresszus határozatai üzemünkben valósággá váljanak. Hogy ez milyen eredménnyel járt, azt az alábbi számok bizonyítják a legjobban. Tekintsünk tehát vissza, milyenek voltak gyártmányaink az egyes minőségi osztályok szerint a múlt években: 1951-ben I. min. osztály 89,1%, II. min. oszt. 7,2%, III. min. oszt. 1,18%, IV. min. oszt. 2,52%. 1955-ben I. min. oszt. 99,37%, II. min. oszt. 0,48%, III. min. oszt. 0,050/

0, IV. min. oszt 0,0%. Ezek a számok azonban még korántsem adnak teljes képet a minőség megjavítása terén tett igyekezetünkről. Tekintetbe kell venni még azt, hogy finomabb áruk gyártására tértünk át és nagyban szaporodott az áru választéka is. Míg 1951-ben 23, s 1953ban 47, addig 1955-ben már 75 árufajtát gyártunk. Míg 1952-ben az átlagos áru gyártásunknak majdnem kétharmadát tette ki, addig 1955-ben ezt az árufajtát — melynek gyártása minőség szempontjából egyáltalán nem volt kényes — már nem gyártjuk. Ma a fonal finomsági száma 13-as metrikus számot tesz ki, míg 1952— 53-ban a 8-as metrikus számot sem léptük túl. üzemünkben ma a legyártott 100 méter szövetből 99,4 méter első osztályú áru és a IV. minőségi osztályú áru sem haladja meg a 0,01 métert. Első tekintetre ez bizonyára nagyon szép eredménynek látszik és a hozzá nem értő tévesen úgy vélheti, hogy itt a minőségben már nem lehet tovább javítani. A valóság azonban nem ez. Tovább kell javítani a minőséget Igaz, hogy a 100 méteren elért I. osztályú áru mennyiségét már csak nagyon nehezen tudjuk növelni, annál nagyobb lehetőségek nyílnak számunkra a munkamenet különféle szakaszain és az I. osztályú árunál megengedett és bennfoglalt hibák eltávolítása terén, amelyek mennyiségi és természetesen gazdaságossági veszteségeket jelentenek. Egyszóval a fentebb kimutatott számok nem mutatnak egyebet, mint az eladásra kerülő készáru minőségét. Nekünk azonban részletesen meg kell vizsgálnunk azokat a költségeket is, melyekkel az ilyen minőségű árut legyártjuk. Ez szorosan összefügg az áru legyártásához szükséges összes költségekkel és éppen itt nyílnak még nagy lehetőségek dolgozóink részére. Az önköltségek részletes elemzése azt mutatja, hogy a szövődében túllépjük az anyagfelhasználás megszabott normáját, egyes esetekben nagydk az áru kivarrási költségei, a fonódánkban legyártott fonalcsévék nem a legjobb minőségűek és nagyon megnellezítik a szövőnők munkáját. A szövődében ez év áprilisában 1300 kg-al, májusban pedig 500 kg-al léptük túl a megengedett hulladékot, ami körülbelül 50 000 korona veszteséget jelent. A fonódánkban legyártott fonalcsévéknek sokszor 5—8 százaléka, kerül átcsévelésre, ami további veszteség. Az I. osztályú minőségi áruban bennfoglalt hibajelzések miatt évente kb. 160 000 korona engedményt kell nyújtanunk, amit szintén le lehetne csökkenteni és ezzel is segíteni a gyártás gazdaságossabbá tételét. Nem mindegy számunkra, milyen a dolgozók létszáma a kivarrásnál; ez a létszám attól függ, hogy a minőségre milyen figyelmet fordítunk főként fonódánkban és szövődénkben, de a többi megelőző munkamenetben is. Tehát nagy lehetőségek nyílnak még számunkra, hogy a jó minőség mellett olcsóbban i

s gyártsuk áruinkat, s a lehetőségekért harcolunk is. 1951-ben több mint 900 dolgozót iskoláztunk és az ez évi terv több mint 800 dolgozó átiskolázását jegyezte elő. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy a jó munka első feltétele a jól karbantartott gépterem. A gép rossz előkészítése, a rossz és elégtelen karbantartás sok rossznak az előidézője. Erről sokat tudnának beszélni szövőnőink és fonóink, mert hiszen nem is olyan ritka eset a gép bevágása, a szálszaggatás, a csónakok kivagdosása vagy a fonal egyenlőtlensége. Ezek az okok arra késztetnek, hogy nagyobb gondot fordítsunk mestereink és technikusaink szakképzettségére. Ezzel elérjük azt, hogy mestereink és technikusaink még nagyobb segítséget nyújthatnak dolgozóinknak a minőség további javításában, a termelékenység és a munkafolyamatok szakaszain. Büszkék vagyunk arra, hogy az első negyedévben is elnyertük a „Kiváló minőségi üzem" címet, melynek elnyerésében nemcsak az fontos, hogy a minőség kifogástalan legyen, hanem az önköltség csökkentése és a munkabérek és termelékenység arányának helyes megoszlása is. Mindez továbbra arra kötelez minket, hogy az elért eredményeket állandósítsuk a jövő negyedévekben és években is. Ez a Poľana nemzeti vállalat dolgozóinak harcos feladata, melyet üzemi pártszervezetünk vezetésével valóra is valtunk, mert tudatában vagyunk annak, hogy ezzel megteremtjük a további árleszállítás feltételeit. Be akarjuk bizonyítani, hogy jobban és nagyobb termelékenység mellett tudunk gyártani, mint a kapitalisták. Egyúttal meg akarjuk védeni üzemünk jó hírnevét hazánk határain belül és kívül is Ezzel juttatjuk kifejezésre azt, hogy a kapitalista járom alól felszabadult dolgozó nagyon jól tudja, hogy saját magának termel és éppen ezért nem ismer határt sem a minőség javításában, sem a munkatermelékenység fokozásában. Felső Imre, a „Köztársasági Érdemrend"-del kitüntetett Poľana nemzeti vállalat igazgatója.