Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-29 / 181. szám, péntek

1955. július 29. U1SZ0 5 A leleszi szövetkezetben A boldog jövő útja a szövetkezeti gazdálkodás A simonyi EFSZ tagjainak levele a gesztetei egyénileg t ga.dáikodó parasztokhoz Kedves gazdatársak! Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy pártunk X. kongresszusa előirányozza a mezőgazdaság lényeges fellendítését, a termelés növelését. Mint tudjátok, gazdatársak, nálunk már három éve működik a szövetkezet. Kétszáznégy hektáron és negyvennégy taggal kezdtük a közös gazdálkodást. Állatállományunkat összpontosítottuk. 1954. októberéig kisebbségben voltunk a faluban. Ez alatt az idő alatt új dohányszárítót, sertésistállót és egy baromfitelepet építettünk. Már ekkor is tudtunk terven felül termelni. A szövetkezeten kívülálló gazdatársaink nem tudtak velünk versenyt tartani a termelésben. Alig tudták még beadási kötelezettségüket is teljesíteni. Lassan elérkezett az az idő, hogy a még kívülálló gazdasársaink is belátták, a szövetkezetben többet lehet termelni és jobban lehet élni. így aztán 1954 október elsején taglétszámunk 44-röl 118-ra emelkedett, szántóterületünk pedig elérte a 440 hektárt. Amióta szövetkezetünk így kibővült, felépítettünk egy ötven férőhelyes sertésistállót és 500 baromfi részére telepet létesítettünk, majd hozzáláttunk egy 100 férőhelyes tehénistálló építéséhez. ? Be szolgáltatási kötelezettségűnknek is könnyen eleget tudunk tenni, sőt terven felüli eladásra is jut. Az első félévi beadási kötelezettségünkkel a következőképpen állunk. Tojásból az előírás 21 896 darab volt és beadtunk 33 933 darabot. Sertéshúsbeadási kötelezettségünk előírás szerint 54,96 mázsa, beadtunk 90,87 mázsát. Marhahúsból kötelezettségünk 64,15 mázsa volt, beadtunk 67,07 mázsát. A tejbeadást száz százalékra teljesítettük. Kedves gazdatársaink! F.zek a számok mind azt, bizonyítják, hogy közös erővel többet és jobbat lehet termelni és kevesebb fáradságra van szükség, mert a gépek nagy segítségünkre vannak. Ilyen eredményeket az egyéni gazdálkodásban még elképzelni sem lehet. Nem kell tehát félni a szövetkezettől, mert csak így lehet könnyebben és boldogabban élni. Kövessétek tehát példánkat. Gazdatársi üdvözlettel: A simonyi EFSZ tagjai. Délutánra hajlik az idő, ahogy elérjük Lelesz község első házait. A községben nagy csendesség fogad. Alig lehet látni egy-két járókelőt. Ogy látszik, a szorgos munka, az aratás, minden épkézláb embert a mezőre szólított. De hát így van ez rendjén, hiszen most folynak a legfontosabb mezőgazdasági munkák. A kenyérgabona betakarításáért folytatott harc ifjat, öreget egyaránt csatasorba állít. Ütunkat a szövetkezet gazdasági udvara felé irányítjuk. Már messziről halk gépzúgás üti meg a fülünket. Közelebb érve egy nagyméretű tisztító- és szárítógép körül, nagy halom aranysárga árpakupac körül dolgozó asszonyok, lányok és férfiak csoportját pillantjuk meg. A kombájnnal aratott árpát tisztítják és szárítják. Az első, akivel találkozunk, Palágyi elvtárs, a szövetkezet agronómusa Tőle tudjuk meg, hogy az aratás kezdete óta , ezen a helyen éjjel-nappal folyik a munka. A tisztítást két műszakban végzik, s naponta 5—6 vagon gabonát tisztítanak ki. Fürge mozgású emberen akad meg tekintetünk, amint az árpát lapátolja a tisztítógépbe. Gatyás Bertalannak hívják és az állattenyésztésben dolgozik. Most azonban, amikor kenyérről van szó, nem tudja megállni, hogy ki ne vegye részét a begyűjtésből. A szárítógépnél pedig az ötvenéves özv. Szarvas Józsefnét látjuk, aki könnyedén igazgatja a zsákokat. Valami rendkívüli megelégedést fedezünk fel valamennyi arcán — amit meg is említünk. Erre Palágyi elvtárs adja meg a kívánt felvilágosítást. — A megelégedettség és a munkakedv érthető, hiszen régen volt ilyen jó termésünk — mondja örömtől csillogó szemekkel. Árpából a 28—30 mázsás hektárhozamokat is elértük, ami a mi határunkban bizony nem mindennapi dolog — folytatja Palágyi elvtárs. A nagy gazdasági udvar, a gépek olyan benyomást keltenek, mintha egy nagy gyárban lennénk. Hát az is, csak éppen a gyárkémény hiányzik. Palágyi elvtárs kifogyhatatlanul beszél, magyaráz, s lassan megismertet a szövetkezet jelenlegi helyzetével. Van mivel dicsekedni. Jól haladnak a munkákkal. A gazdasági udvar végében takarmány-kazalokat látunk. Már egész sor kazal van egymás mellett. — Lesz bőven takarmányunk — halljuk újból az agronómus szavát. — Olyanok a kilátások, hogy gondtalanul fogunk áttelelni. A silózást a jövő héten kezdjük meg, s egészen addig siIózunk, amig beáll a fagy. A látottakból arra következtetünk, hogy ez az év döntő fordulatot hoz majd a leleszi szövetkezet életében. Járjuk a határt, s amit látunk, szinte csodálatba ejt. A 120 hektár kukorica nagy termést ígér, s bizony gondot okoz majd, hogy hova raktározzák a gazdag termést. Míg a tagság nagy része az aratással van elfoglalva, addig egyes csoportok a borsó kaszálásával és a zöldség ápolásával vannak elfoglalva. Végül a gabonaföldekhez érünk. Egyik dűlőben kévekötő aratógéppel vágják az érett búzát. Szaporán gyűlnek a kévék. Bőven van munkájuk a keresztrakóknak. De győzik ám! A bő termés még nagyobb tevékenységre buzdítja őket. Arra tartunk, ahonnan a kombájnok zúgását halljuk. A véletlen éppen odavisz, ahol Orechovszky István munkaérdem4-enddel kitüntetett kombájnos dolgozik. A halk szavú, barna, kékszemű Orechovszky az az embertípus, aki keveset beszél, de annál többet dolJól Jövedelmez a A dunasápi kacsahizlalda sikerei örömmel töltik el az embert. Sok szö* vetkezeti tag el sem tudja képzelni, hogyan l^het víz nélkül f»íyó nélkül kacsákat hizlalni. Nos, ^a dunasápi kacsahizlalda eredményei minöjárt felelnek erre. 1955. április 11-én 500 egynapos kacsát vásárolt a szövetkezet. A kacsák kb. 70 nap alatt 2 kg súlyt értek el. Nevelésük és hizlalásuk 39 mázsa takarmányt igényelt. Tehát 1 kg kacsanús termeléséhez 4 kg takarmányra volt szükség. Az ember el sem képzelné, mit' jelent a szövetkezetnek a kacsafarm. Egy példával mutatok rá erre. A szövetkezetnek 966 kg kacsa- . hús 7400 korona bevételt jelentett. I Tisztítják A perbetei szövetkezet az aratással egyidöben a tarlóhántást is végzi. Eddig a learatott területből 150 hektáron végezték el a tarlóhántást. A gabona tisztítására és szárítására is nagy súlyt helyeznek. Építettek egy fedett helyiséget, amelyben 20 vagón gabonát gozik. Egy 9 hektáros dűlőbe kezdett reggel, s estére végezni akar vele. Orechovszky elvtárs naponta 13—14 órát dolgozik. Átlagos napi teljesítménye 170—180 métermázsa. Büszkén mondja, hogy ma még többet ér el. Kérdésünkre, mi a titka, hogy ilyen szép eredményeket ér cl a a kombájnnal való aratásban, kissé elmosolyodik s halkan válaszol: — Nincs abban semmi titok — mondja vontatott hangon —, csak annyi, hogy a gépem állandóan üzenvu pes. A karbantartást előző este, vagy korán 'reggel elvégezzük. Az előforduló kisebb üzemzavarokra úgy felkészültünk, hogy azokat pillanatok alatt rendbehozzuk. Már egészen belejött a beszélgetésbe, de azután zakatoló gépére veti szemét, s mi kitaláljuk gondolatát. Mennie kell, hogy teljesítse versenyfelhívását. Búcsúzunk 'Orechovszky elvtárstól. Meggyőződésünk, hogy felajánlását, 72 vagon gabona kicséplését, nemcsak teljesíti, hanem túl is szárnyalja. Kaszonyi István l kacsatenyésztés Nem beszélve arról, hogy kacsahússal előnyösen törleszthető a marhahúsbeadás. 327,5 kg kacsahús egyenlő értékű 1310 kg marhahússal. A napokban ismét eladnak ötszáz kacsát. Tóth Gyulának, a szövetkezet elnökének, Kickó könyvelőnek, Hervai Margitnak és Varga elvtársnak nagy érdemük van a kacsahizlalda felállításában. Ők értették meg először, hogy a kitűnő kacsahús mellett egyegy turnusból legalább 60—70 kg tollra is szert tehetnek a szövetkezet tagjai. A kacsafarmból eredő jövedelem ez évben 4 koronával emeli a munkaegységek értékét. | Klapuch N., Szene. a gabonát tudnak egyszerre elhelyezni. Ebben a helyiségben esős idő alkalmával is lehet a gabonát tisztítani és meg lehet védeni a nedvességtől. Két váltásban dolgoznak s naponta tizenkét vagon gabonát tisztítanak ki. Sütti József, Perbete Vasárnap is arattak A zselízi járás ifjúsága magáévá tette pártunk X. kongresszusának határozatát és aktívan bekapcsolódott a mezőgazdasági munkákba. A fiatalok munkája különösen most, az aratás folyamán érte el tetőfokát. A termésbetakarításáért folytatott küzdelemben élen járnak a damásdi, a szódói fiatalok. Damásdon például 18 tagú, Siódon pedig 14 tagú ifjúsági brigád működik. A fiatalok még vásárnap is dolgoznak. A múlt vasárnap például a damásdi fiatalok 5 hektáron, a szódóiak pedig 3 hektáron hordták össze a learatott gabonaféléket. A damásdiak még vállalták azt is, hogy a kombájnok után a szalmát kazalba rakják. a damásdi fiatalok A nagy munka mellett az ifjaknak azonban még kultúrmunkára is jut idejük. A CSISZ-tagok a Csemadok tagjaival közösen kultúrbrigádot szerveztek, amely nemcsak odahaza, hanem Zselízen és Tőrén is fellépett már és még két helyen fog fellépni, hogy szórakoztassa az aratókat. A traktorokon dolgozó fiatalok is becsületesen megállják a helyüket.. Lukács Sándor traktoros Csatán egy ňap alatt reggel 6 órától este 8 óráig 17 hektár búzát aratott le. Ezt úgy tudta elérni, hogy a gépkezelővel jól megértik egymást és mindketten arra törekszenek, hojjy minél nagyobb eredményeket érhessenek el. LUKÁCS SÁNDOR, Zselíz. szülővárosát, Sztálingrádot, az újkor történelmi eposzának színhelyét. És hosszú útjukon, mindenütt —• ahol csak kecs<-.' testükkel felbukkannak — a csehszlovák ipar, Csehszlovákia dolgozóinak dicsőségét hirdetik, jó hírét öregbítik. A Komáromban készült hajókkal egy próbaúton ismerkedtem meg. Reggeli négy óra. A hajógyár udvara ilyenkor még kihalt, csendes, de a szerelőcsarnokokból tompán kiszűrődő gépzaj elárulja, hogy a munka szüntelenül folyik. Csak a mólóról látható a sürgés-forgás — a huszadik vontató hajó próbaútjára készülnek. Már teljesen kivilágosodott, csípős szél fúj s a szürkés-lilás felhők sűrű esőt szitálnak. Az űj hajó, orrával a partnak fordulva áll, közvetlenül a móló falánál. Egymásután érkeznek a próbaút részvevői: az építésvezetők, a műszaki ellenőrök, villanyszerelők, és a hajó ideiglenes legénysége. Négy óra húsz perc. Feldohognak a hajógépek, felhúzzák a horgonyt, eloldozzák a tartóköteleket. Működésbe jönnek a hajtócsavarok és a hajó méltóságteljesen fordul a víz folyása irányába. Köpenyembe burkolózva fent állok a parancsnoki hídon, s a hajózás gyönyörűségére gondolok. A hajó utasa egészen más, mint a vonaton, gépkocsin vagy a repülőgépen utazó ember. Örákhosszat is elnézi a vizet, a partmenti erdőket, a falvak apró házikóit, a lomha uszályhajókat és a kikötő tarka képét. A hajó utasa korán kel, hogy meglássa a nap felkeltét és el ne mulassza a pillanatot, amikor az alábukó narancssárga napkorongot elnyeli az esti szürkület. A haió utasa úgy érzi, mintha szabadságon lenne, pihenni akar, és a hajó berendezése is ehhez a pihenni akaráshoz idomul. Erre gondoltam, amikor az utasfülkében a sötétkék kárpitú, fényes, mahagóni bútor, a sok csillogó holmi között egy kis könyvespolcot is megpillantottam. Egyszerű, politirozott polcot, csiszolt üveglappal. Ekkor döbbentem csak igazán rá, hogy a hajó utasa nemcsak a pizsamát és a fogkefét tartja az utazás elengedhetetlen kellékének, hanem kedves Puskinját vagy Tolsztoját is. Elsiklunk a híd alatt, az öreg hajógyár mellett és néhány perc múlva kint járunk a Nagy-Dunán. Balfelől a Vág torkolata. Az eső közben elállt, de a szél nem enged. Izsa táján járhatunk, a hajó gépei elhallgatnak, következik a horgonyok próbája. Csikorognak a horgonytartó láncok, kissé megrezdül a hajótest, amikor a horgony beleharap a folyófenékbe. Aztán a hajó tovább folytatja útját Párkány irányéba. Majd újabb próba következik: a kormánypróba. A hajó percekig kering tengelye körül, majd nekilendül, hogy néhány száz méter után ismét teljes fordulatot tegyen. A szakértők megelégedetten figyelik a műveletet, amely azt bizonyítja, hogy a remorkörök kormányberendezése egyre jobb, egyre tökéletesebb. Ezután a központi irányítóberendezés kipróbálására kerül sor, mellyel a múltban sok baj volt, de most Panka István építésvezető és Darázs László, a műhelyellenőrző-osztály dolgozója újfajta transzmisszió berendezésével tökéletesen működik. A központi irányítóberendezés révén a kapitány a parancsnoki hídról közvetlenül irányíthatja a hajó sebességét. Ez a próba is sikerült tehát. Lemegyek a hajó belsejébe, melyben kellemesen árad felém a központi fűtés melege. A konyhában forró tea kapható, s mi e párolgó, kellemes ital mellett jólesően állapítjuk meg, hogy a Steiner Gábor Hajógyár dolgozói jó munkát végeztek. » * * Esténként hangos a komáromi munkásotthon. Bár már itt a nyár, a Csemadok ifjúsága mégis egybeverődik, darabot tanul, s vidáman szórakózik. Lányok, fiúk, fiatalemberek s asszonyok kacagnak, szemük összevillan, szívük megtelik csordulásig. Szép ez a közösség, a kultúra erős táplálása, munka a népért, a népnek. Zongorafutam ömlik a késő tavaszi estébe, amikor belépünk a munkásotthonba. Lám, cs,upa hevült, rózsapiros arc, s mennyi kedves ismerős. Nini, már felénk is int Cibulka Jóska, a Csemadok helyi csoportjának elnöke, s beljebb invitál. — Hallottuk, hogy operettre készülnek. — Amint látják és hallják, már folynak Huszka: Gül-baba című operettjének próbái. Szóval Komáromban sohasem alszik ki a hevítő tűz, nem csappan a szépség láza. Hiszen megint csobog a dal, 's tovább virágoztatja a népi kultúrát. Bizony, Komárom dalol és alkot. Jónéhányan szerelmesek a művészetekbe. Mondhatnám, az ifjúság többsége. Ez már hagyomány itten. — Hogy képet kapjunk a Csemadok működéséről, szeretnénk, ha néhány szóban megemlékezne munkájukról — kérjük Cibulka elvtársat. — Szívesen. Induljunk .talán mindjárt az év első hónapjával. Ekkor kezdtük Csizmarek Bújócska című vígjátékának jróbáit. Márciusban léptünk közönség elé. Nem mondok sokat, csupán annyit, hogy nyolcszor mutattuk be Komáromban, Nvitrán is felléptünk vele a kerületi népművészeti alkotóverseny keretében. Ezt megelőzően ugyancsak nyücrzor vittük színre Ri'zsicska—Jánoska, Csipkerózsika című mesejátékát, hetvenkét gyermekszereolővel. Továbbá a Steiner Gáb^r Hajógyár üzemi klubjával közösen József Attila- és Ady-emlékestet rendeztünk. Jó munkánkért felszabadulásunk tízéves fordulóján a kerületi nemzeti bizottság emlékéremmel tüntette ki helyi csoportunkat, énekkarunkat pedig díszoklevéllel jutalmazta. Bízunk erőnkben, az ifjúságban, és a további sikerek jegyében akarjuk folytatni munkánkat. * * * Kopár, napégette, fűvel borított, hepe-hupás mezőfélén bandukolunk keresztül a Vág partjai felé. Ruhánkat térdig borítja a kis gyalogösvény füstszerűen szálló pora, ingünk nyálkásan tapad kimelegedett testünkre, de vezetőnk azzal biztatgat, hogy nem bánjuk ám meg ezt a kényelmesnek nem nagyon mondható kirándulást. És amikor félórai bandukolás után végre kiérkezünk a kanyargó Vág partjára, csakugyan igazat kell adnunk Fonyó bácsinak, a Steiner Gábor Hajógyár csónakház-gondnokának. Mert hát itt. ezen a lágyan ringó vlzitákolmányon olyan gyöngyélet fogadja az evezős sport kedvelőit, amelyért igazán érdemes még ilyen hosszú utat is megtenni. Mintha fehér virágszirommal szórta volna be a csónakház környékét valamelyik játékoskedvű vízitündér, apró fehér vitorlásokat ringatnak a Vág hullámai. Arrébb karcsú motorcsónakok túrják habosra a sötétzöld vizet, hogy a felvert hullámokon megtáncoltassák törékeny hugocskáikat, a piros, sárga, fehér színű könnyű kis szandolinokat. És az a jókedv, az a gyöngyöző kacagás, amely ebéd utántól a késő esti órákig szinte megszakítás nélkül csilingel ezen a romantikus öreg bárkafélén! Itt egy nyurgalábú, kamaszos kinézésű fiatalembert taszít be a hullámokba két-három, bőrébe nem férő virgonc fiatal lány, amott egy kezdő evezős kínlódásain mulatnak teliszájjal a csónakház veteránjai, amarra pedig azon kuncognak a korlátra könyöklök, hogy egy megátalkodott motor mindenáron evezésre akarja kényszeríteni a csak egy lapáttal felfegyverzett, izzadó, nyakig olajos viking-utódot. De a komoly sportélet sem" alszik ám a Steiner Gábor Hajógyár ez örömteli kis szigetén. Mert bár a csónakház mindössze még csak két éve épült, az idejáró fiatalok máris számottevő versenyeredményeket mutathatnak fel. Több ízben részt vettek már kisebb és nagyobb vidéki evezősés vitorlásversenyen, s legutóbb is a párkányiakkal szemben értek el szép sportsikereket. Evezőseik, vitorlázóik és motorosaik állandóan edzenek s mivel a hajógyár dolgozói mind nagyobb és nagyobb érdeklődést tanúsítanak e szép víziélet iránt, az a cél lelkesíti az ide kijáró fiúkat és leányokat, hogy csakhamar olyan fejlődési fokot érjenek el, ami méltóvá teszi őket a régi komáromi evezősélet dicső hagyományaira. És amikor esténként kigyúlnak a Vág felett a szikrázó csillagok, s befutnak kóborlásaikból a fürge kis járművek, akkor kezdődik csak el e vén csónakházban az igazi, örömteli, nyáresti élet. Fonyód bácsi vidáman pattogó, száraz gallyakat gyújt a hatalmas bográ%s alá, valódi, hamisítatlan halászlé illatával telik meg a tágas, nyitott terasz, felsírnak a csónakosok készenlétben tartott szárazfái, s a boldog komáromi ifjúság vidám nótákkal hálálja meg Neptunnak az aznap átélt víziélet újabb örömeit... 0, te vidám, gondtalan ifjúság, meg tudo-e eléggé köszönni felszabadult hazádnak ezt gondtalan életet? * * * A hold ezüstfehér fénye rácsurog a szendergő városkára. A nyári éjszakában bódító illatörvényeket kavargat a zefir, s a csend álomhárfáján csodálatosan szép melódiák lopódznak až emberi szívekbe ... Alszik, szendereg a város, Jókai Mór, Lehár Ferenc és Steiner Gábor növekvő városa, s a felszabadult nép a még boldogabb holnapról sző rózsás álmokat... Delmár — Dénes — Neuman»