Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-29 / 181. szám, péntek

4 UJSZ0 1955. július 28. Közlemény a szovjet kormányküldöttség tartózkodásáról a Német Demokratikus Köztársaságban Moszkva, július 27. (TASZSZ) — Ottó Grotewohlnak, az üpK miniszterelnökének meghívására július 24— 27. között a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodott N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, akik a négyhatalom kormányfőinek genfi értekezletéről érkeztek. A Német Demokratikus Köztársaságban való tartózkodásuk alatt számos ipari és mezőgazdasági vállalatot látogattak meg, valamint az NDK néhány kulturális intézményét, és megismerkedtek az NDK lakosságának életével és munkasikereivel. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov között, valamint Ottó Grotewohl között széleskörű véleménycserére került sor. A megbeszéléseken részt vettek: H. Matem, az NDK Népi Kamarája elnökének első helyettese,"o. Nuschke, H. Loch, P. Scholz, L. Bolz miniszterelnökhelyettesek, F. Ebért, F. Oelssner K. Schírdewan Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága politikai irodájának tagjai és G. M. Puskin, a Szovjetunió NDK-beli nagykövete. A Szovjetunió kormányküldöttsége részletesen tájékoztatta az NDK kormányát a négyhatalom kormányfői genfi értekezletének eredményeiről. Különös figyelmet szenteltek a német kérdésnek és az európai biztonság biztosítása problémáinak. Teljes egyetértést értek el abban, hogy a genfi értekezlet hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és hogy a nemzetek békéje és biztonsága biztosításához további tárgyalások szükségesek a kölcsönös megértés és együttműködés szellemében, hogy megegyezést érjenek el a megoldatlan nemzetközi kérdésekben. Mindkét fél megerősítette Németország békés és demokratikus alapokon való egyesítésére irányuló szilárd törekvését. Emellett azt a nézetet vallják, hogy a jelenlegi európai helyzetben Németország egyesítésének egyedüli reália útja a négy hatalom, valamint a német nép közös erőfeszítése az európai feszültség enyhítésére és az államok közötti bizalom megteremtésére. Ezt a célt legjobban az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése szolgálná előbb Németország két részének, azután pet dig az egyesített Németországnak I egyenjogú részvételével. A német kérdés megoldásának ez az útja tekintetbe veszi a reális feltételeket, amikor is két német állam áll fenn — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság, amelyeknek különböző gazdasági és társadalmi rendszerük van. Mindkét fel megengedhetetlennek tartja, hogy a német kérdés az európai biztonság biztosítása megoldásának útjában álljon. A Német Demokratikus Köztársaságnak és a Német Szövetségi Köztársaságnak hozzá kell járulnia az európai biztonság és Németország egyesítése kérdésének biztosításához. Mindkét fél abból indul ki, hogy a német kérdést nem lehet megoldani a németek részvétele nélkül, valamint a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közeledése nélkül. Ottó Grotewohl miniszterelnök hangsúlyozta a Német Demokratikus Köztársaság akaratát és készségét, hogy részt vegyen az európai biztonsági rendszerben fts rámutatott az NDK kormányának elszánt akaratára, hogy minden erejéből elősegítse Németország két részének közeledését és a német állam egységének felújítását. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának kezdeményezéséből véleménycsere folyt le a német hadifoglyok hátralévő részének kérdésével kapcsolatban, akik a szovjet nép ellen elkövetett bűntetteikért büntetésüket töltik ki. Elhatározták, hogy e kérdés megtárgyalását tekintettel az NDK kormányának óhajára, tovább folytatják. A tárgyalások megmutatták a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormányai nézeteinek teljes egységét mind a nemzetközi helyzet kérdéseiben, mind pedig a Szovjetunió és az NDK politikai, gazdasági és kulturális együttműködése további elmélyítésének és bővítésének terén. Mindkét kormány további intézkedésekben egyezett meg a Szovjetunió és az NDK baráti kapcsolatainak fejlesztésére és megszilárdítására az egvenjcgúság, a szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartása és az egymás belügveibe való be nem avatkozás alapján. KEDVES KO Érvénybe lépett az osztrák államszerződés A Duna felől bőg a hajótülök. A | hang végigrezzen a városon, s elapad | a házak során. A habos égen parázslik a nap, szétszórta könnyű fátylát, ellengette az égen. Fent nagy kékségek ringatóznak, s alant a város körül foltokban villan a szín, gabonaföldek, rétek, lombok gömbölyű csokra és vadvirág, sok-sok lepkeszínű szirom. S nézd, milyen szép a város! A dunaparti Komárom. Szűk sikátorok, öreg hallgatag kövek, boltozatok és ásító kapualjak. Romantika, emlék, százados várrom, omló falak. Ballagsz, és szívedet megérinti a múlt. Legendás idők aranykupájából kortyolod a mámort. S egyszerre csak a nagy magyar mesélő: Jókai szólít. És a kék Duna partján, ha bámulod a fodrozódó vizet, édes melódiák hárfáznak . lelkedbe: Lehár Ferenc muzsikál, öt is Komárom indította a halhatatlanságba. Kedves öreg Komárom! Regélő, csodálkoztató város. Lám, újra ifjúvá dalol néped, s mint a Főnix madár, igéző hajnalok felé szárnyalsz. A Pozsonyi Kapu mögött hatalmas épülettömbök figyelnek a Dunaágra. Az új hajógyár, Komárom büszkesége. Zeng, libeg benne az élet, karcsú hajókat kovácsol a szorgalom. Ez már a munkásváros győző, teremtő akaratának mérföldköve. Az ifjú Komárom szépségét kiáltja az új városnegyed is. A friss háztömbök sora, a meleg, kedves családi fészkek. Kényelmes otthonra talál bennük száz és száz munkáscsalád. Szövik a holnap reményét. És lásd meg a népet! Tiz éve lelte meg vezérlő útját. A szabadság termő magvát vetették el akkor a szovjet katonák. Vérrel és szenvedéssel, de I a győzelem határtalan hitével. És a I mag életté kalászosodott. A gond ránca elsimult a komáromi dolgozók homlokán. Munkálkodnak és szeretnek, rossz múltat vernek, mert a jövőt kalapácsolják. S már nőnek, fejlődnek az erős gyermekek, az új Komárom új honfoglalói. Szemükből az élet öröme köszönt, s téged üdvczöl szépséged felé növő kedves Komárom ... * * * Komárom rohamosan növekedik, kiterjed Oj, friss falak, háztömbök — sőt egész városnegyedek keletkeznek. Olyan ez a szép kis dunamenti város, mint a tavaszi föld, melyen meglátszanak ugyan még a hosszú tél nyomai, de egyes részein már az új élet, a boldog jövendő biztos ígéretei serkennek. Bizony, Komárom városa ls sok-sok fejlődéstelen, zordon évet vészelt át a múlt évtizedek alatt. Oj építkezéseknek húsz-harminc év óta még csak a nyomát sem láthatta a komáromi polgár. A gazdagoknak, a nagyuraknak nem volt szükségük új lakóhelyekre, a szegényeknek pedig meg kellett elégedniök azokkal a nyomorúságos földbevájt lyukakkal, melyeknek nyomai még ma is láthatóak a régi várfalak mentén. De aztán Komáromra is rávirradt. a boldog, új tavasz. Napfényre kerültek, új életre serkentek az eddig elnyomott hatalmas erők, és az alkotás, a megtermékenyülés boldog mämorával telítődtek meg a zegzúgos ódon utcácskák. így ébredt soha nem remélt kikeletre Komárom városa. A felszabadulás óta eltelt rövid tíz esztendő alatt teljesen új városrészek nőttek ki a romokból, felépült hazánk egyik legszebb gyöngyszeme: az új hajógyár, s több mint 1110 teljesen korszerű, Van Pin-nant nevezték ki küldöttnek a kínai-amerikai tárgyalásokra Peking, (Oj Kína) — A Kínai Népköztársaság kormánya Van Pin-nant, a Lengyel Népköztársaság-beli kínai nagykövetet nevezte ki küldöttnek a Kínai Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok értekezletére, amelyet nagyköveti síkon Genfben tartanak. Az OSA külügyminisztériuma július 25-én bejelentette, hogy Amerika küldöttévé Alexis Johnsont, az USA Csehszlovák Köztársaság-béli nagykövetét nevezték ki. Szovjet mezőgazdasági szakértők küldöttsége Angliában London, július 27. (TASZSZ) — I. A. Benediktov, a Szovjetunió szovhozainak minisztere és J. A. Malik, a Szovjetunió nagybritannial nagykövete a szovjet mezőgazdasági szakértők küldöttségének vezetői ebédet adtak D. Heathcoat-Amory brit földmüvelésügyi miniszter tiszteletére. I. A. Benediktov megköszönte a szívélyes fogadtatást, amelyben a szovjet küldöttséget részesítették és megígérte, hogy a brit mezőgazdasági szakértőket épp oly szívesen fogják fogadni a Szovjetunióban. Heathcoat-Amory kijelentette, hogy a szovjet szakértők mindenütt mély benyomást keltettek, mert nagyon jól ismerik a mezőgazdasági problémákat. Hangsúlyozta, hogy az ilyen küldöttségcserék hozzájárulnak a nemzetek közötti kölcsönös megértés és barátság megszilárdításához. Japán parlamenti küldöttség megy a Szovjetunióba Tokió, július 27. (TASZSZ) — A japán rádió közlése szerint meghatározták a japán parlamenti küldöttség összetételét, amely a Szovjetunióba megy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa meghívására. A parlamenti küldöttség tagjainak tanácskozásán a küldöttség vezetőinek Tokutaro Kitamurát, az uralmon levő Demokrata Párt képviselőjét és Maszaru Nomidzot, a baloldali Szocialista Párt képviselőjét választották meg. A rádió közli, hogy a küldöttség augusztus 23-án megy a Szovjetunióba. ÁROM * fürdőszobával, gázzal, villannyal és nagyobbrészt központi fűtéssel ellátott új lakást emeltek a. dolgozók részére. És ez az új életet jelentő építőmunka azóta is, még ma is, változatlanul tovább folyik. Az 1955-ös évben 239 új lakásegységet adtak át a komáromiak az arra legjobban rászorultaknak, 1956-ra pedig az újabb 255 lakásegységen kívül tervbe vették annak a minden kényelemmel ellátott központi szállodának a felépítését, amely egyben mint kultúrpalota is szolgálja majd a komáromiak folyton növekedő igényeit. De a város szépítésének más ágaiban is dicséretes teljesítményeket tudnak felmutatni a komáromiak. így például az ez évi városszépitési akció keretében eltüntették a volt katonai kórház terének romjait, és egy szép parkot varázsoltak a hatalmas pusztaság helyére. Ugyanígy még másik nyolc parkkal gazdagították a várost, kiültettek 8500 facsemetét, öt kilométer hosszú zöldsávot létesítettek, kitataroztak 248 házat, villanyfénnyel, cserélték fel a régimódi gázvilágítást, és két úttest rendbehozatalán kívül kiaszfaltozták azt a központi fekvésű Kiscsapé utcát is, amely gödreivel, foghíjas kövezetével egyik legnagyobb szégyenfoltja volt ennek az újjáépülő kedves városkának. S hogy ez az újonnan bimbózó, folyton csak teremtő új élet mennyire ennek a téli álmából felserkenő ősi erőnek, a dolgozó népnek köszönhető, bizonyítja azt az egyszerű statisztikai tény, mely szerint a komáromiak csupán csak az idei városszépitési akcióban 48 791 önkéntes brigádóra ledolgozásával vettek részt. * * * A komáromi múzeum kertjében egy Bécs július 27. (ČTK) — Július 27én érvénybe lépett a független és demokratikus Ausztria megújításáról sjôló államszerződés. Ebből az alkalomból az ausztriai Szövetségi Tanács megtartotta utolsó gyűlését. Befejezése után ünnepélyesen félárbocra eresztették a négy nagyhatalom zászlait, amelyek mostanáig a Szövetségi Bizottság épületén lengtek Ausztriában. A zászlók félárbocra engedésekor eljátszották Franciaország, a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia himnuszait. Utána a Szövetségi Tanács épületében hivatalos fogadás volt. • * * Moszkva (TASZSZ) — 1955. július 27én V. M. Molotov külügyminiszter, a Szovjetunió Külügyminisztériumában J. Le Roy-tól, a szovjetunióbeli francia ügyvivőtől átvette a független és demokratikus Ausztria megújításáról szóló államszerződés ratifikált okmányát, amelyet 1955. május 15-én Írtak alá Bécsben és amelyet 1955. július 27-én ratifikált a Francia Köztársaság elnöke. Az okmányt az államszerződés 38. cikkelye alapján megőrzés végett átadták a Szovjetunió kormányának. Amint ismeretes, az államszerződés alapján a szerződés azonnal érvénybe lép, mihelyt a Szovjetunió, Nagy-Britannia, az USA, Franciaország és Ausztria ratifikációs okmányait megőrzés végett átadják a szovjet kormánynak. A Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Ausztria kormánya mér átadta a Szovjetunió kormányának megőrzés végett az Ausztriával kötött államszerződés ratifikált okmányát. Most adta át ratifikált okmányát Franciaország is megőrzés végett. így az 1955. május 15-én Bécsben aláirt, a független és demokratikus Ausztria megújításáról szóló államszerződés 1955. július 27-én érvénybe lépett. A francia ratifikációs okmány átadásánál jelen voltak szovjet részről V. A. Zorin, a Szovjetunió klllügyminiszterhelyettese, A. A. Arutyunam, a Szovjetunió Külügyminisztériuma európai tagozatának első vezetője, G. I. Tunkin, a szerződések jogügyi osztályának vezetője, J. N. Nasinovszkij és A. A. Svedov. Francia részről jelen voltak F. de bornzember üldögél a fehér kőtalapzaton. A köbe öt betűt véstek: Jókai. A szobor homlokán sugárkoszorú ragyog, szeme az utcára tekint, új arcoldja kémlel, s mintha mozdulna ajka és így szólna késői földijeihez: „Komáromiak, gyűljetek körém, gyönyörűt mesélek". Felballagok a Jókai-szobába. Most rendezés alatt áll, áthelyezik szülőházába, hogy ott őrizze tovább nagy fiának «mlékét ÄHofc meghatottan, s megsimogatom Jőkai Íróasztalát, a faragott barokk bútordarabot, amely fölé egykor az író feje hajolt, s mesébe szőtte gondolatait. A fal mellett a mesemondó könyvszekrénye hallgat, könyvekkel, amelyeket valaha ő forgatott, a nép tanítója. Távolabb időkoptatta bőrfotelek bámulnak. Vajon hányszor álmodozott, pihent bennük Jókai? Minden tárgy róla regél itt, s ereklyékké magasztosultak a finomrajzú porcelánok, képek, szobrocskák, könyvek, újságok. Az egyik sarokban az író édesanyjának időbarnította rokkája áll. Valaha rég, amikor fonogatott rajta, ki tudná megmondani, hányszor merült gondba, s amíg ölébe ejtette kezét, merengve a jövőn, hányszor álmodta naggyá fiát. Az egvik szekrényben Jókai néhány levelét, újságcikkét, kéziratát őrzik. Meghatottan nézegetem „Mire megvénülünk" című regénye kéziratának egy sűrűn telerótt ívét. A papír megsárgult. s fakó rajta a tinta, de ragyognak, világolnak a mondatok, a hatalmas elme gondolatai. A másik szekrényben feketekeretes gyászjelentés döbbent meg. A mondatok sötéten regélik: Jókai Mórné, Laborfalvi Benke Judit Róza 1886. november 20-án reggel 4 órakor, élete 69., boldog házassága 39. évében rövid szenvedés után elszenderült. Az egyik legnagyobb színésznő költözött Liancourt, a szovjetunióbeli francia nagykövetség tanácsosa, de La Porté, a francia nagykövetség első titkára, I. Esmein, a nagykövetség másodtitkára, V. Montaut nagykövetségi ügyvivő és R. Gelin. * * * Bécs, (TASZSZ.) — Július 27-én, amikor érvénybe lépett a független és demokratikus Ausztria megújításáról szóló szerződés, a Szövetségi Tanács záróülést tartott. Az ülésen részt vettek I. I. Iljicsev, a Szovjetunió ausztriai főbiztosa, F. Seydou, a francia főbiztos, G. Wallinger, a brit főbiztos és J. Penfield, az USA ügyvezető főbiztosa. Az ülésen a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország főbiztosai nyilatkozatot tettek. I. I. Iljicsev, a Szovjetunió főbiztosa többek között ezeket mondotta: „Az államszerződés érvénybe lépése új lapot nyit Ausztria történelmében, amely mostantól kezdve független és önálló állam. Ausztria

1 kijelentette, hogy tartós semlegességet valósít meg, aminek nagy jelentősége van az európai béke megszilárdítására. Ezt a döntést az osztrák nép és a többi országok békeszerető nemzetei, amint az várható vok, nagy megelégedéssel fogadták. Az osztrák kérdés sikeres megoldása, amint ismeretes, a moszkvai tárgyalások következménye volt, amelyeknek folyamán a valóban független Ausztria megújításával kapcsolatos fontos kérdések egész sorát oldották meg. A Szövetségi Tanács záróülésén a következő határozatot fogadta el: „A Szövetségi Tanács szem előtt tartva, hogy a független és demokratikus Ausztria megújításáról szóló államszerződés érvénybe lép és ennek a szerződésnek 20. cikkelye alapján hatályát veszti az 1946. július 28-án kelt ausztriai ellenőrző apparátusról szóló egyezmény, ezzel kapcsolatban a Szövetségi Bizottság tevékenységét Ausztriában befejezettnek jelenti kb A Szövetségi Tanács, amely teljesítette azokat a feladatokat, amelyek az ausztriai ellenőrző apparátusról szóló egyezményből ráhárultak, az osztrák népnek és az osztrák kormánynak a szabadság és béke viszonyaiban további felvirágzást és boldogságot kíván. Ezzel a Szövetségi Tanács záróülése befejeződött. el vele az életből, az ösztönző, a nagyszerű feleség, jó barát. A szoba minden emléke Jókai életét idézi, örömét és gyászát, küzdelmét s a halhatatlanságba növését. A vén komód, a portrék, fényképek, koszorúk, használati és dísztárgyak, amelyek egykor szívéhez nőttek. Komárom népe büszkén vallja magáénak nagy fiát, megőrizve emlékét. » * * Bármennyire is a fejlett technika világában élünk, a hajó, hajózás szavaknak megmaradt a romantikus utózengésük. Távoli országokra, emberekre gondolunk, a föníciaiak nehéz gályáira vagy a vikingek fürge csónakjaira, talán kissé ifjúsági olvasmányaink hőseire: Robinsonra vagy Bárányszlvű Tamásra. De gondolunk a hajók más hőseire is, akik vitorlásaikkal nekivágtak az ismeretlen, ezernyi veszélyt rejtő óceánoknak, új, csodálatos földrészeket kutatva; gondolunk az Auróra nagyszerű tengerészeire, meg a Potyemkin-film felejthetetlen alakjaira. így hát az is természetes, hogy megvan a varázsa annak a helynek is, ahol a hajók születnek, hol szorgos munkáskezek alkotják meg vázukat, formálják meg hatalmas oldalaikat, szerelik fel a legaprólékasabban, és ahol a kész hajókat először bocsátják éltető fundamentumukra: a vízre. Alig akad ma nálunk olyan ember, aki ne tudná, hogy hazánk déli, lankás csücskében, a komáromi Dunaág mellett hajók épülnek, méghozzá nem is akármilyenek, hanem hatalmas villanyhajtású és Diesel-motoros hajók, melyek századunk egyik legcsodálatosabb építkezésén, a Volga-Don csatornán közlekednek, 3176 kilométeres útszakaszon, Moszkva és Rosztov között. Otbaejtik a legősibb orosz városokat: Uglicsot. Kosztromát, elhaladnak a Gorkij-emlékművek mellett, útbaejtik Uljanovszkot, Vladimír Iljics Lenjp