Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-29 / 181. szám, péntek

4 UJSZ0 1955. július 28. Közlemény a szovjet kormányküldöttség tartózkodásáról a Német Demokratikus Köztársaságban Moszkva, július 27. (TASZSZ) — Ottó Grotewohlnak, az üpK minisz­terelnökének meghívására július 24— 27. között a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodott N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke és N. Sz. Hrus­csov, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának első titká­ra, akik a négyhatalom kormányfői­nek genfi értekezletéről érkeztek. A Német Demokratikus Köztársa­ságban való tartózkodásuk alatt szá­mos ipari és mezőgazdasági vállala­tot látogattak meg, valamint az NDK néhány kulturális intézményét, és megismerkedtek az NDK lakosságának életével és munkasikereivel. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov között, valamint Ottó Grotewohl kö­zött széleskörű véleménycserére ke­rült sor. A megbeszéléseken részt vettek: H. Matem, az NDK Népi Ka­marája elnökének első helyettese,"o. Nuschke, H. Loch, P. Scholz, L. Bolz mi­niszterelnökhelyettesek, F. Ebért, F. Oelssner K. Schírdewan Németország Szocialista Egységpártja Központi Bi­zottsága politikai irodájának tagjai és G. M. Puskin, a Szovjetunió NDK-beli nagykövete. A Szovjetunió kormányküldöttsége részletesen tájékoztatta az NDK kor­mányát a négyhatalom kormányfői genfi értekezletének eredményeiről. Különös figyelmet szenteltek a német kérdésnek és az európai biztonság biz­tosítása problémáinak. Teljes egyet­értést értek el abban, hogy a genfi értekezlet hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és hogy a nemzetek békéje és biztonsága bizto­sításához további tárgyalások szüksé­gesek a kölcsönös megértés és együttműködés szellemében, hogy meg­egyezést érjenek el a megoldatlan nemzetközi kérdésekben. Mindkét fél megerősítette Német­ország békés és demokratikus alapo­kon való egyesítésére irányuló szi­lárd törekvését. Emellett azt a nézetet vallják, hogy a jelenlegi európai hely­zetben Németország egyesítésének egyedüli reália útja a négy hata­lom, valamint a német nép közös erő­feszítése az európai feszültség enyhí­tésére és az államok közötti bizalom megteremtésére. Ezt a célt legjobban az európai kollektív biztonsági rend­szer megteremtése szolgálná előbb Németország két részének, azután pe­t dig az egyesített Németországnak I egyenjogú részvételével. A német kérdés megoldásának ez az útja te­kintetbe veszi a reális feltételeket, amikor is két német állam áll fenn — a Német Demokratikus Köztársa­ság és a Német Szövetségi Köztár­saság, amelyeknek különböző gazda­sági és társadalmi rendszerük van. Mindkét fel megengedhetetlennek tartja, hogy a német kérdés az euró­pai biztonság biztosítása megoldásá­nak útjában álljon. A Német Demok­ratikus Köztársaságnak és a Német Szövetségi Köztársaságnak hozzá kell járulnia az európai biztonság és Né­metország egyesítése kérdésének biz­tosításához. Mindkét fél abból indul ki, hogy a német kérdést nem lehet megol­dani a németek részvétele nélkül, valamint a Német Demokratikus Köz­társaság és a Német Szövetségi Köz­társaság közeledése nélkül. Ottó Grotewohl miniszterelnök hangsúlyozta a Német Demokratikus Köztársaság akaratát és készségét, hogy részt vegyen az európai bizton­sági rendszerben fts rámutatott az NDK kormányának elszánt akaratára, hogy minden erejéből elősegítse Né­metország két részének közeledését és a német állam egységének felújí­tását. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának kezdeményezéséből véle­ménycsere folyt le a német hadifog­lyok hátralévő részének kérdésével kapcsolatban, akik a szovjet nép el­len elkövetett bűntetteikért bünteté­süket töltik ki. Elhatározták, hogy e kérdés megtárgyalását tekintettel az NDK kormányának óhajára, tovább folytatják. A tárgyalások megmutatták a Szov­jetunió és a Német Demokratikus Köz­társaság kormányai nézeteinek teljes egységét mind a nemzetközi helyzet kérdéseiben, mind pedig a Szovjet­unió és az NDK politikai, gazdasági és kulturális együttműködése további elmélyítésének és bővítésének terén. Mindkét kormány további intézke­désekben egyezett meg a Szovjet­unió és az NDK baráti kapcsolatainak fejlesztésére és megszilárdítására az egvenjcgúság, a szuverenitás kölcsö­nös tiszteletbentartása és az egymás belügveibe való be nem avatkozás alapján. KEDVES KO Érvénybe lépett az osztrák államszerződés A Duna felől bőg a hajótülök. A | hang végigrezzen a városon, s elapad | a házak során. A habos égen parázs­lik a nap, szétszórta könnyű fátylát, ellengette az égen. Fent nagy kéksé­gek ringatóznak, s alant a város kö­rül foltokban villan a szín, gabonaföl­dek, rétek, lombok gömbölyű csokra és vadvirág, sok-sok lepkeszínű szi­rom. S nézd, milyen szép a város! A du­naparti Komárom. Szűk sikátorok, öreg hallgatag kövek, boltozatok és ásító kapualjak. Romantika, emlék, százados várrom, omló falak. Ballagsz, és szívedet megérinti a múlt. Legendás idők aranykupájából kortyolod a mámort. S egyszerre csak a nagy magyar mesélő: Jókai szólít. És a kék Duna partján, ha bámulod a fodrozódó vizet, édes melódiák hárfáz­nak . lelkedbe: Lehár Ferenc muzsikál, öt is Komárom indította a halhatat­lanságba. Kedves öreg Komárom! Regélő, cso­dálkoztató város. Lám, újra ifjúvá da­lol néped, s mint a Főnix madár, igé­ző hajnalok felé szárnyalsz. A Pozsonyi Kapu mögött hatalmas épülettömbök figyelnek a Dunaágra. Az új hajógyár, Komárom büszkesége. Zeng, libeg benne az élet, karcsú ha­jókat kovácsol a szorgalom. Ez már a munkásváros győző, teremtő akara­tának mérföldköve. Az ifjú Komárom szépségét kiáltja az új városnegyed is. A friss háztöm­bök sora, a meleg, kedves családi fészkek. Kényelmes otthonra talál bennük száz és száz munkáscsalád. Szövik a holnap reményét. És lásd meg a népet! Tiz éve lelte meg vezérlő útját. A szabadság ter­mő magvát vetették el akkor a szov­jet katonák. Vérrel és szenvedéssel, de I a győzelem határtalan hitével. És a I mag életté kalászosodott. A gond rán­ca elsimult a komáromi dolgozók hom­lokán. Munkálkodnak és szeretnek, rossz múltat vernek, mert a jövőt ka­lapácsolják. S már nőnek, fejlődnek az erős gyermekek, az új Komárom új honfoglalói. Szemükből az élet öröme köszönt, s téged üdvczöl szépséged felé növő kedves Komárom ... * * * Komárom rohamosan növekedik, ki­terjed Oj, friss falak, háztömbök — sőt egész városnegyedek keletkeznek. Olyan ez a szép kis dunamenti város, mint a tavaszi föld, melyen meglát­szanak ugyan még a hosszú tél nyo­mai, de egyes részein már az új élet, a boldog jövendő biztos ígéretei ser­kennek. Bizony, Komárom városa ls sok-sok fejlődéstelen, zordon évet vészelt át a múlt évtizedek alatt. Oj építkezések­nek húsz-harminc év óta még csak a nyomát sem láthatta a komáromi pol­gár. A gazdagoknak, a nagyuraknak nem volt szükségük új lakóhelyekre, a szegényeknek pedig meg kellett elé­gedniök azokkal a nyomorúságos föld­bevájt lyukakkal, melyeknek nyomai még ma is láthatóak a régi várfalak mentén. De aztán Komáromra is rávirradt. a boldog, új tavasz. Napfényre kerültek, új életre serkentek az eddig elnyomott hatalmas erők, és az alkotás, a meg­termékenyülés boldog mämorával te­lítődtek meg a zegzúgos ódon utcács­kák. így ébredt soha nem remélt ki­keletre Komárom városa. A felszaba­dulás óta eltelt rövid tíz esztendő alatt teljesen új városrészek nőttek ki a romokból, felépült hazánk egyik legszebb gyöngyszeme: az új hajógyár, s több mint 1110 teljesen korszerű, Van Pin-nant nevezték ki küldöttnek a kínai-amerikai tárgyalásokra Peking, (Oj Kína) — A Kínai Nép­köztársaság kormánya Van Pin-nant, a Lengyel Népköztársaság-beli kínai nagykövetet nevezte ki küldöttnek a Kínai Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok értekezletére, ame­lyet nagyköveti síkon Genfben tarta­nak. Az OSA külügyminisztériuma július 25-én bejelentette, hogy Amerika küldöttévé Alexis Johnsont, az USA Csehszlovák Köztársaság-béli nagykö­vetét nevezték ki. Szovjet mezőgazdasági szakértők küldöttsége Angliában London, július 27. (TASZSZ) — I. A. Benediktov, a Szovjetunió szovho­zainak minisztere és J. A. Malik, a Szovjetunió nagybritannial nagyköve­te a szovjet mezőgazdasági szakértők küldöttségének vezetői ebédet adtak D. Heathcoat-Amory brit földmüve­lésügyi miniszter tiszteletére. I. A. Benediktov megköszönte a szívélyes fogadtatást, amelyben a szovjet küldöttséget részesítették és megígérte, hogy a brit mezőgazdasági szakértőket épp oly szívesen fogják fogadni a Szovjetunióban. Heathcoat-Amory kijelentette, hogy a szovjet szakértők mindenütt mély benyomást keltettek, mert nagyon jól ismerik a mezőgazdasági problé­mákat. Hangsúlyozta, hogy az ilyen küldöttségcserék hozzájárulnak a nemzetek közötti kölcsönös megértés és barátság megszilárdításához. Japán parlamenti küldöttség megy a Szovjetunióba Tokió, július 27. (TASZSZ) — A japán rádió közlése szerint megha­tározták a japán parlamenti küldött­ség összetételét, amely a Szovjetunió­ba megy a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa meghívására. A parlamenti küldöttség tagjainak tanácskozásán a küldöttség vezetőinek Tokutaro Kitamurát, az uralmon levő Demokrata Párt képviselőjét és Ma­szaru Nomidzot, a baloldali Szocialista Párt képviselőjét választották meg. A rádió közli, hogy a küldöttség augusztus 23-án megy a Szovjet­unióba. ÁROM * fürdőszobával, gázzal, villannyal és nagyobbrészt központi fűtéssel ellátott új lakást emeltek a. dolgozók részére. És ez az új életet jelentő építőmunka azóta is, még ma is, változatlanul to­vább folyik. Az 1955-ös évben 239 új lakásegységet adtak át a komáromiak az arra legjobban rászorultaknak, 1956-ra pedig az újabb 255 lakásegy­ségen kívül tervbe vették annak a minden kényelemmel ellátott közpon­ti szállodának a felépítését, amely egyben mint kultúrpalota is szolgálja majd a komáromiak folyton növekedő igényeit. De a város szépítésének más ágai­ban is dicséretes teljesítményeket tud­nak felmutatni a komáromiak. így például az ez évi városszépitési akció keretében eltüntették a volt katonai kórház terének romjait, és egy szép parkot varázsoltak a hatalmas pusz­taság helyére. Ugyanígy még másik nyolc parkkal gazdagították a várost, kiültettek 8500 facsemetét, öt kilomé­ter hosszú zöldsávot létesítettek, kita­taroztak 248 házat, villanyfénnyel, cse­rélték fel a régimódi gázvilágítást, és két úttest rendbehozatalán kívül ki­aszfaltozták azt a központi fekvésű Kiscsapé utcát is, amely gödreivel, foghíjas kövezetével egyik legnagyobb szégyenfoltja volt ennek az újjáépülő kedves városkának. S hogy ez az újonnan bimbózó, foly­ton csak teremtő új élet mennyire ennek a téli álmából felserkenő ősi erőnek, a dolgozó népnek köszönhető, bizonyítja azt az egyszerű statisztikai tény, mely szerint a komáromiak csu­pán csak az idei városszépitési akció­ban 48 791 önkéntes brigádóra ledol­gozásával vettek részt. * * * A komáromi múzeum kertjében egy Bécs július 27. (ČTK) — Július 27­én érvénybe lépett a független és de­mokratikus Ausztria megújításáról sjôló államszerződés. Ebből az alka­lomból az ausztriai Szövetségi Tanács megtartotta utolsó gyűlését. Befejezé­se után ünnepélyesen félárbocra eresz­tették a négy nagyhatalom zászlait, amelyek mostanáig a Szövetségi Bizott­ság épületén lengtek Ausztriában. A zászlók félárbocra engedésekor elját­szották Franciaország, a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia himnuszait. Utána a Szövetségi Tanács épületé­ben hivatalos fogadás volt. • * * Moszkva (TASZSZ) — 1955. július 27­én V. M. Molotov külügyminiszter, a Szovjetunió Külügyminisztériumában J. Le Roy-tól, a szovjetunióbeli fran­cia ügyvivőtől átvette a független és demokratikus Ausztria megújításáról szóló államszerződés ratifikált okmá­nyát, amelyet 1955. május 15-én Írtak alá Bécsben és amelyet 1955. július 27-én ratifikált a Francia Köztársaság elnöke. Az okmányt az államszerződés 38. cikkelye alapján megőrzés végett át­adták a Szovjetunió kormányának. Amint ismeretes, az államszerződés alapján a szerződés azonnal érvénybe lép, mihelyt a Szovjetunió, Nagy-Bri­tannia, az USA, Franciaország és Ausztria ratifikációs okmányait meg­őrzés végett átadják a szovjet kor­mánynak. A Szovjetunió, az USA, Nagy-Bri­tannia és Ausztria kormánya mér át­adta a Szovjetunió kormányának meg­őrzés végett az Ausztriával kötött ál­lamszerződés ratifikált okmányát. Most adta át ratifikált okmányát Fran­ciaország is megőrzés végett. így az 1955. május 15-én Bécsben aláirt, a független és demokratikus Ausztria megújításáról szóló állam­szerződés 1955. július 27-én érvény­be lépett. A francia ratifikációs okmány át­adásánál jelen voltak szovjet részről V. A. Zorin, a Szovjetunió klllügymi­niszterhelyettese, A. A. Arutyunam, a Szovjetunió Külügyminisztériuma eu­rópai tagozatának első vezetője, G. I. Tunkin, a szerződések jogügyi osztá­lyának vezetője, J. N. Nasinovszkij és A. A. Svedov. Francia részről jelen voltak F. de bornzember üldögél a fehér kőtalap­zaton. A köbe öt betűt véstek: Jókai. A szobor homlokán sugárkoszorú ra­gyog, szeme az utcára tekint, új ar­coldja kémlel, s mintha mozdulna aj­ka és így szólna késői földijeihez: „Komáromiak, gyűljetek körém, gyö­nyörűt mesélek". Felballagok a Jókai-szobába. Most rendezés alatt áll, áthelyezik szülő­házába, hogy ott őrizze tovább nagy fiának «mlékét ÄHofc meghatottan, s megsimogatom Jőkai Íróasztalát, a faragott barokk bú­tordarabot, amely fölé egykor az író feje hajolt, s mesébe szőtte gondola­tait. A fal mellett a mesemondó könyv­szekrénye hallgat, könyvekkel, ame­lyeket valaha ő forgatott, a nép ta­nítója. Távolabb időkoptatta bőrfote­lek bámulnak. Vajon hányszor álmo­dozott, pihent bennük Jókai? Minden tárgy róla regél itt, s erek­lyékké magasztosultak a finomrajzú porcelánok, képek, szobrocskák, köny­vek, újságok. Az egyik sarokban az író édesanyjának időbarnította rokkája áll. Valaha rég, amikor fonogatott raj­ta, ki tudná megmondani, hányszor merült gondba, s amíg ölébe ejtette kezét, merengve a jövőn, hányszor ál­modta naggyá fiát. Az egvik szekrényben Jókai néhány levelét, újságcikkét, kéziratát őrzik. Meghatottan nézegetem „Mire megvé­nülünk" című regénye kéziratának egy sűrűn telerótt ívét. A papír meg­sárgult. s fakó rajta a tinta, de ra­gyognak, világolnak a mondatok, a hatalmas elme gondolatai. A másik szekrényben feketekeretes gyászjelentés döbbent meg. A monda­tok sötéten regélik: Jókai Mórné, La­borfalvi Benke Judit Róza 1886. no­vember 20-án reggel 4 órakor, élete 69., boldog házassága 39. évében rö­vid szenvedés után elszenderült. Az egyik legnagyobb színésznő költözött Liancourt, a szovjetunióbeli francia nagykövetség tanácsosa, de La Porté, a francia nagykövetség első titkára, I. Esmein, a nagykövetség másodtit­kára, V. Montaut nagykövetségi ügy­vivő és R. Gelin. * * * Bécs, (TASZSZ.) — Július 27-én, amikor érvénybe lépett a független és demokratikus Ausztria megújításá­ról szóló szerződés, a Szövetségi Ta­nács záróülést tartott. Az ülésen részt vettek I. I. Iljicsev, a Szovjetunió ausztriai főbiztosa, F. Seydou, a fran­cia főbiztos, G. Wallinger, a brit fő­biztos és J. Penfield, az USA ügyve­zető főbiztosa. Az ülésen a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország főbiz­tosai nyilatkozatot tettek. I. I. Iljicsev, a Szovjetunió főbiztosa többek között ezeket mondotta: „Az államszerződés érvénybe lépése új la­pot nyit Ausztria történelmében, amely mostantól kezdve független és önálló állam. Ausztria 1 kijelentette, hogy tar­tós semlegességet valósít meg, aminek nagy jelentősége van az európai béke megszilárdítására. Ezt a döntést az osztrák nép és a többi országok bé­keszerető nemzetei, amint az várható vok, nagy megelégedéssel fogadták. Az osztrák kérdés sikeres megoldása, amint ismeretes, a moszkvai tárgya­lások következménye volt, amelyeknek folyamán a valóban független Ausztria megújításával kapcsolatos fontos kér­dések egész sorát oldották meg. A Szövetségi Tanács záróülésén a következő határozatot fogadta el: „A Szövetségi Tanács szem előtt tartva, hogy a független és demokratikus Ausztria megújításáról szóló állam­szerződés érvénybe lép és ennek a szerződésnek 20. cikkelye alapján ha­tályát veszti az 1946. július 28-án kelt ausztriai ellenőrző apparátusról szóló egyezmény, ezzel kapcsolatban a Szö­vetségi Bizottság tevékenységét Ausztriában befejezettnek jelenti kb A Szövetségi Tanács, amely teljesí­tette azokat a feladatokat, amelyek az ausztriai ellenőrző apparátusról szó­ló egyezményből ráhárultak, az osztrák népnek és az osztrák kormánynak a szabadság és béke viszonyaiban to­vábbi felvirágzást és boldogságot kí­ván. Ezzel a Szövetségi Tanács záró­ülése befejeződött. el vele az életből, az ösztönző, a nagy­szerű feleség, jó barát. A szoba minden emléke Jókai éle­tét idézi, örömét és gyászát, küzdel­mét s a halhatatlanságba növését. A vén komód, a portrék, fényképek, ko­szorúk, használati és dísztárgyak, amelyek egykor szívéhez nőttek. Komárom népe büszkén vallja ma­gáénak nagy fiát, megőrizve emlékét. » * * Bármennyire is a fejlett technika világában élünk, a hajó, hajózás sza­vaknak megmaradt a romantikus utó­zengésük. Távoli országokra, emberek­re gondolunk, a föníciaiak nehéz gá­lyáira vagy a vikingek fürge csónak­jaira, talán kissé ifjúsági olvasmánya­ink hőseire: Robinsonra vagy Bárány­szlvű Tamásra. De gondolunk a hajók más hőseire is, akik vitorlásaikkal ne­kivágtak az ismeretlen, ezernyi ve­szélyt rejtő óceánoknak, új, csodálatos földrészeket kutatva; gondolunk az Auróra nagyszerű tengerészeire, meg a Potyemkin-film felejthetetlen alak­jaira. így hát az is természetes, hogy megvan a varázsa annak a helynek is, ahol a hajók születnek, hol szorgos munkáskezek alkotják meg vázukat, formálják meg hatalmas oldalaikat, szerelik fel a legaprólékasabban, és ahol a kész hajókat először bocsátják éltető fundamentumukra: a vízre. Alig akad ma nálunk olyan ember, aki ne tudná, hogy hazánk déli, lankás csücs­kében, a komáromi Dunaág mellett hajók épülnek, méghozzá nem is akár­milyenek, hanem hatalmas villanyhaj­tású és Diesel-motoros hajók, melyek századunk egyik legcsodálatosabb épít­kezésén, a Volga-Don csatornán közle­kednek, 3176 kilométeres útszakaszon, Moszkva és Rosztov között. Otba­ejtik a legősibb orosz városokat: Ug­licsot. Kosztromát, elhaladnak a Gor­kij-emlékművek mellett, útbaejtik Uljanovszkot, Vladimír Iljics Lenjp

Next

/
Thumbnails
Contents