Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-28 / 180. szám, csütörtök

1955. július 28. UJSZ0 5 1 T T árom folyó határolja e já_£j[ rást. Keleten a Tisza, északon a Latorca, nyugaton a Bodroq. Földrajzilag a tiszamenti síkságon terül el, éghajlata mérsékelt. A járás néhány szlovákiai és orszáqos rekordot tart. Az egész köztársasáaban a leomélyebb fekvésű és a leqmeleqebb. Eqész Szlovákiában a leqszárazabb. Ezekhez méq további sajátságokat sorolhatunk fel. Itt érik a leqiobb borunk, itt terem hazánk eqész rizstermésének eqyneqyede. Az ember íiqy qondolná, hoqy hazánkban már nincs eqy olyan járás sem, ahol ne lenne valamilyen qyár. bármilyen kicsi is. Hát van. Ez az a járás... Az utolsó években fokozott jelentőséget nyert a járás azzal, hoqy itt építettük fel Európa leqnaqyobb átrakodó állomását. Ez hozza ide a mai életünkre oly jellemző forqalom távoli hanqját. Raqyoqó. eqyenes aszfalt út köti öszsze köztársaságunk e félre eső sarkát a viláqoal. Éléaqé foraalmas ez az út. De azokban a falvakban, amelveket elkerül, az odavetödöt szinte nyuqtalanítja a csend és nvuoalom. amelytől az Utóbbi években valohony elszoktunk. Szalmatetös házak, válvoqve'ésből élő ciaánycsalád. a levegőben méltósnnosa.n húzó qólvák, — mind a . falusi idillek" csodálóinak váló látvány. Déltájban éles kürtszó hasítja meq a kihalt falu csendjét. Meqelevened.nek az udvarok és az asszonyok a teheneket az utcára hajtják. A tehéncsordát aztán a msztor, vállára vetve kürtjét, valahová a folyóhoz tereli. Este a nyitott kapuk előtt ismét ott állnak a hazatérő Tarkát va.ny Riskát váró qazdaasszonvok. Ez a falu mindennapi, megszokott eseménye. A dűlőúton magyar ökrök lustán húzzák a szekeret. E különös látványhoz nem szokott ember azt hiheti, hooy valami más viláqba került. Exoiikum ... óh, iqaz... sok szempontból különös eqy járás ez... A járás három folyója nem valami híres. A Bodrogról van eqy Ladislav Mňačko államdíjas: Egy kelet-szlovákiai járás szép dal. A Tiszáról talán senki sem tudja nálunk, hoqy hazánkon át folyik. „Tisza", kimondottan maqyar folyó fogalma. Latorca? Vajon ki tud valamit mondani a Latorcáról? Aliq van költő, aki verset írt volna róla. Aliq született róla eqyetlen eqy dal. A Latorca ismeretlen, jelentéktelen 'folyó ... Mikor elmeséltem Bratislavában, hoqy eqész folyásában két méternél mélyebb és van olyan széles, mint a Garam vaqy a Váq, rám szóltak: „Ne túlozz!" T

éved, aki azt hiszi, hoqy e síksáqon a föld olyan sima. mint az asztallap. A terep hullámos — nem dombos, csak hullámos. A sima mezőből eavszer csak dombocska nő ki... valamivel tovább hosszú, egyenes lejtőt látsz... aztán eqy kis akácerdő ... majd a déli parton eqy kis szőlő ... homokbuckáknak nevezik ezeket. Különben a vidék nyomasztóan hat az emberre. Talán azért, mert messze távolban nem látni eqy fát sem. Sem qyümölcsfát. sem másmilyent. A volt urasáqi lakhoz nem vezet jeqenyesor, ahoqy azt másutt látni. Ha a tűző napon e vidéken baranqolsz, nem tudsz árnyékba menekülni. Menj és tűrj. míq valamelyik falusi kocsmában hűvösre találsz. Nem, a turista-prospektusok nem hirdetik ezt a vidéket. Soha nem volt a turisták paradicsoma, s ma sem az. A falvakat vályoqból építették. Sok házban nincsen padlózat, szalmatetőt méq sokat láthatsz... Szinte szabály a falu közepén a pocsolya, mint a halastó a cseh falvakban. A pocsolya a szúnyogok és szürke disznók paradicsoma, amelyek itt élvezettel terpeszkednek el. No, az első pillantásra észlelt patriarchális állapot csalóka. Itt a harminchárom faluból már I. Utazás a járásban harmincegyben megalakították az EFSZ-et. Híres és jól működő szövetkezetek vannak itt. Persze vannak qyenqék is, ahol a szövetkezeti qondolat még nem vert mély gyökeret. M

éq egy jelenséq tartozik a járás sajátsáqossáqaihoz. A fiatalság kikapcsolódása a mezőqazdasáqból az utóbbi években komoly problémává vált, amivel foglalkozni kell. Mindenütt, méq a heayes vidékeken is a parasztok ilyen panaszaival találkozunk: ..Kevesen vaqyunk! Kevés az ember, nem győzzük a földet megművelni ..." Itt Szentesen, Tárkányban vaqy Szinyéren csak azt halljuk: „Földet! Kevés a földünk! Föld kéne..." Szentesen van a kerület eqyik leqiobb szövetkezete ... Nem, a járás nem sűrűn lakott A lakqssáq sűrűsége nem haladja meg a köztársasáq más mezőqazdasáqi területeinek átlaqát, sőt el sem éri. Kevés helyen van a köztársasáqban olyan kedvező helyzet az eredményes qazdálkodásra. mint itt. Iqaz, innen bárhová akarsz jutni, minden messze van. A leqközelebbi valamire való üzemhez két-három járáson keresztül visz az út. Szlovákia iparosítása ide is elért — a járáson át vezet a szövetséqi Vasút és Csernő kiépítése jó pár évig sok-sok munkáskezet foalalkoztat.ott. De a járás tisztán mezőgazdasági járás maradt. No. milyen is ott a mezőgazdaság? A járás a kukorica-búza területbe esik s ez sok szó helyett maga beszél a lehetőséqekről. Az éghajlati viszonyok nagyon kedvezők bő termés elérésére. Iqaz, már említettük, hogy Szlovákiában itt van a legkevesebb csapadék, — dé nem mossa három folyó a járás határát? Jaj, bizony mossa. Már évszázadok óta. De csak az ember bosszantására... A járás a kelet-szlovákiai síkjai ságon 42 218 hektáron terül el. Ebből szántóföld összesen 20.691 hektár. És a többi? Mi van a többivel? Erdő talán? Az is van 3 838 hektár. Akkor itt biztosan naqy kiterjedésű qyümölcoösök vannak. Ilyen meleg vidéken... No a qyümölcsösök területe összesen 159 hektár. A zöldséges kertek valamivel több, mint 800 hektárt foolalnak el, Nem említettük a szőlőket? Talán azok ... azok területe 438 hektár. Mi van a rizs földekkel? 437 hektár a járásban a rizsföld. Talán a kaszálók? Kaszáló van 3884 hektáron. Igaz, a falvak területe, az utak és vasutak is elvesznek valamit. Ez itt 1731 hektár. Ez lenne az összes hasznothajtó föld? A vélemények itt eltérők. Egyesek azt állítják, hogy ez minden. Mások szerint uqyan, dehogy ... Megfeledkeztek a legelőkről. Mások meqint — nem felejtkeztünk el semmiről, de a leqelők nem hajtanak hasznot — sőt inkább kárt. Sok a legelő. Majdnem 7 000 hektár. A leqelők rosszak, ritkák, napégettek, betegségektől satnyultak. Az állatállományon látni, hogy milyenek a legelők. Silány e vidéken az állatállomány. No az ilyen leqelők bizony nem seqítik elő á szaporodást és a növekedést. Inkább a betegségeket. Az állatállomány tehát nem válik a gazdák dicsőségére. Talán a terméshozamok igen? Azok sem. Tavaly búzában a járási átlagos hektárhozam 16 q volt. Ezen a vidéken! Ilyen síksáqon! Elátkozott lenne ez a vidék? Vagy az embereknek nem ákaródzik gazdálkodni? Dehogynem! Hisz földet kérnek! Nem tudnak talán gazdálkodni? Konzervatívok? Félnek a haladó munkamódszerektől? Nem félnek azok. A parasztok többséqe a szövetkezetben van. Esetleg éppen ez a szövetkezetesdi lenne a hibás? Ugyan kérem. Háború előtt és a háboni után is ugyanezen a földön sokkal kisebb hektárhozamokat értek el! Ha a járás olyan is, amilyennek leírtuk, az emberek itt sokkal intenzívebben érzik az eqész életünket mozgásba hozó újat, mint másutt. Itt, ezen a vidéken méq pár év előtt olyan nyomor volt, amit csak az árvái, vaqy kysucai nyomorhoz lehet hasonlítani. Itt is sok „amerikánust" találni. Ma már nyomor nincs, csak elmaradottság. Elmaradott a nép? Nem! Az emberek igen törekvők. Olyan... általános ... olyan, no objektív elmaradottsáq ez. Azért talán, mert a kormány esetleg megfeledkezett erről a járásról? Nem, a. kormány nem feledkezett meq. Kerületi mértékben a járásra naqy fiqyelmet fordítottak és fordítanák. Mondhatni, hogy szlovákiai és országos méretben is. Ezért mondhatjuk. hogy objektív elmaradottsáq. Tíz év alatt nagyon sokat lehet elvégezni, de mégsem mindent. És itt elvégezni mindent nem is olyan egyszerű. De nem is lehetetlen. Hisz ma akadnak sokan, — akár Kassán, akár Bratislavában, — a legkülönfélébb helyeken olyanok, akiknek valami köze van a mezőgazdasághoz, s ezek, ha meghallják e járás nevét, titokzatosan megjegyzik: „Óh, ez Szlovákia kertje." (Egyesek, a türelmetlenek és a romantikusok így mondják — paradicsomkert.) Az, aki a járásról nem tud semmi mást, csak azt, amit itt elmeséltünk. felhúzza az orrát,, megrántja a vállát, félig hitetlenkedve, félig lemosolyoqva mondja: „No ez aztán szép kert!" Az, aki tud többet is, az ilyen kételkedésre szilárd, meqgyőző hangon felelheti: „Gyönyörű kert!" A királyhelmeci járásról van szó. (Folytatás következik) Ä politikai gazdaságtan tanulmányozásának fontossága Az SZLKP közelmúltban lezajlott konqresszusa feltárta a szocializmus építése közben felmerülő hiányosságokat s ugyanakkor megmutatta a helyes utat is, amelyen haladnunx kell. A kongresszusi beszámoló többek között foglalkozott a politikai gazdaságtan tanulmányozásának fontosságával is. Hangsúlyozta, hogy a politikai aazdaságtan elméleti alapjainak elsajátítása nagyon fontos feladat az előttünk álló gazdasági feladatok sikeres teljesítése szempontjából. Nem nehéz megállapítani. hogy a marxista politikai gazdaságtan elméleti alapjainak elsajátítása terén sok még a hiányosság. Leküzdésük érdekében az SZLKP kongresszusa feladatként tűzte ki pártszervezeteink elé a kommunisták, valamint a pártonkívüli dolgozók széleskörű érdeklődésének kielégítését a politikai gazdaságtan iránt. Ezt a célt szolgálja a CSKP-nak áz 1955—56. évi pártoktatásról szóló határozata, amely szintén hangsúlyozza a politikai gazdaíágtar tanulmányozásának fontosságát. Mién szükséges a politikai gazdaságtan tanulmányozása ? A jelenkor a szocialista gazdasági rendszer győzelmének s a kapitalista gazdasági rendszer pusztulásának korszaka. Hogy a szocializmus építésének mi is aktív részesei lehessünk, hogy helyesen értelmezzük s magunkévá tegyük a pártunk és kormányunk altal kitűzött feladatokat, hogy megértsük a lejátszódó nemzetközi események okait — mindez megköveteli a politikai gazdaságtan elméleti alapjainak elsajátítását. A politikai gazdaságtan az emberek társadalmi-termelési viszonyaival foglalkozó tudomány. Feladata, hogy megismertesse dolgozóinkat a gazdasági fejlődés objektív törvényéivel, amelyek ismerete lehetővé teszi, hogy dolgozóink helyesen cselekedjenek gazdasági életünk minden szakaszán. A politikai gazdaságtan tanulmányozásának nagy jelentősége van a kapitalizmus viszonyai között élő proletariátus számára is. A proletariátusnak, mint a kapitalista rend leghaladóbb osztályának feladata, hogy vezesse a kapitalizmus megdöntéséért vívott harcot. E történelmi hivatását a proletariátus akkor tudja igazán betölteni, ha elsajátítja a marxista tanokat, amelyek fontos része a politikai gazdaságtan. Nem kevésbé fontos a politikai gazdaságtan tanulmányozása a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában. A kapitalizmus ösztönös, anarchikus fejlődésével szemben a szocializmust tudatosan, tervszerűen építjük. Ez jelentős mértékben növeli a gazdaságtan tanulmányozásának fontosságát. Ahhoz, hogy a szocializmust tudatosan, tervszerűen építhessük, szükséges, hogy ismerjük a célt, amely felé haladnunk kell. Ez a cél a szocializmus gazdasági alaptörvényében jut kifejezésre. Ismernünk kell a népgazdaság tervszerű és arányos fejlődésének objektív gazdasági törvényét s annak követelményeit. Ugyanígy elkei ülhetetlenül szükséges a többi gazdasági törvények tanulmányozása is, amelyek az átmeneti időszakban érvényesülnek. Ilyenek pl. az értéktörvény, a munka szerinti elosztás törvénye, a szocialista felhalmozás (akkumuláció) törvénye stb. A szocializmus gazdasági törvényei a szocializmus gazdasági alaptörvényének vannak alárendelve, annak érvényesülését segítik elő. A politikai gazdaságtan oktatásának és tanulmányozásának fontosabb követelményei A politikai gazdaságtan oktatásának és tanulmányozásának módszereiről recept nincs s nem is lehet. E tudomány elméleti alapjainak mielőbbi elsajátítása a körülményektől függ. Már az a tény, hogy az emberek adottságaiknál fogva különböző tehetségüek, az általános műveltség alacsonyabb vagy magasabb fokán állnak, rendelkeznek a kellő gyakorlati tapaszta latokkal vagy nem, munkakörük feltétlenül mtgköveteli a politikai gazdaságtan tanulmányozását vagy kevésbé stb. — kizárja egy végleges recept kidolgozásának lehetőségét. Továbbá a politikai gazdaságtan, mint mindén más haladó tudomány, állandóan fejlődőben van s ezért megköveteli, hogy-a kornak megfelelően más és más szempontból tanulmányozzák, ami szintén kizárja egy állandósított recept használatát. Mindazonáltal vannak bizonyos szempontok, amelyeket figyelembe kell vennünk. Útmutató e téren a CSKP KB határozata az 1955—56. évi pártoktatásról, amely hangsúlyozza, hogy a politikai gazdaságtant a gyakorlati élettel, a nemzetgazdasági kérdésekkel szoros összefüggésben kell tanulmányoznunk. Valóban, e tudomány akkor lehet a munkásosztály hatalmas fegyvere, ha nem szakad el azoktól a megoldásra váró feladatoktól, amelyek dolgozó népünk előtt állanak. f

yakran találkozunk azzal a nézethogy a politikai gazdaságtan oktatásának feladata megmagyarázni az egyes fogalmakat. Ezen elvtársak szerint az egyes nemzetgazdasági kérdések megvilágítása nem tartozik a politikai gazdaságtan tanulmányozásához, s teljesen el akarnák szigetelni a politikai gazdaságtant az ágazati gazdaságtan egyes kérdéseitől. Az ilyen és ehhez hasonló nézetek terjesztése káros hatású, megmerevíti a politikai gazdaságtant s a legtöbb esetben dogmatizmushoz vezet. Vajon mit ér az oktatásnak az a módszere, amely arra kényszeríti a hallgatókat, hogy alaposan „bemagolják" az egyes elméleti tételeket, azónban elszakítva az élet különféle jelenségeitől? Ilyen esetekben a politikai gazdaságtant, mint tudományt tétlenségre kárhoztatjuk s nem tölti be méltó hivatását. A politikai gazdaságtan oktatásánál, valamint tanulmányozásánál sohasem szabad szem elöl tévesztenünk az elmélet és a gyakorlat egységét. E téren a marxizmus-leninizmus klasszikusait kell példaképül vennünk, akik müveikben mesterien használták fel a konkrét tényeket az egyes elméleti tételek igazolására. Marx: „A tőke", Engels: „A munkásosztály helyzete Angliában", Lenin: „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban" stb. című munkáikban ragyogó példaképét mutatják az elmélet és a gyakorlat egysége megvalósításának. A politikai gazdaságtan tanulmányozásánál nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy komoly tudományággal állunk szemben, amelynek tanulmányozása nehézségekbe ütközik. „A tudományhoz nem visz széles országút, s csak azok remélhetik, hogy napsütötte ormait elérik, akik nem riadnak vissza attól, hogy meredek ösvényeinek megmászása fáradságos," (Marx: A töke 1. 23.) Marx e figyelmeztetését nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Azoknak, akik a politikai gazdaságtant tanulmányozzák, számolniuk kell a kezdeti nehézségekkel. Szükséges, hogy ne csupán olvassák a marxista műveket, hanem maguk is gondolkodjanak az olvasottakon s érdeklődjenek minden új iránt. A politikai gazdaságtan tanulmányozása kezdeti nehézségekkel jár ugyan, ez azonban nem jelenti azt, hogy e tudomány elméleti alapjainak elsajátítása s annak gyakorlati alkalmazása csak kiváló személyiségek ügye lehet, vagy ahogy mondani szokták, erre csak „született tehetséggel" rendelkező egyének képesek. Ilyen nézetekkel még ma is gyakran találkozunk. Erről tanúskodik az a tény is, hogy kádereink nevelésénél — különösen a rövidtartamú tanfolyamokon — a politikai gazdaságtanra a hallgatók jelentős része úgy tekint, mint valami „félelmes" tudományra, amelynek megértése csaknem lehetetlenség. Hol kell keresnünk e káros nézetek okait? Melyek azok a hiányosságok, amelyek az ilyen nézetek elterjesztését elősegítik? Gyakran előforduló hiányosság mutatkozik a helytelen oktatási módszerekben, oktatóink, propagandistáink alacsony ideológiai felkészültségében. Oktatóink jelentős része nem veszi figyelembe a hallgatók elméleti tudásának színvonalát s megfeledkeznek arról, hogy olyan emberek előtt beszélnek, akiknek csak ma, népi demokráciánk viszonyai között vált lehetővé az életben, hogy tudománnyal foglalkozzanak. Helytelen, ha az előadó ugyanolyan igényeket támaszt a hallgatókkal szemben, mint amilyeneket önmagától is elvár. Gyakran megesik, hogy egyes előadók kétórás előadásban a fogalmak egész halmazát tárják a hallgatók elé. Ez azonban csak nagyon tömörített formában lehetséges, az előadó csaknem jelszavakban mondja el mondanivalóját. Az oktatás ilyen formája nem teszi lehetővé, hogy az egyes fogalmakat a gvakorlati élettel szoros összefüggésben tárgyalja az előadó. Ez az oka leggyakrabban annak, hogy a hallgatók a politikai gazdaságtanban „félelmes" tantárgvat látnak. Éppen ezért az előadónak sohasem szabad figyelmen kívül hagynia azt, hogy hallgatói mennyire értették meg az előadását. Az előadás színvonalának kiértékelésénél nemcsak abból kell kiindulnunk, milyen magas stílusban van az megszerkesztve, hanem abból is, hogy figyelembe vesszük, kinek készült, mennyire érthető formában tárgyalja, de nem vulgarizálja a gazdasági életünk problémáival összefüggő elméleti tételeket. Az említett hiányosságok leküzdésénél nagy jelentősége van a reális, megvalósítható oktatási programok kidolgozásának. Sok esetben az előadások alacsony színvonalának oka abban rejlik, hogy az előadó az előadás kidolgozásánál szorosan ragaszkodik a helytelenül kidolgozott oktatási programhoz, amely túl sok anyagot ölel fel. A közeljövőben az a feladat áll előttünk, hogy ott, ahol nincs lehetőség a tanórák meghosszabbítására, olyan programokat dolgozzunk ki, amelyek megfelelnek a hallgatók képességeinek s amelyekben az „adagolás" továbbra is ösztönző hatású, s nem fékezője a tanulmányi előmenetelnek. A politikai gazdaságtan oktatásánál az előadónak olyan módszert kell választania, amely a hallgatókat fokozott önállóságra neveli. Szükséges, hogy az előadás mind tartalmában, mind formájában felkeltse a hallgatókban az érdeklődést, kezdeményezésre, vala-