Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-28 / 180. szám, csütörtök

IIJ SZ0 '1955. július? ~2§: Rendet kell teremteni, de minél előbb T avaly is, Ae meg az idén Is sok roasz szó esett a várkonyi szövetkezetesek között a közös gazdál­kodásról. Mondjuk meg űgy, ahogy •an, a tagok elégedetlenek. Elégedet­tnek, mert • múlt évben is csak 6,50 koronát kaptak munkaegységenként. Ez bizony nem sok. Ezzel az ered­ménnyel nem igen lehet dicsekedni. De vajon hová lett a pénz? Hiszen a a várkonyi nép igazán szorgalmas. A termés is elég szép volt, mégis a pénz Szűkösen jött a házhoz. A tagok zúgolódtak. Szidták a veze­tőséget, de ez sem segített. A végén aztán 25 szövetkezeti tag hagyta ott a közöst, Mi volt az oka ennek, hogy 25 kisparaszt megváljon a szövetke­zettől és a nehezebbet, a rosszabbat, az egyéni gazdálkodást választotta. Akadna talán olyan ember is, aki most a szövetkezet elnökét venné elő és attól próbálna érdeklődni a szövet­kezet helyzete felöl. Ezzel bizony egy cseppet sem lenne okosabb. Tóth Ká­roly, a szövetkezet elnöke csak papíron elnök, a valóságban csupán bábu. amit a kulákok — tisztesség ne essék — madzagon rángatnak. Ezért hát ne­künk más utat kell keresnünk, hogy némi Ve g tiszta képet kaphassunk e szö­vetkezetről. Nézzünk izéjjel egy kicsit az állat­tenyésztésben. Nézzük meg, ki áll en­nek az igen fontos, mondhatnánk a szövetkezet egyik igen fontos pénz­forrásának élén, és hogyan végzi fel­adatát. A szövetkezet zootechnikusa Bé­nes János. Nem akarok sokat foglalkozni a múltjával, csak azt aka­rom megmondani, hogy Bénes János az egyik kerékkötője a közös gazdál­kodásnak. Hogy miért? Azért, mert kulák! Hogy a régi kulákvilágban mi­lyen volt, arról volt szolgái tudnának a legtöbbet beszélni. De nem is ez most a lényeg, hanem az, hogy mint kulákbó! lett szövetkezeti tag, mit csi­nált a szövetkezetben, ahová a helyi pfirtszervezet és a helyi nemzeti bi­zottság tudtával lépett be. Azt már említettük, hogy Bénes János a szövetkezet zootechnikusa. Azt, hogy ért az állatokhoz, nem akar­juk letagaijni. A szövetkezet állatait is úgy kezelte, mint egy mindent tu­dó kulák. Nem kell sokat tömi az embernek a fejét, hogy tiszta képet kapjon, csak éppen egy kicsit nyitott szemmel és nyitott füllel kell járnia. Az emberek úgy beszélnek, hogy: „Bé­nes kulák, tönkretetted a szövetkezet állattenyésztését. Bénes kulák, nincs helyed a szövetkezetben." Csak éppen a szövetkezet vezetői és a helyi párt­szervezet nem vette észre -mindezt éveken keresztül? B énes János keze alatt 1953-ban 285 sertés és 31 szarvasmarha pusztult el. Ezt a „teljesítményt" 1954­ben még jobban fokozta. A múlt év­ben 450-re emelkedett az elhullott ser­tések száma. A szarvasmarhák elhullá­si számát pedig eggyel növelte. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk az ügyet, megállapíthatjuk, hogy ezen a téren a kulák jóval nagyobb ered­ményt ért el, mint ahogy azt az első percben hinnők, mert a 32 állat mind hasas volt. így a valóságban 64 állat­nak kellett elpusztulni Bénes jóvoltá­ból. Az 1954-es évben csak hozzávető­legesen 149 500 koronával károsította meg a közöst. Hogy a szövetkezeti ta­gok csak 6,50 koronát kaptak egy­egy munkaegységre, jórészt Bénes lel­kén szárad. A szövetkezet tavaly rengeteg tejjel maradt adósa az államnak. Természe­tes, hogy szabad eladásra nem is gon­dolhattak. Bénes szerint ez már nem az ő hibája, hanem az agrónómusé, mert nem biztosított elég takarmányt az állatoknak. Nézzük meg már most a rossz szívű agronómust, aki éhezni hagyta a sze­gény párákat. Ki lehet ez a „kő­szívű" ember. No, hát találja ki va­laki. Senki más, mint Nagy Miklós gazdasági iskolát végzett 22 hektáros kulák. Életében mindig ingyenélő, más munkáján hízó here. Nemcsak az ter­heli ennek a pökhendi kuláknak a lel­két, hogy nem biztosított elegendő takarmányt az állatok részére, hanem sok más dolog is. Elég ahhoz egy kis napsugár, hogy olvadni kezdjen a vaj a kulák afrronómus fején. Nem cse­kélység az sem, hogy az idén 33 hek­táron a régi módszer szerint vettette az árpát el, holott határozat volt rá, hogy sűrűsorosan kell elvetni. Ez a „kuláktudomány" hektáronként 2,5 mázsával kevesebb termést eredmé­nyezett, mint azok a területek, ahol a sűrűsoros vetést alkalmazták. Ez a kulákcsalafintaság majdnem két vagon terméssel rövidítette meg a közöst. A híres kulákagronómus minden erejével arra törekedett, hogy a mag minél előbb a földbe kerüljön. A kukoricát is iparkodott a lehető leggyorsabban elvetni. Ennek az ipar­kodásnak meg is lett az eredménye. Elvetette a kukoricát 12 hektáron, de úgy látszik, hogy ott nem törnek az idén kukoricát, mert még a mai napig sem bújt ki a földből. A kukorica­vetőmag temetője felett azonban szé­pen felburjánzott a gyom. Ezért ipar­kodott tehát Nagy Miklós idejében vet­ni. A nagy „sietségben" szántás után elfelejtette a súlyos hantokat szét­dolgoztatni, azonnal vettetett. Az ösz­szeszáradt rögök közöl — bármeny­nyire is vágyott a kukorica a nap­fény után — nem tudott kibújni. A rögök alatt a mai napig várja a „fel­támadást." Nagy Miklós csak az idei tavaszi munkáknál végzett kártevó munkájá­val több mint 7000 korona kárt oko­zott a szövetkezetnek. Vajon a kulák­nal ez a „jóakaratú" munkája hozzá­járul-e a szövetkezet gyarapodásához? Adjanak erre választ a várkonyiak. M éhes Sándornak már nem volt olyan szerencséje, mint az előbbi kettőnek. Neki már nem jutott sem zootechnikusi, sem a^ronómusi állás, ö már mint közönséges kocsis „dolgozott", illetve szabotált a szövet­kezetbén. Mór belépésekor kisgazdát csinált önmagából. Mint hathektáxos gazda lépett a szövetkezetbe. Hogy a valóságban mennyi földje volt, az még ma is titok. De az biztos, hogy hathektáros gazda nem tartott volna 2—3 szolgát. A kulákköntöst levetni és kisgazda-köpenyt magára ölteni köny­nyű volt, mert Végh Mihály, aki a he­lyi nemzeti bizottságon mint irodai munkaerő dolgozott — segítette eb­ben. A kulákból lett kisgazda, ahogyan tudott, igyekezett lépést tartani az előbbi kettővel. A szövetkezetben van még a 350 holdas Végh László is. Vajon mit ke­res ő a közösben? Mit akar ő a be­csületes földművesek soraiban? Erre válaszoljanak a helyi pártszervezet tagjai. Erre válaszoljon Tóth Károly, a szövetkezet elnöke. Mit keres Végh László a szövetkezetben? Vajon miért kapott tavaly is 764 munkaegységet, Méhes Sándor 920-at, Nagy Miklós 811-et, Bénes János pedig 875-öt. Gyűlt a kulákok munkaegysége akár dolgoztak, akár nem. Nem így volt ez azonban a becsületes szövetkezeti ta­gokkal. Hegedűs Ferenc például a szö­vetkezet egyik legszorgalmasabb tag­ja, s ennek ellenére csak 570 munka­egységet tudott szerezni, holott egye­dül többet dolgozott, mint a négy ku­lák együttvéve. A helyi pártszervezet kötelessége, hogy minél előbb rendet te­remtsen a szövetkezetben. Le kell tör­ni a Bénesek, Nagyok és Véghek szarvát. A várkonyi kommunisták nem tűrhetik tovább, hogy a kulákok to­vábbra is a becsületes szövetkezeti tagok bőrén hízzanak. Rendet kell te­remteni, de minél előbb. KI kell űzni a kulákokat a szövetkezetből és bíró­ság elé kell állítani valamennyit. (-a-n-) A MEZŐGAZDASÁG HÍREI BEFEJEZÉSHEZ közeledik az aratás az alsóváradi szövetkezetben is. Két S-4-es jelzésű szovjet kombájn és hét aratógép végzi az aratást. Nappal aratnak, éjjel a tarlót forgatják. A gabona hektárhozamai szépek. Átlag­termésük búzából hektáronként több mint 22 mázsa, de olyan tábla is akad, amelyikről 26 mázsás hozamot takarí­tottak be. A jó munka láttán a múlt héten három földműves kérte felvé­telét a szövetkezetbe. A KÉTYI SZÖVETKEZET gabona­földjein Is lassan elhallgatnak a kom­bájnok, s felzúgnak a cséplőgépek. A kombájnnal való aratás megmutatta, hogy szép a terméshozam. Öszi árpá­juk átlagosan 32,5 mázsa, a repcéé 19, s a búzából is elérik a 22 mázsás hek­táronkénti átlagtermést. A közös gaz­dálkodás előnyei meggyőzték a falu egyénileg dolgozó parasztjait, közülük egy sem ért el olyan hektárhozamot, mint a szövetkezetesek. Több kis- és középparaszt aratás után belép a szö­vetkezetbe. • * » DOBIÄS ISTVÁN felsővezekényi kis­paraszt gépekkel végezte az aratást, s búzáját kombájn aratta le. A gé­pek segítsége lehetővé tette, hogy már teljesítette gabonából mindennemű be­adási kötelezettségét. Átlagos termés­hozama 19 mázsa volt hektáronként. A MALINOVOI EFSZ már az elmúlt években is ültetett előcsíráztatott burgonyát, de olyan eredményre, mint amilyent az idén elértek, még eddig nem volt példa. A jó eredmény titka abban rejlik, hogy az idén pontosan betartották az agrotechnikai előíráso­kat. Az előcsíráztatott krumplit here­fiives-keverék és silókukorica után Ültették. A földet koVnposztos trágyá­val javították meg. Nagy gondot for­dítottak arra is, hogy a növényápolási munkákat idejében és jól elvégezzék. Az eredmény nem Is maradt el, mert egy hektárról 140 mázsa krumplit tud­tak betakarítani. Ilyenre még nem volt példa a faluban. így aztán nem volt nehéz teljesíteni a korai krumpliból a beadási kötelezettségeket, sőt ínég terven felül is tudtak eladni, és ezért 1500 koronát kaptak. Szabó Ferenc, Malinovo A PANYIDARÖCI EFSZ július 16-án kezdte meg az aratást. Eddig learat­tak 12 hektár repcét, amit azonnal kl is csépeltek. Ezenfelül 5 hektár őszi árpát, 10 hektár rozsot, 12 hektár tavaszi árpát és 20 hektár őszi búzát takarítottak be. A learatott területe­ken a tertnést azonnal keresztekbe rakták. Nagy B., Fanyidarőc • • * A KOMÁROMI TRAKTORÁLLOMÁS dolgozói teljes lendülettel végzik az aratást. A traktorosok minden percet kihasználnak, hogy az igazán gazdag termést minél előbb betakaríthassák. Együtt örülnek a szövetkezeti tagok­kal a nagy hektárhozamoknak. Az Ifjúsági Faluban dolgozó traktorosok például olyan búzát arattak, amely a szövetkezeti tagok számítása szerint 45 mázsás átlagtermést biztosit hek­táronként. Hogy a gazdag termésből egy szem se vesszen kárba, minden egyes traktoros a legjobb tudása sze­rint végzi munkáját. Bús László, Komárom A ZSELIZI TRAKTORÄLLOMÄS a Cseke, Nyír és Málas községek egyé­nileg dolgozó parasztjai részére trak­toros brigádot szervezett. így a föld­műveseket meggyőzték a gépi munka előnyéről és arról Is, hogy a gépet alaposan csak a közös gazdálkodás keretén belül lehet kihasználni. Az aratásban Is sokat segítettek Málason a gépek a kis- és középparasztoknak, s huszonegyen alá is írták a belépési nyilatkozatot. Július 23-án a vezető­séget is megválasztották és úgy dön­töttek, hogy a cséplést már közösen végzik. • » • A ZSELÍZI JÁRÁSBAN a damásdi EFSZ-ben a 22 tagból álló CSISZ-cso­port csaknem 110 hektár területet művel meg. Huszárik János jó szer­vezőnek bizonyult, a csoport eredmé­nyei kimagaslóak. Tavaszi árpából 22 mázsás hektárhozamot értek el. Jó munkájukért a csoport elnyerte a CSISZ Központi Bizottságának vándor­zászlaját Szombath Ambrus, Nyitra mint a tudományos munka módsze­reinek elsajátítására nevelje őket. A politikai gazdaságtan a burzsoá né­zetekkel vívott harcban fejlődött és fejlődik, s e harcban mindig a mun­kásosztály érdekeit védelmezi. Ezért e tudomány pártos, harcos tudomány. Az előadásoknak tükrözníök kell ezt a harcot, ezt a pártosságot, ha a hallga­tókat harcos, pártos állásfoglalásra akarjuk ne^ebtL A klasszikus művek tanul­mányozásának jelentősége A politikai gazdaságtan elméleti alapjainak mélyebb, tüzetesebb tanul­mányozása elkerülhetetlenül megköve­teli a marxista irodalom tanulmányo­zását. Ide tartozik elsősorban Marx­nak „A tőke" című műve, amelyet élete fő művének nevezett. Általában u klasszikus művek minden mondatára űgy kell tekintenünk, hogy azokban mély tartalom s hatalmas történelmi tapasztalat rejlik. Nagyon fontos fel­adat hárul propagandistáinkra abból a szempontból is, hogy megtanítsák a hallgatókat a könyvvel való bánásmód­ra, jegyzetek készítésére. Célszerű, ha a tantárgy oktatásának megkezdése előtt részletes magyarázatot adunk a tanulás és a jegyzetkészítés mód­szereiről. Azt a fáradozást, amelyet a klasz­szikus művek tanulmányozására for­dítunk. bőven kárpótolja az az esz­mei gazdagság, amelynek hirtokába ju­tunk. Ezért, ahol erre az előfelté­telek megvannak, ajánlatos a marxis­ta klasszikus irodalmat kötelező iro­dalomként élőim!. Ezen a téren már jelentós lépéseket tettünk előre. A klasszikusok tanulmányozása egyre in­kább terjed. Helytelen azonban, ha a klasszikus irodalom tanulmányozásá­val túlterheljük hallgatóinkat. A klasz­szikusokkal való túlterhelés nem aján­latos, mert felületes tanulmányozá­sához s a marxista irodalomtól való elidegenedéshez vezethet. Nagyon fon­tos a hallgatók döntő többségének ideo­lógiai fejlettsége szerint elbírálni, hogy milyen irodalmat írunk elő kötelező irodalomként. A klasszikus irodalom tanulmányo­zása mellett nem szabad lebecsül­nünk a további politikai irodalom, va­lamint a különféle folyóiratok tanul­mányozását sem. Emellett feltétlenül szükséges be­hatóan tanulmányozni a párt- és a kormányhatározatokat, amelyek az adott időszaknak megfelelő célkitűzé­seikkel megmutatják számunkra, hogy milyen gyakorlati problémák megoldá­sának szolgálatába állítsuk gazdaság­tanunkat. A „Politikai gazdaságtan" cimü tankönyvről A közelmúltban jelent meg a „Poli­tikai gazdaságtan" c. tankönyv magyar kiadása. Ez az első tankönyv, amely átfogó anyagot szolgáltat a politikai gazdaságtan tanulmányozásához. E tankönyv hozzásegíti dolgozóinkat ah­hoz, hogy a politikai gazdaságtan alap­fogalmait népszerű formában, köny­nyen érthető módon s megbízható for­rásból tanulmányozzák. Az eddig kiadott hasonló tankönyvek hiányossága az volt, hogy nem tár­gyalták kellőképpen a jelenlegi kapita­lizmus viszonyait s főleg a szocia­lizmus politikai gazdaságtanánál mu­tatkoztak komoly hibák. Ez az új tankönyv kiküszöböli ezeket a hibá­kat. A „Politikai gazdaságtan" c. tan­könyvet a legjobb szovjet közgazdá­szok: K. V. Osztrovityanov, L. A. Leon­tyejev, D. T. Sepilov stb. kollektív munkájával állították össze. Kiadása előtt az SZKP KB-ja széleskörű vi­tát rendezett a műben foglalt gazda­sági kérdésekről. A vitába Sztálin elv­társ is bekapcsolódott „A szocializ­mus közgazdasági problémái a Szovjet­unióban" című műve megírásával, amelynek segítségével lehetővé vált a „Politikai gazdaságtan" c. tankönyv ki­adása. A tankönyv három fő részből áll: 1. Kapitalizmus előtti termelési mód, 2. Kapitalista termelési mód, 3. Szocialis­ta termelési mód". Nagy jelentőségű e tankönyv harmadik, vagyis a szocia­lista termelési, móddal foglälkozó ré­sze, amely az egész anyagnak csaknem felét képezi. A harmadik rész XII—XV. fejezete különösen fontos számunkra, mrrt mi most az átmeneti időszakban élünk s eaek a fejezetek éppen a ka­pitalizmusból a szocializmusba való átmeneti időszakot tárgyalják. A tan­könyv e része világosan elénk tárja a kapitalista gazdasági rend pusztu­lásának és az új szocialista gazdasági rend győzelmének törvényszerűségeit, valamint az átmeneti időszakban érvé­nyesülő gazdasági törvényeket. E tankönyv tanulmányozásának je­lentősége még jobban kidomborodik, ha figyelembe vesszük, hogy a poli­tikai gazdaságtan fejlődése lemaradt népi demokráciánk követelményei mö­gött. Hozzásegíti alsó és közép káde­reinket, valamint a széles dolgozó tömegeket is ahhoz, hogy lemaradásu­kat utolérjék. A „Politikai gazdaságtan" c. tan­könyv tartalmának elsajátítása, annak gyakorlatban való felhasználása nagy­mértékben hozzájárul a népgazdasá­gunkban előforduló hiányosságok kikü­szöböléséhez, dolgozó népünk anyagi és -kulturális életszínvonalának emelé­séhez. Pártszervezeteink feladata a politikai gazdaságtan propagálásában A marxizmus-leninizmus eszméinek propagálása elsősorban pártszerveze­teink feladata. Ez természetes. A kom­munista párt éppen abban különbözik más pártoktól, hogy felismeri a tár­sadalom fejlődésének törvényszerűsé­geit és olyan politikát folytat, amely a legjobban megfelel a széles dolgozó tömegek érdekeinek. Ahhoz, hogy pár­tunk politikáját következetesen meg tudjuk valósítani, elsősorban a kom­munistáknak kell minden téren, így a marxizmus-leninizmus eszméinek el­sajátítása és propagálása terén is pél­dát mutatniuk. Pártszervezeteink egyik fontos fel­adata, hogy megteremtsék az előfelté- 1 teleket mind a párttagok, mind a pár­tonkívüliek számára a politikai gaz­daságtan elméleti alapjai elsajátítá­sához. Ezeknek az előfeltételeknek a megteremtése lehetővé válik az 1955 , —56. évi pártoktatás sikeres lefolyá- : sának biztosításával. Hogy pártszerve­zeteink milyen magas színvonalra tud­ják emelni az 1955—56. évi pártokta­tást, az elsősorban a propagandisták kiválasztásától függ. A propagandistá­nak fejlettnek s a burzsoá ideológiától mentesnek kell lennie. Helytelen, ha a dialektikus és a történelmi materializ­must olyan propagandista tanítja, aki maga is az idealizmus híve, vagy ha a politikai gazdaságtan keretein belül pl. a kollektivizálásról, a munkatermelé­kenység fokozásáról stb. olyan előadó beszél, aki maga sem mutat jó példát ezen a téren. Ilyen esetekben joggal állapítják meg a hallgatók: „bort iszik, vizet prédikál". A politikai gazdaságtan oktatásához a lehetőség szerint olyan propagan­distákat kell kiválasztanunk, akik ideo­lógiai felkészültségük mellett figye­lemmel kísérik nemzetgazdaságunk fejlődését, akiknél megvan az előfelté­tel arra. hogy a politikai gazdaságtan egyes elméleti tételeit helyesen tudják összekapcsolni a gyakorlati élettel. Ezen a téren pártszervezeteink előtt nagyon felelősségteljes feladat áll. mert falvainkon, különösen a magyar­lakta területeken kevés képzett mar­xista propagandistával rendelkezünk. E hiányosságok kiküszöbölése szempont­jából ki kell választanunk a szocializ­mus építésében példát mutató, pár­tunkhoz hű. fejlődőképes elvtársakat s lehetővé kell tenni számukra a to­vábbfejlődést. Pártszervezeteink feladata az egyes gazdasági kérdések sajtóban való pro­pagálása is. Az elmélet és a gyakorlat egysége megvalósításának szempontjá­ból nagyon fontos követelmény, hogy a szocializmus építésében elért gazda­sági sikereinket tudassuk a széles dol­gozó tömegekkel. A sajtó lehetővé 'teszi, hogy az egymástól távol élő dolgozók tájékozódjanak a mindennapi élet eseményeiről, hogy dolgozóink át­adják egymásnak munkatapasztalatai­kat, megtárgyalják a hiányosságok okait, valamint azok kiküszöbölésének módszereit. Ezen a téren elsősorban azoknak az elvtársaknak kell példát mutatniuk, akik hivatásuknál fogva közvetlen érintkezésben vannak a gya­korlati élettel. Ezen a téren a járási és a kerületi pártbizottságok dolgozói­nak kell aktívabban bekapcsolódniuk a propagációs munkába. Az említett elv­társak a sajtópropagandával nagy mér­tékben elősegíthetik népgazdaságunk fejlődését. Pl. sok esetben megtörté­nik. hogy az EFSZ-ben felvetődik az egyenlősdi káros elmélete, amelyet éppen ezek az elvtársak tudnának a leghamarabb megsemmisíteni azzal, hogy a munka szerinti elosztás törvé­nyét a konkrét tények segítségével a sajtóban is propagálnák. Propagandánk ilyen formája egyrészt segít a hiá­nyosságok kiküszöbölésénél, a munka­tapasztalatok átadásánál. másrészt konkrét anyagot szolgáltat azon elv­társak számára, akik egyes közgazda* sági elméleti tételeket dolgoznak fel. A sajtó útján történő propagáció je­lentős mértékben hozzájárulhat az el­mélet és a gyakorlat egységének meg­valósításához. Az átmeneti időszak számtalan olyan problémát vet fel a szocializmus építésében, amelyeknek megoldásához a sajtópropaganda vagy bírálat jelentős mértékben hozzájárul­hat. A fennálló hiányosságok leküzdése érdekében pártszervezeteinknek fel kell venniük a harcot a hiányosságok­kal szemben passzív magatartást tanú­sító megnyilvánulásokkal. Nem lehet közömbös egyetlen kommunista szá­mára sem, hogy napjainkban dolgozó parasztságunk hogyan van meggyőződ­ve a szövetkezeti gazdálkodás előnyei­ről, milyen eredményeket érünk el a /munkatermelékenység fokozása terén, mennyire tudtuk üzemeinkben meg­valósítani a gazdaságosság, az önálló elszámolás rendszerét stb. Pártszer­vezeteinknek oda kell hatniuk, hogy minden kommunista aktívan kivegye részét a munkából, érdeklődjön orszá­gunk sorsa iránt s harcoljon a pártunk és kormányunk által kitűzött felada­tok megvalósításáért. Mindezekhez azonban elkerülhetetlenül szükséges, hogy minden kommunista behatóan tanulmányozza a politikai gazdaság­tant, mint a marxizmus-leninizmus fontos részét, amelynek tanulmányo­zása jelentős mértékben meggyorsít­hatja népgazdaságunk fejlődését. A politikai gazdaságtan azzal, hogy fel­tárja a burzsoá ideológia gazdasági alapjait, jő fegyver a burzsoá naciona­lizmus elleni harcban, a proletár nem­zetköziség szellemének megvalósítá­sában. valamint a szocialista hazafi­ságra való nevelés terén. Megmutatja a helyes utat, amelyen dolgozó né­pünknek pártunk vezetésével haladnia kell. Magyar Bertalan

Next

/
Thumbnails
Contents