Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-28 / 180. szám, csütörtök

% 4 UJSZ0 1955. július 28. A német nép számára egyedül a köksönös megértés i tárgyalás lelet hasznos (Folytatás a 3. oldalról.) sietett a párizsi egyezmények ratifikálásával, azt állítva, hogy ezen egyezmények megvalósítása a nyugati nagyhatalmaknak állítólag lehetővé teszi, hogy a Szovjetunióval az „erő helyzetéből" beszéljenek. Az a véleményem, most már mindenki előtt világos, hogy ezek a számítások indikolatlanok voltak. (Taps.) A genfi értekezleten nyíltan kijelentettük, hogy olyan körülmények 1 között, amikor Németország területén két különböző szociális és gazdasági rendszerű állam alakult, olyan feltételek között, amikor Nyugat-Németország tagja az Északatlanti Tömbnek és a Nyugatuerópai Uniónak, a német probléma megoldása nehéz dolog. Megoldásához a jelenlegi feltételek mellett szükséges, hogy a nagyhatalmak éppúgy, mint maga a német nép Né9 metország mindkét részében nagy és igaz: erőfeszítéseket tegyenek. Legjobb volna az, ha a német kérdést maguk a németek oldanák meg, akik kétségtelenül a helyesebb utat választhatják Németország fejlesztésére. (Hosszan tartó taps.) Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy most Európában új körülmények alakultak ki, amelyeket a Németország egyesítése kérdésének megoldásában figyelembe kell venni. Vajon nem világos-e, hogy Németország különböző irányban fejlődő két részének mechanikus egyesítése nem reális? A jelenlegi helyzetben Németország egyesítésének egyedüli útja az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése, Németország két része közötti gazdasági és politikai kapcsolatok megerősítése és fejlesztése. A német kérdést nem lehet megoldani a Német Demokratikus Köztársaság érdekeinek rovására. (Hosszan tartó taps.) Meggyőződésünk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói nem értenek egyet azzal az állásponttal, amely csupán az országok nyugati csoportosulásainak érdekeivel számol a Német Demokratikus Köztársaság rovására. Vajon a Német Demokratikus Köztársaság egyetérthet-e azzal, hogy bekapcsolják az Északatlanti Tömbbe és a Nyugateurópai Unióba és reá hárítják a lázas fegyverkezés terheit? Vajon a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói egyetérN. Sz. Hruscsov beszéde tenek-e valamennyi politikai és szociális vívmányaik felszámolásával, öszszes demokratikus átalakulásai felszámolásával? Meg vagyok győződve arról, hogy a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói sohasem lesznek hajlandók ezen az úton halódni. (Hoszszan tartó taps.) Nem kételkedünk abban, hogy a nyugatnéfnet lakosság túlnyemó többsége sem ért egyet az újrafelfegyverzés és lázas fegyverkezés politikájával, mert jól ismeri ennek a politikának valamennyi súlyos következményeit. A genfi értekezlet napjaiban a szovjet küldöttséghez levelek ezrei érkeztek és számos küldöttség látogatta meg, köztük Nyugat-Németország lakosságának küldöttségei is, amelyek a négy nagyhatalom kormányfőitől a német kérdés olyan megoldását követelték, amely az egyesített Németországot a békés és demokratikus fejlődés útjára vezetné. Németország egyesítésére nézve nagy fontosságú a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti közeledés. Mindkét állam az egész német nép érdekében kölcsönös együttműködésre léphet a Németországon belüli élet valamennyi területén, ami kétségtelenül megkönnyítené Németország egyesítésének megoldását. Elvtársak! A szovjet kormány továbbra is szívósan és következetesen védelmezni fogja Németországnak a német nép érdekében való egyesítésére irányuló politikaját. (Taps.) A szovjet kormány elősegíti azt, hogy a nagy német nép egységes, demokratikus, szuverén államot alakíthasson, amely a békeszerető nemzetek családjában elfoglalja az őt megillető helyet. (Hosszantartó taps.) Nagy megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió között elmélyülnek és erősödnek a jóbaráti kapcsolatok. Szilárd meggyőződésünk, hogy ezek a kapcsolatok a jövőben is fejlődni és szilárdulni fognak az egyenjogúság, a kölcsönös tisztelet és egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján. Továbbra is meg kell szilárdítanunk a Szovjetunió és a népj. demokratikus országok barátságát a Német Demokratikus Köztársasággal, amely hozzájárul az európai nemzetek békéjének és biztonságának megszilárdításához. (Hosszantartó taps.) A Szovjetunió, amint ismeretes, normális kapcsolatok — diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok felvételét óhajtja a Német Szövetségi Köztársasággal. Az ilyen kapcsolatok felvétele alapul szolgálna a Szovjetunió és Nyugat-Németország együttműködésére, és így fontos hozzájárulást jelentene Németország egységének felújításához. (Taps.) A szovjet küldöttség a genfi értekezleten hangsúlyozta az olyan kérdések megoldásának nagy fontosságát, mint amilyen Tajvan kérdése, a Kínái Népköztársaság törvényes jogainak felújítása az ENSZ-ben és Ázsia, valamint a Távol-Kelet további megoldatlan problémái. A genfi értekezlet sajnos ezen a téren nem hivatalos véleménycserére szorítkozott az egyes kérdésekben. Az említett problémák azonban egyre halaszthatatlanabbakká válnak és megoldásra várnak. Minél hamarább oldják meg őket, annál jobb. Elvtársak! A Német Demokratikus Köztársaságnak a Nemzeti Frontban tömörült dolgozói, amelynek Németország Szocialista Egységpártja a vezető ereje, jelentős sikereket érnek el az új, demokratikus élet építésében. A Német Demokratikus Köztársaságban való tartózkodásunk napjaiban az önök kormánya vedégszerető meghívása következtében lehetőségünk nyílott meglátogatni néhány vállalatot és néhány mezőgazdasági területet. Láttuk, mily kimeríthetetlen energiával dolgozik a tehetséges német nép, hogy még jobban fejlessze köztársasága gazdagságát és magasabbra emelje kultúráját, s elérje a dolgozók életszínvonalának további emelkedését. Engedjék meg, drága barátaink, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a szovjet kormány, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége, az egész szovjet nép nevében további sikereket kívánjak önöknek alkotó munkájukban, az egységes, békeszerető és demokratikus Németországért folytatott harcukban. (Viharos, hosszantartó taps.) Éljen a Német Demokratikus Köztársaság! (Viharos taps.) ^ Éljenek a Német Demokratikus Köztársaság munkásai, parasztjai és értelmisége! (Viharos taps.) Éljen a szovjet és a német nép barátsága"! (Viharos, hosszantartó ünneplés.) A berlini manifesztáció részvevőinek üdvözlete a Szovjetunióhoz Berlin, július 27. (TASZSZ) — Kétszázötvenezer berlini lakos, a német főváros polgárai, akiknek körében megjelentek a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kiváló államférfiai N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov, testvéri és szívélyes üdvözleteiket küldik a Szovjetunió népének. A nagy békeszerető Szovjetunió képviselői Genfben jelentős sikert értek el a népek közötti kölcsönös megértés, az európai és az egyetemes béke megszilárdítása terén. A népek jól tudják, hogy minden nemzetközi kérdést meg lehet és meg kell oldani békés úton. A genfi értekezlet megmutatta, hogy Németország egyesítését nem lehet megvalósítani sem a szuverén Német Demokratikus Köztársaság, sem pedig a Szövetségi Köztársaság tevékeny részvétele nélkül. Ezért legnagyobb feladatunknak tartjuk, a német nép nemzeti vágyai teljesítése érdekében minden erőfeszítést megtenni a két állam közeledésének elérésére. A keleten és nyugaton lakó németeket egy asztalhoz akarjuk ültetni. hogy megsemmisítsék a militarizmus és imperializmus békét veszélyeztető erőit Nyugat-Németországban, és így utat nyissanak Németország békés egyesítéséhez. A német nép ezért a Szovjetunió javaslataiban a béke és az európai kollektív biztonság utáni vágyainak, valamint az egységes, békés és demokratikus Németország megteremtésére irányuló törekvéseinek kifejezését látja. Éljen Európa és az egész világ békéje! Éljen a német nép és a Szovjetunió népeinek megbonthatatlan barátsága! A Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok augusztus 1-én nagyköveti síkon tárgyalásokat kezd Genfben Véget ért Olaszország Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése Róma, július 27. (TASZSZ). — Olaszország Kommunista Pártja Központi Bizottságának teljes ülése véget ért. Az utolsó ülésen Luigi Longonak, a párt főtitkára helyettesének beszámolójával kapcsolatos vitában több felszólaló vett részt. Palmiro Togliatti, a párt főtitkára beszédében a szocializmus felé irányuló tömegek és a katolikusok közötti kapcsolattal foglalkozott. Togliatti elemezte a keresztény demokrata párt vezetőségének politikáját és megvilágította az olasz munkásmozgalom ellen irányított támadások sikertelenségének okait. Togliatti hangsúlyozta, hogy most megvannak az előfeltételek a néptömegek erőinek egyesítésére. Hatojama japán miniszterelnök nyilatkozata London, július 27. (TASZSZ) — A Reuter hírügynökség tokiói tudósítójának jelentése szerint Hatojama japán miniszterelnök július 26-án ' a japán parlament külügyi bizottságában mondott beszédében újból megerősítette azt a szándékát, hogy véglegesen normalizálja a Japán és a Szovjetunió közötti kapcsolatokat. A tudósítás szerint Hatojama kijelentette, hogy „a helyén marad mindaddig, míg a japán-szovjet tárgyalásokat nem koronázza siker" és hozzátette, „szilárdan elhatározta a megegyezés elérését". A szovjet-japán tárgyalásokkal kapcsolatban, amelyek most folynak Londonban, Hatojama hangsúlyozta, hogy mindkét fél „a szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartásának és az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak elveiből indul ki." Választási kampány Kambodzsában Peking, július 27. (ČTK). — Az „Üj Kína" sajtóiroda kambodzsai jelentése szerint a kambodzsai királyi hatóságok a haladó kambodzsaiak egy csoportjának, akik szabad választásokat követeltek, megtiltották saját szervezet alakítását. A királyi hatóságok a növekvő népi mozgalomtól való félelmükben kijelentették, hogy „biztonsági okokból" több tartományban nem lehet választásokat tartani. A

J hatóságoknak ezek á tettei a kambodzsai népben jogos felháborodást keltettek. A kambodzsai nép követeli, hogy a királyi hatóságok a jelenlegi választási kampányban biztosítsák az összes demokratikus szabadságjogokat! A kambodzsai demokrata párt, amely a genfi egyezmény pontos betartását és az USA és Kambodzsa közötti katonai „segélynyújtáj sí" szerződés megszüntetését követeli, egyre nagyobb támogatásra talál. Peking (Uj Kína) — A Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok az Egyesült Királyság diplomáciai szolgálatának közvetítésével üzenetváltást folytatott. Ennek eredményeként megegyeztek abban, hogy a múlt évben Genfben a két fél konzuli képviselői között folytatott tárgyalásokat nagyköveti síkon folytatják avégett, hogy elősegítsék a két ország hazatérni kívánó polgári lakosainak kölcsönös hazatelepítését és lehetővé tegyenek további tárgyalásokat, bizonyos más, a két országot közösen érintő gyakorlati kérdések megoldásának megkönnyítésére. A két fél nagyköveti rangban lévő képviselőinek első találkozójára 1955. augilsztus 1-én kerül sor Genfben. A Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok képviselőinek nagyköveti síkon való jövő tárgyalásainak híre élénk visszhangot keltett a brit sajtóban. Számos lap pozitíven kommentálja ezt a hírt és közli a brit külügyminisztérium képviselőjének nyilatkozatát, amely többek között így szól: „Ezt kedvező eseménynek tartjuk és reméljük, hogy ez az új kapcsolatba gyakorlati kérdésekben hozzájárul a Kína és az Egyesült Államok közötti feszültség enyhítéséhez." A brit sajtó megfigyelői annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy a Kínai Népköztársaság és az USA képviselői közötti közvetlen tárgyalások hozzájárulnak a két ország kapcsolatainak normalizálásához. A Yorkshire Post című lap diplomáciai megfigyelője a következőket írja: „Remény van arra, hogy e tárgyalások folyamán sikerül kiküszöbölni a kölcsönös bizalmatlanságot az Egyesült Államok és Kína között, amely oly nagymértékben megmérgezte e két ország kapcsolatait." A lap hangsúlyozza, hogy jóllehet a Kínai Népköztársaság és az USA képviselőinek jövő találkozójáról a genfi értekezlettől függetlenül tárgyaltak, mégis a nemzetközi feszültség enyhülése, amely az értekezlet következtében nyilvánult meg, kellett, hogy kedvező befolyást gyakoroljon a tárgyalásokra." Eisenhower rádióbeszéde ' Washington, július 26. (TASZSZ). Július 25-én este Eisenhower, az USA elnöke rádióbeszédet mondott a négy nagyhatalom kormányfői genfi értekezletének eredményeiről. Eisenhower elnök többek között ezeket mondotta: „Dulles államtitkár és én tanácsadóinkkal együtt elmentünk a nagy négy értekezletére Genfbe, hogy a lehető legjobban kifejezésre juttassuk az amerikai nép békeigyekezetét és azokat az alapelveket, amelyeken országunk nézete szerint a békének alapulnia kellene. Ezekben az utóbbi hetekben önöktől és a nagy szervezetektől a táviratok ezreit kaptuk. Mindez éreztette velünk, hogy talán helyesen tolmácsoljuk azokat a nézeteket, amelyeket az önök véleménye szerint kifejezésre kellett juttatnunk" — mondotta a továbbiakban Eisenhower elnök. • Beszédének további részében arról beszélt, hogy a béketörekvés számos bonyolult kérdéssel függ össze. így például az igazságosság, a szabadság és biztonság kérdésével a kis és nagy országok esetében egyaránt, a gazdasági felvirágzás kérdésével és az életszínvonal emelésének kérdésével az egész világon. „Természetes, hogy ezen kérdések vizsgálatát nem végezhetjük elhamarkodottan. Meggondoltan és elővigyázatosan kell eljárnunk a következtetések levonásakor és a további eljárásnál is. Nem engedhetjük meg a hanyagságot és az önmegnyugtatást. Hinnünk kell magunkban és ügyünk igazságosságában is. Ma csak egyes személyes benyomásaimat és nézetemet közölhetem önökkel, amelyek talán érdekelhetik önöket és amelyek természetesen a tárgyalások eredményeire és menetére vonatkoznak. De ha lenne időm, akkor az egyes küldöttségek közötti kölcsönös viszonyról és azokról a fő gondolatokról is nyilatkozhatnék, amelyekhez ezek igazodnak. De nem fogok ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, hanem helyettük két általános gondolatot ismertetek, amelyek, biztos vagyok benne, érdeklik az összes amerikaiakat' — mondotta a továbbiakban Eisenhower elnök. „Az első az, hogy sohasem szabad illúziókban ringatnunk magunkat és azt gondolni, hogy a baráti és végeredményben gyümölcsöző tárgyalások egy hete alatt teljesen kiküszöbölhetnék annak a széles szakadéknak problémáit, amely mostanáig kettéosztja Keletet és Nyugatot. Ha gondolkodunk ezekről a dolgokról, könnyen csökkenhetnek reményeink. De mélyen meg vagyok győződve arról, hogy közülünk senki sem veszti el reményét csupán azért, hogy javaslatainkat, állásfoglalásunkat, nézeteinket a másik fél azonnal nem fogadja el. Genfből való távozásom előtt a televízióban beszéltem és célunkról ezeket mondottam: „Tudatosítjuk, hogy minden eddigi értekezleten hiányzott egy fő tényező — a megegyezés becsületes kísérlete^ a megértésre való törekvés, a türelem megnyilvánulása, az az igyekezet, hogy más emberek állásfoglalásához ugyanúgy kell közeledni, mint saját állásfoglalásunkhoz. Mondom önöknek, ha sikerül megváltoztatni azt a szellemet, amelyben izek az értekezletek folynak, akkor a\békéhez vezető úton, a jövőbeli felvirágzás és nyugalom útján Qlyan nagy haladást érünk el, amilyet eddig az emberiség történelmében még nem értek el." „Mindenestre biztosíthatom önöket egy dologról: nem kötöttünk semmiféle titkos egyezményeket, sem szóbelileg, sem írásban. Végeredményben mindent tudnak. De az értekezleti gyűléseken kívül számos nemhivatalos összejövetel és megbeszélés is volt, a többi küldöttségek jelentős tagjaival és természetesen konkrétan a szovjet küldöttséggel. Ezeken a megbeszéléseken teljes nyíltsággal kifejtettük Amerika nézetét." Beszédének további részében Eisenhower elnök Németország egységesítésének és az európai biztonságnak kérdéséről nyilatkozott. „Volt egy másik gondolat is — mondotta az USA elnöke — a következő: Ha sikerülne előrehaladnunk és olyan felügyeletet létesítenünk, amely a felügyelet rendszerének alapja lenne, akkor talán Szélesebb rendszerré bővíthetnénk azt, és végül felépíthetnénk ezen a lefegyverzés hathatós, tartós rendszerét." A továbbiakban az államok közötti kapcsolatok kiszélesítésének problémájával foglalkozott és kijelentette, hogy a legkeményebb próba októberben következik be, amikor a további értekezletet tartják meg a külügyminiszterek között, ho^y azokat az "általános gondolatokat, amelyekről a genfi értekezleten beszéltek, reális, konkrét egyezményekre változtassák. „Ami személyesen engem illet, nem tartom könnyűeknek azokat az akadályokat, amelyek a tartós és igazságos béke útjában állnak. Nem hunyom be a szemem az előtt a tény előtt, hogy valamennyiünknek továbbra is áldozatokat kell hoznunk annak érdekében, ami véleményünk szerint biztonságunk és annak az ügynek megőrzése érdekében lesz, amelyben hiszünk. De én hiszem, hogy az egész világ nemzetei békét akarnak. Ezenkívül nemcsak én, hanem valamennyien, akik Genfben voltak, érezték az emberiség ezen vágyát. Valamennyiünkre, minden egyénre és az egész nemzetre nemzetünk egész történetében talán a legnehezebb feladat vár, de egyúttal a legnagyszerűbb lehetőségek nyílnak meg előttünk, ojyanok, amilyeneket az amerikaiak sohase ismertek. Ez a tény buzdítson bennünket és sohase engedje meg, hogy kishitüekké váljunk. Ha sikert érünk el ebben az ügyben, akkor egyre fényesebben fog lobogni az a fáklya, amely egy gyönyörű napon elvezet célunkhoz — az^igazságos és tartós békéhez."