Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-28 / 180. szám, csütörtök

% 4 UJSZ0 1955. július 28. A német nép számára egyedül a köksönös megértés i tárgyalás lelet hasznos (Folytatás a 3. oldalról.) sietett a párizsi egyezmények ratifi­kálásával, azt állítva, hogy ezen egyez­mények megvalósítása a nyugati nagy­hatalmaknak állítólag lehetővé teszi, hogy a Szovjetunióval az „erő helyze­téből" beszéljenek. Az a véleményem, most már mindenki előtt világos, hogy ezek a számítások indikolatlanok vol­tak. (Taps.) A genfi értekezleten nyíltan kije­lentettük, hogy olyan körülmények 1 között, amikor Németország területén két különböző szociális és gazdasági rendszerű állam alakult, olyan felté­telek között, amikor Nyugat-Német­ország tagja az Északatlanti Tömbnek és a Nyugatuerópai Uniónak, a német probléma megoldása nehéz dolog. Meg­oldásához a jelenlegi feltételek mel­lett szükséges, hogy a nagyhatalmak éppúgy, mint maga a német nép Né­9 metország mindkét részében nagy és igaz: erőfeszítéseket tegyenek. Leg­jobb volna az, ha a német kérdést maguk a németek oldanák meg, akik kétségtelenül a helyesebb utat vá­laszthatják Németország fejlesztésére. (Hosszan tartó taps.) Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy most Európá­ban új körülmények alakultak ki, ame­lyeket a Németország egyesítése kér­désének megoldásában figyelembe kell venni. Vajon nem világos-e, hogy Né­metország különböző irányban fejlődő két részének mechanikus egyesítése nem reális? A jelenlegi helyzetben Németország egyesítésének egyedüli útja az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése, Németország két része közötti gazdasági és poli­tikai kapcsolatok megerősítése és fej­lesztése. A német kérdést nem lehet megol­dani a Német Demokratikus Köztár­saság érdekeinek rovására. (Hosszan tartó taps.) Meggyőződésünk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság dol­gozói nem értenek egyet azzal az ál­lásponttal, amely csupán az országok nyugati csoportosulásainak érdekeivel számol a Német Demokratikus Köz­társaság rovására. Vajon a Német De­mokratikus Köztársaság egyetérthet-e azzal, hogy bekapcsolják az Északat­lanti Tömbbe és a Nyugateurópai Unió­ba és reá hárítják a lázas fegyverke­zés terheit? Vajon a Német Demok­ratikus Köztársaság dolgozói egyetér­N. Sz. Hruscsov beszéde tenek-e valamennyi politikai és szo­ciális vívmányaik felszámolásával, ösz­szes demokratikus átalakulásai felszá­molásával? Meg vagyok győződve ar­ról, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság dolgozói sohasem lesznek hajlandók ezen az úton halódni. (Hosz­szan tartó taps.) Nem kételkedünk abban, hogy a nyugatnéfnet lakosság túlnyemó többsége sem ért egyet az újrafel­fegyverzés és lázas fegyverkezés politi­kájával, mert jól ismeri ennek a po­litikának valamennyi súlyos következ­ményeit. A genfi értekezlet napjaiban a szovjet küldöttséghez levelek ezrei érkeztek és számos küldöttség láto­gatta meg, köztük Nyugat-Németor­szág lakosságának küldöttségei is, amelyek a négy nagyhatalom kormány­főitől a német kérdés olyan megoldá­sát követelték, amely az egyesített Németországot a békés és demokra­tikus fejlődés útjára vezetné. Németország egyesítésére nézve nagy fontosságú a Német Demokra­tikus Köztársaság és a Német Szövet­ségi Köztársaság közötti közeledés. Mindkét állam az egész német nép érdekében kölcsönös együttműködésre léphet a Németországon belüli élet valamennyi területén, ami kétségtele­nül megkönnyítené Németország egye­sítésének megoldását. Elvtársak! A szovjet kormány to­vábbra is szívósan és következetesen védelmezni fogja Németországnak a német nép érdekében való egyesítésé­re irányuló politikaját. (Taps.) A szov­jet kormány elősegíti azt, hogy a nagy német nép egységes, demokra­tikus, szuverén államot alakíthasson, amely a békeszerető nemzetek család­jában elfoglalja az őt megillető he­lyet. (Hosszantartó taps.) Nagy megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság és a Szovjetunió között elmé­lyülnek és erősödnek a jóbaráti kap­csolatok. Szilárd meggyőződésünk, hogy ezek a kapcsolatok a jövőben is fej­lődni és szilárdulni fognak az egyen­jogúság, a kölcsönös tisztelet és egy­más belügyeibe való be nem avatko­zás alapján. Továbbra is meg kell szilárdítanunk a Szovjetunió és a népj. demokratikus országok barátságát a Német Demok­ratikus Köztársasággal, amely hozzá­járul az európai nemzetek békéjének és biztonságának megszilárdításához. (Hosszantartó taps.) A Szovjetunió, amint ismeretes, normális kapcsolatok — diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok felvételét óhajtja a Német Szövetségi Köztársasággal. Az ilyen kapcsolatok felvétele alapul szolgálna a Szovjet­unió és Nyugat-Németország együtt­működésére, és így fontos hozzájáru­lást jelentene Németország egységének felújításához. (Taps.) A szovjet küldöttség a genfi érte­kezleten hangsúlyozta az olyan kér­dések megoldásának nagy fontosságát, mint amilyen Tajvan kérdése, a Kínái Népköztársaság törvényes jogainak fel­újítása az ENSZ-ben és Ázsia, vala­mint a Távol-Kelet további megoldat­lan problémái. A genfi értekezlet saj­nos ezen a téren nem hivatalos vé­leménycserére szorítkozott az egyes kérdésekben. Az említett problémák azonban egyre halaszthatatlanabbakká válnak és megoldásra várnak. Minél hamarább oldják meg őket, annál jobb. Elvtársak! A Német Demokratikus Köztársaságnak a Nemzeti Frontban tömörült dolgozói, amelynek Német­ország Szocialista Egységpártja a ve­zető ereje, jelentős sikereket érnek el az új, demokratikus élet építésé­ben. A Német Demokratikus Köztársa­ságban való tartózkodásunk napjaiban az önök kormánya vedégszerető meg­hívása következtében lehetőségünk nyílott meglátogatni néhány vállala­tot és néhány mezőgazdasági terüle­tet. Láttuk, mily kimeríthetetlen ener­giával dolgozik a tehetséges német nép, hogy még jobban fejlessze köz­társasága gazdagságát és magasabbra emelje kultúráját, s elérje a dolgozók életszínvonalának további emelkedését. Engedjék meg, drága barátaink, hogy a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága, a szovjet kor­mány, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnöksége, az egész szovjet nép nevében további sikereket kívánjak önöknek alkotó munkájukban, az egy­séges, békeszerető és demokratikus Németországért folytatott harcukban. (Viharos, hosszantartó taps.) Éljen a Német Demokratikus Köz­társaság! (Viharos taps.) ^ Éljenek a Német Demokratikus Köz­társaság munkásai, parasztjai és ér­telmisége! (Viharos taps.) Éljen a szovjet és a német nép ba­rátsága"! (Viharos, hosszantartó ün­neplés.) A berlini manifesztáció részvevőinek üdvözlete a Szovjetunióhoz Berlin, július 27. (TASZSZ) — Két­százötvenezer berlini lakos, a német főváros polgárai, akiknek körében megjelentek a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének kiváló ál­lamférfiai N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov, testvéri és szívélyes üdvöz­leteiket küldik a Szovjetunió népének. A nagy békeszerető Szovjetunió kép­viselői Genfben jelentős sikert értek el a népek közötti kölcsönös megér­tés, az európai és az egyetemes béke megszilárdítása terén. A népek jól tudják, hogy minden nemzetközi kér­dést meg lehet és meg kell oldani bé­kés úton. A genfi értekezlet megmutatta, hogy Németország egyesítését nem lehet megvalósítani sem a szuverén Német Demokratikus Köztársaság, sem pedig a Szövetségi Köztársaság tevé­keny részvétele nélkül. Ezért legna­gyobb feladatunknak tartjuk, a német nép nemzeti vágyai teljesítése érde­kében minden erőfeszítést megtenni a két állam közeledésének elérésére. A keleten és nyugaton lakó némete­ket egy asztalhoz akarjuk ültetni. hogy megsemmisítsék a militarizmus és imperializmus békét veszélyeztető erőit Nyugat-Németországban, és így utat nyissanak Németország békés egyesítéséhez. A német nép ezért a Szovjetunió javaslataiban a béke és az európai kollektív biztonság utáni vá­gyainak, valamint az egységes, békés és demokratikus Németország megterem­tésére irányuló törekvéseinek kifeje­zését látja. Éljen Európa és az egész világ bé­kéje! Éljen a német nép és a Szovjetunió népeinek megbonthatatlan barátsága! A Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok augusztus 1-én nagyköveti síkon tárgyalásokat kezd Genfben Véget ért Olaszország Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése Róma, július 27. (TASZSZ). — Olaszország Kommunista Pártja Központi Bizottságának teljes ülése véget ért. Az utolsó ülésen Luigi Lon­gonak, a párt főtitkára helyettesének beszámolójával kapcsolatos vitában több felszólaló vett részt. Palmiro Togliatti, a párt főtitkára beszédében a szocializmus felé irá­nyuló tömegek és a katolikusok kö­zötti kapcsolattal foglalkozott. Tog­liatti elemezte a keresztény demokra­ta párt vezetőségének politikáját és megvilágította az olasz munkásmoz­galom ellen irányított támadások si­kertelenségének okait. Togliatti hang­súlyozta, hogy most megvannak az előfeltételek a néptömegek erőinek egyesítésére. Hatojama japán miniszterelnök nyilatkozata London, július 27. (TASZSZ) — A Reuter hírügynökség tokiói tudósító­jának jelentése szerint Hatojama ja­pán miniszterelnök július 26-án ' a japán parlament külügyi bizottságá­ban mondott beszédében újból meg­erősítette azt a szándékát, hogy vég­legesen normalizálja a Japán és a Szovjetunió közötti kapcsolatokat. A tudósítás szerint Hatojama kijelentet­te, hogy „a helyén marad mindaddig, míg a japán-szovjet tárgyalásokat nem koronázza siker" és hozzátette, „szi­lárdan elhatározta a megegyezés el­érését". A szovjet-japán tárgyalásokkal kap­csolatban, amelyek most folynak Lon­donban, Hatojama hangsúlyozta, hogy mindkét fél „a szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartásának és az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak elveiből indul ki." Választási kampány Kambodzsában Peking, július 27. (ČTK). — Az „Üj Kína" sajtóiroda kambod­zsai jelentése szerint a kambodzsai királyi hatóságok a haladó kambod­zsaiak egy csoportjának, akik szabad választásokat követeltek, megtiltották saját szervezet alakítását. A királyi hatóságok a növekvő népi mozgalomtól való félelmükben kije­lentették, hogy „biztonsági okokból" több tartományban nem lehet válasz­tásokat tartani. A J hatóságoknak ezek á tettei a kambodzsai népben jogos felháboro­dást keltettek. A kambodzsai nép kö­veteli, hogy a királyi hatóságok a je­lenlegi választási kampányban bizto­sítsák az összes demokratikus sza­badságjogokat! A kambodzsai demok­rata párt, amely a genfi egyezmény pontos betartását és az USA és Kam­bodzsa közötti katonai „segélynyújtá­j sí" szerződés megszüntetését követeli, egyre nagyobb támogatásra talál. Peking (Uj Kína) — A Kínai Nép­köztársaság és az Egyesült Államok az Egyesült Királyság diplomáciai szolgálatának közvetítésével üzenet­váltást folytatott. Ennek eredménye­ként megegyeztek abban, hogy a múlt évben Genfben a két fél konzuli kép­viselői között folytatott tárgyalásokat nagyköveti síkon folytatják avégett, hogy elősegítsék a két ország haza­térni kívánó polgári lakosainak köl­csönös hazatelepítését és lehetővé te­gyenek további tárgyalásokat, bizo­nyos más, a két országot közösen érintő gyakorlati kérdések megoldá­sának megkönnyítésére. A két fél nagyköveti rangban lévő képviselőinek első találkozójára 1955. augilsztus 1-én kerül sor Genfben. A Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok képviselőinek nagy­követi síkon való jövő tárgyalásainak híre élénk visszhangot keltett a brit sajtóban. Számos lap pozitíven kom­mentálja ezt a hírt és közli a brit külügyminisztérium képviselőjének nyilatkozatát, amely többek között így szól: „Ezt kedvező eseménynek tart­juk és reméljük, hogy ez az új kap­csolatba gyakorlati kérdésekben hoz­zájárul a Kína és az Egyesült Álla­mok közötti feszültség enyhítéséhez." A brit sajtó megfigyelői annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy a Kínai Népköztársaság és az USA képviselői közötti közvetlen tárgyalá­sok hozzájárulnak a két ország kap­csolatainak normalizálásához. A Yorkshire Post című lap diplomáciai megfigyelője a következőket írja: „Remény van arra, hogy e tárgyalá­sok folyamán sikerül kiküszöbölni a kölcsönös bizalmatlanságot az Egye­sült Államok és Kína között, amely oly nagymértékben megmérgezte e két ország kapcsolatait." A lap hangsúlyozza, hogy jóllehet a Kínai Népköztársaság és az USA képviselőinek jövő találkozójáról a genfi értekezlettől függetlenül tár­gyaltak, mégis a nemzetközi feszült­ség enyhülése, amely az értekezlet következtében nyilvánult meg, kellett, hogy kedvező befolyást gyakoroljon a tárgyalásokra." Eisenhower rádióbeszéde ' Washington, július 26. (TASZSZ). Július 25-én este Eisenhower, az USA elnöke rádióbeszédet mondott a négy nagyhatalom kormányfői genfi értekezletének eredményeiről. Eisen­hower elnök többek között ezeket mondotta: „Dulles államtitkár és én tanács­adóinkkal együtt elmentünk a nagy négy értekezletére Genfbe, hogy a le­hető legjobban kifejezésre juttassuk az amerikai nép békeigyekezetét és azokat az alapelveket, amelyeken or­szágunk nézete szerint a békének ala­pulnia kellene. Ezekben az utóbbi hetekben önök­től és a nagy szervezetektől a táv­iratok ezreit kaptuk. Mindez éreztette velünk, hogy talán helyesen tolmá­csoljuk azokat a nézeteket, amelyeket az önök véleménye szerint kifejezésre kellett juttatnunk" — mondotta a to­vábbiakban Eisenhower elnök. • Beszédének további részében arról beszélt, hogy a béketörekvés számos bonyolult kérdéssel függ össze. így például az igazságosság, a szabadság és biztonság kérdésével a kis és nagy országok esetében egyaránt, a gaz­dasági felvirágzás kérdésével és az életszínvonal emelésének kérdésével az egész világon. „Természetes, hogy ezen kérdések vizsgálatát nem végezhetjük elhamar­kodottan. Meggondoltan és elővigyáza­tosan kell eljárnunk a következtetések levonásakor és a további eljárásnál is. Nem engedhetjük meg a hanyagságot és az önmegnyugtatást. Hinnünk kell magunkban és ügyünk igazságosságá­ban is. Ma csak egyes személyes be­nyomásaimat és nézetemet közölhetem önökkel, amelyek talán érdekelhetik önöket és amelyek természetesen a tárgyalások eredményeire és menetére vonatkoznak. De ha lenne időm, ak­kor az egyes küldöttségek közötti köl­csönös viszonyról és azokról a fő gon­dolatokról is nyilatkozhatnék, amelyek­hez ezek igazodnak. De nem fogok ezekkel a kérdések­kel foglalkozni, hanem helyettük két általános gondolatot ismertetek, ame­lyek, biztos vagyok benne, érdeklik az összes amerikaiakat' — mondotta a továbbiakban Eisenhower elnök. „Az első az, hogy sohasem szabad illúziókban ringatnunk magunkat és azt gondolni, hogy a baráti és vég­eredményben gyümölcsöző tárgyalások egy hete alatt teljesen kiküszöbölhet­nék annak a széles szakadéknak prob­lémáit, amely mostanáig kettéosztja Keletet és Nyugatot. Ha gondolkodunk ezekről a dolgokról, könnyen csök­kenhetnek reményeink. De mélyen meg vagyok győződve arról, hogy kö­zülünk senki sem veszti el reményét csupán azért, hogy javaslatainkat, ál­lásfoglalásunkat, nézeteinket a má­sik fél azonnal nem fogadja el. Genf­ből való távozásom előtt a televízióban beszéltem és célunkról ezeket mon­dottam: „Tudatosítjuk, hogy min­den eddigi értekezleten hiányzott egy fő tényező — a megegyezés be­csületes kísérlete^ a megértésre való törekvés, a türelem megnyilvánulása, az az igyekezet, hogy más emberek állásfoglalásához ugyanúgy kell köze­ledni, mint saját állásfoglalásunkhoz. Mondom önöknek, ha sikerül megvál­toztatni azt a szellemet, amelyben izek az értekezletek folynak, akkor a\békéhez vezető úton, a jövőbeli fel­virágzás és nyugalom útján Qlyan nagy haladást érünk el, amilyet eddig az emberiség történelmében még nem értek el." „Mindenestre biztosíthatom önöket egy dologról: nem kötöttünk semmi­féle titkos egyezményeket, sem szó­belileg, sem írásban. Végeredményben mindent tudnak. De az értekezleti gyűléseken kívül számos nemhivatalos összejövetel és megbeszélés is volt, a többi küldöttségek jelentős tagjaival és természetesen konkrétan a szovjet küldöttséggel. Ezeken a megbeszélé­seken teljes nyíltsággal kifejtettük Amerika nézetét." Beszédének további részében Eisen­hower elnök Németország egységesí­tésének és az európai biztonságnak kérdéséről nyilatkozott. „Volt egy másik gondolat is — mon­dotta az USA elnöke — a következő: Ha sikerülne előrehaladnunk és olyan felügyeletet létesítenünk, amely a felügyelet rendszerének alapja lenne, akkor talán Szélesebb rendszerré bő­víthetnénk azt, és végül felépíthet­nénk ezen a lefegyverzés hathatós, tartós rendszerét." A továbbiakban az államok közötti kapcsolatok kiszélesítésének problé­májával foglalkozott és kijelentette, hogy a legkeményebb próba október­ben következik be, amikor a további értekezletet tartják meg a külügymi­niszterek között, ho^y azokat az "ál­talános gondolatokat, amelyekről a genfi értekezleten beszéltek, reális, konkrét egyezményekre változtassák. „Ami személyesen engem illet, nem tartom könnyűeknek azokat az akadá­lyokat, amelyek a tartós és igazságos béke útjában állnak. Nem hunyom be a szemem az előtt a tény előtt, hogy valamennyiünknek továbbra is áldoza­tokat kell hoznunk annak érdekében, ami véleményünk szerint biztonságunk és annak az ügynek megőrzése ér­dekében lesz, amelyben hiszünk. De én hiszem, hogy az egész világ nem­zetei békét akarnak. Ezenkívül nem­csak én, hanem valamennyien, akik Genfben voltak, érezték az emberiség ezen vágyát. Valamennyiünkre, minden egyénre és az egész nemzetre nemzetünk egész történetében talán a legnehezebb fel­adat vár, de egyúttal a legnagyszerűbb lehetőségek nyílnak meg előttünk, ojyanok, amilyeneket az amerikaiak sohase ismertek. Ez a tény buzdítson bennünket és sohase engedje meg, hogy kishitüekké váljunk. Ha sikert érünk el ebben az ügyben, akkor egy­re fényesebben fog lobogni az a fák­lya, amely egy gyönyörű napon elve­zet célunkhoz — az^igazságos és tar­tós békéhez."

Next

/
Thumbnails
Contents