Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)
1955-07-26 / 178. szám, kedd
2 01 S70 \ '1955. július 26. Ä kormányfők irányelvei a külügyminiszterek számára (Folytatás az 1. oldalról.) Németországnak szabad választások útján való újraegyesítését a német nép nemzeti érdekeinek és az európai biztonság érdekeinek megfelelően kell megvalósítani. A külügyminiszterek maguk fognak rendelkezést hozni — amennyiben kívánatosnak látják — más érdekelt felek részvételére vagy iheghallgatására vonatkozólag. 2. LESZERELÉS Ä négy kormányfő a háborús veszély megszüntetését a fegyverkezési terhek csökkentését óhajtva, s meggyőződve annak szükségességéről hogy — a szilárd béke és az emberiség jóléte érdekében — hathatós biztosítékok mellett létrehozzanak egy rendszert minden fegyverzet és fegyveres erő ellenőrzésére és csökkentésére, felismerve, hogy az ezen a téren elért eredmény hatalmas anyagi javakat és erőforrásokat szabadítana fel, amelyeket a nemzetek békés gazdasági fejlődésére, a jólét emelésére, valamint az elmaradott országok megsegítésére lehetne felhasználni, a következőkben állapodik meg: 1. E célok érdekében együttműködnek, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete leszerelési bizottságának albizottsága útján elfogadható leszerelési rendszert dolgozzanak ki. 2. Utasítják az albizottságban helyet foglaló képviselőiket, hogy az ENSZ-től kapott megbízásukat teljesítve munkájukban vegyék tekintetbe azokat a nézeteket és javaslatokat, amelyeket a kormányfők ezen az értekezleten kifejtettek. 3. Azt javasolják, hogy az albizottság következő ülését 1955. augusztus 29-én New Yorkban tartsa. 4. Utasítják külügyminisztereiket, hogy vegyenek tudomást arról, ami a leszerelési bizottságban történik, vegyék tekintetbe a kormányfők által ezen az értekezleten felvetett nézeteket és javaslatokat és vizsgálják meg, vajon a négy kormány tehet-e bármily további hasznos kezdeményezést a leszerelés terén vagy sem. 3. A KELET ÉS NYUGAT KÖZÖTTI KAPCSOLATOK FEJLESZTÉSE A külügyminisztereknek szakértők bevonásával tanulmányozniok kell azokat az intézkedéseket, beleértve az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerveiben és intézményeiben foganatosítható intézkedéseket, amelyek a) a népek közötti szabad érintkezést és békés kereskedelmet akadályozó sorompók fokozatos kiküszöbölését és b) az érdekelt országok és népek szempontjából kölcsönösen előnyös szabad érintkezés és kapcsolatok megvalósítását eredményezhetnék. 4. A NÉGY HATALOM KÜLÜGYMINISZTEREI GENFBEN OKTÖBER HÖ FOLYAMÁN FOGNAJÍ, ÖSSZEÜLNI, HOGY MEGKEZDJÉK E KÉRDÉ*SEK TANULMÁNYOZÁSÁT ÉS DÖNTSENEK MUNKÁJUK MEGSZERVEZÉSÉRŐL. A négy kormányfő nyilatkozata a genfi értekezlet záróülésén A kormányfői értekezlet záróülésén a négy nagyhatalom kormányküldöttségeinek vezetői: Eden angol miniszterelnök, Bulganyin elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke-és Faure francia miniszterelnök / nyilatkozatot tett. Az alábbiakban közöljük a négy kormányfő nyilatkozatának teljes szövegét: N. A. Bulganyin elvtárs: A szovjet kormány megteszi a szükséges erőfeszítéseket, hogy az értekezlet határozatai vafóra váljanak N. A. Bulganyin elvtárs a következő nyilatkozatot tette a genfi kormányfői értekezlet záróülésén: Binök úr! Nem kétséges, hogy Franciaország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányfőinek Genfben megtartott találkozója pozitív jelentőségű volt az államok közötti feszültség enyhítése, valamint a közöttük elengedhetetlenül szükséges bizalom helyreállítása szempontjából. Mindenekelőtt elő fogja segíteni #zl a hatalmak vezetői között Genfben kialakult személyes kapcsolat. Mi jobban megismertük itt egymást, kicseréltük véleményünket számos igen fontos nemzetközi kérdésben. Jóllehet néhány kérdésben álláspontunk nem volt azonos, az értekezlet egészben véve ai őszinteség légkörében és részvevőinek a kölcsönös megértésre irányuló törekvése jegyében folyt le. A genfi értekezlet magára vonta az egész világ népeinek figyelmét, és még jobban megerősítette a nemzetközi feszültség enyhítésére, a hidegháború megszüntetésére irányuló akaratukat. Reméljük, hogy mindez betölti még a maga pozitív szerepét, és elő fogja segíteni a nemes cél elérését, a szilárd és tartós béke biztosítását. A Szovjetunió küldöttsége jó szándékokkal, ôzzal a törekvéssel érkezett a genfi értekezletre, hegy előmozdítsa a gyakorlati munka megszervezését, mindenekelőtt olyan alapvető nemzetközi problémák megoldása irányában, mint az európai kollektív biztonság megszervezése és a leszerelés. A jelenlegi körülmények között ezek a kérdések döntő jelentőségűek az egyetemes béke megszilárdítása szempontjából. A genfi értekezlet egyik legfontosabb kérdése az európai biztonság kérdése volt. A szovjet kormány úgy véli, hogy a béke megszilárdítása érdekeinek megfelelne az európai kollektív biztonsági rendszer létreihozása, amely "rendszerben részt venne minden európai állam és az Egyesült Államok. Azok az új javaslataink, amelyeket e kérdés tárgyában a genfi értekezleten terjesztettünk elő, annak figyelembevételén alapulnak, hogy a jelenlegi körülmények között, amikor Európában egymással szemben álló államcsoportosulások létesültek, mindenekelőtt arra van szükség, hogy az e csoportosulásokhoz tartozó államok közötti viszonyt a normális nemzetközi együttműködés vágányaira, a közöttük támadó viták békés elintézésének vágányára tereljék. A szovjet javaslat az össz-európai biztonsági rendszer létrehozásának első szakaszában nem irányozza elő az Északatlanti Tömbnek, a Nyugateurópai Uniónak és a varsói szerződés szervezetének felszámolását. A második időszakban viszont, amikor már elérnének sikereket az európai feszültség enyhítésében, és az államok közötti bizalom megteremtésében, az emiitett csoportosulásokat meg lehetne szüntetni, és helyükbe lehetne állítani az európai kollektív biztonsági rendszert. A szovjet küldöttség javasolta ezenkívül, hogy még az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása előtt egyezzenek meg az Európában fermálló csoportosulások tagállamai között egy olyan szerződés megkötéséről, amelynek értelmében kölcsönösen elutasítanák az erő alkalmazását és vitáikat békés eszközökkel oldanák meg. Az európai biztonság kérdésével foglalkozó véleménycsere azt mutatta, hogy az értekezlet minden részvevője igyekszik megegyezései alapuló döntést találni e fontos problémában. Reméljük, hogy e kérdés további tanulmányozása során még számottevőbb sikerek születnek. A leszeaeiéa tárgyában a saovjet kormány már a genfi értekezlet előtt, május 10-én konkrét javaslatot terjesztett elő a fegyverzet csökkentéséről, az atomfegyver eltiltásáról és az ť: j háború veszélyének elhárításáról. A genfi értekezleten azt javasoltuk, hogy rögzítsük le a már létrejött megegyezést azokban a kérdésekben, amelyeknél álláspontjaink vagy teljesen a/onosak', vagy lényegesen közelebb kerültek egymáshoz. Vonatkozik ez elsősorban az államok fegyverzete színvonalának megállapítására, az atomíegyver eltiltására, továbbá arra, hogy hatékony nemzetközi ellenőrzési rendszert k-t-ll kiépíteni. A leszerelés kérdésének vitája azt mutatta, hogy az értekezlet valamennyi részvevője megegyezésen alapuló döntés felkutatására törekszik e fontos kérdésben, amely döntő jelentőségű a népek biztonsága szempontjából. Meg kell jegyezni ezzel kapcsolatban, hogy a leszerelés kérdésének megvitatása során az értekezlet részvevői olyan javaslatokat terjesztettek elő, amelyek e probléma további megvitatása során feltétlenül számításba jönnek, és amelyek a közöttünk alengédhetetlenül szükséges megegyezés elérését szolgálják. A szovjet kormány kijelenti, hogy a leszerelési probléma további megvitatása során minden erejét latbaveti annak érdekében, hogy olyan megoldást találjanak erre a ' problémára, amely megfelel a népek kívánságainak. Eszmecserét folytattunk a német kérdésről. Ennek során kiderült, hogy különböző módon közelítjük meg ezt a kérdést. Az Egyesült Államok, NagyBritpnnia és Franciaország küldöttségei Németország újraegyesítése tárgyában abból indultak ki, hogy a párizsi egyezmények értelmében remilitarizálandó Nyugat-Németországnak, majd később az egyesített Németországnak is csatlakoznia kell az északatlanti csoportosuláshoz és a nyugateurópai katonai szövetséghez. A Németország nemzeti egységének helyreállítása mellett következetesen síkraszálló szovjet kormány már a párizsi egyezmények ratifikálása előtt irHs felhívta a figyelmet arra, hogy ezeknek az egyezményeknek a ratifikálása nehéz feltételeket teremt a német kérdéssel foglalkozó tárgyalásokhoz, tárgytalanná teszi a vitát Németország egyesítéséről. A szovjet kormány abból indult ki, hogy a német kérdés eldöntésénél számolni kell a tényekkel. " Tíz év múlt el azóta, hogy befejeződött az európai háború. Ezalatt két Németország alakult ki — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság —, mindegyik a maga gazdasági és társadalmi berendezésével. Ezenkívül a párizsi egyezmények következtében a, Német Szövetségi Köztársaság rálépett az ú jrafelfegyverzés útjára és bekapcsolódott a nyugati hatalmak katonai csoportosulásaiba. Ami a Német Demokratikus Köztársaságot illeti, ez tekintettel a párizsi egyezmények megkötésére, úgy döntött, hogy részt vesz a varsói szerződés szervezetében. Világos, hogy ilyen körülmények között nem lehet felvetni Németország két része — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — mechanikus egyesítésének kérdését, mivel ez a kérdés irreális felvetése volna. A Szovjetunió őszinte htve volt és marad is annak, hogy Németországot békeszerető, demokratikus államként egyesítsék. Szilárd meggyőződésünk, hogy a német problémát nem lehet megtárgyalni a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek részvétele nélkül. Az Európában kialakult helyzetben a Németország egyesítéséhez vezető egyetlen reális út a négy hatalomnak, valamint a német népnek az európai feszültség megszüntetésére, az államok közötti bizalom megteremtésére irányuló közös erőfeszítése. Ezt a célt a legjobban szolgálná az európai kollektív hiztonsági rendszer létrehozása oly módon, hogy abban Németország egyesítéséig egyenjogú alapon Németország mindkét része részt venne. Minthogy ez az európai béke megszilárdulását eredményezné és megakadályozná a német militarizmus feltámadását, bizonyos idő elteltével kiküszöbölődnének azok az akadályok, amelyek most Németország egyesítésének útján jelentkeztek. Másfelől, Németország egyesítése szempontjából, belső feltételeit tekintve, igen fontos jelentősége lenne az ország két része — a Német Demokratikus Köztársasáb és a Német Szövetségi Köztársaság közötti közeledésnek. A szovjet küldöttség sajnálja, hogy értekezletünkön nem fordítottak kellő figyelmet az ázsiai és távol-keleti problémákra. Pedig olyan kérdések, mint a Kínai Népköztársaság törvényes ENSjí-jogainak érvényesítése, a tajvani helyzet rendezése, a kínai nép elvitathatatlan jogainak elismerése alapján, az Indokínára vonatkozó genfi megállapodások végrehajtása, és a többiek, nem tűrnek halasztást. E problémák elől nem térhetünk ki, ezeket meg kell oldani az ázsiai és távolkeleti béke és biztonság, a nemzetközi béke érdekében. A genfi értekezlet megnyitotta az utat a megérett nemzetközi problémák további együttes megvitatása és megoldása felé. Fontos határozatot hoztunk a Kelet és Nyugat közötti érintkezések fejlesztésének szükségességéről, az államaink közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztéséről és erősítéséről is. Ezzel alapot teremtettünk az országaink közötti együttműködés kiszélesítésére. A szovjet "kormány a .maga részéről kész mindenképpen elősegíteni ezt az együttműködést. A szovjet kormány számít arra, hogy az értekezlet többi részvevő államai is ezen az úton haladnak majd, mely megfelel országunk népei érdekeinek, az egyetemes béke érdekeinek. Valamennyien elismerjük az itt hozott határozatok fontos jelentőségét. Ezek a határozatok új szakasz kezder tét jelentik az országaink közötti kapcsolatokban. Ezek a határozatok elősegítik majd közöttünk, népeink között a bizalom megszilárdulását. Ezek a határozatojt pozitív jelentőségűek lesznek más országok szempontjából, az egyetemes béke megszilárdulásának ügye szempontjából is. Minden nép leghőbb törekvése a békére való törekvés. A szovjet kormány megteszi a szükséges erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a nemzetközi feszültség enyhítését és az egyetemes béke megszilárdítását szolgáló határozataink valóra váljanak. Ez megköveteli, hogy türelmesen és lojálisán vitassuk meg mindazokat a kérdéseket, amelyeket még meg kell tárgyalnunk és meg kell oldanunk. Amennyiben valamennyien az együttműködésnek ugyanazt a szellemét tanúsítjuk, amely itt Genfben megnyilvánult, akkor ez biztos záloga lesz annak, hogy elérjük a béka fenntartásának nemes célját és a népek nyugodtak lesznek holnapjuk felől. Eisenhower: Történelmi jelentőségű értekezlet volt ez Eisenhower elnök a genfi értekezlet szombati záróülésén a következő zárónyilatkozatot tette: Elnök úr! Uraim! Örömmel üdvözlöm és melegen viszonzom azt a barátságos és jóindulatú szellemet, amely a két előttem szóló szónok nyilatkozatát jellemezte, de remélem, hogy hallgatásomat, amelyet az engem közvetlenül megelőző szónok egyes kijelentéseivel kapcsolatban tanúsítottam, nem értelmezik úgy, mintha ez részemről hozzájárulást jelentene. Távol állok ettől. Űgy látom azonban, hogy ennek az értekezletnek befejező perceiben nem szükséges ennek az értekezletnek és az egész világnak kinyilatkoztatnom az Egyesült Államok álláspontját azoknak a jelentős kérdéseknek tekintetében, amelyeket megvitattunk. Remélem és hiszem, hogy ezek már tisztázódtak. Éppen ezért nem látom különösebben szükségesnek, hogy részleteikben is visszatérjek rájuk, ehelyett inkább megelégszem azzal, hogy bizonyos reflexiókat fűzzek elmúlt heti munkánkhoz és bizonyos reményeket fejezzek ki a jövőre nézve. Történelmi jelentőségű értekezlet volt ez. Egészében kedvező hét veit. De csak a történelem lesz a megmondhatója, mi az igazi értéke és tényleges haszna együttes tanácskozásunknak. Az értekezlet jelentőségének felmérése szempontjából az lesz a döntő, hogy kormányaink hogyan folytatják azt, amit mi megkezdtünk. Megbeszélést folytattunk azoknak az igen nehéz és zavaros kérdéseknek egész soráról, amelyek a mi népeinket és kétségtelenül az egész világ népeit érintik. Nem azért jöttünk ide, hogy véglegesen megoldásokat érjünk el. Azért jöttünk, hogy felismerjük, megtalálhatjuk-e együttesen azt az utat, amely megoldásokhoz vezethet és felcsillanthatja előttünk a világbéke kilátásait. Értekezletünknek ebben a végső órájában az a meggyőződésem, hogy megnövekedtek az igazságon, jóléten és szélesebbkörű szabadságon alapuló tartós béke kilátásai. Csökksntek a modern háború lesújtó tragédiájának veszélyei. Külügyminisztereink munkája, amellyel arra törekednek, hogy végrehajtsák irányelveinket, igen nagy jelentőségű lesz, sőt talán még nagyobb jelentőségű, mint az, amit mi végeztünk itt. övék az a feladat, hotjy kormányaik tényleges politikájának 'megfelelően megegyezésre jussanak olyan akciók folytatásában, amelyeket itt mi csak átalánosságban vitathattunk meg. Tudom, hogy mindnyájan sok szerencsét kívánunk nekik ehhez. Bízcm abban, hogy mindnyájan támogatni fogjuk azokat a szükséges intézkedéseiket, amelyeket ők kormányaink feladatává tesznek, ha arra törekszünk, hogy ezekben a kérdésekben megoldjuk a fennálló ellentéteket. ' Ha népeink az előttünk álló hónapok és évek során elmélyítik egymás megismerését és megértését, mint ahogy mi e hét során elmélyítettük egymás megismerését — megkönnyíthető lesz a további megegyezés kormányaink között. Vajha e,z az igazságosság szellemében történnék! Vajha ennek eredménye a fokozódó jólét, a nagyobb szabadság és az emberiség félelmeinek, szenvedéseinek és nyomerúságainak csökkenése volna! Vajha mindez az emberek közötti jóindulat növekedésének jegyében állna! Ha ez így lenne, akkor ežek a napok örökké emlékezetesek maradnának. Azért jöttem el Genfbe, mert úgy vélem, hogy az emberiség sóvárogva igyekszik megszabadulni a háborútól és a háborús híresztelésektől. Eljöttem ide, mert szilárdan hiszek a világunkat benépesítő emberiség becsületes ösztöneiben és józan értelmében. Ma este 1 ezzel a rendületlen meggyőződésemmel térek haza, valamint azzal az imádsággal, hogy valósuljon meg egyszer az emberiség reménysége. Eden : Irányelveinkbe belefoglaltuk a megértő szellemű rendezés lényegét Eden brit miniszterelnök a genfi értekezlet szombati záróülésén a következő beszédet mondotta: Befejeztük a kormányfők értekezletét, amely körül annyi vita volt és amely oly komoly támogatásban részesült, főként Sir Winstcn Churchill (Folytatás a 3. oldalon.)
