Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-23 / 176. szám, szombat

6 mi $w 1955. július 23 idejére á iiíhit világ a A vasárnapot nagy vígságban, /A igen jó hangulatban töltöttük. Szövetkezeti nap volt. Hat község leányainak színe-virága látogatott el hozzánk. Az idő kedvezett a találkozónak. Déltájt Vzapanyiton, Tamásin, Baktin csak olyan tisztára söpört volt az ég, mint Rakostyason, Bátkán, vagy Balogújfalun. Benépesült a falu, fontcdkos és rövidre nyírott hajú lánykák sétáltak egymusba1-arJiu. egy-Ĺ'jy m%vbb fiúcsopoľ. k h.éretSocn. A kastély parkjában közös ebéddel kezdődött a szövetkezeti nap. Ahogy ez ilyenkor szokás, csörögtek a villák, ké3ek, kanalak, tányérok. A szövetkezet tagjai sertést vágtak: pörkölttel, hurkával, tepertővel kínálták a vendégeket. Most jó étvággyal, hangos szóval falatoznak, mert ismerősök, jó szomszédok, rokonok ülnek egyasztalnál. A talpat csiklandozó cigányzenének sem érzik hiányát. A zenészek minden pillanatban rá-rántanak betyárnótára, táncdalra, hallgatóra. Ide özönlött a vidék: szövetkezeti tagok, egyénileg gazdálkodók, öregek, fiatalok. Figyelnek, lesnek egymásra, fülelnek azokra, akik a szövetkezet eredményeivel dicsekednek. Ismétlem, mindenki idehúzódik a fák glá a sátor mellé, csak az én Pista bátyám kanyarul el közönyösen a vigadók mellett. Még a cigányzene se tudja megállítani. Kopog az utcán lefelé és betaszintva kiskapunkat, ezzel preszkedik a lócára. — Feje tetején a világ! M

i meg csak bólintunk apámmal, nem tehetünk egyebet. Aztán vizslaszemekkel lesünk az Öregre, izgágaságára. Mióta sógora apámnak, megszámlálhatni! anszor nyi(otta ránk' az ajtót. Mert tudja, érfi, szeretjük, tiszteljük. De ami meglepő, hogy még sohasem volt ilyen nyughatatlan. Sejtjük miért, hiszen a kastély mellett jött el, ahol éppen a szövetkezet tagjai dalikóznak, ölelkeznek az ő egyetlen fiával, a tamási szövetkezet elnökével. Hogy mégis jól tájékozódjam viselkedésének okáról, célzást teszek emígy. — A kastélyban magas, a jókedv! — A vesztüket érzik — mondja legyintve Pista bátyám. Nézek az öregre, csontos, eres kezet>zárára, roggyanó lábára, horvadt arcára és láiom azt a mélységet, ahonnan az életbe, a bizonytalanságba elindult. Volt cseléd, reszssarató, napszámos és bizony az élet annyira megviselte, hugy most minduntalan könnybelábad a szeme, ha mondja: — Örüljünk, hogy még élünk. £

gy küzdelmzs életről mesélne az a néhány nold föld, amit véres verejtékkel szerzett. A felszabadulás után a kevés földön már öícröi gardának számított. De a fiába, az en Laci bátyámba az ördög bújt és beállt a szövetkezetbe. Ha még csak beállt volna. De. a vá-larc is vette a nagy gazdaság gondját-baját. Azóta az öreg mintha tükon ülne. Keveset szól, többször hallgat. Csak harapófogóval lehet belőle kihúzni a szót. En kérdezgetem. — A család otthon marad? A pipaszárával böki: — A kastélyba jöttek. A ztán mered megint maga elé olyan formán, mintha valamilyen láthatatlan teher húzná a vállát. Sokáig ülne így szótlan, önmagába, múltjába pislogva, ha nem jeleznénk neki: megyünk a szövetkezeti napra. Erre feláll, megropogtatja a csontját és máris útrakész. — Feljön maga is? — En nem. Éh már öreg vagyok. Nagyon j reg ebben a világban — mondja nekikeseredve. És a szeme megint könnyes, az arca is borús. Lassan, komótosan ballagunk. A házak között sehol egy lélek se. Nem állnak Kiskapuban, nem ülnek a házak előtt. Mindenki a szövetkezeti napon. Pista bátyámat ez is bosszantja. Mert minek mennek az emberek ilyen bolondságba, mintha csak hallanám. Mire a főútra érünk, rwgjön^a_ beszélgetéshez a kedve. Azt mondja: — Nagy a pocsékolás, fiam! — Miért? — Az emberek dobálják el maguktól a pénzt, mintha könnyen jönne. Megáll, rágyújt, füstöl és szeme a faluján pihen. — Pusztítás mindenfelé. A faluba bevezették a villanyt, dobhatjuk szemétre a petróleumlámpákat. Pedig sok pénzt kóstált az. Nagy rádió bömböl a házunkban, fiam. A mi időnkben dehogy adtunk volna üyen szamárságra pénzt. Harminc rádió ordít, mióta villany van, oszt minek az? Feje tetejére állított világ ez, én már csak azt mondom. 71 If együnk tovább, a mal&mnál I \ ff járunk, egymást érik u kerékpárosok. A cigányzene, a kurjongatás idehaUik. Az öreg bátrabban kilép, mert nem szeret sokáig időzni olyan helyen, ahol csupa derű, pajkosság ojzj emberekben. Az útkereszteződéshez érve hívom a parkba,> de a fejével int, hogy nem jen. Indul haza, én meg fordulok a kastélyba. A zenészek előtt idősebbekből, fiatalabbikból Jmiik szépen a aal és ragad a többiekre is, az asztalok mellett borozgatól:ra. Ki a fák tövében, ki a sátor közelében vallatja a nyakasüveget. Sétálok, hajlok jobbra-balra a szövetkezeti tagok között, míg csak bele nem botbm Pista bátyámba. Mert itt van, félútból visszatért es ül, hallgat, figyel. Természetesen háttal a kurjongatóknak. Nem tudom hirtelen eldönteni, mi hozta vissza, mi tartja fogva, hát tréfásan megjegyzem: — Hát maga a feje tetejére állított Világ közepén?, — Itt vagyok, fiam. — Akkor forduljon meg és gyönyörködjön a mulatókban! — Ne m nézhetem a pocsékolásukat. Jem is nézi, marad hátat forI \ dítva a világnak, b gr feszengve, nyugtalanul. Azért hoszszú ideig ül a zsivajban, kacagásban, a szövetkezeti tagok lelkes táborában. Látni rajta, hogy szájára kívánkozott a dal: „A Vidrócki híres nyája...", de tartja magát és nem dalol. Mert bármit mondanak az emberek, nehéz a krajcárhoz, kuporgatáshoz szokott hetvenhároméves szemnek igazodni valamerre, a „feje tetejére állított világban." Mács József. Testvéri segítség Levél érkezett otthonról. Már három hete tartózkodnak Szlovákia déli járásában cseh kombájnosok, akik eljöttek, hogy testvéri segítséget nyújtsanak az aratásnál. Kint a búzatáblákon munka közben erősödik a cseh, szlovák, magyar nemzetiségű traktorosok, kombájnosok, parasztok közötti testvéri megértés. 'A plzem kerület egy egész komplex-brigádot küldött Szlovákia gazdag gabonatermő földjeire aratni,. Ez a komplex-brigád 21 kombájnból, két mozgóműhelyből áll. Nyolc közülük a szenei EFSZ 300 hektár búzáját aratja már hétfőtől és egy-két napon belül a járás más falujának szövetkezetében fogják folytatni a búza aratását. Itt dolgozik a plzeni kerület legjobb kombájnosa is, Beneš Václav, aki most először arat Szlovákiában. A chrasti gép- és traktorállomásról jött ide és kombájnjával megállás nélkül vágja 30 fokos melegben a beérett búzakalászokat. Naponta 14 hektárt learat és a szenei szövetkezetesek elismerően mérik utána a tarlót, amely olyan alacsony, mintha kézi kaszával vágták volna le. Ha baj van a kombájnnal, mindjárt ott vain Schleis Václav elvtárs, a plzeni kerület brigádvezetője mozgóműhelyével együtt, és villámgyorsan kicserélik, beforrasztják vagy kijavítják a megsérült alkatrészt. Így pl. Šesták József és Regner Václav szakiképzett szerelök egy fél óra alatt kicserélték a hűtőt az egyik kombájnon, mert az bedugult. A kombájnos hálásan fogott velük kezet, mikor végeztek munkájukkal. Nem lesz kisebb a teljesítmény, mert a félórai késést hamar be lehet hozni. A szövetkezet tagjai és a Sizenci traktorállomás dolgozói szeretettel és hálásan törődnek ezekkel a cseh fiúkkal, akik messze munkahelyüktől a chrasti, presticei, plzeni, stŕbori trak to rállomások tói és családjaiktól jókedvvel és teli munkaörömmel aratják rekordteljesítményekkel a gabonát. Közös akarat és testvéri egyetértés kovácsolódik ki aratás közben a csehek, szlovákok és magyarok közö tt, ami hazánk további felvirágzásának igazi biztosítéka. Horváth Sándor. Zöldül a fiatal hajtás Nyolc szovjet Sz-4-es kombájn arat a szenei EFSZ búzatábláin. Csehországból jöttek ide kombájnosok, hogy testvéri segítséget nyújtsanak a szövetkezeteknek az aratás ideje alatt. A presticei traktorállomásról jött el Szlovákiába aratni Javorský Miroslav cseh kombájnos. Duchek Jaroslávval együtt a diószegi cukorgyár búzáját aratják már harmadik napja. Ömlik az aranyszínű búza a kombájnok tartásiból a szekérbe. A diószegi cukorgyár gazdaságában a dolgozók minden percet kihasználtak, hogy minél előbb elvethessék a tarlótakarmányt. Az őszi takarmánykeverékek betakarítása után nyomban felszántották a földeket. Először 15. majd további 22 hektárt vetettek be csalamádéval. Az idejében elvégzett munkának azonban már meg is látszik az eredménye. A 15 hektáros területen szépen kisorolt a másodnövény. A fiatal hajtások már elérik a 15—20 cm magasságot Schneider Rudolf és Csicso la Szilveszter további ,12 hek tárt vetnek be tarlótakarmánnyal. A jó példa mindennél többet ér Nem kis doióg az, ha egy szövetkezet a járás legjobbjai közé küzdi fel magát. Márpedig a kenyheciek azt csinálták. Évről évre új adatok, eredmények kerülnek a gazdaság könyvébe. A közös vagyon leltára mos

1. 258 szarvasmarha, 510 sertés, -600 juh és 30 lő. S felépültek a nagyüzemi gazdálkodásnak megfelelő épületek: 2 tehénistálló, 1 hizlalda, 1 fiaztató, 1. juhakol, vízvezeték, kukoricaszárító és 4 silóverem. Most a borjúistállót építik. A kenyheci szövetkezet nemcsak a tavalyi győztes szövetkezeti zászlóra büszke, hanem az idei vándorzászló is náluk van a jól végzett tavaszi munka elismeréseként. A kenyheciek jó gazdálkodásánaik messze eljutott a híre. Sok is a látogató. A környék parasztsága, szövetkezeti tagok és egyénileg gazdálkodók nagy számban keresik fel Kenyhecet, hogy tapasztalataikat az itt látottakkal gazdagítsák. Ezen a héten is több mint 80 főből álló csoportot lát vendégül a szövetkezet. Jó a munka, jók az eredmények. S ahol eredmény van, ott a tagok keresete körül sincsen hiba. Aratás utln mindenkinek megtelik a kamrája. Sándor József például családjával a múlt éviben 30.000 koronát vitt haza termés zetbeni járandóságán kívül. Kalapos István és felesége 22 ezret. Prekop Lászjló meg maga megkeresett 17 ezret. A szövetkezet tagjai erős gazdaságot, új életet teremtettek. Az öt év örömei és nehézségei nagy családdá kovácsolták őket. Oj életre, szocialista öntudatra nevelte az embereket Jól tudják s látják ezt azok is, akjk még az üzembe járnak dolgozni, vagy a sajátjukon gazdálkodnak. Mindössze néhányan vannak, de nemsokára ők is belépnek a szövetkezet nagy közösségébe. Hrickó László még az üzembe jár, de szabad idejében ott van közöttük, velük örül a sikernek, s közösen tervezik a jövőt. Felesége és anyja már ott dolgoznak a szövetkezetben. Fecsó Lajos komoly és kevésszavú ember. Falujában nagy közszeretetnek örvend. Nemsokára szintén a szövetkezet nagy közösségében találja meg igazi helyét, ö is, mint mindnyájan a faluban, tudják és érzik, hogy ez a jövő útja, hogy a közös gazdálkodás útjára lépni a jómódú, szabad életet jelenti. Mészáros Gyula Pontosan teljesítik állampolgári kötelezettségüket Medve Lajos kaposkelecsényl dolgozó paraszt már az első félévben minden fajta állati termékből 100 százalékra teljesítette az egész 1955. évi beadási kötelezettségét. Tojásból 82 darabbal még többet is adott be a tervezettnél. Timkó János és Kovács György középparasztok ugyancsak teljesítették már állati termékekből egész évi beadási tervüket. , Rövidesen befejezik az aratást A felső-jányoki szövetkezet földjein fürgén kelepelnek az önkötözők. A falu apraja-nagyja ott sürög a határban, hogy idejében betakaríthassák a kenyérnekvalót. Az öt hektár őszi árpát már napokkal ezelőtt learatták. Jól fizetett, hektáronként 27 mázsát adott. Jelenleg a búzát aratják, amelyből eddig már több, mint 45 hektárt arattak le. A felső-jányoki szövetkezet tagjai rövidesen azt mondhatják: megtettük kötelességünket, idejében elvégeztük az aratást. Nem hallgatott az osztályellenség szavára Brenyó István, kaposkelecsényi lakos nem bánta meg, hogy nem lépett ki a szövetkezetből. Mikor két évvel ezelőtt falujában az „enyém" győzött egy ideig a „mienk" felett, a nagykaposi szövetkezetbe jelentkezett felvételre. Itt a tagság szívesen fogadta soraiba Brenyó Istvánt, aki azóta feleségével és apósával együtt részt vett a nagykaposi szövetkezet építésében. Becsületes munkájukat a szövetkezet gazdagon jutalmazta. A múlt évben csupán készpénzben 35 ezer koronát kapott a Brenyó család a nagykaposi szövetkezettől. Ezenkívül 50 imázsa gabonát szállítottak a kamrájukba. Nagyon örülök — \ mondotta Brenyó István, hogy nem hallgattam az osztályellenség szavára. Azzal ijesztgettek, hogy a szövetkezetben éhen fogunk pusztulni. Jósilatuk meim vált be. Nemcsak, hogy jól élünk mióta a közösben dolgozunk, hanem még arra is telik, hogy új családi házat építsünk magunknak. Vállalásaikat túlteljesítették A galántai járásban lévő Štefániko- vo község asszonyai versenyre hívták ki a járás valamennyi asszonyát a tojásbegyűjtési kötelezettség sikeres teljesítéséért. A mai napig az említett község tojásbeadását 280 százalékra teljesítette. Az anyák kongreszszusa tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy július 30-ig a község még 5000 tojást bead.