Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-23 / 176. szám, szombat

1955. július 23 UJSZO 7 A kutató intézetek segítsége az építőiparnak Vízvezetékek, gázvezetékek, vízi- villanyorőművek építésénél gyakran használnak vastag acélcsöveket. Az acélcsövek átmérője néha meghaladja az 1 métert is. Legújabban ezeket a csöveket előszilárdított betonból készítik. A szilárd betonból készült csövek gyártásánál a legnagyobb ne­hézséget a betonba helyezett drótok kifeszítése okozta. E nehézség kikü­szöbölésére irányította munkáját az építőipari kísérleti intézet „Kiváló Munkáért" érdemrenddel kitüntetett dolgozója, Štefan Janoviak mérnök. Többhónapos munka után sikerült egy olyan feszltőberendezést szerkesz­tenie, amely minden eddigi hasonló gépet felülmúl. A kísérleti típus után megkezdik a gép sorozatos gyártását, s ezzel lehetővé teszik nagymennyi­ségű, eddig csövekre felhasznált kiváló acél, megtakarítását. Képünkön az előszilárdított betoncsövekbe kerülő drőthuzalokat feszítő gép kísérleti típusát láthatjuk. Lakásépítés Iglón Chovanec elvtárs, az egyik iglói épít­kezés vezetője, szerény ember. A munkában kitartó. Aki vele dolgozik, az megszereti. Egyike azoknak, akik példásan szervezik meg a munkát. A munkásokat tudásuk, képességeik sze­rint osztja szét, s olyan feladatokkal bízza meg őket, amelyeket a legjob­ban tudják végezni. Az építkezés vezetőjének legjobb munkatársa Horváth János mester. Neki jelentős része van az iglói új lakónegyedek sikeres építésében. Az építkezés vezetőjének, a mes­ternek és az építőmunkásoknak jó együttműködése visszatükröződik a terv teljesítésében. Az építkezés dol­gozói 107 százalékra teljesítették fél­évi tervüket. A munkatermelékenység terén 112 százalékos eredményt értek eí. Az építkezés dolgozói eddig 39 la­kásegységet építettek fel, további 135 lakás építését kezdték meg, amelyek közül ez év végéig 90-et be is fejez­nek. Ladislav Lipták. Az üzemen belüli önálló elszámolcs eredménye Az eperjesi péküzemek alapüze­mében az utóbbi hónap folyamán 55.000 koronát takarítottak meg az üzemen belüli önálló elszámolás he­lyes alkalmazásával. Az eredmény alapján a többi üzemben is bevezetik az önálló elszámolás rendszerét. A korompai villanyerőmű dolgozói teljesítették felajánlásukat A korompai villanyerőmü dolgozói a napokban értékelték felajánlásaik tel­jesítését. Az első félévben 2 656 271 kilowattóra villamosáramot termeltek terven felül és 2000 tonna jó minőségű szenet takarítottak meg. A vállalat vezetősége a következő félévben még fokozottabb figyelmet szentel a szociális és egészségügyi be­rendezéseknek és a vállalat jövedel­mezősége fokozásának. Kötelezettség­vállalásuk alapján 6 új technikai-szer­vezési intézkedés megvalósításával csökkentik saját áramszükségletüket. A CSKP KB júniusi határozatát szem előtt tartva segítséget nyújtanak Kluknava védnökségi községüknek a kulturális tevékenység fellendítésében. A dernői bányászok versenye A dernői vasércbányászok 85 száza­léka bekapcsolódott a szocialista mun­kaversenybe. A jól megszervezett munkaverseny szép eredményeket ho­zott. A hazánk felszabadítása tizedik évfordulója tiszteletére tett kötele­zettségválalások teljesítésével egy hónapban 1480 tonna vasérccel adtak többet a dernői bányászok. A munkaversenyben kiváló eredmé­nyeket értek el Vanyo János, Anna Ferenc, valamint Gyarmati Dezső cso­portjai. A málnahegyi bányában Po­tocký András és Lipták Mihály cso­po-tjai voltak a legjobbak, akik 92,1 tonna vasércet fejtettek ki terven felül. Dicséret illeti az üzemvezető tech­nikusokat is, akik nem az irodából, asztal mellől irányították a munkákat, hanem a helyszínen, a bányában nyúj­tottak segítséget, ott, ahol erre éppen szükség volt. Termelési értekezlete­ken vitatták meg a bányászokkal az egyes munkahelyek problémáit és így minden hibát azonnal kiküszöbölhet­tek. így végzik munkájukat Bernáth és Bodnár elvtársak is és szép ered­ményeket érnek el. Egyes munkahelyeken az utóbbi hónapokban lemaradás mutatkozik. A jó eredményeket elérő bányák példá­ját követve, a vezető technikusok és a fejtésen dolgozó bányászok jó együttműködésével elérhetik a fejtési terv egyenletes teljesítését. Karcagi László. 150 MW TELJESÍTMÉNYŰ HIDROGÉNHÜTÉSÜ TURBÖGENERÁTOR A Szovjetunió körzeti erőműveiben általában 100 megawatt, ritkábban 150 megawatt teljesítményű gépegysége­ket építenek be, melyek rendszerint 3000 fordulatszámra készülnek és hű­tésük hidrogénnel történik. „ZISZ 127" A Szovjetunióban 32 üléses „ZISZ 127"-es távolsági autóbuszokat készí­tenek. Az autóbusz ülései a repülő­gépek üléseihez hasonlóan beállítha­tók az utas kívánsága szerint. A há­tul beépített 180 lóerős Diesel-motor biztosítja az útnak megfelelő csúcs­sebességet. • GÄZCEMENTÄLÁS A Magyar Népköztársaságban az egyes gépalkatrészek felületi kérgesí­tését a szovjet tapasztalatok alapján kidolgozott új gázcementálási eljá­rással fogják végezni. Az új eljárás tökéletesen biztosítja a megkívánt egyenletes felületi keménységet. AUTOMATIKUS EKEVASGYÄRTÄS A Szovjetunióban nemcsak az egyes iparágakban, pl. a gépkocsiiparban, ha­nem a gépgyártás minden területén gyors ütemben halad a gyártási fo­lyamatok teljes automatizálása. Az Altájszeljmas mezőgazdasági gépgyár önműködő gépsoron készíti az ekeva­sakat és a kormánylemezeket. ÜJTlPUSÜ KÉTÉLTŰ JÁRMŰ Egy angol mérnök a közelmúltban újtípusú gépjárművet szerkesztett. A szerkezet a „Rinocérosz" nevet káp­ta. A gépezetnél a közlekedést óriási félgömb alakú üres alumíniumkerekek biztosítják egyaránt országúton, mo­csárban, homokon és hóban, de vízi­járműként is használható. Az egész gépjármű súlya 5 tonna és a hajtó­erőt egy 110 lóerős motor szolgál­tatja. HIDEG GÁZZAL FŰTÖTT KEMENCE Nemrégen helyezték üzembe a lenin­grádi „Strojfajans" gyárban a hideg gázfűtésű égetókemt ncét. A kemence hideg generátorgázzal működik. A ké­szítmények az alagútszerü kemencén áthaladva, fokozatosan felmelegednek a kívánt hőfokra, majd továbbha­ladva lassan kihűlnek. Az így gyár­tott készítmények mélyfényű „glazur­réteget" kapnak. ÖRÖKÉLETŰ ELEKTROMOS KONDEN­ZÁTOR A Német Demokratikus Köztársa­ságban örökéletűnek mondható elekt­romos kondenzátort készítettek. Ez az újtípusú kondenzátor nem romlik el. A kondenzátor a két vezető közé he­lyezett dielektrimukból (szigetelőből) áll. Az új típusnál a vékony vezető réteget — az impregnált szigetelő­anyagon — porlasztott fémből készí­tik, s így rövidzárlat esetén a vékony fémréteg a másodperc csekély része alatt elpárolog és a kondenzátor új­ból üzemképes lesz. KÍSÉRLETI ATOMELEM Az atomenergia békés felhasználá­sával kapcsolatos kísérletek folyamán sikerült olyan kisméretű kísérleti atomelemet előállítani, amely az atomenergiát követlenül elektromos árammá alakítja át. Az atomelem energiaforrása mindössze fél mili­gramm rádióaktív stroncium, mely az urán bomlásának mellékterméke. Az atomelemmel egyelőre még csak igen kicsiny teljesítményt sikerült elérni, de a kísérletek folyamán már felhasz­nálták villamos háztartási eszközök, izzólámpák és egyéb elektromos be­rendezések táplálásához. ÉRDEKES SPORTESZKÖZ A Német Demokratikus Köztársa­ságban a lipcsei „Medezintechnik" vállalat egyszerű búvárfelszereléseket készít a víz alatti fényképezés ked­velőinek. (24) És növekedett az én új bánatom is ... ő ... Nasztya ... Igaz, egysze­rűbben, barátian beszélgetett már ve­lem. Az is előfordult, hogy eltréfált, elnevetgélt velem... De mégsem tu­dok felfedezni nála magam iránt se érdeklődést, se különösebb szívélyes­séget. Néha elgondolom: igazság sze­rint honnan is lenne még ez az érdek­lődés. Máskor meg arra gondolok: hogy lehet, hogy nem látja, mennyire meg­változott bennem minden, hogy én egy­szer még olyat csinálok amiről mások álmodni sem mernek, meg az, hogy ... azt, hogy, ő az én számomra ... egy­szóval ... Lehetséges, hogy nem látja, nem ér­zi, nem veszi észre? Ha látná, nem lehet, hogy ne válaszolna rá ... Talán látja, érzi, csak éppen nem mutatja, ahogy ezt a lányok szokták? Csak figyelem, de nem tudom meg­érteni. Amint az ember egy kicsit cé­lozgatni kezd, úgy néz rám, mint va­lami idegenre, már ettől a tekintettől odafagy a nyelvem a szájpadlásomhoz. Egyszer azonban a következő eset történt: a kanyarban lebuktam a mo­torkerékpárról, és nem tértem magam­hoz azonnal. Lassan nyitom a szemem, s látom: Nasztya fölémhajol és olyan nyugtalansággal néz rám, ahogy csak egy közelálló emberre néznek... aki kedves a számunkra ... Amint meglát­ta, hogy kinyitottam a szemem, rögtön fölegyenesedett. Azóta egyre csak arra gondolok, az jár az eszemben, miért is nézett így rám? Egyszerűen csak megijedt, hogy nagyon összetörtem magam? Vagy... tud-e vagy nem egy lány így nézni egy idegenre, akihez semmi se fűzi, egy­szerűen csak puszta ijedtségből? Melege volt, fojtogatta a levegő. Fel­állt, leengedte az ablakot. Az éles csattanással ereszkedett le. Amíg az éjszakai sztyeppétői elválasztott ben­nünket az ablak, addig a sztyepp moz­dulatlannak, monotonnak, feketének látszott GALINA NYIKOLAJEVA: Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról meg a íőagronómusról De most leeresztettük az ablakot és a sűrű szél betört a fülkébe az októ­beri éjszakák frisseségével. A moz­donyfüst alig érezhető szaga miért, miért nem, görögdinnye enyhe illatával keve­redett. A sztyepp fölött vadul szágul­dott a hold, el-eltünve a sötét távíró­oszlopok mögött. Valahonnan mozdonyok egymást szó­lító szava hallatszott. Hívogatón, ör­vendezve sípoltak, mint régi barátok, akik váratlan éjszakai találkozásukat ünneplik... Alekszej Alekszejevics elhallgatott. De története még nem ért véget. — Még nem mondta el, mi is tör­tént ott magával a Kremlben ... Alekszej Alekszejevics zavartan el­mosolyodott, és visszaült a helyére. — Hogy mi történt?... Beszéltem már arról, hogy a nyár nagyon aszá­lyos volt, ősszei pedig hamarább bekö­szöntöttek a fagyok és a szél csak úgy pergeti ki a szemet a gabonából. Mi a saját földjeinken, hála a korai minő­ségi vetésnek és az aszálynak ellen­álló keményszemű vetőmagnak, hektá­ronként átlag tizenöt métermázsát ta­karítottunk be ... Nem mintha ez na­gyon sok volna, de ilyen aszályos esz­tendőben jó termést! A szomszédok alig tudtak kihozni 8—9 mázsát... Meg kell mondanom, hogy a naprafor­gó is, a kukorica is jól fizetett... Egvedül csak napraforgón legkevesebb kétszázezret vettek be a kolhozaink. A kukoricával pedig ebben az esztendő­ben úgy kikerültünk a takarmány­hiányból, ahogyan még a legjobb esz­tendőkben sem sikerült... De ami a legfontosabb, ebben az esztendőben felemelkedtek, utolértek bennünket az elmaradt kolhozaink is. Szeptemberben aztán váratlanul ránk köszöntött a legnagyobb öröm, a szep­temberi plénum! Mi volt a legcsodála­tosabb? Mi volt az, ami mindnyájunkat teljesen megdöbbentett? Az, hogy ol­vassa az ember az újságot és látja: de hiszen ez nekünk szól! Ez a mi zsu­ravinói gépállomásunkról szól! Mindez, ami ebben az esztendőben a betegsé­günk volt, mindaz, ami nyugtalanított, mindaz, amit tettünk, mindaz szóról szóra, sorról sorra benne van. Csak­hogy ott, ahol mi még keskeny ösvé­nyeken botorkáltunk, széles utakat fektettek le, amit mi csak találgattunk, sokszor csak ¥ kis részleteiben, arra egész rendszer alakult ki!-Egyszerűen csodálatos érzés volt... Az ember még csak épp hogy gondolt erre, még csak felcsillant valami az agyában és a ha­tározatban már ott van minden át­gondolva, kinyomtatva! A plénum fé­nyében még világosabb lett előttünk irányvonalunk helyessége, azé az irány­vonalé, amiért Nasztya harcolt... A plénum után még szélesebbre terjesz­tettük ki munkánkat. Ügy éreztük, mintha az egész ország arccal felénk fordult volna. A legkisebb dologtól kezdve a legnagyobbig. Ezelőtt előfor­dult, hogy alig lehetett kikönyörögni valamiféle építőanyagot, most meg ma­guktól küldik ... Ezelőtt a káderkérdés a legnagyobb kínlódás volt. Hívja az ember, könyörög nekik, akkor se jön­nek, most meg itt vannak maguktól! Rövidesen aztán utasítás jött, hogy gépállomásunk dolgozóit küldjék fel Moszkvába, az értekezletre. Nem is kételkedtünk benne, hogy Nasztyára esik a választás. De egyszer csak meg­tudtuk, hogy Arkagyijt, Fegyát és en- I gem küldenek. Szergej Szergejevics valahol úton volt. A területen meg nem ismerik részleteiben a mi ügyeinket. Nasztya nemrégen dolgozik nálunk, mi pedig már régóta. Arkagyijról már hosszú ideje tudják, hogy „boldoggá tette" a mi gépállomásunkat. De ami a legfontosabb, nagyon sok cimborája van a területi központban. Mindig tud­ja, kivel kell összebarátkozni. És min­dig megtudja nyomni a kellő pillanat­ban a megfelelő gombot. Fegyával a sok munka és gond között nem gon­doltunk rá idejében. Elszalasztottuk a pillanatot! / De a mi Arkagyijunk ilyen esetben nem alszik! Nem olyan ember ő! Egy­szer csak sürgősen be kellett mennie a városba ... Talált valami ürügyet. Én nem sejtettem semmit, elengedtem. Bement a városba, elment oda, ahová el kellett mennie és beszélt is arról, amiről beszélni akart! Hazaérkezett, de nekünk egy szót sem szólt! Csak sokkal később tudtuk meg, hogy ekkor „szervezte" meg a dolgot... így hát őt, Fegyát meg engem küldenek Moszkvá­ba. Nasztyát nem küldik, új ember is, meg ebben az esztendőben megrovás­ban is, figyelmeztetésben is részesült. Fegya meg én, de még Rucsenko is fut­kosni kezdtünk, rohangáltunk, tiltakoz­tunk, de hát későn kaptunk észbe. A listákat már jóváhagyták, a névre szóló meghívók is megérkeztek. Hát így mentünk el mi hárman ... Életemben először vettem részt ilyen értekezleten. Eszembe se jutott, hogy esetleg majd fel is kell szólalnom, ki kell állnom a szónoki emelvényre ... Hiszen nekem egészen az utolsó percig úgy tűnt, hogyha vannak is bizonyos apró sikereink, de az erftberek számára semmi különös dolog nem történt a mi gépállomásunkon! Vannak olyan gép­állomások, amelyek 25—30 métermá­zsát takarítottak be egy hektárról, mi csak 15-öt! Hogyan szólalhatnánk ak­kor mi fel! S egyszer csak megszólalt a miniszterhelyettes: „Szólaljon fel! Mondja el, hogy sikerült ezt az ered­ményt elérniük!" ! Csak úgy nyüzsögtek fejemben a gondolatok... Hogy is értük ezt el? Hiszen végül is nem csináltunk semmi különleges dolgot. Hát igen, a lóhere helyett kukoricát vetettünk. Hát igen,, gyakoroltuk a hóban a négyzetes ve­tést. Meg széthordtuk a műtrágyát. Meg feljavítottuk szabványminőségüre a vetőmagot... Meg harcoltunk, ve­szekedtünk, s egész tavasszal úgy ro­hangáltunk a szántóföldeken, mint az elátkozottak ... Hogyan és mit lehet­ne erről elmondani? , Arkagyij azt mondta: — Minden anyag itt van a kezünk­ben. Ennek alapján szólalj fel. Az em­berek szeretik a pontos adatokat. Mondd el, milyen mutatószámokat ér­tünk el. , Na, jól van! Gyorsan összeültünk, mint a hárman, feljegyeztük a' muta­tószámokat, előkészítettük az anyagot. A szöveg alapján szólaltam fel. Ügy néz ki a dolog, mintha minden simán menne. És akkor egyszerre csak me­gint megszólal a miniszterhelyettes: „Ne százalékokról számoljon be ne­künk, hanem — azt mondja — a dolog lényegéről beszéljen ..." De hát mi is a dolog lényege!" Nem is arról van szó, mintha én ezelőtt nem gondolkoztam volna el ezen. Én mindig, egész idő alatt el­gondolkoztam az egyes dolgokon, egyes részleteken. De a munka közben, meg a sok rohangálásban sohasem igyekez­tem átfogni az egészet. Itt meg egyszerre csak nekem sze­gezik a kérdést jó hangosan! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents