Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-23 / 176. szám, szombat

í955. július 23 ÜISZÖ A négy nagyhatalom kormány főinek genfi értekezlete A genfi értekezlet csütörtöki üléséről A Szovjetunió további jelentős békejavasSalot terjesztett elő (Genf, július 21, a ČTK külön tudósítójától.) Ma délután 15.30-kor a négy nagyhatalom kormányfői N. A. Bulganyin, nak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének elnöklésével negyedik gyűlésükre ültek össze a genfi értekezleten. N. A. Bulganyin közölte, hogy a négy külügyminiszter a ma délelőtti ülésen eszmecserét folytatott azokról az irányelvekről, amelyekhez igazodhatnának az értekezlet ügykörével összefüggő kérdések további megtárgyalásában. A miniszterek bizonyos sikert elértek, de még nem fejezték be az említett irányelvek megtárgyalását. N. A. Bulganyin hangsúlyozta, hogy ezért célszerű lenne, ha a külügyminiszterek folytatnák a _ kormányfők részére megegyezés szerinti javaslat előkészítésével kapcsolatos eszmecserét. A kormányfők először abban egyeztek meg, hogy a külügyminiszterekre további megtárgyalásra rábízzák az értekezlet programjának második pontját, vagyis az európai biztonság kérdését. A négy külügyminiszter július 22-én délelőtt egy órával hamarább ül össze, mint szokott és a kormányfők irányelvei alapján tárgyalnak erről a kérdésről. Ezután a szovjet küldöttség vezetője néhány, az európai biztonság kérdésével kapcsolatos utólagos megjegyzést tett. „Valamennyien egyetértünk abban — mondotta —, hogy az európai kollektív biztonság kérdését, valamint az e kérdéssel kapcsolatban a vita folyamán előterjesztett többi javaslatokat is átadják megtárgyalás végett a külügyminisztereknek. De e kérdések megtárgyalásához és az azokról szóló megegyezés eléréséhez bizonyos Időre van szükség, annál is inkább, mivel bizonyos időszakban szükséges, hogy ebben részt vegyenek más érdekelt országok is. De jelenleg Európában olyan a helyzet; hogy már mcst intézkedéseket kell tenni, hogy be ne következzék Európában olyan állapot, amely a béke és az európai nemzetek biztonságának veszélyeztetését jelentené." N. A. Bulganyin kijelentette, hogy ennek a célnak megfelelne azon államok közötti egyezmény megkötése, amelyek az Európában létező csoportosulások résztvevői, és ezen egyezmények alapján ezek az államok kötelezettséget vállalnának, hogy egymás ellen nem használnak fegyveres erőket, sem fegyveres erők használatával nem fenyegetik egymást és minden ellentétet és nézeteltérést kizárólag békés úton intéznek el. Utána. N. A. Bulganyin előterjesztette az erre vonatkozó szovjet javaslatot. Ezután á kormányfők elhatározták, hogy ezt a szovjet javaslatot előzetes megtárgyalás végett átadják a külügyminisztereknek. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, D. Eisenhower, az USA elnöke, A. Eden, NagyBritannia miniszterelnöke és E. Faure, Franciaország miniszterelnöke megkezdték az értekezlet programja harmadik pontjának tárgyalását, amely a fegyverzet csökkentésére és az atomfegyverek betiltására vonatkozik. A vita keretében mind a négy kormányfő felszólalt, és egymásután kifejtették kormányaik nézetét e kérdésekről és előterjesztették az erre vonatkozó javaslatokat. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, aki elsőnek szólalt fel, kijelentette, hogy az e kérdéssel kapcsolatban előzőleg kifejtett álláspont kiegészítéseképpen a szovjet küldöttség javaslatot terjeszt elő az értekezlet kormányfői elé, a fegyverzet korlátozására, valamint az atom- és hidrogénfegyverek betiltására vonatkozóan. N. A. Bulganyin azt mondotta, hogy Európában a lefegyverzés programját csak akkor lehet megkezdeni, ha véget vetnek a hidegháborúnak, és ha helyreáll az államok között a feltétlenül szükséges bizalom. Most, sajnos ez a bizalom nincs meg. A Minisztertanács elnöke a továbbiakban megemlítette a Szovjetunió javaslatát e kérdéssel kapcsolatban, amely bennefoglaltatik a május 10-i deklarációban. Ez a javaslat, amint ismeretes, konkrét. adatokat tartalmaz az öt nagyhatalomnak — a Szovjetuniónak, a Kínai Népköztársaságnak, az Egyesült Államoknak, Nagy-Britanniának és Franciaországnak fegyveres erői állományáról — és tartalmazza az atom- és hidrogénfegyverek betiltásának fokozatos megvalósítását. Ami a hidegháborút illeti. N. A. Bulganyin kijelentette, hogy a Szovjetunió ennek beszüntetését nem azért akarja, mert jobban nyugtalanítaná őt, mint a többieket, hanem azért, mert a helyzet, amely a hidegháború következtében kialakult, nem fér össze azzal a közös óhajjal, hogy az államok között jő viszonyt akarnak teremteni. A szovjet küldöttség véleménye szerint célszerű lenne, ha a négy nagyhatalom kormányai deklarációt javasolnának az ENSZ-nek a hidegháború befejezéséről, a nemzetközi feszültség enyhítéséről és a kölcsönös bizalom megteremtéséről, ami nélkül nem lehet komolyan beszélni a nemzetközi problémák megoldásáról. A szovjet kormány meg van győződve arról, hogy már ezen az értekezleten anélkül, hogy a nemzetközi egyezményre várnának, lehetséges lenne megegyezést elérni a nagyhatalmak között abban az értelemben, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió köteleznék magukat, hogy nem használnak atom- és hidrogénfegyvereket egy ország ellen sem. A nagyhatalmaknak fel kellene hívniok a többi államok kormányait is, hogy csatlakozzanak ehhez a deklarációhoz. Az ilyenfajta nemzetközi egyezményhez természetesen több időre lenne szükség. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke után D. Eisenhower, az USA elnöke beszélt, aki egyetértését fejezte ki azzal a nézettel, hogy a lefegyverzés kérdése nagyon fontos. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok "n. meg van győződve arról, hogy a lefegyverzés kérdésében nem lehet szilárd megegyezést elérni, ha nem jön létre megegyezés a nemzetközi ellenőrzés és felügyelet hathatós rendszeréről. Az ellenőrzés kérdése — mondotta Eisenhower — az Egyesült Államok számára elsőrendű fontosságú. A szovjet küldöttség sajtóértekezletén az ellenőrzés kérdésével kapcsolatban Eisenhower elnök által felvetett ezen szempontnál felhívta a figyelmet L. F. Iljicsev, a szovjet sajtószolgálat főnöke arra, hogy a mai szovjet javaslatban erre is figyelemmel voltak. Iljicsev idézte az erre vonatkozó bekezdést, amely a következőképpen hangzik: „Hathatós nemzetközi ellenőrzés létesül a fegyverzet korlátozására és az atomfegyverek betiltására vonatkozó intézkedések megvalósítása felett." Utána az USA elnöke a Szovjetunió küldöttségéhez fordult és kijelentette, hogy mindkét országnak, az Egyesült ÁllamoknaK és a Szovjetuniónak is — szörnyű pusztító fegyver áll rendelkezésére. Javasolta, hogy mindkét állam — az USA és a Szovjetunió is egyezzenek meg abban, hogy: 1. mindkét állam kölcsönösen teljes tájékoztatást nyújt haderejéről és katonai berendezéseiről; 2. hogy kölcsönösen megengedik területükön a fényképezést; Eisenhower elnök ezt a javaslatot azzal az állítással támasztotta alá, •hogy ily módon meg lehetne győzni a világot arról, hogy az USA és a Szovjetunió is az új háború veszélyének csökkentésére és a feszültség enyhítésére törekszenek. A négy nagyhatalom kormányfői értekezletének csütörtöki ülésén E. Faure, Franciaország miniszterelnöke szólalt még fel, aki egyetértett Eisenhower elnökkel abban, hogy az ellenőrzés kérdése nagyfontosságú. Faure kijelentette, hogy az ellenőrzés elvét tartja az egész kérdés „lényegének." A francia küldöttség ma nem tud memorandumot terjeszteni az értekezlet elé ebben a kérdésben — mondotta Faure —, de megteszi ezt július 22én. A vita befejező részében A. Eden miniszterelnök szólalt fel. Legelőször üdvözölte a Szovjetuniónak a fegyverzet korlátozására és az atomfegyverek betiltására vonatkozó május 10-i javaslatát és kijelentette, hogy véleménye szerint ez a javaslat hozzájárult a négy nagyhatalom álláspontjának közelebbhozásához a lefegyverzés kérdéseiben. Eden még hozzátette, hogy úgy gondolja, hogy a szovjet kormány helyesen jár el, ha a lefegyverzés kérdését a bizalom kérdésével hozza kapcsolatba. Ha az államok között meglesz a szükséges bizalom, akkor meg lehet oldani a lefegyverzés kérdését és a többi problémákat is. A brit miniszterelnök azt mondotta, hogy a lefegyverzés kérdésének megoldásiban véleménye szerint fokozatosan kell eljárni; ezt az értekezletet kezdetnek lehet tekinteni. Nagy-Britannia még javaslatot terjeszt elő, hogy ne:n lehetne-e meghatározni a most Európában elhelyezett katonaságok jelenlegi ellenőrzésének módszereit. Nagy-Britannia miniszterelnöke megállapította, hogy ez a javaslat nincs kapcsolatban a lefegyverzés egész kérdésével, de a brit küldöttség véleménye szerint ennek megvalósítása jő szolgálatot tenne, mint a jövőt szolgáló tapasztalat. Ez a javaslat szintén nincs ellentétben az Egyesült Nemzetek Szervezete lefegyverzési bizottsága albizottságának tevékenységével. Nagy-Britannia reméli, hogy ez az albizottság továbbra is folytatja munkáját, amely eredményes volt. Eden miniszterelnök után újból Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szólalt fel, aki értékelte a kormányfőknek a lefegyverzés fontos kérdéseiben tett nyilatkozatait. Kijelentette, hogy ezeknek a nyila tkoza toknak biztosan jelentősége lesz a jövőben e kérdések megoldásában és javasolta, hogy a négy nagyhatalom külügyminiszterei készítsék elő e kérdéssel kapcsolatban az erre vonatkozó ajánlásokat a négy nagyhatalom kormányfői és az Egyesült Nemzetek Szervezete számára is. Eisenhower elnök, valamint Eden és Faure miniszterelnökök elfogadták ezt a javaslatot. h szovjet küldöttség javaslatának szövege az eyrépai áüamcsoportosuiások közötti szerződések alapelveiről Attól az óhajtól vezetve, hogy megszilárdítsák a békét, és elismerve annak szükségességét, hogy mindenképpen hozzájáruljanak a feszültség enyhítéséhez és az államok közötti bizalom megteremtéséhez, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének, az Amerikai Egyesült Államoknak, Franciaországnak és az Egyesült Királyságnak kormányai megegyeztek, hogy az európai béke fenntartása érdekében szerződést kötnek azok között az államok között, amelyek az Északatlanti Tömb és a Nyugateurópai Unió tagjai és azok' között az államok között, amelyek a varsói szerződés tagjai. Ezt a szerződést a következő elvek alapján lehetne megvalósítani: 1. Egyik részről azok az államok, amelyek tagjai az Északatlanti Tömbnek és ratifikálták a párizsi egyezményeket, másik részről azok až államok, amelyek aláírták a varsói szerződést, kötelezik magukat, hogy egymás ellen nem használnak fegyveres erőket. Ez a kötelezettség nem változtatja meg az államoknak az egyéni vagy kollektív önvédelemre valő jogát fegyveres támadás esetén, ahogyan ez az ENSZ alapokmánya 51, cikkelyében van megállapítva. 2. Azok az államok, amelyek e sžer-: ződés részvevői, kötelezik magukat, hogy együttesen tanácskoznak minden esetben, ha közöttük az európai békét veszélyeztető ellentétek vagy nézeteltérések keletkeznek. 3. A szerződésnek átmeneti jellege lesz és addig marad érvényben, amíg nem lép életbe egy másik szerződés az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére. Á szovjet küldöttség javaslatának szövege a fegyverzet korlátozásáról és az atomfegyverek betiltásáról ä nimat kizvél@mény nagy érdeklfitiissel kíséri a gesifi tárgyalásokat Berlin (ADN) — A Neues Deutschland közlése szerint a Német Demokratikus Köztársaság minden városából és vidékéről levelek és táviratok ezreit intézik a genfi négyek tanácskozásához. Ezekben az egyszerű német polgárok ugyanúgy mint a nagy tömegszervezetek, ama reményüknek adnak kifejezést, hogy a tanácskozások részvevői megtalálják a közös nyelvet és sikerülni fog nekik csökkenteni a nemzetközi feszültséget. A Nyugat-Berlinből a Német De1 mokratikus Köztársaságba átjött Kari Heinz Schulz mérnök a következőket jelentette ki: „Mint volt repülőszázados és vadászrepülő az olyan régi zsoldosok aktivizálásában, mint Kesselring és társai, a bonni állam és a NATO-hadsereg támadó jellegét látom. Semmi szín alatt sem szabad érvényesülniük többé az ilyen erőknek. Németországnak végre nyugodt és békés államnak kell lennie!'' Hogy enyhüljön a nemzetközi feszültség és az államok közötti kapcsolatokban megszilárduljon a kölcsönös bizalom, hogy megszűnjék az új háború veszélye, a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányfői szükségesnek tartják a fegyverzet korlátozására és az atomfegyverek betiltására irányuló nemzetközi szerződés gyors megkötésére törekedni. A fegyverzet korlátozásával és az atomfegyverek betiltásával kapcsolatos kérdésben elhangzott véleménycsere után a következőkben egyeztek meg: 1. Az U5A, a Szovjetunió és Kína fegyveres erőinek létszámát különkülön egymilliótol egymillió ötszázezer főben határozták meg; Anglia és Franciaország számára 650 000 lesz a létszám. A Kína esetében javasolt számbeli állapot kérdését, valamint az ezzel kapcsolatos Kína fegyveres erőire vonatkozó más kérdéseket a Kínai Népköztársaság kormányának részvételével kell megtárgyalni. Az összes többi államok fegyveres erőinek száma nem haladja meg a 150 000—200 000-nyi létszámot és ebben egy ide vonatkozó nemzetközi értekezleten kell megegyezni. 2. Az atom- és hidrogénfegyverek teljes betiltása a szokásos típusú fegyverzetnek és a fegyveres erőknek a megegyezett 75 százalékkal való korlátozása után lép érvénybe. Ezeknek a fegyvereknek az állam fegyverzetéből való kivonása és azok megsemmisítése a fegyverzet megegyezett utolsó 25 százalékának befejező korlátozása folyamán fejeződik be. Ezután valamennyi atomanyagót kizárólág csak békés célokra lehet felhasználni. 3. Mihelyt megkezdik a fegyverzet és fegyveres erők korlátozását a négy nagyhatalom — még mielőtt érvénybe lépnének az atom- és hidrogénfegyverek teljes betiltásáról szóló egyezmények — ünnepélyesen kötelezi magát,- hogy nem alkalmaz nukleáris fegyvereket, amelyeknek használatát szintén betiltottnak tekinti. E szabály alól kivételt lehet engedélyezni az agresszió elleni védelem esetén, ha elfogadják a biztonsági tanács erre vonatkozó határozatát. 4. Az atom- és hidrogénfegyverekkel rendelkező államok kötelezik magukat, hogy a fegyverzet korlátozásán nak és az atomfegyverek betiltása programjának végrehajtásában az első lépések egyike lesz az ilyenfajtájú fegyverekkel való kísérletezések beszüntetése. 5. Hathatós nemzetközi ellenőrzést létesítenek a fegyverzet korlátozására és az atomfegyverek betiltására vonatkozó intézkedések felett. 6. A négy nagyhatalom kormányfői megbízták a külügyminisztereket, hogy igyekezzenek halaszthatatlan megegyezést elérni a fent említett szerződés még meg nem egyezett kérdéseiben, mely megegyezést az Egye-> sült Nemzetek Szervezetében kell megtárgyalni. n. A Szovjetunió, až Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányfői elhatároztak, nem engedik meg az atom- és hidrogénfegyverek használatát, amelyeik az emberek tömeges pusztítását szolgálják, elhatározták, hogy megszabadítják a nemzeteket a pusztító atomháború veszélyétől, és ezért ünnepélyesen kijelentik: A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kötelezik magukat, hogy egészen addig, amíg a fegyverzet korlátozásáról és az atomfegyverek betiltásáról nemzetközi megegyezést nem kötnék, elsőknek nem használnak atom- és hidrogénfegyvereket egy ország ellen sem és felhívják az öszszes többi államokat, hogy csatlakozzanak ehhez a nyilatkozathoz. á svájci államelnök vacsorát adott a genfi konferencia résztvevőinek tiszteletére Genf, július 22. (TASZSZ) — M. Petitpierre, Svájc államelnöke július 21-én vacsorát adott a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányküldöttségeinek tiszteletére. Szovjet részről a fogadáson a következők vettek részt: N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov, V. M. Molotov, G. K. Zsukov, A. A. Gromiko és a svájci szovjet nagykövet, P. I. Jersov. Az Egyesült Államokat a következők képviselték: D. Eisenhower, J. Dulles, D. Andersen, J. Hagerty, az Egyesült Államok svájci nagykövete, F. Willis, valamint D. Eisenhower őrnagy. Brit részről jelen voltak: A. Eden, H. MacMillan, N. Brook. A. Kirkpatrick, H. Caccia és a svájci brit nagykövet, L. Lamb. A vacsora francia részvevői a következők voltak: E. Faure, A. Pinay, L. Joxe, Ft. de Margerie, A. Berard és a svájci francia nagykövet, E. Dennery. A fogadáson részt vett továbbá az ENSZ vezértitkára, Hammerskjöld, az ENSZ európai tikárság ának igazgatója, A. Pelt, valamint a négyhatalmi értekezlet vezértitkára, P. Wilkinson. Svájcot a vacsorán a következők képviselték: M. Feldmann, a szövetségi állam elnökének helyettese, H. Streui, T. Hollenstein és P. Schaudet szövetségi tanácsosok és többen mások. v V