Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-23 / 176. szám, szombat

Világ proletárjai egyesüljetek! A mai számban: SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA A műszaki-gazdasági normák fontossága, termelésünk szervezésében (2. old.) A négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezlete (3. old.) A lengyel államünnep (4. old.) A traktorálloniások feladatai az egységes földműves­szövetkezetek fejlesztésében (5. old.) „Feje tetejére állított világ" (6. old.) Tudomány — technika (7. old.) Érdekfeszítő küzdelmeket hozott a prágai nemzetközi atlétikai viadal - (8. old.) Bratislava, 1955. július 23. szombat 30 fillér VIII. évfolyam, 176 szám I A genfi értekezlet váljék az államok közötti baráti kapcsolatok és a békés nemzetközi együttélés határkövévé Az európai béke és biztonság biztosításáért E napokban az egész világ nemze­teit egy érdek és egy óhajtás köti össze — a négy nagyhatalom, a Szov­jetunió, az Amerikai Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia, Franciaország kormányfői genfi értekezletének me­nete és az az óhaj, hogy az értekez­let az államok közötti baráti kapcso­latok és a békés nemzetközi együtt­élés megteremtésének határkövévé váljék. Az első nap után, amikor kifejtet­ték az egyes küldöttségek alapvető állásfoglalását, egyértelmű megegye­zés jött létre az értekezlet napirend­jéről és megkezdték az egyes pontok tárgyalását. Ezzel kapcsolatban meg­mutatkozott, hogy mily szorosan ösz­szefügg Németország kérdése az eu­rópai biztonság kérdésével és az ér­tekezlet előrehaladása érdekében el­határozták, hogy megkezdik a máso­dik pont tárgyalását. Ennek a pont­nak tárgyalásakor rendkívüli esemény következett be a július 20-i délutáni ülésen, a szovjet küldöttség előter­jesztette az európai kollektív bizton­ságról szóló összeurópai szerződés ja­vaslatot Ä Szovjetunió összes megelőző ja­vaslataihoz hasonlóan ezt is a pontos, félreérthetetlen szövegezés jellemzi. Ä javaslat az európai nemzetek fő cél­jának elérésére irányul: hegy befe­jeződjék Európában a bizalmatlanság és feszültség Időszaka, hogy Európa abból a földrészből, amelyet az embe- [ ri történelem ká^ legpusztítóbb hábo­rúja sújtott, a" béke kontinensévé vál­jék. A szerződést előkészítő javaslat, melyet a Szovjetunió terjesztett elő, az összes európai államok megegyezé­sének szükségességét hangsúlyozza. A javaslat abból a tényből indul ki, hogy az európai kollektív biztonsági rend­szer megteremtése hozzájárulna a német kérdés gyors megoldásához, Németországnak békeszerető demok­ratikus alapokon való egyesítéséhez. A szovjet küldöttség a genfi érte­kezlet elé terjesztett, az európai kol­lektív biztonságról szóló szerződésja­vaslatában újból rámutatott arra, hol van a jelenlegi európai helyzet meg­oldásának kulcsproblémája. Elsősorban arról van szó, hogy a békét és az ál­lamok biztonságát olyan intézkedések­kel biztosítsuk, amelyek alapján sem­milyen állam vagy államcsoport nem veszélyeztethetne más államot vagy államcscportot. Le kell mondani a zárt katonai tömbök kialakításáról és biz­tosítani kell az európai országok együttműködését a béke védelmére. Európában a politika ily módon való rendezése, megteremtené az államok közötti bizalmat, és ez biztosítaná a további vitás problémák, főként a né­met kérdés megoldásához szükséges éltető talajt. Hogyan áll jelenleg Németország ügye? Nyugati részén a Német Szö­vetségi Köztársaság a párizsi egyez­mények folytán zárt katonai tömbnek, a Nyugateurópai Uniónak tagja, amely kapcsolatos az Északatlanti Paktum­mal. Semmilyen szárnyaló beszéd nem tudja leplezni azt a tényt, hogy ezek a katonai paktumok a Szovjetunió, a demokrácia és a szocializmus egész tábora ellen irányulnak. A tények bi­zonyítják ezt. És tény az, hogy a nyu­gati nagyhatalmak visszautasították a Szovjetuniónak ehhez a paktumhoz Yalq csatlakozásáról szóló javaslatát, amit abban az igyekezetben tett, hogy az Északatlanti Paktumból valóban az összes államokat szolgáló védelmi esz­köz váljék. A nyugati hatalmak részé­ről tett visszautasítás csak beigazolta az Északatlanti Paktum veszélyes, agresszív jellegét. Ebbe az agresszív tömbbe vonták be Nyugat-Németországot. És a Genf­ben ülésező nyugati képviselők sem titkolják azt a meggyőződésüket, hogy az egyesített Németországnak olyan politikát kellene folytatnia, amilyet most a bonni kormány folytat. Más szóval a demokratikus országok el­len irányuló agresszív paktum részé­vé kellene válnia. Ezt természetesen nem engedhetik meg sem a Szovjet­unió, sem a népi demokratikus or­szágok, sem azok a nemzetek, ame­lyek őszintén óhajtják a béke bizto­sítását. Ebből következik, hogy a béke meg­szilárdítása érdekében elsősorban az európai biztonság kérdését kell meg­oldani és fzáltal megteremteni a né­met kérdésnek, Németország egyesí­tésének békés megoldásához szüksé­ges alkalmas talajt. A szovjet küldött­ség azzal, hogy előterjeszti az európai kollektív biztonság összeurópai rend­szerének megteremtéséről szóló szer­ződési javaslatot és igyekszik elvetni azt a politikát, amely Európában ka­tonai tömbök megteremtésére irányul, megnyitja a megegyezés útját a né­met kérdés megoldásához. Ma két nézet áll fenn arra vonat­kozóan, hogyan lehetne biztosítani az európai biztonságot. Az egyik állás­pont, amelyet elsősorban az USA tá­mogat, hogy ezt a biztonságot az Északatlanti Paktum és a Nyugateu­rópai Unió létezése biztosítja, amely­nek az újrafelfegyverzett Nyugat-Né­metország is tagja, tehát azon töm­bök létezése, amelyekből ki van zár­va a Szovjetunió. A másik nézet a Szovjetunió álláspontja, hogy a biz­tonságot feltétlenül az összes euró­pai államok közös igyekezete alapján kell kiépíteni, annak az Igyekezetnek alapján, amelyet célszerűen lehetne realizálni az összeurópai kollektív biz­tonsági rendszer alapján. Ennek a két nézetnek ilyen nagy­vonalakban való jellemzése is már vi­lágosan mutatja, hogy melyik vezet közülük az összes európai államok igazi biztonságának biztosítására és ezzel az európai béke megszilárdításá­ra is. A békét nem lehet bizonyos államcsoport egyoldalú érdekeinek alapján biztosítani, csupán az összes európai államok kollektív együttmű­ködésével, tiszteletben tartva és ér­vényesítve az összes európai nemze­teknek a béke megtartására irányuló érdekeit. Ez az a nézet, amely külön­ben megnyilvánul az A. Eden brit miniszterelnök és Faure francia mi­niszterelnök által előterjesztett javas­latokban is, amelyekben fel vannak tüntetve azok a módok, amelyek alap­ján a nyugati nagyhatalmak és a nyu­gat-európai államok, valamint a Szov­jetunió között bizonyos együttműkö­désnek kellene létrejönnie. Annak ellenére, — ahogyan ezt N. A. Buiganyin kijelentette, — hogy ezekben a javaslatokban sok figyelem­reméltó van, amit érdemes gondo­san mérlegelni, mégis világos, hogy éppen a kollektív biztonságra irányuló (Folytatás a 2. oldalon.) Békés jövőt szeretnék gyermekeimnek Erős, izmos ember Jalec Mihály, a diószegi cukorgyár ökrös- és lovas­fogatának vezetője. Ha elemében van, beszédes is. Olyankor egy hétig se fogyna ki a szóból. Azok közUl va­ló, akik már két világháborút átéltek. Kétszer mozdult ki a faluból huza­mosabb időre. Először 18 éves fővel (1914-ben) cseppent a tűzvonalba, másodszor 1944-ben. Annyi tehát az élménye, benyomása, hogy élete al­konyáig szóval tarthatja gyermekeit, unokáit. Igaz, keserű ízü, szívszoron­gató emlékek ezek, amelyek olykor könnyfátyollal vonják be a szemét. Apját hétéves korában vesztette el, édesanyja pedig akkor halt meg, ami­kor ő távol, nagyon távol a falujától nem tudta miért harcolt, verekedett. — Több kenyér, jobb megélhetés kellett volna háború helyett — jelen­ti ki bölcsen, megfontoltan. No de eltemetődött az a világ, s most új, más helyzet állt be. Neki még nem ment jól a sora, csak most kóstolgatja ezt a másik életet, amelyről annyit hallott, s amely után annyira vágyakozott. Hét gyermekkel csöppent a bizonytalan, viszontagságos életből a mába. S a gondtól, töpren­géstől, s a ránehezedő nagy szegény­ségtől egyszerre megszabadult. A cu­korgyárban nyugodtan, boldogan dol­gozik és szépen keres. A múlt hó­napban is 1500 koronát vitt haza. Merthogy kétszoba-konyhás la­kást kapott a gyártól, úgy gondolja, az a békétől függ, megtarthatja-e vagy sem. Nem tehet róla, de ha a háborút szóbahozzák, neki mindig a felszabadulás előtti kis szoba-kony­hás viskó jut eszébe, amelyben hosz­szú évtizedekig éltek tizenhármán. A cukorgyár udvarán mondja ezt így, igen őszintén, meggyőzően Ja­lec Mihály éspedig úgy, hogy jobb­jával eltakarja nyakán azt a sebhe­lyet, amit az első világháborúból ho­zott. Mert nem akarja, hogyha már a békéről, Genfről beszélünk, akkor a testén a háború emberttépő, szag­gató nyomait lássuk. M. J. Az ötödik nagyhatalom: a népek békeakarata Észak fehér városát, Helsinkit az­zal az érzéssel hagytam el, hogy a világ békeerői jó munkát végeztek és a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezletén ott ül majd látha­tatlan partnerként a népek békevágya, az az ötödik láthatatlan nagyhatalom, amely a tartós békét, a népek hol­napjának biztonságát követeli. A leszerelés, az európai biztonság problémája és a német kérdés három olyan égető kulcsprobléma, amely az egész világot foglalkoztatja. És ez érthető is, hiszen mi volna fontosabb, mint a nemzetközi feszültség meg­szüntetése és a fenyegető atomhábo­rú veszélyének végleges elhárítasa. Tíz esztendővel azután, hogy a szov­jet föld fiainak sikerült itt Európá­ban becsukniuk a háború rémének könyvét, nem engedhető meg, hogy a borzalomnak és szenvedésnek ez a könyve újra kinyíljék. Ehhez pedig az kell, hogy megszabaduljunk a német militarizmus veszélyétől és olyan biz­tonsági rendszert teremtsünk, amely itt Európában — és ennek következ­tében minden más földrészen is — megsemmisíti a háború tűzfészkeit. Mi, békevédök természetesen nem lehetünk passzív szemlélői a világ fo­lyásának. Ellenkezőleg, az enyhült lég­körben fokozottabb munkával kell ki­vennünk részünket a béke megőrzé­séből és egy olyan világ kialakításá­ból, amelyről a törtpnelem büszkén feljegyezheti majd lapjain, hogy meg­nyitottuk az emberiség békés, építő aranykorszakát. ' EGRI VIKTOR államdíjas Hiszem, hogy megegyeznek A galántai járás egyik legjobb trak­toros brigádközpontja Tósnyárasdon van. Nemrég még a lemaradóitok kö­zött volt, de ma már nemcsak a ter­vet teljesíti egyenletesen, hanem a brigádközpont dolgozói az egy hektár Coldterület megmunkálásának önkölt­ségét is a tervezett 110 koronáról 52,40 koronára csökkentették. Most az aratási munkákban is az elsők között vannak, mert pl. a tósnyárasdi szövetkezet, amelyben a brigádközpont traktorosai és kombájnosai aratnak, már a gabonabeadással is csaknem rendben van. Már egy hete a brigádközpont dol­gozói egymás között az aratási mun­kákon kívül arról is beszélnek, hogy hogyan folynak Genfben a négy nagy­hatalom államférfiai között a tárgya­lások. Kovács elvtárs minden este hallgatja otthon a rádió híreit és soha annyi sokat nem foglalkozott életé­ben a külpolitikával, mint ezekben a napokban. Ebédszünet alatt elbeszélgetünk ve­le egyről másról, de ő most is inkább csak Genfről akarna beszélni. — Bizony kénytelenek voltunk nyo­morogni és koplalni az első köztársa­ság idején, mert én voltam a tizen­egyedik a családban. A társadalom fej­lődését megállítani senki sem tudja. Az Egyesült Államok elnöke, Eisenho­wer fél a világkommunizmus terje­désétől, amint ezt a genfi konferen­cián kifejtette, s ezt el is hisszük neki. Maga a nép, a kapitalista álla­mok népe ébred majd egyszer rá, hogy urak nélkül is lehet élni és sokkal jobban, mint velük. Hiába titkolják el előlük sikereinket, vagy hazug pro-' pagandával piszkolják hazánkat, ez nem állítja meg a történelem fejlő­dését. Hiszem, hogy megegyeznek, annak ellenére, hogy épp tegnap éj­jel fogtunk el két nyugatról jött lég­gömböt hazug röplapokkal. Százmillió dollár pedig, amit hazánk és más né­pi demokratikus államok építésének megzavarására szavaztak meg, szintén nem bizonyítja a nyugati imperialisták békés igyekezetét. De meg kell egyez­niök, mert a világ közvéleménye, a kapitalista országok népe kényszeríti rá őket, akik ugyan úgy, mint mi, tartós béke után vágyódnak. H. S. Amit a világ száz- és százmillió dolgozója támogat A bratislavai Béke-üzem dolgozói egymás között már megvitatták a Genfben ülésező kormányfők nyüatko­zatait, ezért amikor érdeklődtem vé­leményük iránt, eleinte ugyan haboz­va, de később beszélgetésünk folya­mán egyre meggyőzőbben juttatták érvényre mondanimlójukat. Arra a kérdésre, hogy tulajdon­képpen milyen erő hozta létre ezt a magasszínvonalú értekezletet, Zatykó Vera mesternő azt válaszolja, hogy azt csak akkor fogja magasszínvona­lúnak tartani, ha a megegyezés való­ban létrejön. Másrészt az a meggyő­ződése, hogy a népek békeakarata késztette a kapitalista államfőket is arra, hogy részt vegyenek a genfi tárgyalásokon. Ružena Matušová 19 éves fiatal­lány, kiváló munkája érdeméül, e hó 28-án utazik Varsóba a VIT-re. Egész lényéből a béke összhangja árad. Ru- žena mélységes csalódását fejezi ki 'Eisenhower beszéde fqlett, aki azzal fejezte be nyüatkozatát, hogy az em­beriség áhítatosan imádkozzék a bé­kéért, de ugyanakkor egy szóval sem említette, hogy elérkezett az ideje az atombomba megsemmisítésének. františek Bánský technikust mély­ségesen megdöbbentette Faure nyilat­kozata, aki azt mondotta, hogy Né­metország nem lehet semleges. Az a meggyőződése, hogy Faure nézete nemcsak nem egyezik a francia, nép nézetével, hanem merőben ellentétes azzal, mint ahogy a párizsi egyez­mények megszavazása is m.*ységes felháborodást váltott ki a francia nép mülióiból. Az igazság az, hogy Faure a francia kapitalisták érdekeit képvi­selte, akik vagyonuk érdekében Né­metország felfegyverzése mellett száll­nak síkra, meh azt hiszik, így ment­hetik meg gyarmataikat, holott ép­pen a felfegyverzett Németország je­lenti még a gyarmatoknak is a leg­nagyobb veszélyt. Egyébként igenis el tudja képzelni Németország sem­legességét, mert ez az állapot nem­csak más népek, hanem a német nép jólétét is szolgálná. A Szovjetunió méltán tiltakozik Németország felfegy­verzése ellen, mert az eddigi tapasz­talatok azt mutatják, hogy ott a fegy­verkezés nem azért folyik, hogy e fegyverek megrozsdásodjanak. Ezt Adenauer szándéka is bizonyítja, aki most a béke nagy találkozója előtt szavaztatta meg az önkéntesekről szó­ló törvényt. — Ami Eisenhower nyüatkozatát il­leti — mondja hévvel — hát enyhén szóha csalódást okozott, mert ha mondanivalója sorrendjét követem, akkor azt látom, hogy a kommuniz­musban nagyobb veszélyt lát, mint az atombombában. Holott a kommuniz­mus eddig csak épített és a világ leg­nagyobb hatalmává fejlesztette a Szovjetuniót. Az atombombáról pedig mindannyian tudjuk, hogy csak pusz­tulást hozhat az emberiségre. Eisenho­wer a kelet-európai államok sorsa iránt is kifejezte aggodalmait. Hát ezekre az aggodalmakra csak annyit mondhatok, büszke vagyok arra, hogy dolgozó tagja lehetek népi demokra­tikus rendünknek és hozzátehetem, hogy minden tudásommal és képessé­gemmel szolgálni fogom felszabadult hazámat, hogy még szebb, még virág­zóbb legyen mint ma, hogy a jövő­ben még szebb spartakiádot rendez­hessünk mint ez évben. — Végül — fejezte be — mint háromgyerekes apa beszélnem kell Buiganyin nyilatkozatáról is. Itt meg kell mondanom már előre, hogy in a szovjet népet nemcsak tisztelem, ha­nem mélységesen szeretem is. Szen­tül meg vagyok győződve róla, hogy a Szovjetunió azért küzd és harcol most, hogy megőrizze a világ vala­mennyi népe számára a békét. Én Buiganyin beszédében a békéért váló törhetetlen akaratot fedeztem fel. Eu rópa népei biztonságának biztosítása, Németország semlegesítése, az atom­fegyverek megsemmisítése mind-mind olyan követelések, amit a világ száz és százmülió dolgozója szívvel-lélek­kel támogat. Sz. B.

Next

/
Thumbnails
Contents