Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-22 / 175. szám, péntek

\ UJSZ0 1955. július 2? A népi demokratikus országok sajtója a genfi konferenciáról Trybuna Ludu, Varsó „A genfi konferencia egy eredménye már ma is egészen világos minden Genfben tartózkodó megfigyelő előtt. Az előítéletek és a hamis elképzelések, amit szerte a kapitalista világban hosszú éveken Keresztül a propaganda minden modern fegyverének felhasználásával terjesztettek a Szovjetunióról, összeomlottak. Igen fontos szerepet játszik e téren a Szovjetunió minisztertanácsa elnökinek, N. A. Bulganyinnak nyilatkozata a konferencia első napján. Ez a nyilatkozat konkrét ajánlatokat tartalmazott valamennyi fő nemzetközi kérdés megoldására. Ezek az ajánia tok az egész világ sajtójának anyagot adnak a legbehatóbb méltatásokra. A kormányfők nyilatkozatai lehetővé teszik, hogy megállapíthassák világszerte, melyek azok a problémák, ahoi az álláspontok már annyira közeledtek, hogy megfelelő jóakarat mellen megegyezés létesíthető. Ilyen kérdés ijéldáuľ minden kétséget kizáróan a gazdasági és kulturális kapcsolatok ^terjesztése a világ minden államára." Scínteia, Bukarest „Bulganyin elvtárs különösen azon részeit emelte ki Eisenhower elnök beszédének, ameíyek a világ közvéleményének vágyát fejezik ki a tartós békére. Beszédének egyik részében azonban Eisenhower elnök azt ajánlja, hogy a genfi konferencia foglalkozzon a kelet-európai országok, vagyis a népi demokratikus országok kérdésével. Igen helyesen mutatott rá Bulganyin elvtárs, hogy az ezzel a kérdéssel való foglalkozás egyet jelentene az ezen államok belügyeibe való DCavatkozással. A román nép éppen úgy mint Kelet-Európa többi nemzete, tíz évvel ezelőtt elérte nemzeti függetlenségét és szabaa v: olyan társadalmi rendszert választott, amely legjobban megfelel történelmi tapasztfa'.atainak és vágyainak. Meg vagyunk arról győződve, hog/ a .ársadalm; rendszerek közötti Vilönbsóg nem leliet axaialya országaink együttműködésének más társadalmi rendszerű országoKkal. Ennek csak egyetlen feltétele van, hogy következetesen tiszteleiben tartsák egymás .*VB»zoti függetlenségét és ne Kvatkozzanak bele egymás belügyeibe.' Szabad Nép, Budapest „Ismeretes, hogy a genfi értekezletet megelőzően Adenauer mindent elkövetett, hogy még az értekezlet előestéjén tető alá hozza az újonctörvényt és ezzel ténylegesen megindítsa Németország újrafelfegyverzését. A német kérdés megoldását most főképpen az akadályozza, hogy Nyugat-Németország a felfegyverzés útjára lépett, hogy az atlanti szekérhez kötötte sorsát, hogy Adenauer és kormánya úgy félnek a német egység létrehozásától, mint az í#dög a tömjénfüsttől. Ezért Adenauer mindent elkövet, hogy elködösítse a német nép előtt azt a közvetlen reális lehetőséget, hogy a németek megérthetnék egymást, ha tárgyalnának egymással a német egység létrehozásáról. Adenauernek ezt a német népre nézve veszélyes játékát a Basler Nachrichten a következőképpen jellemzi: Adenauer mottója: „csak semmi sietség". Ez azt jelenti: semmi sietség a német egység kérdésében, de sietség a felfegyverzés dolgában. Egyre nagyobb azoknak a polgári, sőt jobboldali politikusoknak a száma Nyugat-Németországban is, akik felismerték, hogy a nyugatnémet köztársaság atlanti kapcsolatai nem biztonságot, hanem halálos veszedelmet rejtenek magukban a német népre nézve. Helyesen állapította meg nemrég a Neues Deutschland, hogy még a leghiszékenyebb emberrel sem lehet hosszú időre elhitetni, hogy a saját házában felszerelt pokolgép az ő biztonságát szolgálhatja. így van ez Nyugat-Németország felfegyverzésével., így van ez Nyugat-Németország atlanti szövetségbe való tartozásával. Az atómágyúk és más német földön levő amerikai pokolgépek nem Németország biztonságát szolgálják, hanem veszélyessé teszik a német emberek életét, és útját állják a német egység meg teremtésének. A bonni vezető körök egyenesen a német nép életérdeke ellen lépnek fel, amikor az amerikai csapatok Németországban maradása mellett foglalnak állást. Az amerikai csapatok Németországban maradása ellentmond az egységes, demokratikus, békeszerető, szuverén Németország létrehozásának, és nemzedékekre elkötelezi a német fiatalságot ezeknek a külföldi megszálló csapatoknak az eltartására és kiszolgálására. Világos, hogy ezeknek a csapatoknak Németország területén való tartózkodása akadályozza a német egység létrejöttét. » • * A német kérdés megtárgyalásában mindezek a kérdések nagy szerepet játszanak. Bulganyin elvtárs rámutatott arra, hogy Nyugat-Németország részvétele az Atlanti Szövetség szervezetében és a nyugat-európai szervezetben, olyan feltételeket jelent, amelyek mellett a Szovjetunió nem látja érettnek Németország egyesítésének lehetőségét. A feladatot másképpen kell megoldani — mutatott rá Bulganyin elvtárs. — Németország egyesítését — mert másképp nem megy — lépésről lépésre kell megoldani. Bulganyin elvtárs az európai kollektív biztonság rendszerére tett javaslatát alkalmazva, javasolta, hogy először a két Németország bevonáséval a kollektív biztonság rendszerébe, készítsék elő a német kérdé% megoldását is, majd a kollektív biztonság rendszere további fejlesztésével, annak második fokánál az államok közötti bizalom megerősödése és a katonai tömbök megszűnése a német egység kérdésének megoldását is elé fogja segítem. A megegyezésre való törekvés van hivatva a német kérdés megoldásának helyes útját, a megoldás módozatait megmutatni." A francia közvélemény harca a genfi konferencia sikeréért Párizs, július 20. (TASZSZ) — Nap nap után indulnak Genfbe a francia dolgozók küldöttségei, amelyek a négy nagyhatalom kormányfőit, elsősorban azonban Faure francia miniszterelnököt arra kérik, hogy tegyehek meg mindent a tárgyalások sikerének biztosítására. A küldöttségek a dolgozók számos levelét és üzenetéi viszik magukkal, amelyekben a német kér-és békés megoldását, a fegyverkezés csökkentését és az egész Európára kiterjedő biztonsági rendszer létesítését követelik. Július 19-én a Saône-megye békevédőinek küldöttsége érkezett Genfbe, és ezt követte a Rhône-megye tanítóinak, a Tarn-megye dolgozóinak, valamint a Vendée-megye anyáinak és sok más közösségnek küldöttsége. Faure francia miniszterelnök naponta kap leveleket és táviratokat a dolgozóktól, számos városi tanácstól és tömegszervezettől, amelyek mind a francia nép békevágyát tükrözik viszsza és azt a követelést, hogy a francia kormányküldöttség a genfi konferencián független és konstruktív szerepet játszón. Ilyen leveleket kapott Faure a városok polgármestereitől, a megyefőnököktől s a legkülönfélébb pártállású polgároktól, szocialistáktól, degaulleistáktól, kommunistáktól, stb. A párizsi kerület kommunistáinak gyűlésén július 19-én felszólaltak Waldeck Rochet és .laques Duclos. akik hangsúlyozták, hogy ezekben a pillanatokban az egész francia munkásosztály s vele együtt az egész dolgozó nép erőfeszítésének a genfi konferencia sikerének biztosítására kell irányulnia. A szónokok rámutattak a Genfbe menő küldöttségek nagy jelentőségére és hangsúlyozták, hogy ennek az egész francia nép érdekeit szolgáló erőfeszítésnek nem szabad e!lanyhulnia. A GENFI ÉRTEKEZLET KÖRÜL A négy nagyhatalom kormányfői megkezdték azon konkrét nemzetközi kérdések tárgyalását, amelyek megoldásra várnak. Július 19-én reggel a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminiszterei, akik a Népszövetségi Palotában összegyűltek, nagyon gyorsan teljesen megegyeztek a tárgyalási programban, amely a következő kérdéseket tartalmazza: 1. Németország egyesítése. 2. Az európai biztonság. 3. A lefegyverzés. 4. A Nyugat és a Kelet közötti kapcsolatok fejlesztése. Mindezeket a kérdéseket az értekezleten elhangzott beszédekben felvetették és a négy miniszter egyértelműen megegyezett abban, hogy ajánlja a kormányfőknek ezt a tárgyalási programot.' Újságíró körökbn közölték, hogy a tárgyalási program megtárgyalása folyamán V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének a kormányfők tegnapi gyűlésén tett nyilatkozatával megegyezően, javaslatot tett, hogy a tárgyalás programjába vegyék be a „hidegháború" beszüntetésének és az államok közötti bizalom megszilárdításának kérdéseit, á semlegességi politika kérdését és Ázsia, valamint a Távol-Kelet kérdését, Az újságíró' körök megállapítása szerint úgy határoztak, ezeket a kérdéseket megítélés végett a kormányfők elé terjesztik, hogy ők maguk döntsenek, hogy meg akarják-e tárgyalni ezeket a kérdéseket ezen az értekezleten. (Amint később kitűnt, a négy nagyhatalom kormányfői elhatározták, hogy - ezeket a kérdéseket a jövőben nem hivatalosan tárgyalják meg.) A 13 órakor tartott rövid sajtóértekezleteken a négy küldöttség képviselői közölték az újságírókkal a külügyminiszterek tárgyalásainak eredményét. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy a miniszterek kifejezésre juttatták megelégedésüket afelett, hogy a tárgyalások programjában oly hamar megegyeztek. Hiszen a múltban megvalósított nemzetközi értekezleteken a tárgyalások programjának megtárgyalása néhány napig tartott,' míg most csak másfél órára volt szükség. A Népszövetségi Palotában összeült kormányfők előtt már 16 órakor ott volt a konkrét munkaterv, amely megkönnyíti a tárgyalások lefolyását. Az értekezletre akkreditált 1400 újságíró a tárgyalás menetéről szóló hírekre várakozva közli benyomásait, kicseréli egymással a híreket és összehasonlítja a különböző napilapok kommentárjait. Meg kell mondani, amint igaz, hogy sok amerikai, brit és francia újság szükségesnek tartotta tárgyilagosan tájékoztatni olvasóit a tárgyalás első napjának eredményeiről; a napilapok részletesen közölték a kormányfők beszédeinek tartalmát és részletesen kommentálják azt. így pl. a londoni „Times" vezércikkében megállapítja, hogy a négy nagyhatalom „egyezményt ért el fegyverzet csökkentésének és korlátozásának és az európai biztonsági paktum megteremtésének szükségességéről is." A „Daily' Herald" munkáspárti napilap cikket közöl Genfből, amelyben többek között arról van szó: „Bulganyin marsall előadta Oroszországnak a világbéke biztosítására irányuló javaslatait." A „Manchester Guardian" vezércikkében megállapítja, hogy a genfi értekezlet jól kezdődött. Ugyanilyen szellemben nyilatkozott számos más brit napilap is. A francia sajtó egyre gyakrabban használja a „remény" szót, „Remény" — ez volt a- tegnapi „Le Monde" vezércikkének címe. A „Combat" napilap is „A remény útjai" címet adta tegnapi vezércikkének. „Megvan az okunk a reményre" — cím alatt közölt a „LHumanité" vezércikket A francia nép a genfi értekezlettel kapcsolatban reményeket táplál a béke megszilárdítására, az új háború elhárítására és a jobb jövőre. Tegnap és ma Genfbe érkeztek a francia közélet küldöttei és az üzemekben, a békevédők gyűlésein megválasztott küldöttségek. A tárgyalások részvevőinek mind a négy székhelyére ellátogatnak és tolmácsolják a francia nép elhatározását, hogy meg akarják védeni a békét, meg akarják akadályozni Nyugat-Németország felfegyverzését, hogy bizalmat és fejlődő bafáti kapcsolatokat akarnak elérni az összes államok között. Az „Aurore" című francia jobboldali lap mai számában a következőket írja a genfi értekezlet menetéről: „Összbenyojnás: az értekezlet gyorsan halad előre. Várható volt, hogy ezen az első napon csak általános beszélgetések lesznek. De a valóságban mindjárt a tárgyra tértek és mindenki kitette asztalára javaslatait." Egy másik cikkben ugyanez a napilap a következőket írja: „A nagy négyes első gyűlését nagy szívélyesség és a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló őszinte törekvés hatotta át." Geneviéve Tabouis ismert francia kommentátor a pénzügyi körök „Information" című lapjában ezeket írja: ,A genfi értekezlet sikerrel végződhet, ha megtartják a kedvező légkört a szó legszorosabb értelmében." De nem minden napilap tűzte ki feladatául a genfi értekezlet menetének tárgyilagos magyarázatát. Előttünk van a legnagyobb párizsi napilapnak, a „Figaró"-nak mai kiadása, amely 12 oldalon jelent meg. Két és fél oldalon foglalkozik a négy nagyhatalom kormányfőinek értekezletével. De mit közölnek ezeken az oldalakon? A napilap részletes híreket hoz arról, hogy a titkos amerikai rendőrség ügynöke hogyan tartóztatta fel és „tette ártalmatlanná" a svájci fényképészt, aki a szomszéd ház tetejéről próbálta lefényképezni az USA elnökét, amikor villájának kertjében sétált, hogy a Pinay villáját őrző svájci katona a bokrokban zajt hallott, lövést adott le és megölt... egy sündisznót, hogy hogyan készítik azt a vacsorát, amit holnap a genfi kanton tanácsa ad a négy nagyhatalom kormányfőinek stb. De amiről a kormányfők tegnap beszéltek, azt a „Figaró": „Megkezdődött a harc(?) a tárgyalási programról" feltűnő cím alatt hozza, négy rövid hírecskében- 26—42 soros terjedelemben a következő címek alatt: „Eisenhower elnök nyolc pontja", „Bulganyin marsall hat pontja", „Antony Eden úr három pontja", „Edgár Faure öt pontja". És ez minden! Közben a négy küldöttség sajtóbeosztottjai éppen tegnap egyeztek meg abban, hogy az újságíróknak rendelkezésre bocsátják mind a négy beszéd teljes szövegét és ez meg is történt. Már megkérdeztük az ismert amerikai kommentátorok egyikét, hogy napilapja miért ném tartotta lehetségesnek közölni a kormányfők beszédeinek teljes szövegét, annak ellenére, hogy a sajtószolgálat idejében közölte azt. Bizonyos fölénnyel válaszolt „A mi sajtónk szabad. Nem igazodunk a Fehér Ház kormányának utasításaihoz." Nem marad más hátra, minthogy sajnáljuk ennek a nagy újságnak az olvasóit, akik kétséges „szabadságnak" örvendenek, mivel nem olvashatják a legfontosabb politikai közleményeket. A „New York Herald Tribúne" című lap ma megengedte magának azt, hogy első oldalon közöljön egy jelentést, amely nem felel meg az igazságnak: „Hárman előterjesztették a biztonsági paktumot, de Oroszország elvetette." A moszkvai „Pravda" olvasói, akiknek ma lehetőségük nyílt, hogy elolvassák a tegnap elhangzott négy beszéd teljes szövegét, felmérhetik e hazügság szerzőinek lelkiismeretlenségét. A „New York Herald Tribúne" című lapban ma közölt több cikk szerzője, célzatosan felfújja azokat a kérdéseket, amelyekben a Szovjetunió és az USA nézetei nem egyeznek és hallgat azon tényről, hogy mosl egész sor olyan kérdés létezik, amelyekben kölcsönös megértést és megegyezést lehet elérni. A Sajtó-Házban ma találkoztunk egy amerikai kommentátorral, aki reakciós nézeteiről ismeretes. Nemrégen tért vissza a Szovjetunióból. így tehát lehetősége volt meggyőződni saját szemével arról, hogyan élnek a szovjet emberek. Moszkvai közleményeiben ez a megfigyelő bizonyos zavarra] állapította meg és közölte újságjának olvasóival, hogy a szovjet emberek békét akarnak, hogy Moszkva egészen civilizált város, hogy a moszkvai utcákon autók futnak és hasonlók. Ezután a késői felfedezés után jött Genfbe, hogy kövesse a négy nagyhatalom kormányfői tárgyalásának menetét. Ma valahogyan kishitünek láttuk. „Miért ilyen komor?" — kérdeztük amerikai kollégánkat. „Mindenütt annyit beszélnek a békéről" ... mondotta és legyintett. Honnan ered ez a kishitűség, jól rámutatott erre ma a „Daily Express" című konzervatív lap, amely a genfi értekezlettel kapcsolatban nagyon érdekes karikatúrát közöl. A karikatúra egy hatalmas futószalagot ábrázol, amelyen hatalmas atombombák futnak. Mindjárt utána gyermekdudlik futnak a szalagon: a dudlik gyártásának (kevésbé jövedelmező!) fel kell váltania az atombombákét, ha betiltják azok felhasználását. Ezt a képet elgondolkodva nézik a vállalatok tulajdonosai, akik közül egyik a másiknak mondja: „Hej, ha felébredhetnénk és megállapíthatnánk, hogy a béke távlata csak rossz álom." Igen, vannak még emberek, akik félnek a békétől... De békét akarnak az összes nemzetek s köztük az amerikai nép is, amely egyre energikusabban lép fel a „hidegháború" hirdetői ellen. McCarthy, a „dühödt" szenátor sorsa, aki az USA-ban már elvesztette egykori befolyását, tanulságos az ilyen típusúak számára is. Az ő idejük letűnt. Más kor következik, a megoldatlan nemzetközi problémák megoldásához vezető utak türelmes, szorgalmas 'keresésének időszaka. Arról, hogy ez így van, a négy nagyhatalom kormányfői gyűlésének menete is meggyőz bennünket, amelyen ma délután Fdjar Faure francia miniszterelnök elnökölt. E gyűlés menetéről sajtóértekezleteken beszéltek o négy W'iöttség képviselői. A kormiriyfck a német kérdési cl tárgyaltak, amely — ahogyan azt N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztei tanácsának elnöke mai beszédében hangsúlyozta — a legfontosabb háború utáni problémák egyike. Ezt a kérdést szoros összefüggésben tárgyalták az Európa biztonságára vonatkozó kérdéssel, mely ugyanilyen fontos. Senki előtt sem titok, hogy egyik vagy másik kérdésben komoly nézeteltérések vannak. Az értekezlet részvevőinek álláspontja különböző. De ez egyáltalán nem akadályozza meg a tárgyilagos, alapos és igazi véleménycserét, miközben türelmesen keresik a lehetséges megoldást. A tárgyalások menetének megfigyelőire nagy hetással volt az a nyíltság és őszinteség, ahogyan az értekezlet részvevői nézeteiket magyarázták és érveiket kifejtették. Lehetetlen volt észre nem venni azt, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítalak itt annak a ténynek. Irigy a német kérdésbeií fennálló különböző álláspontok ellenére D. Eisenhower, az USA elnöke nagyon fontos nyilatkozatot tett saját 5s kormánya állásfoglalásáról a háború kérdésében. Nagy megelégedéssel fogadta az újságírók túlnyomó része az arról szóló hírt is, hogy ez a véleménycsere az együ t-működés és kölcsönös megértés légkörében folyt le. E. Faure francia miniszterelnök, aki a gyűlésen elnökölt, megállapította, hogy ma hasznos véleménycsere következett be. A kormányfők elhatározták, hogy a megtárgyalt kérdést továbbítják a külügyminisztereknek, akik holnap ülnek össze, hogy előkészítsék az erre vonatkozó indítványokat. A kormányfők fenntartották maguknak azt a jogot, hogy a következő gyűlésen közlik az utóiagos érveket. * * * Előttünk vannak még az értekezlet döntő napjai, amikor a négy nagyhatalom kormányfőinek kiterjedt és gondos munkát kell végezniük, amelyeknek sikeres befejezését várja minden nemzet. Genf. július 19. V. Zsukov és V. Majevszkij, a moszkvai „Pravda" tudósítói.