Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-21 / 174. szám, csütörtök

UJS20 1955. július 21. négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezlete E. Faure, francia miniszterelnök nyilatkozata Uraim, a mi értekezletünk egészen rendkívüli jellegű. Ez előtt a nap előtt közülünk senki sem mondhatta, hogy akár külön-külön is találkozott volna a többi hárommal. Tíz év alatt nem valósult meg semmilyen ehhez hasonló értekezlet a kormányfők között. Ez alatt a tíz év alatt kifejlődött az, amit úgy hívnak, hogy „hidegháború". Értekezletünk befejezheti a történelemnek ezt a különleges időszakát és ezzel a „hidegháborút" is. Éppen ebben bíznak a nemzetek. Kötelességünk úgy cselekedni, hogy ne csalódjanak bennünk. De bármennyire is jelentősnek, terjedelmesnek és nehéznek tűnik ez a feladat, nemcsak ez az egy feladat all előttünk. Tíz évvel ezelőtt azok a hatalmak, amelyeket képviselünk, kifejezésre juttatták azt a szándékukat, hogy megszervezik a békét és életbeléptetik a kölcsönös együttműködést a világ jóléte érdekében. De azok az események, amelyek ezután következtek, hosszú időre elhomályosították ezt a szellemet és megakadályozták e terveknek megvalósítását. Ebben'a beszédben nem fogom szándékosan magyarázni ezeket az eseményeket és nem mondok semmit, ami valakinek a felelősségét érintené, mivel úgy vélem, hogy az ilyen számlakiegyenlítés káros lenne arra az igyekezetre, amit közösen fejtünk ki. Ha most sikerül véget vetni a nemzetközi feszültségnek és sikerül viszszatérnünk kiindulási pontunkhoz, akkor ott újból azt az általános perspektívát látjuk, melyet 1945-ben fontosnak és elérhetőnek hittünk. Be kell fejezni a hidegháborút. Meg kell szervezni a békét és a nagyhatalmak békés együttműködését. Ezek a kilátások kölcsönösen kiegészítik egymást és elválaszthatatlanok. Hiba lenne, ha a nemzetközi feszültség létező okainak vagy azok egyikének is elszigetelt tárgyalásaira törekednénk, mivel mindig adódhatnak új okok, másrészt pedig mindig könnyebben meg lehet oldani minden problémát, ha olyan színvonalat érünk el, amikor lehetséges azok színtézise. Ha sikerül megteremteni köztünk, négyünk között bizonyos kérdésben a lehetséges békés tevékenységre irányuló közös igyekezetet, akkor minden lényegesen könnyebbé válik. Beszédem első részében a hidegháború problémájával és a nemzetközi feszültség befejezésévei szeretnék foglalkozni; a másik részben a béke szervezésére vonatkozó általános jellegű problémákkal. Az első rész a mostani nemzetközi feszültségre vonatkozik, de tulajdonképpen lényegében a német problémával foglalkozik. A második rész a béke szervezését érintve a lefegyverzéssel foglalkozik. Ügy hiszem, ez a két kérdés nem meríti ki a tárgyalások tartalmát. De ha ezeket megoldjuk, akkor elvitathatatlanul legyőztük a hosszú út legnehezebb részét. 1. A H1DEGHÁBORÜ VÉGE. A német probléma. Legelőször^ mielőtt a részletekkel foglalkoznék, a gazdaság, kultúra és tájékoztatás terén a kezdeményezés új megnyilvánulásainak célszerűségé röl szeretnék szólni. A világnak tömbökre való felosztásáról' létező felfogás nem ered csupán az államok közötti kapcsolatokból. Azok a nehézségek támasztják alá és bizonyítják ezt, amelyek a nemzetek közötti kapcsolatokat és főleg az árucserét a személyek, gondolatok, közlemények kicserélését, akadályozzák. Európát tényleges demarkációs vo nal vágja ketté. Létezik Kelet- és Nyugat-Európa. A különböző országok között 'bármilyen kapcsolat nehéz és sokatérő. És ez főleg ott van, ahol léteznek a hagyományos utak és a vonzalom földrajzi tényezői. Ügy vélem, hogy ezen a három téren, vagyis a gazdaság, kultúra és tájékoztatás terén a csere szabadságának és megkönnyítésének életbeléptetésére, vagy megújítására kell törekednünk. Ha ebben *a kérdésben alapvető döntést hozunk, akkor szakértőink a gyakorlati javaslatok egész sorát tehetik, amelyeket vagy errevonatkozó hatáskörünk keretében léptethetünk életbe vagy más időszakokban nagyobb tekintéllyel ajánlhatunk, amelyek iránt az eset természete szerint általános helyesléssel közülünk mindenkinek fokozódik majd a befolyása. Az Európát kettészelő demarkációs vonal Németországot is kettéosztja. Kelet- és Nyugat-Németország létezik. Az adott esetben nincs szó csupán az elmulasztott kedvező lehetőségekről vagy a bonyolulttá tett elin-/ tézésről. Ha a kontinens felosztása elvont fogalom, akkor Németország szétosztása súlyos valóság. Németország mostani helyzetének nem a nemzetközi feszültség az oka; bizonyos mértékig ennek a következménye. De olyan ok ez, amelynek irányzata, hogy ennek a feszültségnek tartós jelleget adjon; ez a helyzet akadályozza annak fejlődését, amit „enyhülésnek" neveznek. őszintén hiszem, hogy amíg ezt a német problémát nem oldják meg," ha másrészt valamilyen javulás áll is be, nem lehetséges a nemzetközi élet igazi összhangbahozása. 1. Kérdés: Egyesíteni kell-e Németországot? Elvitathatatlanul: igen. Nem létezik semmiféle döntő érv, sem politikai, sem gazdasági, sem szociális, sem másfajta, amely igazolhatná egy állam két részre és egy nemzetnek két csoportra való tartós felosztását. Ezenfelül megállapítom, hogy a többi hatalmak, amelyek itt képviselve vannak, mind Németország ezen egysége mellett nyilatkoztak. A nézetek ugyan különbözők, hogy milyen módon kellene ezt az egyesítést megvalósítani, vagy hogy milyen következményei lehetnének ennek a ténynek, de alapjában véve egyet akarnak. < 2. Kérdés. Hogyan lehetne megvalósítani az egyesítést? Ügy gondolom, hogy az eljárás meghatározása igazában nem túlságosan fontos és nem nehéz. Eden terve fő vonalaiban: választások — közös kormány — békeszerződés — megfelel az elkerülhetetlen logikának, bár öszszes részleteiben nem kell sérthetetlennek tekinteni. Egészséges tünetnek .tartom azt, hogyha mi mind a négyen Németország egyesítésére törekszünk, akkor nem az egyesítés módjának kérdései lesznek azok, amelyek ezt lehetetlenné tlszik számunkra. Meg kell látni a dolog lényegét és éppen ez vezet bennünket a harmadik kérdéshez. 3. Kérdés: Vajon Németország újraegyesítése maga után vonja-e a biztonság problémáját? Éppen ezen az alapon kell folynia az egyedüli és igazi vitának. A Szovjetunió éppen a biztonság érvet felhasználva utasította vissza a többi három nagyhatalom által elfogadott tétel; és ugyanígy éppen a biztonság kérdése miatt utasították el az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország a szovjet ellenjavaslatot. De soha senki sem állította, hogy Németország jelenlegi kettéosztottsága önmagában biztosítja valamennyiünk biztonságát. , Felvetődik tehát a kérdés, hogy milyen mértékben és hogyan változtatja meg Németország újraegyesítése a Jjiztonság problémáit azok mai állapotában. Hogy feleletet adhassunk, meg kell állapítanunk, hogy milyen lesz az újraegyesített Németország katonai szervezeti szabályzata. Itt elérkeztünk negyedik kérdésünkhöz. Ez a kérdés két részre oszlik: 1. Lehetséges-e Németország semlegesítése? 2. Ha nem, milyen lesz a helyzete? 1. Németország semlegesítése. Erre már volt javaslat. Egyszerűsíti a problémát egyesek számára, akik úgy vélik, hogy Németország semlegessége a béke biztosítéka. Mások ellenkezőleg úgy vélik, hogy a semleges. Németország erövákumot teremtene és növelné az összeütközés veszélyét. Ügy vélem, hogy Németországot nem lehet és nem szabad semlegesíteni, mégpedig a következő okokból: A) A nemzetközi jog alapján nem lehet diszkriminációt és kényszert alkalmazni olyan országgal szemben, amely — tegyük fel — békeszerződés útján újból visszanyerte függetlenségét és jogait. ' P) Semlegességet kiszabni mint szankciót a háborús időszakért viselt felelősségért, a szövetségesek azon tételének tagadását jelentené,' amely szerint ez a felelősség a náci államot terhelte és nem a német népet. Ez azt jelentené, hogy érdekei kárára elismernénk az ideologiai imperatívuszt és a faji elvet, amelyet ellenkezőleg kipellengéreztünk és amely ellen harcoltunk. C) Semmiféle hasonló intézkedést nem alkalmaztunk a többi háborús felekkel szemben. D) A jogi kifogásokon kívül a semlegesség ellen szólnak a tényleges okok is. E) Ha a német nép gyanúsítás tárgyává lenne, akkor fennforog az a veszély, hogy ez kihívja a sérelem, a gyűlölet és a bosszú nemzeti komplexumát. F) Anyagilag és erkölcsileg nem lehetne meghatározni és érvényesíteni a nyomás és ellenőrzés eszközeit, amelyekre feltétlen szükség lenne a semlegesség megtartásához. 9. Elmondhatjuk, hogy mostanáig a semlegességet csak kis államok gyakorolták, még pedig azért, mert saját maguk akarták. A semlegesség lehetetlen olyan államban, mint Németország, amelynek_ kiterjedt területe, különleges földrajzi fekvése és nagyszámú lakossága van. 2. Ha tehát Németország semlegességét így elvetjük, milyen lesz katonai erő szempontjából ennek az országnak rendszere, ha egyesítve lesz? Véleményem szerint az egyesített Németország továbbra is a Nyugateurópai Unió rendszerének és a NATOnak (Északatlanti Paktum — szerk. megjegyzése) tagja lesz. Ez a feltevés a legvalószínűbbnek tűnik fel nekem jogilag és ténybelileg is. Ilyen esetben a biztonság kérdését a Szovjetunió szempontjából kell vizsgálnunk, mivel a nyugati hatalmak ebben természetesen semmi meg nem felelőt nem láthatnak. 5. Kérdés: Németország újbóli egyesítése összefügg-e a Szovjetunió biztonságának veszélyeztetésével? Ha igen, akkor lehet-e biztosítékokat és intézkedéseket megszabni megnyugtatására? A magam személyes nézete szerint a Nyugateurópai Unióba és a NATOba továbbra is tartozó Németország újbóli egyesítése semmilyen irányban sem tényezője a biztonság megsértésének és ebből nem következik semmiféle fokozott veszély. Ezeknek az egyezményeknek valóban tisztán védelmi jellegük van és másrészt kapcsolatban vannak a fegyverzet mennyiségének nyilvánosságra hozásával és korlátozásával, ami Németországra érvényes. Ilyen helyzetben senkivel szemben nem növekszik a veszély, sőt kiküszöbölődik a feszültség oka. Elismerem, hogy értekezletünkön mindenkinek arra kell törekednie, hogy a problémákat ne csak a maga személyes nézőpontjából vizsgálja, hanem hogy beleélje magát mások nézőpontjába is. Elismerem azt is, hogy a Szovjetuniónak saját biztonságára vonatkozóan lehet saját nézete és hogy ez a nézet sokkal igényesebb lehet mint az, amit egészen őszintén alkottam ebben a kérdésben. A kérdésemre adott válasz tehát nem lehet tárgyilagos válasz; szubjektív válasz ez, amit abban kell keresni, hgy beleéljük magunkat a legjobban érdekelt államok álláspontjába. Ebből a szempontból Németország egyesítese azon országok általános megerősödésének fokozódásához vezetne, amelyek részt vesznek a nyugati egyezmények rendszerében és így azon erők fokozódásához vezetne, amellyel a nyugati rendszer rendelkezik. De ez az erédmíny elkerülhetetlen; ezért ar-_ ról van szó, hogy lehetséges-e csökkenteni vagy kiküszöbölni az úgynevezett kockázatot, amely ebből eredhetne és eloszlatni az agályt amely keletkezhetne. Ebben az irányban csak néhány megjegyzést és kívánságot mondhatok. 1. Elsősorban ennek az erőfokozódásnak nem kell kapcsolatban lennie a tiszta katonai erő fokozódásával Ehhez elegendő az, hogyha megegyezünk a Nyugateurópai Unió által meyszabott korlátozás betartásában. Más szóval az egész Németországnak az egyesítés utan nem lesz nagyobb ereje, mint a Nyugateurópai Unióba bekapcsolódott Németország kétharmad részének. 2. Másodszor a nyugati hatalmaknak készségesen meg kell erősíteniök minden erre vonatkozó eszközzel ezen egyezmények védelmi jellegét. Ebben az értelemben javaslom, hogy közvetlenül a Szovjetunióval kössenek egyezményt a párizsi egyezményekben meghatározott kötelességekről, amelyek minden kormánytól, ha erőszak alkalmazásával vétene, megvonják az Északatlanti Paktumban meghatározott katonai segítséget és biztosítékot. Másrészt a párizsi egyezményekben tudomásul vették a Szövetségi Köztársaság kormányának azon nyilatkozatát, hogy nem alkalmaz erőszakot arra, hogy elérje Németország újbóli egyesítését és határainak megváltoztatását. Ezt a kötelezettséget valóra kellene váltani éspedig a Szovjetunió részéről is. 3. Harmadszor javaslom, hogy Németországot vonjuk be a biztonság általános szervezetébe. Ez a szervezet magában foglalhatná az összes európai államokat, amelyek csatlakozni akarnának. Ezenkívül új védelmi kötelezettségeket is elrendelhetne, azokon kívül, amelyek már léteznek. Ez a megoldás kielégíti az összes érdekelt hatalmakat. Németország kétféle korlátozásnak lesz alávetve, de ennek a korlátozásnak semmi esetre sem lesz diszkriminációs jellege. A nyugati hatalmak betartjlk azokat az egyezményeket, amelyeket aláírtak és megtartják azokat a szerveket, amelyeket létesítettek. A Szovjetunió más biztosítékkal él majd, mint amilyen a Nyugateurópai Unió rendszere által nyújtott biztosíték, amellyel szemben bizonyos bizonytalanságot érezhet. Nincs semmi akadálya annak až elgondolásnak, hogy a jövőben ez a két biztonsági rendszer összeolvadhat. így ebbe az egységes rendszerbe végül bekapcsolódhatna a Kelet-Európában megteremtett szervezet is. Meg kell említenem, hogy a Németországot magéba foglaló európai biztonság általános szervezete különösen eredményes lesz, ha az én feltevésem nem valósul meg, vagyis ha Németország nem marad a Nyugateurópai Unióban. Az itt kifejtett meggondolások tisztán vázlatok. Más javaslatokat is elő lehet terjeszteni. Ügy vélem, hogy fontos' elismerni a következő három alapelv jelentőségét: 1. Németországot újból egyesíteni kell. 2. Németországot nem lehet semlegesíteni. 3. Minden hatalomnak a saját biztonságára irányuló jogos gondoskodását a.- leggondosabban át kell vizsgálni és ezzel összhangban biztosítani kell az összes biztosítékokat, amelyek megfelelnek az első két alapelvnek. II. A BÉKE KONSTRUKTÍV SZERVEZÉSE. LESZERELÉS. A béke általános megszervezésének központi kérdése a leszerelés. A leszerelést sokáig utópiának tartották. Ma ezt a szkepticizmust visszavonulásra kényszerítette az államférfiak becsületes törekvése és a közvélemény félelme az új pusztító haditechnikától. Az ENSZ albizottságának tárgyalásai jelentős haladással jártak. Ügy látszik, közeledik a megegyezés a fegyveres erők legfelsőbb határában. Eddig azonban nem tudjuk, hogyan küzdjük le a két legnagyobb akadályt, az ellenőrzés és a szankció kérdését. Hogyan valósítsuk meg minden országban külső hatalom útján a katonai eszközök fölötti ellenőrzést, amelyek nagy területen helyezkednek el éš rejlenek? De ha mégis sikerül ilyen ellenőrzést megvalósítani, hogyan érvényesítsünk szankciókat olyan kihágások ellen, amelyeket ez az ellenőrzés tárna fel? Az ezzel kapcsolatos eljárást csak a külön e célból megkötött szerződés keretében lehetne kitűzni. A fegyverzet hatékony csökkentését csak egy szélesebb feladatokkal és megfelelő szerkezettel rendelkező nemzetközi szervezet keretében lehet biztosítani. Ez a Nyugateurópai Unióhoz hasonló katonai szervezet lehetne. Lehetne ez gazdasági szervezet is, mivel a leszerelés nemcsak katonai ügyÉppen ezen az úton haladva találhatjuk meg az eddig legyőzhetetlennek látszó akadályok megoldását. Jelenleg igazán nem látszik lehetségesnek, hogy az általunk itt képviselt négy nagyhatalmat közös stratégiai eszközökkel rendelkező szervezetben egyesítsük. Ellenben úgy látom, az együttműködést gazdasági és szociális téren meg lehet valósítani. Hogyan biztosíthatja egy gazdasági szervezet e katonai leszerelést? Ehhez elég, ha a leszerelés kérdését teljes jelentőségében és nem a hagyományos negatív szemszögből, hanem a nélkülözhetetlen pozitív szemszögből vizsgáljuk. A leszerelés kérdését egybe kell kapcsolni azzal ja kérdéssel, hogyan aknázzuk ki a leszerelés megvalósítása által elénk táruló lehetőségeket. A nem produktív kiadások produktív kiadásokká való változtatása nehéz egy állam keretében, mivel a biztonság értékelése nem ettől függ. Ellenkezőleg, ezt a változtatást a kollektív biztonság teszi lehetővé, amely csökkenti a biztonság biztosítására fordított kiadásokat. A katonai potenciál minden csökkentése költségvetési tételeket és termelési eszközöket szaVídit fel, vagyis az adott esetben mjnkaidőt, energiát és anyagi értékeke; Minden állam megértheti, hogy a biztonság biztosítására fordított kiadásai csökkentesével növeli a termelésre fordítható eszközöket és a jólétet. Nem kockáztathatja meg azonban azt, hogy ezt egymagában tegye. A biztonság kérdése nemzetközi kérdés. Tehát eyy időben kel nemzetközi méretekben csökké.itcii a biztonság b.<'tosítására fordított kiadásokat és így felszabadítani a másképp felhasználatlan energiát. A nemzetközi szervezet a szerződések alapján csökkentett fegyverkezés által felszabadított minden pénzügyi és anyagi eszköz felhasználója és hitelezője lenne. Azt javasolom, hogy a különleges közös igazgatás által kezelt ezen eszközöket az elmaradt területeknek és azok nélkülöző lakosságának megsegítésére és ellátására fordítsák. Üdvözöljük tehát az Eisenhower elnök által 1953. április 16-án kifejezett gondolatot. Az ilyen rendszer lehetővé teszi až ellenőrzés és a szankció kérdésének megoldását.. Az ellenőrzés általános pénzügyi és költségvetési ellenőrzés lesz. Könnyebben lesz megvalósítható, mint az anyagi ellenőrzés, mivel az egyedüli okmány a költségvetés. Másrészt pedig, még ha az ellenőrzés rendszere nem is hibátlan, automatikusan biztosítja a szankciókat és ez a fő dolog. A valóságban ez a közös alap a szerződésben megállapított hozzájárulási (Folytatás az 5." oldaloa-3 9