Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-21 / 174. szám, csütörtök

Világ proletárjai egyesüljetek. SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA A mai számban: Ahol idejében megalapozták a jó eredményt (2. old.) Harc az indokínai egyezmények végrehajtásáért (3. old.) A négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezlete (4—5. old.) A közös gazdálkodás a jólét, a boldogabb jövő alapja (6. old.) Bodzaliget (7. old.) Serényen folynak a Szlovákia körüli kerékpáros verseny előkészületei (6. old.) Bratislava, 1955. július 21. csütörtök 30 fillér VIII. évfolyam, 174. szám Egyenesen a cséplőgéptől Országszerte teljes ütemben folyik az aratás, a termés betakarítása, s ezzel egyidőben megkezdődik a gabonafélékből a beadási kötelezettségek teljesítése. Beadási kötelezettségét, mint aira pártunk Központi Bizottságának júniusi ülése is felhívta a figyelmet, minden termelőnek, szövetkezetnek, állami gazdaságnak és egyénileg gazdálkodónak egyaránt egyenesen a cséplőgéptől kell teljesítenie. Az első gabonát a cséplőgéptől az államnak, — ez pártunk és kormányunk jelszava, ez az ország dolgozó népének a jelszava, mert a beadási kötelezettség gyors és hiánytalan teljesítését megköveteli az ország, a nép, de a parasztság érdeke is. A beadás a parasztság állampolgári kötelessége és olyan kötelessége, amelynek teljesítése egyben .jói felfogott érdeke is. Miért kötelessége és miért érdeke a parasztságnak a beadás? A szocializmus építése és dolgozó népünk életszínvonalának szüntelen emelkedése nagy feladatokat ró országunk minden egyes dolgozójára, minden egyes állampolgárra. E feladatok teljesítése az ország, a nép javát, tehát minden egyes emberét szolgálja. Ha e megállapítás érvényes valamire — pedig feltétlenül érvényes, i— 1 akkor különösképpen érvényes ez a parasztság beszolgáltatást kötelezettségének a teljesítésére, mert hiszen ez nem kevesebbet, mint népünk élelmiszerellátásának a biztosítását jelenti. Az pedig, hogy van-e ennünk és hogy mennyi van, s hogy milyen az élelmiszerellátás, a legközvetlenebbül érint mindenkit, minden egyes embert. De honnan fedezi, miből biztosítja az állam az ország lakosságának élelmiszerellátását? Természetes, hogy ezt csak a mezőgazdasági termelésből fedezheti és biztosíthatja és csak úgy. ha a földművesek a rájuk háruló termelési, s ezt követően beadási kötelezettségeknek az állammal szemben mindenkor és mindenből hiánytalanul eleget tesznek. A beadási kötelesség teljesítése tehát a földműveseknek az állammal, az ország népével szembeni kötelezettségének a teljesítését jelenti. Éppen olyan kötelezettség teljesítés ez, mint ahogy a földművesek egészen természetesnek tartva, elvárják, hogy az ipari munkások, a gyárak, az üzemek dolgozói teljesítsék a rájuk háruló feladatokat. elegendő mennyiségű, és minőségű ipari cikket, fazekat és szövetet, bútort és lábbelit, kerékpárt és sok más egyéb cikket gyártsanak, s bocsássanak a vásárlók, így a földművesek rendelkezésére is Érdeke a parasztságnak a beadás teljesítése elsősorban azért, mert ezzel népi demokratikus rendszerünk megerősítését szolgálja. Márpedig, hogy népi demokratikus rendszerünk egyre szilárdabb legyen és a szocializmus építésében egyre nagyobb sikereket érjünk el. ezt megkívánja minden egyes földműves saját egyéni érdeke, mert hiszen melyik dolgozó paraszt kívánja vissza a kapitalista világot, a földbirtokosok és a végrehajtók, a robot és a nyomor világát? Éppen az idei esztendő, az idei aratás szolgáltat fényes bizonyítékot arra, volt-e a dolgozó parasztnak valaha i!s a kapitalizmus idején lehetősége életviszonyainak ilyen óriási megváltoztatására, mint most? Aratott-e valamikor gép, kombájn a dolgozó paraszt földjén? Élt-e a dolgozó paraszt valaha is olyan helyzetben, hogy a gép dolgozott helvette. s ő csak a munka gyümölcsét takarítsa be? A kapitalizmus idején, az urak világában érezhette-e magat a kisföldműves olyan termelési biztonságban, hogy számolhatott és építhetett volna arra, hogy terményét előre megállapított áron értékesíteni tudja? Volt-e valamikor is olyan rendszer, olyan állam, amely minden segítséget megadva, arra törekedett volna, hogy a dolgozó paraszt minél kevesebb munkával, minél kisebb költséggel, minél többet termeljen, s így minél nagyobb keresethez, jövedelemhez jusson? Voltak-e a dolgozó parasztnak, a munkája véres verítékéből élő falusi kisembernek valaha is ilyen lehetőségei? Soha, — ezt csak a mi rendszerünk, a népi demokratikus rendszer, a nép hatalma teremtette meg. Érdeke, létérdeke tehát minden egyes földművesnek, hogy azzal az állammal szemben, amely számára a boldogulás korlátlan lehetőségeit teremtette meg, kötelezettségeit maradéktalanul teljesítse. Dolgozó parasztságunk nagyrésze tudatában állampolgári kötelességei teljesítése fontosságának beadási feladatait idejében és hiánytalanul teljesíti. Ezt bizonyítják a gabonabegyűjtésben eddig elért eredmények is. Szövetkezetek és egyénileg gazdálkodók a termés betakarításával egyidőben teljesítik az állam iránti kötelezettségeiket, mert tudják, hogy a beadás olyan kötelesség, amelynek teljesítése az ország és az ő javukat szolgálja. A falusi kommunistáknak, a begyűjtési apparátus dolgozóinak és a nemzeti bizottságoknak minden erejüket latbavetve arra kell törekedniük és azt kell elérniük, hogy az aratással, illetve a csépléssel egyidőben minden gazdaság, minden egyes földműves necsak teljesítse, hanem túl is teljesítse az állam iránti beadási kötelezettségeit. Szabad életünk 10 éve a kézzelfogható tények és érvek oly sokaságát adja, amelyek minden egyes földművest meggyőznek róla, hogy kötelezettségének teljesítése elválaszthatatlan saját egyéni érdekeitől, boldogulásától A nagylégiek adták át az első kenyérgabonát az államnak A nagylégi szövetkezet teljes ütemben végzi az aratást. A gabona betakarításában 9 kombájn és 2 aratógép segíti őket. E hét első napjaiban — bár még bőven van aratnivalójuk — megkezdték a cséplést is. A dús termés igen jól fizet. A szövetkezet hátion 14 és fél vagon gabonát csépéit ki Nyomban a cséplőgéptől megkezdték az állam iránti kötelezettségük teljesítését. A gabonával megrakott 'tekerek egymás után vitték a telt I zsákokat a begyűjtőhelyre. Őszi árpából eddig 171 mázsát adtak az államnak. Az árpabeadás kötelezettségének teljesítése után a kenyérgabona beadási kötelezettségük teljesítését is megkezdték. A cséplőgépek állandóan ontják magukból az aranyat érő acé los búzát, a szövetkezeti tagok pedig iparkodnak nemcsak járási méretben elsőként teljesíteni kenyérgabona beadási kötelezettségüket. Egyre több egyénileg gazdálkodó lép a szövetkezeti gazdálkodás útjára • • • A CSKP KB júniusi határozata világosan rámutat arra, hogy belátható időn belül lényegesen növelni kell a mezőgazdasági termelést. Ezt azonban fokozatosan és tartósan csak a közös gazdálkodás keretén belül lehet megvalósítani. Űj szövetkezeteket kell alakítani, a meglévőket politikai és gazdasági téren meg kell szilárdítani. Az eddig iparban dolgozó, de falun lakó munkások soraiból a legjobbakat jó, meggyőző munkával rá kell bírni arra, hogy visszatérjenek falujukba és lelkes építőivé váljanak a szövetkezetnek. Ezen a téren nagy feladat hárul az összes pártszervezetekre. Hogy a CSKP KB határozata mennyire termékeny talajra talált a dolgozók széles tömegei között, arról a naponta érkező jelentések tanúskodnak a legjobban. Matisz József, Széplak hsz. 128. A széplakj HNB irodájában egy fiatal ember a HNB titkárával beszélget. — Elhoztam a nyomtatványokat — mondja mosolyogva és átnyújtja aláírt szövetkezeti belépési nyilatkozatát. — Meglátod mennyivel könnyebb lesz a sorod — mondja nyomatékosan a HNB titkára. Tőlük kissé távolabb még egy földműves állt és figyelmesen hallgatta a lefolyt párbeszédet, majd a titkárhoz fordult. — Adjon nekem is egy ilyen papírt. — Minek az magának — kérdezte kíváncsian a titkár. — Aláírni — hangzott a rövid válasz. A titkár készségesen tollat nyújtott neki. — Nem kell nekem — mondta méltatlankodva, aláírom én azt a magajn tollával is. — Majd kérges kezével szépen akkurátusan odapdngálta: — Matisz József, Szépiák hsz. 128. Foglalkoznak a szövetkezeti gondolattal A nyitrai járás Csehi községének dolgozó parasztsága foglalkozik most a szövetkezet megalakításával. Közismert tény, hogy a csehiek nemcsak járási, de kerületi méretben is elsők a begyűjtésben. Példamutató, szorgalmas emberek lakják a falut. A határ is igen kedvező szövetkezet alakítására. Zálužanyban 18 család kezdte meg a közös gazdálkodást A Písek vidéken lévő Zálužanyban a kis- és középparaiztok e napokban a CSKP KB júniusi határozatáról és Antonín N'>votnýnak. a CSKP KB első titkárának beszédéről tárgyaltak. A gyűlésre eljött Krajci elvtárs, a hradistei EFSZ elnöke is. Az ő szövetkezete a Písek-vidéki EFSZ-ek iegjobbí jai közé tartozik. A jelenlevő földműveseknek szemléltetően megmagyarázta, hogy mily nagy előnye van a közös gazdálkodásnak. A múlt évben a hradistei EFSZ-ben egy munkaegységért 20 koronát fiaettek, ez évben pedig a számadások szerint 25 koronát fognak fizetni. A földművesekkel elbeszélgettek az Elektropraga-üzem képviselői is, akik védnökséget vállaltak Zálužany község felett. A vite az éjszakába nyúlott és végül 18 kis- és középparaszt elhatározta, hogy megkezdik a közös gazdálkodást. A gyűlésen az új szövetkezeti tagok megválasztották az előkészítő bizottságot, amelynek élére Bohumil Konas tapasztalt gazdát állították. Az előkészítő bizottság tagjai a traktorállomás képviselőjével mindjárt megtárgyalták a segítségnyújtás módját az aratás idején. Zálužanyban az idei gazdag termés betakarítását az új szövetkezeti tagok már közösen vég- I zik. Ősszel felszántják a mezsgyéket és a szövetkezeti gazdálkodás III. típusa szerint fognak gazdálkodni. Az új szövetkezeti tagok példáját rövidesen több kis- és középparaszt is követi. Teljesíti amit ígért Lengyel elvtárs sehogyan sem tudta elképzelni, hogy lehet az, hogy a mezőgazdasági termelés nem tudja elérni a kellő színvonalat. Ha földműves barátaival erről beszélgetett, így feleltek neki vissza: — Hja, könnyű neked beszélni, te az iparban dolgozol, termelhetsz tervszerűen. De a mi munkánk az sokkal nehezebb. Ha kevesled a tejet, mondd a tehénnek, hogy adjon több tejet. — Efajta feleleteket adtak kérdéseire. Ö azonban nem olyan ember, akit ilyen érvekkel meg lehet ingatni. Az ipari munkából jelentkezett a kassaújfalusí EFSZ-be és január óta dolgozik ott mint szarvasmarhagondozó. Ettől a naptól kezdve állandóan emelkedik a gondozása alatt álló tehenek tejhozama. Hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából kötelezettséget vállalt, hogy a szövetkezet az év végén terven felül 15 000 liter tejet bead közellátásra. Ez a vállalás eleinte nagyon merésznek látszott. De a félévi kiértékeléskor megállapították, hogy már 9000 liter tejet adtak be terven felül. Tehát az év végéig már csak 6000 liter tej van hátra. Alakulóban a szövetkezet Apró házak, néhol kerítetlen udvarok, gyümölcsösök fogadják az idegent Gesztetén. Kihalt az utca, a porták, a parasztok kint tanyáznak a mezőn, mert ilyenkor aratás küszöbén annyi a munka, hogyha éjjel-nappal bújnák a határt, akkor is maradna bőven a tennivalóból. Mondom, szinte lakatlannak látszik a falu, csak elvétve pillanthatsz meg egy-egy szekeres gazdát az ülésen gubbasztva, a forróságtól elbágyadva. Csak este, vasár- és ünnepnapokon népesül be a kultúrház környéke. A parasztok legtöbbször odajárnak időről, életről, politikáról beszélgetni. Oda hordják minden gondjukat, bajukat, számításukat. Az utóbbi időben meg nyomós ok van rá, hogy a gazdák gyakran öszszedugják a fejüket. A járásban egyre másra alakulnak a szövetkezetek. Földjük, patakjuk, dimbes-dombos vidékük már csak kicsiny sziget a szövetkezeti földek tengerében. De ez még nem lenne hiba, hiszen hosszú ideje cinek így jó szomszédságban a szövetkezeti gazdasággal. Ami a legjobban aggasztja a parasztokat, hogy a malom a helybelieknek őröl legkevesebbet, legtöbbet a simonyi, serkei szövetkezeti parasztoknak. Nem a sok szó, az éjszakába nyúló beszéd okosítója itt az embereknek, hanem a községi malom. Ez bizonyltja kézzelfoghatóan, hogy míg ők egyénileg gaz dálkodnak, ki-ki a. maga álmát kergetve, addig a malom csak formálisan az övék. Különben másoknak őröl: szövetkezeti parasztoknak. Balogh István 7,5 hektáros középparaszt magyarázza, hogy a szövetkezetekkel nem bírja a versenyt az egyéni gazdaság. Tudják ezt, látják ezt valamennyien a parasztok, mégis a szövetkezésre nehezen adják a fejüket. Sokáig, évekig az volt itt minden meggyőző, bizonyító szóra a válasz, hogy ebbe születtek és ettől ugyan nem is tágítanak. Csökönyösen elzárkóztak a mi új életünktől és hallani sem akartak róla. De az évek teltek, múltak és a gesztetei parasztok rájöttek, hogy változtatni kell az életmódon. Fel kell adni a parcella földeken megszokott törtetést, tülekedést és hasznosabb, gazdaságosabb életet kell kezdeni... Erre pedig a legjobb út a közös aratás. A falu kommunistái és a helyi nemzeti bizottság tagjai mindent elkövettek, hogy a parasztokat megnyerjék a közös aratás gondolatának. A feladat nem volt könnyű. A gesztetiek árokásáson, útjavításon, legelőtisztításon kívül még semmit sem csináltak közösen. Azonban a parasztok nem hajlíthatatlanok. A Központi Bizottság határozatából tanulva, sorban írják alá a közös aratásra jelentkezők ívét. Idáig harmincötén vannak, akije elhatározták magukat erre. A 2,5 hektáros Csank A. István köztük a legkisebb és a 12,5 hektáros Csank B. Béla a legnagyobb. Megtört tehát a jég Gesztetén, a parasztok ráeresztik a gabonaföldekre a gépeket. Kovács József rimasimonyi brigádvezető már egyezséget is kötött velük a kévekötőzőgépekre. S miközben a gazdák nagy többsége a traktorállomásra bízza az idei aratás gondját, baját, néhányan meszszebbre néznek és a szövetkezet megalakításának időszerűségéről beszélgetnek. Ha a házak között jársz és a parasztokra figyelsz, hát azt hiszed, hogy nincs itt semmi változóban. Pedig tévedsz, mert néhány hét óta annyira él a szövetkezet gondolata az emberekben, mint sohasem azeiött. A kapukban, az istállókban, szomszédok között naponta a közös gazdálkodásról folyik a szó. És íme, megvan az eredménye az esténkénti eszmecseréknek. Hat köztiszteletnek örvendő gazda már aláírta a belépési nyilatkozatot. Balogh Gábor például azért lép be tizenkilenc holdjával, állatállományával, mert a gyerekek ezt így akarják. A legidősebb fia, János, vashegyi bányász, Józsi meg minden áron kőműves szeretne lenni. A gazda pedig egymaga, gyerekek nélkül tehetetlen a földjével. De ez csak egy eset a sok közül. A többinél is van ok a belépésre. A gesztetei parasztokat az idő győzte meg arról, hogy eredményesebb, kifizetődőbb a szövetkezeti gazdálkodás. Mert hiába van az istállóban két ló, hiába nyújtózkodnak a parcellaföldek a hepe-hupás vidéken szemnek tetszően, mégsem tudnak annyit termelni, mint a szövetkezet. M. J.