Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-20 / 173. szám, szerda

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA A mai számban: A NÉGY NAGYHATALOM KORMÁNYFŐINEK GENFI ÉRTEKEZLETE N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Miniszter­tanácsa elnökének nyilatkozata (1.—3. old.) D. Eisenhowemek, az USA elnökének nyilat­kozata (2. old.) A. Edennek, Nagy-Britannia miniszterelnökének nyilatkozata (2. old.) KÖZLEMÉNY A SZOVJET KORMÄNY ÉS A VIETNAMI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA KÖZÖTTI TÁRGYALÁSOKRÓL (4. old.) Bratislava, 1955. július 20. szerda 30 fillér VIII. évfolyam, 173. szám Egyre több egyénileg gazdálkodó lép a közös gazdálkodás útjára A nyitrai kerületben egyre több földműves választja a szövetkezetet Július 13-án a nyitrai Kerületi Nem­zeti Bizottság ülésén a szövetkezetek megszilárdításáról és új EFSZ-ek ala­kításáról volt szó. Elmondhatjuk, hogy kerületünkben számos olyan szövet­kezet működik, amely a helyes mun­kamegszervezés és a közös gazdál­kodás, a körültekintő vezetés ered J ményeként szép sikereket ért el. Eb­ből következik, hogy a nagyüzemi gazdálkodás egyre vonzóbb, népsze­rűbb lesz a még egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok körében, igy Málason, Oroszkán, Lontón alakuló­ban a szövetkezet. A kis- és közép­parasztok a körülöttük fejlődő, gya­rapodó szövetkezeteken mérik le a közös gazdálkodás fölényét. Év ele­jétől 195 új tag csaknem 220 hektár földterülettel kérte felvételét a szö­vetkezetbe. Érdemes megemlíteni, hogy sok földműves, akik tavaly ki­léptek a szövetkezetből, most felvé­telüket kérték. Három új tagga! szaporodott a végsellyei szövetkezet A vágsellyei szövetkezetesek évről évre szebb eredményeket érnek el a közös gazdálkodásban. A múlt év vé­gén is 8.40 koronát kaptak minden egyes munkaegységre. A szép ered­mények azután egyre több kis- és középparasztot győznek meg a közös gazdálkodás előnyeiről. Most is, ami­kor az egyénileg dolgozó parasztok 18—19 mázsás hektárhozamokat ta­karítanak be, a szövetkezet őszi árpá­ból 43.07, tavasziból 29 mázsát taka­rított be, búzából pedig 35—36 mázsás hektárhozamra számítanak. Nem cso­da tehát, ha az ilyen eredmények lát­tán havonta új és új kis- és közép­parasztok kérik felvételüket a szövet­kezetbe. A múlt hetekben is 3 tag­gal bővült a szövetkezet s megvan a kilátás arra. hogy cséplés után még több kis- és középparaszt áttér a közös gazdálkodásra. Fecsó Lajos és ftickó László aláírták a belépési nyilatkozatot A kenyheci kommunisták az elmúlt napok során alaposan megvitatták Csehszlovákia Kommunista Pártja leg­utóbbi határozatát az egységes föld­művesszövetkezetek továbbfejleszté­séről, az aratás, az őszi munkák és a begyűjtés biztosításáról. A gyűlésen elhatározták, hogy a község nyolc egyéni gazdáját is meggyőzik a szö­vetkezi gazdálkodás előnyeiről. Elha­tározásukat tett követte. A szövet­kezeten kívülálló gazdákkal naponta barátságosan elbeszélgettek, megma­gyaráztak nekik, mennyivel köny­nyebben dolgoznak majd a gépek se­gítségével a szövetkezet nagytáblás földjein és arra is rámutattak, hogy jövedelmük is több lesz a szövetke­zetben. Már az első napokban siker koronázta a kommunisták aktív kez­deményezését. Fecsó Lajos három­hektáros és Rickó Lajos két és fél­hektáros kisparasztok aláírták a be­lépési nyilatkozatot. Meggyőző mun­kájukat a kenyheci kommunisták to­vább folytatják mindaddig, amíg a község valamennyi kis- és középpa­rasztja belép a szövetkezet nagy csa­ládjába. A többi dolgozó paraszt is megígérte, hogy aratás után belép­nek a szövetkezetbe. Új egységes földművesszövetkezet alakult A szakolcai járásban lévő Hropov község kis- és középgazdái nem akarnak ,Tiár őseik módján gaz­dálkodni, hanem a gépek se­gítségével új gazdálkodási formára törekednek. Szövetkezetet alakítot­tak. Először 15 kisgazda jelentkezett e szövetkezetbe, s azután hozzájuk csatlakozott még 23 középgazda és már az aratást is közösen végzik. Visszatértek a szövetkezetbe A felszabadulás után, 1949-ben, amikor Zétény községben megala­kult az egységes földművesszövet­kezet, Simkó József és Simkó An­tal is beléptek a közösbe. Dolgoz­tak becsületesen és meg is voltak elégedve. 1952—53-ban, amikor az osztályellenségnek, a kulákságnak a szövetkezetek ellen irányuló ak­namunkája egyre nagyobb mérete­ket öltött, meggyengült a zétényi szövetkezet is. A gyenge gazdasági eredmények a két Simkó testvért is arra késztették, hogy máshol ke­ressenek munkát. Ma már kissé restelkedve beszélnek erről, hogy félrevezették őket is, másokat is. Simkó József egy évet dolgozott az ostravai szénbányákban. Később elfogta a honvágy a latorcaparti virágos rétek, a madárdaltól han­gos határ után. Hazajött. De a szö­vetkezetbe mégsem ment vissza. Mindketten a perbenyíki állami gazdaságban találtak alkalmazást. Jól ment a soruk, panaszra nem volt okuk. Munkájukat illően jutal­mazták. Azonban az otthonhagyott föld utáni vágy állandóan szomorí­totta őket. Ez a vágy napról napra erősödött. Mindezt még az is fo­kozta, hogy látták és majdnem na­ponta hallották, hogy milyen szép eredményeket ért el a szövetkezet 1954-ben. De addig nem tudtak ha­tározni, míg egy szép napon össze nem találkoztak volt uradalmi sors­társukkal, Pokol Gyulával. Elbe­szélgettek a múltról, a jelenről, s végül a szövetkezetre terelődött a szó. Pokol elvtárs tájékoztatta ba­rátait a szövetkezetről, valamint a kilátásban lévő szép gazdasági eredményekről. Pokol elvtárs meg­magyarázta nekik a párt júniusi határozatát a mezőgazdaság fej­lesztéséről és meggyőző szavakkal tárta fel mindazokat a lehetősége­ket, amelyeket a szövetkezet nyújt tagjainak. Antal, az idősebbik testvér nem sokat tétovázott, hanem jelentke­zett a szövetkezetbe. Kilépett az állami gazdaságból és július első napjaiban már meg is kezdte a munkát az otthoni földeken. József sem váratott magára sokáig. Né­hány nap elteltével, július 9-én kö­vette bátyját. Végre mindkét Simkó testvér révbe jutott. A tagság megértéssel fogadta őket. Ismerik valamennyi­en. Tudják, hogy a két Simkóval és családjaikkal megerősödve újabb nagy sikereket érnek el a szövet­kezetben. (—ki—) A négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezlete Amint már lapunk tegnapi számá­ban közöltük, július 18-án délelőtt tíz órakor Genfben a nemzetek szö­vetsége palotájának tanácstermében megnyitották a négy nagyhatalom kor­mányfőinek értekezletét. Az értekez­letet D. Hammarskjöld, az ENSZ fő­titkára üdvözölte az Egyesült Nem­zetek Szervezetének nevében. Beszé­dében rámutatott arra, hogy a négy nagyhatalom kormányfői értekezleté­nek céljai összhangban állnak az ENSZ és minden tagállama érdekeivel. „Sikert kívánok önöknek komoly feladatukban", mondotta D. Ham­marskjöld az értekezlet részvevőinek. Ezután az értekezleten résztvevő valamennyi ország küldöttségének kí­vánságára az első ülést D. Eisenho­wer, az USA elnöke nyitotta meg. Megegyeztek abban, hogy az egyes küldöttségek vezetői az üléseken fel­váltva fognak elnökölni. Eisenhower megnyitó beszéde során a többi kö­zött említette, hogy az értekezlet el­ső napján a kormányfők két ülésre jönnek össze és hogy a következő ülést 15 órakor tartják meg. A továb­bi napokon reggel a külügyminiszte­rek, délután a kormányfők ülnek ösz­sze. Eisenhower hozzáfűzte, hogy ab­ban az esetben, ha a kormányfők vál­tozást akarnak eszközölni ebben a programban, erre természetesen bármi­kor sor kerülhet. E. Faure, A. Eden és N. A. Bulga­nyin elfogadták ezt a programot. Majd D. Eisenhower, az USA kül­döttségének vezetöj® bevezető nyilat­kozatot tett. Eisenhower után E. Faure Francia­ország miniszterelnöke szólalt fel. Ezzel véget ért a délelőtti ülés. A délutáni ülésen A. Eden brit mi­niszterelnök és N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnö­ke, a szovje^ küldöttség vezetője tet­tek nyijjtkozatot. A délutáni Ülés befejező részében az elr^klő D. Eisenhower azt mon­dotta, hogy néhány megjegyzést akar tenni, mivel, amint tréfásan kijelen­tette, befejeződik rövid dicsőségének, mint a mai ülés elnökének napja. „Nagy megelégedéssel állapítom meg — mondotta D. Eisenhower —, hogy minden küldöttség a baráti együttműködés szellemében nyilatko­zott, hogy közösen akarunk dolgozni a békéért. Néhánynapos és hosszú órákig tartó vita vár ránk a külön­féle részletekről és minden küldött­ség védeni fogja nézeteinek helyessé­gét és bölcsességét. Nem szabad azt várnunk, hogy minden küldöttség könnyen lemond álláspontjáról, hogy megtaláljuk az egyezmény közös tala­ját. De ha ezen viták idején képesek leszünk megtartani a baráti légkört, akkor bebizonyítjuk saját magunk és a világ előtt is, kijelentésünk, hogy békés együttműködést akarunk, őszin­te, és értekezletünknek nagy sikere lesz. Meg vagyok győződve róla, hogy­ha ebben a szellemben fogunk tár­gyalni, nagy sikereket érünk el a problémák megtárgyalásában és tulaj­donképpen ezért ültünk össze." Ezzel az ülés befejeződött. H. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió NiBisztertanácta elnökének nyilatkozata Elnök úr, örülök, hogy a szovjet kormány nevében üdvözölhetem D. Eisenhower urat, az USA elnökét, E. Faure urat, Franciaország miniszterelnökét és A. Eden urat, Nagy-Britannia miniszter­elnökét, valamint küldöttségeik tag­jait, és hogy kifejezhetem azt az őszinte kívánságot, hogy értekezle­tünk sikeres legyen. Rendkívül örülök, hogv ezen az értekezleten személyes kapcsolatba lépnetek az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia kormányfőivel. A vala­mennyi érdekelt fél kívánságára egy­behívott négyhatalmi kormány­fői értekezlet olyan időben zajlik le, amikor a világon a nemzetközi kap­csolatokban fennálló feszültség bizo­nyos enyhü'ése tapasztalható és ami­kor kedvezőbb feltételek keletkeztek a vitás nemzetközi kérdések megoldá­sára. Mely tények járultak hozzá a nem­zetközi feszültség enyhüléséhez? Ezzel kapcsolatban, elsősorban meg kell említeni a koreai véres hábo­rúnak, és az indokínai katonai akciók­nak megszüntetését, ami kétségtele­nül a békés erők nagy sikere volt. Továbbá hangsúlyozni kell oly ese­mények nagy jelentőségét, mint pél­dául az osztrák államszerződés meg­kötése, a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti kapcsolatok rendezése, ami megnyitotta a két ország közötti ba­rátság és együttműködés fejlesztésé­nek útját, a 29 ázsiai és afrikai or­szág sikeres lefolyású bandungi ér­tekezlete, D. Nehru úrnak India, mi­niszterelnökének látogatása a Szovjet­unióban, aminek eredményeképpen még jobban megszilárdultak a baráti kapcsolatok a Szovjetunió és India között, a Szovjetunió kormányának ja­vaslata a Német Szövetségi Köztársa­ság kormányához diplomáciai, keres­kedelmi és kulturális kapcsolatok fel­vételére a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között. Külön hangsúlyozni kell, milyen nagy jelentősége volt a nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából a szovjet kormány ez év május 10-i, a fegyverzet csökkentésére, az atom- és hidrogénfegyverek betiltására és az új háború veszélyének kiküszöbölésére irányuló javaslatának. Vannak azonban olyan problémák, amelyek elválasztanak bennünket és halaszthatatlan megoldást követelnek. Ezek a megoldatlan kérdések okozói annak, hogy a nemzetközi helyzet eny­hülése ellenére általánosságban ez a helyzet még feszült, az államok között még nem uralkodik olyan bizalom, amely nélkül a népek nem tekint­hetnek aggódás nélkül a holnapra. Köztudomású, hogy az ún. „hideg­háború" folytatódik. S emellett el kell ismerni, hogy az utóbbi években tá­volról sem történt meg minden az országaink közötti kapcsolatok javítá­sával összefüggő minden lehetőség ki­aknázására és hogy a bizalmatlanság, valamint a feszült kapcsolatok légkö­rében a kormányok olyan lépéseket tettek, amelyek csak méginkább rosz­szabbították kapcsolatainkat. Mindez arra kötelez minket, a négy nagyhatalom itt megjelent államfér­fiait, hogy igen komolyan vitassuk meg a jelenlegi helyzetet, tegyünk meg minden erőnktől telhetőt, hogy hozzájáruljunk mind a nagy, mind a kis államok közötti kapcsolatokban nélkülözhetetlen bizalom helyreállítá­sához. Örömmel hallottuk D. Eisenhower elnök úr szavait, hogy „az amerikai nép a szovjet nép barátja akar len­ni. Nincs ellentét az amerikai és a szovjet nép között. Nincs köztük kon­fliktus, sem gyűlölet. A történelem folyamán népeink mindig békében él­tek." Az elnök űr továbbá hangsúlyozta a két ország népei közti mesterséges akadályok eltávolításának szükségessé­gét. Teljes mértékben egyetértünk mind­ezzel, mivel ezen akadályok kiküszöbö­lése összhangban áll mind a szovjet, mind az amerikai nép nemzeti érde­keivel, valamint a világbéke érdekei­vel. A szovjet kormány nézete szerint, ennek az értekezletnek nem az a fel­adata, hogy itt kölcsönösen felhánytor­gassuk ezt vagy azt a vádat, hanem, hogy megtaláljuk a nemzetközi fe­szültség enyhítéséhez és az államok közti kapcsolatokban a bizalom lég­köre kialakításához vezető utat és eszközöket, Értekezletünk fő feladata, megtalál­ni a szükséges megegyezés útját a megoldandó kérdésekben. A Szovjet­unió küldöttsége azzal a kívánsággal érkezett erre az értekezletre, hogy az értekezlet valamennyi részvevője kö­zös igyekezetével megoldjuk a vitás kérdéseket. A szovjet küldöttség kész (Folytatás a 3. oldalon.) D. Eisenhowemek, az USA elnökének nyilatkozata Engedjék mlg, hogy rövid bevezető nyilatkozatot tegyek. Igen egyszerű célból jöttünk itt ösz­sze. Azért gyűltünk össze, hogy ala­pot találjunk nemcsak az általam kép­viselt államok, hanem valamennyi ál­lam népe biztonságosabb és boldogabb életét elősegítő megegyezésre. Azon általános sürgetés következ­tében jöttünk össze, amelyről Bulga­nyin miniszterelnök július 15-én szólt, hangsúlyozva, hogy a nagyhatalmak politikai képviselőinek meg kell talál­niuk a béke útját. Nem remélhetjük azt, hogy néhány óra, avagy nap alatt megoldjuk a világ minden vitás kérdését. A valóságban nekünk, ezen értekezlet négy rész­vevőjének nincs a többi államtól telj­hatalmunk, amely ezt a lépésünket indokolná. Sok vitás kérdés a háborúk­ban, a konflitusokban és a történelem­ben gyökeredzik. E kérdések még ko­molyabbak, ha tekintetbe vesszük az ideológiai különbségeket és az eltérő célkitűzéseket. Világos, hogy azon rö­vid idő alatt, amely az itt megjelent kormányfőknek rendelkezéséra áll, nem állapíthatjuk meg ezen problé­mák keletkezésének okait, nem érhe­tünk el eme kérdéseket kiküszöbölő teljesen elfogulatlan megegyezést. Ésszerűen eljárva azonban új lég­kört teremthetünk, amely lehetővé teszi a hatáskörünkbe tartozó kérdé­sek jövőbeni megoldását. Úgyszintén nagyon fontos az, hogy itt Genfben megtegyük az első lépést az' igazságos és tartós békéhez vezető új úton. A minket érintő kérdések lényegé­ben nem megoldhatatlanok. Természe­tesen nehéz kérdések ezek, azonban megoldásuk nem lépi át az emberi ész (Folytatás a 2. oldalofl.ji

Next

/
Thumbnails
Contents