Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)
1955-06-11 / 140. szám, szombat
1955. június 11. UJSZÖ 5 Több bizalmat állami szerveink iránt Pártunk sajtószervei számára létfontosságú a szoros kapcsolat dolgozóink tömegeivel. Csak ez biztosítja azt, hogy d kommunista sajtó segítségével a párt minden nap, minden órában beszéljen a munkásosztállyal, mozgósítani tudja irányvonalának teljesítésére az ország minden becsületes polgárát Egyben a kommunista sajtó — és ez feladatának másik oldala — e kapcsolat révén belelát a zajló élet legbonyolultabb kérdéseibe is, meglátj? mindenütt az újat, a fejlődőt, amit támogatni, ápolni, bátorítaná és gyarapítani kell, s a hibákat, hiányosságokat, egészségtelen jelenségeket is, amelyek ellen ádáz harcba kell szállnia Sok formája van ennek a kapcsolatnak, de közülük egyike a legjelentősebbeknek: a dolgozók, az olvasók levelei. Mivel foglalkoznak ezek a levelek, milyen kérdéseket vetnek fel? Még csak a témakörök felsorolása ís igen hosszadalmas volna, hiszen ezek a levelek felölelik az élet, a munka minden területét. A munkahelyről írt néhánysoros, néha igen kevés újat mondó, vagy az apró-cseprő sérelmeket feltáró levelektől egészen az igen értékes sikerekrííl, kezdeményezésekről beszámoló, vagy nagy társadalmi jelentőségű hiányokat feltáró levelekig a témák széles skáláját szólaltatja meg a nap-nap után érkező szerkesztőségi posta. De mégis van valami közös nevező, van az értékelésnek egy majd minden levélben végighúzódó vörös fonala, s ez az, hogy a levelek mögött érezzük az embert, minden örömével és bajával. Voltak a közeimúltban s még ma is szórványosan találkozunk olyan nézetekkel, hogy szívesebben fogadjuk az eredményekről, a pozitív tényekről beszámoló leveleket, mint a bíráló szót, a fonákságok kiküszöbölésére irányuló igyekezetet. Nem helyes, nem igaz álláspont. E két fajtájú levél egy célt követ: gyorsabb előrehaladásunkat, s így mindkettő értékes számunkra. S a kommunista sajtó nemcsak a kirívó fogyatékosságok bírálatát fogadja örömmel, hanem a kis panaszokat is, hiszen ezek alapján megítélheti, hogy melyik szakaszon van a hibák súlypontja, hol kell orvoslást eszközölni. Tehát az ilyen levelek alapján általánosíthat. Természetesen — s ez nem zárja ki az előbb mondottakat — a kommunista sajtó előnyben részesíti az állami és társadalmi problémákkal, közügyekkel foglalkozó leveleket. És itt álljunk meg egy pillanatra. Hübler Simon alsómecenzéfi lakos, az Üj Szó olvasója egyik levelében felhívta figyelmünket arra, hogy igen rossz állapotban levő házban lakik ő és még kilenc család. Javasolja, hogy a házat az illetékesek javíttassák,meg, mivel véleménye szerint így újabb helyiségeket nyernének további öt család számára. A levél felületes olvasója azt mondaná, hogy adott esetben kizárólag egyéni érdekről van szó — Hübler Simon ki akarja eszközölni a ház javít tatást, hogy az ő lakása rendes legyen. Kétségtelen, hogy ez a levélíró első és legfontosabb célja, de ettől függetlenül tény az, hogy javaslata, — ha megvalósítható — közérdekű, méghozzá komoly fajsúlyú. Ez tehát egyik példája annak, amikor az egyéni és közérdek elválaszthatatlan egymástól. A panaszlevelek egy része ilyen jellegű. Vannak azután bíráló levelek, amelyek kimondottan társadalmi kérdésekkel foglalkoznak. Például olvasónk arra figyelmeztet, hogy itt, vagy ott, szabad ég alatt hevernek az értékes gépek, vagy a munkahelyen ^bizonyos körülmények gátolják a termelés fellendítését, stb. A kassai Szovjet Had" sereg-üzem dolgozói pl. felhívták a figyelmünket arra, hegy a gyár udvarán szabad ég alatt rozsdásodnak az értékes félkész árúk Harmadik részbe sorolhatók azök a levelek, amelyek kizárólagosan egyéni sérelmeket vetnek fel. Említettük, hogy előnyben részesítjüSe a közügyekkel foglalkozó léveleket. De ez semmi esetre som jelenti — és ezt újra hangsúlyozzuk — az egyéni sérelmekről szóló levelek lebecsülését, hiszen ebben az esetben is látnunk keľ. a levél mögött álló dolgozat, annál is inkább, mert a mi rendszerünkben a legnagyobb érték az ember, s ebből kifolyólag sérelmei iránt társadalmunk nem közömbös. A bíráló levelek nagy vonalakban három kategóriába való besorolása tehát nem valamilyen megkülönböztetést szolgál, hanem azt a célt, hogy ezen az alapon megvizsgálhassuk a különböző jellegű levelek kölcsönös arányát. Mit állapíthatunk meg ezen a téren lapunknál? Két szorosan egybefonódó tényt, éspedig azt, hogy rendkívül sok a kimondottan egyéni panasz és rendkívül kevés a közérdekű bírálat. Ennél azonban sokkal egészségtelenebb az, hogy e téren már hosszabb ideje semmi fejlődés sem mutatkozik a jobb felé, nem növekszik a komolyabb fajsúlyú bíráló levelek száma. Mi ennek az oka? Vitathatatlan, hogy az emberek zöme elsősorban akkor érez kényszerítő késztetést a bíráló levelek írására, ha a saját bőrén tapasztalt valami kellemetlent, ha az ő személyét erte sérelem. A múlt rendszer arra tanította és gyakran arra kényszerítette az embereket, hogy csak saját érdekeiket tartsák szem előtt. Sok ember tudatában kisebb, vagy nagyobb mértékben maradt valami ebből az önzésből, annak ellenére, hogy a felszabadulás után eltelt 10 esztendő nagy változásokat eredményezett az emberek tudatában is. De mégis még sokat kell tennünk, hogy mindenki igazán a gazda szemével nézzen körül, necsak otthonában, de a munkahelyén is, az egész országban. Még rosszabb jelenség az, hogy a levélírók nagy része egyéni érdekeit követve nem fordul először is oda, ahol közvetlenül várhatja az orvoslást: állami szerveinkhez. Csak egy példa erre. A Csemadok tornóci helyi szervezetének vezetősége annak a kivizsgálását kérte az Oj Szótól, hogy elnöknője, aki a kultúrház számára vett egy kis szeneslapátot, meg néhány kályhacsövet, felmosta az egyik 4X4 méteres helyiséget, vajon jogosan számlázott-e fel ezért 100 koronát. Mit bizonyít ez a példa? Bizalmat a lap iránt? Nem, egészen mást: bizalmatlanságot állami szerveink iránt, mert senki sem kételkedhet abban, hogy ilyen „horderejű" ügyet, amelyet a helyi csoport vezetősége saját kebelén belül a jelek szerint megoldhatatlannak tartott, igen rövid időn belül el lehet intézni például a helyi nemzeti bízottság útján. S a hasonló példák egész sorát hozhatnánk fel. Nem mondhatjuk egészségesnek ezt a jelenséget, amely különösen a magyar dolgozók körében észlelhető, hogy minden apró-cseprő ügyben indokolatlanul és gyakran jogtalan „sérelmekre" hivatkozva azonnal tollat ragadnak, s egyenesen az Oj Szóhoz, sőt mi több a köztársasági elnök vagy a miniszterelnök irodájához intézik levelüket, anélkül, hogy megkísérelnék ügyüket elintézni a nemzeti bizottságok különböző fokain, esetleg más állami szervek útján. A Sápunkhoz érkező egyes levelek tartalmában is észlelhető a bizalom hiánya. Többnyire abban a formában jelentkezik, hogy a levélíró általunk „ellenőrizteti" az állami szervek döntéseit. De a bizalmatlanság komolyabb formái sem ritkák. Lukács József füleki lakos például örökösödési perlekedése ügyében fordult szerkesztőségünkhöz. Az ügyben elutasítólag döntött a népbíróság s Lukács fellebbezését visszautasította a kerületi bíróság is. De mindez nem elég. „Az itteni bíróság nem foglalkozott kellőképpen ügyemmel és szinte átfutotta az egészet. Hiába van az embernek fellebbezési joga, ha nem veszik figyelembe" — írja Lukács József levelében. Különleges elképzelés 1 Lukács polgártárs úgy gondolja, hogy valamit „figyelembe venni" ez annyit jelent, hogy el kell fogadni az ő megfellebbezhetetlen véleményét. Bíróságaink az adott esetben más nézeten voltak, s úgy hisszük, nem érdekük, hogy Lukács Józsefet, vagy bárki mást, igazságtalan döntéssel megkárosítsanak. De nemcsak Lukács Józsefnek, hanem sok más dolgozónknak is másképp kell tekintenie állami szerveinkre. Bizonyára e téren is a bizalmatlanság egyik okozója az, hogy kevésbé öntudatos dolgozók nem látják még egész világosan a régi rendszer bürokratikus apparátusa és az új, állandóan fejlődő népi demokratikus államapparátusunk közti lényeges különbséget. A nemzeti bizottságok múlt évi választásával a szovjet minta szerint teljesen demokratikus alapokon épült ki minden államhatalmi szervünk, fentről egészen le. Mit jelent ez? Azt, hogy nálunk minden ügyben a nép választott képviselői és az általuk'"irányított és ellenőrzött népi szervek döntenek. Mi magunk kormányozzuk sorsunkat, mi magunk döntünk összhangba hozva az egyén érdekeit a társadalom megszeghetetlen tőrvényeivel, érdekeivel. Bizalmatlanságnak ilyen helyzetben nincsen helye. Állami szerveink munkájában vannak még hiányok, de tisztában kell lenni azzal, hogy általában véve valamennyi dolgozó érdekét szolgálják, s azzal, hogy nálunk már meghúztuk az itt-ott még fejét felszegő bürokrácia felett a lélekharangot. Utol Óra, de nem utolsó sorban rá kell mutatnunk arra, hogy a magyar dolgozók egy részének az állami szervek iránti bizalmatlanságát a magyar burzsoá nacionalizmus okozza. Annak ellenére, hogy hazánkban különösen a legutóbbi választások óta minden államhatalmi szervben és főleg a nemzeti bizottságokban nagyszámú magyar nemzetiségű dolgozó veszi ki a részét a közügyek irányításából, eléggé elterjedt az a nézet, hogy a národný výbor „tűlünk idegen szerv", sőt vannak, akik ferdébb szemmel néznek rá, mint a régi világ községházaira. Kétségtelen, ez a burzsoá nacionalizmus egyik formája, amely annál is veszélyesebb, hogy a nemzeti bizottságok ellen irányul, amelyek kulcshelyzetet töltenek be minden helyi probléma megoldásában, s amelyekre nagy feladat hárul országépítő munkánkban. JÔ1 tudjuk, hogy az ilyen nézetek terjesztője elsősorban a falusi osztályellenség, a kulákság, amelynek érdeke, hogy bármilyen mesterkedéssel ellentéteket szítson; szembeállítsa a falu dolgozóit az államhatalom szerveivel. Többé kevésbé nacionalista tendenciákkal magyarázható az a bizalmatlanság is, hogy a magyar dolgozók egy része eleve mellőzve az államha-, talmi szerveket, a Csemadok szerveihez, vagy az Oj Szóhoz fordul. Ojra világosan le kell szögeznünk: az itt élő magyar dolgozók érdekeit — ha azok nem állnak ellentétben társadalmunk célkitűzéseivel, érdekeivel — állami szerveink, elsősorban a nemzeti. bizottságok biztosítják. Az Üj Szó és a Csemadok nem érdekvédelmi szervezet. Nem az Oj Szó és nem a Csemadok feladata például az, — amit nem egyszer kívánnak tőlünk — hogy járjunk közbe egy magyar 'iskola létesítése érdekében. Ez á helyi és az iskolaügyi szervek feladata. Nem kétséges és a gyakorlat, a tapasztalat azt bizonyítják, hogy hazánkban, ahol Csehszlovákja Kommunista Pártja megvalósította az itt élő nemzetiségek egyenjogúságát, érvényre jut minden jogos és az adott körülmények közótt teljesíthető kérelem, szükséglet. A magyarlakta vidéken dolgozó pártszerveink, kommunisták egyik elsőrendű feladata, hogy felvegyék és következetesen folytassák a harcot az állami szervek iránt megnyilvánuló bizalmatlansággal szemben. Közös érdekünk és célunk, hogy valamennyi dplgozónk több megbecsülést, több szeretetet, sokkal több bizalmat tanúsítson a nemzeti bizottságok, állami szerveink, a nép szervei iránt. Gály Iván TUDOMÁNYI ÜJ SZOVJET GÉPKOCSI A Szovjetunióban a jövő évben új típusú személygépkocsi gyártását kez dik meg. Az új személygépkocsi a „Volga" n4vet kapta. A kocsi korszerű és gazdaságos, 75 lóerős motorral lesz felszerelve, mellyel 130 km-es óránkénti sebességet érhet el. Az erőátvitel a motortól a futókerekekig egy önműködő áttételen keresztül történik. Az első kerekek rugózása tökéletesebb megoldású és a hátsó kerekek rugózása hidraulikus lökhárítóval van módosítva. A kocsi fékberendezése is hidraulikus kivitelezéssel készül. PLASZTIKUS RÖNTGENGÉP A legújabb találmányok közé tartozik a plasztikus röntgengép, mely az átvilágításkor plasztikus képet szolgáltat. A gép két röntgenlámpával működik. A két lámpa bizonyos szög alatt világítja át a szervezetet és egy különleges szerkezet az így nyert két képet egy plasztikus képpé alakítja át. Ez a berendezés lehetőséget nyújt az orvosoknak olyan csekély elváltozások és kezdődő megbetegedések megfigyelésére is, amelyeket ez ideig nem tudtak észrevenni. VILLANYOZÓ FEHÉRNEMŰ A textilipar egyik érdekes készítménye a villanyozó fehérnemű, melyet reumás betegeknek készítenek. A fehérneműanyag macskaszőrből és műanyagfonálból készül; az ilyen szövésű anyag ugyanis dörzsölésre elektromos töltést kap. Az ilyen anyagból készült fehérnemű különösen reumás betegek részére kitűnő, mert hőszigetelő és főleg villanyozó hatása a reuma okozta fájdalmakat • 80 százalékkal csökkenti. ÓRÁK ÜJ SZÁMLAPPAL Menetrendekben, színházi és moziplakátokon, rádióműsorokban és máshol az idő 0—24 óráig van megádva. Ezt az időjelzést minden ecetben átszámoljuk az órákon jelzett 12 órás rendszerre. Hogy ez az átszámítás elkerülhető legyen, Svájcban 24 órás beosztású számlappal ellátott órákat kezdenek gyártani. A 24 órás karórák számlapjának külső kerületén 24 beosztás van, mely még színekkel két részre van osztva. 6—18 óráig világos színű, mely a nappali időt jelzi, és 18—24^óráig s innen 6 óráig sötét szín jelzi az éjjeli időt. A számlap belső kerületén 60 beosztás található, mely a percek leo'vasására szolgál. A nagy mutató úgy, mint a jelenleg; óráknál, egy óra alatt egyszer fordul meg, míg a kis mutató csak 24 ora alatt egyszer. A másodperceket úgy, mint a most használatban levő óráknál, vagy küicn másodperc mutató jelzi, vagypedig a középen elhelyezett másodperc mutató mutatja a' idő múlását. Az új óratípus bevezetése sok kellemetlen tévedéstől fog megkímélni, mely az idő átszámításából ered. Ezentúl a találkát nem délután fél ötre adjuk, hanem 16 óra 30 percre, a színház nem este hétkor fog kezdődni, hsneni 19 órakor. ÜJ VILLAMOSOK A jelenlegi villamosok 14—16 kilométeres óránkénti sebességgel közlekednek. Ez a sebesség nem kielégítő, mert az utazás hosszadalmas, azonkívül az egész város forgalmát lelassítja, mivel a gépkocsik is a villamosokhoz kénytelenek igazodni. Ezeket a hibákat mérlegelve a „ČKD Sztálingrád" és a „Tatra" nemzeti vállalatok egy új típusú villamoskocsit dolgoztak ki, mely 60 kilométeres óránkénti sebességgel fog közlekedni. A kocsiban 27 ülőhely és 65 állóhely van, de csúcsforgalom esetén 170 utas is utazhat benne. A villamost négy darab 44 kW-es elektromotor hajtja, melyek irányítása kényelmes vezetőfülkéből történik. Ezt az új típust már ki is próbálták és jóváhagyás után azonnal megkezdik sorozatgyártását. AZ EGÉSZSÉGVÉDELEM KÉRDÉ SE IRŐL Csecsemőink egészségvédelme — Miért vártak három napig, miért nem hozták a gyermeket mindjárt, amint beteg lett? — kérdezi szemrehányóan az orvos. Máskor a válasz rendszerint így hangzott: — Azt hittük, elmúlik magától. A szomszédaszszony is mondta, hogy csak a foga jön, stb. — Most néha kissé szokatlan a felelet: — Nincs betegsegélyzőnk, nem akartunk mindjárt orvoshoz szaladni. Nincs „betegsegélyzőjük". Minek mindjárt pénzt költeni orvosra, gyógyszerre, útiköltségre? Inkább kockára teszik a féléves kisfiú életét. Egyesített egészségügyünk nem tesz különbséget a csecsemők között aszerint, hogy szüleiknek van-e betegsegélyzőjük avagy sem. Nem eléggé közismert még nálunk az Egészségügyi Minisztérium 245/1953 sz. rendelete, amely az ingyenes gyógykezelést kiterjeszti az egyéven aluli gyermekekre, tekintet nélkül gondviselőjük munkaviszonyára. Mindenki tudja, hogy a leendő anyáknak ingyen áll rendelkezésükre a terhességi tanácsadó, hogy figyelemmel kísérje- állapotukat, megelőzze a terhesség és szülés rendellenességeit s védje az anya és a születendő gyermek egészségét. Ez a gondoskodás a gyermektanácsadóban folytatódik, amely ingyen gondoz minden csecsemőt. Nagy érdeme van abban, hogy a csecsemőhalandóság nálunk a felszabadulás tíz esztendeje alatt harmadára csökkent. Az is köztudomású, hogy a védőoltás is díjtalan nálunk s minden csecsemőt beoltunk tuberkulózis, torokgyík, szamárköhögés és hólyagos himlő ellen. A betegségek megelőzése, a prevenció tehát ingyenes. Kevesebben tudják, hogy a fenti rendelet értelmében egyéves korig ingyenes a gyógykezelés is. A lakóhely szerint illetékes körorvos vagy körzeti gyermekorvos díjtalanul vizsgálja meg a csecsemőt. Nem kell fizetni az orvosságért sem, még ha a legdrágább gyógyszerről is van szó, amely a tőkés országokban könnyen felemészti a kisemberek vagyonkáját s elérhetetlen a nincstelenek számára. Ha a csecsemőnek intézeti kezelésre van szüksége, akkor se főjön a szülő feje, miből fedezi a költségeket. Egyéven aluli gyermekeknél nem kerül pénzbe a kórházi kezelés és gyógykezelés. Sőt még az utazást is az egészségügy fedezi, vonaton, autóbuszon vagy indokolt esetbe.n mentőautón. Jól tudja ezt K. Lajosné, a sántikáló édesanya, akinek veleszületett csipóficamát annakidején későn vették észre és akkor sem gondoltak a szülők arra, hogy a gyógykezelésre áldozzanak. Kislányánál már idejében megállapítottuk, hogy bizony ő is csípőficammal született. Bár még nem tartoznak a biztosítottak közé, nem került pénzükbe, hogy többször is elutaztak a gyermekkel a legközelebbi ortopéd kórházi osztályra s mire a kislány járni kezdett már nyoma sem volt a születési hibának. P. Ferencné betegsége miatt nem szoptathatja kisfiát. Milyen nagy segítség neki, hogy négyhónapos koráig ingyen kapja a gyermek a mesterséges tápláláshoz szükséges tejporkészítményt. S milyen sok anya lehet hálás a vitamin-akciónak, amely a csecsemőknek díjtalanul adja a vitaminokat. Sokan talán nem ls tudják, milyen sokba kerül ez az államnak s mit nyer a gyermek, ha D-vitaminnal megelőzzük nála az angolkórt, C-vitaminnal ellenállóvá tesszük a fertőző betegségekkel szemben. Értékelni kellene ezt a nagyszabású egészségügyi gondoskodást. Az anyák azzal értékelik leginkább, ha rendszeresen felkeresik a tanácsadót és beteg csecsemőjüket mindig idejében viszik orvoshoz. MUDr. R. E.