Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-11 / 140. szám, szombat

UISZÖ 1955. június 11. India a békeharcban A mostani, külpolitikai eseményekben annyira gazdag napokban is világszerte felfigyelnek az Indiai Köztársaság miniszterelnökének, Dzsavaharlal Nehrunak etuirópai körútjára, amelynek legfontosabb állomása a Szovjetunió fővárosa, Moiszkva. Európai útján Nehru egy napra Prágában is megállott, ahol kíséretével együtt államunk vezető személyiségei és a prágai nép őszinte szeretettel és tisztelettel üdvözölték. Nehruban Csehszlovákia népei, — s vele együtt az egész világ béketáboira, — a népek békés együttélésének egyik legaktívabb harcosát üdvözlik. 1950, vagyis a független Indiai Köztársaság megalakulása óta a földnek ez a lélekszámban második legnépesebb állama, az úgynevezett „aktív semlegesség" politikáját folytatja. Mindjárt az új állam megalakulásának első napjaiban felemelte szavát az amerikai agresszorok értelmetlen tömegbombázásai ellen, amelyekkel'a szabadságáért küzdő koreai népet, tehát egy ázsiai népet akartak hősies ellenállásában megtörni. India azonban nemcsak tiltakozott, hanem aktívan részt vett a koreai háború megszüntetésében is.Még jelentősebb volt India közreműködése az Indokínában immár hét éve dúló piszkos gyarmati háború felszámolásában. Ezáltal az ázsiai szárazföldön, tehát Indiához aránylag közel eső területen szűnt meg az imperialista háború két veszedelmes tűzfészke. Az amerikai imperializmus természetesen nehéz szívvel viselte ezt a kettős vereségét. Üj támadó csoportosulást igyekezett a Távol-Keleten összehozni, de az abban való részvételt az egyetlen Pakisztán kivételével az ázsiai szárazföld minden jelentős állama, Intüával az élén megtagadta. Hasonló negatív állás-pontot foglalt el az indiai kormány az amerikai imperialisták vezette másik támadó csoportosulás, az északatlanti szövetség kérdésében is, amelyet a Szovjetunióval egyetértően imperialista jellegűnek minősít. Igen jelentős szerepe volt Indiának a nemrégen lefolyt bandungi konferencia összehívásában és vitáiban, ahol a világtörténelemben először tanácskozott közös ügyeiről, elsősorban a gyarmatosítás elleni harcról és a világbéke megőrzéséről az ázsiai és afrikai földrész huszonöt állama, amelyekben a föld lakosságának jóval több, mint a fele lakik. Az indiai kormánynak ebben az aktív semlegességi politikájában az egész indiai nép békeszeretetén kívül jelentős szerepe van India együttműködésének a népi Kínával. Ennek az együttműködésnek immár történelmi jelentőségű öt alapelvét a két állam vezetői egy évvel ezelőtt fektették le. Ez az öt alapelv azóta a bandungi konferencia révén messze túlnőtt e két állam határain. Ind ia nem szocialista állam és Nehru sem szocialista. India több száz éves gyarmati függés után 1947-ben érte el függetlenségének első fokát, amikor angol koronagyarmatból dominiumi rangra emelték. A további, még lényegesebb lépés az indiai köztársaság megalakulása volt 1950-ben. De ez a „köztársaság" ma is tagja a britt „commonwealth"-nek, a brit népek közösségének, s mint ilyen, továbbra is súlyos harcot folytat az ország gazdasági életében továbbra is minden kulcspozíciót elfoglaló angol tőke ellen. Indiának gazdasági függetlenségéért folyó mostani harcát a maguk módján „támogatják" az amerikai monopolisták is, de csak azért, hogy Irán és Egyiptom mintájára a kiszorított angol tőke helyére ők lépjenek. Ezzel merőben ellentétes a Szovjetunió gazdasági politikája Indiával szemben, amely a javak kölcsönös kicserélésén és a Szovjetunió nagyvonalú segítségen alapszik, amellyel elősegíti Iindia nehéziparának kiépítését A Szovjetunió egy hatalmas szerszámgyárat és eey évi egymillió tonna acélt termelő kohókombinátot szállít, épít és helyez üzembe Indiában. Ezeknek a szolgáltatásoknak az ellenértékét India igen kedvező feltételű, hosszúlejáratú hitel formájában téríti meg. A Szovjetunióban számos indiai műszaki szakember tanul, akik alapkádereit képezik a független"' indiai nehéziparnak. Nehru és kísérete -jelenleg Moszkvában tartózkodik. Nem kétséges, hogy ez a történelmi jelentőségű látogatás újabb határkő nemcsak a szovjet és indiai nép barátságának elmélyítésében, de egyben igen jelentős lépés a világ béketáborának megerősödésében és megszervezésében is. N. A. Bulganyin 60 éves (Folytatás a 3. oldalról.) jusában N. A. Bulganyin ismét felhívta a figyelmet arra, hogy mily döntő fontosságú a munkatermelékenység emelése az új társadalmi rend győzelme szempontjából. A

Szovjetunió és annak élenjáró képviselője, N. A. Bulganyin a Csehszlovák Köztársaság népének nagy barátja. N. A. Bulganyin 1950-ben ellátogatott hazánkba, a hitleri rabszolgaság alóli felszabadulásának 5. évfordulójának ünnepségeire. — A Szovjetunió és a népidemokratikus országok — mondotta egy közös célt követnek — a szocialista társadalom felépítését. Ilyen körülmények között kölcsönös kapcsolataink és további előrehaladásunk törvénye a kölcsönös segélynyújtás és a megbonthatatlan egyenjogúságon alapuló barátság. N. A. Bulganyin második látogatása hazánkba arra az időszakra esett, amikor népünket mélyen sújtotta Gottwald elvtárs elvesztése. Öriási erőt adott nekünk akkor az a biztosítás, hogy rtem vagyunk egyedül, hogy a szovjet nép szilárdan mellettünk áll. — A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a szovjet kormány, az egész szovjet nép — mondotta N. A. Bulganyin — továbbra is megszilárdítják a Szovjetuniót és Csehszlovákiát egybefűző barátságot, a csehszlovák népnek támogatást és segítséget nyújtanak a szocializmus építésében. — A szovjet nép népünk iránti forró barátságáról tanúskodik N. A. Bulganyin egész nagy munkássága. Ma, 60. születésnapján N. A. Bulganyin elvtársnak a Csehszlovák Köztársaság népe szívélyes üdvözletét, jókívánatait küldi. Sok sikert kíván további munkájában, amely a Szovjetuniónak, a haladás tábora összes országainak, a béke ügyének, az egész világ dolgozóinak érdekeit szolgálja! NÉHÁNY SORBAN A TOKIÖI RÄDIÔ hírei szerint a japán textilipar súlyos válságban szenved. A raktárakban 500 000 csomag gyapotfonal halmozódott fel, mert a kereslet a belső piacon és a kivitel is jelentősen csökkent. E helyzet következtében ez év májusában 130 szövőgyár közül 27 csődbe jutott. NÉMETORSZÄGSZERTE erősödik a tiltakozó mozgalom a karlsruhei legfelsőbb bíróság szégyenteljes ítélete ellen, amelyet két fiatal nyugatnémet hazafi, J. Angenfort és W. Seiffert felett hozott. Karl-Marx-Stadtban a bányászok, hivatalnokok, a fiatalság és a nők hatalmas tiltakozó gyűlést tartottak a terrorista ítélet ellen és kijelentették, hogy, minden erejükkel tovább harcolnak Németország demokratikus egyesítéséért és a békéért. Igazságos ítélet az amerikai kémek elleni perben A prágai Legfel őbb Bíróság katonai kollégiumának szenátusa előtt csütörtökön, június 9-én befejeződött az amerikai kémek egy csoportja elleni főtárgyalás. Az amerikai kémszervezet szolgálatában behatoltak köztársaságunk területére és politikai, gazgasági és katonai jellegű kémhíreket szereztek, amelyeket az amerikai imperializmus háborús céljaira lettek volna felhasználhatók. A per folyamán, melyet figyelemmel kísértek a prágai üzemek dolgozói, először Alojz Hajdúk vádlottat hallgatták ki, akit kémtevékenysége folyamán Kovalčík, Šubert, Krajci, Králik és egyéb hamis nevek alatt szerepelt. Az amerikai hírszerző szolgálat számára ö megfelelő munkatárs volt, mivel a megszállás idején a náci Németország oldalán harcolt a szovjet hadsereg' ellen és külföldre szökése előtt Cseshzlovákiában a lopások egész sorát követte el. Nyugat-Németországban a Military Inteligence Service (MIS), az amerikai katonai hírszerzöszolgálat vezető szerve számára Frank Grbinich amerikai polgár nyerte meg kémkedésre. Néhány kémkiképzó tanfolyamon vett részt és kiképezték a köztársaság elleni kártevő tevékenységre is, főleg kémhírek szerzésére és hasonlókra. Miniatűr fényképezőgéppel, hamis igazolványokkal és pénzzel ellátva néhányszor behatolt Csehszlovákia területére, ahol az amerikai hírszerzőszolgálat felhívására a népi demokratikus rendszer ellen ellenséges állást foglaló személyekből kémcsoportot szervezett. Ezeket a személyeket, akikkel a bukott burzsoázia tagjai közül keresett ki, bevonta köztársaságunk elleni gonosz tevékenységébe és kémhlreket szerzett tőlük, náluk bujkált és étkezett, és pénzzel, valamint tárgyi ajándékokkal jutalmazta őket. E munkatársai segítségével teljesítetne Hajdúk az amerikai kémszolgálat számára a rábízott feladatokat. Több városban kémkedett, ahol főleg katonai jellegű kémanyagot szerzett be, gazdasági és politikai jellegű adatokat gyűjtött és Nyugat-Németországba való visszatérése után mindig áttekintő jelentést dolgozott ki Grbinich számára. Štencl, škvára és Sýkora vádlottak is népi demokratikus rendszerünk iránti ellenséges állásfoglalásukkal és múltjukkal bizonyítékát adták annak, hogy az amerikai hírszerzöszolgálatnak elvakultan odaadó munkatársai. Štencl abban az időben szökött Nyugat-Németországba, miután hazánkban az élelmiszerjegyek hamisításáért és más bűncselekményekért letöltötte büntetését. Sýkora a becsületes munkát kerülő gonosztevő, akit feketézésért és csalásért tizenegyszer büntettek meg. Štenclt, Škvárát és Sýkorát is kémeknek toborozták az amerikai hírszerzőszolgálat tagjai és Hajdúkhoz hasonlóan fontos kémfeladatokkal bízták meg őket országunk területén. Hamis igazolványokkal látták el őket és az áruló tevékenységre alapos&n kiképezték. Ezek a vádlottak is készségesen teljesítették kémközpontjaik utasításait és ezért judásbért kaptak. Pénzért és cigarettáért képesek voltak minden gonosztettre. Štencl az amerikai ügynököknek s?6 szerint ezt a kijelentést tette: „Kész vagyok magukért bármire." De dolgozó népünknek és biztonsági szerveinek ébersége folytán Hajdúk és a többiek aljas kémtevékenységük végzése közben hurokra kerültek. Letartóztatásukkor az összes vádlottaktól terjedelmes kompromittáló anyagot koboztak el, amely a tanúvallomásokkal együtt alapját képezte a köztársaságunk elleni bűnös tevékenységük vádjának. A katonai ügyész záróbeszédében kifejtette, hogy ez a terv, a többiekhez hasonlóan, újból bebizonyította a Nyugat-Németországban kiépített amerikai kémközpontok ellenséges tevékenységét, azok alattomosságát és kiszámitottságát, amivel állandóan támadják népi demokratikus köztársaságunkat. Főként az utóbbi időben, a párizsi egyezmények ratifikálása keresztülvitele óta szőnek kitartóan cselszövényeket a népi demokratikus államok szabadsága, egysége, függetlensége és önállósága ellen. Diverzánsokat és kártevőket képeznek ki, határmenti incidenseket provokálnak, megsértik a légihatárokat és háborús támadásról beszélnek azon országok ellen, amelyek visszautasítják a diktatúrájuknak való alárendeltséget. Az USA költségvetésében külön figyelmet fordít a kémkedési- és felforgató tevékenység- pénzelésére. Az amerikai kongresszus Kersten képvieslő javaslatára már 1951-ben százmillió dollárt szavazott meg erre a célra és ettől az időtől kezdve minden évben újabb hatalmas összegeket fordít az USA kormánya a költségvetésből kémkedési és felforgató tevékenységre a népi demokratikus országokban. Kersten híres törvényének eredménye az amerikai ügynökök számos gonosztette a népi demokratikus országokban, köztük polgárok meggyilkolása is, amit Csehszlovákia területén követtek el. Tehát a véres dollárokért a vádlottak kémhíreket szereztek, amelyekkel igyekeztek a legmélyebben behatolni államunk védelmi képességének megismerésébe. Az amerikai imperialisták kémeinek és diverzánsainak kártevő tevékenysége ellenére államunk ereje, hatalma és védelmi képessége rendíthetetlen marad. Sőt, országunk védelmi képessége napról napra erősödik. Népünk felfigyelve a leleplezett kémek gonosztetteire, egyre fokozza éberségét és képes lesz elpusztítani mindenkit, aki cselt sző függetlensége és szabadsága ellen. A katonai ügyész záróbeszéde, a védőbeszédek és a vádlottak utolsó szava után a bíróság ítéletet hozott, mely szerint igazságosan elítéltettek: Alois Hajdúk életfogytiglani szabadságvesztésre, Bohumil Štencl 25 évig tartó szabadságvesztésre, Josef Škvára 23 évi szabadságvesztésre, Gustáv Sýkora pedig 20 évig tartó szabadságvesztésre. Az összes vádlottakra kimondták az állampolgári jogok elvesztését, a vagyonelkobzást és a hadseregből való kiközösítést. A Tatrasvit elfogadta a Jiholen nemzeti vállalat felhívását A Jiholen nemzeti vállalatnak az új bérrendszer bevezetésére irányuló felhívása, amely a minőség fokozását, a terv egyenletes teljesítését, a nyersanyag- és anyag takarékoskodást tartja szem előtt, a szlovákiai könnyűipari üzemek dolgozói körében is visszhangra talált. Elsőnek a Tatrasvit nemzeti vállalat dolgozói jelentkeztek, akik közölték velünk, hogy elfogadják a Jiholen n. v. dolgozóinak felhívását. Válaszukban a következőket mondják: „Azokból a tapasztalatokból kiindulva, amelyeket üzemünkben elértünk azzal, hogy már a múlt évben a Jiholen n. v. módszere alapján három varróműhelyben, később pedig a csévézőben is bevezettük az új bérrendszert, magasan értékeljük a Jiholen n. v.-nak a „Pravda" és „Rudé Právo" e hó 7-i számában megjelent felhívását, amellyel az összes vállalatokhoz fordul, hogy módszere alapján vezessék be ezt a bérrendszert. Egyúttal közöljük, hogy a közzétett felhívást a Tatrasvit nemzeti vállalat dolgozói is elfogadják és vállaljuk, hogy a technikai dolgozók olyan szervezési feltételeket teremtenek, hogy az új bérrendszer a Jiholen n. v. tapasztalatai alapján az egész vállalat minden részlegén és, a fő termelési műhelyekben legkésőbb 1955. szeptember 30-ig bevezethessük." A vállalást Peter Leskovský vállalati igazgató, Michal Cicák, az üzemi pártszervezet elnöke, és Josef Ivan, az FSZM üzemi bizottságának elnöke írták alá.