Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-01 / 131. szám, szerda

Í955. június T. U J SZ0 3 A szovjet kormányküldöttség jugoszláviai tartózkodásáról A május 29-re virradó éjjel a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársaság kor­mányának meghívására N. Sz. Hrus­csov, N. A. Bulganyin, A. I. Mikojan és a szovjet kormányküldöttség többi tagjai Belgrádból különvonattal Brio­ni szigetére utaztak. Ugyanazon a vonaton utazott Jo­sip Broz Tito, Eduard Kardelj, Alek­szander Rankovics és a jugoszláv kormányküldöttség többi tagjai. Mind­két küldöttséget tanácsadói, szakem­berei, valamint a szovjet és jugoszláv újságírók kísérik. A szovjet kormányküldöttség a ju­goszláv kormányküldöttséggel és azok­kal a személyekkel, akik a küldöttsé­get kísérik, Karlovácból autókon Pul­ja városába utaztak, amely az Adriai­tenger partján fekszik és azután ha­jón Brioni szigetére keltek át. A szovjet vendégeket és Jugoszlávia napján folytatta tanácskozásait a ..Ä JCI. AwS.v, +Ä b-rtt-VMÔrUíVíllHntťcÓŕl/TOl ä kadatlanul esett, a helyi lakosság taps­sal, éljenzéssel üdvözölte. Fiumében, a hajó- és kőolajipar köz­pontjában, Opatija fürdővárosában, Pazinban; Rasa bányavárosban és az Adriai-tenger többi városaiban és fal­vaiban a lakosság sorfalat állt azon utak mentén, amelyeken a szovjet vendégek és a jugoszláv közéleti té­nyezők autói áthaladtak. A lakosság üdvrivalgással fejezte ki szimpátiáját a szovjet nép irányában és ama óhaját, hogy megszilárdítsa a jugoszláv—szov­jet barátságot és a világbékét. Brioni-szigeten a küldöttségek foly­tatták tanácskozásaikat azokról a kér­désekről, amelyek a szovjet—jugo­szláv tárgyalások tárgyát képezik. A szovjet kormányküldöttség Brioni szigetén való tartózodása második ju­vezető tényezőit néhány órán át tartó utazásuk alatt lelkesen üdvözölték a városok és falvak lakosai. A Belg­rádtól Karlovácig terjedő útszakasz vasúti állomásain a különvonatot an­nak ellenére, hogy a kora reggeli órák­ban robogott át a vonat és az eső sza­goszláv kormányküldöttséggel. A kül­döttségek tagjai és tanácsadói néhány külön ülést is tartottak. Ezeken az üléseken megtárgyalták a Szovjetuniót és Jugoszláviát érintő konkrét kérdé­seket. N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin és J. Broz-Tito a „Pogdorka" nevű gyorsjachton az Adriai tengerpart mentén körutazást tettek. Meglátogat­ták Pulj és Rovinj kikötőket. Május 30-án N. Sz. Hruscsov, a küldöttség vezetője és N. A. Bulganyin, A. I, Mikojan, D. T. Sepilov, A. A. Gromi­ko, T. N. Kumikin küldöttségi tagok, V. A. Valkov, a Szovjetunió jugoszlá­viai nagykövete és B. N. Ponomarev, L. F. Iljicsov, F. P. Bisztrov, F. F. Molocskov, a küldöttség tanácsadói részt vettek a J. Broz-Tito jugoszláv elnök által rendezett reggelin. Jugoszláv részről részt vettek E. Kardelj, A. Rankovics, Sz. Vukmano­vics-Tempo, K. Popovics, V. Micuno­vics, M. Todorovics, továbbá D. Vidics, Jugoszlávia Szovjetunióbeli nagyköve­te, valamint V. Vlaéhovics és M. Po­povics, a jugoszláv küldöttség tanács­adói. Ugyanezen a napon a szovjet kor­mányküldöttség Tito elnöknél ebéden vett részt. Május 31-én a szovjet kormánykül­döttség Brioni szigetéről Fiume-kikö­tőjébe utazott. Ä varsói szerződés a békét szolgálja — a párizsi egyezmények a háborút készítik elő Ez év május 11-e és 14-e között Varsóban nyolc ország értekezletet tartott, amelyen megvitatták Európa békéjének és biztonságának kérdését abban a helyzetben, amely a támadó jellegű párizsi szerződések ratifikálá­sa következtében előállott. Až érte­kezlet eredménye, — amir.t azt mind­nyájan tudjuk, — a barátsági, együtt­működési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírása a nyolc európai ál­lam között. Az értekezleten jelen volt mint megfigyelő, a hatszázmilliós né­pi Kína kiküldöttje is, aki hazája szolidaritását nyilvánította ki a szer­ződést aláíró államokkal azok meg­támadása esetére. Amint az hasonló nemzetközi szer­ződések esetében szokás, a Varsó­ban aláírt egyezményt még az i*t parafáló államok törvényhozó testü­leteinek is jóvá kell hagyniok és az így ratifikált szerződés egy példá­nyát a lengyel kormánynál letétbe kell helyezniök. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa, valamint hazánk törvényhozó testülete már jóváhagyták a varsói szerződést, ugyanúgy sorban jóvá­hagyták a szerződésben részvevő töb­bi államok is, s így Európa nemzet­közi életében oly jelentős okmány tel­jes jogerőre emelkedik. A varsói szerződés teljes szövegét, annak aláírása után a népi demokra­tikus államokban mindenütt nyilvános­ságra hozzák. A szocializmus táborá­ban nyoma sincs a nép félrevezetését szolgáló titkos tárgyalásoknak, még kevésbé a szerződések lényegét tar­talmazó titkos záradékoknak és azok szövegezése is olyan, hogy azt minden újságolvasó ember megérti. Világos szavakkal mondják meg és szögezik le a szerződés alapvető cikkelyei az aláíró államok törhetetlen békeakara­tát. De a szavukat ebben a szerző­désben tények támasztják alá. A szer­ződő felek nyomatékosan hangsúlyoz­zák, hogy szerződésüket szigorúan az Egyesült Nemzetek Szervezete alapok­mányában lefektetett alapelvek szem­meltartásával kötötték meg. Ennek megfelelően nemzetközi kapcsolataik­ban tartózkodnak az erőszakkal való fenyegetőzéstől és az erő alkalmazá­sától. Hangsúlyozzák, hogy az ENSZ alapokmányának 51. cikkelyében fog­laltaknak megfelelően fegyveres tá­madás esetén haladéktalanul tájékoz­tatni fogják a Biztonsági Tanácsot. Ugyanakkor a varsói szerződést alá­író államok kimondottan kötelezik magukat arra, hogy mindent megtesz­nek a fegyverkezés általános csökken­téséle, valamint mindennemű tömeg­pusztító fegyver feltétlen betiltására. Érdemes megállni ezeknél a határoza­toknál és összehasonlítani őket a párizsi egyezmények megfelelő intézkedései­vel. A párizsi egyezmények ugyanis olyan államot és olyan rendszert fegy­vereznek fel és látnak el a legmoder­nebb tömeggyilkoló eszközökkel, amely az elmúlt évszázadban ismételten be­bizonyította, hogy lényege az imperia­rialista jellegű támadó háború megin­dítása. Ez az ország, az amerikai mo­nopolisták által dédelgetett adenaueri Nyugat-Németország egyáltalán nem titkolia revansvágyait, azt, hogy a pá­rizsi egyezményeket, a hitleri szellemű és szervezetű új nyugatnémet hadse­reg felállítását kizárólag eszköznek, lépcsőfoknak tekinti a békét, a szocia­lizmust építő országok megtámadásá­ra, újabb, minden eddiginél pusztítóbb imperialista háború kirobbantására. Ezt az összehasonlítást a varsói és a pá­rizsi szerződések között bárki, nem­csak a szerződések szövege, hanem az abból következő mindennapi esemé­nyek latolgatása alapján is megte­heti. A varsói szerződés nem csukja be kapuit a legsúlyosabb európai kérdés, Németország békés egyesítése előtt sem. Nem akadály ebben a tekintet­ben az a körülmény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a varsói szerződés egyik aláíró hatalma. Ottó Grotewohl elvtárs, a Német Demok­ratikus Köztársaság kormányelnöke ugyanis kijelentette, hogy a Német­ország egyesítését tárgyaló minden ér­tekezleten arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy az ország egyesíté­se alkalmával úgy Kelet-, mint Nyu­gat-Németországot fel kell menteni minden kötelezettség alól, amelyeket nemzetközi téren a két rész külön vállalt, amelyek bármiképpen is aka­dályozhatnák az egyesített Németor­szág békés külpolitikáját. Ez a meg­állapítás is merő ellentétben áll a nyugatnémet állam által a párizsi egyezményekben vállalt kötelezettség­gel. Adenauer ugyanis a párizsi tár­gyalások folyamán arra kötelezte ma­gát, hogy a párizsi egyezmények ér­vényét az ország egyesítése után a Német Demokratikus Köztársaság te­rületére is kiterjeszti. Látjuk tehát — és ezt nemcsak a béketábor orszá­gai, hanem a kapitalista államok min­den gondolkodó polgárának is látnia kell —, hogy míg a varsói szerződés úgy a legsúlyosabb európai kérdés, vagyis a német kérdés, mint az egész világ békéje szempontjából legjelen­tősebb probléma, az általános lefegy­verzés tekintetében a tárgyalásokra, a békét biztosító intézkedések, meg­egyezések és szerződések megköté­sére minden lehetőséget, minden ajtót nyitva hagy, addig a párizsi egyezmé­nyek tekintet nélkül Enrópa és a vi­lág békéjére, sőt azokkal kimondottan szöges ellentétben, mindent megtesz­nek aziránt, hogy az imperialisták tá­madó szándékait, hódító terveit elő­segítsék és biztosítsák. A varsói szerződés igen lényeges •cikkelye a nyolcadik, amely kimondja, hogy a közös védelem kérdésében ho­zott határozatokon kívül az aláíró or­szágok közötti kölcsönös gazdasági és kulturális kapcsolatok továbbfejleszté­se is egyik feladata. Mondanunk sem kell, hogy elsősorban a gazdasági együttműködés további elmélyítése alkalmas jelentős mértékben a béke­tábor országai életszínvonalának to­vábbi emelésére, a javak kölcsönös kicserélésére. A varsói i szerződés határozatait ha­zánk dolgozói megértéssel és lelkese­déssel fogadták. Nem elegendő azon­ban, ha megelégszünk a szerződés cikkelyeinek magyarázatával és azok lelkes helyeslésével. Feltétlenül szük­séges, hogy a varsói szerződés szel­lemében ne csak kormányunk, hanem hazánk minden egyes dolgozója a párt vezetése mellett a maga munkahe­lyén építse a békét: tegyen meg min­dent az életszínvonal emelésére, ha­zánk védelmi képességének fokozásá­ra és így az egész béketábor erejé­nek növelésére, amely feltétlen biz­tosíték az imperialisták minden táma­dó szándéka, minden hódító törekvé­se ellen. P. J. A norvég parlament válasza a Szovjetunió Legfelső Tanácsa deklarációjára A moszkvai norvég nagykövetség május 28-án átadta a norvég parla­ment elnöki tanácsának válaszát a Szovjetunió Legfelső Tanácsa 1955. február 9-i deklarációjára a Szovjet­unói külügyminisztériumának. A vá­lasz a többi között így szól: Az elnöki tanács tudomásul vette, hogy a Legfelső Tanács hangsúlyozza a különböző országok parlamentjei közötti szoros együttműködés jelentő­ségét. Az Elnöki Tanács kijelenti, hogy nagy jelentőséget tulajdonít a külön­böző országok parlamentjei tagjai kö­zötti kapcsolatok javításának és úgy véli, hogy ez hozzájárulhatna a nem­zetközi feszültség enyhítéséhez. A norvég parlament Elnöki Taná­csának válaszáról tájékoztatták a Szov­jetunió Legfelső Tanácsát. Krisnamurti Rao nyilatkozata a Szovjetunióról Krisnamurti Rao, az indiai parla­lement képviselői küldöttségének ve­zetője, a parlament államtanácsának elnökhelyettese a Szovjetunióból való elutazása előtt a TASZSZ tudósítójá­nak közvetítésével a sajtó számára a következő nyilatkozatot adta: Az indiai parlament küldöttségének megbízásából távozásunk pillanatában köszönetet mondok a Szovjetunió kormányának és népének azért, hogy meghívtak minket országuk meglá­togatására és azért is, hogy lehető­séget nyújtottak nekünk megtekin­teni a Szovjetuniót és megismerni né­pét. Nincs előnyösebb eszköz a köl­csönös megértésre és a barátság megszilárdítására, mint a személyi kapcsolatok és megfigyelések. Mindent láttunk, amit meg akartunk tekinteni. India gazdasági életét sajátos módon építik. Azonban frieggyőzödtünk arról hogy országunk sokat tanulhat Szovjetuniótól. Krisnamurti Rao nyilatkozatában a továbbiakban hangsúlyozza, hogy ha­bár a Szovjetunió két vlágháborút küzdött át, sikerei ennek ellenére ki­magaslóak. Örömmel figyeltük a szov­jet nép hatalmas béketörekvését. Kö­szönetet mondunk K. J. Vorosilov el­nöknek, V. M. Molotovnak, K. G. Zsu­kovnak, akik biztosítottak minket, hogy a Nehru miniszterelnök által ki­tűzött öt elvet a Szovjetunió teljes mértékben támogatni fogja. Látogatásunkról a legszebb emlé­kekkel térünk vissza. Bárhol is jár­tunk, mindenütt barátságosan, és sze­retettel fogadtak. A Szovjetunió né­pének kívánunk minden jót és nagy sikert a békéért és a haladásért ví­vott harcában. Reméljük,_ hogy láto­gatásunk megszilárdítja az országaink közötti barátságot és hozzájárul a né­pek még fokozottabb kölcsönös meg­a : értéséhez és a világbéke megszilárdí­tásához. Külföldi küldöttségek a Szovjetunióban A bolgár kulturális doügozők küldöttsége Ruben Avramov Levin kulturügyi miniszter vezetése alatt a Bolgár Nép­köztársaság Kultúrügyi Minisztériuma dolgozóinak egy csoportja már három hete a Szovjetunióban tartózkodik. A bolgár vendégek ottlétük alatt megis­merkedtek a szovjet színházak és szí­niiskolák működésével, meglátogattak több múzeumot és kulturális intéz­ményt. A küldöttséget jelentős szov­jet kulturális tényezők fogadták. A bolgár küldöttség most Leningrádba utazott, ahol megismerkedik a város kulturális' életével. • * * Az Angol—Szovjet Barátság Társa­sága küldöttségének tagjai a múlt napokban Sztalinabadba, a Tádzsik SZSZK fővárosába érkeztek. A küldött­ség a szovjet „A külfölddel való kul­turális kapcsolatok társasága" meghí­vására érkezfett a Szovjetunióba. A vendégeket Nyegmatulajev, a Tádzsik SZSZK kulturális ügyek miniszterhe­lyettese, több kulturális, tudományos, művészi tényező, a közélet és a sajtó képviselői fogadták. Az angol küldött­ség Sztalinabadban való tartózkodása első napján meglátogatta a sztalinaba­di filmstúdiót, ahol megtekintett egy pár filmet a Tádzsik Köztársaság éle-: téről. Gyarmati terror Kenyában Az angol katonaság Kenyában már második hete széleskörű támadó had­műveleteket végez azokban a kerüle­tekben, ahol a népi felszabadító moz­galom gyökeret vert. A kenyai négerek Megalakult Jordánia új kormánya Jordánia új kormánya a következő összetételben alakult meg: Szaid el Mufti miniszterelnök és külügyminisz­ter, Ali Haszna igazságügyminiszter, Szamaan Daud kereskedelemügyi mi­niszter, Ali Hindavi mezőgazdasági minisztér, Hamad Farhan gazdasági miniszter és Besara Gaszid pénzügy­miniszter. A népi mozgalom hívei Goa egyesítését kívánják Indiával Az indiai információs szolgálat köz­lése szerint ~Szajed Mahmud, India külügyminisztere Kalkuttában kijelen­tette, hogy tekintettel a helyzet rosz­szabbodására Goában, India kormánya a közel jövőben készen lesz megtár­gyalni a hinduk Goa területére való belépésének kérdését, mert az összes pártok határozottan kívánják ezen követelések végrehajtását. Az 'Üj Kína sajtóiroda közlése sze­rint május 28-án Kalkuttában ülést tartott a Goa ügyeit intéző indiai par­lamenti bizottság. Ennek a bizottság­nak tagjai különféle indiai politikai pártok képviselői. - Sz. R. Thirt, az ülés elnöke kijelentette, hogy az or­szág összes politikai pártjai és köz­szervezetei egyöntetűleg Goának In­diával való egyesítését kívánják. A francia közvélemény követeli a békés együttélés politikáját A francia közélet folytatja harcát a lázas fegyverkezés ellen, a tömeg­pusztító fegyverek betiltásáért, az összes vitás nemzetközi kérdések bé­kés megoldásáért és Nyugat-Német­ország újrafelfegyverzése ellen. A „l'Humanité" című lap jelentése szerint a Pu-de-Dome megyei La Baurboule fürdőben befejezték a volt frontharcosok és hadifoglyok nemzeti szövetségének* kongresszu­sát. A kongresszuson határozati ja­vaslatot fogadtak el a különböző szo­ciális és gazdasági berendezésű or­szágok közötti békés együttélés gon­dolatának támogatására. A kongresz­szus állást foglalt az Indokinára vo­natkozó genfi egyezmények lojális teljesítése mellett, Nyugat-Németor­szág felfegyverzése ellen, az atom­energiának kizárólag békés célokra való felhasználása és a kollektív biz­tonság rendszerének létesítése mel­lett. A kongresszus hangsúlyozta, hogy a legjobb eszköz, amely hoz­zájárulhatna ezen rendszer létesíté­séhez, az általános és ellenőrzött le­szerelés. A volt elhurcolt és internált' sze­mélyek, a nemzeti ellenállási mozga­lom részvevői nemzeti szövetségének szövetsége felhívást tett közzé, amely­ben állást foglal a londoni és párizsi egyezmények megvalósítása ellen és felhívja az összes volt elhurcolt és internált személyeket, valamint a má­sodik világháború azon részvevőinek családtagjait, akik nyomtalanul el­tűntek, hogy egyesüljenek az atom­fegyver betiltása melletti és a nem­zetközi vitás kérdések békés elintézé­séért folytatott harcban. A „l'Humanité" egyben közli, hogy a párizsi fizikai, kémiai és ipari fő­iskola 152 hallgatója közül 117 le­velet küldött Edgár Faúrénak, a fran­cia miniszterelnöknek, amelyben kö­veteli, hogy Franciaország minden tö­rekvésével az atonwnergia a kísérle­tekben csakis a békés célokra való felhasználást tartsa szem előtt. elleni megtorló intézkedéseket a Mao Mao „terrorista" szervezet elleni harc zászlaja alatt hajtják végre. A londoni rádió híreiből kitűnik, hogy a kenyai hivatalok szigorúan büntetik azokat, akiket azzal gyanú­sítanak, hogy rokonszenveznek a népi felszabadító mozgalom részvevőivel. Az angol sajtó szervei hangsúlyoz­zák, hogy az angol közigazgatás meg­torlásai, fenyegetései és ígéretei Ke­nyában a gyarmati hivatalok számára nem hoznak kívánatos „eredménye­ket". A „New Statesman and Nation" című munkáspárti hetilap megállapít­ja, hogy a népi felszabadító mozgalom részvevőinek tömeges megadására való remények meghiúsultak. NÉHÁNY SORBAN A GÖTTINGENI EGYETEM több mint 3000 hallgatója tüntetett Schlüter ;a­siszta könyvkiadó vállalati tulajdonos alsószászországi kulturális miniszterré való kinevezése ellen. Az egyetemi hallgatók tanáraikkal együtt hatalmas tüntető gyűlést rendeztek. A „HALKCI" című török lap közlé­se szerint ez év első három hónap­jában 88 740 személy kérte a munka­hivatalt, hogy munkába ossza be. Az 1954. év első három hónapjával ösz­szehasonlltva a munkanélküliek száma 32 311 személlyel emelkedett. OLASZORSZÁGBAN kétmillió me­zőgazdasági munkás lépett május 30­án bérsztrájkba és tiltakozó sztrájkba azért, hogy hiég nem valósították meg az 1949. évi törvényt a munkanélküli segély kifizetésére vonatkozólag. JUAN PERON, Argentína elnöke fo­gadta N. R. Kuzmin, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterhelyettesét, a Szovjetunió küldöttségének vez-nő­jét, valamint a küldöttség többi ' rg­jait is, akik a Buenos Aires-i ipari kiállításra jöttek. i

Next

/
Thumbnails
Contents