Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)
1955-06-26 / 153. szám, vasárnap
1955. június 26. ül SZÖ 5 Az I. Országos Spartakiád második napja A spartakiád második napján a strahovi stadion már jóval a délutáni műsor előtt megtelt. A díszpáholyban a csehszlovák kormány tagjai, dr. V. Skoda, a miniszterelnök helyettese, dr. E. Šlechta, O. Beran, J. Duríš, V. Nősek, J. Púčik és dr. Fr. Vlasák miniszterek foglaltak helyet. Jelen voltak a szovjet tornászok és a közélet kiváló képviselői. Jelen volt a kínai, a magyar és az albán küldöttség, valamint a lengyel, magyar, bolgár, román, albán, mongol, koreai, vietnami katonai küldöttség és az I. Országos Spartakiád többi külföldi vendége. A spartakiád második napját a fiúk és leányok 40 000-es hatalmas tömegének fellépésével nyitották meg. A strahovi stadion zöld gyepére a főbejáraton át egyenes sorokban jöttek 5 leányok és fiúk tarka sportöltözékben és fehér cipőben. A felsorakozás után az egész terület káprázatos színes szőnyegként hatott, A zöld alapon a sárga, piros, és kék szín váltogatta egymást. A szavalat elhangzása után, amely köszönetünket nyilvánította a Szovjetuniónak felszabadításunkért, a gyakorlótér közepén 10 000 diáklány színes zászlókkal a gyakorlók tömegének feje felett plasztikusan a következő betűket alakította ki: ČSR frSSR és ez évszámokat: 1945— 1955. A többi gyakorlatozó tapsolt, a katonák viharos hurrá kiáltással üdvözölték a mutatványt és a nézők, akiket elragadott a mutatvány nagyszerűsége, a fiatal gyakorlatozókat szűnni nem akaró tapsviharral jutalmazták. Ezekben a felejthetetlen pillanatokban a zenekar a haladó ifjúság himnuszát játszotta, amely első ízben nyolc évvel ezelőtt éppen itt, a strahovi stadionban, az ifjúság fesztiválján hangzott el. Az ünnepélyes felvonulás részvevői 4 testnevelési szak tagjai voltak, mégpedig 31995 iskolai növendék, 2700 munkaerótartalékok iskoláinak tagjai, 3333 szakszervezeti és Sokol ÖSSZ 1512 ifja és leánya. A spartakiád^második napjának első közös gyakorlatára iskoláink 6—8. évfolyamának tanulói, 16 200 fiú és leány sorakozott fel. Megismételték J. Zerovnická és A. Král talajtornagyakorlatát, J. Seehák zeneszerző müve kíséretében, mely bemutató éppúgy, mint az előző napon, ismét lelkes tapsra ragadtatta a strahovi stadion nézőit. Megható szeretettel fogadták a nézők a megismételt Arany-kaput is, amelyhez további 5444 gyakorlatozó sorakozott fel, a prágai iskolák 1—2. évfolyamának fiú és leány tanulói. A 8—9. éves fiúk és lányok gyakorlatát a nézők viharos tapssal jutalmazták. A program további során a Hadsereggel Együttműködők Szövetségének motorosai, fiúk és lányok motorkerékpáron mutatták be kiképzésük egyes számait, valamint akrobata mutatványokat. Utánuk a 11 éves iskola 9— 10. évfolyamának és a szakiskolák első három évfolyamának 16 000 tanulója sorakozott fel, akik dr. Šterc talajtornagyakorlatát mutatták be. A gyakorlat ismét elragadtatta a nézőket. Alig halkult el az iskolák tanulóinak mutatványát jutalmazó tapsvihar, a főkapuban megjelent a munkaerőtartalékok tanulóinak arcvonala. Bemutatták M. Reinohová és J. Sáršeová sok tudást igénylő gyakorlatát V. Kaslik zenéjére* A gyakorlat bemutatja a tanulók életét és munkáját az iskolában és a műhelyekben, ahol felkészülnek a szocializmus építése feladataira. A műsorszám befejezése a munka hatalmas ünneplésével ért véget. A második nap műsorát ismét „A nép boldogságáért" ünnepi jelenetéval fejezték be .Ugyanúgy, mint az előző napon, a nézók határtalan lelkesedéssel fogadták a záróképet. A Myslbek'pavillonban Több tájékoztató iroda működik szerte a városban, ahol mindenki mindenre választ kap. A legnagyobb és leglátogatottabb a Prága központjában, a Mylsbelk-pavillonban elhelyezett tájékoztató iroda. Reggel 7 órától éjjel 11 óráig egyfolytában nyitva van. Érdeklődtünk a vezetőjénél, Rajmund Theimernél, hány kérdést intéznek el naponta. Azt válaszolta, hogy ez az első kérdés, amelyre nem tud felelni, mivel óránként körülbelül 800—1000 ember megfordul náluk. A legtöbb kérdés az egyes iskolák elszállásolására vonatkozik. Beszélgetés Csukarinnal és Rozeanuval A Párizs szálló, valamint a Palace, Alcron, Esplanade, Ambassador, Julis szállók a külföldi vendégek számáru vannak fenntartva. Ellátogattunk a Párizs szállóba, hogy beszélgetést folytathassunk néhány külföldi sportolóval. Számos tolmács áll itt az érdeklődők segítségére, akik készségesen közvetítik a beszélgetéseket az idegenekkel. A szovjet sporttornászok küldöttségében érkezett Qalina Rudkova, Viktor Csukarin és Albert Azarjan is. Ők is fellépnek majd a külföldi sportolók közös tornabemutat óján a strahovi Csehszlovák Hadsereg stadionjában. Csukarin ruhában nem is látszik olyan izmosnak és senki sem mondaná róla, hogy a világ legjobb sporttornásza. A legutóbbi szerepléséről az Európa-bajnokságokon elmondja, hogy néhány igen jó képességű tornásszal kellett megküzdenie. Véleménye szerint az ilyen nagyszabású bajnoki küzdelmeket úgy kellene megrendezni, hogy jobb és gyengébb csoportokat szerveznének, mert a gyengébb képességű indulók fékezik a versenyszámok gyors lepergését. Nagyon elismerően nyilatkozott tornászainkról, Bosákováról, Prokeíröl és másokról. Nagyra becsüli Keleti Ág • nes képességeit, aki szerinte a melbournei olimpián még hallathat magáról. A román Rozeanu, asztalitenisz világbajnoknő szintén nagy örömmel jött országunkba az l. Országos Spartakiád megtekintésére. Az Utrechtben megrendezett asztalitenisz - világbajnokság r ól beszélve megjegyzi, hogy leírhatatlan volt boldogsága akkor, amikor sikerült legyőznie a japán nőket és az angol női csapat legjobbjait. Romániában az asztalitenisz-sport reményteljes jövő elé néz, amit a jól fejlődő utánpótlás is bizonyít. H. T. A stadion nyugati felén találjuk a bratislavai Borértékesitő Szövetkezet pavillonját. A meleg - ellenére is nagy az érdeklődés a termelői borok iránt. Erről tanúskodik a hatalmas papirpohérhegy is a pavillon előtti gyűjtőhelyen. Múčková Helena kedves előzékenységgel szolgálja ki vendégeinek a hűtött, ízletes bort. PRÁGAI A strahovi stadion környékén egész kis város létesült. Elárusítóhelyek s egyéb intézmények veszik körül minden oldalról a hatalmas építményt. Több cukorka-, papír-, illatszer-, ruhaanyag-, fehérnemű-, hangszer-, vasárú-, sportfelszerelés-, emléktárgy-, játék-, élelmiszer-, készruha-, gyümölcs-, — s ki győzné még felsorolni, — milyen elárusító pavillonok állnak a részvevők és vendégek rendelkezésére. Egyes elárusítóhelyeken újdonságokat is találunk. A dohányárudákban például Spartakiáda és Strahov nevű, ez alkalomból gyártott cigarettákat vehetünk. A sportfelszerelést árusító pavillonok többek között spartakiádjelvérmyel díszített kis dobozba csomagolható törhetetlen kirándulópoharakkal kedveskednek a vevőknek. A könyvkereskedésekben ott találjuk Hašek Švejkjének legújabb kiadását Josef Lada rajzaival. Idegennyelvű könyvek között is válogathatunk. Ha valaki nem akarja magával vinni a vásárolt könyveket, postán küldik el a címére. Utunk most egy különleges pavillon mellett visz el. Előtte egy szék, bent bőrvarrógép és cipészszerszámok. Ha valakinek elszakad a cipője, perceken belül megjavítják. Az illető leülhet és megvárhatja. Nagy látogatottságnak örvendenek a frissítőket árusító pavillonok is. A fényképészek annak örülnek, hogy fényképészeti kellékeket is árusítanak kinn a stadionnál. Ha elfogy a filmjük, kapnak helyben utánpótlást. Más jellegű pavillanokat is találunk. A „Turista" nemzeti vállalat jegyszolgálata is kint van. Az „Aerolínie" pavíllonjában Prága fölötti sétarepülésre is válthatók jegyek. * * * Az elárusítóhelyeken kívül azonban más intézmények is találhatók itten: postahivatalok, takarékpénztár, talált tárgyak pavillonja, stb. Mi most egy sokkal érdekesebb helyre lépünk be: az eltévedt gyermekek részére berendezett gyermekszobába. Nemzetbiztonsági szerveinknek erre is gondjuk volt, hogy a stadion mellett ilyen intézményt is létesítsenek. Hogy ez mennyire bevált, azt már az első napi „lelet" bizonyítja: több, mint negyven, főként 8—10 év körüli gyermeknek volt szüksége segítségre, akik eltévedtek szüleiktől vagy .tanítóiktól. A gyermekazobéban gyermekorvos, ápolónők és higienikusok ügyelnek a gyermekekre. Most, a bemutató megkezdése előtt még üresek a szobák. Főként a sportünnepség végén érkeznek a „vendégek". Néhány nő várakozik az előszobában. Gyermekükre váró szülőknek nézzük őket, de egy kedves rendőrtisztnő felvilágosít: — Ezek pedagógusok, ők foglalkoznak a behozott gyermekekkel, hogy ne unatkozzanak. — S hogy juttatják haza az eltévedt gyermekeket? — kérdezzük. — Sok gyermekért eljönnek a szülők, vagy a tanítók — mondja. — Az első napon azorsbm körülbelül húsz gyermek maradt itt, akiért senki sem jelentkezett. Ezeket biztonsági szerveink szállították haza, ami nem volt csekélység, mert némelyik még lakáscímét sem tudta. Az egyik például csak annyit tudott mondani — jegyzi meg mosolyogva — hogy a házukban egy trafik is \wn. Mi azonban kitűnően ismerjük a várost, s így sikerült mindegyiket hazavlnnünk. így gondoskodnak nemzetbiztonsági szerveink a spartakiád legkisebbjeiről * » » A büfféknek és vendéglőknek egész telepük van a stadion környékén. A szabadtéren elhelyezett asztaloknál kellemes a falatozás. Egy bogárszemű, fekete fiúcska vonja magára figyelmünket, amint pillanatok alatt jóízűen tünteti el a virslit tányérjáról. Azt hittük, most ebédel, de mint később kisült, ez már a második ebédje. Otthon rendesen megebédelt, kijött a Prágastrašnicei 11 éves iskolával a stadionba, s már fél kettőkor megduplázza az ebédet. Egyébként Petr Sucháneknek hívják, s ötödikbe jár. Bepillantást enged táskájába ls, ahonnan még egy nagy csomó cseresnye is mosolyog ránk. Csakhamar körülvesznek minket a többiek is. — Tegnap szerepeltünk a bemutatón, ma már mint vendégek vagyunk itt — mondja Petr büszkén, s láthatólag örül, hopy egyszerre ö lett a társaság középpontja. * * * Közeledik a fél három. A nézők megtöltik a stadiont. Mire a bemutató kezdését jelző ágyúdörgés elhangzik, alaposan lecsökken a strahovi sportvároska forgalma. A vendégek már bent ülnek és várják a szebbnél szebb gyakorlatokat. Jakab István. GALINA NYIKOLAJ EVA : Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról a főagronómusról meg (2) Késő éjszaka, éjfél után, a hát váratlanul életjelt adott magáról. A szomszéd először halkan felnyögött, sóhajtott néhányat, aztán tisztán, kivehetően ezt suttogta: — De rossz ez! öh, de rossz. — Néhány pillanat múlva ellentmondott saját magának: — De nem... Jól van ez így... — Majd végül ugyanígy suttogva, levonta a végkövetkeztetést: — Nagyon jó is, meg nagyon rossz is... Köhintettem egyet és felgyújtottam a villanyt. Útitársam megfordult és hirtelen közvetlenül magam előtt megláttam az ügyefogyott szónok áttetszően kék szemét, pelyhes szempilláit. Nagyot sóhajtott és felült. Az arcán tükröződő érzelmek furcsa keveréke mindjárt meglepett. Örömteli határozottság s az olyan ember reménytelen elkeseredettsége, aki már mindenre legyintett, keveredett az Őszinte szenvedéssel, meg ugyanennek a szenvedésnek valami félig meddig humoros szemléletével. Még egy jellegzetessége volt szembeszökő: arcának egész felső része, nagy elmélázó szeme, lányos szempillái túlságosan lágy. nőies benyomást keltettek. De ízt mintegy egyensúlyba hozta arcának alsó része: a határozott áll, telt ajkainak kemény vonala. Rendkívül meghyerő volt a mosolya, az a fajta vidám, hirtelentámadó, kicsit ironikus mosoly, amivel csak élesszemű, vidám bátorsággal rendelkező emberek tudnak mosolyogni önmagukon és helyzetük nehézségein ... Megesik olykor, hogy a véletlen útitársnak azt is elmondjuk, amit a legjobb barátnak se mesélnénk el. Az úton töltött éjszdka csendje késztette-e szólásra útitársamat, vagy az érzelmek feszítették úgy, hogy maguktól is „kicsapódtak" beléle szavakba öntve, ahogy a só is kicsapódik a tömény oldatból? Nem tudom, mi volt az indítóok, mindenesetre ezen az éjszakán elvonult előttem néhány ember bonyolult története. — Most már mindent tisztán látok, de véglegesen mindez csak nemrégiben világosodott meg előttem... — kezdte útitársam. — Ott... az emelvényen ... egyszerre csak minden felidéződött előttem, a szálak mind egy csomóba futottak össze... A maga egészében láttam meg a dolgokat... de megérteni... csak később értettem meg ... De most úgy fogom magának / elmesélni a történetet, ahogy én azt akkoriban láttam ... Bizonyára attól tartott, hogy szavaim, mozdulataim megzavarják még forró visszaemlékezésének áradatát, félig elfordulva tőlem, az ablak felé beszélt, mintha nem is nekem mesélné a történetét, hanem a hol feketén csillogó, hol az állomások, indóházak mellettünk elrepülő fényeitőt kigyúló ablaküvegnek.,. — Mezőgazdasági gépipari techniku*mot végeztem... Mint éltanulót és volt traktorost, gépállomás-igazgatónak neveztek ki,.. Mig iskolába jártam, minden úgy volt, ahogy lennie kell: Majakovszkijt szavaltam: „Nagyrabecsült elvtársak, utódok!", meg énekeltem, hogy: „Miért is nem vagyok én sólyommadár", és baifedezetet játszottam a város válogatott csapatában. És ami a legfontosabb, meg voltam győződve róla, hogy amint befejezem az iskolát, azonnal mindenféle munkahőstettet, meg egyéb hősies cselekedeteket fogok véghez vinni!... De a zsuravinói gépállomáson — ahová kineveztek — nem volt szükség semmiféle hősiességre. A sztyeppénk gabonatermő. A gépállomások a kerületben tágasan helyezkednek el a sztyeppén, mind elég rendesen dolgozik, „fej-fej mellett" haladnak. A miénk sem maradt el a többitől. Évről évre teljesítettük a szerződéseket, minden esztendőben megtakarítottunk valami üzemanyagot, jő hírünk volt a területen ... Egyszóval sammi lehetőség nem adódott a hősiességre — mondta némi gúnyoros mosollyal az útitárs. — Voltak nehézségeink is, persze, no meg elmaradt kolhozaink is, no de hót hol nincsenek ilyenek? Ezeknek a nehézségeknek a leküzdésében az első esztendőben sokat segítettek a munkatársaim. Érdekes emberek kerültek ösSze nálunk. A pártvezetést a velem egykorú Fegya gyakorolta. öt esztendővel ezelőtt még traktoros volt, de úgy m eS nö tt ezekben az években, mint ahogy a napraforgó felhyúlik a palánk fölé, Elvégezte a pártiskolát, és olyan szenvedélyes érdeklődés van benne a pártmunka iránt, mintha vele született Volna, Mikor Fegya Zsuravinöba jött dolgozni, a gépállomás elmaradt a szomszédosoktól. Gyenge ember volt az igazgató. Fegya a főmérnökkel együtt elérte, hogy a gépállomás felzárkózott a szomszédokhoz. Ami meg az elmélet' kérdésekre vonatkozó előadásokat Illeti, hat Fegya a legjobb előadó az egész kerületben. Csak fiatalsága, meg szerencsétlen külseje keserítette el. Jobban mondva, nagyon is szerencsés külseje: olyan, mint egy igazi „orosz dalia", rózsásképű, szőkefürtös. Előfordult, hogy előadást tart, nagy igyekezettel és hévvel a nemzetközi helyzetről és előadás után a traktoros lányok kérdések helyett halkan ezt mondják: ,,Ez a legény ifjú még, kék ingében jaj be szép." Komoly, megfontolt ember, hogyne keserítené, bántaná az ilyesmi. Az ördög tudja, miért nézek én így ki! — mondja, — mint valami mézes-kalács huszár. Megesik az emberrel ilyen ellentmondás forma és tartalom között... Hát ecetet igyak a pirosság ellen? A főagronómusunk, Ignat Ignatovics régi gyakorlati ember. Még az ukrajnai áttelepülők közül való. Valamikor réges-régen települtek át hozzánk a mi vidékünkre ukrán szegényemberek. Ignat Ignatovics még kis legényke volt. amikor a mi sztyeppénken első sárkunyhóját tapasztotta, most meg már az egész kerületben híre jár a kertjének. Egy fészekalja gyereke meg unokája van. Gömbölyű, rózsásarcú ember, felesége, Domasa szintén gömbölyű és rózsásképű, és a körülötte futkosó tucatnyi unoka is mind egytől-egyig kerekfejű, kerekképü kis gyerek. Nem is hívja őket másként, csak úgy együtt mindet: „kisdinynyék"-nek. No, de a legérdekesebb ember a gépállomáson Arkagyij Petrovics Farzanov, aki a főmérnök munkakörét tölti be. Szakképzettsége nincs, de a maga idején dolgozott már művezetőként és gyárigazgatóként is! Mindenfajta géphez ért, akármilyen szállítóeszközről van szó, elvezeti, repülőgépet és mozdonyt egyaránt. A fegyvert úgy kezeli, mint egy mesterlövész! Egy lövéssel úgy leszedi a madarat a felhők magasságából, mirjt a csészét a polcról! A háború alatt fizikailag nagyon tönkrement, megbetegedett, meg valami kellemetlenséget is szerzett magának. Az orvosok sztyeppi levegőt és nyugalmas életet rendeltek neki. Hát így került hozzánk. Mikor megkaptam a kinevezésemet Zsuravinóba, mondták U a területi állomáson! — Nagy szerencséje, hogy ilyen ember, ilyen főmérnök dolgozik a gépállomásán! Amint megláttam a szikár, magas, beesett mellű alakját, kissé hajlottorrú profilját, törtívelésü, bozontos szemöldöke alól rámvilland tekintetét és kis fekete pipáját, azt gondoltam: „Hű, micsoda sas rakott itt fészket i zsuravinói gépállomáson!" Arkagyij Petrovics sokat mesélt nekünk az életéből. — Két nagy bajom van nekem — mondja —, az egyik a betegségem, a másik, a főnökök... Ez a két nagy bajom űzött ide életem végére ebbe a sztyeppei üdülőbe! Hogy kell a szívnek sez a sztyeppéi szabad levegő. Es százkilométeres körzeten belül egyedül csak te vagy a főnököm, Aljósa. Nagyón nyugtalanul vártam az OJ igazgatót: vajon mifélét küldenek? De ahogy rádnéztem, rögtön tudtam: rendes fickó! Jól megleszünk együtt! Meg kell hagyni, dolgozni nagyon tudott, de élni ls. A felesége valódi szépség, nagyszerű otthon, két remek vadászpuska, a kutyája díjnyertes szuka. Otthon minden a legnagyobb rendben van. A munkájában nemkülönben. A javítási munkálatokat, ha csak báróm nappal is, de mindig a szomszédok előtt fejezi be. A szerkezeti egységek javítási módszerét tó 6 vezette be a kerületben elsőnek, tgaz, högy ez nem is egész pontosan az volt... No, de hát a ml körülményeink között, ugye ... ahogy Arkagyij Petrovics mondta: „Nem a részletek az érdekesek, hanem az irány..." (Folytatjuk.)
