Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-24 / 151. szám, péntek

UISZO 1955. június 24. Megnyílt a Béke-Világtalálkozó Helsinkiben Helsinki, június 22. (ČTK) _ g

ze

r_ dán, június 22-én helyi időszámítás szerint 17 órakor kezdődött meg Helsinkiben a Béke-Világtalálkozó. Az eddigi nemzetközi békeösszejövetelek közül ez a találkozó a legnagyobb. A békeösszejövetel minden részvevője egyetlen törekvéstől vezetve jött ide. hogy hozzájáruljon a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a nemzetek közötti normális viszony megteremtéséhez. Jóval az összejövetel megkezdése előtt gyülekezni kezdtek a helsinki ^ nagy Vásárcsarnok palotájában a Béke- Világtalálkozó küldöttei. A találkozón a világ 90 országának kb. 2000 képviselője vesz részt. A legnagyobb számú külföldi küldöttség a 100 tagú nyugatnémet, olasz és francia küldöttség. Kanadából, Indiából, Japánból, Svédországból 50—100 küldött érkezett. Argentínából, Ausztráliából, Belgiumból, Brazíliából, Csehszlovákiából, a Kínai Népköztársaságból és a többi országokból 25—50 küldött vesz részt a találkozón. A Béke-Világtalálkozó szính^Jyét ünnepélyese^ feldíszítették. A kék szövettel borított homlokzaton arany betűkkel a következő francia nyelvű felírás látható: „Béke-Világtalálkozó — Helsinki, 1955." Az elnöki emelvény mögött hatalmas fenyőfa áll — a skandináv államok ifjú erejének és életének jelképe. A fát finn favágók hozták a Helsinkitől majdnem 100 kilométerre lévő erdőből. Az oldalkarzatok mentén 67 különféle állam zászlaja látható. 17 órakor az emelvénye lépett Jean Lafitte, a Béke-Világtanács főtitkára és felolvasta a Béke-Világtalálkozó elnökségének tagjaira a javaslatot. A javasolt tagok között vannak d'Astier de la Vigerie, Isabella Blum, René Capitant, Ilja Erenburg, Alexander Fagyejev, Nazim Hikmet, Joliot Curie, Kuo Mo zso, Mao Tun író, Alexander Neszmejanov, Pak Den Aj, Anna Seghdhs, Sahib Singh Sokhey, Nyikolaj Tyihonov, Vercors francia író és más kiváló békeharcosok. A csehszlovák küldöttségből Ján Mukaŕovskýt, dr. A. Horák távösszeköttetésügyi megbízottat, dr. Ján Hromádka tanárt, és Ján Drda írót választották be az elnökségbe. Az elnökség tagjai között van még Jiri Pelikán, a Nemzetközi Diákszövetség főtitkára is. A jelenlévők viharos tapssal üdvözölték a megválasztott elnökséget. Viharos tapssal fejezték ki egyetértésüket azzal a javaslattal is, hogy a Béke Világtalálkozó első plenáris ülésén Joliot Curie professzor, a Béke-Világtanács elnöke elnököljön. Joliot Curie megnyitotta a Béke-Világtalálkozót, majd átadta a szót Melttinek, helsinki tartomány helytartójának. V. Meltti üdvözlő beszéde után fel olvasták Erzsébet belga királynőnek, Ramesvari - Nehru asszonynak, Lazar Cardenas tábornok, volt mexikói elnöknek és Edouard Herriot, a francia nemzetgyűlés tiszteletbeli elnökének levelét. Az üdvözlő levelek felolvasása után Joliot Curie professzor, a Béke Világtanács elnöke beszédet mondott. Üdvözölte a finn közművelődésügyi minisztert, aki részt vesz az első plenáris ülésen és a különféle nemzetközi szervezetek összes képviselőit és megfigyelőit. Joliot-Curie beszéde Helsinki, június 23 (TASZSZ). — Joliot-Curie beszédének bevezető részében rámutatott arra, hogy a Béke-Világtalálkozó részvevőinek azért sikerült eljönniök Helsinkibe, mert az összes államokban jelentős anyagi 'eszközöket gyűjtöttek e célra. Ezt mondotta: Köszönetet mondok a férfiak és asszonyok millióinak, akiknek segítsége nélkül nem jöhettünk volna el erre a találkozóra. Joliot-Curie megköszönte a finn békevédőknek, hogy elősegítették a Béke-Világtalálkozó létrejöttét. Joliot-Curie hangsúlyozta, a Világtalálkozó szóleskörű képviseleti jellegét, amelyen oly sok ország dolgozói és szervezetei vesznek részt. Mielőtt a gyűlés rátér a maga munkájára — folytatta Joliot-Curie — szeretnék megemlékezni a békeharc némely oldaláról. Az összes államokban folytatott hosszú munka érdeme , és több különféle tényező hatása, amelyek közé a Béke-Világtanácsöt is sorozhatjuk, az, hogy napról-napra érezhetőbbé válik egy rendkívüli nagy erő: a közvélemény. A közvélemény hatalmas ereje az, ami elősegíti munkánkat, de egyúttal nagy felelősséget ró ránk. Senki sem tagadhatja — folytatta Joliot-Curie —, hogy az egész világ népei azt követelik, hogy akadályozzuk meg a háborút. Ezt a követelést / teljesíteni kell. Körülbelül az utolsó év folyamán változott meg a nemzetközi helyzet kedvező értelemben. A kormányok álláspontját kifejező nyilatkozatok, befolyásos személyek írásbeli és szóbeli kijelentései és a világsajtóban mind nagyobb számban megjelenő cikkek megfelelnek az emberek vágyainak az összes országokban és ez hathatós hozzájárulás a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. Joliot-Curie ezután megemlékezett olyan eseményekről, mint például a nagyhatalmak képviselőinek berlini értekezlete, amelyen elhatározták a genfi értekezlet összehívását. A genfi értekezleten, amely az indokínai háború megszüntetésére vezetett, nagy mértékben nyilvánult meg a közvélemény befolyása. Másként kell vélekednünk a manilai konferenciáról. Ez a konferencia katonai egyezmény megkötésével végződött, amely hozzájárult a világnak ellenséges tömbökre szakításához. Ez a katonai szövetség sok, a genfi konferencia után keletkezett reményt hiúsított meg, és az „erőhelyzetből" folytatott poltika körébe esik. •Valamivei később Bandungban egy más értekezlet folyt, amely magáré vonta az egész viláy figyelmét. Ezen az értekezleten jelentős gazdasági, kulturális és politikai egyezményeket írtak alá. A békés együttélés tíz elve, amit ezen az értekezleten elfogadtak, az együttélés igazi alapokmánya. Reméltük, hogy ezzel összhangban a német kérdés békés megoldásának útját is az ENSZ alapokmánya keretében. a kollektív biztonság' biztosításában fogják keresni. Ehelyett azonban aláírták és ratifikálták a londoni és párizsi egyezményeket, amelyek következménye a Német Szövetségi Köztársaság újrafelfegyverzése, bevonása az északatlanti szerződés szervezetébe és a Nyugateurópai Unió megalakítása. A londoni és párizsi egyezmények — folytatta Joliot Curie — az „erőpolitika" megvalósítására törekszenek. Ezzel a világot két tömbre osztják. A lendoni és párizsi egyezmények , elkerülhetetlen következménye volt a Szovjetunió és Franciaország, valamint a Szovjetunió és Nagy-Britannia közötti barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés megszüntetése és a varsói szerződés megkötése. Megjegyezzük azonban, hogy a varsói szerződés nyitva áll minden békeszerető állam előtt államrendszerükre való tekintet nélkül és ezért teljesen védelmi jellegű. Joliot-Curie rámutatott az osztrák államszerződésre vonatkozó tárgyalások sikeres befejezésére, ami megújította a semleges Ausztria politikai és gazdasági függetlenségét. Hangsúlyozta, hogy a közvélemény széles rétegei más államokban is azon a nézeten vannak, hogy ez a függetlenség jelentékeny béketényező. Joliot-Curie a továbbiakban kifejtette, hogy a békeszerető erők erélyes akciói folytán ma sokan azok közül, akik azelőtt a háborút elkerülhetetlennek tartották, ezt a nézetüket megváltoztatták. A közvéleményben mindinkább gyökeret ver az a szilárd meggyőződés, hogy a háború ellen lehet küzdeni. Joliot Curie hangsúlyozta, hogy ez a meggyőződés erősödik és pedig azért, mert a második világháború következményei • még élénk emlékezetében élnek a népeknek. Jaliot-Curie veszélyesnek minősítette azt az elméletet, amely szerint a nukleáris fegyverek nagy készleteinek felhalmozása „a béke kezessége" lehet. Kijelentette, hogy ilyen készletek létezése már magában véve is állandó fenyegetést jelent. Azonnal meg kell tenni minden intézkedést arra, hogy az atomháborút megakadályozzuk. Ezért arra kell törekednünk, hogy a lehető legrövidebb időn belül határozAot hozzunk az atombombákkal való kísérletek és az atombombák gyártásának betiltására és egyszersmind arra, hogy a hasadó anyagot, amit a bombák gyártására összegyűjtöttek, a béke érdekében ' használják fel. Ezért szükséges, hogy ilyen fontos problémákban a nép akarata teljes erejében nyilvánuljon meg. Éppen ezért a Béke-Világtanács az összes országok közvéleménye elé terjesztette a bécsi felhívást jóváhagyás végett. Az összegyűjtött aláírások nagy száma már ma arról tanúskodik, hogy a nép minden országban megértette e problémákat és arra törekszik, hogy elhárítsa a komoly veszedelmet. A bécsi felhívásban kifejezett követelés megfelel az általános óhajnak: be kell tiltani a tömegpusztító fegyvereket és nem szabad egyes bombák használatát elfogadni azzal, hogy „taktikai fegyvereknek" fogjuk óket nevezni. S Ma több kilátás van arra, mint bármikor — jelentette ki Joliot-Curie — hogy sikerül megoldani a tömegpusztító fegyverek megsemmisítésének fontos problémáját és a lefegyverzés kérdését. Joliot-Curie rámutatott arra, hogy e k dések megoldásához kiváltké-— az Egyesült Államoknak kellene jelentős mértékben hozzájárulniuk és hogy ebben az országban mindinkább megnyilvánul a feszültség enyhítésére és a béke megőrzésére irányuló törekvés. Annak ellenére, hogy a nemzetközi helyzet javult, vannak még megoldatlan problémák: a békeszerződés megkötése Németországgal, Korea, Vietnam, Tajvan, Észak-Afrika, KözépKelet és Dél-Amerika problémája. Minden népben erősödik az a kívánság, hogy az összes problémákat békés úton oldják meg. A négy nagyhatalom értekezlete, amelyet nemsokára megtartanak Genfben, megfelel ennek az óhajnak. Ez az értekezlet nagy reményeket kelt, és ennek az értekezletnek tekintettel kell lennie a közvéleményre. Ezért munkánk eredményei rendkívül fontosak. Ezenkívül úgy vélem — jelentette ki Joliot Curie —, hogy a négy nagyhatalom értekezlete jelentős mértékben hozzájárulhatna ahhoz, hogy az Egyesült nemzetek Szervezete ismét teljes jelentőségre tegyen szert. Az volna a helyes, — mondotta Joliot Curie — hogy ha a problémák legtöbbjét az ENSZ oldaná meg. Ez a szervezet teljesítheti hivatását, ha betartja alapokmányának rendelkezéseit és ha valóban világjellegre tett szert és főként, ha már nem fogja kizárni Kínát. A négy nagyhatalom ezen értekezlete után — nézetem szerint — következnie kellene az öt nagyhatalom értekezletének. Szükségesnek tartottam — mondottá Joliot Curie beszédének befejező részében — foglalkozni a nemzetközi helyzet néhány kérdésével és rámutatni az egész világ népét érdeklő problémák megoldásának lehetőségeire. Azon következtetések és határozatok, amelyekhez eljutunk, kell hogy a békeharc számára sokakat megnyerjenek azok közül, akik eddig közömbösen viselkedtek vagy nem nyilvánították nézetüket. Tudatában vagyunk azoknak a nehézségeknek, amelyek a feladatok teljesítésében ránk várnak. Érezzük felelősségünk nagyságát. Nem akarjuk, hogy reményeikben csalódjanak azok, akik bennünk hisznek. Megtaláljuk annak a megoldásnak lehetőségét, amely mindnyájunkat összeköt és amelyből a közvélemény szükséges erőt merít ahhoz, hogy leküzdje az összes akadályokat és elérje azt, hogy a béke útjára lépjünk. Az ENSZ jubiláris ülése San Franciscóban San Francisco, június 22 (TASZSZ). Mint már közöltük, megkezdődött San Franciscóban június 20-án az Egyesült Nemzetek Szervezetének jubiláris ülése, amelyet az ENSZ alapokmánya aláírásának 10. évfordulója alkalmából hívtak össze. Délután, van Kleffens, az ENSZ jubiláris ülésének elnöke megnyitottnak nyilvánította az ünnepi ülést és átadta a szót Eisenhowernak, az USA elnökének, aki üdvözlő beszédében tolmácsolta a jubileumi ülés részvevőinek az USA kongresszusának külön üdvözletét. Eisenhower kijelentette, hogy „az USA kormánya támogatja az Egyesült Nemzetek Szervezetének törekvéseit és céljait és azokat a reményeket, amelyek alapítóit áthatották". A négy nagyhatalom képviselőinek készülő értekezletével kapcsolatban Eisenhower azt mondotta, nem tudja, elfogadják-e „azokat a határozatokat, amelyek alapul szolgálnak a félelem, bizalmatlanság és a fégyverkezés második világháború után kialakult borzalmas gépezetének felszámolásához". Nézete szerint az értekezlet sikeres lesz abban az esetbe*- ha minden részvevője hű marad az SNSZ szelleméhez és ragaszkodik alapokmányának elveihez. „Az Amerikai Egyesült Államok képviselői — mondotta az elnök — törekedni fognak, hogy e lojalitást és e céltudatosságot megtartsák." Eisenhower kijelentette továbbá, hogy „minden állam egyik elsőrendű feladata saját védelmének biztosítása", s ezzel igazolta a katonai tömbök létezését. Az elnök ama reményének adott kifejezést, hogy „idővel" szükségtelenné válik a hatalmas fegyverkezés, Eisenhower beszédének befejező részében kijelentette, hogy „az Egyesült Államok nem fogja kímélni a fáradságot a béketörekvésben". San Francisco, június 22 (TASZSZ). AZ ENSZ jubiláris ülésének délutáni ülésén június 21-én Belgium, NagyBritannia, Brazília, Szíria, Dánia, Chile és Libéria képviselői szólaltak fel. Spaak belga külügyminiszter, az ENSZ ! közgyűlése első ülésének volt elnöke j felhívta a küldötteket, hogy valósítsák | meg a nemzetek közötti békés együttélés elveit. Spaak üdvözölte a „nemzetközi viszonyok javulását" és kijelentette, hogy az elkövetkezendő négyhatalmi értekezlet tárgyalásainak hozzá kell járulnia a nemzetközi feszültség további enyhítéséhez: A belga külügyminiszter aggodalmát fejezte ki a lázas fegyverkezés felett és felhívott minden országot, hogy támogassák „aa általános, ellenőrzött lefegyverzés" politikáját, amely „egyedüli olyan politika, mely a békét biztosítja". Spaak továbbá kijelentette: „Nem elég beszélni arról, hogy a békés együttélés lehetséges, de úgy is kell cselekednünk, hogy megvalósíthassuk azt." Spaak rámutatott a népek általános béketörekvéseire és felhívta az ENSZ tagjait, hogy munkálkodjanak a világbéke megszilárdításán, ami csak az ENSZ alapokmánya elveinek pontos teljesítésével lehetséges. A továbbiakban Macmillan külügyminiszter, az angol küldöttség vezetője mondott beszédet. Kijelentette, hogyha minden állam, amely „a két táborhoz" tartozik, az ENSZ tagja lenne, ez akadályozná a „kollektív biztonság" biztosítását. Macmliian men- \ tegetni igyekezett az agresszfv kató- i nai csoportosulások, például az Észak- ( atlanti Tömb, a SEATO, stb. kiépíté- j sét. Az angol küldött kijelentette, • hogy az ENSZ lehetővé teszi a néze- i tek kicserélését az országok között és ! lehetővé teszi az egyezmény alapján hozott határozatok elfogadását. A Kelet és Nyugat közti viszonyok feszültsége, amely még nemrégen fennállt, végnélkülinek látszott, a közelmúltban azonban „derültebbé" vált a nemzetközi helyzet. i Macmillan egyben kétségbe vonta, hogy a nagyhatalmak közötti szoros együttműködés lehetséges. Ezt mondotta: „Anglia hozzájárul az ENSZnek, mint a nemzetközi együttműködés eszközének megszilárdításához". S. de Freitas-Valle, a brazil küldöttség vezetője beszédében hangsúlyozta, hogy az ENSZ fennállásának 10 éve alatt jelentős, hasznos munkát végzett. Az atomszázadban a háborúnak nem szabad a külpolitika eszközévé válnia. Az összes országok államférfiai — akarva, nem akarva — tárgyalás útján kell, hogy ellentéteiket megoldják. Azem, Szíria külügyminisztere, a szíriai küldöttség vezetője, rámutatott az ázsiai és afrikai országok felszabadító mozgalmának növekedésére. Az utolsó évtized alatt Ázsia és Afrika több mint 700 millió lakosa vívta ki függetlenségét. „Az ázsiai és afrikai népek hangja 10 évvel ezelőtt majdnem jelentéktelen volt." Az utóbbi időben azonban világosan és lelkesülten csendült fel Bandungban". A bandungi értekezlet jelentős mértékben hozzájárult a béke megszilárdításához. „A nemzetfelszabadltó mozgalom hulláma legyőzhetetlen erő, amely Észak-Arab-Afrika partjait ostromolja. Az emberek száz milliói vívták ki Szabadságukat, áldozatok és vér árán, harcolva áz óriási belső nehézségekkel és a külföldi beavatkozással. Ezek a népek az idegen uralmat a nemzetközi együttműködéssel cserélték fel. A felszabadító mozgalom növekedése hatalmas nagy tény. Korszakunk jelentős jellemvonása ez, amelylyel minden országnak számolni kell." Van Kleffens, a jubiláris ülés elnöke meg akarta szakítani a szíriai képviselő beszédét, Azem azonban a küldöttek beleegyezésével folytatt-i beszédét. Befejezésül ama megovözorlésének adott kifejezést, hogy négy nagyhatalom képviselőinek közeledő értekezlete véget vet a hidegháborúnak és beváltja a világ népeinek reményeit. Hansen dán külügyminiszter, a dán küldöttség vezetője arra hívta fel az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy oldja meg gyors ütemben a lefegyverzésnek, az atomenergia békés célokra való felhasználásának és a kevésbé fejlett országoknak nyújtandó technikai segítség kérdését. Olsen chilei külügyminiszter kijelentette, hogy a népek a békét óhajtják és azon meggyőződését fejezte ki, hogy megtalálják a különböző társadalmi rendszerekben élő országok közötti békés együttélés alapját. Az ENSZ jubileumi gyűlésének délutáni ülésén, június 21-én Izrael, Pakisztán, Üj-Zéland, Dánia. Görögország, Kolumbia, Panama és Izland képviselői szólaltak fel. A jelenlévőket az Egyesült Nemzetek Szervezetének megszilárdítására és a nemzetközi feszültség további enyhítésére, hívták fel. Thors, Izland képviselője, aki a délutáni ülés végén szólalt fel, rámutatott arra, hogy a nemzetközi helyzet az elmúlt hónapok alatt jelentősen javult. Minden ország népe békére törekszik. Két út áll előttünk: az ellentétek és az összetűzések útja, amely elkerülhetetlenül háborúhoz vezet. A másik út, az összes országok közötti békés együttélés és együttműködés útja. A prágai Nemzeti Színház művészei a moszkvai dolgozók körében A moszkvai „Krasznij Proietarij'' gépgyár .dolgozói meghívták a Nemzeti Színház művészeit, hogy a déli munkaszünetben rendezzenek hangversenyt számukra. A prágai művészek június 22-én rendezték meg a hangversenyt az üzemi parkban, ahol több, mint 3000 munkás, technikus, mérnök és hivatalnok gyűlt össze. A jelenlévők szívélyesen fogadták a prágai vendégeket. Az üzemi tanács nevében M. KIokov üdvözölte őket. Beszédében kije

J lentette, hogy az üzem dolgozói örülnek a Nemzeti Színház moszkvai sikeréinek és annak, hogy e kiváló együttes meglátogatta őket. Az üzem dolgozóit Vladimír Ludvik, a Csehszlovák Köztársaság közművelődésügyi miniszterhelyettese üdvözölte. A Nemzeti Színház szólóénekesei cseh és szovjet dalokat énekeltek, a balettegyüttes eltáncolt egy polkát az Eladott Menyasszonyból. A hangverseny után az üzem vezetői és a vendégek kölcsönösen megajándékozták egymást. N