Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-24 / 151. szám, péntek

1955. június 24. UJSZ0 5 Dzsavaharlal Nehru meghívására N. A. Bulganyin ellátogat Indiába Dzsavaharlal Nehru sajtóértekezlete N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnöknek közös nyilatkozata Moszkva, június 23, TASZSZ. Csütörtökön, június 23-án az öszszes szovjet lapok közölték N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnöknek közös nyilatkozatát. A nyilatkozat így szól; A Szovjetunió kormányának meghívására Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnök meglátogatta a Szovjetuniót. Szovjetunióbeli tartózkodása alatt Moszkvában egynéhány beszélgetést folytatott N. A. Bulganyinnal, a Minisztertanács elnökéve] és a szovjet kormány más tagjaival. Ezek a beszélgetések baráti és szívélyes szellemben folytak és azon kérdésen széles körére terjedtek ki, amelyek mindkét országot érdeklik. Megtárgyalták a jelenlegi nemzetközi helyzetből eredő nagy nemzetközi problémákat is. A Szovjetunió és India közötti kapcsolatok a szoros barátságon és kölcsönös megértésen alapulnak. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök azt a nézetet vallják, hogy e kapcsolatok terén továbbra is be keli tartani a következő elveket: 1. A területi érintetlenség és szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartását, 2. a meg nem támadást, 3. a belügyekbe való kölcsönös be nem avatkozást, sem gazdasági, sem politikai, sem eszmei jellegű ügyekbe, bármiféle indítékból is, 4. az egyenlőséget és kölcsönös előnyöket, 5. a békés együttélést. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök meg vannak győződbe arról, hogy ezeket az elveket, amelyeket az utóbbi időben mind nagyobb mértékben elismernek, sokkai szélesebb terjedejemben lehet érvényesíteni és hogy az államok kölcsönös kapcsolatai ezen elveinek betartásában rejlik annak a reménye, hogy a népek lelkéből kitörlődik a félelem és a bizalmatlanság és így enyhül a nemzetközi feszültség. Ezen elvek szélesebbkórű elismerése kibővíti a béke körét, hozzájárul a népek közötti kölcsönös bizalom létesítéséhez és megnyitja a szoros nemzetközi együttműködés útját. Az így megteremtett békés feltételek között lehetséges lesz a nemzetközi problémák békés megoldása a megegyezés és békesség módszerével. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök elismerik, hogy a világ különféle részében a kis és gyenge államok súlyos és talán indokolatlan félelmet éreznek a nagyhatalmakkal szemben. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök úgy vélik, hogy ezt a félelmet minden áron meg kell szüntetni. Ennek legjobb eszköze a; együttélés felhozott elveinek feltétlen betartása. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök üdvözlik az ázsiai és afrikai országok ez év áprilisában Bandungban megtartott értekezletének eredményeit. Ennek az értekezletnek történelmi jelentősége volt, mert ez volt az első olyan értekezlet, amelyen két világrész különböző politikai és szociális berendezésű független államai összejöttek és azt a közös célt tűzték ki, hogy meghatározzák a szorosabb gazdasági, kulturális és politikai együttműködés útját és eszközeit. Ennek az értekezletnek eredményei figyelmet érdemelnek, mert nagy Scelba olasz miniszterelnök június 22-én meglátogatta Gronchi elnököt és benyújtotta neki a kormány lemondását. Az olaszországi kormányválság nem véletlen. Már hónapok óta ért. Bár a jobboldali lapok a válság okait a kereszténydemokrata pártban és a kormánytömbben felmerülő politikai cselszövényekkel magyarázzák, sokkal komolyabb okai vannak az olasz kormány bukásának. A kormány bukása Scelba kormánya kül- és belpolitikájának válságával magyarázható. Az olasz néptömegek felháborodással figyelték a kormány manővereit, amelyeknek célja az volt, hogy Olaszországot az agresszív katonai tömbökhöz csatolják és megnyirbálják a jelentőségük van nemcsak a rajta részt vett országokra, hanem a világ békéjére is. ^ A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök ki akarják fejezni kiváltképp a nemzetközi béke és együttműködés megszilárdításáról szóló deklarációval való megelégedettségüket, amely deklarációt a bandungi értekezleten fogadtak el és amely a békés együttélés megszövegezését tartalmazza. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök úgy véli, hogy megvannak a nemzetközi helyzet javulásának jelei. Üdvözlik kiváltképp a távol-keleti feszültség enyhülését, Ausztria függetlenségének elismerését, a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti kapcsolatok javulását és azt a mindinkább és mindenütt megnyilvánuló általános felfogást, amely állást foglal az atomháború veszedelme ellen. Ennek ellenére sok helyen egyes emberek és népek tudatában még félelem és a gyanúsítás uralkodik, ami megzavarja a nemzetközi kapcsolatokat. Habár a Távol-Keleten enyhült a feszültség, a feszültség okai még továbbra is fennállnak. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök őszintén remélik, hogy lehetőség nyílik arra, hogy békés eszközökkel kielégítsék a Kínai Népköztársaság törvényes jógáit Tajvanra. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök egyben ismételten hangsúlyozzák azt a meggyőződésüket, hogy a Kínai Népköztársaság állandó akadályozása abban, hogy részt vegyen az Egyesült Nemzetek Szervezetében, sok bonyodalom alapját képezi mind a Távol-Keleten, mind más területeken. Ügy vélik, hogy a Kínai Népköztársaságnak meg kell adni törvényes helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében; ez megszilárdítaná az ENSZ szerepét és tekintélyét. Ugyancsak fontosnak tartják, hogy minden államot, amely megfelel az alapokmány a tagságra vonatkozó-előírásainak, felvegyenek az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A Szovjetunió, amelynek képviselője egyike a genfi értekezlet két elnökének és India, amelynek képviselői a három indokínai nemzetközi bizottság elnökei, fokozott felelősséget vettek magukra a genfi egyezmények megvalósításában. Ezek az egyezmények nagyszerű példái a tanácskozások módszere érvényesülésének a nemzetközi bonyodalmak megoldásában; az ezen egyezmények gyakorlati megvalósításában elért eredmények fokát mint a tanácskozások módszere jelentőségének mértékét, mint a nemzetközi ellentétek megoldásának eszközét kell értékelni. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök ezért kiváltképp • az indokínai helyzettel foglalkoztak. Azon nehézségek ellenére, amelyek az egyes esetekben komoly jellegűek voltak, ezen egyezmények megvalósítását egészben véve mindeddig kielégítőknek lehet tekinteni. Az egyezmények további teljesítése a jelen időben bizonyos mértékben veszélyeztetve van, tekintettel az új és váratlan eseményekre. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök fel akarják hívni az összes kormányokat, amelyektől függ a feltételek teljesítése, hogy tegyenek meg minden lehetőt kötelezettségeik teljesítésére, az egyezmények céljainak teljes elérésére. Különösen sürgős felhívást inmunkásság és a dolgozó parasztság demokratikus jogait. Olaszországban sok tömegtüntetés zajlott le a kormány azon igyekezete ellen is, hogy a nyersolajforrásokat átadják az amerikai pénzkirályoknak, s hogy amerikai katonaságot szállítsanak Olaszországba. A haladó pártok és minden igaz olasz hazafi azt akarják, hogy az olasz kormány az ország szuverénitásának politikáját folytassa, azt a politikát, amely megfelelne a nemzetközi feszültség enyhítésének és a béke megszilárdításának. Scelba kormányának politikai irányvonala .-ellentétben állt ezekkel a követelésekkel, és Olaszország nemzeti érdekeivel is. Ezek a tények azután megingatták a kormány tekintélyét. téznek arra, hogy kiváltképp ott, ahol a politikai rendezés előfeltételét választások útján kell megteremteni, az érdekelt kormányok törekvése arra irányuljon, hogy az egyezmények-feltételeit teljes egészükben megvalósítsák. Azon nemzetközi problémák közül, amelyek mélyen érintik a népek érdekeit, legsürgősebb a leszerelés kérdése, amelynek óriási jelentősége van a háború vagy béke kérdésére. Mind a szokásos, mind az atomtípusú fegyverkezés fokozásának szándéka elmélyítette a nemzetek között az eddigi aggodalmakat és gyanút, és a nemzetek anyagforrásait elvonta eredeti céljuktól, a nép életszínvonalának emelésétől. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök nézete szerint semminek sem szabad gátolnia az atom- és termonukleáris fegyverek gyártása, kipróbálása és felhasználása teljes betiltását. Egyúttal azon a nézeten vannak, hogy meg kell valósítani a szokásos típusú felszerelés egyidejű és lényeges csökkentését és e leszerelés és betiltás megvalósítására hatékorjý nemzetközi ellenőrzést kell szervezni és fenntartani. Ezzel összefüggésben a leszerelés kérdésével kapcsolatos utolsó szovjet javaslatokat mint a béke ügyéhez való lényeges hozzájárulást fogadták. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök azt a nézetet vallják, hogy az e nyilatkozatban felsorolt öt elv alapján széles köre nyílik meg a két állam közötti kulturális, gazdasági és technikai együttműködés fejlődésének. Az a tény, hogy mindkét ország a maga szellemével, hagyományaival és feltételeivel létesített rendszert érvényesít, nem állhat ezen együttműködés útjában. Az igazi együttélés alapja, amelyben a Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök oly mélyen hisznek, abban rejlik, hogy a különböző társadalmi berendezésű államok békében és egyetértésben élhetnek egymás mellett és dolgozhatnak a közös jólét érdekében. Jelentős már a két ország közötti kulturális és gazdasági együttműködés terén elért fejlődés, amelyhez hozzájárult a nemrég megkötött kereskedelmi egyezmény is. A közelmúltban Indiában a szovjet kormány támogatásával kohászati üzem építésére megkötött egyezmény jellemző példája ennek az együttműködésnek. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök ilyen együtműködés kölcsönös előnyeinek tudatában arra fognak törekedni, hogy fejlesszék és szilárdítsák a két ország közöti kapcsolatokat gazdasági, kulturális téren, valamint a tudományos és technikai kutatások terén. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök megelégedésének ad kifejezést. hogy lehetőségük nyílt személyesen megtárgyalni és megbeszélni a mindkét félt érdeklő kérdéseket és meg vannak győződve arról, hogy tárgyalásuk eredményei és a baráti kapcsolatok hozzájárulnak a két ország közötti jóviszony további megszilárdításához és fejlesztéséhez és elősegítik a világbéke ügyét. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Dzsavaharlal Nehru, India miniszterelnöke. Moszkva, 1955. június 22. D. Nehru elutazott Moszkvából Junius 23-án reggel 9 órakor Moszkvából Varsóba utazott Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere lányával és kíséretével együtt. A központi repülőtérre N. A. Bulganyin, N. S. Hruscsov L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, M. G. Pervuhin és M. Z. Szaburov, miniszterek, a moszkvai dolgozók kép. viselői, az Indiai Köztársaság nagykövetségének dolgozói és más államok moszkvai nagykövetségeinek és követségeinek vezetői, valamint a szovjet és külföldi újságírók kísérték Dzsavaharlal Nehrut. A repülőtéren N. - A. Bulganyin és Dzsavaharlal Nehru beszédet mondottak. Moszkva. —

i Dzsavaharlal Nehru, az I Indiai Köztársaság miniszterelnöke, Moszkvában sajtóértekezleten nyilatkozott, amelyen részt vettek a szovjet és indiai sajtó képviselői, valamint a jelenleg Szovjetunióban tartózkodó külföldi újságírók is. Dzsavaharlal Nehrunak számos kérdést tettek fel a Szovjetunióban szerzett benyomásairól, a szovjet—indiai kapcsolatok megszilárdításáról, a békéért és a nemzetek közötti barátság megszilárdításáért folytatott harcról. A moszkvai Pravda tudósítójának arra a kérdésére, milyen intézkedéseket kellene tenni, hogy India és a Szovjetunió nemzetei még jobban megismerjék egymást és hogy a Szovjetunió és "India népeinek barátsága még szorosabb legyen, valamint hogy milyen benyomást keltettek benne a magnitogorszki, szverdlovszki és leningrádi üzemek, Dzsavaharlal Nehru úr a következőket válaszolta: Ahhoz, hogy India és a Szovjetunió népei gyorsabban megismerjék egymást, meg kell tenni a szokásos intézkedéseket az állandó gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok felvételére. Milyen benyomást keltettek bennem az üzemek? Mérhetetlenül nagy benyomást. Nem vagyok ugyan szakértő, de látom, hogy az üzemek nem régen épültek és a szovjet nép nagy sikereiről tanúskodnak. A TASZSZ tudósítójának arra a kérdésére, hogy milyen hatást keltettek Nehruban azok a változások, amelyekre a szovjet országban, első szovjetunióbeli látogatása után került sor, D. Nehru azt mondotta: 28 évvel ezelőtt jártam a Szovjetunióban. Moszkvában akkor négy napot töltöttem. Természetes, hogy 28 év alatt a Szovjetunióban óriási változások történtek. A moszkvai Pravda tudósítója megkérdezte: Az ön nézete szerint, miniszterelnök úr, mit kell tenni , az Ázsiában és az • egéšz világon fennálló feszültség enyhítésére?' A fő és elsőrendű feladat, megteremteni az alkalmas légkört a feszültség enyhítésére — válaszolta Nehru — barátságosabban viselkedni egymással szemben^ s nem mondani olyan beszédeket, amelyek a másikat sértik. Azután minden egyes problémával külön-külön kell foglalkozni és megoldásukra tSrekedni. A legfontosabb azonban megteremteni a megfelelő feltételeket a feszültség enyhítésére. K. Dánielnek, a New York Times amerikai lap tudósítójának kérdése: Szándékában van önnek a szovjet vezető tényezőkkel valamilyen közös nyilatkozatot tenni? D. Nehru: Igen, lehetséges, hogy távozásom előtt közös nyilatkozatot teszünk közzé. R. Parker (Daily Worker, angol lap) megkérdezte: Dzsavaharlal Nehru moszkvai tárgyalásai folyamán megvilágosodott-e a Szovjetunió állásfoglalása India nemzeti fejlődésének terveivel szemben? Dzsavaharlal Nehru azt válaszolta: A szovjet kormány kijelentette, örömmel nyújt nekünk műszaki segítséget és szállít berendezéseket, hogy országunk fejlesztésére irányuló terveinket megvalósítsuk. Li He, a Zsenminzsibao című kínai lap moszkvai tudósítója megkérdezte: Milyen módon lehet fejleszteni a nemzetközi együttműködést, megszilárdítani az államok közötti bizalmat és enyhíteni a nemzetközi feszültséget? Ez fontos kérdés, mondotta D. Nehru. A nemzetközi feszültség enyhítését fokozatosan, lépésről lépésre lehet elérni. Nem várható semmilyen csodálatos változás. Elsősorban akarni kell a nemzetközi feszültség enyhítését. Azután ezt az óhajt meg kell valósítani. A feszültség most kisebb, mint néhány hónappal ezelőtt. Mégis vannak itt még veszélyes területek.— Nemsokára azonban megkezdődik a négy hatalom kormányfőinek értekezlete Genfben. Mindenki reméli, hogy ez az összejövetel bizonyos mértékben elősegíti a feszültség enyhítését és ha nem is oldja meg azonnal a problémákat, legalább módot talál megoldásukra. R. Brandt amerikai tudósító („Post Dispatch"_St. Louisban megjelenő lap) megkérdezte: Nuhru úr véleménye szerint milyen •conkrét intézkedéseket kell megtárgyal-.! ezen az értekezleten? D. Nehru ezt válaszolta; Azt mondják, hogy a genfi értekezlet bizonyos mértékig nem hivatalos értekezlet lesz, nem lesz szigorúan megállapított napirendje. Ezen az értekezleten lehetséges iesz bármilyen kérdést megtárgyalni. Nyilvánvalóan azokról a kérdésekről lesz szó, amelyek fokozzák a nemzetközi feszültséget, így például a távolkeleti helyzetről, vagy az euicpai problémákról. Nem tudom, hogy lesz-e szó Indokínáről. A Novoje Vremja című lap képviselőjének kérdésére, hogy milyen bef jlyással -volt az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezlete ezen országok közös békeharcának fejlődésére, D. Nehru azt válaszolta, hogy ennek az érteivezle'rek nagy befolyása volt. Emellett az a legfontosabb, hogy azok az országok, amelyeknek egymástői különböző társadalmi, közgazdasági, valamint államrendszerük van, találkoztak és egyhangúlag megegyeztek egy nagyon fóntos nyilatkozatban. Fel akarom hívni figyelmüket a bandungi értekezletnek a világbéke és együttműködés támogatásáról szóló nyt'atkozatára, amelyet 29 ország írt alá. Ez a nyilatkozat rendkívüli jelentőségű és nagy figyelmet érdemel. A bandungi értekezlet példaképül szolgálhat. K Brodney (United Press, amerikai hírügynökség) a következő kérdést tette fel: Mondhat-e ön nekünk valami konkrétebbet a Szovjetunió feltételezett műszaki és anyagi segítségéről Indiának? Indiában nagy öntöde épül — mondotta D. Nehru. — A szovjet szakértők tanácsokkal látnak el bennünket az üzem építésében. Baráti-kereskedelmi szerződés áll fenn közöttünk, amely szerint berendezéseket és gépeket kapunk és azokat megfizetjük. Voltak nálunk szovjet tudósok, szakértők. Megbeszéltünk velük különféle kérdéseket. Még további szovjet tudósok látogatását várjuk. Most ipari dolgozóink egy csoportja a Szovjetunióban tartózkodik. Ez a tanulmányi út az ENSZ nyújtotta technikai segítség programjának alapján valósult meg. Nincsen szó tehát semmilyen pénzügyi segítségről, hanem technikai segítségről van szó és berendezések eladásáról Indiának? Ez nagyon fontos kérdés és számomra nagyon érdekes. Hajlandó vagyok erről hosszasan és részletesen bészélni. Sajnos, időm korlátozott. Négy évvel ezelőtt kezdtük meg első ötéves tervünket. Elsősorban két feladatot tűztünk ki: a mezőgazdasági termelés növelését és az energetikai források fejlesztését és a száraz területek elárasztását. Ejjben sikert értünk el. A második ötéves tervben, amelynek teljesítését a jövő évben kezdjük meg, a fő súlyt a nehézipar fejlesztésére helyezzük. A New York Herald Tribúne tudósítója megkérdezte, hogy várható-e valamilyen együttműködés a Szovjetunióval az atomerő fejlesztésében. D. Nehru ezt válaszolta: Erről a kérdésről nem tárgyaltunk, ezt a kérdést egyáltalán nem is vetettük fel. Lehetséges, hogy a jövőben közös megbeszéléseket fogunk folytatni. A „Statesman" indiai lap képviselője azt óhajtotta tudni, vajon a Szovjetunió Indiának nyújtott segítsége függ-e valamilyen feltételtől. D. Nehru azt válaszolta: A Szovjetunió országunknak nyújtott segítsége természetesen nem függ semmilyen politikai kötelezettségtől. Dzsavaharlal Nehru kijelentette, hogy a sajtóértekezlet elején kérdést tettek fel neki, amely a szovjet vezető tényezőkkel folytatott tárgyalásaira vonatkozik. Mondhatom — jelentette ki —, hogy Indiának és a Szovjetuniónak nincsenek különös megtárgyalandó problémái, azonban sok olyan kérdés van, amely Indiának és a Szovjetuniónak közös érdeke. D. Nehru megemlítette, hogy ilyen problémák a béke, a leszerelés kérdései. A sajtóértekezlet végén D. Nehru kijelentette, hogy N. A. Bulganyint, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét meghívta Indiába, és N. A. Bulganyin a meghívást elfogadta. Lemondott az olasz kormány