Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-21 / 148. szám, kedd

4 U J SZO 1^55. június 21. A német-csehszlovák barátság manifesztációja Berlinben Berlin (TASZSZ). — Június 18-án Berlinben a berlini dolgozók nagy gyűlést tartottak a német-csehszlovák barátsági hét befejezése alkalmából. A gyűlésen beszédet mondott P. Scholz, az NDK kormányelnökének helyettese és Jan Drda, a Csehszlovák írószövetség elnöke. A gyűlés a német és a csehszlovák nép barátságának lelkes manifesztációja volt. A Szovjetunió és a Jugoszlávia közötti kereskedelmi és fizetési egyezmények jóváhagyása Moszkva (TASZSZ). — A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége 1955. június 18-i határozatával jóváhagyta a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között megkötött kereskedelmi és fizetési egyezményeket. Ezeket az egyezményeket 1955. január 5-én írták alá Moszkvában és a Szovjetunió Minisztertanacsa jóváhagyta. Az amerikai polgári sajtó a három nyugati hatalom külügyminisztereinek newyorki értékezletéről New York (TASZSZ). — Az amerikai tudósítók beszámolói az USA, Nagy Britannia és Franciaország külügyminiszterei külön ülésének eredményeiről megmutatják, hogy a tárgyalások folyamán komoly ellentétek merültek fel az ülés részvevői között a négyhatalom kormányfői értekezletével kapcsolatban. Ezekről az ellentétekről tanúskodik a három miniszter által kiadott közlemények ködös megfogalmazása is. Igy a közlemény megkerüli azokat a konkrét kérdéseket, amelyek a sajtó jelentése szerint a megbeszélések tárgyát képezték. Sajtóközlemények szerint az USAnak nem sikerült elérnie azon elv jóváhagyását, hogy elfogadják az értekezleten megtárgyalásra kerülő kérdések körének korlátozását. Amint az United Press hírügynökség megfigyelője hangsúlyozza, a nyugati miniszterek behatóan megtárgyalták a távolkeleti helyzetet és a leszerelés kérdéseit, emellett Dulles államtitkár állást foglalt e kérdéseknek a genfi értekezlet napirendjére való besorolása ellen. Nem sikerült azonban nézetét rákényszerítenie a többi miniszterre. A három miniszter megbeszélésein hosszasan tárgyaltak a Szovjetuniónak a leszerelésre és a Német Szövetségi Köztársasággal való kapcsolatainak normalizálására tett javaslatáról. Az egész június l?-i délelőtti ülést „a Nyugat-Németországgal való kapcsolatok normalizására tett szovjet javaslat és Adenauer kancellár Moszkvába tervezett útja magánjellegű megtárgyalásának" szentelték. Amint Goldberg, az Associated Press hírügynökség tudósítója jelenti, a jún. 17-i d. e. ülésen a francia külügyminiszter nagyfokú elégedetlenségének adott kifejezést amiatt, hogy Adenauer e kérdésről külön tárgyalásokat folytat Dullessel és Eisenhowerrel. A tudósító rámutat, hogy Pinay elégedetlenségét fejezte ki afölött, hogy az USA már megegyezést kötött Adenauerrel és a francia külügyminiszternek ezt a megegyezést csak meg kell erősítenie. A „Daily Mirror" szintén hangsúlyozza Pinay elégedetlenségét amiatt, hogy ,.Adenauer és Eisenhower teljesen megegyeztek az amerikai és német álláspontban és így feltételezhető a franciáknak csupán jóvá kell hagyniuk az elért megegyezést." Hamilton, a „New York Times" című napilap tudósítója jelenti, hogy az értekezlet légkörét megrontotta „a franciák felháborodása". Ezt a felháborodást az a tény váltotta ki, hogy a „New Yosk Times" híreket közölt azokról a kérdésekről, amelyekről Eisenhower és Adenauer tárgyaltak Washingtonbán. Amint ugyanennek a tudósítónak jelentéséből kitűnik, jelentős ellentétek keletkeztek az európai biztonság kérdésének megtárgyalásánál. Az USA elégedetlenségéről, az értekezlet eredményeivel, tanúskodik az a tény, hogy az USA képviselője az értekezlet befejezése után csupán arra szorítkozott, hogy a tudósítóknak felolvasta a hivatalos közleményt, anélkül, hogy kommentárt fűzött volna hozzá. Az összes utólagos tájékozódásokat arról, hogy mi történt e napon, angol, francia, vagy nyugatnémet forrásokból szerezték. Az önálló elszámolás — a gazdaságosság rendszerének alapfeltétele Madarat tolláról . . . Az Amerikai Egyesült Államoknak távolkeleti talpnyálója a tajvani pojáca, Csang Kaj-sek mindenképpen méltó akar lenni a „nagyszövetséges" bizalmára és ezért nem éppen a legbecsületesebb módszerekkel kedveskedne neki a nagy igéretért, ,M>gy egyszer majd újra ö lesz az úr egész Kínában". E közismert módszerek leggyakoribb formája a provokáció. Ki ne emlékezne a csangkajseki banditák által kirabolt békés kereskedelmi hajókra, és azokra az amerikai sajtóvisszhangokra, amelyek „egyéni kezdeményezések" szajkózásával akarták tisztára mosni a világ közvéleménye előtt a tajvani rablóvezért. Az igazság azonban előbb-utóbb kiderül, így történt most í*. A Nanycsiiany szigeteket felszabadító kínai népi hadsereg megtalálta azt a jegyzökönyvet, amely a vezérkar által összehívott egyik gyűlés határozatait tartalmazza. Ezek a határozatok megszabják, hogyan kell elosztani a kereskedelmi hajóktól rabolt zsákmányt. Eszerint a legnagyobb rész, 55 százalék a csankajseki fegyveres erők „gazdasági bizottságát" illeti. Kicsit elgondolkoztató, hogy a sokmilliós amerikai „segély" ellenére is ilyen pénzforrásokra szorul a „gazdasági bizottság". De aki gondolkozik, az rájön arra is, hogy csangkajsekék nemcsak a kereskedelmi hajókat rabolják ki, hanem saját úgynevezett állampénztárukat is alaposan megdézsmálják. (Egy éve sincs, hogy lelepleztek egy óriási panamát a tajvani „miniszterek" között). De lássuk esak tovább, kié lesz a maradék 45 százalék? Húsz százalék azé az egységé, amely parancsot adott a rablásra, húsz ^százalékot kapnak azok a tisztek és katonák, akik végrehajtják a rablást és a maradék öt százalékot pedig, mint külön jutalmat a kalózkodást irányító tisztek kapják. Úgy hisszük, mindez nem szorul magyarázatra. Az olvasó maga is alkalmazni tudja az amerikai-csankajseki kapcsolatra azt a közmondást, hogy madarat tolláról, embert barátjáról. Kacagjunk a jenkiken Nyugat-Európában nagyon jól ismerik az amerikai életformát és az annyiszor agyonreklámozott amerikai „kulturáltságot", „demokráciát". A lakosság körében sokszáz szellemes vicc kering az amerikaiakról, amelyből egy csokorraválót nemrég adott ki a londoni S. Evelyn Thomas könyvkiadó „Kacagjunk a jenkiken" címmel. A gyűjteményből bemutatunk két csípős viccet: „Egy amerikai fiatalember Shakespeare kötethez jutott. Mikor félig elolvasta a könyvet, így szólt fellelkesülten a feleségéhez: — Ez a fiú kitűnően ír! Akármibe lefogadnám, hogy városunkban húszan sem tudnak ilyen jól írni." „Tengerentúli gözös közeledik a newyorki kikötőhöz. Az amerikai utasok büszkén mutatják egy franciának a szabadságszobrot. A francia elgondolkozva nézi és így szól: — Hát igen, nálunk is emlékművet állítunk a dicső halottaknak." A PRÁGAI KERÜLETI szakszervezeti tanács a III. országos szakszervezeti kongresszus alkalmából kiállítást rendezett a vállalati és a vállalaton belüli önálló elszámolásról. A kiállítás szemléltetően ábrázolja az önálló elszámolás jelentőségét és célját a szocialista gazdálkodásban. Az önáMó elszámolást szemléltető általános részen kívül az egyes minisztériumok bemutatják reszortjuk azon vállalatainak eredményeit, ahol az önálló elszámolást már bevezették és helyesen alkalmazzák. Összehasonlítható számokkal bizonyítják, hogy a vállalatok gazdálkodása az önálló elszámolás bevezetése óta lényegesen jobb, mint azelőtt. Magától értetődő azonban, hogy nem elég elhatározni: holnaptól pedig átállunk az önálló elszámolásra. Ehhez sok igen fontos, sőt nélkülözhetetlen tényező szükséges. Nem árt tehát, ha az alábbiakban megvilágítjuk, mi az önálló elszámolás, milyen előfeltételek szükségesek bevezetéséhez és mi a oélja. • • • Az önálló elszámolás a szocialista gazdálkodás állami terv alapján való irányításának módszere. Lényege, hogy a dolgozók a szigorú gazdaságosság betartásával a terv teljesítésére és túlteljesítésére törekednek, hogy biztosítsák a vállalat jövedelmezőségét. Létezik vállalati és vállalaton belüli önálló elszámolás. A különbség közöttük az, hogy a vállalati önálló elszámolás olyan módszer, amelynek általános alapelvei az üzemre, mint egészre vonatkoznak, míg a vállalaton belüli önálló elszámolásnál ezek az alapelvek csak részben, kisebb egységskre, mint például műhelyekre, csoportokra stb. vonatkozólag valósulnak meg. Mik a vállalati önálló elszámolás általános alapelvei? Gazdasági és jogi önállóság, anyagi érdekeltség, anyagi felelősség, és a koronával való ellenőrzés. A vállalat gazdasági önállósága abban nyilvánul meg, hogy terve teljesítésének céljaira az államtól épületeket, berendezést, gépeiket, nyersanyagot kap, amelyeket legjobb belátása szerint használhat fel, ezeket azonban a felettes szervek jóváhagyása nélkül sem el, sem át nem adhatja más vállalatoknak. A vállalat jogi önállósága azt jelenti, hogy önálló könyvelési zárszámadása, önálló folyószámlája van az Állami Banknál és ezen keresztül tart fenn pénzügyi kapcsolatot az állammal és más vállalatokkal. Mint önálló jogi személy szállítóival, vevőivel és más üzemekkel gazdasági szerződéseket köthet. A kapitalista magánvállalkozásoktól eltérően azonban érdekeit, önállóságát a központilag megállapított terv keretében szigorúan alá kelT rendelnie a szocialista népgazdaság egységes érdekének. A vállalatnak gyártmányai eladásából fedeznie kell minden költséget és azonkívül biztosítania kell az akkumulációt. A vállalat gazdasági önállóságának nagy jelentősége van a vezető dolgozók és minden alkalmazott kezdeményezésének felhasználása szempontjából. Az önálló elszámolás másik alapelve, amely ezt a kezdeményezést még jobban serkenti, a vállalat dolgozóinak anyagi érdekeltsége a termelés eredményében, a terv teljesítésében és túlteljesítésében, valamint az akkumuláció növekedésében. Az anyagi érdekeltség elve a szocialista állam bérpolitikájának egyik legfontosabb feltétele. A vállalat anyagi érdekeltsége elsősorban abban tükröződik vissza, hogy pénzeszközöket aszerint kap, ahogyan mennyiségileg és minőségileg teljesíti tervét. Ez egyformán vonatkozik a vállalat folyó kiadásaira és a további fejlesztéshez szükséges befektetésekre. A vállalat nyereségének egy részét a forgó-eszközök kiegészítésére, befektetésére és a dolgozók kulturális és szociális körülményeinek javítására fordítja. A terv teljesítése tehát minden dolgozót közvetlenül érint, mert a vállalat béralapja arányban van a termelési terv teljesítésével. A dolgozók anyagi érdekeltségének buzdító eszköze az igazgatói alap. A vállalat jobb munkáját bizonyító terven felüli nyertség — az iparágak fontossága szerint — 14—45 százaléka az igazgatói alapot gyarapítja. Az igazgatói alap túlnyomó részét a munkakörülmények megjavítására, a kiváló dolgozók jutalmazására fordítják. A dolgozók anyagi érdekeltsége szempontjából rendkívül nagy jelentőségű a teljesítménypótlék. Erősen kihat a ter/ teljesítésére, az akkumuláció biztosítására, az önköltségcsökkentésre és az anyaggal való takarékosságra. Az önálló elszámolásnak tehát egyik fontos elve az egész vállalat és az egyének anyagi érdekeltségének kihasználása a termelés további tökéletesítése és javítása érdekében. A VÁLLALAT AZ ÁLLAMNAK és más vállalatoknak anyagilag felelős kötelezettségei teljesítéséért. A vállalatoknak egymással kötött gazdasági szerződése kifejezi az egységes szocialista népgazdaság belső kapcsolatait, összefüggését. Ennek az egységnek megzavarása, — hacsak egyetlen szakaszon is — árt az egész népgazdaságnak A gazdasági szerződésben pontosan meg van állapítva a szállítandó árucikk mennyisége, minősége, fajtája, a szállítás határideje stb. A szerződts be nem tartásáért büntetést kell fizetni. A vállalatnak tehát érdeke, hogy felesleges büntetések fizetésével ne zavarja meg pénzügyi egyensúlyát. Természetes következménye ez a vállalatok gazdasági önállóságának. A rosszul gazdálkodó üzemek saját maguktól vonják meg azokat az előnyöket, (igazgatói alap, teljesítménypöKék), amelyek a jó eredményeket kimutató vállalatoknál előtérbe kerülnek. Az anyagi felelősség elvével összefügg az önálló elszámolás további alapelve, t. vállalat pénzügyi gazdálkodásának állandó ellenőrzése, az úgynevezett koronával való ellenőrzés. A vállalat minden pénzügyi megmozdulása az Állami Bank folyószámláján összpontosul. A terv megzavarása, be nem tartása azonnal megmutatkozik a vállalat pénzügyi helyzetében. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy a 'vállalat gazdasági helyzete folyamatos ellenőrzés alatt álljon. Ezt az ellenőrzést az Állami Bank végzi. A CSKP X. kongresszusa rámutatott arra, hogy a koronával való ellenőrzésnek nemcsak a pénzügyi mutatószámok be nem tartását keli idejeben jeleznie, hanem a nem teljesítés okát is ffe kell lepleznie és segítenie kell a hibák eltávolításába'! Célja tehát a vállalat pénzügyi gazdálkodásának nyilvántartásán kívül a mutatószámok javításáért folytatott szüntelen harc. • » • A vállalaton belüli önálló elszámolás bizonyos mértékben folytatása és elmélyítése a vállalati önálló elszámolásnak. Bevezetésével még nagyobb lehetőség nyílik alaposabban feltárni a tartalékokat. A vállalaton belüli önálló elszámolás alkalmazása feltétlenül szükséges, mert az önköltségek tetemes része a műhelyekben és kisebb munkahelyeken keletkezik. A vállalat tervének sorsa — teljesítése vagy nem teljesítése — a vállalaton belül dől el. Bár a vállalaton belüli önálló elszámolás ugyanazokból az alapelvekből indul ki, mint a vállalati, az alkalmazásnál mégis van különbség. A különbség egy önálló gazdasági egységgel rendelkező vállalat és egyik műhelye vagy csoportja közötti különbségnek felel meg. Míg a vállalati önálló elszámolás eredménye a vállalat jövedelmezőségében mutatkozik, a vállalaton belüli önálló elszámolásnak az önköltségcsökkentés a lényege. Az önálló elszámolás általános alapelveit a vállalaton belüli önálló elszámolásra vonatkoztatva a következő formák jellemzik: a vállalaton belüli alakulatok (műhelyek, csoportok és kisebb munkahelyek) számára meg kell állapítani a tervmutató számot. A tervmutatószámmal összehasonlítva ellenőrizni az eredmények teljesítését és elemezni az esetleges különbséget. A teljesítménypótlék segítségével anyagilag érdekeltté kell tenni a dolgozókat a terv teljesítésében, A vállalaton belüli alakulatok eredményeinek megállapításánál csak azokat a tényeket szabad figyelembe venni, ainelyekért az alakulat felelős és amelyekre az alakulat helyi viszonyainak befolyása van. A vállalaton belüli önálló elszámolás megvalósítását sem lehet elrendelni, egyik napról a másikra bevezetni. Több gazdasági és politikai előfeltétel szükséges ahhoz, hogy az önálló elszámolás ne csak papíron létezzék, hanem valóban beváltsa a hozzáfűzött reményeket. Az első legfontosabb előfeltétel a tömegek közötti felvilágosító munka. Az egész kollektíva aktív részvétele nélkül elképzelhetetlen és keresztülvihetetlen az önálló elszámolás bevezetése. Meg kell magyarázni, fel kell világosítani a dolgozókat az önálló elszámolás módszereiről, céljáról. Minden dolgozónak tisztában kell lennie azzal, hogy munkájának eredménye befolyással van az egész vállalat teljesítményére, jövedelmezőségére. Mint minden újnak bevezetése, az önálló elszámolás bevezetése sem talál mindenütt kellő fogadtatásra. Különösen helytelen az az elég gyakran hallott felfogás, hogy az egész csupán a könyvelők dolga, a dolgozóknak semmi közük hozzá. Éppen a dolgozókon múlik a siker. Az üzemi pártszervezetnek, az üzemi tanácsnak, a CSISZ-nek felvilágosító tömegpolitikai munkával kell segítenie minden eszközt megragadva a helyi rádióban, az üzemi újságban, a röpgyűléseken, a faliújságokon szüntelenül népszerűsítenie az önálló elszámolás aiapján való gazdálkodást. Szemléltető agitációval fel kell kelteni a dolgozók érdeklődését és meggyőző módon be kell bizonyítani az önálló elszámolás előnyeit a dolgozók, valamint az egész népgazdaság szempontjából. MIUTÁN A VÁLLALATON belüli önálló elszámolás egységes egészet alkot a vállalati önálló elszámolással, a vállalaton belüli önálló elszámolás bevezetésének egyik előfeltétele a vállalati önálló elszámolás megfelelő színvonala. Fontos előfeltétele továbbá a műszaki és teljesítmény normák pontos és igazságos megállapítása. Hogy az önköltségcsökkentésért, a termelékenység fokozásáért és a minőség javításáért folytatott harc a vállaton belül konkréttá váljon, fel kell bontani a műszaki-ipari-pénzügyi tervet a legkisebb alakulatra, sőt minden egyes dolgozóra. Csak így tudják ellenőrizni maguk a dolgozók és a vezetők is, teljesítik-e a tervet és ha nem, mi annak az oka. Miután az egyes csoportok, műhelyek, szakaszok munkája szorosan összefügg és a terv csak helyes együttműködéssel teljesíthető, feltétlenül szükséges az áttekinthető operatív és könyvelési nyilvántartás. A vállalaton belüli önálló elszámolás egyik hasznos eszköze az egyéni felelősség elvének következetes betartása. A vállalaton belüli önálló elszámolás bevezetése előfeltételeinek megteremtésénél szem előtt kell tartani azt az igen fontos körülményt, hogy az önálló elszámolás alapján való gazdálkodás csakis folyamatosan valósítható meg. Először ki kell választani az erre legmegfelelőbb termelőrészleget és az elért eredmények alapján kell fokozatosan kiterjeszteni ezt a rendszert a többi munkahelyre. Ha ez tovább is tart, a végső cél érdekében mégsem szabad elhamarkodva cselekedni. Mert mi a végső cél? A CSKP X. kongresszusának egyik fő irányelvének teljesítése, hogy az egész népgazdaságban következetesen érvényesíteni kell a gazdaságosság rendszerét. Hogy érhetjük ezt el? Az önálló elszámolás szerinti gazdálkodással. E gazdálkodás célja tehát nem más, mint amit a szocializmus gazdasági alaptörvénye megkövetel: Az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szüntelen növelése és tökéletesítése útján. Hiszen a gazdaságosság rendszere közvetlenül öszszefügg az állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletek maximális kielégítésével. Ha képesek vagyunk például a termelőeszközök (gépek, nyersanyag stb.) jobb kihasználásával és jobb munkaszervezéssel, az új technika bevezetésével ugyananynyi idő alatt, ugyanolyan mennyiségű anyagból és ugyanannyi munkaerővel, mondjuk kétszerannyi cikket 'termelni, akkor a társadalom tagjainak arányosan többet juttathatunk. Vagyis a gazdaságosság legszigorúbb betartása elsőrendű követelménye a szocializmus gazdasági alaptörvényének. MA, AMIKOR a második ötéves terv előkészítése folyik, amely számol a tartalékok és a terv teljesítéséhez szükséges minden eszköz széleskörű kihasználásával, különösen fontos az önálló elszámolás bevezetése az egész népgazdaságban. Kis Éva