Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-02 / 132. szám, csütörtök

1955. június 2. Orvos, Hónapokkal eze<őtt történt Hoffman- Rezsővel, hogy egyre gyakrabban kezdték emlegetni a névé: és nemcsak a helybeliek, de még Besztercebányáról és Kassáról is felkeresték, hogy megtudják, mi történt vele. Rimaszombatban azelőtt is jól ismerték Ismerhették is, hiszen évek hosszú során divatáruval kereskedett és a cégtáblára pingáit nevét még az idegenek is megjegyezték Akkor arról volt nevezetes, hogy nagyott hall. Fülébe kiabáltak, hogy megérthessék egymást. Érőket, szívük elkeseredéssel telik meg. így volt ez a harmaneci Žigová Máriával is. És most? Gyerir.eJci öröm csillogásával te'-'k meg a szeme. Már a hazamenetelre gondol, családjára, hogy újra hallhassa szerettei szinte már elfelejtett hangját. most? Jól hall Csoda tortént' Nincsenek csodák. Akadt egy szakorvos a rimaszombati kferhá^ban, aki alaper vizsgálat u tan azi mondotta az 56 esztendős Hof f marinak, hogy tudna rajta segíteni. — Maga még nem olyan idős ember, — szólt hozzá az orvos emelt hangom, ahogy a nagyothallókhoz szokás, — én vissza tudnám adni a hallását, ötven százalékos javulást garantálok. Hoffmann elképedt. Nem hitt a szavaknak. — Ezt még .egy orvostól sem hallottam, — mondta lassan és meghatottságában könnybelábadt a szeme. — Kérem, gondolja meg, megoperálhatom ... A deresedő hajú Hoffmann Rezső gondolkodott, tépelődött. Mitévő legyen? Valóban segíthet rajta ez az ismeretlen orvos, holott nagynevű professzorok csak annyit ígérhettek neki, hogy egyre rosszabbodó hallását meg tudják tartani abban az állapotban, amelyben van. Ezt mondották neki Budapesten, Bécsben, meg Prágában is. Jövőre lesz negyven esztendeje, hogy megsebesült az első világháborúban. Légnyomás érte s azóta vágyódott a rendes hallás után. Teltek, múltak az évek, s nem volt segítség. Igyekezett az emberek szájmozgásáról leolvasni a szavakat, tenyerét a füléhez emelte, csakhogy jobban felfoghassa a hangok rezgését. Egy alkalommal hallókészüléket nyomtak a kezébe, tessék, ez az egyedüli orvosság. Hoffmann nem használta. Alacsonyabbrendűséget érzett; hogy nem olyan ember, mint a többiek. Munkatársaival sem tudott úgy érintkezni, ahogy kellett volna. Pedig erre nagyon is szüksége volt, a helybeli szódavízüzem vezetésével bízták meg. így tépelődött magában Hoffmann Rezső. Két hétig fontolgatta az új orvos, dr. Lénárt javaslatát. Végre rászánta magát a műtétre. Ha az orvos olyan magabiztosan mondotta, hogy tud rajta segíteni, akkor talán sikerülni is fog. És tényleg sikerült is. A műtét után még a legkisebb zaj is sértette a fülét. S az öreg Hoffmann úgy örült, mint egy gyermek, úgy érezte, mintha újjászületett volna. Dr. Lénárt Zoltán nemcsak rajta segített. Eddig negyven ehhez hasonló műtétet végzett. Itt van Dor.-j László is, a 28 esztendős sajógörnöri vasutas, aki már öt éve nem hallott a balfülére. Ettől zúgott a feje, szédült, a munkája sem ment úgy, ahogy szerette volna. Ez a betegsége még a családalapítástól is ehette a kedvét. Egyszer hírét hallotta a rimaszombati orvosnak Eljött hozzá, megoperáltatta magát. Utána rögtön beállt a javulás. — Hallok! — kiáltott fel Doró. Öröm volt nézni Doró László arcát, amikor szobájába behallotta a folyosóról a telefon csengését, az utcáról a zajt, a futkározó gyerekek kiabálását és a vasútállomás felől a mozdonyok éles füttyét. Dr. Lénárt Zoltánnak minden hálatelt köszönetnél nagyobb örömet okozott, amikor Dcrótól meghallotta, hogy most már hamarosan megnősül. A nagyothallás megváltoztatja az emberek jellemét. Visszavonulnak a társaságtól, félnek, hogy kinevetik Dr. Lénárt Zoltán (jobboldalt) operálás kSzbcn. ' Ki ez Q2 erves, aki ilyen nagy dolgokat művel, akit minden operált dicsér, akinek minden tettéből, szavából kiérzik, hogy szívvel-lélekkel orvos, s ami ' a legfontosabb, vissza tudja adni az emberek hallását, lelkükbe újra belelopja az életkedvet, az örömet, a munkaképteleneket újra munkaképessé teszi? Dr. Lénárt Zoltán az illető, a rimaszombati kórház orr-, fül- és gégeosztályának főorvosa. A főorvcs derék, magas, barátságos ember. Ragyogó fehér köpenyétől élesen elüt napsütötte arca. Haja dús, fekete, bajusza is sűrű, tömött. Mindössze 39 esztendős s két gyermek boldog apja. 1943-ban fejezte be tanulmányait Bratislavában. A felszabadulás után az orr-, fül- és gégeszakra specializálta magát. Tapolcsányi származású, az apja jogász volt. Volt lehetősége tanulásra, s ö szívesen is tanult. Nem fényűzésből, sem divatból, mint ahogy akkor sok úri gyermek tette, hanem már ifjú kora óta arra vágyódott, hogy segíthessen embertársain. Ez a vágy élt benne s egyre terebélyesedett. Már kész orvos volt, de tovább tanult, tovább képezte magát. Előbb a lőcsei, majd 1949 végitől a rimaszombati kórház gégészeti _ osztályának lett a főorvosa. S amikor arról értesült, hogy Brnoban Hladký, professzor hazánkban a svéd és anferikai orvosok tapasztalatai alapján elsőnek bevezette a nagyothallók operálását, a fenesztrációt, rögtön elhatározta, hogy ezt is megtanulja. A kórház igazgatósága segítette, támogatta törekvésében és néhány hónapra elküldték tanulmányútra Brnoba. Azóta is gyakran jár oda, hogy tovább tökéletesítse tudását. Nem is tudja megállni, hogy ne mondjon köszönetet mindezért a segítségért, amelyet eddig kapott. — Bizony a mi rendszerünknek köszönhetem — mondja —

; hogy ennyire fejlődhettem. Mindenben segítenek. Az elmúlt rezsimben, amíg egy műszert kapott az orvos, rengeteg utánjárásába került. Most kórházunk vezetősége beszerez mindent, amire csak lehetősége van. Legutóbb is egy húszezer koronás hallásvizsgáló gépet kaptunk. Célom, hogy továbbképezzem magam a fülseWszetben, hogy minél több embernek vissza tudjam adni az egészségét. Bizony, a páciensek érzik a legjobban, hogy az ember tovább képezi-e magát, ők érzik a mi produktív munkánk eredményét. JÓS esik hailanii a jóindulatról, segítőkészségről és hivatása iránti szeretetről tanúskodó szavait. Az újfajta, komplikált és nagy elővigyázatossággal járó műtétre csak nemrégen jöttek rá az orvosok. Szlovákiában elsőnek éppen Lénárt főorvos alkalmazta és eddig ő az egyedüli, aki eszerint operál. Úttörő munkát végez. Tudja, hogy rengeteg nagyothalló van. A lakosság fél százaléka szenved otoszklerozisban, vagy idült, krónikus középfülgyulladás következtében beállt nagyothallásban. Csak magában Rimaszombatban a feldolgozott . anyag alapján száz, százötven ilyen ember él Még sok munka vár az orvosok ra. Még sok ilyen Lénárthoz hasonló becsületes, lelkiismeretes szakorvosra van szüksége társadalmunknak. A -ters g C ke. t még inem tár tik fel teljesen. Az otoszklerózis abban áll, hcgy

: a belső fülben levő kis hallócsontocskák elmeszeseár-ek, öszszenőnek és így nem esetik a hangot. A lűtét lényege az, ügy az elmesze-dett csontccskáit 'kiszedik és a .birintusba néhány illiméternyi átmé öjű ablakocskát fúrnak. Ezáltal a ang közvetlenül a első fülbe kerül. . -őssége sokszorosan fokozódik és lehetővé teszi, hogy a már elsatnyult hallóidegű ember is jó! hall jon. Mondanunk sem kell, hogy ez a gyémántfúróval különleges nagyító szemüvegek segítségével végrehajtott műtét mérhetetlen pontosságot, ügyes, biztos kezet követel meg az orvostól. A műtét utáin azonnal beáll a javulás, de három-négy hétig rosszabbodik, majd újra javulni kezd. Utána a hallás hat hónapig állandóan javul. Milyen nagy lelki tusát él át ily énkor az operált. A hallás csökkenésekor fél, hogy teljesen elveszti hallását. Az orvos biztatja a betegeket, ne féljenek, visszatér hallásuk. És ók bíznak benne. S a hallás újra élesedik. Az orvos velük együtt éli át a drámai pillanatokat. Férfiakat' lát örömükben sírni. Megrendítőek ezek a pillanatok. Hogyne markolnák meg az ember szívét azok a szavak, amikor a betegek felkiáltanak, mint az új dolgokat felismerő gyermek: — Hallok! Hallom a főorvos úr mmden szavát! Hallom a víz csobogását! Ne róla, de a kórházról írjunk, kér bennünket a főorvos. Szerénysége megkapó. Nem szereti, ha dicsérik. Arról nem is akar beszélni, hogy alorvosával együtt évente 14—15 ezer ambuláns beteget kezel és- ezer kisebb-nagyobb műtétet hajt végre. Inkább a nehézségekről beszél. A fenesztráeióra, az említett f üleperáltak részére csak tíz ágyuk van/ Egy kezelés eltart 6—8 hétig is. Hosszú ideig nem tudnak új beteget felvenni. Most is vagy tizenöten várnak egy-egy ágy üresedésére, az operációra. Aztán az osztály elhelyezése sem a legideálisabb. Nem volt más lehetőség, az egyik kórházépület alagsorában helyezték el a gégészeti osztályt. Üj építkezések nélkül a szabad élet tíz esztendeje alatt 186 ággyal bővítették a rimaszombati kórház befogadóképességét. Minden kihasználható helyiséget felhasználtak arra, hogy szép nagy kórházuk ne csak az orvosok jó munkájával, de az ágyak számának szaporításával is szolgálja a dolgozók egészségét. Mindez azonban nem oldja meg az osztály helyzetét. Itt sürgős segítségre van szükség! Annak ellenére, hogy az osztály csak úgy ragyog a tisztaságtól, a rendtől, s ahol oly kiváló eredményeket érnek el, nem tudja az ember elfojtani magában azi az érzést, hogy ne úgy érezze magát, itt, mint valami hajó fedélközén, ahol -a keskeny ablakok közvetlen a mennyezet alól engedik csak be a gyér világosságot. A kórház igazgatósága mindent megtesz, hogy a helyzeten javítson. A terv szerint új pavilont csak 1960ban kapnak. De van egy tervük, amelyet gyorsan megvalósíthatnának, ha a besztercebányai kerületi nemzeti bizottság azt jóváhagyná. Az egyik kisebb épületben két orvos lakik. A helyi nemzeti bizottság megígérte, hegy az ott lakó orvosoknak a városban biztosít lakást. Ehhez az épülethez még hozzáépítenének néhány helyiséget és ide szeretnék áthelyezni az orr-, fül- és gégeosztályt. Most a kerületi nemzeti bizottságon a sor, hegy segítsen. Az úttörő munkát végző dr. Lénárt Zoltán főorvos osztálya ezt meg is érdemli. Petrőci Bálint tízéves Bnépi Cseh szlovák Köztársaság" kiáttííása A kassai kormányprogram kihirdetésének tizedik évfordulóján kiállítás nyílt meg Kassán. Az elmúlt tíz év eseményeit képekben, újságokban, grafikonokban, könyvekben mutatja be. Abban az épületben van a kiállítás, ahol az első népi kormány ülésezett 1955 áprilisában. Ott, ahol kifejezésre jutott, hogy a felszabadult országnak a dolgozó nép, a parasztok, a dolgozó értelmiség lesz a gazdája. Történelmi rendeltetéséhez méltóan épület visszakapta eredeti külsejét. A kapitalista rendszer „mindent a haszonért" politikájával a ház fő frontját üzlethelyiségekké alakította át. Az épület ezzel elvesztette stílusát, 1779es építkezési jellegét. Az üzletek eltűnésével a földszínt is ugyanolyan stílusú, mint az emeleti rész. Emléktábla jelzi, hogy e házban nyilatkoztatta ki a kormány tíz pontból álló programját. A kiállítás anyaga 1938. és 1945. majd 1945—1955. évek küzdelmeire emiékeztet. A gondosan elhelyezett szobrok és képek kellemesen hatnak a belépőre. A dargói hősi harcokat megörökítő szobor kicsinyített mása, Löffler Béla szobrászművész alkotása, fogadja a látogatókat. A szövetségi vasút építését ábrázoló festmény előtt hosszan időznek a látogatók. A földszinti termekben az illegális harcok és nemzeti felkelés idejéből való dokumentumok vannak. Vezető elvtársak illegális igazolványai, a kézinyomda, pecsétek, melyekkel a fasiszták ellen hősiesen harcoló elvtársak igazolványait látták el. Vannak fegyverek a nemzeti felkelés idejéből. A besztercebányai rádióállomás egyik lámpája, a megszálló nácik hirdetményei, parancsai láthatók. Halálbüntetést ígérnek a hazafiaknak a hirdetmények, kik dacolni merészkedtek a megszállókkal. Az egyik hirdetmény százezer korona jutalmat ígér a feljelentőnek. Látjuk ama hősök arcképeit, kik elestek a fasizmus elleni harcban. Az emeleti termekben vannak kiállítva az 1945—55. évek dokumentumai. Újságok emlékeztetnek arra az időre, amikor a burzsoázia pártjai még abban reménykedtek, hogy a hatalmat magukhoz ragadhatják. Ötletesen jelkécezi az ecivik kéj. miként osztották szét maguk között a gyárakat, üzemeket a burzsoák. Sokan nézik a képet, mely a földtulajdonról szóló dekrétum átadását ábrázolja. Korhű anyag emlékeztet az 1947-es aszályos évre, mikor minden gabonakészlet kifogyott. A nyugati kapitalista államok aranyért sem akartak gabonát adni, csak a politikai függetlenség feladásának árán. A Szovjetunió segítő keze nyújtott népünknek élelmet méltányos feltételek mellett. Az egyik terem a győzelmes februárra emlékeztető anyagot mutatja. Sokan nézik Gottwald elvtárs kézírását. melyben az óvárosi téren elmondott beszédét fogalmazta. A kétéves tervről is, mely mozgásba hozta a kerekeket és lerakta alapját az ötéves tervnek, van szemléltető anyag. A Gottwald-teremből, mely az ötéves terv anyagát gyűjti, jutunk a következő szobába, ahol a-IX. pártkongresszusra utaló dokumentumok vannak. Innen iT befejező részhez érünk, mely a X. kongresszust és mai fejlődésünket ábrázoló képekhez, grafikonokhoz vezet. A kiállítás megrendezése, szakavatott és a jó ügyért lelkesülni tudó emberek munkáját mutatja. Festőművészek vásznai örökítik meg a felszabadulás és a szocializmus építéseinek egyes mozzanatait. Kálnai, Fabinyi. Jakoby, Grotkovszky, Dobos, Majkút művészi munkái előtt szívesen áll meg a néző. Nagy sikere van Rogovsky vásznának. 1935-ben az Agrárbank elárvereztette a haburai parasztok viskóit, jószágait. Sortűzzel védelmezte a burzsoázia csendőrsége az ellenálló parasztokkal szemben a bank érdekeit. Stein Jenő Egy nemzeti bizottsági képviselő v várószobájában jtyjásodik emelet kettő! — mondta futtában egy hivatalnok és én lihegve indultam neki a Bratislava óvárosi nemzeti bizottság kopott falépcsőinek. Sietnem kellett, hiszen karórám kismutatója már jóval túlhaladta a tizenkettes számot — s én a világért sem szerettem volna zárva találni az I. körzeti nemzeti bizottság alelnöknőjénsk szobáját. A félelemre azonban nincs ok, mert a kettes számmal jelzett ajtó előtt annyi a várakozó, mintha legalább is pénzt osztogatnának. Öregek, fiatalok, férfiak és nők beszélgettek olyan meghitten, hogy az ember azt hihette, csupa rokon és jóismerős gyülekezett itt össze. — Hát már hogyne lennének jóis merősök — oszlatja csodálkozásomat egy fiatal menyecske — hiszen úgyszólván mindnyájan szomszédok vagyunk! A Konvent, az Apácapálya és Kecske utca lakói ezek az emberek Kolencsik elvtársnőhöz jöttünk rm mindnyájan Nemzetibizottsági képviselőnk tartja ma fogadónapját! Helyet foglaltam, hát én is az egyik fapadon és érdeklődve hallgat' tam a választók beszélgetéseit. — Áldott jó lélek ez a mi ara. nyoskánk — meséli éppen egy fogatlan anyóka. — Hallották lelkeim hogyan segített egy öregasszonyon? És mintha csak a saját jótettérői mesélne, csillogó szemekkel beszéli el a néni, annak az asszonynak az esetét, aki valami hanyagság miatt, indokolatlanul nem kapta meg a megfelelő öregségi segélyt. Végül is, elment panaszra a képviselőnőhöz. Az elvtársnő erre telefonálgatott ide is, meg' oda is, — és végre megkapta a 380 koronás segélyt. — Az semmi — szólt közbe az előbbi menyecske. — A 70 éves Lakács nénit az aggok házába segítette be Kolencsik elvtársnő. 4 szegény öreg folyton panaszkodott, hogy milyen rossz neki összehúzódzkodva élni egy olyan kis lakásban, amely még leányának és annak hét gyermekének is kicsiny. Végre is azt tanácsolták neki ismerősei, hogy jöjjön el a képviselőnőhöz és panaszolja el neki bánatát. „Ugyan ki törődik egy ilyen öregasszony kényelmével" pityeredett el Lukács néni, de végül mégis csak eljött. És nem hiába, mert azóta már békességben. gondtalanul éldegél — az egyik agghajlékban. — A tüdőbajos Bok elvtársat is ö segítette be egyik tátrai tüdöszanatóriumba — meséli egy pápaszemes fiatalember. , — Benkóéknűl meg ö varázsolta vissza á ház nyugalmát! — kacag közbe egy piszeorrú leány. Úgy öszszeveszett itt két asszony, hogy majdnem háziforradalom lett belőle. A lakók egyik része az egyik asszonyt, a másýk része pedig a másikat pártolta. Szinte vége-hossza nem volt a parázs veszekedéseknek mindaddig, amíg Kolencsik elvtársnő is tudomást szerzett a nagy házi háborúskodásról. Nosza, nem gondolkodott ám sokat, kisietett a színhelyre, az egyik lakásban összehívta a ház lakóit és úgy összebékítette a perlekedőket, hogy azóta ez a legbékésebb ház az Apácapályán. És s így folyt a „tere-fere" ebben a kis előszobában. Az emberek sem idegesek, sem türelmetlenek nem voltak itt — s ha egy fél kissé több ideig tartózkodott a képviselőnőnél, bizony nem repdestek féléje távozásakor gúnyos megjegyzések. Nem is a reménykedés, de az a biztos tudat sugárzojt az emberek arcáról, hogy ezen a helyen nem kell ám haszontalanul az időt vesztegetni. Mert az ö képviselőnőjük éppen úgy orvosol minden jogos és teljesíthető kérelmet, mintha csak a saját maga sérelmeiről lenne szó. Pedig hát nincs ám könnyű féladata ennek a még egészen fiatal Ko. lencsiik Erzsébetnek. Igaz, ezelőtt is sokat dolgozott, amíg a Békevédök titkárságán tevékenykedett, de mi volt ez ahhoz képest, ami a választások után szakadt vállára. Alelnöknője lett a nemzeti bizottságnak, "<t ügyosztály jó menetéről kell gondoskodnia és emellett 3 utca 700 lakójának kisebbnagyobb gondjait kell a szívén viselnie. Dehát ő jókedvűen, fáradság nélkül, igazi asszonyi lelkesedéssel végzi felelősségteljes munkakörét, mert ahogy saját szavaival is kifejezte előttem: — Csak az lehet becsületes képviselője a népnek, aki szereti munkáját, szereti az embereket és a.zt akarja, hogy az emberek is nagyúr, szeressék! Neumann János. ^