Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-02 / 132. szám, csütörtök

1955. június 2. UJSZ0 7 JÁN H U A természet kissé elkésett az idén és magam is. csak most, elkésve tettem meg idei első körsétámat a Vltava baloldalán elterpeszkedő, kizöldült, kivirágzott Petfinen. Am akármilyen mélyén vagyunk a tavasziak, petrini sétámon Petőfi sorai csengenek a fülemben: Pacsírtaszót hallok megint! Egészen elfeledtem már. Dalolj, tavasznak hírmondója te, Dalolj te kedves kis madár. A nagyvárosi ember állandó vágyakozása a természet után szólít minden prágait az első tavaszi naptól késő őszig a szerpentin utakkal szegélyezett, kényelmes fapadokkal, orgonabokrokkal, rózsalugasokkal, alpíniummal, fürge mókusokkal, 400 méter hosszú fogaskerekűvel szelídített szabad természetbe és alig van cseh író, újságíró, aki a szép természetnek erröi a képéről ne szólna müveiben különös szeretettel. Micsoda remek érzés a szívemben, amikor utolsó nekirugaszkodással felérek a mintegy három és félszáz méter magas Petrín hegy ormára és a Gsillagos ég alatt sok történelmi és természetes vihart megélt fák és áldott virágok illatát hozza felém a szellő. Körülöttem harmatos rózsatövtk, lábam alatt az esti tényben csillogó Prága méltóságosan hömpölygő' komoly folyőjával. A hegytetőn, a környező ligetben és végig a rendezett utakon százszámra a pad öregek, fiatalok, szemlélődök és szerelmesek számára. A szerelmesek szorosan egymáshoz simulva, ügyet sem vetnek a sítálókra. Nagyban folyik az udvarlás és szinte hallom, mint röpdösnek szerte a forró szavak. Mélabús meghjtódással gondolok a boldog fiatalokra, de nem állok meg. Rám senki sf tekintsen görbe szemmel, inkább csak séta közben gyönyörködöm a városban és a természetben. A közeli \fi iknr először jelentem meg ir'r'-ziala elölt, jelugrott, kezet szorhott és megveregette a vállamat, hogy azt mondja: — Te vagy az én emberem, fiú! Rólad álmodom már évek óta. 'Figyelj ide! Szenzációs tervek kóvályognak agyamban, melyeknek te leszel a kivitelezőjük. Elismeréssel bámultam homlokára, e nemes boltozatra, amely alatt és mögött a korlátlan lehetőségek birodalma honol. Lelki szemeim előtt megjelent egy ünnepelt világhírű alak,^egy dicső kivitelező! Én voltam az! — Ám egy hiba van — folytatta — most nem tudlak részletesen tájékoztatni az ügyről. Nincs rá •biijm. Nem tudnál bejönni egy hét múlva? Bementem. A folyosón találkoztunk. — Beszélnem kell veled — kiabált már messziről — szükségem van rád. Nagy terveim vannak veled. Méltó munkakört találtam számodra. — No igen — mondom — de beszéljünk konkréten a dologról — mondom. Az „Ifjúsági-esztrádműsor" második számának lapjait forgatva megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy gondosan összeválogatott írásokat tartalmaz. Ifjúságunk sok jó anyagot találhat benne, ami egy esztrádműsor előadásához, vagy különféle kultúresték megrendezéséhez szükséges. Kakorina Matroszov komszomolistája a hazaszeretet példáját mutatja. A deres korát felevenítő „Jánosik vacsorája" című kis játékban a harcoló, elnyomott jobbágyok érdekesen és jellegzetesen jelennek meg. Szilágyi G:'örgy „Póruljárt revízor"-jában azokra a problémákra kapunk választ, amelyek sok helyen még ma is felmerülnek. De a többi kis jelenetről is elmondhatjuk, hogy értékesek, szórakoztatók és nevelő jellegűek. A versek össiteválogatása is jő szerkesztői munkára vall. Juhász Gyula, Zelk Zoltán, Bábi Tibor, Dénes PETŔ1N Irta:Jó Sándor csillagvizsgáló intézetbe se megyek, pedig seregestöl jönnek a kíváncsiak, köztük több egymást néző szerelmes pár, akiknek már nem jutott pad a ligetben. Talán éppenséggel nem ez a magyarázata, hogy tavaly több mint 20 000 és csupán júniusban 6650 látogatója volt a csillagdának? Nincs most kedvem erősen belenézni az ég titokzatos csillagszemébe. Nappal kell idejönnöm, ha a Petrinröl akarok írni. Lebotorkálok a petríni hegylejtőn. Észreveszem, hogy itt-ott felszabadul egy-két pad. Nem marad sokáig üresen.. Pár perc múlva elfoglalják azok, akik otthagyták a csillagvizsgálót. A Petrinröl, Prága legnagyobb parkjáról, már Kosmos, a XII. század híres cseh történetírója megemlékezik krónikájában és nevének eredetét azzal magyarázza, hogy a hegy hátsó részéből fejtették azokat a kősziklákat (szikla, latinul petra), amelyeket Prága legrégibb román és gót stílusú épületeihez használtak. Történelmi nevezetességű az 1135-ben épült. Szent Lőrincről elnevezett eredetileg román, később barokk stílusban átépített templom. IV. Károly idejében, 1360 után itt emelték az Éhségfalnak keresztelt és» a Maié Strana városrész védelmét szolgáló sáncokat. Azért hívják Éhségfalnak, mert a XIV. század hatvanas éveiben a nyomorgó városi lakosság itt 'talált némi nagyon szerény megélhetési lehetőséget. A hatvan méter magas kilátótoronyból nagyszerű kilátás nyílik majd az egész városra és a messze vidékre. 300 lépcsőfok visz a tetejére. Mellette áll a múlt század végén épült és szellemes görbetükörberendezéssel felszerelt „útvesztő". Akármilyen kíváncsian lép — Tyű, már fél háfom — nézett az órájára — rohanok. Tudod mit? Gyere be pénteken fél kettőkor. Mindent tüzetesen megbeszélünk s kidolgozzuk a tervet, ami szerint majd dolgozol. Szervusz! Dübörögve elvágtatott. Elhatároztam, hogy még pénteken bemegyek utoljára. Ügy is lelt. — No hála az égnek, csakhogy itt vagy — lépek be a szobájába. Az asztalnál ül, mindkét fülén telefonkagyló és egy aktacsomóban lapozgat. — Persze, te most azt hiszed, hogy én itt vagyok, — néz rám búsan — hát tévedsz. Én nem vagyok itt. Én jelenleg fent vagyok a harmadik emeleten, egy értekezleten. Ott ülök és hallgatom a beszámolót. Ennek következtében, aki most veled beszél, az nem én vagyok, az, valaki más, mert nekem nincs időm beszélgetni, még veled sem. Pedig bizonyos tervek miatt feltétlenül érintkeznünk kell majd. És kirohant. Három nap múlva felhívott telefonon. — Szervusz — recsegte a kagyGyörgy, Ján Kostra és Vladimír Reisel költői gondolatai magukkal ragadhatják ifjúságunkat. „öh dalolj csak szerelmes legény, annak a hű, jó leánynak: — aki szeret, aki így dalol, az háborút nem kívánhat" — fejezi be versét Bábi Tibor, s mi mind egyetértünk vele, mert egy a gondolatunk, s együvé tartozunk, mint ahogy azt Szergej Mihalkov mondja: „Egyetlen célért tudunk küzdeni. Együtt alszunk, cipónkat együtt szegjük Egymást segítve a veszélyt nevetjük, Mert egy családdá forrtunk össze mi." A könyv kellő magyarázatokkal táncokat, népdalokat és új mozgalmi dalokat is bemutat, valamint díszletmegoldásokr% is jó tanácsot ad. Műbe ide az érdeklődő, örül, ha mielőbb kint lehet belőle. Senki sem szereti saját magát torzított alakban nézni. Különben e helyütt volt pár száz esztendővel ezelőtt a prágai hóhérmester működésének színhelye. Petrín déli részt a Kinsky-kert. Kinsky herceg empire stílusban felépített nyaralójában most a Néprajzi Múzeum ^ nyert elhelyezést. Nem messze tőle állították fel 1920-ben a XVIII. századbeli kárpátukrajnai Medvedovee község görögkatolikus háromtornyú fatemplomát. Kicsit feljebb Karel Hynek Mácha (1610—1836), a fiatalon elhúnyt romantikus cseh költő emlékműve, Myslbek szobrászművész remek alkotása áll. Mácha legszebb költeményét, a Májust 120 évvel ezelőtt írta. Jan Nerude (1834— 1891) és Vitézslav Novák (1870—1949) zeneszerző nemzeti művész szobrai díszítik még a Kinsky-kertet. Mindhárom szobron rengeteg virág. Az utókor hálás nagy fiainak. Mácha, Neruda, Novák — híveik szíveiben élnek tovább. Ödébb — kellemes, üde környezetben talájjuk a Nebozízek híres nyári vendéglőt. Nemcsak éhségüket, szomjukat olthatják itt a sétálók. Szórakozhatnak, énekelhetnek, táncolhatnak is. Itt tartja a legtöbb prágai középiskola érettségi mulatságát (tt végződik rendszerint a késő hajnali órákban a,'diákélet. * * * Prágaiaknak és idegeneknek egyformán kedves, sokat látogatott sétahelye a Petrín. Kirándulóhely, jóformán a város kellős közepén. Hétköznap és ünnepnap, a napnak minden szakában sokan felkeresik. Festőien szép a főváros panorámája a Petrinröl és Petrín, ha a Vltava jobb partjáról gyönyörködünk benne. Prága látképe olyan változatos, olyan gazdag, hogy a Petrinröl nézve mindig felfedezhető valami, ami egészen új, vagy legalább is újszerűnek tűnik. lóba — te, fontos tárgyalnivalóm van veled. Nincs miami jó ötleted, hogyan jöhetnénk össze egy fél órai eszmecserére? Nagy dologról van szó. — Tudod mit, — tanácsoltam —• bízzuk a sorsra. Majd csak összehoz valahol. — Igazad van — helyeselt csüggedten — hiszen úgy sincs egy pillanatnyi szabad időm sem. Kár pedig! Nagyszerű lenne, ha együtt dolgozhatnánk. Néhány hét múlva megint dolgom akadt a hivatalában. Lábujjhegyen vonultam el ajtaja előtt, nehogy észrevegye, hogy itt vagyok. Dolgom végeztével éppen el akarók illani, amikor boldogságtól sugározva elém toppan a liftből. — Csak hogy itt vagy — örvendezik — nekünk kettőnknek életbevágó kérdésekről kell még vitatkoznunk, tudod-e? Gyere be néhány nap múlva és elintézzük az egészet, jó? — Nem — mondtam — nem jó! Nem jövök be, mert nincs időm. — Kár — nézett rám bánatosan — pedig úgy szerettem volna beszélni veled. DUBA GYULA soranyag, tanács egymást váltogatják. Ügyes, mulatságos játékok leírását is megtaláljuk a füzetben, hogy a jó munkát végző fiataloknak változatos szórakozásban legyen részük. Ugyanazt a tartalmas, nevelő hatású műsort találjuk a „Pionír-esztrádmúsorban" is, mely figyelembe, veszi a kis pionírok érdeklődési körét. Segít határozott, igazságos jellemű kialakulásukban. Neveli, formálja a jövő embereit: „...óhajtott örömök lépjenek gondok nyomába, s gyűlölség helyett szeresse ember az embert" —, mondja Ján Piláŕ, a „Pionírok fogadalmá"-ban. A jó kultúrmunka, a tartalmas esztrádműsorok, amelyekhez ezek a füzetek jó anyagot adnak, fűzik legjobban össze fiataljainkat. Ezért örömmel üdvözöljük a színvonalasan megszerkesztett két új füzet megjelenését. M. I. Husz Jánosról, a szociális mozgalom nagy vezéréről, XV. századbeli ténykedéséről sokan tudnak. Mert •nagy ember volt. Kora lángelméje, legmesszebbre látója. Ha a nevét említjük, mint valami látomás jelennek meg előttünk a támadó husziták és az ország, mint egy nagy forrongó katlan. A történelem lapozgatása közben Húsznál és rendkívül bonyolult, ellentmondásos koránál megáll a kéz és mélyen elgondolkozik az ember a cseh nép tettén, dicső forradalmán. És kínozza, gyötri a vágy: látni, megismerni a zseniális férfi fellépését, Prága népét, amely őt vezérének fogadta és tanítását magáévá tette. A prágai filmgyártó-vállalat dolgozói száz és százezer ember vágyát elégítették ki, amikor Husz Jánosról és a nevét viselő mozgalomról filmtrilógiát készítettek. A trilógia első része sűrítve villantja elénk néhány év történetét. A film nagyszerű képei az ősi Prága legszegényebb néprétegének szörnyű robotjával, embertelen urak," papok megmutatásával érzékeltetik azt a mély és áthidalhatatlan szakadékot, amely a züllésbe, romlottsága sülylyedő egyházi hierarchiát a pórnéptől elválasztja. A nagy egyházi birtokoknak, német b anya tulajdonosoknak se szeri se száma az országban. Egyik oldalon a javakban való tobzódás, a másikon viszont csak kenyérmorzsa, vagy még az se —< ilyen képet fest a film a társadalomról. És a rothadtság, a mindenféle elnyomás őre, helyeslője az egyház. Ráveszi a népet a tűrésre, a mérhetetlen szenvedések viselésére és ahelyett, hogy adna, juttatna valamit a nincstelenek, mohó pénzéhségtől fűtve megfosztja őket kenyérkereső munkaeszközeiktől, legszükségesebb javaiktól. Nem csoda hát, ha a nép a katolikus egyházban és a robotosok véreverejtékén gazdagodó németségben látja fő ellenségét. Husz János fellép az egyházi hatalmasságok ellen és a betlehemi-kápolnában gyakran beszél a papok kapzsiságáról merészen ostorozza az indulgencia-űzérkedést és odáig megy, hogy az egyházi birtokok elkobzását követeli. Megtámadja a pápát, antikrisztusnak nevezi, csalhatatlanság*! pedig istenkáromlásnak. Természetesen a nép megértette ostorozásait, gúnyosan sustorgó megjegyzéseit, bibliából vett intő példázatait, mert az ő nyelvén szólt hozzá. A film kivételes művészi erővel láttat, gondolkodtat. Husz János tanítványainak egy-egy arcrándulásán, homlok- és szájráncainak összefutásán, komor nézésén, mélázó pillantásán mutatja meg, hogyan érnek, erjednek súlyos mondatai az egyszerű emberek szívében. 1 A nép áhítatosan figyeli szavát, helyesli tanítását, elfogadja merész útmutatását. Fiatalok, öregek egyaránt lelkesednek, rajonganak érte. Persze, az urak nem tűrik tétlenül a népet felvilágosító Husz gyújtó beszédeit. Harcot hirdetnek ellene. Három derék követőjét tömlöcbe vetik. Az egyiket kedvesétől, hűséges élettársától választják el. Husz János menteni akarja a fiatalokat, de hasztalan az igyekezete, mert a főpapok arcátlanul becsapják, és a három fiatalt a nép szemeláttára lefejezik. A film ezen a ponton éri el drámai feszültségének csúcspontját. Husz János által magasbalendül a véres kendő, amely borzongat, megrendít. Hosszú magyarázó szövegek helyett a képek beszélnek szemléltetően, érthetően. A képek mondják ©1, hogy bár az ügy vérrel pecsételődött meg, de a harcnak nincs vége. A mester további küzdelemre hívja a népet, meghirdetvén: egy jottányit sem engedni az igazságból. Jobb életfeltétel, a javakban való arányosabb részesedés, és az édes anyanyelv használata kell a népnek 1 A film kockáin aztán egész sor döntő esemény pereg le. Husz Jánost IV. Vencel cseh király elé idézik. A főpapok aljasabbnál aljasabb eszközöket használnak fel tőrbecsalására. A király egy ideig támogatja Huszt, mert jól tudja, hogy az egyház vagyonának hatalmas növekedése elégedetlenséget szül a nemesek körében. De csak addig marad a huszi tételek helyeslője, míg nem látja veszélyeztetve uralmát, királyi koronáját. Mikor Husz veszélyessé kezd válni, beleegyezik eltávolításába. Husz ezután az országot járja, tanait, nézeteit hirdetve. És mire követek érkeznek hozzá, hogy vegyen részt a konstanzi zsinaton — Zsigmond római császár vállalta, hogy semmi bántódás nem éri — már érti, s támogatja az ország. A zsinatra azonban nem úgy várják a főpapok, mint vitázó felet, mint az egyház nagy reformátorát, vagy mint a mozgalom vezetőjét, hanem mint egy közönséges eretneket. Ügy is beszélnek vele. S mert a zsinaton is kitart álláspontja mellett (minek a hatalmas vagyon az egyháznak, minek az óriási vagyonkülönbség ember és ember között?) Zsigmond király megtorpan és visszavonja szavát. Nem segíthet Húszon a prágai nemesek írásbeli kérelme sem. Megégetik. Ennyi a film vázlatos tartalma. Mondanivalója azonban több ennél/ Bemutatja az osztályokat, ellentmondásaikat, az egyházi méltóságok közti óriási különbségeket és a kort a magi. valóságában. Z. Štépánek a mestert nem holmi önfejű, makacs fanatikusnak mutatta be a vele vitázó és őt megtorpantam igyekvő papokkal szemben, hanem az igazságért máglyahalált vállaló, erösakaratú jellemnek. Štépánek nem kapott könnyű feladatot. Alakításában Husz fejlődése egyenes, határozottan felfelé ívelő. A sokoldalú színészi teljesítményhez szükséges konfliktusok, ellentmondások hiár.yozr.sk Husz János jelleméből. Hiszen főilépésétől egészen az elégetéséig töretlen az útja. Štépánek a legmagasabb művészi színvonalon oldotta meg feladatait. Csak nagy, kivételes tehetség lehet annyira meggyőző, annyira lebilincselő. Magatartásában, mozgásában nem éreztünk erőltetettséget, Hússzá vált, annak hittük őt. Pedig nem minden jelenete filmszerű, különösen ott, ahol mint prédikátor áll a nép előtt. De mert minden szavának, mondatának súlya volt, a szószéken is a nagy cél érdekében cselekvésre buzdító papot láttuk meg benne. Štepáiiek Huszjában az elvét tisztelő és még máglyán elégetése utolsó perceiben is elvét hirtlatő nagy j^ilemet ismertünk meg. A szobrászt és kedvesét aiakító I. Mixának é? M. Tomaíovának játéka azért volt megindítóan szép, mert mind a ketten átélték szerepüket és tökéletes művészetük, tudásuk révén kiváló teljesítményt nyújtottak. M. Tomašová szerepe nem ért véget a ierj lefejezésével. A magáramaradt aszszonykának meg kell éreznie, hogy nincs egyedül. Mellette a nép és vezére, Husz. Ezt a lelkifolyamatot, amely a pillanatnyi magáramaradottságból a néphez, a 'nagy közösséghez vezet — éli át mélyen és alakítja felejthetetlenül szépen. Még K. Höger, J. Pivec, L. Pešek és G. Hilmar emberábrázoló ereje teszi széppé, hitelessé és igazzá a filmet. Sokan elmondták már, hogy a film elsődleges feladata a láttatás. Nos, O. Hanuš végig ehhez az állásponthoz tartotta magát. A filmszerútlennek tűnő hosszabb szövegek esetében Husz János szavainak a hatását mindig a tömegen, az arcokon mértük le. Történelmi tárgyú filmnél tán a rendező munkája a legnehezebb. Nem elég az egyén kiemelése, meg kell találni az összhangot, az egymásrautaltság fonalát egyén és tömeg között. Tehát az egyén mellett a tömeynek is fontos szerepe van. O. Vávra rendező munkája kitűnő a tömeg mozgatásában, szerepeltetésében. A film tömegjeleneteiben nagyszerű elgondolások egész sorát fedeztük fel. Nem lehet elég dicsérő jelzőt találni azokra, akik ezen a nagy filmen dolgoztak. A derék színészkollektíva számára talán az a legkedvesebb elismerés, hogy felszabadulásunk tizedik évfordulóján az egyik legjobb történeti tárgyú, a cseh nép legszebb hagyományaiból merítő filmmel ajándékozták meg dolgozóinkat. A legjobb filmmel azért, mert történetében Hiteles, mondanivalójában tanulságosan igaz és megmutató, figyelmet lekötő erejében pedig páratlan. MÄCS JÖZSEF Qje£zlin&fL ktLL odeiL ÜJ MŰSORFÜZETEK