Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-13 / 115. szám, péntek

4 U J %w 1955. május 13. Viliam Širokýnak, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnökének Tisztelt elvtársak! Nem egészen hat hónappal az európai országoknak Európa békéjéről i és biztonságáról tárgyaló jelentős moszkvai értekezlete után, amelynek fontos küldetése volt az Európa népeinek békéjéért és biztonságaért folyó harcban, ugyanazon országok képviselői második értekezletükre ülnek össze Varsóban. Ennek az értekezletnek valóban történelmi küldetése van: a párizsi egyezmények ratifikálása következtében kialakult európai helyzet alapján a moszkvai deklarációval összhangban konkrét intézkedéseket kell megvalósítani országaink biztonságé érdekében, meg kell teremtenie a háború elleni további fokozott harc és Európa, valamint az egész világ békéjének győzelméért vívott harc szilárd és megbízható alapját. A csehszlovák küldöttség teljes mértékben egyetért a nemzetközi helyzet részletes elemzésével, amelyet Bulganyin elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke előadott. Lelkesen fogadja különösen a szovjet kormány javaslatát a fegyverkezés csökkentése, az atomháború betiltása és az új háború fenyegetésének kiküszöbölése kérdésében. A Szovjetunió kormányának eme új, valóban nagyvonalú kezdeményezése megmutatja minden népnek az egész nemzetközi helyzet jelentős javításához, a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, a világ minden állama érdekét érintő legfontosabb kérdések megoldásához vezető utat. A csehszlovák kormány minden erejével támogatja a Szovjetunió e Déketörekvését és a szovjet javas'st elfogadását és megvalósítását. A Csehszlovák Köztársaság kormányküldöttsége közvetlenül hazájának a dicső szovjet hadsereg által történt felszabadítása 10. évfordulójának ünnepségeiről érkezett a varsói értcKezletre. Ez a je'-mtős évforduló népünk ragy hazafias egysegének hatalmas manifesztációjává, azon elszántságának és rendítnetetlen akaratának kifejezőjévé vált, hogy hazájában befejezi a szocializmus építését és a többi békeszerető országok oldalán biztosítja országának és az összes európai népeknek biztonságát és békéjét. A csehszlovák kormány küldöttsége népünk eme akaratát teljesíti, amikor eljött Varsóba, hogy a barati országokkal együtt megtárgyalja azokat a feladatokat, amelyeket a békeszerető országok elé a háborús párizsi egyezmények ratifikálása következtében kialakult új európai helyzet állít. Nem egészen fél évvel ezelőtt országaink képviselői összegyűltek az ősrégi Moszkvaban, hogy részletesen értékeljék a helyzetet, amely a nyugateurópai államok, egy csoportja által megkötött párizsi egyezmények következtében jött létre Euiópában. A moszkvai értekezleten kormányaink . arra az egyöntetű következtetésre jutottak, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása, magában foglalva Nyugat-Németország újrafelfegyverzését és az újrafelfegyverzett Nyugat-Németország bevonását egy agresszív tömbbe, a béke megőrzése ellen irányuló, új európai háborút előkészítő beszéde a varsói értekezleten aktus lesz, mely a békeszerető európai államok, különösen a Németországgal szomszédos államok nemzeti biztonságát fenyegeti. A moszkvai értekezleten részt vett államok kijelentették, hogy ilyen esetben Európa békéjének megőrzése és saját biztonsaguk oiztosítása érdekében el vannak szánva a szükséges irtézkedések megtételére A történeVmben kevés a példa olyan durva, a nemzetközi érintkezések minden elfogadott előírását semmibe sem vevő nyomásra, mint amüyet az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormánytényezői gyakoroltak egyes nyugateurópái országok parlamentjeire, hogy a párizsi egyezmények ratifikálására kényszerítsék őket. Minden ígéret és fenyegetés ellenére sem sikerült azonban elérniök azt, hogy a brit és a francia parlamentben legalább a képviselők fele szavazza meg a párizsi egyezmények ratifikálását. Az egész világ előtt ismeretes, hogy a nyugateurópai országok népeinek túlnyomó része elutasítja a párizsi egyezményeket. Különleges jelentőséggel bír az a lény, hogy országa újrafelfegyverzése és támadó tömbökbe való bevonása ellen foglalt állást a nyugat-német lakosság túlnyomó része is, amelytől pedig az amerikai imperialisták lelkes beleegyezést reméltek a Wehrmacht felújításába és a reváns-háború terveibe, örökre kitörölhetetlen és letagadhatatlan marad az a tény, hogy a párizsi egyezményeket Nyugat-Európa államai kizárólag a kíméletlen külső nyomásra, a nemzetközi jog elveinek durva megsértésével, a népek óhajával és akaratával éles ellentétben ratifikálták. Nem csoda, hogy ilyen „jóváhagyást" Nyugat-Európa népei nem tarthatnak és nem tartanak kötelezőnek és jogérvényesnek. Az érdekelt nyugati államok kormányai e tényeket semmibe véve mégis megkezdik a párizsi egyezmények konkrét megvalósítását. A párizsi egyezmények ratifikálása nyomán Így új helyzet alakul ki Európában s bebizonyosodik a moszkvai deklaráció teljesen helyes következtetése. Ha eddig Nyugat-Németország felfegyverzése titokban történt, most a nyugatnémet militarizmus felújítása, az új Wehrmacht felújítása a nyugat-németországi militaristák leplezetlen örömére egyenesen Nyugat-Németország „szerződéses kötelességévé" válik. Adenauer kormánya teljes ütemben végzi az újrafelfegyverzés előkészületeit, s közben azt folytatja, amit a fegyveres erők építésében az elmúlt években tett. Nyugat-Németországban már állnak a toborzó irodák, hogy új katonákat toborozzanak. Előkészítették a sorozás és a katonai szolgálat törvényeit, valamint azt a törvényt, mely a földek kisajátításáról szó! a katonai hivatalok számára. Jóváhagyásra vár a katonai büntetőtörvénykönyv. Tervbe vették, hogy megerősítik a határőrség egységeit és az úgynevezett „készenléti rendőrséget", emellett ismeretes, hogy mindkét említett tagozatnak nem rendőri, hanem katonai jellege van, amelyek helyettesítették eddig a bonni kormány hivatalosan nem engedélyezett hadseregét. A hitleri tábornokok az új Wehrmacht vezető funkcióinak átvételére készülnek. Ezen előkészületek mögött áll a nyugatnémet nehéz hadiipar fegyvertartaléka, amelyet az amerikai tőke bőkezű segítségével kibővítettek, korszerűsítettek s amely katonai megrendelésekre vár. Nem csinálnak titkot abból, hogy az új Wehrmachtot felszerelik az emberiség tömeges kiirtásának összes fegyverével. Ha eddig a nyugat-németországi militaristák katonai kapcsolatai amerikai és angol védnökeikkel, hogy úgy mondjuk, „véka alatt rejtőztek", Nyugat-Németországnak ma nyíltan az a szerep jut, hogy az agresszív Északatlanti Tömbnek és európai hasonmásának, az úgynevezett Nyugateurópai Oniónak támadó magva, a készülőben levő agresszió fő ütőereje legyen. A nyugateurópai államok kormányai és parlamentjei, amelyeket néhány évvel ezelőtt még a hitleri fasizmus pusztított, beleegyeztek a német militarizmus felújításába, és katonai egyezményt kötöttek velük, amellyel hadseregüket arra ítélték, hogy az új Wehrmacht agresszív erői tartalékává és segítőtársává váljék. Ang'ia és Franciaország biztonságuk szuverén érdekeire való tekintet nélkül eljárásukkal érvénytelenné tették a Szovjetunióval kötött szövetségi szerződéseiket és tevékenyen segítik felfegyverezni népük legádázabb ellenségét, a német militaristákat. Már most, mielőtt még az új Wehrmacht állig felfegyverzett hadosztályai létrejönnek, füstként oszlik szét a nyugateurópai államférfiak minden biztosítéka, valamint a német militarizmus elleni úgynevezett kezesseg is. Nyugaton nyíltan beszélik, hogy a Nyugateurópai Unió szervei nem fogják ellenőrizni a fegyverkezést, azaz nem fogják ellenőrizni, hogy egyes államok nem lépték-e túl a megegyezés kereteit, ellenkezőleg, irányítani és mindenképpen ösztönözni fogják az országokat a fegyverkezésre. Nem véletlenség, hogy az utóbbi napokban egyre szaporodnak az angol és francia sajtóban a Wehrmachtra támaszkodó nyugatnémet militaristák új agresszív kedvtelései veszélyétől komolyan óvó hangok. Hogy ezek az aggodalmak teljesen jogosultak, bizonyítja az a tény, hogy Nyugat-Németországban mind kirívóbban, mind gőgösebben hallatszanak a revansista hangok. Nyilvánosan hirdetik hódító terveiket és a szomszéd nemzetekkel szembeni gyűlöletüket propagálják. Nyugat-Németország militarizmusának felújításával és Nyugat-Németországnak agresszív tömbökbe való bekapcsoláséval Európában a feszültség általános fokozásának komoly tényezője, a népek békéje, biztonsága és szabadsága veszélyeztetésének komoly tényezője nő fel. Fokozódik az Amerikai Egyesült Államok szerveinek ellenünk irányuló ellenséges tevékenysége Ez a fejlődés a támadó jellegű „eröpolitikának" eredménye, amelyet az USA uralkodó körei folytatnak, hogy Nyugat-Németországot egy európai háború tűzfészkévé tegyék. A csehszlovák nép ismét nagyon kézzelfoghatóan bizonyosodott meg ezekről a tényekről már a ratifikálás folyamán. Ahogy az. agresszív körök kilátásai nőttek, Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének megvalósításában, ezzel párhuzamosan nőtt, fokozódott és mind provokatívabb jelleget öltött az USA szerveinek országunk ellen irányuló ellenséges tevékenysége. Az Amerikai Egyesült Államok bőrvíti katonai támaszpontjait Nyugat-Németország területén, köztarsaságunk határai közelében. Mind több felforgatót, kártevőt és kémet küldtek át határainkon. A nyugatnémetországi amerikai megszálló erők fokozottabb mértékben támogatták a revansista erőket és az országunk elleni durva uszításokat. Az USA számos hivatalos képviselője — ahogy ez beszédeikből és hivatalos okirataikból kitűnik — teljes mértékben magáévá teszi a Csehszlovákia szétzúzására és ismételt leigázására irányuló hitleri harcot. Az USA felelős tényezői leplezetlenül hangoztatják, (hogy nem akarnak megbékülni azzal a ténnyel,' hogy Csehszlovákia népe új népi demokratikus rendet épített, hogy a szocializmus táborának szilárd része; nyíltan elismerik, hogy éppen az újrafelfegyverzett Nyugat-Németországban látják azt az alapot, amelyből kiindulva ismét leigázzák, ismét az imperialista járomba döntsék Csehszlovákiát. Az a rövid idő, amely elválaszt bennünket a múlt év októberétől, amikor aláírták a párizsi egyezményeket, teljesen elég volt ahhoz, hogy népeink előtt bebizonyosodjék, hogy a párizsi egyezmények hazánk és a többi békeszerető országok békéje, biztonsága és függetlensége ellen irányulnakCsaknem teljes öt évig tartott a háborúra vágyó Köröknek, míg a legkülönfélébb mesterkedésekkel „törvényes" ^lapot találtak Nyugat-Németország újrafelfegyverzésére, amit már 1950 őszén a három külügyminiszter new-yorki értekezletén hivatalosan elhatároztak. Már 1952 májusában aláírta néhány nyugati ország az úgynevezett európai védelmi közösségről szóló egyezményt, amely célul tűzte ki a német militarizmus felújítását és nyugati agresszív tömbbe való bevonását. Mindenki ismeri ezen egyezmény sorsát. Ha az agresszív körök csak most valósítják meg tervüket és kizárólag durva nyomás útján, a népek akaratának megerőszakolásával, ez csak azért történik így, mert háborús politikájuk állandóan s mind nagyobb mértékben s/emben találja magát a nemzetek szüntelenül növekvő ellenállásával, mert a legélesebb elietétben van életérdekeikkel és történelmi tapasztalataikkal. A népek ellenzésére talál, mert szöges ellentétben áll a nemzetek alapvető érinthetetlen jogaival hazájuk szabadságára, önállóságára és függetlenségére, mert világuralmi, hódító célokat, más országok leigázásának célját, a nemzetközi feszültség kiélezését és az agresszió céljait követi. De nemcsak ez. Az agressziós körök politikája éles, leküzdhetetlen ellentéteket támaszt még saját partnereik körében is, mert ezek mindegyikét saját, kölcsönösen összeegyeztethetetlen érdekei hajtják. Az agresszív körök nem tanu'tak az ogész eddigi fejlődésből. Ellenkezőleg, továbbra is meg akarják állítani a történelem kerekét. Ebben a helyzetben nincs más hátra, minthogy a békeszerető országok Európa békéjének és biztonságának érdekében a nemzetközi fejlődés reálisabb tekintetbevételére vezessék őket. A Csehszlovák Köztársaság kormánya rendület'.enül folytatva a nemzetközi feszültség enyhítésének politikáját. a nemzetközi kérdések tárgyalás útján va'ó megoldásának politikáját, úgy véli, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása következtében nemcsak helyes, hanem magasabb érdekeket tekintve, szükséges is, hogy levonjuk ezen új helyzetből a moszkvai értekezlet által előrelátott következetéseket és azonnal megtegyünk minden szükséges határozott- intézkedést r.é' peink érdekeinek védelmére, biztonságunk védelmére, Európa és a világ békéjének védelmére. A szocializmus országait a szabadság és a függetlenség nagy eszméi kötik össze K izöo feleletünk gyors és szilérd. 1954. december 2-án aláírtuk Moszkvában a deklarációt, amely tolmácsolta a párizsi egyezményekkel szemben e'foyialt egyöntetű álláspontunkat. És már ma, néhány nappal a párizsi egyezmények ratifikációs okmányainak letétbehelyezése után összejövünk, hogy megtegyük a szükséges intézkedéseket. Azért lehetséges ez, mert céljaink teljes összhangban varnak minden nép érdekeivel, Európa biztonságának és békéjének érdekeivel. Egységben, szilárdan, ellentétek nélkül, minden mellékgondolat, eltérő érdek nélkül ülünk össze. Összekötnek bennünket a népek szabadságának, függetlenségének, egyenlőségének, a békés együttműködés és kölcsönös se-, gítség, mások jogai és érdekei következetes figyelembevevésének nagy eszméi, az összes országok közötti béke és együttműködés eszméi. Ezért vagyunk ilyen egységesek és erősek, ezért legyőzhetetlen országaink egyesült ereje. Elvtársak! Összejöttünk, hogy megtárgyaljuk á nyolc állam barátságáról, együttműködéséről, kölcsönös segélynyújtásáról és közös katonai vezetésről szóló egyezmény megkötését. A Csehszlovák Köztársaság kormánya már az előző tárgyalásokon is kifejezte azt a meggyőződését, hogy ezek az intézkedések a békeszerető európai országok helyes és hathatós feleletei lesznek a nemzeti biztonságunk ellen Irányuló fenyegetésekre, amelyeket a párizsi egyezmények ratifikálása és megvalósítása fog jelenteni, és megfelelően kezeskednek az egyezmény részvevőinek biztonságáról. A Csehszlovák Köztársaság szempontjából, tekintettel földrajzi helyzetére, mint Németország szomszédjára, a szerződéses szövetségi kötelezettségek kérdése mindig életfontosságú volt'. A München előtti köztársaság kormányai is a szerződések egész sorát kötötték meg, amelyeknek biztosítaniok kellett volna a csehszlovák határok biztonságát. Azonban az egyes nyugati államokkal megkötött egyezmények és paktumok a valóságban nem biztosíthatták Csehszlovákia szabadságát és függetlenségét. A versaillesi rendszer, amelynek az első világháború után Csehszlovákia is részese volt, önmagában hordta elkerülhetetlen felbomlásának csíráit, az új háború csíráit. Csehszlovákia a papíron szövetségese, a valóságban pedig Franciaország csatlósa volt, amely uralkodó osztályára különleges feladatot bízott közép- és kelet-európai hatalmi pozócióinak kiépítésében. A burzsoá Csehszlovákja a nemzetközi imperializmus szovjetellenes fondorlatainak készséges eszköze volt. A München előtti köztársaság egész szerződéses rendszere kártyavár volt, amely az első komoly pillanatban öszszedőlt. A fasizmus felbomlasztotta a „Kis-Entente"-ot, a nyugati „szövetségesek" pedig nyíltan elárulták a müncheni összeesküvéssel. A háború előtti Csehszlovák Köztársaságnak csak az 1935-ben a Szovjetunióval megkötött szövetségi szerződés nyújtott kezességet biztonságára. Az akkori csehszlovák kormány állásfoglalása a Szovjetunióval kötött szövetségi szerződéssel szemben azonban távol állt az őszinteségtől, ahogy ezt egyébként a további fejlődés is bebizonyította. Az 1938. év sorsdöntő őszi napjaiban a Szovjetunió készen állt, hogy segítséget nyújt Csehszlovákiának az agreszszorok elleni védekezésben s emellett még az 1935-ben vállalt kötelezettségeken túlmenően is hajlandó volt a támogatásra. Az akkori csehszlovák uralkodó osztály azonban inkább feláldozta Csehszlovákia szabadságát és függetlenségét ahelyett, hogy — az egész csehszlovák népnek azon egyöntetű akaratára támaszkodott volna, hogy fegyverrel a kezében megvédi hazájá" s felhasználja a felkínált szovjet segítséget. Az új népi demokratikus Csehszlovákia szövetségi szerződései egészen más jellegűek, mint a háború előtt a burzsoá köztársaság és más kapitalista államok között kötött egyezmények. Azokról a 'szerződésekről van szó, amelyekért mindkét részről a nép kormánya kezeskedik r's amelyek mögött az egész nép áll. Még a második világháború alatt, 1943 decemberében Moszkvában új barátsági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködés} szerződést kötött a Szovjetunió kormánya és a Csehszlovák Köztársaság kormánya, olyan egyezményt, amellyel — feledhetetlen Klement Gottwaldunk szavai szerint — „nemzetünk és államunk hajója biztos révbe jutott'. Ez a szerződés a csehszlovák külpolitika alapja. Ehhez a háború után az egyezmények további sora járult, amelyek szilárdan kötik országunkat a népi demokráciák baráti országaihoz. Csehszlovákia az 1947—1949. években barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést kötött Lengyelországgal, Bulgáriával, Romániával és Magyarországgal, amelyek alapján mély gyökereket vertek azok a szilárd baráti és szövetségi kapcsolatok, amelyek ezen országok közt a szovjet hadsereg által való felszabadításuk után kialakultak. Ugyanúgy, mint a Szovjetunióval 1943-ban megkötött barátsági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződésünk, ezek a szerződések is meghatározták a kölcsönös segély-* nyújtás kötelezettségeit a felújított német militarizmus és bármilyen jövendőbeli szövetségese fenyegetéseivel szemben, amelyek az egyezményt aláírt felek elleni agresszióban vele szövetkeznének. Mindezek a szerződések népünknek és népi demokratikus államunknak nemcsak biztosítékot nyújtanak a szabadság és a függetlenség védelmében és jelentősen megszilárdították nemzetközi helyzetét, hanem egyben megteremtették a kölcsönös együttműködés további fejlődésének széles és megbízható alapját, mégpedig nemcsak politikai, hanem gazdasági és kulturális téren is. Ez az együttműködés jelentős mértékben segít hazánkban a szocializmus építéséber.. Kétoldalú szerződéseink egyben elsőrendű jelentőségű hozzájárulást jelentenek a háború utáni termelés békés fejlődésének biztosításához és nagyon hatékony eszközeivé váltak a résztvevő államok az új európai háború előkészületei elleni és a béke megszilárdításáért, megőrzéséért vívott harcának. (Folytatás az 5. oldalon.)