Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-13 / 115. szám, péntek

III SZO 1955. május T3. N. A. Bulganyin nyilatkozata az európai államok varsói értekezletén Európa békéjének és biztonságának biztosításáról (Folytatás az 1. oldalról.) i nökei értekezletének összehívásét a Franciaország, és Nagy-Britannia kor- külügyminiszterek részvételével. A mányainak jegyzékét. A jegyzék ja- szovjet kormány figyelmesen tanulmávasolja a négy hatalom miniszterei- | nyozza ezt a jegyzél*et. Le kell számolni a hidegháborúval A Szovjetunió kománya következetesen igyekszik megszilárdítani a békét, csökkenteni a nemzetközi feszültséget. Továbbra is megtesz minden intézkedést, hogy megegyezést érjen el az atomfegyverek betiltása, a fegyverzet és a fegyveres erők korlátozása, az új háború veszélyének elhárítása kérdésében. A sajtó ma közölte a szovjet kormány e kérdésekkel kapcsolatos új javaslatait. A Szovjetunió új jí^aslatai, amelyekit megtárgyalás céljából az Egyesült Nemzetek közgyükének előterjesztettek, nagyjelentöségüek és nagy hozzájárulást jelentenek a béke ügyéhez. Ezek a javaslatok a nemzetközi -feszültség csökkentésére irányulnak és az államok közti nélkülözhetetlen b zalom és kölcsönös megértés feltétjeit teremtik meg. A Szovjetunió által javasolt nyilatkozatban szó van arról, hogy a népek, amelyek nemrég élték át a súlyos emberáldozatokat és hatalmas anyagi károkat okozó második világháborút azelőtt soha riem ismert békevágyról tesznek tanúságot. A népeknek békére irányuló mély igyekezete már hozott eredményeket, de ennek ellenére a világ egyes részein a helyzet nemhogy javulna, hanem ellenkezőleg bonyolultabb és növekszik az államok közti bizalmatlanság „Az államok közti kapcsolatokban nincs meg a szükséges bizalom. Ez az európai és ázsiai megoldatlan kérdések rendezésének fő gátló oka." — mondja a nyilatkozat. „Ez különösen a nagyhatalmak közti kölcsönös kapcsolatokra érvényes, amf lyek a fő felelősséget viselik a világbéke megőrzéséért és a nemzetek biztonságáért." A nagyhatalmak közti kapcsolatokban megnyilvánuló bizalmatlanság arra vezetett, hogy a második világháború befejezése után felmerült az új háború veszélye, amelynek még komolyabb következményei lennének. Mind szélesebbméretü a lázas fegyverkezés, állandóan tökéletesítik a hadsereget, a haditengerészetet és a légierőt. A tudomány és technika legn?,gyobb vívmányait az emberirtás legpusztítóbb eszközeinek gyártására fordítják. A lázas fegyverkezés különösen nagyméretű lett az olyan veszélyes fegyvernemek terén, mint az atom- és hidrogénfegyver. Idegen területen számos külföldi haditámaszpontot építenek, ami jogos visszatetszést szül azokban az államokban, amelyeket ezek a támaszpontok fenyegetnek. E haditámaszpontok létesítése mindinkább veszélyezteti azoknak az államoknak biztonságát is, amelyek területén épülnek. A vi' g már sok éve az ún. „hidegháború" állapotában van. Az államok katonai előkészületei mind súlyosabb teherként nehezednek a népek vállaira. Sok államban nyíltan propagálják az úi háborút, a sajtóban, a rádióban, a nyilvános beszédekben mind gyakoribb a háborús uszítás, az atomháborúra való felhívás. Megzavarták a sok állam között évek során kialakult hagyományos gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat. Nem kell bizonyíték arra, hogy az így keletkezett nemzetközi kapcsolatokat teljesen természetellenesnek minősítsük. A nemzetközi feszültség enyhítése, a nemzetközi kapcsolatokban nélkülözhetetlen elemi bizalom kialakítása, az új háború veszélyének elhárítása és a népek békés, nyugodt életfeltételeinek megteremtése érdekében radikális intézked

f

iseKre van szükség. Hogyan érjük ezt el? Elsősorban le kell számolni a „hidegháborúval". A Szovjetunió úgy véli, hogy a közgyűlésnek valamennyi államnak javasolnia kell, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket azon határozatának szigorú teljesítésére, amely elítéli az új háború propagálásának bármiféle formáját, továbbá intézkedjenek minden háborús felhívásnak, a népek közti gyűlölet sajtóban, rádióban, filmen, nyilvános beszédekben való szításának beszüntetésére. Ha, valamely állam nem tartja bo ezt a javaslatot, ez •emzetközi kötelességei és az Egyesült Nemzetek Szervezete iránti köti, lezettségei megszegésének minősül. A szovjet kormány úgy véli, hogy a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, az államok közti nélkülözhetetlen bizalom megteremtéséhez hozzájárulást jelentene, ha a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország haladéktalanul kivonnák Németország területéről megszálló csapataikat, kivéve a Németország területén ideiglenesen, a teljes kivonulásról szólt szerződés megkötéséig meghagyott, szigorúan korlátozott számú katonai alakulatokat. A Szovjetunió véleménye szerint szükséges, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjait képező államok megegyezzenek az ide ^en őrületen levő ku.foldi katonai támaszpontok felszámolásiról A Távol-Kelet egyes helyein levő jelenlegi feszült helyzet magában rejť' az új háború veszélyét és komoyan fenyeget a világ békéjét. Az érdekelt államoknak a szuverenitás és a területi épség elveinek alapján rendeznuik kell a Távol-Kelet megoldatlan kérdését. A Szovjetunió úgy véli, hogy az ň 'amoknak gazdasági kapcsolataikból ki kell küszöbölniük minden megkülönböztetést, ameli útjában áll, elsősorban a kereskedelem szakaszán a széleskörű, államok közti gazdasági eg. üttműkőoés fejlesztésének és hogy erősíteniük kell a nemzetközi kultúrkapcsoUi tokát Ezckr.ek az intézkedéseknek megvalósítása hozzájárul az államok közti bizalom megteremtéséhez, ami a le• C'iyve: zes kérdése gyakorlati megoldásának fő feltétele. Az államok közti kellő bizalom kialakítása nélkül a lefegyverzés kérdése megoldatlan marad. Határozottan azon igyekszünk, hogy a lefegyverzés kérdése ne maradj n megoldatlan, hanem reális alapon olaoujuK meg. A Szovjetunió új javaslatai a lefegyverzés kérdéséről Ezért a Szovjetunió javasolja, hogy a közgyűlés a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló felsorolt követelmények megvalósítása mellett, bízza meg az ENSZ lefegyverzési bizottságát, hogy dolgozza ki és terjessze t>° a biztonsági tanács elé jóváhagyás végett „a fegyverzet korlátozásáról és az atefm-, hidrogén- és másfajtájú tömegpusztító fegyverek betiltásáról szóló nemzetközi egyezmény" javaslatát. A Szovjetunió javaslatai meghatározzák, hogy a fegyverkezés korlátozását és az atomfegyverek betiltását két év alatt két egyéves időszakban kell megvalósítani. Az első időszakban, amely az 1956. év végéig tart, a következő intézkedéseket kell megvalósítani: Az egyezményben részvevő államok első lépése az a kötelezettség less, hogy fegyveres erőiket és fegyverzetüket nem emelik a fegyveres erők 1054. december 31-i száma és fegyverzeti színvonala fölé. A katonai szükségletekkel kapcsolatos kiadásaik is korlátozódnak azon kiadások színvonalára, amelyeket e célokra az 1954. év folyamán fordítottak. A Szovjetunió javaslatai meghatározzák azt a szinyonalat is, amelyre az államok fegyveres erőinek létszámát csökkenteni keli. Az USA, a Szovjetunió, Kína, Nagy-Britannia és Franciaország fegyveres erői nem haladhatják meg a következő létszámot: USA 1—1500 000 ember; Szovjetunió 1—1 500 000 ember; Kína 1—1500 000 ember; Nagy-Britannia 550 000 ember; Franciaország 650 000 ember. Az államok nem rendelkezhetnek oiyan létszámú fegyveres erőkkel, amelyek veszélyeztethetnék a nemzetek közötti békét A Szovjetunió azt javasolja, hogy ennek az öt hatalomnak fegyveres erói és fegyverzete a fent felsorolt létszámra csökkenjen két egyforma részlettel: 50 százalék az 1956. év folyamán és a fennmaradó 50 százalék az 1957. évben. Egyúttal csökkennek ezen államok katonai szükségletekre való kiadásai. A szovjet javaslatok meghatározzak, hbgy a fegyverzet teljes mértékű általános korlátozására és a többi államok fegyverzetének korlátozására, valamint fegyveres erőik létszámcsökkentése terjedelmének meghatározására legkésőbb az 1956. év első feléig világértekezletet kell összehívni. A fegyveres erők e konferenciától a többi államok részére megszabott létszáménak lényegesen alacsonyabbnak kell lennie, mint a Biztonsági Tanács öt állandó tagja számára meghatározott létszámnak. A fegyverzet csökkentésére és az atomfegyverek betiltására vonatkozó program megvalósításának első feltételéül a szovjet javaslatok az atomés hidrogénfegyverekkel való kísérletei: beszüntetését tekintik. A szovjet javaslatokban továbbá arról van szó, hogy a fegyverkezés korlátozására és a fegyveres erők számának csökkentésére irányuló intézkedésével egyidejűleg az államok ünnepélyesen kötelezik magukat, hogy nem fogják használni a nukleáris fegyvereket és betiltottaknak tekintik őket. E szabálytól eltérő kivételek engedélyezhetők az agresszió elleni védekezésre, ha a biztonsági tanács így dönt. • A Szovjetunió új javaslatai megszabják, hogy azok az államok, amelyeknek szárazföldi, tengerészeti és légi katonai támaszpontjaik vannak más államok területén, kötelezik magukat arra, hogy e támaszpontok egy részét 1956. év folyamán felszámolják. A második időszakra, vagyis az 1957. évre a szovjet javaslatok ezeket az intézkedéseket viszik tervbe: Először is azonnal be kell szüntetni az atom- és hidrogénfegyverek gyártását; másodszor az USA-nak, a Szovjetuniónak, Kínának, Nagy-Britanniának és Franciaországnak csökkenteniük kell fegyveres erőik létszámát és csökkenteniük kell fegyverzetüket azzal a fennmaradó 60 százalékkal, ami a fegyverzet és fegyveres erők 1954. december 31. állapota és az egyezményben engedélyezett állapot közötti különbség. Mihelyt megvalósul a fegyveres erők létszámának és az általános típusú fegyverzetek csökkentése összterjedelnfének 75 százalékra való korlátozása, életbelép az atom- hidrogén- és másfajtájú tömegpusztító fegyverek használatának betiltása. E fegyvereknek az államok fegyverzetéből való kivonását és a fegyveres erők létszámának csökkentését, valamint a szokásos típusú fegyverzetnek az utolsó 25 százalékkal való korlátozását egyidejűleg kell megkezdeni, és 1957ben be kell fejezni. A szovjet javaslatok feladatává teszik minden államnak, hogy segítse elő széleskörű nemzetközi együttműködés megteremtését az atomenergia békés felhasználásának terén- Ezzel kapcsolatban rendkívüli figyelmet kell fordítani a gazdaságilag kevésbé fejlett országok részére nyújtandó segítségre. Végül a szovjet javaslatok megszabják, hogy a második időszakban befejeződnek a más államok területén lévő összes külföldi szárazföldi, tengerészeti és légi katonai támaszpontok felszámolására vonatkozó intézkedések. Az államok közötti bizalom - a lefegyverzés kérdése megoldásának előfeltétele Teljesen világos, hogy mindezen intézkedések megvalósítása elképzelhetetlen a reális és hathatós ellenőrzés rendszere nélkül. Ezért az ellenőrzés kérdése rendkívül fontos része az egyezménynek. Nem véletlen, hogy az ellenőrzés már csaknem 9 éve a vita központi kérdése az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerveiben és az a fő pont, amiben ellentétek állanak fenn. Véleményünk szerint ezek az ellentétek főleg az ellenőrzés kérdése nem reális értelmezésének következményei. A szovjet kormány szilárdan meg van győződve arról, hogy a lefegyverzés hathatós ellenőrzése lehetséges. De az ellenőrzés összes formái és fajtái, valamint az ellenőrző szervek jogai és funkciói is, amelyeket eddig különféle államok javasoltak, a mai viszonyok között megbízhatatlanok. A szovjet kormány beterjesztve az ellenőrzés új javaslatát, figyelembe veszi az államok közötti mostani kapcsolatokat. Ezeket a kapcsolatokat, amint már mondottuk, bizalmatlanság és gyanúsítás jellemzi. Az ilyen kapcsolatok nem engedik megvalósítani a hathatós ellenőrzést azon az alapon, amelyen eddig javasolták. Nehezen feltehető, hogy azok az államok, amelyek nem bíznak meg egymásban és feszült viszonyban élnek, valóban beengednék atomanyagot, valamint atom- és hidrogénfegyvereket gyártó katonai üzemeikbe és vállalataiba más országok ellenőreit. A tények azt mutatják, hogy az egyes országok kormányai akadályokat gördítenek a kulturális, mezőgazdasági és diákküldöttségek látogatásának útjába is. Ha lehetséges is lenne ilyen ellenőrzés, nem volna hatása, mivel ha nincs meg a kölcsönös bizalom, akkor meg lehet kerülni ezt az ellenőrzést is. Az ilyen helyzet annál valószínűbb, mivel az atomtermelés technológiája lehetővé teszi, különösebb nehézségek nél^ kül, csupán bizonyos speciális berendezés segítségével a békés célokra kijelölt atomanyagnak atomfegyverré való gyors átalakítását. Tehát lehetséges, hogy ellenőrök lesznek, de nem lesz ellenőrzés. Mit lehet ilyen esetben tenni? Általánosan ismert, hogy a jelenkori háború elképzelhetetlen a nagy szárazföldi, légi és tengerészeti haderők összpontosítása és fejlesztése nélkül. Az atomfegyver önmagában, a katonaság minden fajtájának aktív akciói nélkül nem lehet hatásos, mivel egymagában nem dönt a háború kimeneteléről. Az atomfegyvert nem lehet felhasználni, ha nem szállítják a kijelölt helyre. Ezért' az ellenőrzésre vonatkozó szovjet javaslatok annak szükségességéből indulnak ki, hogy meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek mellett lehetséges lenne bármely állam agresszív céljait idejében leleplezni és megelőzni. Olyan ellenőrzés szervezését javasoljuk, amely idejében felhívná a figyelmet a szárazföldi, légi és tengerészeti haderők veszélyes összpontosítására. Ehhez szükséges, hogy ellenőrző állomáshelyek legyenek a stratégiailag jelentős nagy kikötőkben, repülőtereken és vasúti gócpontokon. Az ilyen ellenőrzés megvalósítása teljesen kizárja egyik államnak a másik állam elleni váratlan támadását. A szovjet javaslatok meghatározzák a hathatós ellenőrzést a fegyveres erők létszámának, az általános típusú fegyverzetnek, valamint a katonai szükségletekkel kapcsolatos kiadásoknaknak csökkentése felett. E célokra létesített nemzetközi ellenőrző szervnek ezért kell, hogy joga legyen kikérnie az államoktól a szükséges felvilágosításokat a fegyverzet és a fegyveres erők létszámának korlátozására vonatkozó intézkedések megvalósításáról, szükséges, hogy szabadon hozzáférhessen az államok katonai szükségletével kapcsolatos kiadásokra vonatkozó anyaghoz. A szovjet kormány "azért terjeszti elő ezeket a javaslatokat, mivel azon a véleményen van, hogy az ellenőrzés céljából javasolt intézkedések a kezdeti időszakban megteremtik a nemzetközi feszültség enyhítésének és a bizalom megteremtésének szükséges feltételeit, ami lehetővé teszi a jövőben az ellenőrzés más formáira, mégpedig az atomfegyvereknek és fegyverzetnek a használatból való tartós kivonásának és felszámolásának ellenőrzésére való áttérést is. Az ellenőrzéssel kapcsolatos részleteket külön utiisítás alapján kell meghatározni akkor, ha megvalósul az alapegyezmény. A Szovjetunió új javaslatainak célja a lefegyverzés kérdéseiben az, hogy megmentse az emberiséget az újabb pusztító háborútól, hogy enyhítse a feszültséget az államok közötti kapcsolatokban, hogy mentesítse a nemzeteket a magas adótehertől, amely a folytatódó lázas fegyverkezés következtében nehezedik rájuk, hogy biztosítsa a felszabadított forrásoknak a nemzetek életszínvonala emeléséré való felhasználásának lehetőségét és a gazdaságilag kevésbé fejlett országok részére kiterjedt segítség nyújtását. A széles néptömegek mostani gondolkodásának kifejező bizonyítéka a 29 ázsiai és afrikai ország értekezlete, melyet nemrégen tartottak meg Bandungban. A konferencia magára vonta az egész világ figyelmét és pozitív eredményeinek nagy jelentőségük lesz a békéért, szabadságért és függetlenségért folytatott harcban. Annak ellenére, hogy az értekezleten különféle társadalmi rendszerek voltak képviselve, résztvevői elfogadták az öszszes megtárgyalt kérdésekről hozott határozatokat. Az értekezlet nyilatkozata, amely a világbéke és együttműködés elérésének támogatására irányul, a békés együttműködés alapelvein alapszik. Az ázsiai és afrikai országok értekezletének határozatai, amely értekezlet megtárgyalta a gazdasági, kulturális éš politikai együttműködés kérdéseit, a nemzetközi élet problémáinak helyes felfogását bizonyítják. Az értekezlet kijelentette, hogy a nemzetközi ellentéteket békés eszközökkel, tárgyalások útján kell megoldani. Ez az út helyes és gyümölcsöző. Ismeretes, hogy a közelmúltban ez úton sikerült befejezni a koreai és indokínai háborút. Ha a jövőben ezen az úton haladunk, elérhetjük más meg nem oldott kérdések elintézését is. Ennek bizonyítéka az osztrák kérdés. Most valósult meg a hatalmak egyezménye arról, hogy a független és demokratikus Ausztria megvalósításáról szóló államszerződést május 15-én aláírják Bécsben. A kollektív biztonság rendszere — a béke biztosításának legjobb útja Visszatérek az európai biztonság kérdéséhez. Ki kell jelentenem, hogy a szovjet kormány továbbra is abból indul ki, hogy a jelenlegi helyzetben a béke biztosításához és az új agreszszió elhárításához vezető legjobb út a kollektív biztonsági rendszer megszervezése ebben a körzetben valamennyi európai állam részvételével, függetlenül társadalmi rendszerétől. Az európai biztonság kérdése ma különösen fontos probléma. Az e problémával kapcsolatos bármely kérdés pozitív megoldása hozzájárulna a nemzetek nyugodt, békés életfeltételemek megteremtéséhez. A párizsi egyezmények ratifikálása e probléma megoldását megnehezítette;- de a tárgyalások napirendjéről nem vette le. Amikor a szovjet kormány előterjesztette az európai államoknak és az Amerikai Egyesült Államoknak a összeurópai kollektív biztonsági rendszer megszervezésének javaslatát, akkor sajnos a nyugati hatalmak nem támogatták ezt a javaslatot és igy nem valósult meg. A nyugati hatalmak inkább a német militarizmus megújításának politikáját választották annak minden következményeivel, a katonai csoportosulás megteremtésének politikáját a Nyugateurópai unió formájában az újrafelfegyverzett Nyugat-Németország részvételével. De ez a politika új agresszió felé vezető utat nyit, növeli az új háború veszélyét és veszélyezteti a békeszerető államok nemzeti függetlenségét. A szovjet kormány úgy véli, hogy az európai államoknak ezen új feltételek mellétt gondoskodniuk kell biztonságuk biztosításáról. Ezt azon az alapon kell megvalósítani, amelyben a moszkvai konferencián és a következő kölcsönös egyezmények folyamán megegyezett a nyolc állam. A Szovjetunió (Folytatás a 3. oldalon.)