Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-13 / 115. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. május 13. péntek 30 fillér VIII. évfolyam, 115. szám A mai számban: x Viliam Širokýnak, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnökének beszéde a varsói értekezleten (4—5. oldal) Józef Cyrankiewicznek, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének beszéde a varsói értekezleten (6. oldal) / N. A. Bulganyin nyilatkozata az európai államok varsói értekezletén Európa békéiének és biztonságának biztosításáról Elnök elvtárs! Küldött elvtársak! A szovjet külpolitika változatlan elve a különböző társadalmi rendszerek egymás mellett élésének lenini elve. A szovjet kormány azért védi ezt az elvet, hogy megőrizze az emberiséget a háború borzalmaitól és szenvedéseitől, hogy biztosítsa a népek békéjét és nyugalmát. A Szovjetunió aktívan harcol a béke megszilárdításáért, a nemzetközi feszültség csökkentéséért és örömmel fogadja más országok kormányainak minden erre irányuló lépését. Ezért tulajdonít a szovjet kormány rendkívüli jelentőséget ennek az értekezletnek, amelynek az európai béke és biztonság biztosításával kapcsolatos kérdéseket kell megtárgyalnia. A múlt év végén az itt képviselt államok kormányai az európai országok moszkvai értekezletén megegyeztek abban, hogy a párizsi szerződések ratifikálása után szükséges lesz újra megtárgyalni a helyzetet. Új helyzet a párizsi szerződések ratifikálása után Most ennek szüksége beállott. A párizsi szerződéseket ratifikálták. Ez komoly változásokat eredményezett a nemzetközi helyzetben és új feladatok elé állította a békeszerető államokat. A moszkvai értekezlet résztvevőinek beszédei és az általuk elfogadott deklaráció sokoldalúan elemezte a párizsi szerződéseket és rámutatott arra a veszélyre, amellyel ezek az egyezmények az európai békét fenyegetik. Az azóta bekövetkezett események igazolták ennek az elemzésnek helyességét. Számolnunk kell azzal a ténynyel, hogy a párizsi szerződések ratifikálva vannak és érvénybe léptek. Ez.zel a ratifikálással a nyugat-németországi militaristák és revansisták előtt lehetőség nyílt arra, hogy hozzálássanak a sorkatonaság nyílt kiépítéséhez és annak mindenfajtájú korszerű fégyverrel való felszereléséhez, beleértve az atom-, vegyi- és bakteriológiai fegyvereket is. Nyugat-Németország a nagy támadó erők kibontakoztatásának ugródeszkájává válik. Szorgalmasan építik a repülőtereket, a lótereket, a laktanyákat és a katonai raktárakat. Dolgoznak azokon az intézkedéseken, amelyeknek célja biztosítani a nyugat-németországi militaristák számára az atomfegyver alkalmazását Előkészítik Nyugat-Németországnak az amerikai fegyverek hatalmas szállitmányaival való ellátását és egyben növekszik a nyugatnémet ipar militarizálása. A párizsi szerződések tehát a tegnapi agresszor és megszálló kezébe eszközöket adnak az új agresszióra, az új elnyomásra. A német militarizmus, amely egy nemzedék élete során két világháborút robbantott ki, újra az európai és nemzetközi porondra lépett és veszélyezteti a népek békéjét és biztonságát. Tíz évvel a második világháború befejezése után Nyugat-Németország az Amerikai Egyesült Államok, NagyBritannia és Franciaország segítségével a háborús veszély fő tűzfészkévé válik Európában. Tagja lesz az agreszszív Északatlanti tömbnek és a Nyugat-európai katonai uniónak, amelyek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányulfiak. Meg kell jegyezni, hogy Nagy-Britannia és Franciaország a Szovjetunióval a második világháború éveiben kötött egyezményeiből eredő kötelezettségekkel ellentétben — habár ezek az egyezmények a német militarizmus agressziója ellen irányultak — katonai tömbbe léptek a nyugatnémet militaristákkal és revansistákkal. NagyBritannia és Franciaország ezzel gyakorlatilag lemondtak ezekről a fontos szerződésekről. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsának elnöksége ezért május 7-én hatálytalanította ezeket a szerződéseket. Az Északatlanti tömb tanácsának ülése múlt év decemberének második felében már a moszkvai értekezlet után határozatot fogadott el az atomháború előkészítéséről. Ez is közvetlenül összefügg a párizsi szerződésekkel és újra csak azt bizonyítja, milyen veszélyt jelentenek ezek a szerződések Európa békéjére. A támadó erők feléledését nemcsak Európában figyelhetjük meg. Ismeretes, hogy ma erős nyomást gyakorolnak a Közel- és Közép-Kelet sok országára, hogy az agresszív Északatlanti tömb függvényeként kialakított katonai tömbökhöz való csatlakozásra kényszerítsék őket. Nyomást gyakorolnak Szíriára, Egyiptomra és más arab államokra, sőt Afganisztánra is, amely határos a Szovjetunióval. Iránt is igyekeznek bevonni az agresszív tömbökbe, habár Irán az 1927. október 1-én megkötött kezességet és semlegességet biztosító szovjet-iráni szerződésben kötelezte magát, hogy nem vesz részt semmilyen a Szovjetunió ellen irányuló politikai tömbben, vagy egyezményben. Az Amerikai Egyesült Államok a katonai csoportosulások szervezésével egyidőben lépéseket tesz haditámaszpontjai hálózatának bővítésére, elsősorban a Szovjetunió és a népi demokratikus országok határainak közelében. Nem is titkolják, hogy ezekről a támaszpontokról légitámadásokat terveznek országunk és más békeszerető államok ellen. A Távol-Keleten, Tajvan térségében folytatódnak a Kínai Népköztársaság elleni provokációk. Teljesen világos, hogy a Tajvan-szigetére menekült csangkajsekisták sohasem mertek volna ilyen rablóhadjáratot indítani, ha nem támogatná őket erős védelmező, az USA kormánya, amely szolgálatába fogadta a Kínából kikergetett csangkajsek-bandát. Tajvan, a Penhu-szigetek és a partmenti szigetek haditámaszpontok lettek, amelyekről az Egyesült Államok által ellenőrzött fegyveres erők provokálatlan támadásokat intéznek a Kínai Népköztársaság ellen, és a nyílt tengeren kalóztámadásokat a kereskedelmi hajók ellen. Az Amerikai Egyesült Államok hivatalos tényezői ezt a politikát „a kommunista agreszszió elleni védelem"-nek nevezik, habár az egész világ tudja, hogy éppen az USA ragadta el és szállta meg Tajvan szigetét, ezt az örök idők óta kínai szigetet, hogy az amerikai tábornokok és admirálisok az atomfegyver alkalmazásával nagy háborút igyekeznek kirobbantani. Délkelet-Ázsiában SEATO elnevezés alatt ismert katonai tömböt alakítottak, amely magában foglalja a Nyugat gyarmathatalmait és néhány tőlük függú ázsiai állmot. E tömb célja fenntartani és megszilárdítani a gyarmati rendszert, elnyomni a nemzeti felszabadító mozgalmat, beavatkozni a Kínai Népköztársaság és más ázsiai országok ügyeibe. Nem csoda, hogy Délkelet-Ázsiának azon államai, amelyek megbecsülik a szabadságot és a függetlenséget, mint pl. India, Burma, és Indonézia, határozottan visszautasították a gyarmatosítók agresszív és reakciós tömbjéhez való csatlakozást. Mindebből, amit mondottam, az következik, hogy a militarizmus felújítását Nyugat-Németországban az agresszív erők fokozott aktivitása kíséri az egész világon. Emellett a nyugat-németországi Wehrmachtnak a rohamcsapat külön szerepét szánják. A Szovjetunió továbbra is támogatni fogja az egységes Németország felújítását A Szovjetunió következetesen harcol a nemzetközi feszültség csökkentéséért, a béke megőrzéséért és megszilárdításáért. A Szovjetunió kormánya ezt a politikát követve számít az ezen értekezleten képviselt békeszerető államok támogatására és együttműködésére. Meg van győződve arról is, hogy politikáját a többi állam békeszerető erői is támogatják. Biztonságunk abból ered, hogy valamennyi nemzet életérdeke a béke megőrzése, a nemzetközi feszültség enyhítése. A nyugat-európai népek harca a párizsi egyezmények ellen megmutatta, hogy milyen nagy erők vannak a béke mellett azokban az országokban, amelyeknek belső fejlődésük és külpolitikájuk folytán most teljes mértékben az új háború előkészítésének politikáját kellene követniök. A haladó erők és a népi tömegek ellenállása a nyugat-európai országokban hosszú időre elodázta a nyugat-németországi militarizmus felújítására irányuló tervek megvalósítását. A néptömegek megértették, hogy milyen veszélyes a német militarizmus felújításának és az új háború előkészítésének politikája Európában. A Szovjetunió Nyugat-Németország militarizálásának erélyes és következetes ellenzője volt és marad. A párizsi szerződések ratifikálása ellen harcolva, úgy véltük, s ma is úgy véljük, hogy Nyugat-Németország remilitárizálása és az Északatlanti tömbbe való besorolása a fő akadálya Németország nemzeti egysége demokratikus és békeszerető alapokon való felújításának. Egyben hívei voltunk és vagyunk is az egységes Németország szabad,, békeszerető és demokratikus államként való felújításának. A Szovjetunió politikája a német kérdésben továbbra is erről a fő álláspontról fog kiindulni. Ezért meg kell tenni minden intézkedést arra, hogy ne engedjük meg a német militarizmus felújítását. Sokoldalúan és széleskörűen kell harcolni a párizsi szerződések megvalósítása ellen. Az új körülmények között is küzdeni , kell Németország nemzeti egységéért. E feladatok teljesítésében döntő szerepet kell betölteniök elsősorban a német nép hazafias erőinek, amelyek a remilitarizálás meghiúsítására törekszenek Nyugat-Németországban. Németország egységesítéséhez és az európai béke megőrzéséhez fontos hozzájárulás lehet Kelet- és Nyugat-Németország közeledése, a köztük levő kapcsolatokban megnyilvánuló feszültség enyhülése. Kétségtelen, hogy Németország mindkét részében nemcsak szükséges, hanem teljes mértékben lehetséges is megegyezés szerinti olyan akciók kitűzése, amelyek az egységes, szabad és demokratikus Németország kialakítására irányulnak, mivel összhangban vannak az egész német nép érdekeivel. Természetesen, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a párizsi szerződések ratifikálása új helyzetet teremtett a német kérdés megoldásában, amely a maga egészében kedvezőtlen a német nép sžámára. Amint ismeretes, a szovjet kormány előző nyilatkozataiban nem egyszer rámutatott Németország nemzeti egységesítése megoldásának fontosságágára a négy nagyhatalom tárgyalásai alapján, amelyen részt vennének Németország mindkét részének képviselői. Ha az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányainak célja volna Németország igazi egységesítése é's ha ezzel szemben nem igyekeznének Nyugat-Németország remilitarizálására^ és agresszív tömörüléseikbe való be sorolására, ami természetesen elke rülhetetlenül Németország még mélyebb kettéválasztásához vezet' kétségtelen, hogy a Szovjetunió által javasolt tárgyalások pozitív eredménynyel járnának. A három nyugati hatalom kormánya azonban más utat választott. Ratifikálták a párizsi szerződéseket és ezzel megmutatták, hogy nem szándékuk szem előtt tartani a német nép nemzeti érdekeit, sem pedig az európai béke és biztonság érdekeit. A szovjet kormány tehát a jövőben is minden erejéből kész segítséget nyújtani Németország egységének felújítására és a Németországgal való békeszerződés elfogadható alapokon való megkötésére. A Szovjetunió támogatta és támogatni fogja azokát az államokat és erőket, amelyek érdeklődést tanúsítanak a nemzetközi feszültség csökkentése, a világ bégjének és biztonságának megőrzése és megszilárdítása iránt. A Szovjetunió tovább harcol a nemzetközi feszültség csökkentéséért Ezzel a vonallal összhangban áll a szovjet kormánynak az osztrák kérdésben elfoglalt álláspontja. Nem lehet el nem ismerni, hogy a semleges Ausztria politikai és gazdasági függetlenségének teljes felújítása jelentékeny hozzájárulás az európai béke megszilárdításához. Az a tény, hogy Ausztriában vannak olyan társadalmi erők, amelyek határozottan elindultak ezen az úton, azt bizonyítja, hogy nagy lehetőségek nyílnak az államok közti együttműködés fejlesztésére, függetlenül társadalmi rendszerüktől. Helytelen volna azt vélni, hogy csak az osztrák kormány foglal el ilyen álláspontot. Mind Európában, mind Ázsiában is nem csekély azon államok száma, amelyek nem akarnak csatlakozni a támadó katonai tömbökhöz. Az ilyen államok békeszerető igyekezete mindig a Szovjetunió teljes figyelmével és támogatásával találkozik. A szovjet kormány megegyezve a Kínai Népköztársaság kormányával, az utóbbi időben lépéseket tett az irányban, hogy Tajvan térségében enyhülést érjen el a feszültségben. Erről tárgyalt Nagy-Britannia és India kormányával is. A szovjet kormány javasolta, hog" a Tajvan és más kínai szigetek térségében keletkezett helyzet megoldásában rendkívül érdekelt országok vitassák meg ezt a kérdést egy rávonatkozó értekezleten, amelyen a Kínai Népköztársaságon és az Amerikai Egyesült Államokon kívül részt venne Nagy-Britannia, a Szovjetunió, Franciaország, India, Burma, Indonézia, Pakisztán és Ceylon. Az értekezlet az USA ellénállása következtében nem valósult meg, mivel az USA ragaszkodott ahhoz, hogy az értekezleten részt vegyen a csangkajsek-klikk is, habár ez a klikk senki mást nem képvisel, csak saját magát. A Szovjetunió kormánya a tajvani kérdésben teljes mértékben támogatja a Kínai Népköztársaság álláspontját és azokat a lépéseket, amelyeket a népi Kína ebben a térségben a béke megszilárdítása érdekében tesz. A szovjet kormány tekintettel a közel- és közép-keleti helyzet kiéleződésére, minapi nyilatkozatában, amelyet e térség biztonságával kapcsolatban tett, hangsúlyozta, hogy nem lehet közömbös az így kialakuló helyzettel szemben. A Szovjetunió kormánya kijelentette, hogy abban az esetben, ha folytatódik a közel- és kuzépkeleti országok elleni nyomás és fenyegetés politikája, ezt a kérdést meg kell tárgyalnia az Egyesült Nemzetek Szervezetének. A szovjet kormány szilárd meggyőződése, hogy a béke megőrzéséért fő felelősséget viselő államok jóakaratával nagyon sok fontos nemzetközi kérdést meg lehetne oldani, amelyek ma útjában állnak a nemzetközi feszültség csökkentésének. A szovjet állam vezető tényezői gyakran kijelentették, hogy az országok közti kapcsolatokban a normális helyzet kialakítása az összejövetelek, a kereskedelem általános fejlesztése, kultúrküldöttségek általános cseréje mellett vannak, egyszóval mindazt támogatják, ami csökkenti a feszültséget. Ezekben a kérdésekben azonban nem tőlünk függ minden. Még olyan egyszerű dolog, mint pl. a diákküldöttségek cseréje, sem volt pozitívan megoldva. Az USA-nak felajánlottuk a diákküldöttségek cseréjét, de azt felelte nekünk, hogy megköveteli az ujjlenyomatokat. Az országok közti kapcsolatokban megnyilvánult feszültség enyhülése, eme vagy ama konkrét kérdés pozitív megoldása érdekében a bizalmon és a kölcsönös megértésen alapuló kedvező légkört kell teremteni. Az utóbbi években, amint a sajtóból larható, az Amerikai Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Franciaországban sokat beszélnek és írnak a nagyhatalmak legfelsőbb képviselői értekezletének szükségességéről Ez nem véletlen. Az ilyen értekezlet gondolata mély gyökeret ver a néptömegekben, amelyek nagy reményeket fűznek hozzá, mivel úgy vélik, hogy az értekezlet hozzájárul az államok közti kapcsolatok megjavításához. Nem lehet lebecsülni az ilyen nézeteket. A szovjet kormány pozitív álláspontot foglal el a nagyhatalmak értekezletének gondolatához. Természetesen az ilyen értekezlet összehívása csak akkor célravezető, ha valóban hozzájárul a nemzetközi feszültség csökkentéséhez és a nemzetközi kapcsolatok megjavításához. Tegnap, május 10-én a szovjet kormány megkapta az USA, (Folytatás a 2. oldalon.)