Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-12 / 114. szám, csütörtök

/ '1955. május 12'. UJSZ0 A szovjet kormány javaslata a fegyverzet csökkentéséről, az atomfegyver betiltásáról és az új háború veszélyének elhárításáról Moszkva, május 11. (TASZSZ) Nyilatkozat A közgyűlés, tudatosítva az Egyesült Nemzetek Szervezetének nagy felelősségét a nemzetek közti béke megőrzésében, kötelességének tartja felhívni valamennyi állam figyelmét arra a helyzetre, amely jelenleg az államok közti kapcsolatokban kialakult. A népek, amelyek nemrég élték át a második világháborút, amely súlyos emberáldozatokat követelt meg és hatalmas anyagi pusztulást vont maga után, eddig soha nem ismert mértékben fejezik ki békevágyukat. A népek e mély békeigyekezete már arra vezetett, hogy Koreában és Indokinában sikerült véget vetni a vérontásnak, és ezzel kedvezőbb feltételeket kialakítani eddig megoldatlan más nemzetközi kérdések rendezésére. A népek egyben jogosan féltik a békét, különösen tekintetbe véve azt a helyzetet, amely Európában és Ázsiában alakult ki. Ez különösen az ázsiai és afrikai országok nemrég lezajlott bandungi konferenciájának határozataiban nyilvánult meg. Ez a konferencia nagyjelentőségű a békéért, a népek szabadságáért- és függetlenségéért folytatott harcban. A világ egyes részein a helyzet jelenleg nemhogy javul, hanem ellenkezőleg, bonyolultabbá válik, növekszik az államok kölcsönös bizalmatlansága. Az államok közti kapcsolatokat nem jellemzi a szükséges bizalom. Ez az európai és az ázsiai megoldatlan kérdések rendezésének fő gátló oka. Ez különösen a nagyhatalmak közti kapcsolatokra érvényes, amelyek a fő felelősséget viselik a világbéke megőrzéséért és a nemzetek biztonságáért. Annak ellenére, hogy a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek Szervezetének többi tagállamai kötelezettséget vállaltak, amely feladatukul tűzi ki a béke megőrzése, a nemzetközi biztonság fenntartása érdekében folytatandó együttműködést, a köztük fennálló kapcsolatok nem állnak összhangban ezzel a követelménnyel. A nagyhatalmak közti kapcsolatokban megnyilvánuló bizalmatlanság arra vezetett, hogy a második világháború befejezése után új háború veszélye keletkezett, amelynek még komolyabb következményei lehetnek. E bizalmatlanság és elsősorban a Biztonsági Tanács állandó tagjait alkotó nagyhatalmak közti kapcsolatokban megnyilvánuló bizalmatlanság következtében mind nagyobb méretű a lázas fegyverkezés, állandóan növelik a szárazföldi , hadsereget, a haditengerészetet és a légierőt. A tudomány és a technika legnagyobb vívmányait a legborzalmasabb hatású emberirtó eszközök gyártására használják fel. A lázas fegyverkezés különösen az olyan veszélyes fegyverfajták, mint az atom- és hidrogénfegyver, gyártása terén ölt nagy méreteket. Idegen területen nagy számban építik a katonai támaszpontokat, ami indokolt aggodalmat kelt azokban az államokban, amelyek közelében Ilyen haditámaszpontokat létesítenek. Ezek a haditámaszpontok fokozott mértékben veszélyeztetik azon államok biztonságát is, amelyek területén építik őket. Az ilyen támaszpontok létezése, amelyek közül sokat néhány hatalom az atomháború előkészítésére használ fel, még jobban növeli az államok közti kapcsolatokban a bizalmatlanságot és fokozza a nemzetközi feszültséget. Mindez arra vezet, hogy a világ már sok év óta az ún. „hidegháború" állapotában van és az államok háborús készülődései mind súlyosabb terhet rónak a népekre. Annak ellenére, hogy a közgyűlés már 1947-ben egyhangú határozatot hozott, amelyben elítélte az olyan propaganda bármilyen formáját, amelynek „célja háborús veszélyt előidézni vagy azt fokozni, megszegni a békét, vagy íámadást szítani", sok államban nyíltan propagálják az új háborút. A sajtóban, a rádióban, a nyilvános beszédekben nemcsak, hogy nem szűntek meg a háborús uszítások, hanem mind gyakrabban felhangzanak. Emellett az utóbbi időben különösen az atomháborúra uszítanak gyakran. Megzavarták sok állam között az évek során kialakult hagyományos gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat, ami kedvezőtlen következményekkel járt a nemzetközi gazdasági együttműködés terén. A kialakult helyzet megköveteli, hogy a nemzetközi feszültség csökkentése és az államok közti kapcsolatokban a kölcsönös házalom megszilárdítása érdekében haladéktalan és hatékony intézkedések történjenek. Ez csak akkor érhető el, ha leszámolnak a „hidegháborúval", ha megszüntetik az új háborúnak néhány ál-, lamban folytatott propagálását, amelynek velejárója a népek közti gyűlölet szítása, a nemzeteknek egymás ellen uszítása. A néhány államban űzött ilyen propaganda folytatása, amelynek célja a háborús hisztéria szítása, a háborús uszítás folytatása, csak fokozhatja a nemzetközi feszültséget és az államok közti kölcsönös bizalmatlanságot, s ez csak növeli az új világháború veszélyét. Ezzel szemben az államok közti .hidegháború" állapotának megszüntetése hozzájárulna a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, megteremtené a nemzetközi kapcsolatokban szükséges bizalmat, hozzájárulna az új háború veszélyének elhárításához és a népek békés, nyugodt élete feltételeinek kialakításához. Ez egyben kialakítaná a lefegyverzés széleskörű programja megvalósításának és e program teljesítése fölötti nélkülözhétetlen nemzetközi ellenőrzés kialakításának szükséges feltételeit. Ezért a közgyűlés: 1. ajánlja valamennyi államnak, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a közgvűlés azon határozatának pontos tejesítésére, amely elítéli az új háború propagálásának bármilyen formáját, tegyen intézkedéseket minden háborús uszítás, a népek közti gyűlölet sajtóban, rádióban, filmen, nyilvános beszédekben való szításának megszüntetésére. Ha valamely állam nem tartja be ezt a javaslatot, akkor ez nemzetközi kötelességei és az Egyesült Nemzetek Szervezete iránti kötelezettségei megszegésének fog minősülni. E kötelezettségek ugyanis az államok feladatául tűzik ki, hogy nemzetközi kapcsolataikban ne fenyegetőddzenejc ere" jükkel, vagy annak alkalmazásával, ne engedjék meg bármely állam területi érinthetetlensége, vagy politikai függetlensége megsértését; 2. megnyugvással állapítja meg azokat a sikereket, amelyeket az érdekelt államok tárgyalásaik során a koreai kérdésben elértek, ami a koreai háború beszüntetésére vezetett, valamint az indokínai háborús akciók beszüntetésének kérdésében elért sikereket. Ezzel két veszélyes rfáborús tűzfészek szűnt meg a Távol-Keleten. Az érdekelt államok közti tárgyalások alapján meg lehetett oldani az osztrák államszerződés megkötésének kérdését is, amely biztosítja a független Ausztria felújítását. Az osztrák kérdés megoldása új, jelentős hozzájárulás az európai béke megszilárdításához, más megoldatlan háború utáni kérdések sikeres rendezése feltételeinek kialakításához. Mindez azt mutatja, hogy még távolról sem használtak ki minden lehetőséget a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezésére a hatalmak közti tárgyalások útján a nemzetek békéje, szabadsága és nemzeti függetlensége érdekében; 3. úgy véli, hogy a nemzetközi feszültség csökkentése és az államok közti szükséges bizalom kialakítása érdekében a négy nagyhatalomnak, a Szovjetuniónak, az Amerikai Egyesült Államoknak, Nagy-Britanniának és Franciaországnak haladéktalanul ki kell vonnia megszálló csapajjjiit Németország területéről, mégpedig saját határaival megszabott területre. Kivételt képez a Németország területén ideiglenesen meghagyott, szigorúan korlátozott számú katonai alakulat, amely a teljes kivonásról szóló egyezmény megkötéséig helyén marad. E céllal összhangban állana a Németország mindkét részében szigorúan korlátozott számú helyőrségi erők felállítása és a négy hatalom közös ellenőrzésének létesítése az erre vonatkozó egyezmény teljesítése fölött. A közgyűlés szívesen fogad bármily más lépést, amely a négy hatalom hadseregének Németország területéről való kivonásával és a német kérdés megoldásának megkönnyítésével kapcsolatban az európai biztonság, valamint Németországnak egységes, békeszerető és demokratikus nemzeti államban való egyesítése érdekében megtehető; 4. szükségesnek tartja, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjait alkotó államok megegyezzenek az idegen területeken levő katonai támaszpontjaik felszámolásáról és hogy az eredményekről tájékoztassák a Biztonsági Tanácsot és a Közgyűlést. Ez az egyezmény nagyfontosságú volna a nemzetközi feszültség csökkentése, az államok közti kapcsolatokban megnyilvánuló bizalmatlanság kiküszöbölése szempontjából és hozzájárulna a lázas fegyverkezés megszüntetéséhez szükséges feltételek kialakításához; 5. felhívja az atomanyag és az atomenergia termelésben járatos államokat, hogy kiterjedt termelési, tudományos és műszaki segítséget nyújtsanak a többi államnak az atomenergia békés alkalmazására és hogy az ilyen segítségnyújtást ne tegyék függővé semmilyen politikai, vagy katonai jellegű követeléstől; 6. felhívja az érdekelt államokat, hogy a szuverénitás és a területi sérthetetlenség elvei alapján rendezzék a Távol-Kelet eddig megoldatlan kérdéseit, mivel a Távol-Kelet egyes területein uralkodó jelenlegi feszült helyzet az új háború veszélyét rejti magában és komolyan veszélyezteti a világbékét; 7. szükségesnek tartja, hogy az államok gazdasági kapcsolataiból küszöböljenek ki minden megkülönböztetést, amely gátolja elsősorban a kereskedelem terén a kölcsönös széleskörű gazdasági együttműködés fejlesztését. Az a helyzet, hogy az államok közti régi kereskedelmi kapcsolatok megszakadtak, árt mind az egyéni, mind az állami érdekeknek. Az ilyen megkülönböztetés kiküszöbölése, a kölcsönös előnynyújtás elvén alapuló nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok széles kifejlesztése hgjzájárul az államok közti baráti viszony megszilárdításához és a népek életszínvonalának növeléséhez. A nemzetközi kereskedelem fejlesztésének útjában álló ezen akadályok eltávolítása nélkül nem lehet számítani a nemzetközi kapcsolatok igazi enyhülésével. A kölcsönös megértés javításának, a nemzetek egymáshoz közeledésének fontos eszköze a nemzetközi kultúrkapcsolatok bővítése is, különösen a küldöttségek széleskörű cseréje, az ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tényezők, tudósok, kultúrmunkások és művészek, diákiküldöttségek kölcsönös látogatása és a turisztika fejlesztése útján; 8. úgy határoz, hogy rendes ülésének programjába felveszi ezen nyilatkozat pontjainak az egyes államok által való teljesítésének kérdését. Emellett nem feledkezik meg arról, hogy ezen határozatok megvalósítása összhangban áll a népek béketörekvéseivel, hozzájárul az államok közti szükséges bizalom kialakításához és ezzel megkönnyíti a lefegyverzés kiterjedt programjának megvalósítását és e program teljesítése fölötti hatékony nemzetközi ellenőrzés létesítését. Nemzetközi egyezmény a fegyerzet csökkentésére és az atomfegyver betiltására A Közgyűlés (Biztonsági Tanács) azon igyekezetében, hogy az emberiséget megvédje az új pusztító háborútól, hogy csökkentse az államok közti kapcsolatok feszültségét, levegye a népek válláról a súlyos adóterhet, amely a folytatódó lázas fegyverkezés következménye, azon igyekezetében, hogy biztosítsa áz így felszabadult anyagi eszközök felhasználását a népek életszínvonalának emelésére és a kevéssé fejlett országoknak nyújtandó széleskörű gazdasági segítségre: feladatául tűzi ki az ENSZ lefegyverzési bizottságának, hogy a Biztonsági Tanács számára dolgozza ki és jóváhagyás céljából nyújtsa be „a fegyverzet csökkentésére és az atom-, valamint hidrogén- és más tömegpusztító fegyverfajták betiltására vonatkozó nemzetközi egyezmény" tervezetét. Ez az egyezmény, amelynek célja a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása, a következőket kell, hogy megállapítsa: a) a nukleáris fegyverek, valamint valamennyi más tömegpusztító fegyverfajta alkalmazásának és termelésének teljes betiltását; a nukleáris fegyverek meglevő tartalékainak békés célokra való felhasználását; b) valamennyi fegyveres erő és a szokványos fegyverzet jelentós csökkentését; c) megfelelő jogokkal, teljhatalommal és funkciókkal ellátott ellenőrző szerv kialakítását, amely biztosítaná, hogy valamennyi állam egyenlő hatékonysággal betartsa a csökkentéssel kapcsolatos megegyezés szerinti tilalmakat. ' Ezért az egyezménynek ezen tö pontokat kell tartalmaznia az államok szokványos fegyverzete csökkentésére, az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyverek eltiltására irányuló intézkedések megvalósításáról és ezen intézkedések két időszakban való életbeléptetésének módjáról. Az első időszak, az 1956-os év folyamán végrehajtandó intézkedések 1956-ban a következő intézkedések valósulnak meg: 1. az egyezményben részvevő államok kötelezik magukat, hílgy a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésének útján első lépésük az lesz, hogy fegyveres erőik és szokványos fegyverzetük színvonalát nem emelik a fegyverzet és a fegyveres erők 1954. december 31-i színvonala fölé. Kötelezik magukat arra is, hogy a fegyveres erőkre és a fegyverzetre fordított kiadásaikat — beleértve az atomfegyvert — nem növelik az 1954. december 31-ig az év folyamán ezen célokra fordított kiadások színvonala fölé. Az említett intézkedések az illetékes egyezmény érvénybelépése napjától számítva két hónapon belül valósulnak meg. Az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió, Kína, Nagy-Britannia és Franciaország az egyezmény érvénybelépésének pillanatától számított egy hónapon belül teljes hivatalos adatokat nyújtanak be a lefegyverzési bizottságnak fegyveres erőikről, szokványos fegyverzetükről és a katonai szükségletekre fordított kiadásaikról. 2. Az egyezmény megállapítja azt a szintet, amelyre e szintet túllépő valamennyi állam fegyveres erőit csökkentik, úgyhogy egy állam se rendelkezzék olyan fegyveres erőkkel, amelyek veszélyeztethetnék a nemzetközi békét. Lényegesen csökkentik az USA, a Szovjetunió, Kína, Nagy-Britannia és Franciaország fegyveres erőit. E célból az említett öt hatalom kötelezi magát, hogy fegyveres erőit a következő szintre csökkenti: USA 1000 000 — 1500 000 személy, Szovjetunió 1 000 000 — 1 500 000 személy. Kína 1000 000 — 1500 000 személy Anglia 650 000 személy, Franciaország 650 000 személy, Az öt hatalom kötelezi magát arányos mértékben csökkenteni a szokványos fegyverzetet is. Az említett öt hatalom az év folyamán fegyveres erőit és fegyverzetét az 1954. december 31-i állapot és az ezen államok fegyveres erői és fegyverzetének a fentemlltett és az államok által elfogadott kötelezettségek által meghatározott szintje közti különbség 50 százalékával csökkenti. Hasonló mértékben csökkentik ezen államok a fegyveres erőkre és a szokványos fegyverzetre fordított kiadásaikat is. i 3. Legkésőbb 1956 első feléig világkonferenciát hívnak össze az ENSZ tagállamainak és az ENSZ-ben nem szereplő államoknak részvételével a fegyverzet általános csökkentéséiül és \