Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-08 / 110. szám, vasárnap

<č m I I $ I é t f f & áiŕ Y {*•} f t í*} É Ä & # # # c*} I & # v*} vi) % Q) ífe t PRAGA MEG SZEBB LESZ Irta : Adolf Svoboda, a Prágai Központi Nemzeti Bizottság elnöke ]\ éhány napja, május elsején lepieztük le a letnai térségen J. V. Sztálin gránitszobrát, azt az emlékművet, amellyel Csehszlovákia egész népe szeretetét és háláját fejezi ki a Szovjetuniónak tíz esztendővel ezelőtti felszabadulásunkért. Ebből az SIkalomból ismét emlékezetünkbe idéztük, mily nagyszerű távlatait nyitotta meg népünk előtt a felszabadulás. Az elmúlt tíz esztendő alatt tovább gyarapítottuk a fejlett prágai ipart, az ötéves tervet Prágában 102,5 százalékra teljesítettük, elsősorban a közszükségleti cikkeket gyártó helyi ipart fejlesztettük ki, s megvetettük az alapját a közszolgáltatás vállalatainak, 86 óvodát, majd 90 bölcsödét nyitottunk meg, számos iskolaépület építését kezátük meg, sok üzemben egészségügyi berendezéseket létesítettünk, a csecsemőhalandóság arányát 25,7 ezrelékre szorítottuk le, ami a világon a legalacsonyabb átlagok egyike. A kereskedelem szocialista szektora kereken 8000 boltban kezdte meg az árusítást, a Moldván felépítettük az úi Švermanidat, alagútat nirtunk a Letna alatt és számos más közérdekű építkezést fejeztünk be. Nagy jelentőségű a történelmi emlékek gondozása, közülük első helyen áll a Hibernská utcai Leninmúzeum megnyitása, a Lovag utcai Klement Gottwaldmúzeuin építésé, a Strahovi kolostor tatarozasa. ahol ma irodalmunk emlékeit helyeztük el, eredeti alakjában helyreállítottuk a Betlehemi kápolnát, a forradalmi huszita korszak tanúját és számos más munkát végeztünk el. ami mind arról tanúskodik, mily féltő gonddal kezeljük gazdag kulturális örökségünket. Ezek a műemlékeink, amelyek a tőkés rend idején egyének birtokában voltak, ma az egész népet szolgálják. Ugyanez vonatkozik a Malá Strana romantikus kertjeire is, amelyeket rendbehoztunk, és megnyitottunk a közönség előtt. Ezzel Prága zöld övezetének területe — beleszámítva az újonnan létesült kerteket és parkokat is — a felszabadulás óta megkétszereződött és ma hat és félmillió négyzetméternyi területet foglal el. További új épületeket és vívmányokat sorolhatnánk fel, mint például az első felhőkarcolót, amelyet Dejvioén építünk, a Július Fučík kultúrparkot, öt új stadionunkat, amelyeket az elmúlt két esztendő alatt építettünk fel, új lakótelepeinket, amelyek közül a legnagyobbik a vrovicei — ma már vagy 3000 lakost számlál, — új közlekedési vonalakat, kultúrális létesítményeket és üdülőhelyeket. Jelenleg befejezés előtt áll Prága építésének és átalakításának irányterve, amelynek alapján Prágát szocialista várossá alakítjuk át. E terv szerint helyezzük el az ipart, a lakótelepeket, a községi vállalatokat és a közlekedési vonalakat, hogy hiánytalanul megfeleljünk lakosságunk igényeinek. Hiszem, hogy még sokan a magunk szemével győződhetünk meg arról, milyen lesz az új Prága, mi mindent tesznek a nemzeti bizottságok a prágaiak javára, hogy e terv fokozatosan valóra váljék. Erre már a közeli napokban alkalom nyílik mindazoknak, akik résztvesznek I. Országos Spartakiádunkon. Örök emiékezeiül A Duna felső folyásának vidéke gyönyörű szép táj. Erdők, dombok, a fák tövében megbúvó majorok és odalent, a Duna túlsó partján, a magasban megmegvillannak az Alpesek hóMarie Pujmanová: Ö hányszor változott arcod színe, Prága, francia pipere hervasztotta képed, mikor könnyel nyitott szeptember virága s kalmárokra emelt kemény öklöt néped. Aztán az éj városa voltál, a sötét fojtogató fekete bilincsekbe vert, mint özvegyi fátyolt dobta rád köntösét, eltakarva sírást s rejtegetett fegyvert. Mikor hárfaakkord szólt a rádióból, s öt nyelven hívtak döntő végső harcra, remény fénye derült a sok sápadt arcra, sietett mindenki, hogy ott legyen jókor. fény-szeme bár nincsen, de egy-nyüzsgés az éj, háború dübörög — testvérem, mit se félj, Prága velünk van, itt minden ház összefog, sötétjében bizton gyűlnek a harcosok. Gyűlöli az üres szavakat ez a nép, szivében a haza imádott, tiszta kép, elszánása szüárd és törekvése szent: kiűzni földjéről a gyűlölt idegent. Asszonyát védi, anyját, gyerekét s a messzihangzó riadó, e merész, füttyös dáridó harcra kelti a holtak öregét. Ó hányszor változott arcod színe, Prága és szentjeid neve a fogyó naptárba'! De szíved harangként kondul s újra éled: Minden eredben ver nemes, piros véred. Fordította: Tóth Tibor Irta: Milan Jaríš, államdíjas * fedte csúcsai és jégárai. 1945. május 6-án ezen a tájon a mauthauseni koncentrációs tábor egykori foglyai az erdőkben egymás után fogták el a rejtőző SSeket. Egy legény, akinek sapkáját vörös csillag és háromszínű kokárda díszítette, egymaga 10 foglyot kísért. A puskáról, amelyet hóna alatt szorongatott, hiányzott a závárzat, de ezt senki sem tudta, ő maga se. Egyszerre csak halljuk a hírt: Prága veszélyben van, a prágai rádió segítséget kér. És a baljós hírek úgy rajzottak, mint kaptárból a méhek — hol a rádió, hol valamelyik ismerős terjesztette: lángokban áll a prágai vár, a Malá Stranát lebombázták !... t A garázsból egy olajtól fekete képű szerelő rohan ki, szeme fehérje vészesen villog: — Öt kocsit készítettem elő. Felszereljük a géppuskákat és indulunk! Estére Prágában lehetünk ... Valamelyikünk felkereste az amerikai parancsnokot. Megcsappant kedvvel, szótlanul tért vissza. — Nem engedélyezi. — Nem kérünk tőle engedélyt! — Lőni fognak ... Azon az éjszakán az amerikai katonák őrizte táborból eltűnt néhány ember. Zsebükben pisztollyal, kézigránátokkal, vállukon olasz karabélyokkal siettek Prága segítségére. Arra nem gondoltak, hogyan érkeznek oda, mivel segíthetnek a városon. De elmentek, mert Prága a mi népünk szemében több, mint csupán főváros. A városok anyja, évszázadok megszentelte hely, maga a történelem. Aki Prágát bántja, azt haláláig üldözi a nép haragja és gyűlölete. Ezért mentek eL De ugyanakkor már Rybalkov marsall páncélosai száguldottak Berlin alól Prága felé, hernyótalpas kerekük tépte-zúzta a földet, az erdők sűrűjét, és a kétségbeesetten védekező nácik állásait. A szovjet katonák úgy verték ki Prágából a hitleristákat, hogy a város szépségén cseppnyi folt sem esett. Ogy védték Prágát, mint valami eleven teremtést. És mindazok, akik lidércnyomásos álmaikban aggódó gondolataikban már a Vitus-terKplom beomlott kupoláját és a belvárosi tornyok leszakadt boltozatát vélték látni, május 9-én megkönnyebbülten, hálásan sóhajtottak fel. A jövendő nemzedék sok mindenről megfeledkezhetik, de sohasem felejti el azokat, akik Prágát megmentették a pusztulástól és azt sem felejti, hogyan, milyen féltő gonddal, áldozatkészséggel mentették meg*