Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-08 / 110. szám, vasárnap

Kecskés János családjának boldog élete Este a rádiónál. A Kecskés család figyelemmel hallgatja a csehszlovák rádió magyar nyelvíi adását. — Édesapám, már kijavítottam a kerékpárt. .Elmehetek a parkba játszani? — Mehetsz, csak vacsora u ián itthon légy — szólt fiának, Laknak Kecskés János, a'.íi éppen a rádiót hallgatta munkn után — Nekem is zeneórára kell már mennem — vette kezébe Marika kislánya az új mandolint és a kultúrház felé távozott. Kecskés János, a csúzi állami gazdaság csoportvezetője, kikapcsolta a rádiót és kiment a konyhakertbe. — Megöntözöm a zöldséget — húzta maga után az öntözőcsövet. — Te meg adj a disznónak enni — szólt a feleségének, aki a konyha körül sürgölődött. A családban mindenkinek megvan a maga tennivalója. A hétéves Imre és az ötéves Erzsike örömmel • segítenek édesapjuknak, mert szeretnek a vízvezetékkel babrálni. Az új kétszobás lakás, amelyben laknak, ízlésesen van berendezve. A konyhába új tűzhely, villanyfőző került, a szobákat pedig a nemrég vett rádió és diófabútor teszi barátságossá. Az ablakokon szép függönyök, az asztalokon díszes terítők és rend mindenütt. A négy gyerek közül három már iskolába jár. Tiszták, jól öltözöttek, látszik, hogy apjuk jól keres. Kecskés csoportvezető, amióta túlteljesíti a tervet, a prémiumokból kerékpárt, rádiót, bútort és sok más egyebet vásárolt. Boldogan és megelégedetten élnek itt. Kecskés elvtárs már 1924 óta dolgozik ebben a gazdaságban. A felszabadulás 10. évfordulójának tiszteletére ő is kötelezettséget vállalt, hogy még jobban fog dolgozni, mint eddig és a gazdaság minden egyes anyakocájától a tervezett tíz helyett, tizenhárom malacot választ el. Ezzel még odaadóbb, még lelkiismeretesebb munkával hálálja meg családja boldog életét, amely csak az utóbbi, felszabadulás utáni években vált boldoggá. Vacsora után sokszor visszagondol múltjára. Örömmel néz gyermekeire, akik csak könyvből vagy elbeszéléséből tudják, mi a kizsákmányolás, munkanélküliség és nyomor. — Mikor én annyi idős voltam mint te, Marika, vagy te Laci, már dolgoztam mint ostoros béresgyerek — kezdi elbeszélni fiatalságát gyermekeinek. akik körülállva hallgatják apjuk szavát. — Egész „kommenciót" csak a katonai szolgálat letelte után három évvel kaptam, addig hiába dolgoztam annyit, mint a tötjbi, a papok csak félkommenclóval fizették munkámat. — Mi az a „kommenció"; édesapám? — kérdi Laci. — Bér, munkabér. Egyévi kommenció: 18 mázsa gabona, 8 köbméter fa és egy liter tej volt naponta. Aki egész kommenciót kapott, annak egy ostorost is kellett a munkába állítani. És mindketten kora reggeltől késő estig dolgoztak. A kommencióhoz egy „négyeslakás" is járt. — Négyszobás lakás — javítja ki apját Marika. — Dehogy lányom. A „négyszobás" az olyan volt, hogy egy konyhából négy szoba nyílott és ebben négy család lakott, akik közösen használták a konyhát. Vplt úgy, hogy egy négyeslakásban 30—36-an is laktak és bizony a nagyobb gyerekek, mint ti, nem aludtak bent a lakásban, hanem kint az „ökörszállóban", vagyi.-, az istállóban, mert bent nem fértek el. — Brrr — borzongott mer, Marika —, én bizony sernrr pénzért sem aludnék ott. — És mennyi pénzt kapt tok egy hónapra? — kérdi Laci. — Nem egy hónapra, de egy egész évre sem kaptunk egy fillért sem. Csak akkor volt pénzünk, ha eladtuk a gabonát, vagy ha a gyerekek napszámba mentek. De az adósság elnyelte azt is. Ünneplő ruhánk nem volt. Iskolába is hat kilométert kellett gyalogolnunk. Ahol ma szabadtéri színpad, a fürdő és a mulató áll, ott valamikor koldustanya volt. Tízhúsz koldus is összegyűlt ott néha nyáron. A birkaakol volt a szállásuk. Bizony így volt ez, gyerekek. — Inkább valami szebbet beszéljen, édesapám — kéri MaMarika tanítja Imit a mandolinon játszani. Mindenkinek megvan a maga munkája. L aci biciklijét javítja. rika. Például a pionírok életéről a Szovjetunióban. — Jó, jó, de a múltat is ismernetek kell. A múltat, melynek gyötrelmeit Csúzon is elseperte a felszabadulás. Nem lehet elfelejteni, ha értékelni akarjuk a jelent. A tízévi fejlődés, munka, építkezés összehasonlíthatatlanul szebb, mint a múlt. A Kecskés-család és a gazEbben a szép új házban lakik a Kecskés család. daság többi családja életében is nagy változások történtek. Az 1948—50-es években a gazdaság összes dolgozói részére új, korszerű lakásokat építettek vagy rendfcehozták a régieket. 1950-ben egy szép parkot, szabadtéri színoadot, táncteret, nagy fürdőmedencét építettek a gazdaság dolgozói. A 40 hektárnyi gyümölcsös, a 8 hektárnyi szőlő teljesen megváltoztatta a környék arculatát. A régi, elhagyott tanyán ma motorkerékpárokkal, kerékpárokkal közlekednek. Nemcsak a tanya külseje, de az emberek gondolkozásmódja is megváltozott. 1953-ban megindult a szocialista munkaverseny. A múlt évben és ez év elején a minisztérium és a szakszervezetek vörös zászlaját kapták meg a terv kitűnő teljesítéséért. A birtok az első negyedé* jó eredményeivel, a terv 100 százalékon felüli teljesítéséve' ünnepelte a boldog május elsejét. A Kecskés-család tán még jobban fog élrli, mint eddig, mert nemsokára felépül az új, korszerű kultúrház is. Kultúremberek módjára fognak élni a távoli tanyán. Horváth Sándor. Május kilencedike fénye írta: Ottó Ježek Néhány nappal az idei májusi ünnepségek előtt a Moldva partján sétáltam. a Károly-hídtől a Nemzeti Színházig. A nappal és éjszaka határán té- ! továzott az idő, az est már bontogatta szárnyait, de az utcai lámpák még ' nem gyúltak ki. Fiatal házaspár jött velem szembe, s ahogy elhaladtak mellettem, hallottam az asszony szavát: „Gyönyörű látvány! Csodálatos!" Azonnal tudtam, hogy nem gondolhat másra, mint a várra. Jól ismertem napról-napra látom várunkat; a Hradčanyt, de az asszony szavai után én is odafordultam feléje. A fakó kék ég halványan tükröződött a Moldva vízében, a gát alatt, a víz színe és az ég alja között sötét ibolyaszínnel rajzolódtak ki a vár körvonalai. Megragadó kép! Igaza volt annak az asszonynak: „Gyönyörű látvány! Csodálatos!"- És mintha valaki csak erre a jelre várt volna, az elrejtett fényszórók kigyúltak, előbb a vár jobboldalát, aztán a közepét, majd a balszámyát ragyogták be. És a Vitus-templomot. a katedrális két tornyát. A házaspár a szépség döbbenetével torpant meg. Én is megálltam mellettük és együtt csodáltuk ezt a szépséges, nagyszerű képet. Prága, gyönyörű városom, mennyire szeretünk! Pár pillanat múlva tovább mentünk, ki-ki a maga útján Nem tudom, mit érzett két ismeretlen ismerősöm, de engem felkavart és elgondolkoztatott az élmény. Nézhetnénk-e ilyen lelkesülten a kivilágított várat, Prágát, egyáltalán élhetnénk-e ma, ha nem lett volna 1945. május kilencedike? A Hradčany tövében hirtelen kigyúló fényszórók felidézték bennem annak az em/ lékezetes napnak a reggelét és estéjét. Hajnalban, kevéssel napkelte után feltűntek utcánkban a szovjet katonák. A meglepetés, az öröm könnyeket fakasztott szemünkből. Eqész nap lelkes izgalomban, örömteli nyugtalanságban éltünk. Este egy fiatal vörösgárdista őrmester jött a lakásunkba, kíséretében egy tiszti egyenruhát viselő fiatal asszony. Mi csehül beszéltünk, ők oroszul, közben besötétedett és ideje volt, hogy világot gyújtsunk. Az ablakhoz mentem, hogy hat éve beidegzett mozdulattal elsötétítsem, mielőtt lámpát gyújtok. A szovjet tiszt ekkor megfogta kezemet, és csendesen ezt mondta: „Nyenado! Nem kell többé sötétben élnetek! Már itt vagyunk!" Forró hullámmal áradt el bennem az öröm, az elfogódottság. Először gyújtottunk világot elsötétítés nélkül! A tiszt kinézett a sötét éjszakába, szemén könny csillogott. Talán arra gondolt, mennyi áldozatba, vérbe és életbe került, hogy május kilencedikének estéjén így szólhasson hozzánk: Nyenado! Nem kell többé sötétben élnetek! Már itt vagyunk! Drága elvtársak, köszönöm nektek május kilencedikének fényét. Mi már nem élünk sötétben. Üzemünk fejlődése szabad életünk 10 éve alatt A felszabadulás előtti füleki gyar, amelynek „alapköveit" 1906-ban rakták le, magánvállalkozók, bankok és részvénytársaságok kezei között egyformán a legkisebb befektetések árán a legmagasabb nyereség elérését célozta. Szánalmas tervszerűtlenséggel, de mindig a konjunkturális nyereségbiztosítás igényeinek megfelelőleg épültek, zsúfolódtak egymáshoz az olcsó, egészségtelen gyárépületek, fabarakkok, nem respektálva a legelemibb szociális igényeket, sőt a tűzbiztonságot sem. Bizonyítéka ennek az a tény, hogy a gyár 1945-ig három hatalmas tűzvészen esett át. A munkaerő „olcsó" volt, nem volt szükség jó gépekre, „jók" maradtak a tűzön átesett, megjavított gépek, bár a tűzkárbiztosítási összegből telhetett volna újakra is. Bár 1944-ben, a faipari gyárral együtt több mint 4000 alkalmazottat foglalkoztatott a gyár, alig 20 gyári lakás — nyomortanya — állott rendelkezésükre. A gyár igazgatósága kénye-kedve szerint válogathatott a mindennapi kenyérért a környékről gyalog bejárók kapu előtti tömegéből. Az üzem gyártott mindent, válogatás nélkül, amin hasznot sejtett, tervszerűtlenül, konjunkturálisán. Az 1945. évi felszabadulás megvál-. totta Fülek dolgozó népét — amely több alkalommal, főként azonban 1936ban sztrájkokkal fejezte ki elégedetlenségét és felháborodását — a kizsákmányolás legszélsőségesebb állapotától. Hallatlan munka-buzgalommal fogott hozzá a gyár újraépítéséhez, a rend megteremtéséhez és régen áhított jogainak gyakorlásához. A' győzelem kivívása után a konszolidáció, a tervszerű újjáépítés korszaka kezdődött meg a füleki gyárban. A gyártás átszervezése megvalósította a gazdaságos gyártás alapvető előfeltételeit. Különválasztotta a fémipari részt a faipari résztől, a gyártási programot megtisztította felesleges részeitől, specializálta a gyártást. Mindezt a szocialista gyártás egyik fontos alapelvének, a termelékenység hatékonyabb növelésének érdekében. Megkezdődött a fokozatos, de állandó gépesítés folyamata, amely a dolgozó erejének kímélését tartotta szem előtt. A gyárépületek közül az ideiglenes fabódék eltűntek és helyüket ésszerűen elrendezett, világosabb, tartós épületek foglalták el. Rekonstrukción esett át a gyár öntődéje, szerszám-műhelye, zománcozója,. csiszolója, nikkelezöje, raktárai, stb. Végül megindult a ma már befejezéséhez közelgő új, korszerű zománcozójának felépítése is, amely Középeurópa legnagyobb zománcozója lesz. A gyár dolgozói megértették és magukévá tették a tervgazdálkodás jelentőségét. Már az 1947—48. évi kétéves terv folyamán hitet tettek építési, haladási szándékuk mellett azzal, hogy helyreállították, sőt növelték és gazdaságosabbá tették a gyár kapacitását. Az első ötéves terv folyamán pedig az 1948. évhez viszonyítva megkétszerezték a gyártást és a termelékenységét. De betartották a szocialista termelés azon sarkalatos követelményét is, hogy a termelékenység emelkedésének meg kell haladnia az átlagkeresetek mértékének emelkedését. Az ötéves terv minden mutatószámát hiánytalanul teljesítette a füleki Kovosmalt és ezért állandóan szakmájának élüzemei közé tartozott. Az 1954. év megnagyobbodott feladataival már nehezebben tudott az üzem megküzdeni, de éppen ezen év tapasztalatait hasznosítva, az 1955. évet az újabb fellendülés határozott jeleivel kezdte meg. Gyártási tervét az első évnegyedben 101,2%-ra, a termelékenységét 101,40/

0-ra teljesítette, a többi mutatószám hiánytalan teljesítése mellett Felbecsülhetetlen lendületet adott ennek a javulásnak az a nagyszámú szocialista kötelezettségvállalás és újítási javaslat, amely felszabadulásunk tízéves évfordulójának és Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusának tiszteletére, valamint a negyedik árleszállítás után valósult meg. Ezeknek kiértékelt eredményeként a vállalat maga is kötelezettséget vállalhatott, hogy termelési tervét az év végéig 101%ra, árügyártási-tervét 100,5%-ra, a fogyasztási cikkek gyártási tervét 102 százalékra, az áruválaszték tervét 100 százalékra, a termelékenységét 101%ra teljesíti a költségter* teljesítése mellett. A felszabadulás évfordulójának napjáig ezeket a teljesítési eredményeket állapíthatjuk meg: termelési terv 101,2 százalék, árugyártási terv 100,3%, fogyasztási cikk terv 104,8%, termelékenység lOlo/o, béralap megtakarítás a technológiai munkamenetek változtatása útján 200.000 Kčs, selejtszázalék csökkentés 5,44%-ról 2,85%-ra, elektromos energia-megtakarítás műszaki szervezési intézkedéssel 20 000 korona. E zek az eredmények méltán

7 nyújthatnak reményt arra, hogy az üzem évi vállalását becsülettel teljesíteni fogja. Mokosényi Gyula, váll. igazgató. k