Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-08 / 110. szám, vasárnap

Jelentős utat tettünk meg : üzemünkben tíz évvel ezelőtt, a felszabadu- lás utáni hónapokban a dolgozók mostani lét- számának alig 10 százaléka dolgozott. A válla- ; lat volt tőkés tulajdonosai uralmuk utolsó nap- ; jaiban igyekeztek minél jobban megbénítani az J üzemet, tönkretenni, elhurcolni a gépeket, al- . katrészeket, sőt oz üzemben dolgozó fériia- I kat is. A felszabadulás után a kezdet bizony * elég nehéz volt. De a gyár dolgozói, a kommu- nisták példamutatásától lelkesítve, igyekeztek Z minél gyorsabban rendbehozni a gyárat. Lelkes Z munkára ösztönözte a dolgozókat az a tudat, | hogy a gyár többé már nem néhány kiváltsa- i gos henye életét fogja boldogítani, hanem • | benn* dolgozó minden alkalmazottét. ľ Üzemünk az államosítás után rohamos^ fej- | lődésnek indult, 1949-ben a dolgozók Iétszá- | ma a kezdetinek már csaknem tizenegyszeresére Z szaporodott. Ugyanakkor hatalmas mértékben = megnövekedett az egy főre eső termelés. Ki- š lene év alatt a 3,9 szőrösére emelkedett. A termelés fejlesztése mellett nagy gondot í fordítottunk a lakóházak és a szociális beren- ~ őezések építésére is. A Moyzes utcában 12 két- szobás lakást, a Jirásek úton 72 komfortos, központi fűtéses lakást építettünk. Négy egy- Z szobás és három kétszobás lakást nyertünk " újjáépítéssel. Az internátus rendbehozásával száz dolgozó nyert elhelyezést. Van egy inter- I nátusunk az üzemi iskola részére, amelyben = 50 tanuló van elhelyezve. Eddig 22 egyszobás § lakásegységet adtunk át, ez évben további 12 ^ lakást javítunk meg. Ugyancsak befejeződik ez " évben 12 új lakásegység építése. Üzemünk szociális berendezése is hatalma- ? san megnövekedett. Nagy üzemi konyhánk van, amelyben diétás-ételeket is főznek. A bölcső- jj dében 35 dolgozó anya gyermeke részesiii gon- " dos ápolásban. Korszerű nagy orvosi rendelőnk | van röntgennel és más szükséges orvosi mű- § szerekkel felszerelve, amelyben szakorvosok is = rendelnek. Nyári fürdőt, állandó mozihelyisé- 1 get építettünk, kibővítettük a sportpályát. A | gyár is új csarnokokkal bővült, gépüzemmel. = raktárakkal. Befejezés előtt áll az új villany- | központ, melynek értéke több millió korona. | Sok mindent fel lehetne még sorolni, amit tíz | év alatt az Üzemben megvalósítottunk, nem Z beszélve kerületünkről, amelyben számos új | üzem és különféle szociális és kulturális be- | rendezés épült. ^ | Üzemünk dolgozói látják azt a hatalmas fej- ü lodést, amit szabadságunk tíz éve alatt meg- ? tettünk. Szorgalmas munkájukkal ők is nagy- 1 ban hozzájárultak boldog jelenünk és szép Z jövőnk építéséhez. A felszabadulás 10. évíordulója tiszteletére tett kötelezettségvállalásokat becsülettel teljesítették és teljesíteni fogják | újabb célkitűzésüket Is: a több ezer méter ru- = haszövet elkészítését terven felül. Dolgozóink szorgalmas igyekezetét bizonyítja, hogy üze- műnk szép eredményeiért a Köztársasági Ér- " demrenddel lett kitüntetve és eddig három ízben " nyertük el a minisztérium vörös zászlaját. Mindez arra kötelez bennünket, hogy lelkes l munkával továbbra is igyekezzünk minél jobb r eredményeket elérni. Felső Imre, az apátfalusi Poľana n. v. igazgatója. = mim €ó ÉVTIZEI ICTl Hej, április elsejék, tréfás április elsejék. Kétszeresen is tréfásak voltak valamikor. Apró kis csínytevések, ismerősök ugratása, hamiskás mosolyok — s ha léprement a cimbora vagy a szomszéd, egészséges nevetés volt, s ma is az a jutalmuk. De akadt másmilyen tréfa is április elsején. Kegyetlen a sors tréfája, valaki jóvoltából, sokak bosszúságára. Zsákba-macska, csöbörből-vödörbe jutás. Gazdacsere, leginkább a gazda akaratából, s néha-néha a balga remény, a „hátha mégiscsak jobb lesz ott" Igazságot hiába kereső gondolat folytán. Április elsejék — a cselédszegődés napjai. Ha porzott, ha esett, vitte a szekér a kis vagyonkát: a bátyút, dunyhát, anyja felében a gyereket. El-elmaradoztak a faluk, a tanyák és ha megérkeztek az új helyre, a kövér totyogó gazdaasszony a tőle megszokott „Istenhoztá"-val fogadta az új jövevényeket. Letelepedtek. Közös pitvar, örökös civódások színhelye, egy szoba. Bent a rozoga kályha, vagy az se. A falon alattomosan kúszik felfelé a nedvesség, a gazda „szetne", a „meglásd, nálunk Jó sorod lesz" cselédfogadó üdvözlőbeszéd néma tanúja, a Péterre vagy Pálra váró „jó sors" kilátásba helyezése, mozaikkocka abból, ami reá vár mindaddig, míg a gazda kifizetődőnek tartja ottlétét. Ez volt a cselédember sorsa. Hervay Gyula tízesztendei cselédkedésének sűrített mondanivalója is ehhez hasonló. A részletekre már nem is emlékszik, a szegényember búját-baját az isten sem bírta számontartani. József Attila is ezt írta: Ha az Isten íródiák volna, S éjjel-nappal mozogna a tolla Ügy se győzné ô se feljegyezni Mennyit kell a szegénynek szenvedni. Szenvedett, cselédkedett, amint búcsút mondott az iskolának. És most, ahogy kiskertjéből rátekint kétszobás, összkomfortos házára, olyan boldogan t£rja szét a kezét, majd fonja össze a mellén, mintha az egész világot magához akarná ölelni. Bemegyünk a szobába. Minden ragyog a tisztaságtól. A falak szép mintával frissen festve. — Magam festettem — mosolyog. — Festő? — A, nem — feleli. — Villanyszerelő vagyok. Ez a harmincnyolcéves ember csupa életkedv és tettrekészség Nem ezermester, de azért molnár is, bőrcserző is, úgyhogy ráillik a szólás-mondás: „Olyan ember, aki a jég hátán ia megél." És szereti munkáját Dolgos keire nyomán Karvinán, Ostraván, Eperjesen, Novákyban száguld az áram, hogy életet adjon. Sok üzemben megforgatja a gépkerekeket, fényt ad az iskolásoknak esti leckéikhez. Épít a köznek és egyúttai magának is. Tízesztendei munkájának • eredménye ez a ház. Azelőtt is dolgozott, de házépítésre gondolni sem mert. A cselédkedés nemhogy házravalót, de még ruháravalót is alig hozott. És most? Padlózott szoba, rádió.. — Egész jó, ugye — mosolyog elégedetten, majd a padlóra mutatva megjegyzi: — • Ezen még javítani kell. Nyers volt még a deszka, öszszeszáradt. Aztán körülnéz. — Van még mit tenni. A konyhát, a fürdőszobát kell rendbehozni. Boldogan beszél a házcsinosításról. Ez a családi ház az ő kis birodalmuk. Somorján ke- resni kell boldogabb, az élet- nek jobban örülő •mbert. Z — Közelebb szeretnék dol- | goznt, közelebb a családhoz. — 3 Nem mondom — folytatja —, ? jó! keresek másutt is, mert | mindenütt szükség van szak- | emberre. — No, de majd | csak ... — mondanivalóját nem | fejezi be. Egészítsük ki azzal, hogyha | rendben lesz a hážuk (nem | azért,' mintha most nem volna = rendben), meglesz mindenük, § amit terveztek. flizonyosan a ^ közelben vállalhat majd mun- ? kát, közelebb családjához. A fia már 13 éves, jó tanuló és ahogy Hervay Gyula mond- | Ja: | — Szakember akar lenni a Z gyerek. | Az apa szavait a falon füg- ~ gő rajzok igazolják. Egy nyomó- ŕ kút keresztmetszetének, meg | más alkalmatosságoknak a raj- ľ zait látom. A szoba falán táj- Z kép. A villanypóznák, meg a " huzalok szépen, gondosan meg- § rajzolva, mintha a fiú — míg § az apja a villanyt szereli — Z árra gondolna, hogy: — Apám | valahol Ostraván vagy Eperje- | sen talán éppen villanyt szerel, ^ vagy a huzalokat erősíti, és 3 mindezt én értem teszi, hogy r jobban rajzolhassak, hogy „em- | ber" legyen belőlem. | Az apa is büszkén, örömet I őugározva nézi a rajzokat, a Z fia rajzait saját házuk falán. Z Milyen jó érzés is nézni eze- ~ ket a szép rajzokat. Mert va- r .amikor másfajta rajzokat is látott. Olyanokat, amit a penész, meg a nedvesség rajzolt a falra. Az apa szeme végigsiklik a nvomókút rajzán. Ilyen van a Z házuk előtt is. Gondolatban || már az új pinceajtóban áll, r majd kisétál a ház elé, az or- szágút felőli részre és elgyö- nyorködik a lugasra kapaszkodó I szőlőn, megtapogatja a sárguló l barackot, a pirosodó almát, rá- • rátekint a csaladi házra. 1 Gérecz Arpád. • Szebb és boldogabb az élet Izsapon most, mint tíz évvel ezelőtt Mi, Izsap község lakossága hazánknak a di-i cső szovjet hadsereg által való felszabadításának 10. évfordulóján hálatelt szívvel és szeretettel gondolunk a nagy szovjet népre és a dicső szovjet hadseregre, mely felszabadított ben-< nünket a kapitalista kizsákmányolás és elnyomás alól. A régi időkben a falusi dolgozó paraszt majd megfulladt a sok adóteher alatt, mindig a bizonytalanság lebegett a feje felett A felszabadulás óta gyökeresen megváltozott életünk. Olyan haladást értünk el, amiről a régi reakciós rendszerben még álmodni sem mertünk. Ma több mint 32 új családi ház épült fel. Egy szép községházunk van, amely több nagy teremből áll. Egy új tűzoltószertárt is kaptunk. Egységes földművesszövetkezetünk fel van szerelve a legmodernebb mezőgaz-. daságli gépekkel, az állattenyésztés részére nagy istállók állnak rendelkezésünkre, egy tíz vagon gabonát befogadó raktárt u kaptunk. Felmérhetetlen nagy jelentőségűek ezek a* eredmények, de mi tovább fogún* dolgozni a még nagyobb eredmények sikeres eléréséért, Hofferlik Mihály, Izsap. Incédi József sem lesz többé az urak szolgája Tíz évvel ezelőtt Incédi Józsefnek összes vagyona' a karikás ostor, a furkósbot és nyolc gyereke volt. A felszabadulás utáni első évek' ben továbbra is előző foglalkozását űzte. Őrizte az ekecsi kulákok teheneit. .Szolga volt továbbra is. A községi úgynevezett pásztorházban lakott. Hogy milyen volt ez a, pásztorhéa, ezt nemigen kell magyarázni olyanoknak, akik egy kicsit is ismerik a falut. A pásztorház lakóinak a legmesszebbmenő álmuk mindig csak az volt, hogy onnan megszabaduljanak* Saját házat építeni, — ez ti gondolat élt bennük, ami azonban nem mindenkinek sikerült* Nem sikerült sokáig Incédi Józsefnek sem, Csak a szövetkezet megalakulása után mert komolyan foglalkozni azzal a gondolattal, hogy házat épít. Tagja lett a szövetkezetnek. Nem volt már többé szolga. Keresete is évről évre gyarapodott. 1953-ban már úgy érezte, hogy búcsút mondhat a pásztorháznak, ő is igényelt házhelyet. Meg is kezdje rajta az építkezést. A szövetkezet is segítette. El is készült a takaros kis családi ház. Egy vüágos, nagyablakú szoba, egy takaros kis konyha és egy élelmiszerrel jól megrakott éléskamra. Ez Incédi József otthona. Ekecsen egyébként egészen új i utcasorok épültek a szabad tíz év során. A ; múltban lenézett, elnyomott emberek, ma már, emberhez méltóan élnek. iiiniiiiriiiiiiiiiiiiiiii'iiuiniiíiiiiiiiiitiiBniniiiiiiiiiiiiiiiiininiiim'iiniinmmiHünnminii • • • Lfi'MnBiranana:]^! i ''^^M^M^^^M^twit^iigtfgiigirMngiiBUBiiaiiaiigiiiBiiBiiaíijijaiiBtrwirBiignaiiatiBiiaiigiiariBiiB^gitMtiBíiaifBiiaManaTimMMiigffwiiBnKíigiiBiiBTrwrig •rí»M»r: LESZÁLL AZ ALKONY, az ég alját bíborpirosra festik a lenyugvó nap sugarai. Lassan szétterül az este. Gyenge szellő simogatja a tájat, lágy harmatcseppek csillognak az útmenti fűszálakon. Ezer meg ezer szentjánosbogár fénylik a csillagfényes éjszakában. Bágyadtan törik meg a holdsugár a közeli tavak sima tükrén. Százféle hang zaiprja az éj csendje Bagolyhuhogás hallik a magasból, s a levegőben kísérteties szárnycsapkodással húz el a denevér. Békák hangversenye száll fel a mocsarakból, tücskök ciripelése tölti be az éjszakát. Dörgő hang csap bele az állatok éjjeli hangversenyébe. Közelből gépzúgást hoz a gyenge szél. Az erős dohogás a hernyótalpas vasparipára emlékeztet. A zörej néha elhalkul, egyenletes, monoton hang hallatszik, maid megint élesen felberreg, nehéz talajba ér az ekevas. Lassan feltűnik a gép messzibe néző két tüzszeme, s vakító fényt áraszt maga előtt. A tábla végéhez lánctalpas közeledik, hármas nehézfogast, simitókat húzva maga után. A kormánykerék mellett éberen figyel előre a traktoros, gépét biztos kézzel irányítva. Mint huTRAHTOROaiMETI WM szár a betört ló nyergében, biztosan érzi magát. Mélyen ülő két szemében mosoly vibrál, s nagy tettekre gondol munkája közben. Még nem idős ember, éppen fiatalnak sem mondható Középkorú, 43 éves. Barna vékony arca, előreugró merész álla erős akaratról tanúskodik Gépét fiatalos mozdulattal fordítja vissza a tábla túlsó vége felé és a motort leállítva felém közeledik. Beszélgetünk, jobban mondva csak ő beszél. Egyszerűen, a kis emberek hangián szól hozzám, pedig hős a munkában. Hat éve már, hogy a csallóközcsütörtöki traktorállomáson dolgozik. Sokat látott, s még többet tapasztalt e pár esztendő leforgása alatt. Viharos éjszakákat, verőfényes nappalokat töltött gépével a földeken. TAKÁCS MIKLÓS becsületesen megállta a helyét a munkában. Először ócska, elnyűtt Farmelen, később Zetoron, most KDT 35-ös lánctalpas traktorán dolgozik. Az elsők közé küzdötte fel magát. Szereti gépét, pajtása, jóbarátja, mindene neki. Talán a szíve is együtt dobban gépe dohogásával. Müy régen vágyott arra, hogy gépen ülhessen. Régi álma csak soksok év múlva válhatott valóra. A felszabadulás hozta meg számára ennek lehetőségét. Beszél hozzám, de tekintete az új gépen pihen. Nem a múltról, a felszabadulás utáni időkről, a jelenről van mondanivalója. Azt sem tudja, hogy hol kezdje. Alig találja a szavakat. Minden, amit beszél, szín igaz, és minden egyes szavának súlya van. A felszabadult tíz év eredményeit, megváltozott életét méltatja. A traktorállomásról beszél, ahová 1950-ben került. A traktorállomásról ... dehogyis volt még akkor traktorállomásnak nevezhető. Major, ragadós -sár, két düledező istálló állt a mostani traktora

1!omás helyén. Tizenkét elhasznált Farméi- és Ford-traktor volt az összes gépiberendezés. Fele ezeknek is hasznavehetetlen volt. Takács Miklós maga sem hitte, hogy ilyen rövid, idő alatt modern gépekkel jól felszerelt traktorállomás énül fel a sártengerben. Rajongva beszél a műhelyekről, az esztergapadról, a hatalmas gépparkról, ahol a legmodernebb gazdasági gépek százai találhatók. Most úgy emlegeti a traktorállomást, mint kisebb iparvárost. A garázsok mellett szép családi házakat is építettek a traktorállomás alkalmazottainak. Szemében felcsillan a fény és büszke arra, h~gy ö is megnyergelheti a sok modern gép egyikét. — Eltűntek már a régi Fordok — szövi tovább beszéde fonalát. — Kimustrálták valamennyit.. — Megemlíti, hogy így járnak lassan a kerekes traktorok is. amelyeket új, nehéz gépekkel cserélnek ki. Ebből egyre több az előhántós szovjet eke, a gabona-, kukorica- és répakombájn. Az idén megint 22 kombájnnal és 12 kukorica^ilózó géppel bővül a traktorállomás gépparkja. MINDEZEKET röviden részletezi, majd hirtelen magáról, életéről beszél. Elmondja, hogy milyen más életet hoztak neki az új gépek, a felszabadulás. Munkájáról, keresetéről és családjáról tesz említést. Boldog életet, s mindent megkapott, amit valaha csak álmodni mert. — Aki dolgozni akar, annak aranyelete lehet a mai rendszerben — mondja. — Havonta megkeresek 1800 koronát is, ezen felül a szövetkezettől il megkapom munkaegységeimre a természetbeni járandóságot, ami megfelel 500 koronának havonta. Átlagos keresetem 2209 korona, de volt olyan hónap is, amikor 3400 koronát kerestem. Takács elvtársnak sok-sok öröme volt a felszabadulás tíz esztendeje alatt. Szép kereset, emberhez méltó örömteli i^et és két aranyos kis gyereke, akik a család üzemefényei. | Építi szép családi házát. Két I nagy szoba, konyha•., ebédlő, kis fürdőszoba, kamra és üvegezett verenda várja még a nyáron a boldog családot. Munkából hazamenet meg-megáll a léckerítéssel körülwrit ház alapjánál, szemét büszkén hordozza végig a nagy rakás piros téglán és 11 hassá fenyőfákon, melyekből a tetőzet készül. Tíz év múlt el a háború befejezése óta és ez idő alatt a csallóközcsütörtöki traktorállomás is többször kitüntette magát .Gépekkei, jó szakemberekkel segíti a dolgozó parasztságot, a hektárhozamok évről évre nőnek az új, nehéz gépek, a szakszerű munka nyomán. Az emberek megszabadultak a legnehezebb kézi munkáktól, kombajny^c én kévekötő aratógépek aratják már évek óta a gabonát a messzeségbe nyúló földeken. EZEKRE GONDOL Takács. Miklós és láng gyúl szemében arra a tudatra, hogy ö is részese e nagy alkota mik. A boldog apa Miklós és Gábor fiacskája boldogabb jövőjének építésén fáradozik. Magában új terveket szövöget. Szeme előtt elvonul a múlt és a jövőbe néz. Tudja mit kell tennie azért, hogry az egész orazág dolgozó népének jóléte emelkedjék. Halász Ambrus.