Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-07 / 109. szám, szombat

Az adott szó valóra váit A VICSAPAPÄTI szlovák és magyar nemzetiségű szövetkezeti tagok a felszabadulás 10. évfordulója tiszteletére 60 hektárnyi területet vetettek be kukoricával, 6 hektárnyi területet pedig burgonyával ültettek be négyzetes-fészkes módon. A megszabott agrotechnikai határidőben teljesítették a többi mezei munkát is, amivel megteremtették a gazdag termés feltételeit. A NYITRAI kerületben lévő polny-kesovi EFSZ ebben az évben a dolgozók gyermekei részére a kórházakban és iskolaéttermekben felszabadulásunk 10. évfordulója tiszteletére csaknem 8000 liter tejet szállított be terven felül. SZOCIALISTA munkaverseny segíti a nyitrai állami gazdaság dolgozóit kötelezettségvállalásaik teljesítésében. A gazdaság a nyitrai kerületben első helyen áll és Szlovákiában a legjobb állami gazdaságok egyike. A tejbeadást 112 százalékra, a sertéshúsbeadást 105 százalékra, a marhahúsbeadást 195 százalékra, a tojásbeadást pedig 167 százalékra teljesíti. A felszabadítás 10. évfordulójának tiszteletére teljesített kötelezettségvállalásainak értéke eddig meghaladja a 200 000 koronát. m <*> <*} ::: Sü Si* m ::: $} ::: <*í Š: c*> # ::: <*> <ír is: ::: <*} <Í0 ::: (*> ::: ::: <*} íí) (Í) ::: Dobos Gyula tizenegy évvel ezelőtt halt hősi halált a fasiszták elleni harcban. A pacsirta korán kelt, alig hogy az első napsugarak végigcirógatták a határt, máris a magasban dalolt. A hosszú, kietlen tél után szinte órák alatt újra éledt a természet. A cseresznyefák teljes pompában virulnak. Fehérpettyes ruhába öltöztek. A falu korán ébredt. Az emberek lázasan készülődtek, mindenütt nagy a sürgés-forgás. Machová Emília is kinyitotta szemét, körülnézett és kiugrott az ágyból. Az anyja meglepetten nézte. Máskor keltegetni kellett, most meg olyan korán kel. Milka korán magára kapta ruháit, előhúzta táskájából a papírt, s fennhangon olvasta róla a szöveget: — Dorogije szovjetszkie druzja. Iményi pionírov vász stgyečno privesztvuju. Szorgalmasan mondta tovább a szöveg többi részét is. Kicsit nehezen forog a nyelte, de azért egyre jobban megy. Izgul is, hátha nem fog sikerülni. Az nem lehet, hiszen ő pickír és a vicsapapáti alsófokú középiskola egyik legjobb tanulója. Nem hozhat szégyent pionírtársaira és iskolatársaira. A községházán is nagy volt a Sürgés-forgás, a helyi nemzeti bizottság titkára is fogadóbeszédét ismételgette. Végre elérkezett a várva várt pillanat. A hősök emlékműve előtt fogadják a küldöttséget. Müka virágcsokorral a kezében a küldöttség elé áll és már mondja is üdvözlő beszédét: — Soha nem felejtjük el a nagy szovjet népnek, hogy felszabuó.tott bennünket. Örömmel üdvözöljük, a Szovjet hadsereg vörös zászlajának együttesét. Örülünk, hogy mi is hallhatjuk majd a maguk szép énekét, amely a népek szabadságáról beszél. Meghajtja magát és átnyújtja a piros rózsákból és több másfajta virágból készült csokrot Alexandrov elvtársnak, az együttes vezetőjének. Mindenki meghatódik az örömtől. Hátid egy idős, alacsonytermetű néni tapsolt. Sokáig nézte a szovjet küldöttséget. Már-már szólni akart, de arca fájdalmas kifeiezest ölt, tekintetével miq egyszer végigsimogatja a küldöttség tagjait, megfordul és hazai,légy. Még mindig pereg a könnye, ahogy beszélek vele. — Tudja én olyan gyengeszívű vagyok — irwndja mentegetőzve, — beszélni akartam velük, de ha rágondolok ... Leperegnek előttem az események. Szinte hallom a géppuska kerepelését. amint a rohamozó fasiszta SS-katonákat kaszálják. — Hős volt az én göndörhajú Gyulám. Már mindenki hátrált, de ő kitartott, hogy fedezze a többiek visszavonulását. 1944. október 20-án esett el a Telgárt melletti harcokban Balusicnél. Egy akna csapott a géppuskafészekbe, így tudtak csak elnemítani. Azt mondják a baiatai, hogy nem halt volna m°i. ha kórházba kerül, de az SS-ek kíméletlenül agyonlőtték. Elővesz egy fényképet, a sírásók küldték neki. Halálba meredve fekszik véres zubbonyában fia, aki még nem is élt es már meg kellett falnia. — Tizenegy éve ennek, de még •most is iá j az emléke, fáj a sok ,-zovjet katona kiimlótt vére. Nagyon iá) ez np'.er.-i mond)d. Ne engedjék, hogy többé háború legyen, hogy a másik fiam és a vöm is hasonló sorsra jusson. Megsimogatja kis kökényszemű unokáját, mintha védeni akarná a borzalmaktól. Járjuk a szép napsütéses időben Vicsapapátit. Lépten-nyomon látjuk az egyre szépülő életet, megismerjük a múlt hőseit. Sok nehéz év küzdelme van felírva ennek a falunak a krónikájában. A Szlovák Nemzeti Felkelésben három fiatal hős vesztette életét. Dobos Gyula, Tóth Ágoston, aki akkor érettségizett, s készült az életre, és Kuna Vince. Keményen szorította meg egy alacsony, tömzsi barnaember is Alexandrov elvtárs kezét. Mint később megtudtuk, ö a helyi nemzeti, bizottság elnöke. Már 1921-ben tizenegyedmagával volt becsukva sztrájk szervezéséért. Az úgynevezett szlovák állam alatt Tiso pribékjei vitték el illegális pártmunka miatt, és négy hónapig volt börtönben. A beszéd kissé nehezen megy, hiszen nem értik teljesen egymást. A tolmács szaporán fordít, egykettőre megbarátkoznak és Miskolci elvtárs boldogan' ve— Az én fiaim, nem fognak már annyit szenvedni, mint én valamikor — mondotta Dekány elvtárs, mikor beszélgettünk vele. Sztrájkok, letartóztatások, munkanélküliség jellemezte Vicsapapátit a múltban. Budai Ferencet, Budai Pétert, Cseresznye Ferencet csak azért csukták be, mert kommunista színdarabot akartak játszani. Ma már megszervezték az énekegyüttest amely a felszabadulás 10. évfordulóján fog fellépni. Dicsérik az együttes tagjai a vicsapapátiákat. Rövid 10 év alatt sokat tettek. Ugrásszerűen szökött szárba a dolgozók milliói által ápolt rózsa, amely ezelőtt csak bimbó maradhatott és csak a közös harccal, a kö(4) <*} ::: {*) •:>} ::: i+j Az Alekszandrov-együttes tagjai a vicsapapátiak között. zeti a szovjet embereket, hpgy megmutassa nekik szép faluját. Megnézik a szövetkezet gazdasági épületeit, a modernül berendezett új családi házakat, a szövetkezeti áruházat, mindazt, amit közös harccal vívtak ki. Szeretettél néz a küldöttségre Dekány Zsigmond is, akinek azelőtt Argentínában, a patagóniai tűzföldön kellett dolgoznia, megismerte Sant Antóniát, Buenos Airest, La Platát, de csak annyi pénzt tudott keresni, hogy valahogy hazajöhetett. Ma otthon dolgozik az EFSZben és szépen megél családjával együtt. Fiai közül István a szövőgyárban gépkezelő, Mihály építkezésieken dolgozik, Ede a komáromi hajógyárban, Domonkos katona, egyébként felső-ipariskolába jár. zös vérrel öntözött föld tápereje nyomán nyílhatott ki teljesen. Boldogan járt együtt a ízovjet vendégekkel a falu aprajanagyja. Színes népviseletbe öltözött lányok, kis piroskendős

1 pionírok, idős veterán harcosok beszélgettek velük. Szinte maguk közé fogadták őket. — Mnogo úspechov želajem vám — mondotta Alexandrov elvtárs búcsúzóul a vicsapapátiaknak. Sokáig néztek a fiatalok, öregek az együttes tagjai után, akik abból az országból jöttek hozzájuk, amelynek kptonái elhozták a szebb és boldogabb életet, és Vicsapapátin is kinyílhatott a szabadság rózsája. Ball a József. Teljesítették felajánlásaikat Az eperjesi kerület földművesei jól teljesítik a felszabadulás 10. évfordulójának tiszteletére tett kötelezettségvállalásaikat. Ján Petia földműves, a sabinovi járásban lévő Orkucany község pártszervezetének elnöke vállalta, hogy állami felvásárlás keretében 100 kg marhahúst, 500 mázsa szemesterményt és 5 mázsa burgonyát ad be. Az előírt 200 kg helyett 204 kg-ot adott be. E tavasszal 30 árnyí területet tavaszi vegyestakarmánynyal vetett be. Chmelován a kis- és középparasztok 20 hektárnyi elhagyott földet vettek át gondozásba. Lent fognak rajta termeszteni. A gép- és traktorállomással szerződést kötöttek, melynek alap- ' ján az állomás beveti és betakarítja a lent. A talajt már előkészítették a vetés alá. A Svidníky járásban lévő Nižné Komárniky földművesei is becsülettel teljesítik kötelezettségvállalásaikat. Michal Lezler'a húsbeadást 190 százalékra, Ján Halaj pedig 200 százalékra teljesítette. Ján Surgent a húsbeadást 200 -százalékra teljesítette. Lemessany község kisés középparasztjai az eperjesi járásban elhatározták, hogy kötelezettségvállalásuk alapján 900 kg sertéshúst adnak be terven felül, amelyből eddig már 700 kg-ot be is adtak. Ezenkívül 1100 kg marhahúst is adtak be előíráson felül. Jó példával járnak elől Kmec János és Valkó József, akik első negyedévi beadási kötelezettségüknek már februárban eleget tettek. Előíráson felül mind a ketten 200 kg sertéshúst és 400 kg marhahúst adtak be. Mató Pál, Kassa í^f> í*>;V: f

jf:;í*;: •:fť*;: f

^r ;;^ ííjjt]: -: ^šr

; > :- -f^:- <7*Ť> Í7*ŕ> ^-Tíŕí- ÍTÍŤ?- ÍTÍŤ-- --Í*

1! A győzelem zászlaját tovább visszük... — Halló, halló, itt a csehszlovák rádió! Segítséget kérünk! — röpül szét az éterbe a 415-ös hullámhosszon Prága segélykiáltása. Ezerkilencszáznegyvenöt május 5 -én, szombaton délben hallották először a prágaiak ezt a felhívást. Attól a perctől kezdve izgatottan figyelték a rádiót, hogy egy hangfoszlányt se mulasszanak el a legfrissebb hírekből. — Barikádokat építeni az egész vá~ rosban! — hangzik a halasztást nem tűrő utasítás. És a prágaiak menneK. Lányok, fiúk, öregek, fiatalok, erősek, gyengék, mennek. A fasiszta bestiák elleni gyűlölet tetőpontjára hágott. Az emberek tele reménnyel ragadnak meg mindent, ami a kezük ügyébe esik a barikádok céljaira. Szombatról vasárnapra virradó éjszaka utcakövtkböl, villamoskocsikból, fatörzsekből, autókból, rolókból sok száz barikádot építettek. Az emlékezetes vitkovi hegy alján, a füstös Karlin egyik utcájában egy tizennyolc éves lány, fiatalsága egész hevével, ezernyi tervvel és bizakodással a jövőben, szintén barikádot épített... ... Milenka Jahodová 1927 szeptemberében született. Édesapja állami szolgálatban, mint pénzügyőr éveken keresztül teljesített szolgálatot. Közvetlenül a megszállás előtt telepedtek meg Prágában. Apja katonás természetével ellentétben, anyja érzékeny a sors csapásait nehezen elviselő, lázongó teremtés volt. Miienkát, egyetlen gyermeküket féltő gonddal, aggódó szeretettel nevelték Határozottan szép, kedves modorú fiatal lány lett belőle. Válláig érő gesztenyebarna, hullámos haja, kék szeme, egészséges, vakító fehér fogsora, szinte állandóan mosolygó arca első látásra megnyerte barátnői, osztálytársnői, ismerősei szívét. Kitüntetéssel végezte el a kereskedelmi akadémia második osztályát, de sikerének, jó eredményének nem tudott örülni. Édesanyja, akit végtelenül szeretett, nem bírta elviselni a fasiszta megszállást, nem bírta elviselni, hogy férjének és neki a németek irányítása alatt álló gyárakban kell — akár tetszik, akár nem, — dolgozni. Idegei felmondták a szolgálatot, öngyilkos lett. Milenka egyedül maradt édesapjával. Tanulmányait nem folytathatta, mert az iskolát bezárták és öt egy német céghez osztották be munkára. Az uniformis iránti gyűlölete, mint annyi más cseh hazafié, napról napra fokozódott. A hetek, hónapok csigalassúsággal múltak, Erőt csak a minden akadályt legyőző optimizmusából és a boldog felszabadulásba vetett hitéből merített. Tovább akart tanulni és tudását a haza szolgálatába állítani. Politikai öntudata össztönös volt. Soha, egy pillanatra sem hajtott fejet a nácik előtt. Tudta, érezte, ez az állapot nem válhat véglegessé. Csehszlovákiának szabadnak kell lennie és szabadságát minden körülmények között meg kell tartania. A történelemnek ez a szégyenteljes korszaka nem ismétlődhet meg többé. Ezerkilencszáznegyvenöt tavaszán már senki nem kételkedett a közeli felszabadulásban. A szovjet hadsereg óriási léptekkel szabadította fel a leigázott országokat. Varsóban, Bukarestben, Szófiában, Budapesten vörös és nemzetiszínű zászlókat lobogtatott a szél. A sokéves .elnyomás után Csehszlovákiába is eljön a kikelet. De addig kitartani és tenni valamit. Hacsak egy órával meg lehet rövidíteni a gonosztevők dühöngését, a gestapo kínzókamrájában lejátszódó szörnyűségeket, azt bármilyen áldozatok árán, de meg kell próbálni. Ezt akarta, ezt kívánta minden cseh polgár. F.zt akarta Milenka Jahodová is. És eljött a május. A parkokban a színpompás virágok ugyanúgy nyíltak, mint más években, a fecskék is elfoglalták régi fészkeiket. Az égbolt, mintha sejtette volna a rohamosan közelgő szebb napokat, az új életet, derűsen mosolygott, meleg sugarakkal vidította fel az elszánt embereket. Milena Jahodová édesapjával együtt lelkesen sietett a barikádra. Bátorságával kitűnt a többiek közül. De nem sokáig harcolhatott a maga és polgártársai terveiért, céljaiért. Május 6-án, vasárnap reggel az ellenség golyója örökre pontot tett fiatal élete minden örömére, bánatára, a boldogabb jövőbe vetett hitére. A felkelés még két napig tartott. A helyzet a körülzárt fővárosban kritikussá vált. Sztálin generalisszimusz közvetlen parancsára azonban az első ukrán hadsereg tankhadosztályai haladéktalanul a felkelők segítségére siettek. Milena Jahodová és háromezer társa, akik életüket hagyták ott a véres harcokban, nem lehettek jelen Ribalko tábornok és hős csapatai fogadtatásánál. Nem látták az örömtől síró, ölelkező, Ujjongó tömeget.' Nem látták a felszabadító szovjet hadsereget ünneplő népet. Az ódon Váron, szerte az egész országban végre a szabadság és a béke zászlói lobognak. Vége a bestiális fasizmus elleni harcnak. A gyilkosok és háborús Uszítók gőgös bástyái romokban hevernek. Az agyonsanyargatott nép új életre készül. Hazánk legragyogóbb ékszere, a kanyargó Vltava pártján fekvő száztornyú Prága, amelynek pompás építményeit a X. században már az arab kereskedők is megcsodálták, ismét szabadon lélekzik. A felszabadulásért folytatott harcot, hála a Szovjetuniónak és a szovjet hadsereg bátor katonáinak, győzelem koronázta. Sztálin elvtárs Prága felszabadítása alkalmából a csehszlovák néphez intézett táviratában ezt írja: ,,Mostantól kezdve az az ősidők óta folytatott harc, amelyet a csehszlovák nép nemzeti létéért és nemzeti függetlenségéért vívott, győztesen befejezettnek tekinthető. A Csehszlovák Köztársaság számára szabad az út a fejlődés és felvirágzás felé." Igen. Ezerkilencszáznegyvenöt május kilencedikén megnyílt az út a sötétségből a felvirágzás felé. Az egész nép az új korszak küszöbén egyet akar. Az új köztársaságban soha ne ismétlődjenek meg a borzalmak, amelyeken a cseh nemzet az elmúlt hat évben keresztülment. Azt kívánják, hogy soha ne térjenek vissza a München előtti viszonyok. Vajon Milena Jahodová és társai építömunkánk melyik szakaszán segédkeztek volna? A százával épülő új gyárakban, a takaros falvakban, vagy az új nemzedéket nevelő iskolákban, a szabadság szellemével áthatott főiskolákban? A virágzó városokban, ízléses, tiszta üzletekben, vagy a legalaposabb orvosi kezelést nyújtó kórházakban, a dolgozók rendelkezésére bocsátott fürdőkben? Erre ma nem tudunk válaszolni. De azok, akikért Miienlka és a többi hazafi meghalt, akikért a bátor szovjet katonák Drezdától Prágáig harminc óra alatt tették meg az utat, azok felszabadult hazánkban, gyönyörű fővárosunkban más emberként, újjászületve vesznek' részt a legnemesebb munkában, a szocializmus építésében. Legyen az munkás vagy paraszt, orvos vagy tanító, mérnök vagy egyetemi tanár — egy célért küzdenek, a béke megőrzéséért. Azért, hogy az eljövendő sok-sok tízesztendöben az elmúlt évtized minden vívmányát, építőmunkánk eredményeit százszorosan meghatványozva békében élvezhessük. A feszabaditó szovjet hadsereg sok ismeretlen katonája életét adta a fasizmus elsöpréséért, a szabadságot váró országok népeinek megmentéséért. A Prágai Felkelésben elesettek emlékét kis sírkövek, szerény emléktáblák hirdetik a város utcáin. Neim haltak meg hiába. Megvalósítjuk, amit akartak, amiért harcoltak. Tovább visszük a győzelem zászlaját, ami az ő kezükből kiesett. Libusa jóslata: „Nagy várost látok, amelynek dicsősége a csillagokig ér ..." csaík most kezd igaz lenni. Prága városa dicső, mert a benne élő emberek megelégedettek, mert szivük minden dobbanása a boldog jelenért és a még boldogabb jövőért ver. Kis /