Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-07 / 109. szám, szombat

Hálával tartozunk a Szovjetuniónak A breznói üzemben a hegesztő pisztolyc-k fénye villog, a munkások kalapácsa csattog és mindezt az ide-oda forgolódó hatalmas dariik dübörgő zenéje kíséri, mint valami hatalmas kórus. A vasúti kocsikon vannak már a nehéz hídrészek, a mezőgazdaság részére való hengerek és magasfeszültségű vezetékekhez való árbocok. Dolgos munkáskezek gyümölcsét viiszik rendeltetési helyükre. A munkáisok nagyobb része fiatal, nagy munkakedvvel kezelik a hatalmas gépeket. Ök már csak az idősebbek beszédéből, tudják, hogy a felszabadulás előtt nap nap után százával álltak a munkanélküliek a breznói városháza előtt. Olyanok, akik nem számíthattak állandó alkalmazásra és csak alkalmi munkából tengődtek. A legények nagy része nem nősült meg, a lányok nem mentek férjhez, a nyomor l ém képe visszariasztotta őket, a családalapításnak még a gondolatától is, A Garam mentén, a breznói járás volt a fasiszták elleni népi mozgalom központja. Breznón már 1944. augusztus 25-én felszámolták a fasiszta kormány szerveit és a hatalmat a forradalmi nemzeti bizottság vette kezébe. A falusi nemzeti bizottságok, a munkások, favágók, fuvarosok és szegényparasztok soraiból önkénteseket toboroztak. Kiürítették a helyőrség fegyverraktárát. A munkások kézigránátokat hoztak magukkal, amelyeket titokban gyártottak az üzemekben. A nép haragja elérte a tetőfokát. Bár a Hitler-fasiszták és bérenceik elvakult gyűlölettel tomboltak még akkor is, a nincstelenek hadserege nem riadt vissza a fasiszta túlerőtől. Harci tevékenységgel jelentékeny kárt okoztak a németeknek, vasúti hadianyagszerelvényeket és hidakat robbantottak fel. Harcukat győzelem koronázta. A szovjet hadsereg segítségével felszabadult egész Csehszlovákia dolgozó népe. Megszűnt a munkanélküliség, a nyomor a breznói járásban és egész hazánkban is. A Garam partján a partizánok és a szovjet katonák vérével öntözött réten betemették és beszántották a bombatölcséreket, s ott ahol 10 évvel ezelőtt a gépfegyverek halálthozó kattogása hallatszott, hatalmas csarnokok nőttek ki a földből, ahol öregek, fiatalok egyaránt minden tudásukkal, szorgalmas munkájukkal, korszerű gépek segítségével építik a szebb és boldogabb jövőt. Tizedszer virul ki a tavasz a felszabadulás óta. Sok minden megváltozott azóta Breznón. Szemet, szivet örvendeztető látvány, hogy az új hatalmas gyártól nem messze, alacsony régi házak közelében teljesen ú.j városnegyed, többemeletes lakóházak épültek. Ott laknak szépen berendezett lakásokban az üzem dolgozói. Arról, hogy milyen nehézségeket keltet leküzdeni a gyár és lakások építésénél, sokat beszélt nekünk Busnyák Ede, üzemi diszpécser és Skalickí Sándor technológus, akik a felszabadulás előtt fegyverrel kezükben harcoltak a fasiszták ellen. Az elsők soraiban küzdöttek a hídalkatrészeket gyártó üzem építésénél is. Tapasztalataikat szaktudásukkal párosítva, szerszámmal a kezükben oktatták a hegyek közti falvakból jött fiatalokat. Éjt nappallá téve dolgoztak és tanították a fiatalokat a hegesztés különféle eljárásaira, a hegesztési varratok szilárdsági vizsgálatára, a szegecselésre és a hídépítés technikájára. A fáradhatatlan politikai és szakmai nevelő munkának meg is vannak az eredményei. Gajdos Alfonz alig volt 17 éves, a gyár helvén még békák kuruttyoltak, mikor munkába lépett. Ismeri a gyár minden tégláját, vasgerendáját, mert sokat kúszott-mászott rajtuk. Sok előadáson vett részt és még több szovjet szakkönyvet tanulmányozott, míg a hídépítési munkacsoport vezetője lett. Franyó Jánosnak és még sok másnak érdeme, hogy az üzem a múlt esztendőben 106,4 százalékra és ez év első negyedében 105 százalékra teljesítetté tervét. Dolgoznak, vetélkednek egymással. Ha többet termelnek, .ők látják a hasznát. Dudka István elvtárs gép.iavító magas, testes, de mozgékony ember, jó egy pár megvalósított újítást és módosítást sorolt fel nekünk, amelyeknek segítségével növelte a munkatermelékenységet és csökkentette a daruk üzemképtelenségét. Örömmel beszéli el a felesége munkaeredményeit, aki a mezőgazdaság részére gyártott hengereket rozsdamentesíti és mázolja. Végül a szép kétszobás lakásával, a kárpitozott bútorával büszkélkedik. Gond nélkül élnek. Az üzemben étkeznek, tizenhárom éves lányuk pedig az iskolában. Megtakarított pénzüket takarékba teszik, hogy ezzel is elősegítsék az új gyárak és lakóházak építését. A munkában elért eredményeikkel hazánk népének jólétét segítik elő. A z üzem dolgozói lelkesen harcoltak a felszabadulás 10. évfordulójának tiszteletére tett összüzemi kötelezettségvállalás teljesítéséért. A versenyben Machnics Cyril, az 502-es üzemrészleg hegesztője érte el a legszebb eredményt. Mi teszi képessé erre, mi hajtja őt folyton előre? Semmi más, mint hozzáértése, szorgalma. Gyűlöli a régi rendszert, amelyben az apja jó martinász létére többet volt munkanélkül, mint amennyit dolgozott. Sokat nélkülöztek a négy testvérével, sokszor csak egyszer ettek naponta, akkor is csak sültkrumplit, amit édesanyjuk könynyes szemmel tett eléjük. — Hálával tartozunk a Szovjetuniónak, hadseregének szabad életünkért »— mondja Machnics elvtárs, aki alig volt húsz éves és már vállvetve harcolt a szovjet katonákkal a fasizmus ellen a szabad hazáért. Most egyike azoknak a párttagoknak, aki az üzemben munkájával elért sikereivel példát mutat és 10 százalékkal szilárdította meg normáját a felszabadulás tiszteletére. Erdősi Ede Nagyot alkotott Csallóközaranyos népe Éppen a házkörüli veteményes kertben foglalatoskodott Bittér László elvtárs, amikor felkerestem. Az első pillantásra idegennek tűnök előtte, pedig már találkoztunk. Aztán megismer és barátságosan kezet nyújt. Munkáját abbahagyja és a lakásába tessékkel. Az ablak melleti pamlagra telepszünk le a jó öreg harcossal, s beszélgetésbe elegyedünk. Felidézi a múlt harcait, a sztrájkokat, a régi május elsejéket, a küzdelmekben gazdag éveket — azokat az időket, amikor faluról falura, városról városra járva szervezte a munkások és dolgozó parasztok harcát a kizsákmányolók ellen és tevékenyen elősegítette a Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapítását 1921 májusában. Csallóközaranyos, ahol Bittér elvtárs él, gazdag forradalmi hogyományokkal rendelkezik. Nem kevesebb mint 300 tagja volt a pártnak, s 900 tagja a Vörös Szakszervezetnek. A község dolgozói a párt szavára hallgattakbenne bíztak!.. A párt kovácsolta őket olyan egységgé, amitől rettegett mind a földbirtokos, mind a többi kizsákmányoló. Büszkén beszél erről az ősz hajú harcos, s jóleső érzés hallani, amint vázolja a szovjet hadsereg világraszóló győzelme ni omán megszületett tíz szabad esztendő eredményeit. Az idegen, aki harminc évvel ezelőtt járt errefelé, — most rá sem ismer községünkre. Az elmúlt tíz év során 90 új családi ház épült, 40 most van készülőben, villanyt, mozit kapott a község. Falunk évről évre szebb — állapítja meg boldogan, s pipára gyújt, majd így folytatja. — Ami csak a népjólétet jellemzi, s amit csak el lehet képzelni, minden megtalálható nálunk. És tovább sorolja azokat az anyagi javakat, amiket a felszabadulás hozott Csallóközaranyos népének: vülany vasaló, rádió, mosógép, a csillogó új bútorok. Ma öreg bútor olyan ritkaság nálunk — mint a régi világban az új bútor... Leányaink, fiaink szépen öltözködnek, s jól él az egész falu, nem éheznek az emberek. S hogy mennyire így van, azt minajárt példákkal igazolja. A múltban, ha a hentes levágott két darab hízósertést, két hétig sem tudta eladni. Ma viszont, ha egy nap levág 5—6 darab hízósertést, azt egy nap alatt eladja

f.. De nemcsak anyagi javakban kapott sokat Csallóközaranyos népe a ttz év során. Kutíiirális téren is nagy fejlődés tapasztalható. Minden házba járnak napilapok, hetilapok Színielőadásokkal, vidám műsorszámokkal szórakoztatják a kul túrcsoportok a község dolgozóit. A komáromi Területi Színház és a Falujáró Színház tagjai is sűrűn megjelennek nálunk s bármikor jönnek, mindig telt ház fogadja őket. A kis- és középparasztok körében termékeny talajra talált a szövetkezeti gazdálkodás gondolata. A község dolgozó parasztságának nagyrésze még öt évvel ezelőtt a szövetkezeti gazdálkodás útját választotta! Ahogy a múltban a párt vezette őket harcba a nagyobb darab kenyérért — most if) a párt szavára hallgattak. S nem csalódtak!... Bátran leküzdötték a kezdet nehézségeit, s ma már hatalmas, virágzó nagyüzemi gazdálkodást teremtettek községünkben. E nélkül elérhetetlen lett volna az az anyagi és kulturális fejlődés, amiről, oly. büszkén beszél Bittér elvtárs. A munkaegység értéke 20 koronán alul még soha sem volt ebben a községben. Évről-évre nemcsak teljesítették, de túl is lépték a beadások tervét. Most is, felszabadulásunk 10 éves évfordulója tiszteletére vállalták, hogy ebben az évben 140 mázsa sertéshúst, 52 000 liter tejet, 38 000 tojást, 400 mázsa búzát, 20 mázsa zabot, 3200 mázsa cukorrépát, 46 mázsa dohányt és 11 mázsa fűszerpaprikát adnak terven felül a: országnak. A szövetkezeti tagok mellett az egyénileg gazdálkodó parasztok is mindent megtesznek, hogy gyarapítsák a termelést és beadásaikat ne csak teljesítsék, de túl is szárnyalják. Már ebben az évben 30 000 tojást és 960 kg sertéshúst adtak be terven felül. A kommunisták jó munkája itt is eredményes. Tudják, hogy népi demokráciánk megdönthetetlen alapja a munkás-paraszt szövetség és naponta foglalkoznak nemcsak a szövetkezeti tagokkal, de az egyénileg gazdálkodókkal is, hogy feladataikat teljesítsék és közelebb hozzák őket a szövetkezeti gazdálkodás fontosságának megértéséhez. A kommunisták kezdeményezésének aktív munkájának az eredménye az, hogy felszabadtdásunk 10 éves évfordulója napjaiban teljes az összhang és az öröm. Minden egyes dolgozót hála tölt el a felszabadító Szovjetunió iránt, s ez újabb tettekre lelkesíti őket. A muskátlis ablakon keresztül beragyog a tavaszi napsugár. A ház előt'ti kiskertben virágoznak a gyümölcsfák, madárdal hallatszik. Búcsúzom a bátor harcostól, a párt hűséges fiától, a 66 éves Bittér László elvtárstól. Sok mindent mondott számunkra, — fiatalabbak számára. S amit még nem mondott él, azt léptennyomon tapasztalom, amint ' végigmegyek a község fő utcáján, — amikor meglátom a mosolygó arcokat, a szép fehérre meszelt házakat, a kikövezett utakat, a frissen ültett facsemetéket és a haragoszöld színben pompázó határt. Minden azt bizonyítja, hogy Csallóközaranyos szorgalmas, harcedzett népe a párt vezetésével nagyot alkotott és a jövőben is ezt teszi, hogy még szebb, örömteljesisbb holnapok virradjanak a sokat sanyargatott dunaparti község felett. Farkas Kálmán. lllllillllíHÜMIll I li II I MI I ! ^MiltáUj,ík temei I Gugora Mihály a korlátra könyökölve gyönyörködik a ficánkoló eleven borjúkban, örül a szép, egészséges állatoknak. Szemei cjílig'i'k az örömtől, b'isz c.'Svygirl tölti él az a tudat, ti >jy az 6 allatai a legszebbek a környéken. A rideg borjúnevelési módszerrel elorte, hogy a növendékálla.tok elhullási százaléka kettőre csökkent. Még nem érkezett el az etetés ideje, de már ott könyököl a korláton. Megteszi ezt minder. r.ap, amióta beköszöntött a ,p ilo. Ilyenkor azán szabadjára engedi gondolatait. Néha-néha visszanéz a múltba. Ilyenkor homlokán a redők még mélyebbre vésődnek. Tekintete megkeményedik, mintha most is a birtok úrnőjével, Mázik Annával állna szemközt. Gugora M'hály húsz évvel ezelőtt került az újvásári gazdaságba. Mini fiatal hazas bízott a' 'ia ', ii no vei majd csak lerázhatja magáról a cselédsorsot. Ez azonban csak a felszabadulás után sikerült neki. A háromnegyed kommenció alig volt elég ahhoz, hogy kenyeret ehessenek. Később már megkapta az egész kommenciót de négyen dolgoztak érte. Álmodozásából felesége riasztja fel. — Hozzá is foghatnánk az etetéshez — mondja az asszony. Gugora Mihály ránéz feleségére, kézével olyan mozdulatot tesz, mint mikor valaki a szemtelenkedő legyet hajtja el az orra elől. Felesége észreveszi, hogy valamin alaposan elgondolkozhatott. Szóvá is teszi: -- Min töröd a fejed már megint? A férj azonban válasz nélkül indul az istálló felé. A kezében tejesvödrökkel tér vissza, s csak most válaszol az asszony kérdésére. — Mennyit változott a világ azóta, hogy Mázik Annától megszabadultunk. Az asszony csak ránéz, de nem válaszol. Valóban tíz évvel ezelőtt új élet kezdődött az újvásári majorban. Űj korszak a Gugora család életében. Gugoráék úgy élnek, ahogy eddig soha. A volt cseléd gyerekei szakmát tanulnak. Gugoráné büszke | Mária lányára, aki egy évvel eze- | lőtt tette le a szülésznői vizsgát. | Most Jókán működik. Bözsi lányá- | val is tervei vannak, őt is az | egészségügy szolgálatába akarja ál. š lítani. Gugora Mihály pedig a fiúk- = kai van nagyra. Józsi gyerek a gaz- | daság legkiválóbb fejője, Sanyi \ gazdasági iskolát végez, Misi pe- I dig az esztergályos szakmát ta- nulta ki. Mindannyian szépén ke- = resnek. Misi már motorkerékpárt | is vett a tavaszon. A többi esa- | ládtagok megelégedtek a közönsé- | ges kerékpárral is. š Valamikor kenyér is szűkösen ^ volt Gugoráéknál. Gugoráné sze- f rint a hús az nagyon ritka vendég | volt az asztalukon. Örült a család, | ha jeles ünnepek alkalmából egy š negyedkilóra is tellett. Az is per- sze csak marhahús volt. Az idén = meg már disznót öltek. Egyet ka- | rácsonyra, a másikat húsvétra. ; Egyszóval nem szűkölködnek. így van ez nemcsak Gugoráék- ? nál. Jól él a gazdaságban mindenki. Valamikor- a cselédasszonyok a há- = tukra kötötték kicsinyeiket, úgy mentek a munkába. Ma gyönyörű ? babakocsikban nőnek az apró gyér- | mekpalánták. Valamikor a cselédek | gyermekei tudatlanságra voltak 1 ítélve. Egyrészt azért, mert az = iskola messze voltabirtoktól, más- 5 részt pedig a megélhetési gondok ľ nem engedték a tanulást. Gugora Jó- = zsef is a néphadsereg kötelékében ta- š nult meg rendesen írni, olvasni. Az | 1951-es évben iskola nyílt a gaz- § daságban. A gyerekek helyben ta- | nulhatnak. | Az sem megvetendő, hogy a ma- | jorban, ahol 36 család él, vegyeske- = reskedés nyílott. Megvehetnek itt § mindent, amire csak szükségük | van. A füszerüzletnek italmérése ľ is van. Hogy a gazdaság dolgozói š mennyire látogatják az üzletet, ar- = ról a havi kimutatások tanúskod- ^ nak. A havi forgalom átlagosan | 30 000 korona. Ez a szám azt mu- | tatja, hogy az ujvásáriak jól élnek, | szeretik a szépet, a jót, és meg is = tudják vásárolni, mert munkájuk gyümölcsét már nem rabolja el íj Mázik Anna nagyságos asszony. " Sz. I. I • III lllll.illlliiliilillnliiliiliiliii'iiiii.iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiklllllllllllllllllliiliilHllllill!! S&eveMiih hasúinkat Borzalmas napokat éltünk 1945. elején. Alig volt család, ahol apát, fiút, vagy testvért ne sirattak volna. Ml is 14 éves gyerekünket sirattuk, az ártatlan fiút, akit a nyilasok kutyamódra hajtottak ki a faluból a kapitalista „haza" védelmére. Felujjongtunk, amikor meghallottuk, hogy az utolsó tűz Is kialudt Berlinben, amikor a győzelmes szovjet hadsereg véget vetett a szenvedéseknek, letörte a hitlerista Németország rémuralmát. Végre feljött a mi egünkre is a nap. Megkezdhettük békés építőnuinkánkat. A dicső 48-as februári győzelem után megnyílt előttünk a fejlődés, a jólét kapuja. Pártunk és kormányunk megadta a lehetőséget boldog jövőnk megteremtéséhez. Azóta is mindent elkövet a nép boldogságáért. Nálunk, Felsószelin is bőven kijut a dolgozóknak a népi demokrácia nyújtotta javakból. Alig pár év alatt 120 lakóház épült, s alig akad olyan, ahol ne volna villany, vagy rádió. Megszűnt az a világ, hogy a dolgozó ember csak addig volt jó az uraknak, amíg kihasználhatták, élősködhettek rajta, s ha már megöregedett, tarisznyát akaszthatott a vállára és házról házra járva kereste meg szűkös betevő falatját. Ma már más világot élünk. Az öregeket, köztük a mi falunkból valókat Is, akiknek nincs hozzátartozójuk, terített asztal várja a kosúti kastélyban. Gyalog sem járunk már a szomszédos falvakba, vagy a járás székhelyére. Naponta ötszöri autóbuszjáratunk van. Pénzbe kerül, de nem baj. Egy fit.yusszal kevesebbet iszunk és kényelmesen utazunk. A drótozott Baťabakancs is kiment a divatból, s foltozott ruhában sem jár senki. Pár öltéssel még lehetne igazítani rajta, munkába jó is volna, de az öregasszony nem lát cérnát húzni a tűbe, a fiatalasszony pedig inkább újat vesz. Teheti, van pénze hozzá. Jól fizetik a munkát mindenhol. Vasárnap senki sem akar húsnélküli ebédet enni. Sok háznál olyan konyhát vezetnek, hogy az angol grófnál sem különbet. Nem így volt valamikor. Jól él most a nép, megszűnt a tudatlanság. A „kézit csókolom" is alábbhagyott. A hajlongás is megszűnt a „tekintetesek" előtt. A mi embereink, munkások ülnek a helyükön, s testvériesen, elvtársiasan bánnak velünk. Gyermekeink fényes iskolákba járnak, s mi öregek is tanulgatunk odahaza. Nyáron már nem aratok 12. részért a kuláknál. Vasárnap sem kell dolgoznom. Nekem is van most a szövetkezetben több mint ezer hektár földem, s felszántja a traktor. És vasárnap a futballt nézem, s este moziba megyek. Igaz, hiég néhánynak nem tetszik a mai rendszer. De már nem tűrhetjük, hogy néhánv gyáros, nagybirtokos és a falu kulákjal diktáljanak. Hol van az megírva, hogy ezek unokái is csak henyéljenek, parancsolgassanak? Mindenki dolgozzon, aki élni akar. Sok sikert értünk el az elmúlt tíz esztendőben. Községünkben megalakult az EFSZ, s a becsületes dolgozóknak boldog az élete. Munkájával mindenki bőségesen megkeresi mindazt, ami az élethez szükséges. De különösen a munkakerülők ttiégis panaszkodnak. Szokjunk le a siránkozásról és panasz helyett inkább becsületesen dolgozzunk. Szeressük hazánkat, valósítsuk meg pártunk és kormányunk határozatait, s egészen biztos, hogv mindenkinek boldog élete lesz hazánkban. Őrködjünk afelett, amit építettünk, s ne engedjük, hogy éoítőmunkákat valaki megbontsa. KONTÁR JENŐ, Felsőszeli