Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-05 / 107. szám, csütörtök

J m s zo 1955. május 5. Káromszázezer koronával csökkentették AKIK néhány évvel ezelőtt jártak Gálán tán, bizonyára csodálkoznának, ha ma ezt olvassák: Galántai „Sloboda" bútorgyár. Igaz, hogy néhány évvel ezelőtt még csak asztalosműhely állt a mai gyár helyén. 1950-ben kezdték el a műhely gyárrá építését. Az egykori két műhelyépületet kibővítették és ezekhez még számos részleget építettek. A műhely külső formája megváltozott, a kis üzemből gyár lett. 1953-ban magas teljesítményű, modern gépeket kapott az üzem és a termelésben is új munkamódszereket kezdtek alkalmazni. Katona elvtárs, a gyár egyik legjobb mestere nemcsak a műk évi sikerekről beszél, hanem büszkén jelenti ki, hogy ez évben negyedszer is hozzájuk került a vörös zászló. Említésre méltó, hogy az ez évi 30 %-kaI magasabb üzemi tervet minden hónapban 100 %-on felül teljesítik. Gyártmányaik minősége is egyre javul. Háromszázezer koronával csökkentették ez évben az üzemi önköltséget. A MUNKAHELYEKEN nagyon jó benyomást kelt a példás rend és tisztaság. A legmodernebb gépek mellett számos nőt láttunk. Ez is ritkaság volt a múltban. Kísérőnk, Horváth Sándor mester elégedetten beszél az üzem asztalosnőiről. Megtudjuk, hogy az alkalmazottak egyharmada nő. A szárítóban, a hatalmas szárítókemencékben mérsékelt hőfokon szárad a deszka. A szárítási munkafolyamattal a bútor minőségét emelik. A műszárítással megakadályozzák a kész bútorok beszáradását, s így elejét veszik az esetleges repedéseknek A gépházban a fülsiketítő zajban lengő és szalagfűrészek, fúrók és marógépek zúgásában az ember saját hangját is alig hallja. Erről a részlegről indul el a ciklusos grafikon szerinti munkamenet. Itt kapják meg az ellenőrző, kísérő munkaleveleket a munkadarabok. Milyen jelentősége van ennek a kísérőlevélnek? az önköltséget — Az a jelentősége — magyarázza Puskás elvtárs, a II. számú műhely mestere, hogy a minőségi ellenőr a hibás daraboknál rögtön meg tudja állapítani, hogy ki okozta a hibát. A kísérőlevél tehát minden dolgozót arra ösztönöz, hogy jó munkát végezzen. A gépházban említésre méltó az anyagtakarékosság is. Az év elejétől a dolgozók több ezer korona értékű anyagot takarítottak meg. A masszív munkadarabok készítésénél a hulladékokat is felhasználják. Ez nagyban hozzájárul az üzemi önköltség csökkentéséhez. A MUNKA jó megszervezéséről tanúskodik az egyéni teljesítményi tervtáblázat is. Erre a kimutatási táblára a csiszolóban Mézes Antal gépe mellett lettünk figyelmesek. Megkérjük Mézes elvtársat és ő szívesen megmagyarázza a táblázat jelentőségét: .— A tervkimutatási táblázat nagy segítséget nyújt számunkra. Előre tudjuk, hogy miből mennyit kell naponta csinálnunk. A műszak végén a műhely mestere átveszi a kész darabokat és a táblázatba beírja a teljesítményt. Ezáltal valamennyien tudjuk, hogy mennyit kerestünk nyolc óra alatt és a gyár vezetősége is pontosan tudja, hogy mennyibe került egy munkadarab részleges előállítási költsége. Skvára Franciska a fényező üzemrészleg mestere elmondja, hogy ez évben minden osztályon bevezetik az üzemen belüli önálló elszámolást. A további beszélgetés folyamán megelégedetten beszél az osztályán dolgozó munkásnőkröJ, többek között Menyhárt Katalin fényezőről. Menyhárt elvtársnő két automata fényezőgépen dolgozik. Beszélgetésünk során megtudjuk, hogy már harmadik éve dolgozik az asztalosszakmában. Az üzem vezetősége Menyhárt elvtársnőről mint a fényező osztály legkiválóbb dolgozójáról beszél. Május elsején ismét elismeréssel jegyezték be nevét az üzem élmunkásainak könyvébe. Urbán József üfiitR, alkaté emberek Egy ország történetében tíz esztendő nem sok idő. De köztársaságunkban ez a tíz esztendő gyökeres fordulatot hozott gazdasági, társadalmi és kulturális életünkben egyaránt. Tíz esztendős fejlődésünk nagyszerű eredményeit legjobban bizonyítja építőipari dolgozóink munkája, akik a múlt évtized al: sok ezer új lakást, több száz új iskolát, gyárat, gazdasági létesítményt stb. építettek kerületünkben. Néhány adat találóan mutat rá ezekre az eredményekre. /Agcsernö, néhány éve még jelentéktelen kis falu volt, ma már hatalmas átrakodótelep, amely gyönyörű lakóházakkal dicsekedhetik. Királyhelmecen is új nagy lakótelep épül. Az ottani dologozók, Illés, Polák, Kopasz, Bálint, Varga és mások nevét az egész országban ismerik. Kassán is két új nagy lakótelep épül. Az egyik a Tavaszi utcán. Itt dolgoznak azok az elvtársaink, akik 1954-ben a legjobbnak bizonyultak: Hrico, Sarka és Čarnogursky. A másik lakótelep az állami kórház közelében nő ki a földből. Itt a lelkes építők legjobbjai közé tartoznak Pál, Soták, Kontroš, Lukáč, Cisár, Szinay, Špakovsky, Tomaško, Novák elvtársak. A két lakótelepen együttvéve hamarosan -ezer új lakásegység készül el. Szép új lakóházak épültek a lubeníki, jolsvai, hévízi, rozsnyói, iglói, rudňanyi, korompai és slovenkai bányászok -részére. Ezeken az építkezéseken is nem egy példáját találjuk az áldozatos munkának. Erről tanúskodik az Olsák és Matz testvérek, Horák mérnök, Zofka, Šlachtowsky, Dzuriak, Chmelár, Lapšansky elvtársak becsületes igyekezete. És nem feledkezhetünk meg a sviti üzemről, amely idén a legkiválóbb üzem kitüntető címét nyerte el és amelynek legjobbjai Zeronka, Ilanovsky, Vyrostek elvtársak. Tíz esztendős munkánk eredményeiben részük van a különböző szakmák építőipari szerelőmunkásainak is. Kiváló munkájukért dicséretet érdemelnek Králik, Češelka, Hronecová, Žáček, Tirpák, Bučko, Kovács, Jurčák és más elvtársak. Fontos feladatot teljesítenek a közlekedési részleg dolgozói is, a gépkocsivezetők, a műhelyek szakmunkásai és a segédmunkások. Az építőipar végleg elvesztette idényjellögét. Népi demokratikus államunkban az építőipar az őt méltán megillető fontos helyet foglalja el. L. L. iglón, a dr. Zdenek Brüll utcában, új, modern lakóházak épülnek. A képen az újonnan felépített parkírozott utca látható. Az olasz reakció a napokban komoly vereséget szenvedett. Scelbáék minden igyekezete, hogy jolöfctjilket, Merzagorát államelnökké választassák, sikertelen maradt. Helyzetükön az amerikaiak római nagykövete, Luce asszony sem tudott változtatni, aki pedig attól sem riadt vissza, hogy Scelbáék választási manővereit nyíltan támogassa. Az olasz demokrácia sikeresen szállt szembe a fasisztákkal paktáló reakció sötét üzelmeivel. A választásokból Giovanni Gronchi hatvanhét esztendős toscanai politikus került ki győztesen, aki a kereszténydemokrata párt baílszámyát képviseli. Minthogy ő annak a kisebbségi pártcsoportnak szószólója, amely bizonyos mértékig hajlandó a baloldallal együttműködni, egyben pedig ellenzi a fasiszták politikáját, a kommunista és a Nenni-féle szocialista párt parlamenti képviselői szavazataikkal lehetővé tették Gronchi megválasztását. Az olasz és francia sajtó a keresztény-demokrata pártban dúló eltentétekről ír és nem egy lap új parlamenti többség kialakulásának lehetőségeit elemzi. Az Atlanti Szövetség bajnokai nem lelkendeznek Gronchi megválasztásán, azok számára, akik a demokrácia teljes eltiprásáról álmodoztak — Merzagora bukása valóságos csapást jelent. Elvitathatatlan, hogy Gronchi megválasztása a közhangulat balratolódását jelzi és felbuzditja mindazoknak az erőknek a békéért és a nemzeti függetlenségért folytatott harcát, amelyek a köztársasági alkotmány teljes valóra váltását és lelkiismeretes tiszteletben tartását kívánják. Scelbáék nyugatnémet szövetségeseinek, Adenaueréknak is súlyos választási kudarcot kellett elszenvedniük. Az alsó-szászországi tartománygyűlési választósok a keresztény-demokrata párt szavazatainak csaknem egyharmadnyi elvesztésével jártak. Ez a vereség annál figyelemre méltóbb, mert a párizsi egyezmények ratifikációja után következett be. Arról tesz tehát tanúságot, hogy a széles néprétegek egyre jobban eltávolodnak attól a kormányzattól, amely az újraielfegyverzést szorgalmazza és Nyugat-Németországot az amerikai imperialisták szolgálatát® igyekszik állítani. Az „erő-politika" újabb kudarcot vallott. Megeresődött azon áramlat, amely a béke szilárd talaján nyugvó egységes, demokratikus és független Németországért küzd. Ugyancsak a közvélemény balraitolódását igazolják a minap lezajlott franciaországi járási választások is. A francia reakció még a legelemibb demokratikus követelményeket is megcsúfoló választási spekulációval sem tudta meghiúsítani, hogy a kommunista párt előretörjön. Erre a választási spekulációra jellemző, hogv míg például a munkáslakta Argenteuilben 60 000 választásra jogosultra esik 1 megyei tanácsos, addig a villatulajdonosok negyedében 10000 választó polgárra jut egy tanácsos. Ily módon aztán alig lehet csodálkozni azon a különben elképesztő tényen, hogy míg a kommunistáknak átlag 57 000-nél több szavazatra volt szükségük jelöltjük megválasztásához, addig a polgári néppártnak még 9000 sem kellett. Igaz, ez a „demokratikus" választási rendszer nem új keletű. Régi hagyományokkal rendelkezik. Érdekes mozzanata volt a választásoknak az a körülmény, hogy a kommunista és szocialista párt mintegy 150 helyen választási szövetségre lépett, ami mindkét pártra nézve eredményesnek bizonyult. A reakciós vészmadarak minden károgása, amely attól féltette a szocialistákat, hogy így csak pórul járhatnak, mivel a kommunisták „fölözik le" az eredményeket, nem bizonyult valónak. Ellerke

1zőleg! A választási szövetség, amely a kommunista párt által ajánlott úgynevezett minimális programra épült, a béke és a demokrácia táborának megerősítését hozta. Nem volna teljes e beszámoló, ha nem emlékeznénk meg a nemrégiben Japánban lelolytatott megyei és községi képviselőtestületi választásokról, amelyek ugyancsak a demokrácia erögyarapodását jelentették. A megyei tanácsok 2613 mandátumából 590-et sikerült a baloldali pártoknak elnyerniük. Az erőviszonyok eltolódására nézve jellemző, hogy a múlthoz képest a baloldali szocialistáknak sokkal jobban sikerült előre törniük, mint a jobboldaliaknak. A kommunisták képviselete ez idő szerint még nem számottevő, de pozíciójukat ők is feljavították. Hatojama , miniszterelnök demokrata pártja valamelyest növelte erejét, viszont Josida liberális pártja elvesztette mandátumainak több mint harmadát. Nyilvánvaló tehát, hogy főleg azok a pártok nőttek, melyek kifejezetten Japán függetlenségéért harcolnak, vagy legalább is azért küzdenek, hogy az ország ne váljék az amerikai imperialisták korlátlan prédájává. Hatojama, a japán .^nemzeti" tőke érvényesülésének érdekében fékezni igyekszik az amerikai monopóliumok behatolását és piaci, illetve külkereskedelmi célokból fejleszteni kívánja a Szovjetunióval és Kínával is az ország gazdasági kapcsolatait. Japán teljes függetlenségéért és a békés egyUttélés jegyében folytatott széleskörű nemzetközi együttműködéséért azonban következetesen csak a munkásosztály és a parasztpárt baloldali szárnya harcol. Lehet-e tehát egy pillanatig is kétség az iránt, hogy mind Olaszországban, Németországban és Franciaországban, mind pedig Japánban a legkevésbé sem véletlenszerű a baloldali erők előretörése. A reakció visszaszorítása annak a hatalmas békevágynak megnyilvánulása, amely szerte a világon fűti a szabadságszerető népeket. Ugyanakkor annak ls bizonyítéka, hogy a Szovjetunió hirdette békepolitika egyre több megértéssel találkozik a dolgozók millióinál. E békepolitika szelleme nyilatkozott meg a bandungi tanácskozások keretében folytatott számos értekezleten is. A nemzetközi feszültség, illetve a Távol-Kelet békéjének megszilárdítását szolgálja ugyancsak. Csou En-laj nyilatkozata amely nem kis izgalmat váltott lei Washingtonban. Mint ismeretes, CsouF.n-laj • kifejezésre juttatta a kínai népi kormány azon készségét, hogy közvetlenül az Egyesült Államokkal megtárgyalja a Távol-Keleten, főleg pedig a tajvani térségben fennálló nemzetközi feszültség enyhítésének kérdését. Dulles, aki eredetileg hallani sem akart arról, hogy Tajvan ügyében Csang '^aj-sek mellőzésévei indulhassanak meg tárgyalások, módosította álláspontját. Mint utólag kijelentette, nem zárkózik el az elől, hogy a tajvani tűzszünet kérdésében Csang Kaj-sek részvétele nélkül folyhassanak a tanácskozások, melyektől különben MacMillan angol külügyminiszter azt várja, hogy kivezetnek a zsákutcából.. . Eisenhower elnök — hír szerint — tamogatja a tárgyalások gondolatát. A tajvani probléma megoldása tekintetében persze a legkevésbé sincs egyöntetűség a szenátorok közt. Mindenesetre az a tény, hogy Dulles engedett a negyvennyolcból s már nem ragaszkodik görcsösen, minden körülmények között Csar:g Kaj-sekhez, arra enged következtetni, hegy szélsőséges magatartása nem nyugszik biztos pilléreken. Hiába bástyázza körül magát megannyi fenntartással, a tajvani kérdés végleges megoldása napirendre került s azt nem sikerül huzamosan elodáznia Dűlőre kell vinnie végre az osztrák államszerződés ügyét, amire vonatkozóan már folyamatban is vannak a nagykövetek előzetes tárgyalásai. S ez megint csak amellett szól, hogy a Szovjetunió állhatatos békepolitikája előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. — Az Anschluss-veszély elhárítására megtett nagy horderejű lépések mellett komoly figyelmet érdemel a Szovjetunió azon törekvése, melyet a Közel- és Közép-Kelet térségében fennálló feszültség kiküszöbölése érdekében fejt ki. E feszültség oka az, hogy a nyugati nagyhatalmak, főleg az USA és NagyBritannia erőnek erejével be akarják venni a Közel- és Közép-Kelet országait katonai tömbjeikbe, melyek nyilvánvalóan a Szovjetunió s a szocializmus többi országai ellen irányulnék. Ezért üdvözli a Szovjetunió a közel- és közép-keleti országok bármely lépését, amely az egyenlőség, a területi sérthetetlenség és a függetlenség kölcsönös tiszteletbentartásának elve alapján hozzájárul ezen országok és a Szovjetunió közötti barátsághoz és együttműködéshez. A Szovjetunió önzetlen magatartása kedvező visszhangra talált úgy Egyiptomban, Szaud Arábiában, Szíriában és másutt. Szíria, amely következetesen szemben áll a háborús török—iraki paktummal, kifejezetten megköszönte a Szovjetunió állásfoglalását, aminek jegyében a minap a Szovjetunió és Irán közt barátságos szellemben elintéződtek bizonyos még függőben maradt határkiigazítási és pénzügyi kérdések. E problémák rendezése újabb hozzájárulás az e két ország közt fennálló jó szomszédi viszony elmélyítéséhez. S. J.