Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-05 / 107. szám, csütörtök

1955. május 5. UJSZ0 7 ohmunk, (xtizéLfänk kehptmt 1. Az egybeírás és a különírás Az új magyar helyesírási szabályzat 1954-ben megjelent tizedik, átdolgo­zott és bővített kiadása külön feje­zetben tárgyalja az egybeírás és a különírás problémáit, mivel: „A szo­rosabban összetartozó szókapcsolatok­nak és az összetételeknek az írása a magyar helyesírás legnehezebb kérdé­se." Különösen sok gondot okoz ma mindannyiunknak a legújabb összeté­telek, az új szókapcsolatok írása. Nem mindegy az, hogy két szót egybe írunk-e vagy külön, nem lehet gon­dolkodás nélkül eldönteni, hogy nyelv­tanilag mi összetétel, mi nem az. A legnagyobb hiba azonban talán mégis az, hogy — mint egyik nyelvészünk mondja — hiányzik az egyetértés az egybeírásnak és a küiönírásnak meg­lehetősen nehéz kérdésében. Legtöbb­ször persze nem az egybe- vagy kü­lönírás ténye, hanem inkább az a következetlenség a zavaró, amivel lép­ten-nyomon találkozunk, a már nyom­dafestéket is látó szavaink írásában. Nem tudjuk mindig az első hallásra megállapítani, hogy a hallott szó ösz­szetett-e vagy sem, s így legtöbbször gondolkoznunk kell azon, "hogy írjuk le. Legnehezebb mégis az új összeté­telek felismerése, mert: „sok olyan szókapcsolatunk van, amely ugyan még nem igazi összetétel, de a tagjai már alig tekinthetők önálló szavaknak." A szavak állandó alakulása bizonytalan­ná teszi helyesírásunkat, ezért — sza­bályok hiányában — legtöbbször „nyelvérzékünk"-re rámaszkodunk, ami azonban egyénenként és esetenként más-más, eltérő megoldást ad. A továbbiakban szeretném az egy­beírás és különírás általános érvényű szabályait ismertetni, különös tekin­tettel azoknak a szavaknak az írására, amelyekben a leggyakrabban találko­zunk hibával, tévedésekkel. A szabá­lyokat a legújabb magyar helyesírási szabályzat alapján állítottam össze a gyakorlati példákat pedig a leggyak­rabban előforduló hibák és napilapja­ink anyaga alkotják. Altalános elv, hogy az új, egységes fogalmat kifejező szavakat, illetve az olyan szóösszetételeket, melyek egy új, egységes fogalom jelölésére szol­gálnak, egybeírjuk: munkaverseny, munkamódszer, tervteljesítés ' stb. Ezek írása nem okoz különösebb ne­hézséget. De vannak olyan szavaink, melyek írásakor a külön- és egybe­írásnak sokszor értelemmődosító sze­repe van. Pl. ha valakivel egy véle­ményen vagyunk, ezt írjuk: én ugyan­csak azt gondolom. De ha ezt írjuk: én ugyan csak azt gondolom..., ak­kor már más a véleményünk. Ennek a mondatnak: Léva kopár, kispolgári vá­ros volt..., más értelme lenne így: Léva kopár, kis, polgári város vo'.t. (Fáklya, V. 4.) Vigyázzunk, mert más a szépírás (egy fogalom) és a szép írás (érezzük a jelző külön voltát), a háromszög és a három szög. Más a betegápoló (aki ápol) és a beteg ápoló (aki maga is ápolásra szorul); más az egyszóval (tehát) és az egy szóval (nem többel!). Egy ház lehet kéteme­letes, de állhat egymás mellett két emeletes ház is. Összetett szavaink gyakran úgy ke­letkeznek, hogy a beszédben állandóan egymás mellett használva egy szóvá, egy fogalom kifejezőjévé válnak. Ré­gen nem volt annyi összetett szónk mint manapság, mai nyelvünk azonban — mint már említettem —, a sok újonnan felmerülő fogalom jelölésére nagyon gyakran alkot új összetétele­ket: arató-cséplőgép, atomháború, atomfegyver, atomenergia, békealáírás, békemozgalom, béketanács, békeív, bé. ketábor, újrafelfegyverzés stb. Termé­szetesen nem írhatunk minden „tücs­köt-bogarat" egybe, mert akkor ilyen értelmetlen és rossz új összetételek keletkeznek: szakminősítés (Szakszer­vezeti Közlöny, 1955. 6.) a szakmai képzés helyett, vagy tagszolgálat (az MKBK könyvjegyzékében: tagzsolgá­lat). Egy szó a: népfőiskola, népfront, néphadsereg, népiskola, néprádió, de külön írjuk, a következő szavakat: né­pi demokrácia, népköltési gyűjtemény. Egy szó a: proletárdiktatúra, prole­tárforradalom, proletármozgalom, de külpnírjuk proletár nemzetköziség (nem proletárnemzetköziség,) A nagyon hosszú szóösszetételeket, tehát az olyan szókapcsolatokat, ame­lyet öt-hat szótagnál többől állanak, lehetőleg nem írjuk egybe, illetve kö­tőjeles írást alkalmazunk: atomfegy­ver-készletek, népnevelő-értekezlet, békealáírás-gyűjtés, lak isságcsere­egyezmény, béke-világ ;ongresszus, szegényparaszt-tömegek, munkaver ­seny-szerződés; de>nem: összszakszer­vezeti konferencia (Szaksz. Közi. 6. szám). Ugyanígy: asztalitenisz-csapat­mérkőzés, csavarmenet-karbantartás, iparitanulóiskola (de ipari tanuló). Azonban itt is, az ilyen összetételek kapcsolásánál is vigyáznunk kell arra hogy hová tesszük a kötőjelet, illet­ve arra, hogy értelmesen osszuk meg az összetett szót. PL: kötöttáru-gyár és nem kötött-árugyár. Az összetételek hibás írása sokszor nevetséges: N. N. vágott baromfikereskedő, helyesen: N. N. vágottbaromfi-kereskedő, mert itt a vágott a baromfi jelzője, nem a kereskedőé. Ilyen pl. a „Használt mo­torosztály" (Lőrincze L. gyűjtése). „Ez azt jelenti itt, hogy van a vállalat­nak egy osztálya, a motorosztaly, amely már nem új, hanem használt osztály. Pedig nyilván azt akarják Az I. Országos Spartakiádról már sok mindent hallott az olvasó. Ezek az értesülések részben a gya­korlatokat illetik, hogyan kell tornázni, milyen legyen a kivitelezés, a sorako­zás, részben pedig a spartakiád eszmei célját, jelentőségét méltatták. Most is­mertetni szeretném, mi történik ott, ahová a spartakiádra készülők leg­többje el szeretne jutni a strahovi sta­dionban. Azt hiszem, nem túloztam, arpikor a levelemnek Város a városban címet adtam, mert a strahovi stadion körül valóban egy kis város nő ki az egymással versenyző iparosok, kőmű­vesek, technikusok, építészek ügyes keze nyomán. Beszéljünk először magáról a sta­dionról. A sportolók 200X300 méteres terepen lépnek fel. Ehhez hasonló nagyságú nincs egész Európában. Mi­után a spartakiádról színes film készül, és a filmen a zöld alap igen jól mutat, vegyileg zöldre festett homokkal bo­rítják be a térséget. 2500 köbméter homokra lesz szükség és a festést a helyszínen végzik el. De még mielőtt erre sor kerülne, elsősorban a föld fe­lületének kiegyenlítése és megszilár­dítása, másodsorban pedig az egymás­sal összekötött 112 betonkút elhelyezé­se miatt felássák az egész területet. A kutak kettős célt szolgálnak. Nagy­mennyiségű csapadék esetében ez az öt kilométer hosszúságú vízmentesítő hálózat levezeti a csapadékot egy erre a célra épített betontartályba, ahonnan a víz fokozatosan eljut a városi csa­tornákba. A kutakba hangszórókat szerelnek be, hogy minden részvevő egyformán jól hallja a zenét és a ve­zényszavakat. Ez a hangszóróberende­zés független a tribünön lévő hangszó­róktól, úgy hogy a nézőközönség csak a zenét és az őt érdeklő dolgokat hallja. A televízió és a rádió megfelelő el­helyezéséről szintén gondoskodnak. Hiszen idén először, a 140 000 nézőn kívül, a sok száz televíziós készülék tulajdonosa is kényelmesen élvezheti otthonából ezt a felejthetetlennek ígér­kező, nagyszabású sportünnepélyt. A tudtul adni, hogy a vállalat egyik osz­tálya használt motorokkal foglalko­zik. A használt tehát a motor-nak a jelzője, ahhoz kapcsolódik 'szorosab­ban, s a kettp együtt az osztályé. így lehetne tehát írni: használtmotor osz­tály vagy használtmotor-osztály." Ilyen és hasonló igen épületes pél­dákat sajnos százával idézhetnék, kü­lönösen „felirat-irödalmunk"-ból. P!.: jó, karban levő rádió eladó itt hely­ben. A rossz szórendtől eltekintve, nem hiszem, hogy valaki a karján tartaná rádióját, míg vevője nem érkezik. Ta­lán így akarták a komáromiak írni: jókarban levő rádió ... Akad a szét­darabolásnak is mintaképe, pl. a kö­vetkező galántai felirat: munka ügyi szak osztály, munkaügyi szakosztály helyett. Város a városban írta: Kis Éva jól elszigetelt zeneteremben a hang- és zenerendező zavartalanul elláthatja rendkívül fontos feladatát. A keleti tribün mögött már teljesen készen áll az öltöző-város. A kilenc háromemeletes faépület, amelynek minden emeletén zuhanyozó, a föld­szintjén elsősegélynyújtó helyiség és az öltözőépület parancsnokának szo­bája van, 60 000 tornász befogadására képes. Az épületek előtti hatalmas betontérségen sorakoznak fel a spor­tolók és onnan vonulnak be a stadion­ba. Hét éttermet állítanak fel a nyil­vánosság számára, a részvevőket pe­dig 44 tábori konyha kapacitású kilenc étkezőegység látja el. A tűzoltó-szer­tár épülete már szintén készen áll. A közeli üvegházakban gondos kezek ápolják a díszítéshez szükséges növé­nyeket. A virágokat hosszúkás faládi­kókba ültetik, még hozzá annyit, hogy ha egymás mellé raknánk őket, két és fél kilométer hosszú sort ten­nének ki. Az állandó postán kívül két ideiglenes posta bonyolítja majd le a forgalmat. A stadion díszítésének meg­felelően felékesített 180 fabódéban ajándéktárgyakat, frissítőket vásárol­hat a közönség. A hat különböző he­lyen felállított épületben orvosok és a Vöröskereszt önkéntes ápolónői tarta­nak megszakítás nélkül szolgálatot. Még az elveszett gyerekekről sem fe­ledkezett meg a spartakiád előrelátó rendező bizottsága. Egy feltűnő táblával ellátott házikóban találhatják meg a szülők a tömegben esetleg elsodródott gyermekeiket. Az sem érné felkészü­letlenül a vezetőséget, ha netalán va­lamilyen zavar állna be a városi áram­szolgáltatásban. Négy transzformációs állomás és kizárólag a spartakiád cél­jait szolgáló villanytelep áll készenlét­ben. A stadion és Prága város díszítésé­Legfontosabb szempontok az egy­be- és különírásnál: Kötőjellel kapcsoljuk össze a vál­tozatlanul megismételt szavak két tagját, ha azok összetételt alkotnak: néha-néha, egy-egy, olykor-olykor. Az összeforrott, egy fogalommá vált ikerszavakat egybeírjuk :limlom, men­demonda, tarkabarka, irkafirka, terefe­re stb. Ha az ikerszavak utótagját lát­juk el toldalékkal, akkor az eredeti egybeírás megmarad: limlomot, irka­firkál; de ha mindkét tagját ellátjuk toldalékkal, akkor a két tagot kötő­jellel kapcsoljuk egymáshoz: diribre­darabra, girbén-görbén stb. Vigyáznunk kell az igekötők írására. Az igekötőt mindig egybeírjuk az igével, akkor, ha közvetlenül az ige előtt áll és rája vonatkozik: abbahagy, nek tervét Jiri Kroha nemzeti művész, építészmérnök dolgozta ki. Elképzelé­sében gazdag és sajátságos hagyomá­nyokból indult ki. A spartakiád folyta­tása lesz a régi harcos munkás spar­takiádoknak és a nagyszabású Sokol­ünnepségeknek. Részvevői, a dolgozó nép fiai, bemutatják, hogy a mai test­nevelés magasabb célokat és eszméket követ, mint azelőtt. A fellépő férfiak, nők és fiatalok gyakorlatai megmutat­ják mindazt az újat, amit dolgozó né­pünk a szocializmus építése terén al­kotott. Kroha nemzeti művész a fő súlyt a keleti tribünt kettéválasztó diadal­kapura fekteti, ahonnan a sportolók ki­jönnek. Az antik építészeti stílusban emelt diadalkapu két oldalán 27 méte­res torony nyúlik a magasba. A tor­nyok tetején az I. Országos Spartakiad hivatalos jelvénye és három alakból álló szoborcsoport díszlik. A szobor­csoport a munkásosztálynak és pa­rasztságnak köszöntését és üdvözletét fejezi ki a spartakiád részvevőihez. A szoborcsoportok Kavan és Brúha szob­rászművészek alkotásai. A diadalkapu előtt bronzoszlopok lesznek és felette bronzbetűs jelszó „Építsd a hazát, erő­síted a békét". Az északi, déli és nyu­gati tribünön a virágformában végződő oszlopok, zászlók, az önkéntes sport­szervezetek jelvényei tűnnek ki. — Abból az eszmei követelményből indultam ki, hogy a stadiont népi amfiteátrummá változtassam, hogy a meglévő építészeti stílust, amely a múltban elég nehézkesen és erőszako­san keretezte a sportolók gyakorlatait,' emberibbé, könnyebbé tegyem, hogy a fellépók dinamikus mozdulatai a díszí­téssel egybefolyva megragadják a né­zőket, — világítja meg Jiri Kroha szempontjait. Mind inkább közelednek az annyi ké­szülődéssel és kellemes izgalommal várt júliusi napok. Prága és a strahovi stadion ünnepélyes keretben várják az egész országból ideözönlő sportolókat, nézőket, vendégeket. Reméljük, hogy a legszebb emlékekkel és benyomásokkal tér majd vissza mindenki otthonába. ellenáll, szétszakít, megtesz stb. Az igekötőt külön írjuk az igétől akkor, ha az igekötő az ige után áll: fogad­játok meg, ő küldi el stb. Ha pedig az igekötő és a vele kapcsolatos ige kö­zött még egy vagy több más szó ís van, az igekötőt különírjuk az utána következő szótól: be kell csuknia, meg kell tennünk, szét akarja tépni, rá­lehet beszélni stb. Vigyáznunk kell azonban, mert az igekötő egybe- vagy különírása gyakran fontos értelmi kü­lönbséget jelöl: megvan ott ez is, de: meg van írva a levél; meglesz estére, de: meg lesz vele elégedve: elfogják a tolvajt, de el fogják verni stb. A birtokos jelzőül használt főnevet mindig egybeírjuk a jelzett főnévvel akkor, ha a birtokviszony jelöletlen: munkásosztály, tervteljesítés, névnap, ajtókilincs stb. Egybeírjuk azokat az összetett mel­lékneveket, melyek összetétellé forr­tak, s rendszerint főnévvé váítak: földalatti (Metro), munkanélküli. (De: a ház föld alatti része; munka nél­küli jövedelem stb.) Egybeírjuk azo­kat a mellékneveket, amelyeknek utó­tagja a -fajta, -féle, -szerű stb.: más­fajta, többféle. Há azonban az előtag tulajdonnév, akkor a két szó között kötőjelet használunk: Eötvös-féle in­ga, Ady-féle szimbolizmus, Munkácsy Mihály-szerű (festmény). Az összetett számneveket kétezerig mindig egybeírjuk: tizennyolc, két­száznegyvenhat, ezerkilencszázötvenöt stb. Egybeírjuk azokat az összetett számneveket is, amelyeknek utótagja a fél szó: másfél, harmadfél stb. Egybeírjuk az akár-, i 'r-, mind-, vala-, se-, sem. előtagú névmásokat: akárki, bármi, mindenki, valamely, semennyi, semmiféle stb., de külön­írjuk a sem, se szócskát mint utó­tagot: senki Sem, semmitől sem, sen­kinek se stb. (kivétel: sohasem). A névutót néha egybeírjuk a fő­névvel, dé csak ha egészen egységes, új fogalom kifejezője: tegnapelőtt, ' •lelőtt, délután, útközben, rendkívül, világszerte, napközben, országszerte. Az az, ez és a, e mutató névmást kü­lönírjuk a névutótól abban az esetben, ha a névmás határozott rámutatást fejez ki: az alatt az idő alatt, míg te nem voltál itthon; ez előtt a ház előtt áll­tam; e szerint kell erárni stb. Azon­ban egybeírjuk a névutót a mutató névmással akkor, ha a kapcsolat ha­tározószóvá fejlődött: anélkül, azóta, azelőtt. A nem, ne, sem, se tagadószót kü­lönírjuk a tagadott igétől: nem látjuk, ne félj stb. A nem és sem tagadó­szót általában különírjuk a tagadott névszótól: nem haladó, nem magyar, (ő) sem ellenség stb. De: megnem­támadási (szerződés). Egybeírjuk az olyan főneveket és mellékneveket, amelyek egész mondat­ból vagy a mondatok egy részéhői alakultak: bornemissza, nemtörődöm (ember), (lesz) nemulass, fogdmegek stb. Jegyezzük meg, ha a szóöesszté­tel folytán a szóvégi kettős mással­hangzó után még egy ugyanolyan más­salhangzóval kezdődő szó kapcsolódik, akkor az összetett szó két tagját kö­tőjellel kapcsoljuk össze: sakk-kör, balett-táncos stb. Nyelvérzékünk meg­kívánja, hogy épségben őrizzük meg ezeknek a tudatunkban külön-külön is önálló élő szavaknak eredeti írott alapját. Azonos utótagú összetett szavak felsorolásakor az utótagot csak az utolsónál írjuk kixa többiben kötőjel­lel helyettesítjük: gyors-, gép- és szépírás; fegyver-, ásvány- és kőzet­gyűjtemény; kis- és középparasztok. Az utcák és terek nevében az ut­ca, út, tér, körút, fasor, köz stb. szót kisbetűvel kezdve különírjuk a név első tagjától: Hosszú utca, József kör­út, Petőfi tér stb. A felsoroltak az egybeírás és a kü­lönírás legfontosabb szabályai. Elha­nyagolásuk sokszor értelmetlenné vagy érthetetlenné teszi a különben jól elgondolt és összeállított írniva­lónkat. „Az írás ma mindnyájunké — mond­ja egyik ismert nyelvészünk —, nem úgy, mint régen, amikor csak kevés írástudónak a birtokában volt. S az írás hatalom, mert a tudás forrása. Ne hátráljunk meg tehát, ha a ho?zá vezető úton néha-néha nehézségekre bukkanunk." Nem elég hibátlanul gon­dolkoznunk, nyelvtanilag is helyesen kell tudni leírni gondolatainkat. Az egybeírás és különírás szabályait is­merve könnyebben megtanuljuk az oly nehéznek látszó helyesírást is. B. Kern Mária. Illllllll :li:lí:ľ:l I Ilim I I I;'I I I l| |lllllllll Ml III; :| i:| l|!l|lllllllll11IIIHÜKIIIülllll1111Ili*! IMI IIIII illlllll IIIIIIIIIHUIIIilllHII I 1 llllnllllí!|i||IIIIIIIIIU«lianill<MIII«liailllll!ll S Cíldoll légy... Sötétség földje volt ez a föld, S laqziján földi ördögöknek s nem szűnt a nép komor panasza. a vágóhídra vittek mirikqt. Vérünk a fényes palotákra bíborszín, forró átkot hintett. Most pótoljuk mi a mulasztást! Lenin könyve a hónunk alatt! Aragon s Szurkov! Ö, hogy dőlnek az ezeréves, rozzant falak. S tudjuk már jól, hogy mi az, amit tűzzel és vassal kell védeni: áldott légy szabad világosság s dicső holnapok reményei! Veres János I I I I I I I I lll I I I I :• I I I Illlllll I IIIIKIIIIIII II I I I I I I I I I I II l I I l l l l t I I I I l I kii i I I I l llll III l • | i i in i l i i Sovány kenyérért suhogott itt idegen rögön a fényes kasza. De kövér volt az urak zsákja és kövér volt a papok keze, mit csókra várón kinyújtottak. S duzzadt a sötétség hidege. Kezedből kiverték a könyvet az éhség fiai: a gondok. S az úr örült: — Addig ne féljünk, míg tudatlanok e bolondok.

Next

/
Thumbnails
Contents