Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-28 / 128. szám, szombat

4 ÚJ SZO 1955. május 20. Hogyan értelmezzük helyesen a mezőgazdaság fejlesztésének politikai és gazdasági kérdéseit pártunk IX. kongresszusa hangsúlyozta, hogy az önkéntesség, a türelmes meggyőzés és a szemléltető példamutatás az egyetlen mód, amellyel a kis. és középparasztokat megnyerhetjük az egységes földművesszövetkezeteknek. A IX. pártkongresszus ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kis. és középparasztokat meg kell szabadítanunk a zsirosparasztok gyámkodásától, és a kulákok korlátozásának. kiszorításának politikáját kell folytatnunk. Pártunk IX. kongresszusa után számbelileg is rohamosan gyarapodtak az egységes földművesszövetkezetek. A IX. pártkongreszszus idején csak 35 egységes földművesszövetkezetünk volt. Egy esztendő múlva, 1950. július 1-én már 1139 III. és IV. típusú egységes földművesszövetkezet létezett és további egy esztendő alatt számuk 2637-re emelkedett. 1952. július 1-én 3521 volt a III. és IV. típusú földművesszövetkezetek száma, vagyis a köztársaság minden negyedik községében működött fejlettebb típusú szövetkezet. 1953. július 1-én a III. és IV. típusú egységes földművesszövetkezetek száma — a szövetkezeti mozgalom gyonsabb fejlődése következtében, — elérte a 7024-et, vagyis egy esztendő alatt közel 3500 egységes földművesszövetkezet alakult. A szövetkezeti mozgalom rohamos gyarapodását szocialista országépítésünk történelmi fontosságú sikerének tekintjük, mivel megvetettük általa a szocialista falu tartós és szilárd alapjait. A tegnap még egyénileg gazdálkodó parasztok, ma szövetkezeti tagok ezrei, a mezőgazdasági termelés fejlettebb szocialista szervezetének lelkes úttörői lettek. A szövetkezeti mozgalom fejlesztése során azonban helyenként durván megsértették az önkéntesség alapvető elvét, gazdasági és adminisztratív nyomást gyakoroltak a parasztokra. A kulákok korlátozásának és kiszorításának politikája helyett itt-ott a kulákok időelőtti likvidálásának politikáját folytatták, és a likvidálást a helyi szervek végezték el rendszerint kellő politikai előkészítés nélkül. Másfelől az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztoktól megtagadták a gép- és traktorállomások segítségét, nem utaltak ki nekik mütráfvát, nem kaptak hitelt, stb. Helyenként a totális begyűjtés politikáját folytatták. Különösen a középparasztokkal kapcsolatban sértették meg durván a párt politikáját. Az 1951—52. évben elsietve alakították meg a szövetkezeteket, egyes járásokban a teljes, tömeges kollektivizálás jelszavával, ami ellentétben állt mezőgazdaságunk anyagi-műszaki alapjával, amely nem rendelkezett kellő mennyiségű növényápoló géppel és megfelelő műtrágyatartalékokkal. Kerületi és járási dolgozóink nem tartották szem előtt azt az elvet, hogy az egységes földműVesszövetkezetek további számbeli gyarapodásának előfeltételei elsősorban a már létező szövetkezetek sikerei. A falu szocialista átalakításának időszakában olyan politikát kell folytatnunk, hogy falvainkon a szövetkezeti gazdálkodás felvirágozzék és közvetlen hatást gyakoroljon az egyéni gazdálkodásra. Ezek a pártmunkások feladatukat kizárólag abban látták, hogy új egységes földművesszövetkezeteket alakítsanak és a megalakított szövetkezeteket a szó szoros értelmében sorsukra bízták. Amennyiben pedig támogatásban részesítették a földművesszövetkezeteket, úgy ez a támogatás gyakran csak egyoldalú előnyök biztosítására szorítkozott a beadási normák módosításánál, takarmány- és műtrágvaszállításoknál. hitelek biztosításánál, stb. Nem gondoskodtak azonban a szövetkezetek belső megszilárdításáról, a munka termelékenységének és a mezőgazdasági termelés belterjességének növeléséről. Nem oldották meg a többi fontos kérdést sem, nem gondoskodtak a szövetkezetek káderpolitikai megerősítéséről, a munkaszervezés megjavításáról, a szövetkezeten belüli demokrácia elvének érvényesítéséről, a munkaegységek szerinti díjazás bevezetéséről, a munka normázásáról, a könyvvitel rendjéről, stb. Ennek következtében az alig megalakult szövetkezetek egy része nem fejlődött. ellenkezőleg, eladósodott és ez természetesen a szövetkezeti tagok szempontiából nem életszínvonaluk emelkedését, hanem csökkenését jelentette. Nem csoda, hogy ilyen viszonyok között sok paraszt akadt, aki ugyan önként lépett be az egységes földművesszövetkezetbe, de nem győződött meg és nem is gvőződhetett meg a szövetkezeti gazdálkodás és a szövetkezeti tagság előnyeiről. Az egységes földművesszövetkezetek alapításánál gyakran elkövetett durva politikai hibák, a megalakult egységes földművesszövetíezetek elégtelen támogatása, valamint az a tény. hogy az egyénileg gazdálkodó parasztoknak nem biztosítottuk a termelés növelésének lehetőségét, pangásra vezettek egész mezőgazdasági termelésünkben. A reakciós elemek, főleg a kulákok érthetően igyekeztek kihasználni ezt a helyzetet, szembeállítani a dolgozókat a párt politikájával, a szocialista falu építésének ügyével. Komoly jelenség számba ment az egységes földművesszövetkezetek felbomlása. Népi demokratikus államhatalmunk politikai alapja, a munkások és a parasztok szövetsége komoly veszélvben forgott. Ezt az állapotot az okozta, hogy számos pártmunkás és az állami apparátus sok dolgozója elferdítette és megsértette a pártvonalat. Nem mind értették meg Sztálin elvtárs szavainak mélységes jelentőségét, hogy ,,az az út, amelyen a munkásosztály halad a szocializmus felé, csak akkor vezet a győzelemhez, ha a parasztság sokmilliós tömegei lépést tartanaik a munkásosztállyal, ha következetesen valóra váltják a munkásosztály vezetését a dolgozó tömegekben." A mezőgazdaság szövetkezeti átszervezésének bonyolult és nehéz feladatát általában lebecsülték bár ez a szocialista forradalom legnehezebb feladata azután, hogy a munkásosztály megszerezte már a hatalmat. A Központi Bizottság 1953. évi szeptemberi ülése foglalkozott mezőgazdaságunk helyzetével, a mezőgazdasági termelés feladataival és a mezőgazdaságunk szövetkezeti alapon való átszervezése során elkövetett hibákkal. A Központi Bizottság szeptemberi ülésének és az ugyanebben a hónapban tett kormánynvilatkozatnak fő irányvonala az volt, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésének és a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának érdekében politikailag, gazdaságilag és pénzügyileg erősítsük az egységes földművesszövetkezeteket, politikailag felszámoljuk az egyénileg gazdálkodó parasztokkal szemben tanúsított helytelen magatartást és erőszakos politikát, támogassuk az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok termelő igyekeze tét és a hozzájuk való viszonyban alapvető fordulatot érjünk el! Kétségtelen, hogy a Központi Bizottság ülése és az 1953 szép temberi kormánynyilatkozat fal vainkban széleskörű visszhangra talált, megerősítette a parasztság bizalmát pártunk és kormányunk iránt, komoly lépést jelentett ; munkás-paraszt szövetség megszi lárdításában. Kedvezően fogadták a gazdasági jellegű intézkedéseket is, mint a begyűjtési árak feleme lését. az állami beadási normák leszállítását, a föld mű v«shi telek kiterjesztését, a beruházási építke zések fokozását, a gyönge egységes földművesszövetkezeteknek nyújtott pénzügyi támogatást, az inar"'kkek árának fokozatos leállítását és számos más in+ézk

^dá-st. A Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése és az 1953 szeptemberi kormánynyilatkozat óta végbement fejlődés azonban azt is megmutatta, milyen mélyen gyökereztek a szocialista falu építésével kapcsolatos partvonalról való ferde elképzelések, milyen helytelenül értelmezték ezeket a problémákat és milyen károsan nyilvánulnak meg a szociáldemokratizmus csökevényei a parasztokhoz való viszonyunk és a munkás-paraszt szövetség kérdéseiben. Különféle „elméletek" keletkei tek arról, hogy a párt és a kormány a Központi Bizottság szeptemberi ülése és a kormánynyilatkozat után állítólag letért a mezőgazdaság szövetkezeti átszervezésének útjáról, amely a mezőgazdasági termelés tartós és gyors fejlesztésének egyetlen helyes útja. „Elméletek" jöttek létre arról is, hogy állítólag letértünk a kulákok elleni harc útjáról, és hogy állítólag tétlenül és passzívan nézhetjük, ha a tagok kilépnek az egységes földművesszövetkezetekből, és a szövetkezetek felbomlanak, illetve feloszlanak. Másfelől számos zavaros nézet nyilvánult meg az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok termelő igyekezetének támogatásával kapcsolatban. A pártmunkások egy része behódolt annak az .elméletnek", hogy csak afféle átmeneti taktikai húzásról van szó és hogy kedvező Pillanatban ismét visszatérünk a régi gyakorlathoz. Az efféle nézetek annak az alapvető elvnek a félreértéséből fakad nak, hogy a szocialista falut nem a parasztok ellen, hanem ellenkezőleg, a parasztokkal karöltve és a parasztok érdekében építjük. Az efféle nézetek gyökere továbbá abban keresendő, hogy nem értik meg, mennyire mások a kapitalizmus felszámolásának feltételei az iparban és a mezőgazdaságban, nem fogják fel, hogy a kis- és középparaszt nem ellensége, hanem ellenkezőleg, szövetségese a munkásosztálynak. Ezek a helytelen nézetek, amelyeket nem mindig mondtak ki nyíltan, a gyakorlatban oda vezettek, hogy sok járásban és faluban Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1953. évi szeptemberi ülése és az azt követő kormánynyilatkozat után, sőt az 1934. júniusában megtartott X. pártkongreszézus után sem támogatták az egyénileg gazdálkodó parasztok termelő igvekezetét, úgy, amint azt a párt irányelvei megkövete lik A fentebb említett hibák és helytelen nézetek következtében Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1953 szeptemberi ülése és a X nártkongresszus után sem következett be alapvető és mélyreható fordulat az egységes földműves zövetkezetek belső megszilárdí tásában és termelésük növelésé ben, sem pedig az egyénileg gaz dálkodó parasztokhoz való viszonyunkban és termelő igyekezetük elősegítésében. Politikailag kétségtelenül fontos tény. hogy 1954 tavaszán vissza vertük az egvséges földművesszö vetkezetek ellen indított fő tárna dást. amelyet nyilván a reakciós és külföldről támogatott elemek szítottak, és bizonyos konszolidá ciós folyamat állt be, amelynek során számos szövetkezet politi kailag, gazdaságilag és szervezeti leg megszilárdult. Részletesebben foglalkozunk mezőgazdaság szövetkezeti alapon való átszervezése fejlődésének kérdéseivel a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének rzempontiából. hogy ismét rávilá gítsunk, mily komoly és sürgős feladatok állnak pártunk előtt szakaszon. Megállapíthatjuk, hogy sok kommunista, nevezetesen sok a mezőgazdaság szakaszán dolgozó kommunista nem értette meg sem a probléma mélységét, sem megoldandó feladatok nagyságát. Mindenekelőtt biztosítanunk kell tehát, hogy a munkás-paraszt szövetség kérdésében, a szocialista falu építésének kérdésében és az egyénileg gazdálkodó parasztokkal való viszonyunk kérdésében a párt, valamint az állami köziqazgatás minden szerve következetesen valóra váltsa a párt irányvonalát, mégpedig nemcsak nyilatkozatokkal és rendeletekkel, hanem konkrét, mindennapos munkával.-' A munkásosztály és a dolgozó parasztság politikai szövetségében a vezető szerep a munkásosztályt illeti, mivel csakis így biztosíthatjuk teljes következetességgel, hogy a falu fejlődése a szocializmus felé halad. Ezzel kapcsolatban nem árt, ha emlékezetünkbe idézzük azt a lenini tételt, hogy mit jelent a vezetés. A vezetés azt jelenti, hogy a tömegek élén állunk, sohasem szakadunk el a tömegektől. nem szigetelődünk el tőlük és a dolgozók egész tömegével együtt haladunk a kitűzött cél felé. Ez azt jelenti, hogy nem haladhatnánk sikeresen előre, ha nem ragadnánk magunkkal a dolgozó parasztok java tömegét. Másfelől a vezetés azt jelenti, hogy a tömegek élén álljunk, ne az uszályukban sodródjunk, ne tegyünk engedményeket a maradi nézetek és előítéletek javára. A munkásosztály a munkás-paraszt szövetség keretében vezető szerepét elsősorban az államhatalom helyi szervein, a helyi, járási és kerületi nemzeti bizottságokon keresztül érvényesí ti. Továbbá el kell mélyítenünk az egységes földművesszövetkezeteknek nyújtott termelési segítséget. Az egységes földművesszövetkezetek. vagy legalább is túlnyomó részük ma nagy gazdasági egységeket képviselnek bonyolult termelési, műszaki és pénzügyi problémákkal, amelyek szakszerű segítséget igényelnek problémáik konkrét megoldásánál. Az, ami e téren tegnap még jó. vagv legalább is elégséges volt, ma már nem elegendő. Ne feledkezzünk meg továbbá arról, hogy szövetkezeteink támogatása nemcsak gazdasági, műszaki kérdés, hanem elvben komoly politikai kérdés is, különösen a szövetkezetek szocialista fejlődésének szempontjából. Végül sokkal rendszeresebben és következetesebben kell támogatni az egyénileq gazdálkodó kis- és középparasztok termelő igyekezetét. A kis- és középparasztokat csak akkor nyerhetjük meg a mezőgazdasági termelés fejlettebb szövetkezeti formáinak, ha baráti kapcsolatokat létesítünk velüls, ha támogatjuk termelő törekvéseiket. Hisz a falunak szövetkezetbe való. tömörítése nemcsupán szervezési és műszaki kérdés, amint azt egyesek képzelik, hanem óriási társadalmi jelentőségű és hatású politikai probléma. Ilyen változások nem érhetők el adminisztratív nyomással, vagv azzal, hogy megtagadjuk a kis- és középparasztoktól a segítséget és nem támogatjuk a termelés növelésére és életszínvonaluk emelésére irányuló igyekezetüket. Éppen ellenkezőleg. Az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztokban tekintet nélkül mai állásifoglalásukra — amely nem egyszer a mi hibáink eredménye —, nem ellenségeket kell látnunk, hanem jövendő szövetkezeti tagokat, és termelési, műszaki segítség biztosításával kell meggyőzni őket a szövetkezeti nagytermelés előnyeiről. Felmerül a kérdés, milyenek legyenek e segítség formái és módszerei. Bizonyára nem helyes, ha az egyénileg gazdálkodó parasztokat a szövetkezeti mozgalomtól elszigelten mozgósítjuk a mezőgazdasági termelés fejlesztésére. Az egyéni kistermelés fejlesztésére irányuló törekvésünkben sohase tévesszük szem elől a falu szocialista átalakításának távlatait, sohase feledkezzünk meg arról, hogy végeredményben az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztokat meg akarjuk nyerni a szocialista szövetkezeti termelésnek. Ha az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok elszigetelődnek a szövetkezeti tagoktól, úgy ez csak a kulákok befolyását erősítheti. Milyen formákat és módszereket alkalmazzunk tehát? Elsősorban a nemzeti bizottságoknak kell megvitatniuk a kis- és középparasztokkal a X. pártkongresszusnak a mezőgazdasági termelés lényeges fejlesztéséről szóló irányelveit, hogy megmagyarázzák nekik e feladatok értelmét és célját. A nemzeti bizottságoknr.k továbbá meg kell győzniük a kis- és középparasztokat arról, hopfy helyes agrotechnikai és zooteehnikai módszereket alkalmazzanak, nemesített vetőmagvakat és ültető anyagot használjanak és egyben biztosítaniuk kell számukra a gépés traktorállomások segítségét. A kis- és középparasztok megsegítésében fontos szerep jut a szocialista állami és szövetkezeti szektornak, mindenekelőtt az egységes földművesszövetkezeteknek, amelyek a szocialista szövetkezeti nagytermelés példáján a legmeggyőzőbben mutathatják be az egyénileg gazdálkodó parasztoknak a közös gazdálkodás előnyeit. Az egységes földmüvesszövetkezetek ne gubózzanak be a maguk portáján, ellenkezőleg, gyűjtsék maguk köré a kis- és közénparasztokat, vezessék őket gyakorlati példamutatással, meggyőzéssel és az új munkamódszerek népszerűsítésével a termelés fokozására. Az egyénileg gazdálkodó parasztoknak nyújtott termelési és műszaki támogatás nem kevésbé fontos eszközei a gép- és traktorállomások, amelyek a mezei munkák jó és idejében való elvégzésével megszabadítják őket a fáradságos testi munkától és szemléltetően meggyőzik őket a gépesítés előnyeiről. Egyesek azt állítják, hogy a kis és középparasztok termelő igyekezete támogatásának politikája helytelen politika, mivel állítólag stabilizálja a magángazdálkodást, tehát falvainkon a kapitalizmust erősíti. Az efféle „elméletekből" gyakorlatilag csak azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a kisés középparasztokat csak akkor „vihetjük be a szövetkezetbe", ha olyan feltételeket teremtünk, amelyek anyagilag a tönk szélére juttatják őt és végeredményben arra kényszerítik, hogy pufczta létének megmentése érdekében lépjen be a szövetkezetbe. Veszélyes és élesen leninistaellenes „elmélet" ez, mivel semmibeveszi azt gz alapelvet, hogy a szocializmust csakis a munkásosztály és a parasztság szövetségének állandó szilárdításával építhetjük fel. Ezek a kritikusok egy másik fontos tényről is megfeledkeznek, mégpedig arról, hogy a szocializmus végleges pvőzelme és ennek következtében a szocialista falu felépítése a Szovjetunióban rendkívül megkönnyíti számukra a szövetkezetek építésének feladatát. Ez a könnyebbség többek között abban is megnyilvánul, hogy népi demokratikus államunk hathatós eszközökkel rendelkezik ahhoz, hogy megakadályozza a kapitalizmus feléledését a falun és hoey igen hathatós eszközeink vannak a szocializmus végső győzelmének biztosítására. A fentebb említett, látszólag radikális és forradalmi „elmélet" tulajdonképpen opportunista nézetekben gyökeredzik, amelyek azt hirdetik, hogy a szocialista országépítés útján a munkásosztály megoldhatatlan ellentétbe kerül a parasztság érdekeivel. Ez az elmélet egyben azt is jelenti, hogy hirdetői nem hisznek az egységes földművesszövetkezetekben, mint a gazdálkodás fejlettebb, termelékenyebb és a parasztok számára előnyösebb formájában, nem hisznek abban, hogy az egységes földművesszövetkezetek szemléltetőn és meggyőzőn bebizonyítják^előnyeiket és fölénvüket az egyéni gazdálkodással szemben. Az efféle „elméletek" tehát kifejezik, hopv hirdetőik nem bíznak abban, hogy a falun felépíthetjük a szocializmust, vé,;°rcdményben tehr-t ez as el-