Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-28 / 128. szám, szombat

1955. május 28. U J SZO 3 Hogyan értelmezzük helyesen a mezőgazdaság fejlesztésének politikai és gazdasági kérdéseit Hazánknak a szovjet hadsereg által való felszabadítása tizedik évfordulóját a szocializmus felépítéséért folytatott fáradhatatlan harcok közepette ünnepeljük. Népünk örömmel és büszkén tekint végig tízéves munkájának eredményein. De nem hány szemet a hiányok fölött sem és nem kendőzi el azokat a nehézségeket sem, amelyek a szocializmus építésének nagy munkája során adódnak. Vitathatatlan, hogy a szocializmus építésének egyik legnehezebb és legbonyolultabb feladata a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Ezért nem .csoda, hogy a párt rendkívüli figyelmet fordít a mezőgazdasági politika kérdéseire, hogy leleplez és leküzd mindent, ami megakadályozná, hogy mezőgazdasági termelésünk népgazdaságunkban az őt megillető feladatot teljesítse: bőven ellássa a dolgozókat mezőgazdasági termékekkel, iparunkat egyre több mezőgazdasági nyersanyaggal, és ezzel karöltve biztosítsa a parasztok életszínvonalának emelkedését. A mezőgazdaság szocialista átalakításának e nehéz feladatát nem nézhetjük az egész népgazdaság átalakításától és fejlesztésétől elszigetelten. A tőkés rend ugyan aránylag fejlett népgazdaságot hagyott ránk, különösen az ipar terén, de olyan állapotban és szerkezetben, hogy a nehézipar alapvető átépítése és erőteljes fejlesztése nélkül az örökbekapott anyagi-műszaki alapon nem biztosíthattuk a nép anyagi és kulturális színvonalának tartós, lényeges emelkedését. Pártunk kündulva abból, hogy a termelőeszközök termelésének elsődleges fejlesztése a népgazdaság valamennyi ágazata, tehát a mezőgazdaság fejlődésének is az alapját, az első ötéves terv során biztosi totta a nehézipar rohamos fellen dülését. elsősorban a gépipar hatalmas arányú felvirágzását. A CSKP X. kongresszusa a szocialista iparosításnak éppen ezekre az eredményeire támaszkodva tűzte ki a szocialista országépítés jelenlegi szakaszán mint a legfontosabb feladatok egyikét, hogy a legközelebbi 2-3 évijén lényegesen, növeljük n mezőgazdasági termelést és ezzel megszüntessük a rohamosan fejlődő ipar és a fejlődésben elmaradó mezőgazdaság közötti aránytalanságot. A nehézipar egyes ágazatainak sikeres fejlesztésével kellő bázist teremtettünk ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelést is a megfelelő színvonalra emeljük. Ha azonban fievelmünket a mezőgazdasági termelés lényeges fejlesztéséneik biztosítására összpontosítjuk, úgy ez semmi esetre sem jelenti, hogy szem elől tévesszük a nehézipar tovább: elsődleges fejlesztését. Ellenkezőleg: a nehézipar fejlesztése, az a képessége, hogy a mezőgazdaságot egyre fejlettebb technikával, - elegendő mennyiségű villanyárammal, műtrágyával és más vegyiipari termékekkel, építőanyaggal, stb. lássa el, továbbra is a mezőgazdaság fejlesztésének múlhatatlan feltétele. Ha szemügyre vesszük az elmúlt hónapok fejleményeit, megállapíthatjuk, hogy azok teljes egészükben igazolták a X. pártkongresszus irányvonalának helyességét. Jóllehet azonban a párt kongresszusa különösen hangsúlyozta ann t k szükségét, hogy lényegesen fokrauk a mezőgazdasági terme.'és fejlesztésére irányuló törekvéseinket, a CSKP Központi Bizottsága februári plenáris ülésén kénytelen volt komolyan figyelmeztetni arra, hogy a mezőgazdasági termelés szakaszán továbbra is lemaradás tapasztalható. Ez nagy nehézségeket okoz népgazdaságunk minden szakaszán és igen kedvezőtlen hatással van a városi és falusi dolgozó nép anyagi és kulturális színvonala további emelkedésének biztosítására. * * * A CSKP Központi Bizottsága februári ülésén megvizsgálta, hogyan teljesítik a párt X. kongreszszusának irányelveit. Bár az eredmények egészben véve nem kielégítők, a CSKP KB ülésének lefolyása megmutatta, hogy a párt irányvonala, amelynek célja a mezőgazdasági termelés lényeges emelése, teljesen reálisnak tekinthető. Mezőgazdasági termelésünk jelenlegi állapota, belterjességének és termelékenységének jelenlegi színvonala képet adhat arról, milyen kihasználatlan tartalékaink rejlenek a mezőgazdasági termelésünkben. Hála pártunk eddigi törekvéseinek. amelyek tárgya a mezőgazdasági termelés színvonalának emelése és a mezőgazdasági munkák gépesítése, bizonyos sikereket értünk el a gabonatermesztésben. A háború' előtti hektárhozamokat túlhaladtuk. Igy pl. az 1934-1938as évek átlagához képest 1953-ban a búza hektárhozama közel 19 százalékkal, a rozsé 13 százalékkal, az árpáé 17 százalékkal volt nagyobb. 1954-ben e gabonaneműeknél a kedvezőtlen időjárási viszonyok és az agrotechnikai határidők be nem tartása következtében a terméshozamok bizonyos mértékben csökkentek. Csupán zabban tapasztalhattunk további javulást, az eredmények átlaga 12 százalékkal múlja felül a háború előtti szín vonalat. Gabonaneműekben tehát megnőtt a mezőgazdasági termelés belterjessége. Ez elsősorban a fokozott gépesítésnek köszönhető, amely fokozatosan kiegyenlíti azt a körülményt, hogy jelentősen csökkent a mezőgazdaságban állandóan dolgozó személyek száma. A kapásoknál és az ipari növényeknél a gépesítés távolról sem oly nagy méretű, mint a gabonatermesztésnél és ennek következtében a munkaerőhiány is sokkal érezhetőbb. Ezekben a terményekben gyöngébb eredményeket értünk el, bár cukorrépában 1951 óta állandóan emelkednek a hektárhozamok. Még mindig elégtelen a repce, és komlótermesztés belterjessége. A marhaállomány már 1950-ben meghaladta a háború előtti színvonalat, 1952-ben elérte a háború utáni legmagasabb szintet, az elégtelen takarmányalap következtében azonban 1953-ban a háború előtti állomány 95 százalékára, 1954-ben a háború előtti állapot 94,1 százalékára csökkent. Hála a takarmányalap bizonyos mérvű bővítésének és a takarmánygazdálkodás terén foganatosított szervezési intézkedéseknek, 1954 folyamán állattenyésztésünkben bizonyos javulás volt tapasztalható. Részben javult az állatok hasznossága is, nevezetesen a borjú- és malacnevelés. A vágómarhák súlya ugyan emelkedett, de az átlagsúly még mindig nem éri el a háború előtti színvonalat. A háború előtti állapothoz képest jelentősen csökkent a tejhozam és a tejtermelés a háborít előtti mennyiségnek csupán kétharmadát teszi ki. Ezzel szemben tartós emelkedés tapasztalható a sertésállományban, amely már 51 százalékkal haladta meg a háború előtti színvonalat. A takarmányhiány azonban veszélyezteti a nagy sertésállomány produktív kihasználását, A juhok száma megkétszereződött. A tojástermelés általában véve a háború előtti 1934— 1938-as évek átlagának színvonalán mozog. A mezőgazdaság továbbfejlesztésének, nevezetesen a szövetkezeti szocialista nagytermelés építésének szempontjából igen fontos, hogy összehasonlítsuk az egységes földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok által a múlt években elért eredményeket, az egyéni kistermelő szektor eredményeivel, A mezőgazdaság szempontjából kedvezőtlen 1954. évben például búzából az EFSZ-ek 3,7 százalékkal, rozsból 4,3 százalékkal, árpából 10,1 százalékkal és zabból 12 százalékkal nagyobb bektárhozaírta: VILIAM ŠIROKÝ mokat értek el, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. Az egységes földművesszövetkezetek a termesztett növények túlnyomó többségében, különösen pedig gabonaneműekben nagyobb hektárhozamokat mutathatnak fel, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok és a különbözet emelkedő tendenciát mutat. Csupán a burgonya hektárhozamait tekintve marad el a szocialista szektor még mindig az egyénileg gazdálkodó parasztok mögött. Ezek az eredmények csalhatatlanul mutatják, hogy az egységes földművesszövetkezetek, mint a gazdálkodás fejlettebb formái jobb eredményeket értek el ott, ahol teljes mértékben érvényesíthették a szövetkezeti nagytermelés, elsősorban a gépesítés vívmányait. Másfelől az egységes földmüvesszövetkezetek lemaradnak a sek kétkézi munkát igénylő munkákban. Emellett számba kell vennünk azt is, hogy 1954-ben ugyanakkora termőterületre a kistermelő szektorban közel kétszer annyi állandó munkaerő jutott, mint az egységes földművesszövetkezetekben. . Az egységes földmüvesszövetkezetek leggyöngébb gazdasági ágazata az állattenyésztési termelés; A gazdasági állatok hasznosságát — a tehenek átlagos tejhozamát és a vágómarha átlagsúlyát

1— tekintve a legjobb eredményeket az állami gazdaságok érik el. Ma helyénvaló, ha feltesszük a kérdést: hozott-e már eddigi igyekezetünk kézzelfogható sikereket és megvannak-e az előfeltételek ahhoz, hogy mezőgazdasági termelésünk a kívánt irányban és a kellő ütemben fejlődik majd? 1953 ősze óta, amikor a mezőgazdaság kérdései igyekezetünk előterébe nyomultak, további vitathatatlan sikereket értünk el, nevezetesen az állami és szövetkezeti szektorban. A mezőgazdasági termelés helyzete egészben véve azonban változatlan maradt, vagy csak keveset változott. Ebben kétségtelenül az elmúlt év kedvezőtlen időjárási viszonyainak is része volt, amelyek folytán csökkentek a hektárhozamok. De a tavalyi kedvezőtlen időjárás nem téveszthet meg bennünket abban, hogy meglássuk a kérdés lényegét, vagyis azt, hogy bár pártunk és kormányunk nagy pénzügyi és anyagi eszközöket, óriási gondot fordít a mezőgazdaságra, még sem értük el a mezőgazdasági termelésben a szükséges fordulatot. A mezőgazdasági termelés jelenlegi állapotából ezeket a következtetéseket vonhatjuk le: a mezőgazdasági termelés továbbra is komolyan lemarad a szocialista ipar hatalmas arányú fejlődése mögött; a városi és falusi lakosság életszínvonalának rohamos emelkedése mellett a mezőgazdaság lényegében nem fokozza az élelmiszerek és nyersanyag beadását; a mezőgazdasági termelés belterjessége annak ellenére, hogy az állami és szövetkezeti szektor jelentős szerepet tölt be, lényegében továbbra is a háború előtti színvonalon van és gyors növelése még nem tekinthető biztosítottnak. Mindebből világos, hogy pártunk X. kongresszusának irányelveit igen elégtelenül valósítjuk meg a gyakorlatban. Be kell ismernünk. hogy a mezőgazdasági kérdésben a X. kongresszus irányvonalát egész pártunk sem sajátította el teljesen, hogy egész pártunk nem él azoknak a nagy feladatoknak a jegyében, amelyeket a falusi munkában magunk elé tűztünk és ezért a dolgozók széles tömegeit sem vezeti kellő lendülettel a feladatok teljesítésére. Miben keresendők a mezőgazdasági termelés egészben véve elégtelen színvonalának Mi az oka annak, hogy pártunk X. kongresszusának irányelveit oly elégtelenül léptetjük életbe, hogy az állami apparátus valamennyi szerve, sőt a párt szervei és szervezetei, a kommunisták sem tették magukévá kellő alapossággal ezeket az irányvonalakat? Az okokat egyrészt abban kell keresnünk, hogy komoly zavarok állnak fenn a mezőgazdaság kérdéseiben és a mezőgazdasági termelés fejlesztésével kapcsolatos politikai és közgazdasági problémák értelmezésében, másrészt pedig komoly fogyatékosságok tapasztalhatók gazdasági szervező munkánkban és alacsony színvonalon mozog a párt politikai és szervežo munkája falvainkon. Ugyanakkor a politikai és gazdasági kérdések értelmezésében fennálló zavarokban és a belőlük következő politikai és gazdasági szervező munka terén elkövetett hibákban kell látnunk a szocialista erszágépítésünk e jelenlegi igen fontos feladatának teljesítését gátló fő akadályokat. Ezért rendszeresen nagy gondot" kell fordítanunk arra, hogy megmagyarázzuk a mezőgazdasági kérdésekkel kapcsolatos politikai és közgazdasági problémákat és harcoljunk a helytelen nézetek ellen, amelyek viszonyaink dogmatikus és felületes tanulmányozása következtében vagy pedig maradi hangulatok és az ellenséges ideológia csökevényei hatására tapasztalhatók egyes közgazdászaink és mezőgazdasági dolgozóink részéről. • * * Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának irányelvei szerint a munkásosztály és a kisés középparasztok szövetségének kérdése, e szövetség megszilárdításának kérdése, a munkásosztály vezető szerepének érvényesítése a mai helyzetben e szövetségen belül — ezek azok a központi kérdések, amelyektől függ a mezőgazdasági termelés gyorsütemű fejlesztése, a kis- és középparasztok további fokozatos és önkéntes áttérése a szövetkezeti szocialista nagytermelés fejlettebb formáira, valamint a párt és a népi demokratikus állam minden politikai és szervező munkája. Csehszlovákia Kommunista Pártjának X. kongresszusa és a Központi Bizottságnak a kongreszszust megelőzően 1953 szeptemberében és 1954 márciusában megtartött ülésein hangsúlyozták azt a lenini, pártunk számára alapvető fontosságú tételt, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége népi demokratikus államhatalmunk politikai alapja, államunk belső erejének és szilárdságának forrása, hogy csakis a munkásosztály és a kis- és középparasztok szövetsége biztosíthatja a szocialista falu felépítését, a szocialista országépítés sikerét és egyáltalán a szocializmus győzelmét hazánkban. Vajon minden pártszerv, minden pártszervezet követi-e a gyakorlatban pártunk politikájának ezt a vitathatatlan alapelvét? Valóra • váltja-e az állami közigazgatás minden szerve falvainkon pártunk e politikáját? Sajnos, nem. Nem minden pártszerv és pártszervezet követi marxista-leninista politikánknak ezt az alapelvét. Az állami közigazgatás nem minden szerve viiszi keresztül a gyakorlatban pártunk e politikáját. Pártunk IX. és X. kongresszusának világos irányelvei ellenére, pártunk Központi Bizottságának a parasztkérdésben kitűzött részletes és világos irányelvei ellenére a gyakorlatban még állandóan és gyakran tapasztalhatjuk, hogy elferdítik pártunknak a parasztkérdésben követett politikáját és komolyan ártanak a munkás-paraszt szövetség ügyének. Azok a politikai hibák és fogyaékosságok, amelyek a parasztkérdésben, pártunk politikájának vég'reha.itír-áb^n t.ľ'w^talihatók. arne

_ lyek Csehszlovákia Kommunista Pártjának X. kongresszusa után is megnyilvánultak és amelyek egész mezőgazdasági termelésünkben éreztetik hatásukat, a következő három pontban foglalhatók össze: 1. továbbra is lebecsülik a munkásosztály, a kis- és középparasztok szilárd szövetségének feltétlen szükségességét a szocializmus építésében és a mezőgazdasági termelés lényeges fejlesztésére irányuló törekvéseiben, aminek ideológiai, politikai gyökerei a szociáldemokratizmusban keresendők; 2. a munkásosztály szövetségének kérdését minden kis. és középparaszttal a munkásosztály és a szövetkezeti parasztok szövetségének kérdésére korlátozzák — ennek gyökerei a baloldali szektántsságban vannak; 3. elferdítve értelmezik a mezőgazdasági termelés közgazda-sági problémáit — ennek gyökerei a parasztkérdéssel kapcsolatban elfoglalt opportunista, szűkkeblű rendi állásfoglalásban rejlenek. Bár általában elismerik azt az elvet, hogy a munkások és parasztok szilárd szövetsége a szoc'alista falu felépítésének múlhatatlan feltétele, a gyakorlatban még nem egy olyan elvtárs akad, aki a dolgozó parasztságban nem a munkásosztály szövetségesét látja, akivel együtt építjük falun a szocializmust, hanem ellenséget lát benne, vagy a legjobb esetben olyan tömeget, amelynek akarata ellenére építjük a szocializmust t— különféle adminisztratív módszerekkel. Azok a kommunisták, akik ilyen antileninista módon néznek a dolgozó parasztságra, nem valósítják meg és érthetően nem is valósíthatják meg a párt politikáját a dolgozó parasztokkal kapcsolatban. A szociáldemokratizmus ideológiájának csökevényeiről van szó, amelyek a legártalmasabban éppen a dolgozó parasztsághoz való viszonyunk kérdésében, a munkásparaszt szövetség kérdésében nyilvánulnak meg. A szociáldemokrata opportunisták sohasem ismerték fel a parasztságnak, mint a munkásosztály szövetségesének jelentőségét, sohasem értették meg, hogy ezen a szövetségen, és e szövetség szüntelen szilárdításán alapul a proletariátus diktatúrája, sohasem fogták fel, hogy csakis e kérdés sikeres megoldásának alapján teljesítheti a munkásosztály társadalmunk vezető erejeként történelmi küldetését. Ezért egyik legfontosabb és legjelentősebb politikai feladatunk, hogy a szociáldemokratizmus csökevényei ellen küzdve kitartóan valóra váltsuk a dolgozó parasztok iránti barátság politikáját, fáradhatatlanul erősítsük szövetségünket a kis- és középparasztokkal, hogy végleg megnyerjük őket a munkásosztály oldalára és megszabadítsuk őket a falusi tőkés elemek befolyásától. Ez a szocialista falu építésének időszakában különösen felelős és bonyolult feladat A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének alapvető politikai értelme a népi demokratikus rend megszilárdításának jelenlegi időszakában az, hopv megnyerjük a kis- és közéooarasztokát a falu szocialista átalakítása ü,gyének, harcoljunk a kulákok ellen, a tőkés rend végleges vereségéért falvainkban, együttes érdekeink alapján szüntelenül az ipar és a mezőgazdaság termelésének gyarapítására és ennek révén az életszínvonal szüntelen emelésére törekedjünk. E törekvésünkben fontos és egyre növekvő feladatot játszik a szocialista ipar mellett a mezőgazdasági termelés gyorsütemű fejlesztése a nagyfokú gépesítésnek, valamint a mezőgazdadasági tudományok vívmányai legnagyobb mérvű kihasználásának alapján, ez pedig csakis a szövetkezeti szocialista mezőgazdasági nagytermelés fejlesztésének útján lehetséges. A fentiekkel egybehangzóan