Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-25 / 125. szám, szerda

Világ proletár jai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Rratislava, 1955. május 25. szerda 30 fillér VIII. évfolyam, 125. szám A mai számban: A Csehszlovák Köztársaság kormánya továbbra Is a nemzetek közötti béke és barátság politikáját folytatja (1—2—3. old.) Prágai tavasz (4. old.) Az angol választási rendszer a burzsoá pártok érdekeit szolgálja ('• A III. országos szakszervezeti kongresszus határozatait tettekre váltjuk (

6- old.) A Csehszlovák Köztársaság kormánya továbbra is a nemzetek közötti béke és barátság politikáját folytatja v A nemzetgyűlés egyhangúlag jóváhagyta a varsói szerződést 'A Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlése 1955. május 24-én tartotta hatodik ülését. Megtárgyalta az Álbán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között 1955. május 14-én Varsóban megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. A nemzetgyűlés ülésén részt vettek a CSKP KB politikai irodájának tagjai, élükön Antonín Zápotocký köztársasági elnökkel, valamint Viliam Široký, Antonín No

1 votný, Karol Bacílek, Rudolf Barák, Alexej Čepička, Jaromír Dolanský, Zdenék Fierlinger, Václav Kopecký, Ľudmila Jankovcová, Otakar Šimúnek elvtársak és a kormány további tagjai. A tárgyalást figyelemmel kísérték a köz- és kulturális élet, a tömegszervezetek, a fegyveres erők és a prágai dolgozók képviselői. A díszpáholyokban helyet foglaltak a prágai diplomáciai testület képviselői és a külföldi újságírók. A nemzetgyűlés ülését Zdenék Fierlinger, a uemzetgyűlés elnöke nyitotta meg, aki üdvözölte Antonín Zápotocký köztársasági elnököt. Elsőnek Viliam Široký miniszterelnök mondott beszédet, aki hangsúlyozta a szerződés megtárgyalásának jelentőségét hazánk biztonsága és további felvirágoztatása szempontjából. Felszólalását gyakran megszakította a lelkes taps. \ A külügyi és alkotmányjogi bizottság közös jelentését Helena Leflerová képviselő terjesztette elő, aki mindkét bizottság nevében javasolta a szerződés elfogadását. A vita során felszólaltak Emanuel Šlechta, Josef Plojhar, Vincent Pokojný, Jozef Kyselý, František Zupka, Miroslav Vecker, Anna Nechybová, Jaromír Kubánek, Ján Zeman és Vladimír Janko képviselők. A politikai pártok és tömegszervezetek nevében, amelyeket képviselnek, javasolták, hogy a nemzetgyűlés fogadja el a szerződést. A nemzetgyűlés ezután megkezdte a szavazást. Valamennyi jelenlevő képviselő egyhangúlag elfogadta a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. A nemzetgyűlés délután folytatta ülésezését. A tárgysorozaton a nemzetgyűlés elnöksége ténykedéséről szóló beszámoló szerepelt, amelyet Zdenék Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke mondott el. Ezután megvitatták és jóváhagyták a nemzetgyűlés törvényerejű intézkedéseinek javaslatait, a legfelsőbb bíróság elnökségének létesítéséről, az állami faipari ellenőrzésről és az egészségre ártalmas mérgekről és anyagokról. Ezzel befejeződött a nemzetgyűlés ülésezése. Tisztelt nemzetgyűlés és elvtársak! A köztársaság kormánya önök elé terjeszti megtárgyalás és jóváhagyás céljából az Albán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést, melyet 1955. május 14-én írtak alá Varsóban a Kínai Népköztársaság teijes mérvű támogatása mellett. Ez a szerződés nemzeteink történelmének legjelentősebb okmányai közé tartozik. Döntő jelentősége van hazánk biztonsága, megerősítése és biztosítása szempontjából, nemzetközi helyzetének további megszilárdítása, a béke és biztonság biztosítása szempontjából Európában és az egész világon. Az európai államoknak az európai béke és biztonság biztosításáról tárgyaló varsói értekezletét azzal a közös nyilatkozattal meggyőzően hívtak össze, melyet a részvevő országuk 1954. december 2-án a moszkvai értekezleten elfogadtak. Már a moszkvai konferencia elemezte azt a veszélyes utat, amelyre az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia politikája vitte Európa nemzeteit; e politika a londoni és párizsi egyezményekre támaszkodik, melyek kimondják NyugatNémetországban a militarizmus megújítását és nyugati katonai csoportosulásokba való bevonását. A moszkvai értekezleten részvevő államok által elfogadott nyilatkozat meggyőzően bebizonyította, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása és megvalósítása fokozza a háborús veszélyt és a békeszerető európai államok, főként a Németországgal szomszédos államok állami és nemzeti szabadságának, biztonságának veszélyét jelenti. Ezért az értekezlet részvevői megegyeztek abban, hogy újból megvitatják a helyzetet abban az esetben, ha a párizsi egyezményeket ratifikálnák, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket biztonságuk biztosítására és az európai béke megtartása érdekében. Kijelentették továbbá, hogy el vannak határozva ilyen esetben „a fegyveres erők és azok parancsnoksága szervezetének szakaszán közös intézkedéseket tenni és saját védelmi képességük megszilárdítására további szükséges intézkedéseket foganatosítani." A moszkvai értekezlet, amely a legnagyobb komolysággal hívta fel a figyelmet a párizsi egyezményekből eredő veszélyre, egyúttal az összes európai nemzeteknek megbízható utat mutatott, hogyan lehet általánosságban megjavítani az európai helyViliam Široký miniszterelnök beszéde zetet. A részvevő országok a közös nyilatkozatban hangsúlyozták egységes állásfoglalásukat, hogy Európában az igazi biztonságot csak akkor lehet biztosítani, ha az egyes államoknak más államok ellen irányuló zárt katonai csoportosulása megteremtése helyett az európai kollektív biztonsági rendszert építik ki, amely az összes európai államok részvételén alapul, társadalmi és államrendszerükre való tekintet nélkül. A moszkvai értekezlet egyúttal rámutatott a német kérdés megoldásának egyedül helyes módjára: elvetni a Nyugat-Németország újrafelfegyverzésére és a támadó tömbökbe való bevonására irányuló terveket és megvalósítani az össznémet szabad választásokról és e választások alapján az egységes, demokratikus, békeszerető Németország megteremtéséről szóló egyezményt. A moszkvai értekezlet fontos küldetést töltött be a nemzeteknek a békéért, az agresszív tervek megsemmisítéséért folytatott harcában. Fontos alapelve lett az európai nemzetek harcának a háborús párizsi egyezmények ellen, alapelve lett a német kérdés megoldásáért, az összeurópai kollektív biztonságért folyó további harcának. A demokratikus tábor országai a Szovjetunióval az élükön a moszkvai értekezlet eredményeire támaszkodva, tántoríthatatlanul folytatták azon törekvésüket, hogy az európai problémákban, de főleg a német kérdésben olyan megoldást érjenek el, mely az európai béke megszilárdítására és a feszültség enyhülésére vezetne. A Szovjetuniónak, köztársaságunknak és a többi békeszerető országoknak e törekvése az összes európai nemzetek teljes egyetértésére és támogatására talált. A nemzetek ezen akaratával ellentétben a nyugati hatalmak tovább folytatták „erőpolitikájukat". Lekicsinyelve az európai államok egész közvéleményének a párizsi egyezménnyel szemben elfoglalt elutasító álláspontját, főleg az USA és Nagy-Britannia eddig példátlan nyomást fejtettek ki a nyugateurópai államokra, hogy életbe léptessék az egyezmények ratifikálását. Csupán durva nyomással és azoknak az államoknak belügyeibe való közvetlen beavatkozással, amelyeknek kormányai aláírták a párizsi egyezményeket, sikerült keresztül erőszakolniuk jóváhagyásukat ezen országok törvényhozó szervei által. A párizsi egyezmények ratifikálása, amit ezen államok lakossága túlnyomó részének világosan kinyilvánított ellenállása és helytelenítésé ellenére valósítottak meg, Európában és a világban új helyzetet teremtett. A párizsi egyezmények ratifikálása utat nyit Nyugat-Németországban a német militarizmus törvényes megújításának, az új Wehrmacht kiépítésének; Nyugat-Németországnak az agresszív Északatlanti Tömbbe és annak európai ágába, az úgynevezett Nyugateurópai Unióba való bevonását jelenti. Éppen azokban a napokban, amikor az egész világ nemzetei a náci hadseregnek a dicső szovjet hadsereg által való leverése 10. évfordulóját ünnepelték, mellyel együtt harcoltak a hitleri Németország ellen az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia hadseregei is, akkor lépett az Északatlanti Tömb fegyveres erőinek főparancsnokságába Párizsban Speidel náci tábornok és háborús bűnös, hogy ebben az agreszszív csoportosulásban képviselje a megújított német militarizmus erőit, A párizsi egyezmények kimondják, hogy az úgynevezett Nyugateurópai Unió tagjai hadseregeiket közvetlenül az Északatlanti Tömb fegyveres erői európai főparancsnokának parancsnoksága alá rendelik. Ez a parancsnok Gruenther amerikai tábornok, és amerikai tisztek képezik az európai Északatlanti Tömb legfőbb parancsnoksága tisztikarának 40 százalékát. Ez azt jelenti, hogy az úgynevezett Nyugateurópai Unióban részvevő nyugat-európai államok fegyveres erői most a párizsi egyezmények alapján teljes mértékben alá lesznek rendelve az Északatlanti Tömb stratégiájának és katonai parancsnoksága támadó hadműveleti terveinek, mely teljes mértékben az Amerikai Egyesült Államok agresszív köreinek kezében van. Az Északatlanti Tömb tanácsának határozatai alapján, és a párizsi egyezményekkel megegyezően, e fegyveres erők stratégiáját és taktikáját az atom- és hidrogénfegyverek alkalmazására kell alapozni, ami mellett a párizsi egyezmények teljes mértékben feltételezik a baktérium- és vegyifegyverek használatát is. Az imperialista erőknek, amelyek világuralomra törekszenek, s már sok éve készülnek új világháborúra, most Nyugat-Európában felfegyverzett eszközük lesz, melynek fő ütőereje a német militaristák fegyveres erői lesznek NyugatNémetországban. Mindezek kétségtelenül olyan tények, amelyek lehetetlen, hogy ne váltsanak ki komoly félelmet az európai nemzetekben és amelyek kell. hogy fokozott éberségre és felkészültségre serkentsék őket. Az európai katonai tömbök építésével párhuzamosan az Amerikai Egyesült Államok agresszív körei egy pillanatra sem álltak meg más világrészekben, de főleg Ázsiában a támadó tömbök kiszélesítésére és összetákolására irányuló lázas kísérleteikben és a már megteremtett támadó paktumok hadiszervezetének elmélyítésében és tökéletesítésében. Tajvan szigetéről, amelyet a nemzetközi jog minden alapelvével és saját kötelezettségeikkel ellentétben megszálltak, továbbra is atomfegyverekkel fenyegetik a Kínai Népköztársaságot, durván beavatkoznak Dél-Vietnamban az ügyek kialakulásába és igyekeznek azt agresszív támpontjukká átalakítani a Kínai Népköztársaság ellen. Fenyegetésekkel és nyilt terrorral igyekeznek a Középés Közel-Kelet további országait, mint Szíriát és Libanont rákényszeríteni arra, hogy belépjenek háborús tömbjeikbe. Tovább fokozzák a fegyverek, főleg az atom- és hidrogénfegyverek gyártását és szorgalmasan építik a Szovjetunió és a népi demokratikus országok közelében levő idegen államok területén katonai támaszpontjaikat. Már általános tünetté vált, hogy az Amerikai Egyesült Államok sajtója olyan térképecskéket közöl, amelyek feltüntetik a támaszpontok kijáratait és azokat a célpontokat, amelyekre az amerikai stratégiai légierőknek atomés hidrogénbombákat kell dobniuk. Churchill volt brit miniszterelnök is egészen nyíltan beszélt szomorú emlékezetű beszédében arról, hogy már előre gondosan' kiválasztották a célpontokat a tömegpusztító fegyverek számára. A párizsi egyezmények ratifikálásának különösen konkrét és közvetlen következményei vannak, ami köztársaságunk biztonságának veszélyeztetését illeti. Csehszlovákiának 336 kilométeres hosszúságban közös a határa Nyugat-Németországgal. Jól tudjuk, hogy Nyugat-Németországban a nyugati hatalmak, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok fegyveres erői vannak, amelyek a legkorszerűbb fegyverekkel vannak felszerelve, beleszámítva az atomfegyvereket is. Határaink mentén állandóan erősítik és bővítik légi és más katonai támaszpontjaikat. A párizsi szerződések alapján NyugatNémetországban a már létező német katonai alakulatokon kívül, amelyek rendőrségnek és hasonlóknak vannak álcázva, most a lehető leggyorsabban erős, új Wehrmachtot akarnak létesíteni, amelyet a revansismus szellemében nevelnek és felfegyvereznek a harci eszközök minden fajtájával, beleszámítva a tömegpusztíó fegyvereket is. Ebből az következik, hogy köztársaságunk közvetlen szomszédságában kell összpontosítva lenniük a fegyveres hatalom fő Utóerőinek, amelyek eszközei és végrehajtói lesznek nemzeteink léte és szabadsága legádázabb ellenségeinek, köztársaságunk önálló állami léte és a béke örök ellenségeinek. Ebben a helyzetben az a sürgős feladat hárul ránk, hogy megtegyünk minden szükséges intézkedést népünk békés munkájának, országunk további békés fejlődésének, valamint hazank szabadságának és biztonságának biztosítására. De ez a feladat teljes mértékben elválaszthatatlan egy sokkal nagyobb feladattól. A béke és biztonság kérdése Európában és az egész világon ma egymástól elválaszthatatlan és csupán a békeszerető országok közös igyekezetével biztosítható. Ezért nemzeteink, valamint Európa és az egész világ békeszerető nemzetei érdekeinek szempontjából is ma elsőrendű feladat, megtenni minden szükséges intézkedést biztonságuk biztosítására, meg kell fékezni az agreszszív erőket, lehetetlenné kell tenni terveik megvalósítását, meg kell szilárdítani a békét és ki kell építeni a nemzeteknek a nemzetközi kérdések békés megoldására és a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló további igyekezete szilárd alapját. Ezt a nagy történelmi küldetést teljesíti a Szovjetunió vezette nyolc európai állam képviselői által, a hatalmas Kínai Népköztársaság teljes támogatása mellett május 14-én Varsóban aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés. A Csehszlovák Köztársaság kormányküldöttsége, amely részt vett a szerződés megtárgyalásában és az egész csehszlovák nép nevében csatlakozott ahhoz aláírásával, azon szilárd meggyőződés tudatában cselekedett így, hogy a szerződés a csehszlovák nép életérdekeinek, szükségleteinek és vágyainak testet öltött kifejezője hogy teljes összhangban van békejellegú külpolitikánk céljaival, feladataival és alapelveivel. Ama meggyőződésben cselekedett így, hogy a szerződés szilárdan biztosítja hazánkat az agresszió veszélyével szemben, hogy meghozza baráti szövetségeink további szilárdulását és kibővítését, hogy még jobban elmélyíti őszinte együttműködésünket a Szovjetunióval és a demokrácia táborának többi országaival, hogy szilárd és megbízható alapja lesz az európai kollektív biz(Folytatás a 2, oldalon.)