Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-22 / 123. szám, vasárnap

1955. május 22. UJSZ0 5 c/l S&abaďšág é& igazság, íiagíf (jtraaeiu énekese Vietor Hugó halálénak 70. évfordulójára A bratislavai dolgozó

k felelete: Ípítenuikánk - ez a ni iláirásink a nyolc európai áilan szövetségi szerződése alá Meghatottsággal léptünk be a bratislavai Kultúra- és pihenés parkjának gyönyörű nagytermébe. Egy hónappal ezelőtt itt ülésezett az SZLKP kongresszusa, és most pénteken a bratislavai dolgozók gyűltek össze ebben a nevezetes teremben, hogy konferenciájukon állást foglaljanak és hitet tegyenek amellett, hogy valamennyien egyöntetűen a Varsóban aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés mögött állanak. Ezt az akaratukat fejezi ki az a jelszó is, mely a díszemelvény mögötti fal homlokzatán ragyog: ..Építőmunkánk — ez a mi aláírásunk a nyele európai állam szövetségi szerződése alá". Mély csendben, nagy figyelemmel hallgatják a konferencia részvevői Augustín Michalička elvtárs, az SZLKP KB titkárának szavait. Beszédében rámutatott az SZLKP kongresszusa határozataiból eredő feladatainkra. Tovább kell szilárdítanunk hazánk gazdasági erejét, védelmi képességét és a Szovjetunióval, a népi demokratikus államokkal és a népi Kínával való szövetségünket, kapcsolatainkat. Dolgozó népünk az idei május elsejei és hazánknak a Szovjetunió által való felszabadítása 10. évfordulójának hatalmas ünnepségein kinyilvánította, hogy mindezeket a feladatokat becsülettel teljesíti. Michalička elvtárs ezután a felszabadulás óta elért eredményekről ad<?tt számot és kiemelte, hogy csak első ötéves tervünk idején olyan fejlődést értünk el, amelyhez a burzsoáziának 150 évre volt szüksége. Nemcsak a mi országunk, de a béketábor többi országai is hatalmas fejlődésen mentek át. Ezeknek az országoknak az ipari termelése a második világháború előtti viszonyokhoz mérten három és félszeresére nőtt. Mindez biztonsággal és törhetetlen elszántsággal tölt el bennünket, tovább haladunk ezen az úton és a Szovjetunió oldalán harcolunk tovább új, boldog és békés életünkért. Michalička elvtárs rámutatott arra, hogy a kapitalista államokban a nagy fegyverkezési hajsza ellenére is csökken az ipari termelés, állandóan növekszik a munkanélküliek száma, ami a koreai és a vietnami háború beszüntetésével függ össze. A kapitalisták a további fegyverkezésben s egy újabb háború kirobbantásában látják mentségüket. Mi nem vagyunk az „erőpolitika" hívei. Drága elvtársak! A bratislavai üzemek, hivatalok, iskolák és tudományos intézmények dolgozóinak képviselői, akik a béke, demokrácia és szocializmus táborához tartozó nyolc európai állam közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötése alkalmából értekezletre gyűltek össze, a Csehszlovák Köztársaság kormányának őszinte, harcos üdvözletüket küldik. Helyeseljük a kormányküldöttségnek a varsói értekezleten követett eljárását és teljes mértékben egyetértünk azzal a békeszerető politikával, amelyet pártunk és kormányunk a nemzetközi kapcsolatok szakaszán megvalósít. Fenntartás nélkül egyetértünk a megkötött szerződéssel, amely számunkra hatalmas erősítést és biztosítékot jelent arra, hogy nem ismétlődik meg München, sem 1939. március 14—15-ike. A varsói szerződésben látjuk a béke, demokrácia és szocializmus táborának helyes és találó válaszát arra a veszélyre, amely a párizsi szerződések ratifikálása következtében fenyegeti Európa és a világ békéjét. A szerződésben a demokráciának és szocializmusnak a legyőzhetetlen Szovjetunió és a hatalmas Kínai Népköztársaság vezetése alatt álló 900 milliós tábora békés és alkotó munkájának biztosítékát látjuk. Nem akarunk háborút és vérontást' Ellene vagyunk minden erőszaknak és agressziónak, ellene vagyunk a más országok ügyeibe való beavatkozásnak, népünk békés, gyümölcsöző Mi a társadalmi rendszerek különbségére való tekintet nélkül a nemzetek közötti békés együttélés hívei vagyunk — mondotta Michalička elvtárs —, ha azonban az imperialisták mégiscsak új fegyveres konfliktust váltanának ki, a szocializmus és a béke tábora felkészült arra, hogy megsemmisítő csapást mérjen rájuk — történjen ez Távol-Keleten, vagy Európában —, de olyan csapást mérünk rájuk, hogy az imperialisták rothadt táborából nem marad más, mint véres történelmük szomorú emléke. Üjra felharsant a tapsvihar. Az a hitetadó és örömteljes valóság, hogy a Szovjetunió népeivel, a népi Kínával és a többi népi demokratikus államokkal legyőzhetetlen tábort alkotunk, váltja ki ezt a lelkesedést a konferencia részvevőiből, amelv megnyilvánul a felharsanó, dübörgő szavaikban: „Az agreszszorokat szétverjük, a béke bástyáját felépítjük!" Michalička elvtárs ezután a nyolc európai békés állam varsói értekezletének, s a megkötött szövetségi szerződésnek a jelentőségét méltatta. A varsói szerződést nagy helyesléssel fogadta népünk, ez az igazi alapja az európai biztonság megteremtésének. Michalička elvtárs ezt követőleg beszámolt az Ausztriával megkötött államszerződés jelentőségéről is, amely megadja a lehetőséget a német kérdés békés megoldására. Azt, hogy hazánk szomszédságában most semleges állam létesült és az Alpesek megszűntek az amerikai imperialisták erődjévé lenni, ez a Szovjetunió békepolitikájának nagy győzelmét jelenti. Michalička elvtárs beszédének befejező részében az előttünk álló feladatokkal foglalkozik. Mindnyájunk jó és becsületes munkájától függ, hogyan fogunk eleget tenni történelmi feladatainknak, hogy a varsói szövetségi szerződés szellemében, pártunk és kormányunk útmutatását követve mind virágzóbbá tegyük hazánkat, növeljük védelmi képességét és küzdjünk a béke megőrzéséért az egész világon. * * * A bratislavai dolgozók megadták a méltó felelet. Elsőnek dr. h. c. Alexander Horák, a Béke-Világtanács tagja, távösszeköttetésügyi megbízott szólalt fel a vitában. Dolgozó népünk béketörekvéseiről és az egész világ béketáborának mozpalmáról beszélt. Majd a varsói értekezlet jelentőségére mutamunkájáért szállunk síkra. Azt akarjuk, hogy népünk örömteli, boldog életet éljen, hogy gyermekeink ne ismerjék a nélkülözést és a háború véres szörnyűségeit, hogy békés munkában fejlődjenek a szocializmus aktív építőivé. Abban az esetben azonban, ha e nagy, 900 milliós tábor ellenségei megkísérelnék megtámadni a béke táborához tartozó bármely országot, biztosak lehetnek abban, hogy készek vagyunk bármikor visszaverni minden támadást, melyet a szerződésben részvevő bármely ország ellen indítanának. Ugyanígy helyesnek tartjuk és támogatjuk a szocializmus táborához tartozó európai országok fegyveres erői közös parancsnokságának megteremtését. Meleg rokonszenvvel és hálával üdvözöljük, hogy a közös fegyveres erők főparancsnoka, a Szovjetunió marsallja, aranyos Prágánk felszabadítója, a Szovjetunió kétszeres hőse, Ivan Sztyepanovics Konyev lett, örömmel üdvözöljük azt is, hogy a közös parancsnokság vezérkarának székhelye Moszkva lesz, az a város, amely felé fordul ma az egész békeszerető emberiség tekintete. A varsói szerződés megkötése a Szovjetunió és a béketábor külpolitikájának újabb győzelme, amely napról napra hatalmasabb sikereket ér el és az egész világ becsületes embereinek rokonszenvével találkozik. Legújabb bizonyítéka ennek a néhány nappal ezelőtt Ausztriával megkötött államszerződés és a Szovjetunió és Jugoszlávia kormányképviselőinek készülő tárgyalásai. Az Ausztriával való tott rá. Mondotta: aki ellenségként átlépi hazánk határát, az népünkkel, a Szovjetunióval, a hatszázmilliónyi népi Kínával találja magát szemben. Hazánk sohasem volt olyan erős és szilárd, mint most és sohasem volt szabadsága annyira biztosítva, mint most, a varsói szerződés megkötése után. Horváth Mária, a bratislavai tejüzemek doHfózója egyszerű szavakkal tolmácsolta munkatársai véleményét: — A varsói szövetségi szerződés lehetővé tette számunkra, hogy még nyugodtabban és elszántabban építhessük hazánkat. Mi erre a szerződésre tettekkel felelünk. Az első negyedévben 109,8 százalékra teljesítettük a tejfelvásárlás tervét. Szocialista versennyel még tovább javítjuk munkánkat, hogy még jobb eredményeket érhessünk el. A vitában felszólalt dr. Miloš Marko, a bratislavai Pravda főszerkesztője is, aki a nyolc európai állam értekezlete idején Varsóban tartózkodott. Felszólalásában rámutatott a béketábor országainak acélos egységére, s kiemelte, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban is milyen hű szövetségest találtunk. „A német elvtársak biztosítottak bennünket — mondotta —, hogy elsősorban is az ő ügyük és a német nép érdeke, hogy' Németország részéről soha többé ne ismétlődhessen meg egy újabb agresszió." Ružovie elvtárs, a Dunahajózási vállalat dolgozója arról beszélt, hogy ők munkaoffenzívával felelnek a varsói értekezletrej. Az első félévben 80 ezer tonnával több árut szállítanak terven felül és az önköltséget 3 millió koronával csökkentik. Arvai elvtárs, a Matador-üzem dolgozója arról adott számot, hogy ők is hasonló munkalelkesedéssel támogatják a szövetségi szerződés megkötését. — Most valóra válik népünk régi álma. Nyugodtan, békében élhetünk. Ezért a biztonságért köszönettel tartozunk. Mondjátok, milyen időben tud a művész alkotni, népét szolgálni, mikor tudja a legmelegebben megszólaltatni népe érzelmét? Csak békében! S a varsói szerződés a békét jelenti! — mondotta Ján Cikker, a Klement Gottwald államdíjjal és a Csehszlovák Békedíjjal kitüntetett zeneszerző. Ezután nagy lelkesedés közepette hagyták jóvá a bratislavai dolgozók a kormányhoz intézett levelüket. Majd a szabad élet minden örömével, a béke utáni vágy kinyilvánításával harsant fel a konferencia részvevőinek ajkáról a Munka dala. (P. B.) államszerződés megkötése újból bebizonyította a szocialista tábor kormányainak állásfoglalását, hogy a nemzetközi kapcsolatok minden néhéz kérdését meg lehet oldani békés úton. Drága elvtársak! Bratislava dolgozói teljes mértékben tudatában vannak annak, hogy a varsói barátsági, kölcsönös segélynyújtási és együttműködési szerződés számunkra és Csehszlovákia egész dolgozó népére is kötelezettséget jelent. Jól tudjuk, hogy népünk politikai és erkölcsi egységének megszilárdítására irányuló törekvés mellett szabadságunkat és védelmi képességünket gazdasági erővel kell biztosítanunk. Ezért ígérjük önöknek, hogy a szerződésben való részvételünket valamennyiünk munkaigyekezetének további fokozásával, az iparban és a mezőgazdaságban a munkatermelékenység további növelésével támasztjuk alá és naponta fogjuk szilárdítani országunk politikai és közgazdasági erejét s ezzel növelni védelmi képességét. E szerződésre, valamint népünk politikai fejlettségére, alkotó energiájára és kezdeményezésére támaszkodva, munkahelyeinken kitartó harcot fogunk folytatni hazánk további felvirágzásáért, a szocializmus felépítéséért és a világbéke megvédéséért. A nyolc európai állam közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötése alkalmából rendezett értekezlet részvevői. Bratislava, 1955. május 20. Ma hetven esztendeje annak, hogy meghalt Vietor Hugó, a nagy francia demokrata költő, aki egész életében az elnyomottak és üldözöttek igazságáért szállt síkra és azt vallotta, hogy a költészet legnagyobb feladata a népek felszabadulásáért és békéjéért vívott harc. Ifjú volt még, amikor a görög szabadsághősök önfeláldozó küzdelme elindítja költői útjára és mindössze 25 esztendős, amikor az új csapást vágó romantikus költészetnek szellemi vezére lesz és „Hernani" című darabjával megkongatja a lélekharangot a feudális klasszicizmus francia drámairodalma felett. Az 1830-as júliusi forradalomban ódában ünnepli az utca hőseit, egy évtizeddel később LajosFülöp hasztalan próbálja elhalmozni kegyeivel a rend ellen lázadót, hiába ajándékozzák meg főrendi méltósággal, akadémiai tagsággal, Hugó nem változtatja meg nézeteit. A 48-as forradalomban eleinte nem áll a proletariátus mellé, de a francia munkásosztály harcosainak megtizedelése után végérvényesen „az elesettek és űzöttek" szószólója lesz. Amikor a francia burzsoázia hatalomra juttatja a kalandor Bonaparte Lajost, egy kiáltványban a katonaságot az engedelmesség megtagadására, a népet pedig ellenállásra szólítja fel. Hugó kisebbségben marad és kénytelen az Atlanti-óceán egy kis szigetére emigrálni. Innen, Jersey-szigetéről és Guerneseyből, majd Brüszszelből, ahol 1870-ig, a császárság bukásáig marad, Európa élő lelkiismereteként — mint későbbi utóda, Romáin Rolland Genfből — ostorozza a bonapartista rendszer korruptságát, küzd az európai reakció ellen és dicsőíti a szabadságmozgalmak harcosait, a lengyel, olasz és mágyar forradalmárokat, akiknek ügyét Marx szellemében oszthatatlanul egynek érzi a francia proletárok, a barikádokat emelő párizsi munkások ügyével. Munkanélküliség, nyomor, a proletariátus nehéz életkörülményei, a család szétesése, az asszony cselédsorsa, olyan problémák voltak, amelyek Hugót állandóan foglalkoztatták. Az a tény, hogy meglátta a társadalmi bajok gyökereit, lehetővé tette, hogy az idealista és romantikus költő ugyanekkor realistává is váljon. A munkások életsorsát nem ecsetelhette csupán romantikus hévülettel, de hogy az igazsághoz eljusson, élnie kellett egyszerű, józan és reális képekkel is. A legjobban ezt a „Nyomorultak" című regénye bizonyítja. A francia romantika e legnagyobb művének hőse, Jean Valjean, a szegény mezőgazdasági munkás kenyeret lop nővére hét éhező gyermekének. A burzsoá törvényszék gályarabságra ítéli és büntetése letöltése után a tőkés rend továbbra is büntetni, szellemi és testi rabságban tartani akarja. De a renddel szakadatlanul harcban álló Valjean nem bukik el, kivívja lelki szabadságát és élete mélyebb értelmet nyer azzal, hogy másokért, a gyengékért, a szegényekért indul harcba. Jean Valjean már a jövő embere, az új élet hírnöke, akinek részvéte és mély emberiessége egész nemzedékeket nevel, költőket és írókat ihlet az ember igazáért, a nyomor és méltánytalanság elűzéséért folyó küzdelemre. Hugó többi szociális tárgyú regénye, a „Nevető ember", az „1793" is mutatják a néphez és hazájához fűződő bensőséges szeretetét, a dolgozó ember végtelen megbecsülését, s noha a múlt világát ecsetelik, az olvasóban ma is gazdag és termékeny gondolatokat ébresztenek. A jónak romantikus eszméjét, mint az ember erkölcsi megjavításának és a társadalom átalakításának egyik eszközét, még a múlt század 30-as éveiben kezte hirdetni és hatása akkor sem maradt el, amikor a néptömegek közt már kezdett elterjedni a tudományos szocializmus teóriája. A múlt században Hugó egyike ama keveseknek, akik felismerték, hogy a tartós béke előfeltétele a népek felszabadítása: „Az igazi, a nagy politikának csak az lehet a célja: elismertetni minden nemzetiséget, helyreállítani a népek történelmi egységét, s ezt az egységet a béke útján vezetni a civilizáció felé" — írja. 1952 februárjában a Béke Világtanácsának határozatára a béke hívei az egész világon megünnnepelték születése 150. évfordulóját, mint a múlt század békemozgalmának leglángolóbb hívét és propagálójáét. 1941-ben, amikor a fasiszta Wehrmacht rátört Párizsra, Stulpnagel náci tábornok parancsára eltávolították szobrát. A nácik jól érezték, hogy Hugó mély emberiessége és hazafisága harcra tüzel ellenük. És tíz évvel később ezt a barbár tettet megtetézték az amerikai imperializmus francia lakájai azzal, hogy az eltávolított szobor talapzatára Victor Hugó, a francia géniusz helyett amerikai reklámként a legújabb típusú Ford-autót helyezték. A nagy francia szabadságharcos, a béke és a haladás halhatatlan alakjaként ma is él és hódít regényeivel, drámáival, harcos politikai írásaival és országokat megmozgató közéleti működésével egyaránt. Harcos szelleme termékenyítően hat ma is mindenütt, ahol az igazságtalanság megszüntetéséért harcol az ember. Hadd idézzük itt felejthetetlen b éke vallomását: „Miről álmodnak a királyok? Háborúról. Miről álmodnak a népek? Békéről. A népek szeretik egymást és e szeretetben egyesülnek. Királyokkal szemben, akik kitervelik és előkészítik a szörnyű eseményeket, a népek a békés tettek nagyságát hirdetik." Egri Viktor. Gépi növényápolássá! a bő termésért A X. pártkongresszusnak a mezőgazdasági termelés gyarapítására vonatkozó irányelvei arra figyelmeztetik mezőgazdaságunk dolgozóit, hogy a lehető legnagyobb mértékben kihasználják a gépi segítséget. Pártunknak e tanácsa nagy megelégedést váltott ki a komjáti EFSZ tagjainál, akik a kapásnövényeket majdnem teljes egészében gépekkel sarabolják. A szerződést már a kora tavasszal megkötötték a surányi gépállomással, amely a szerződéshez híven biztosította számukra a szükséges gépi felszereléseket. Egyébként közös gazdálkodásukban 144 hektár kukoricát termelnek, amelyből 39 hektárt négyzetes-fészkes vetési módon vetettek be. Nézzük csak meg, milyen előnye van a gépi sarabolásnak és látni fogjuk, hogy helyesen cselekedtek a komjáti szövetkezet tagjai. A szövetkezet, amely a répatermelő körzethez tartozik, minden hektár sarabolása után 28 koronát fizet a gépállomásnak. Az összkiadás tehát 144-szer 28 koronát tesz ki, vagyis az összes munka 4032 koronába kerül. Lófogattal való sarabolás esetén az eredmény a következőképpen alakulna: a taggyűlés által elfogadott IV. nehézségi osztály szerint 1,25 munkaegység mellett egy pár lófogattal három munkaerő közreműködésével 2 hektár után 3,75 munkaegységet nyer. Ez a természetbeni juttatásokkal együtt 85,25 koronát tesz ki, vagyis egy hektárra átszámítva a gépi sarabolással szemben 42,62 koronába kerül. A szövetkezet tagjai tehát a gépek alkalmazásával 7799 korona 46 fillér helyett, csupán 4032 koronát fizetnek ki a sarabolásért és így 3767 koronát takarítanak meg. Ezért döntöttek a szövetkezet tagjai a gépi munka mellett, mert így a termelési költségek csökkentésével lényegesen növelik a hektárhozamot és sok munkaegységet takarítanak meg. A komjáti szövetkezet példáját helyes volna ha más szövetkezetek is követnék. Szombat Ambrus, Nyitra A bratislavai dolgozók a varsói szerződésről május 20-án megtartott értekezletének levele a Csehszlovák Köztársaság kormányához