Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-20 / 121. szám, péntek

20 ÚJ SZO 1955. május 20. František Zupkának, a Központi Szakszervezeti Tanács ügyvezető elnökhelyettesének beszéde (Folytatás a 1. oldalról.) építésének gazdag szovjet tapasztala­tai arra tanítanak bennünket, hogy a gazdaságosságért folytatott harc be­vált eszköze a hozrascsot — az üze­men belüli önálló elszámolás. A szocialista munkaverseny helyes Irányítása és szervezése megköveteli, hogy, a munkaverseny szilárdan egy­bekapcsolódjék a műszaki, ipari és pénzügyi tervek feladataival, fokozód­jék a mesterek és szakaszbizalmiak szerepe a munkaverseny fejlesztésé­ben. ügy, ahogy azt a párt és a Köz­ponti Szakszervezeti Tanács határoza­tai előírják. A Szakszervezetnek gondoskodnia kell arról, hogy a munkaverseny fej­lődése ne legyen ösztönszerű. Rend­szeresen és céltudatosan kell meg­nyernie a munkásokat, hogy részt ve­gyenek a munkaversenyben, meg kell ismertetnie őket az élenjáró dolgo­zók példájával és munkamódszereivel, úgyhogy ezeket a módszereket min­den dolgozó elsajátítsa. A szocialista , munkaverseny fejlő­dése, a munkatermelékenység emelke­dése és a termelési önköltségek csök­kentése szempontjából nagy jelentősé­gű a munkateljesítmény szerinti kö­vetkezetes jutalmazás, ami hatásosan anyagilag érdekeltté teszi a dolgozókat munkájuk eredményének megjavítá­sában. A munkák jutalmazásának je­lenlegi állapota, főként a még mindig kedvezőtlen viszony a bérek és a mun­katermelékenység emelkedése között,, valamint a jelentős nivellizáció a bé­rekben, arról tanúskodik, hogy a mun­ka mennyisége és minősége alapjan való jutalmazás szocialista alapelvét nálunk még mindig gyakran megsértik. A legkomolyabb hiányosságok mu­tatkoznak az akkordbérek alkalmazá­sánál. Az ágazatok egész sorában ép­pen az elavult vagy pontatlanul meg­állapított teljesítménynormák gyengí­tik az akkordbér hatásosságát. A mun­ka jutalmazásának terén komoly hiba az érvényes bér- és fizetési előírások tudatos megsértése, valamint a bér­fegyelem megsértése. Mindeddig jelentős mértékben al­kalmaznak olyan prémiumokat, ame­lyeket nem támasztanak alá jobb mun­kaeredmények. Elégtelenül használják fel a prémiumokat a termelés gazda­ságossá tételére és minőségének töké­letesítésére. Ez nem jelenti azt, h< gy nálunk kevéssé alkalmazzék a jutalma­zások rendszerét. Egész sor üzem dol­gozói már meggyőződtek arról, hogy milyen eredményeket hoz, ha rend van « jutalmazásokban, ha kiküszöbölik az elavult normákat és helyesen érvénye­sítik a prémiumokat a termelés jobb megszervezése és előkészítése mellett. A szakszervezeteknek el kell érniük azt, hogy valamennyi gazdasági dolgo­zó teljesítse kötelezettségeit, helyesen éljen a munka szerinti jutalmazással, mint a termelékenység fokozásának eszközével és hogy minden téren meg­teremtsék az előfeltételeket a bér buz­dító funkciójának leghatásosabb érvé­nyesítésére. A munkásosztály, mint az ország uralkodó osztálya, nagy erkölcsi fele­lősséget visel azért, hogy milyen a munkafegyelem és hogyan bánik a kö­zös tulajdonnal. A szocializmus új, ma­gasabb fegyelmet alakit ki, amely atra a tudatra támaszkodik, hogy saját­magunk számára dolgozunk. A munka­fegyelem megszilárdításában és a dol­gozóknak a munkához való egyre jobb viszonyra nevelésében felelősségteljes feladata van a szakszervezetnek. A szakszervezetnek ugyanilyen fi­gyelmet kell szentelnie annak, hogy a dolgozók gyakran és nem kívánatosan változtatják foglalkozásukat. A nem kívánatos munkaerőhullámzás kiküszö­bölése következéseiben annyit jelent, hogy csökkentjük azokat a vesztesége­ket, amelyek az új munkahelyekre át­térő dolgozók állandó betanítása követ­keztében keletkeznek és az üzemekben és műhelyekben szilárdan egybeforrott dolgozó kollektívákat alakítunk kí. A termelés, valamint a dolgozók üzemi életének legfontosabb kérdéseit magukban foglalják a kollektív szer­ződések. A kollektív szerződés a szak­szervezet működésének programja A szakszervezeti, valamint az üzem vezetőségének feladata állandóan gon­doskodni arról, hogy a kollektív szer­ződések rešlls kötelezettségeket tar­talmazzanak. A dolgozóknak a termelés irányítá­sában való mindennapi tevékeny rész­vétele- a termelési megbeszélésekben nyilvánul meg. A szakszervezet fel­adata, hogy a termelési megbeszélések útján egyesítse a munkásoknak és technikusoknak a terv teljesítésére irányuló törekvéseit. Az üzem vezetősége felelősséggel tartozik a termelés folyamatos mene­téért és a szakszervezet vezet és ne­vel minden dolgozót' a munkához való új viszonyra, a szocialista állam iránti kötelességei következetes teljesítésére. Helytelen az, ha a szakszervezet helyettesíteni igyekszik a gazdasági ve­zetőséget, ha annak feladatait magá­ra veszi. A szakszervezet nem irányít­hatja a termelést, sem pedig nem dönthet olyan kérdésekben, amelyek kizárólag az üzem vezetőségének ügy­körébe tartoznak. Azonban a gazda­sági vezető sem teljesítheti jól fel­adatait, ha működésében nem támasz­kodik a dolgozók kezdeményezésére és alkotó lelkesedésére. Azáltal, hogy a szakszervezet az üzem feladatait SEját feladatainak tartja és részt vesz azok megoldásában, megteszi a leg­fontosabbat — biztosltja a termelés állandó növekedését és ezzel egyide­jűleg a dolgozók életszínvonalának emelkedését is. 2. A szakszerveret feladatú a mezőgazdasági termelés fejlesztésében Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak X. kongresszusa a szocializmus építése jelenlegi időszakának egyik fő feladatául tűzte ki a mezőgazda­sági termelés lényeges emelését két-három éven belül és ezáltal a gyorsan fejlődő ipar és a lemaradó mezőgazdaság közötti aránytalanság kiküszöbölését. A CSKP X. kongresz­szusának irányelvei fő súlyt fektetnek a szántó- és mezőgazdasági földek ki­terjesztésére és teljes kihasználására, a növényi és állattenyésztési termelés fokozására, a gépesítés kibővítésére és teljes kihasználására. A mezőgaz­daságot új, főleg szakképzett káde­rekkel kell megerősíteni. Hogy a mezőgazdaság/ termelés lé­nyegesen fokozódjék, nem elegendő csupán hangsúlyozni a parasztok na­gyobb erőfeszítésének szükségessé­gét; tudatosítanunk kell, hogy a ki­tűzött feladatokat elsősorban a mun­kásosztály hozzájárulásával lehet elér­ni, amely felelősséggel tartozik a szo­cializmus felépítéséért a falvakon is. A CSKP X. kongresszusa irányelvei­nek teljesítését a mezőgazdaságban, t'alvainknek továbbhaladását a szövet­kezeti nagytermeléshez vezető úton a munkásság és a dolgozó parasztság szövetségének további megszilárdítása biztosítja, annak a szövetségnek meg­szilárdítása, amely népi demokratikus rendszerünk szilárd alapja. A CSKP X. kongresszusa irányelvei­nek biztosításában a mezőgazdaság fejlesztése terén döntő feladat hárul a gép- és traktorállomásokra. Mind az üzemekben, mind pedig a gép- és traktorállomásokon is akkor teljesíthetjük a feladatokat, ha sok­kal hatalmasabb méretekben fejlődik ki az egyének, a traktorbrigádok és állomások közötti szocialista munka­verseny. Több figyelmet kell szentel­ni a hozami szerződések megkötésé­nek, amelyekben a gép- és traktor­állomások kötelezik magukat, hogyha munkát az egységes földművesszö­vetkezetek számára jól elvégzik és kötelezettségeket vállalnak magasabb hektárhozamok elérésére. Az állami gazdaságckra hárul az a ielentős feladat,, hogy a szocialista mezőgazdasági nagytermelés példaké­pei legyenek. Ezt a hivatásukat az állami gazdaságok a mezőgazdasági munkák termelékenységének fokozá­sával és egyben a termelési egység­re eső költségek csökkentésével tel­jesítik. A szakszervezeteknek harcolniok kell az állami gazdaságok munkameg­szervezésében lévő hiányosságok ki­küszöböléséért. Ezek a hiányosságok gyakran a fö okai a szocialista mun­kaverseny nem kielégítő állapotának is ezen a szakaszon. Az átllami gazdaságok, valamint a gép- és traktorállomások szakszerve­zeteinek gondoskodniok kell arról, hogy minden lehetőséget kihasznál­janak a dolgozók szakképzettségének rendszeres emelésére. A munkás-paraszt szövetség meg­szilárdításában, valamint a város és a falu közötti kapcsolatok kifejlesz­tésében döntő Szerepe van a begyűj­tési apparátusnak. A begyűjtési ap­parátus munkájában a meggyőzés he­lyett sok heilyen még burjánzanak az adminisztratív bürokratikus módsze­rek, amelyek a munkás-paraszt szö­vetséget gyakran megzavarják. Ebből a begyűjtési és fogyasztási szövetke­zeti alkalmazottak szövetségére mesz­szemenő nevelési feladatok háramla­nak a begyűjtési dolgozók körében. A mezőgazdaság fokozott gépesí­tésének alapját fejlett iparunk képe­zi. Az ipari üzemekben levő szak­szervezeteknek kell harcolniuk azért, hogy idejében és kiváló minőségben elvégezzenek minden megrendelést mezőgazdaságunk számára. A munkások és dolgozó parasztok testvérisége elmélyítésének bevált for­mája az üzemi védnökség, az egysé­ges földművesszövetkezetek és egész falvak, a gép- és traktorállomások, valamint állami gazdaságok felett. Az üzemeknek a falvak számára nyújtott védnökség: támogatása mindeddig túl­nyomó részt brigádsegítségre szorít­kozott, főleg a mezőgazdasági csúcs­munkák idején. Az üzemek által a falvaknak nyújtott ilyen segítségből azonban hiányzik a legfontosabb — az, hogy a védnökségek segítségéve! átvigyék a mezőgazdaságba az ipari üzemek magas termelési kultúráját, hogy az üzemi szakszervezetek segít­senek a mezőgazdaságban érvényesí­teni a munkaverseny, a munkaterme­lékenység fokozása, a termelés gazda­ságossá tétele terén nyert gazdag ta­pasztalatokat. ' II. A dolgozókról való gondoskodás a szakszervezet fontos feladata Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak és a Nemzeti Frontnak minden törekvése a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalának emelésére irányul. A népi demokratikus rend­szerben a dolgozók javáról való gon­doskodás a legfőbb törvény. A dolgozók szükségleteiről való naponkénti gondoskodás a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom elsőrendű kötelessége. Az egészségügyi gondos­kodás az állami egészségügyi igaz­gatásban egyesült. A betegsegélyzői biztosítás vezetését átvette a szak­szervezet. A betegbiztosításnak az üzemekbe való áthelyezésével a funkcionáriusok további tízezrei kapcsolódtak be a szakszervezet munkájába. Azonban még számos olyan üzemünk van, ahol a funkcionáriusok nem ér­tik meg teljes egészében a biztosítás feladatait. Csupán arra szorítkoznak, hogy gondoskodjanak a betegbiztosítá­si járadékok nyújtásáról és nem gon­doskodnak eléggé az egészségügyi gondoskodás megjavításáról, a higié­niáról, a megfelelő munkakörnyezetről, a dolgozók neveléséről, a betegségek és balesetek megelőzéséről. A dolgozók egészségének megszilár­dításához jelentősen hozzájárulnak az FSZM üdültetési, valamint fürdő- és gyógykezeltetés! akciói. Köztársasá­gunk fe/inállásának tíz éve folyamán több mint két millió dolgozó részesült az FSZM üdültetése előnyeiben. Eh­hez még hozzá kell számítani az üzemi üdültetéseknek legalább 500 000 részvevőjét és azt a 300 000 dolgozót, akik az 1953—1954-es években az FSZM fürdő- és szanatórium akciójá­ban részesültek. A szakszervezeteknek szüntelenül harcolniuk kell a munkavédelmi elő­írások, a munkatörvények megsértése ellen. Hisz a szocializmus építésében elért sikereink még nagyobbak lehet­nének, ha nem volnának olyan egyé­nek, akik megsértik az állami és mun­kafegyelmet, valamint a munkajogi előírásokat. A lakosság emelkedő életszínvonalá­val együtt növekedik a dolgozók la­káskultúr-igénye is. 1949-től 1954-ig több mint 200 000 legkorszerűbben fel­szerelt új lakást adtunk át használatra. A lakásépítés tervét azonban nem teljesítik rendesen, A lakásépítés ter­vének teljesítését leggyakrabban az elégtelen tervezési felkészültség, a hanyag anyagszállítás, valamint az építkezéseken a munkamegszervezés­ben levő komoly fogyatékosságok za­varják meg. Ezeket a hiányosságokat ki lehetne küszöbölni az építkezési al­kalmazottak szövetsége és a minisz­térium jobb együttműködésével. A dolgozókról való gondoskodásban fontos szerepet játszik a dolgozók napi közszükségleti árucikkekkel való ellátása. Az állami kereskedelmi al­kalmazottak szövetségének, valamint a begyűjtési és fogyasztási szövetkeze­ti alkalmazottak szövetsége központi bizottságainak meg kell javítaniok az elárusítóhelyek dolgozói körében vég­zett nevelő tevékenységüket és szün­telenül gondoskodniuk kell szakkép­zettségük növeléséről is. A dolgozókról való gondoskodásnak nélkülözhetetlen része az üzemi közös étkeztetés, ami az utóbbi években na­gyot fejlődött. Az üzemi étkeztetés színvonalában mindeddig jelentős kü­lönbségek vannak és az üzemi étkez­dék gazdálkodásában nagy hiányossá­gok mutatkoznak. Ezért a legrövidebb időn belül sürgősen meg kell oldani az üzemi étkeztetés megszervezését és biztosítani az üzemi étkezdék jobb működését. A szakszervezetnek minden téren gondoskodnia kell arról, hogy a mun­ka- és szociális feltételek alkalmaz­kodjanak a nők, főként az anyák szükségleteihez. Fontos feladat külö­nösen a gyermekekről való gondosko­dást megjavítani a bölcsődékben, óvo­dákban, napközi otthonokban. Ugyan­ilyen fontos a közszolgáltatások kibő­vítésére és minőségi megjavítására tö­rekedni, főleg a mosodák, javító mű­helyek és egyéb intézményeknél, ame­lyek lehetővé teszik, hogy minél na­gyobbszámú nő kapcsolódjék a terme­lésbe és a közéleti munkába. III. Emeljük a szakszervezet kulturális és nevelő munkájának színvonalát A Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom küldetését azáltal teljesiti, hogy a dolgozók széles tömegeit öntudatos és áldozatkész munkára neveljük és megnyerjük a szocialista társadalom építésére. A szakszervezetekben, ahol külön­böző ideológiai nézetű és politikai meggyőződésű emberek tömörülnek, nyilvánul meg a legjobban a burzsoá ideológia hatása. Ezért ma az egész Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom feladata az, hogy fokozza harcát az emberek gondolataiban meglévő kapi­talista csökevények ellen, harcoljon minden ellenséges ideológia és nézet ellen, harcoljon az új szocialista em­ber, a népi demokratikus köztársaság öntudatos polgárának neveléséért. A szakszervezetek politikai nevelő­munkája mindeddig kevéssé irányul az ellenséges burzsoá nézetek ellen, első­sorban a szociáldemokratizmus, az anarchoszindikalizmus káros befolyása és azok konkrét megnyilvánulásai el­len. Mindkét ideológiai elhajlás — a szo­ciáldemokratizmus és az anarchoszin­dikalizmus a burzsoá ideológiának a munkásosztályra nézve veszélyes és ártalmas megnyilvánulása, melyeknek közös céljuk van: a dolgozók egysége megszilárdításának meghiúsítása, a kommunista párttal, az állami és gaz­dasági szervekkel való kapcsolatuk meggyengítése, hogy a szakszervezetek ne teljesítsék sikerrel történelmi kül­detésüket, ne lehessenek a vezetés, a gazdálkodás iskolájává, a kommuniz­mus iskolájává a szocializmus építésé­ben. Ezért valamennyi szakszervezet és szerv elsőrendű feladata az ilyen és az ehhez hasonló nézeteket következe­tesen kiküszöbölni, rejtőzzenek azok bármilyen jelszó alatt. Gazdaságunk fejlődése megköveteli, hogy a szakszervezetek nevelő mun­kájának előterébe a dolgozók kulturá­Ifs-műszaki színvonala növeléséről való sokoldalú gondoskodás kerüljön. A dolgozók kultúrális-műszaki szín­vonala emelésének jelentős tényezője a termelési-műszaki népszerűsítés, ami elősegíti a szocialista munkaver­seny és az újítómozgalom kibontako­zását, a dolgozókban mély érdeklődést kelt az új technika iránt, népszerűsíti a tudományos kutatás eredményeit, megvilágítja az új munkaformák lé­nyegét és általánosítja a termelési újí­tók tapasztalatait. A szakszervezetek­re nagy felelősség hárul a fiatal nem­zedék neveléséért. Elégtelenül harcol­nak a fiatal emberek iránti helytelen viszony ellen. Meg kell javítani a CSISZ szervezetekkel való együttműködést a fiatal dolgozók nevelésében. A sikeres szakszervezeti munka elő­feltétele a funkcionáriusok egyre ma­gasabb politikai és szakmai színvonala. Ezért oly nagy jelentőségű a funkcio­náriusok alapfokú oktatása, a szakszer­vezeti nevelés kabinetijei, valamint a a szakszervezeti iskolák működése. Az 1952. decemberi párt- és kor­mányhatározat a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalomra bízta a testnevelés és a sport szervezését. Bővült a test­nevelési egységek alapja, a tagok száma az 1952. évi 316 306-ról 1954-ben 416 998-ra emelkedett. Növekedett a sportalakulatok száma is, úgyhogy az 1954. év végén számuk 18 612 volt. Az elért sikerek azonban nem jo­gosítanak fel bennünket arra, hogy ne lássuk azokat a komoly hiányosságo­kat, amelyek a testnevelés és a sport szakaszán még mutatkoznak. A szövet­ségek Központi Bizottságai és az ön­kéntes sportszervezetek ijem kielégítő mértékben nyernek meg új tagokat, főleg az ifjúság köréből, kevéssé tö­rődnek tagjaik különféle érdekeivel és többnyire csak a csúcsversenyekre irányítják figyelmüket. Ez azt jelenti, hogy testnevelésünkből és sportunkból még nem küszöböltük ki az öncélúsá­got. IV. Szoros kapcsolat a tömegekkel — a szakszervezeti munka sikereinek alapvető feltétele Feladataink sikeres teljesítésének I alapvető feltétele, hőgy valamennyi | munkahelyen alkotó munkát végez­zünk, hogy jól tudjuk megszervezni ezt a munkát a szakszervezeti szer­vekben, főleg az üzemi szakszerveze­tekben. A kongresszus előtti kampány egy­ben jelentős fogyatékosságokat tárt fel a szakszervezetek munkájában. Számos évzáró gyűlésen nem tükrö­ződtek vissza termelésünknek a szocia­lista munkaversenynek, a munkaterme­lékenység növekedésének fontos prob­lémái, a bérek és a kollektív szerződés kérdései. A szakszervezetek funkcio­náriusai sokáig zavartan topognak a hiányosságok és a dolgozók bíráló hozzászólásai felett, ahelyett, hogy utat keresnének a hibák helyrehozá­sára. Annak ellenére, hogy az üzemek szakszervezeti alapszervezetei napon­ta jó részeredményeket érnek el munkájukban, tevékenységük hibája, hogy elszakadtan dolgoznak a felsőbb szakszervezeti szervektől, amelyek az alapszervezeteket kevéssé tanítják ar­ra, hogyan kell harcolniuk a szocia­lista termelésért. Az új alapszabályzat javaslata pon­tosan meghatározza a szakszervezeti szervek működési körét. Most az a feladatunk, ,hogy következetesen élet­be léptessük ezeket az elveket. Az összes Szakszervezeti tagok ak­tivitása és kezdeményezése fokozásá­nak egyik feltétele a szervek és szer­vezetek kollektív vezetése. Ezért hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy minden fontos kérdést a tag­gyűléseken kell megtárgyalnunk. Az alapszabályzat javaslata kifeje­zésre juttatja a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom új feladatait és te­kintetbe veszi népi demokratikus rendszerünk és további kiépítésének politikai, gazdasági és kulturális fel­tételeit. Az alapszabályzat a szakszervezetek belső törvényét jelenti, útmutatás minden egyes szakszervezeti dolgozó, szerv és szervezet tevékenysége szá­mára, hogy munkánkat népgazdasá­gunk tervei teljesítésére és hazánk gazdagságának gyarapítására irányuló közös akarat és elszántság hassa át. A kommunista párt mindig nagy fontosságot tulajdonított a szakszer­vezetek munkájának. A CSKP a For­radalmi Szakszervezeti Mozgalom meg­teremtője, az ó helyes politikája és nagy szervezői munkája tette lehető­vé. hogy egész dolgozó népünk közös létérdekeinek megvalósítása céljából egységes szakszervezetben egyesüljön. Munkánkban felszabadítónkra és hűséges szövetségesünkre, a hatalmas Szovjetunióra s annak testvéri segít­ségére, a Szovjetunió munkásosztálya nagy tapasztalataira, a szovjet szak­szervezeti dolgozóknak, a kommuniz­mus építőinek nagy tapasztalataira támaszkodunk. Minden erőnket fordítsuk államunk gazdasági hatalmának növelésére, a nép anyagi és kulturális színvonalának emelésére, a tartós béke gyözeimérsJ *

Next

/
Thumbnails
Contents