Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-20 / 121. szám, péntek

Világ proletár jai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. május 20. péntek 30 fillér VIII. évfolyam. 121. szám A mai számban: Csehszlovákia Kommunista Pártia Központi Bizottságának határozata az 1955—56. évi pártoktatásról (3—4. oldal) Ä gyakori kapálás kettős haszonnal Jár Alig néhány hete még országszerte javában vetettek dolgozó parasztjaink. Ma már örömmel állapíthatjuk meg, hogy a lelkes, kitartó szorgos munká­ban még a szokatlanul kedvezőtlen időjárás sem tudta visszatartani a nagy munkalendületet, melyet nagyrészt a faluszerte széles méretekben indult felszabadulási verseny láza fűtött. Ez­zel az erős akarattal s nagy elhatáro­zással vetette be a dolgozó parasztság minden erejét a tavaszi munkába. S a versenylendület, amely egy pilla­natra sem lankadt, egyre szebb ered­ményeket hozott. Ennek a jó munká­nak. a gyors vetésnek eredményeként ma már javában végezhetjük a tavaszi tennivslók egyik legfontosabbikát, a növényápolást. Ez a munka dolgozó parasztságunk nagy erőpróbája. A X. pártkongresszus irányelvei alapján jelentősen fokozni kell a ka­pásnövények hektárhozamát, országos méretben kell gyarapítani a kukorica-, cukorrépa- és a krumplitermést. So­kan úgy vélik, akkor tesznek eleget ^ megnövekedett követelményeknek, hn az eddiginél nagyobb területen vetnek kapásnövényeket. Részben ez is jó, ha a természeti viszonyok, a föld minő­sége megfelel ennek a célnak. Ez azonban nem a legjobb megoldása a dolgoknak, mert ahogyan a X. párt­kongresszus irányelvei is meghatároz­zák, a következő két-három évben le­hetőleg a meglévő földterületen kell növelni a kapásnövények hektárhoza­mát. Mi tehát a teendő? A mag, ha késve is, de a földbe került. Többhe­lyütt kisorolt már a kukorica, s or­szágszerte megkezdték a cukor és ta­karmányrépa sarabolását, sőt ott, ahol egy percet sem késtek a vetéssel, a cukorrépa már annyira kifejlődött, hogy megkezdhették az egyelését. A nánai állami gazdaság agronómusa. Nagy József, a napokban közölte szer­kesztőségünkkel, hogy gazdaságukban a cukorrépa egyelése már teljes erő­vel folyik. Azt is hozzáfűzte, hogy igyekezni fognak az egyelést minél gyorsabban elvégezni, mert pár na­pon belül meg kell kezdeniök a kuko­rica kapálását is. S hogy aratásig kör­mükre ne égjen a munka, gépi erő bevonásával gyorsítják a kapálást. És ami a legfontosabb — írja — minél többször szeretnék megkapálni a ré­pát, a kukoricát, a krumplit, mert a gyakori kapálás kettős haszonnal jár: írtja a gyomot, javltja a talaj szer­kezetét, ami röviden annyit jelent, hogy már az idén kevesebb lesz a gyom, jobb lesz a termés; őszre pedig tiszta, gyommentes magágyat készít­hetnek a búza alá. S mindezt azért tesszük — Írja befejezésül — mert az idén még szebb eredményeket aka­runk elérni, még több kukoricát, cu­korrépát, krumplit és ebből követke­zőleg több húst, zsírt, tejet, vajat akarunk adni az ország dolgozó népé­nek. Helyesen gondolkozik Nagy József agronómus. Helyesen, mert minden jó gazda sok éves tapasztalatból tudja már, hogy egyszeri kapálás felér egy jó esővel és minden kapálás hektáron­ként legalább három mázsával növeli a terméshozamot. A növényápolási munka minden más paraszti tennivalónál több munkaerőt vesz Igénybe. Ezért szükséges, hogy azt a nagymérvű segítséget, amelyet traktorállomásaink adnak a növényápo­láshoz, teljes egészében gazdaságosan felhasználjuk. Az idén sokkal több gé­pi kapával végezhetjük a növények áp«'*cát, mint az elmúlt esztendőben. Az új keskeny magaskerekü Zetor traktorainkra szerelt kapálógépeK olyan pontosan megművelik a sorkö­zöket, akárcsak az ember. Ragadjuk meg tehát a kedvező alkalmat, s ne késlekedjünk: kapát a földnek, leve­gőt, napfényt, tiszta talajt a növény­nek — ez legyen a jelszó. S ha már van sok gépünk, melyek segítenek megoldani a növényápolási munkák évről-évre nagyobb gondot okozó kérdését, nem szabad olyan hi­bába esnünk, hogy csupán a gépekre bízzuk a növényápolást. Természetesen a gépi kapálás óriási segítség a szö­vetkezetnek, az egyénileg dolgozó pa­rasztoknak, de korántsem jelenti azt, hogy nincs minden munkáskézre szük­ség. A falusi pártszervezeteknek, a helyi nemzeti bizottságoknak elsőren­dű feladatuk, hogy most minden erőt a növényápolásra mozgósítsanak. Munkájukban azonban szem előtt kell tartaniuk, és a trakrorállomások kom­munistáinak szoros együttműködésé­vel arra kell törekedniük, hogy min­den egyes traktor-kapálógép munká­ba álljon. Emellett azonban nem sza­bad megfeledkeznünk arról sem, hogy a gépek mellett bevonják az asszo­nyokat és a családtagokat is a növény­ápolás nagy munkájába. •«A falusi pártszervezeteknek, a helyi nemzeti bizottsági tagoknak gondo­san kell ügyelniük arra, hogy a dol­gozó parasztok egyetlen egy napot, órát, percet se késsenek le a ter­méshozamot jelentősen befolyásoló nagy munkával. Mert mi is az oka, hogy legkivált az egyénileg dolgozó parasztok késve végzik a kapálást? Ezen a téren sok helyen a rosszul értelmezett takarékosság is szerepet játszik. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy a nem túl nagy és a nem túl sű­rű gyom nem teszi tönkre a növényt, viszont ha később kapálnak, kevesebb kapálás is elegendő. Helytelen ez a számításuk, becsapjuk elsősorban a földet, elburjánzik a gyom, elnyomja a növényt, amely levegő és nedves­ség hiányában nem fejlődhet, elsat­nyul, elsárgul, s nehezen tér magához a gyomirtás után. És még egy: az efféle okoskodással nemcsak a földet csapjuk be, hanem becsapjuk saját magunkat, az államot és az egész or­szág dolgozó népét. Tehát gondolkoz­zunk helyesen és cselekedjünk asze­rint, ahogy Nagy József írta, kapál­junk minél többször, mert a gyakori kapálás kétszeres haszonnal jár: ke­vesebb lesz a gyom — dúsabb lesz a termés. A kommunistákra vár az a szerep, hogy állandó népnevelő munkával mindent elkövessenek a növényápolás sikeréért s munkájukban igyekezzenek odahatni, hogy a felszabadulás tisz­teletére indult országos versenymoz­galmat továbbra is ápolják, fejlesszék dolgozó parasztságunk körében. És ak­kor egész bizonyos, hogy a mindennapi népnevelői munkának gazdag lesz a gyümölcse. Gazdag lesz, mert dolgo­zó parasztságunk lelkes, odaadó mun­kával, hazafiságával minden munkában eddig is becsülettel megállta helyét, s most, a tavaszi tennivalók második szakaszában is mindent megtesz, hogy jó munkájával, többtermeléssel erősít­se a békeharcot. Erre megvan minden lehetősége. Nyugodtan dolgozhat, gé­pek segítik munkájában, segíti őket az ügyes-bajos kérdések megoldásában a párt s az egész ország. Az utóbbi na­pok eseményei pedig — a Szovjetunió vezette béketábor újabb győzelme a háborús úszítók felett — még az eddiginél is jobb munkára serkenti hazánk dolgozó parasztságát. Megnyílt a Sil. országos szakszervezeti kongresszus Május 19-én, csütörtökön a prágai Július Fučíkról el­nevezett kultúra és pihenés park kongresszusi palotájá­ban megnyílt a III. országos szakszervezeti kongresszus. Nyolc óra harminc perc van. A kongresszusi palotába, amelynek fő kapuja felett a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom hatalmas jelvénye látható, megérkeznek a kongresszus küldöttei és vendégel. A kongresszuson 23 ország szakszervezeteinek képvi­selői vesznek részt. A szakszervezeti világszövetséget küldöttség képviseli, amelyet a szövetség főtitkára, Louis Saiilant vezet. Megjelent továbbá a szovjet szakszerve­zetek össz-szövetsége központi tanácsának küldöttsége, Iván Petrovics Gurejev titkár vezetésével. A karzaton a tanácskozási szavazattal bíró kongresz­szusi küldöttek és vendégek foglalnak helyet. Jelen van­nak Josef Jonáš, František Kachuda, František Krajčír, Josef Krosnáŕ, Alois Málék, Alois Neuman, Karel Polá­ček, Antonín Pospíšil, Jozef Púčik, Marek Smida és La­dislav Stoll elvtársak, a kormány tagjai, a Nemzeti Front Központi Bizottságának küldöttsége, Adolf Svoboda, Prá­ga főváros főpolgármestere, az országos szervezetek kép­viselői és az érdemes szakszervezeti dolgozók. Továbbá jelen vannak a nemzeti vállalatok igazgatói, kitüntetett dolgozók, nemzeti művészek, a Klement Gottwald állam­díj laureátusai, valamint a külföldi és hazai sajtó kép­viselői. Pontosan 9 óra van. Az elnöki asztal mellett elfoglal­ják helyüket a központi szakszervezeti tanács titkár­ságának tagjai. Szűnni nem akaró taps közepette az emel­vényre lépnek az Európából, Ázsiából, Afrikából és Ame­rikából érkezett külföldi küldöttségek. Viharos kiáltások: „Éljen a CSKP!", „Éljen a béke!", „Éljen a Szovjet­unió!" üdvözlik a párt és a kormány küldöttségeinek érkezését, amelyet Antonín Zápotocký köztársasági el­nök, a CSKP KB politikai irodájának tagja vezet. A kül­döttség tagjai: Karol Bacílek, Rudolf Barák, Alexej Čepička, Jaromír Dolanský, Zdenék Fierlinger, Václav Kopecký, Antonín Novotný, Viliam Široký, Ľudmila Jan­kovcová és Otakar Šimúnek. A III. országos szakszervezeti kongresszus tárgyalásait Josef Kolský, a Központi Szakszervezeti Tanács elnöksé­gének tagja, érdemes szakszervezeti dolgozó nyitja meg. Az egységes szakszervezet több mint 3,5 millió tagjának nevében üdvözli a párt és a kormány küldöttségét, a kül­földi küldöttségeket, a küldötteket és a kongresszus vendégeit. Josef Kolský a jelenlevők üdvözlése után a többi kö­zött a következőket mondotta: „Harmadik országos szak­szervezeti kongresszusunkról lángoló harcos üdvözletein­ket küldjük az egész világ munkásosztályának és dol­gozóinak, akikkel a világbéke megőrzésére irányuló közös törekvés, valamint a dolgozók gazdasági és szociális kö­rülményeinek állandó megjavításáért folytatott közös harc fűz egybe bennünket. Üdvözöljük a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tagjainak millióit és egész dol­gozó népünket is, amely áldozatkészen és szüntelen lel­kesedéssel váltja élő valósággá hazája szocialista építé­sének bátor terveit." Josef Kolský beszédének további részében rámutatott, hogy a III. országos szakszervezeti kongresszus hazánk­nak a szovjet hadsereg által való felszabadulása 10. év­fordulójának örömteli napjaiban ül össze, abban az évben, amelyben forradalmi szakszervezeti mozgalmunk az egy­séges szakszervezet tízéves fennállásának évfordulóját ünnepli. A kommunista párt és a Nemzeti Front kor­mányának vezetésével munkásaink, parasztjaink és dol­gozó értelmiségünk képes volt kiépíteni olyan erős köz­társaságot, amelyben a dolgozó ember élete napról nap­ra örömtelibb. E sikerekben kétségtelenül része van az FSZM munkájának is. J. Kolský megemlékezett a szakszervezetek fokozott feladatairól az országépítésben. Ezeket a feladatokat a CSKP X. kongresszusa tűzte ki az egész népnek. A to­vábbiakban rámutatott, hogy a kongresszus tárgyalásai ezért arra fognak irányulni, hogyan kell biztosítani és meggyorsítani a szocializmushoz vezető utunkat, hogyan kell fokozni a szakszervezet részesedését ennek az alap­vető feladatnak teljesítésében. A II. országos szakszervezeti kongresszus óta elért sikerek azzal a hittel töltenek el bennünket, hogy képe­sek vagyunk hazánk szocialista építésének jól megkez­dett művét még sikeresebben bevégezni, képesek va­gyunk második ötéves tervUnkben még sokkal nagyobb és jobb eredményeket elérni, mint a múlt években. A kongresszus ezután napi tanácskozását a III. orszá­gos szakszervezeti kongresszus elnökségének megválasz­tásával kezdte meg. Az elnökség megválasztott tagjai a jelenlévők tapsa közepette elfoglalják helyüket az elnöki asztal mellett. A kongresszus további munkája folyamán jóváhagyta a tárgyalási rendet és megválasztotta a kongresszusi bizottságokat. A javasoló bizottság élén František Kacha, a Központi Szakszervezeti Tanács titkára, az FSZM alap­szabályzatl bizottságának élén Jaroslav Kolár, a Központi Szakszervezeti Tanács titkára, a választóbizottság élén Vojtech Daubner, a Szlovákiai Szakszervezeti Tanács elnöke és a jelölő bizottság élén Marié Trojanová, a Központi Szakszervezeti Tanács titkára áll. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak a II. or­szágos szakszervezeti kongresszus óta végzett tevékeny­ségéről és további feladatairól František Zupka, a Köz­ponti Szakszervezeti Tanács ügyvezető elnökhelyettese tartott beszámolót. František Zupkának, a Központi Szakszervezeti Tanács ügyvezető elnökhelyettesének beszéde Tisztelt küldöttek és vendégek, elv­társak ! Több mint öt év után gyűltünk ösz­sze egységes Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalmunk III. kongresszusára. Az az időszak, amely bennünket a II. országos szakszervezeti kongresszus­tól elválaszt, mérhetetlenül fontos volt országunk és az egész csehszlovák nép életére nézve; ebben az időszak­ban nemzetközi téren is olyan ese­ményekre került sor, amelyek új megvilágításban mutatják a nemzetek és államok közötti kapcsolatok fejlő­dését. Zupka elvtárs ezután a külpolitikai helyzettel foglalkozva rámutatott azokra a nagy sikerekre, amelyeket a szocializmus és a béke Szovjet­unió vezette tábora a legutóbbi évek­ben a világ békéjének megőrzése ügyében elért. Ezt követőleg rámu­tatott arra, hogy a Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalom, követve a Szak­szervezeti Világszövetség politikáját, következetesen harcol küldetésének teljesítésééig, a szocializmus felépíté­séért, dolgozóink anyagi és kulturális életszínvonalának emeléséért. Segíti a kapitalista, gyarmati és függő orszá­gok dolgozóit igazságos harcukban. Majd a felszabadulásunk óta eltelt tíz év alatt népgazdaságunkban elért sikerekről számolt be. Utána a Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalom mélta­tására tért át. További építőfeladatok állanak előt­tünk — folytatta beszédét Zupka elv­társ —, amelyeket Csehszlovákia Kom­munista Pártjának X. kongresszusa tűzött ki. Teljesítésük biztosítja nép­gazdaságunk arányos fejlődését, a nép anyagi és kulturális színvonalának emelkedését, a köztársaság gazdasági hatalmának és védelmi képességének további megerősítését. Minden erőfe­szítést megtenni e politika támogatá­sára] gazdasági hatalmunk további nö­velésére, az anyagi jólét emelésére, a béke megszilárdítására — ez a fő feladata a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak. I. A szakszervezetek a szocialista gazdaság fejlesztéséért folytatott harcban 1. Az ipar fejlődését, valamint fokozza országunk védelmi képességét. Ezért a párt és A szocialista gazdaság fejlesztésé- a kormán y továbbra is következete­nek fő láncszeme a nehézipar. A ne- sen követi a nehézipar minden téren hézipar sokoldalú fejlődése biztosítja való fejlesztésének egyedüli helyes a többi iparágak és a mezőgazdaság irányvonalát. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak X. kongresszusa az életszínvonal szüntelen emelésének biztosítása ér­dekében az ipar alapvető feladatául tűzte ki a terv egyenletes teljesítését, a termelésben rejlő tartalékok feltá­rását, a gazdaságosság rendszerének szüntelen szilárdítását, a készítmények minőségének és a munkatermelékeny­ségnek fokozását, ami egyben a szo­cialista termelés növekedésének leg­fontosabb előfeltétele. Korlátlan lehe­tőségeink __ vannak a munkatermelé­kenység szüntelen fokozására. A ne­hézipar üzemeinknek és építkezéseink­nek korszerű, magas teljesítményű gépeket és berendezéseket szállít; a leghaladóbb munkamódszerek vala­mennyi üzem számára hozzáférhetők, bőséges gondoskodás történik a szak­képzettség emeléséről. Azonban még mindig tanúi vagyunk annak, hogy a magasteljesítményű gépek kihaszná­latlanul hevernek, az új munkamód­szereket nem terjesztik el még saját üzemükben sem. A szakszervezet gyakran vakon megy el a jelenségek mellett. Vegyük figyelembe, elvtársak, hogy minden egyes kihasználatlanul heverő gép, minden egyes elvesztett óra, elavult termelési eljárás nem­csak az üzem igazgatóját és techni­kusait vádolja, hanem a szakszervezet funkcionáriusait is. A szocialista ipar (Folytatás a 2, oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents